Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Párkeresés & tapasztalatok
Létrehozva: 2016. Április 25. 12:59
Sziasztok,
Régen elég aktív tag voltam, visszatértem újra :)
Örök kérdés és találgatás ami egy párkapcsolatot jellemez. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem ma nem egyszerű az ismerkedés sem. Vagy ha valamelyik társkeresőn az ember legalább odáig eljut, hogy pár mondat akkor egyből a rohanjunk az ágyba amit kap. Fontos dolog ez is, de valahogy mintha az emberek nagy nagy részéből elveszett volna az hogy szeretné tudni ki is a másik, és nem feltétlen azonnal az ágyába akarja vinni. érdekelne kinek mi a tapasztalata, mit gondoltok mennyire egyszerű vagy nehéz dolog ma társat találni, és aki keresgél ezt merre teszi ?
Sok szerencset kivanok.
Szuper ha vadidegenek mahaneletere van jooooo nagy altalanossagra alapuló véleményed Lehet igazad van én nem tudom mi divik manapsag csalad mint család a végén begyuruzik hozzánk is....😉😁
(Ezen rohognom kell:) De csak mert elegge igaz::))
Az a kapcsolat, amiben figyelnek, figyeltetnek, ellenoriznek, 'engedik/nem engedik' es tsai, az utolsokat rugja. Mi tobb, mar vege is, csak a a felek meg nem fogtak fel.
Nyugodtan mondd neki, h az uj hapsi sz.rabbul dug & kevesebb a penze,mint a reginek,azt megerti. :) Nem kell a romantikus halandzsa. ;)
Ha a sunci jol bizsereg es biztos magaban a no h jo helyre kerul ,nemigen all meg manapsag az amirol beszelsz:)
Nagyon sajnálom ami történt... Ez a lány csúnyán megfutamodott. Valószínűleg otthon telebeszélték a fejét, lelkiismeretfurdalás, érzelmi zsarolás, hogy teheted ezt, elmúlthatévnekedsemmit.... stb.
Nem nagyon tudsz mást tenni mint vársz és vagy megy vagy marad. Abszolút nála a labda...
akkortól lehet 1 valaki
mert akkor már nem kell menni a nőket reszelni
Sziasztok!
Előre is elnézést, hogy hosszan írok, de a lehető legtöbb dolgot le akarom írni. :)
Egy 4,5 éves kapcsolat(és az utána lévő kb1 év regenerálódás) után össze ismerkedtem egy lánnyal, aki történetesen kolléganőm is. Eleinte csak nagy ritkán beszélgettünk, de mivel mindketten éreztük a vonzalmat egyre több alkalommal dumáltunk egymással. Akkoriban elmondta, hogy a kapcsolata már régóta nem úgy megy ahogy kellene, de nem tudja mi lesz. Nagyjából 1-1,5 hónap beszélgetés, ismerkedés után elcsattant az első csókunk, majd rá 1-2 hétre le is feküdtünk. Miután mindketten bevallottuk egymásnak, hogy szerelmesek vagyunk, elkezdtünk arra a témára rá térni, hogy Neki szakítani kell. Mindketten egymással akartunk lenni, ebben egyet értettünk. Őt a párja elhanyagolta, szinte alig segítette valamiben(otthoni teendők, havi fizetések stb), ráadásul időközben nála is gyanús lett hogy félrekalandozik, így azt gondoltam hogy könnyű menet lesz. Nem lett az... 3 hónapja ment a dolog köztünk és egész múlt hét péntekig még minden úgy volt, hogy szakítás lesz nekik. Mindent úgy csináltunk, hogy senki ne lásson, minden titokban ment, mert csak akkor akartuk nyilvánosságra hozni, ha együtt leszünk(persze voltak akik sejtették) Azonban egy hirtelen jövő nagy vita után ami köztük volt, most a lány azt mondja ad neki még egy utolsó esélyt, mert a párja próbál megváltozni, és nehéz neki egy 6 éves kapcsolatot ott hagyni, mivel mindent együtt kezdtek és ő még nem volt ilyen helyzetben(első kapcsolat, első szakítás). Ezek után mérhetetlen csalódottság és szomorúság van bennem, mivel nem erre számítottam, illetve nem ilyen hirtelen váltásra... a kérdésemre hogy ami kettőnk közt volt őszinte volt vagy sem, igennel válaszolt, de nem tudja még megfogalmazni sem hogy most mit érez, mert azt mondja teljesen össze van zavarodva. Bevallani nem merte még otthon a megcsalást, annyit tud a pasija hogy beszélgettünk, de úgy látom rajta hogy valamiért nem is akarja egyelőre... Egy hét telt el a vitájuk óta, és mivel a pasija állandó felügyelet alatt tartja(még itt a munkahelyen is figyelteti) alig tudunk beszélni. Telefonon sehogy, mert ellenőrzi neki, személyesen szintén nem mert figyelnek minket... mivel jelenleg én is teljesen zavarodott vagyok így nem tudom mi lenne most a helyes döntés... bele szerettem őszintén, tiszta szívemből és nagyon tanácstalan lettem most :/
Hű én ilyet nem kívánok neked... azért az állati szívás lenne, hogy épp akkor kerül elő a másik feled amikor már nem működik a cerka... :D
lehet nekem is lesz 1 valaki, majd amikor már a cerkám nem műkszik
addig nem kell
Értelek.
) - addig élek boldogan úgy, ahogy élek :)
Én még azért bízom benne, hogy valahonnan előkerül a másik felem, de nem ugrálok, hogy az már holnap legyen...
Úgyis mindig az történik, aminek történnie kell (ami nekem jó persze
egy haveromnak olyan gyerekes nője van, aki havonta 1 hetet van meló miatt másik országban, a többi napokon 10-11kor megy haza az irodából, reggel 7-9 között ad a gyerekének egy cereal és elviszi az oviba
oviból haza és angolra + focizni + úszni a nagyi viszi, este általában egy vajaspirítóst ad a gyereknek, mert a hűtő kong
hétvégén csavarog táncolni, moziba, színházba.................... barinővel is eljár évente 5x 6x nyaralni egy hetet
így is lehet anyacimkét hordani
én meg azt írtam legtöbb, nem te
mellesleg én se pároséletet propagálom
a legtöbb ember soha az életben nem találja meg a párját
de mindig valakivel kínlódik és az élete eltelik a sok szarban"
Ő egy olyan típusú nő volt. Én meg egy ilyen. Kisgyerekes anyuka is van többféle, gondolom én:) És igen, azt az ember maga érzi, hogy mitől teljes vagy nem teljes, unalmas vagy nem unalmas az élete. Sokan a fél karjukat adnák az én életemért. Magam sem cserélnék senkivel, legalább is nem ismerek olyat, akinek szimpatikusabb lenne az életmódja, mégis marha nagy űrt érzek a saját életemben. Hát ennyi.
Hat nem tudom. En jartam mar -viszonylag hosszunak mondhato ideig- gyermekes anyaval, de sosem ezek voltak fo szempontjai ,amiket leirtal.
Vagyis magatol is - baratnoivel - , eljart szinhazba, kiallitasokra. Rendszeresen jart sportolni is,bulizni meg ritkan.
Sot, neha felretett,mert ilyen okoska volt, es szakcikkeket/kutatasokat/elemzeseket publikalt,akkor meg nem volt ideje ram(sem),de ez utobbi ertheto, mindig vegigolvasta a jegyzekben feltuntetett konyveket stb,nem csak odairta.
Szoval azert nem ertem az unalmas szot,meg egyuttal a gyerekre hivatkozast.Mindenesetre,ha igy erzed,hat oke -mert mint irtam, en azt a reszet ugy megertem,ha pl a cicam beteg akkor sokat kell torodni vele, az elszivja az energiat estere (az aggodas miatt),de egyebkent...
Na mindegy:)
A szüleim válása miatt régen bizalmatlan voltam, de már nem.
Valóban senkivel nem kínlódtam soha, mert 1 db kapcsolatom volt, de mást vett el feleségül- én még túl fiatalnak éreztem magam anno a házassághoz. Én nem kerestem,. és jelenleg sem keresek párt.
Ahogy írtam: Élem az életem- pár nélkül, de nem egyedül. Ennyi.
Madaraim vannak, ők nekem a család. nem hiányzik semmilyen kapcsolat.
Ha mégis megtalál valaki, arra írtam, amit írtam, de lehet, hogy egész másképp történne, és elsőre jól meglennénk egymással.
Fogalmad sincs a dolgok miértjéről, nem is magyarázom tovább- ennyi, amit leírtam, és kész.
Választott hobbi, lósz*rt, ne hülyéskedj már, a gyerek az 1.számú családod, nem azonos a növénytermesztéssel, a rejtvényfejtéssel, de a macskákkal sem. Szüleiddel való kapcsolatod pl egyenrangú az olvasással?
Nem az a gondom, hogy türelmetlen vagyok a gyerekkel vagy sok energiát igényel - ez a normális. Na jössz az ügyintézünk-féle legeltetős szöveggel, anyám, akkor hagyjuk, köszi, jót dumáltunk:)
Nincs - szerencsere - , macskaim vannak, azokat is nehez neha ellatni, turelmesnek kell lenni hozzajuk stb. Gondolom hozzajuk kepest egy gyerek megtobb energiat igenyel.
Dehogynem,valasztott hobbikent is felfoghato - majd latod a nevelesed eredmenyet. Nyesegeted a bonsait es ha ugyes vagy a kivant iranyba fejlodik. Ha meg csak legelteted a gyereket,mint a birkakat szokas,akkor olyan is lesz belole.
Nem bébiszittert keresek. Nem kell mentesíteni, ha az kéne, megkérem az apját hogy menjen a gyerekért mert dolgom van, vigyázzon rá, majd megyek érte.
Mit várok egy friss ismeretségtől? Azért ha kell, meg tudnék oldani egy-egy randevút, aztán ha komolyabbra fordul, idővel azért jöhet velünk akár / kaphat kulcsot - ilyesmi. Biztos megoldható lenne, ha lenne. Más is megoldja.
"gyereknevelés lett a cél, az hoz annyi örömet mint a hobbi"
Neked nincs gyereked? A gyereknevelés öröme meg a hobbi köszönőviszonyban sincs egymással. És a gyereknevelést meg a magánéletet sem lehet egy lapon említeni. Attól, hogy anya vagyok, nő is vagyok. Vagyis voltam.
Nade ha ugy nezzuk,akkor meg fiura sem lenne idod.
Mi tobb, innen nezve nehez megertenem,hogy az eletviteled mellett mit varsz egy friss ismeretsegtol? Ugy ertem friss ismeretsegtol, ismeretlen fiutol? Mentesitsen, kvazi menjen el a gyerekedert stb?
Tehat igy megertem,hogy celok nelkul unalmas - de azt sem szabad elfelejteni,hogy neked a gyerekneveles (lett) a cel, az hoz - elvileg - annyi oromet, mint barmi mas hobbi.
Ertem en,hogy felelosseg-kotelesseg (neha meg a macskaimrol gondoskodni is sok) ,de erre sztem nem valasz egy parkapcsolat/fiu.
Az a rossz az oregsegben,hogy mar a tarskereso is ven banyakat dob fel. :-(((
Én magassarkúban vezetek:) de nagyon-nagyon rég nem voltam randin. Mindig a bal egyben ülök:) jobb hátul meg a gyöngyöm ül:))
Engem meg zavar:) Utálom, hogy akaratom ellenére férfidolgokat kell csinálnom. És megcsinálom, nem azzal van a baj, egyébként is műszaki pályán vagyok.
Csak szeretném, hogy egyszer magassarkúban az anyósülésen utazva valaki hazavigyen a randiról:) De ritkán veszek fel 2 gyerek meg lakásfelújítás meg munka mellett magas saarkút, nincs aki vezessen helyettem és randin se emlékszek mikor voltam:)))
Ősszel eladtam a házunkat, hitelt kifizettem, lakást vettem, tulajjal harcoltam, mert nem akart kiköltözni - a február az nagyon kemény volt... aztán felújítás, összepakolás az albérletben, márciusban átköltözés. Engem nem zavart hogy a kivitelezővel meg a kicsimmel válogatjuk az új kapcsolókat az obiban:) Túlvagyok rajta, berendezkedtünk, szép-jó minden. Csak... hát igen.
Huh!!! Ezt nagyon átérzem, mintha én írtam volna kis változtatásokkal:9
Bár én most szabadgyökeimet lekötendő belevágtam egy lakáscserébe felújítással:) Hát le is foglal rendesen. De közben annyira jó lenne, ha valaki kiválasztaná helyettem a kapcsolókat-dugaljakat, vagy csak elmondaná a véleményét, hogy jó lesz e az a csempe, kell e csempeélzáró, rudas karnis legyen vagy sínes.
Rengeteg örömet adnak a gyerekek, van sikerélmény a munkahelyen, minden szép és jó.....csak közben nekem nincs női életem.
Szóval ha valaki pont engem szeretne, annak sokat kell "dolgozni", hogy megnyíljak, és újra bízni tudjak.
Nem vagyok bizalmatlan. Jelen pillanatban nem keresek, és engem sem keresnek. Ennyi az egész.
2 teljesem más állítás és mind a 2 tőled
beteg nem hete telefonról irtam
A férjemet én hagytam el es anyagi gondjaim sincsenek Ismetlem nem az a bajom hogy nehez Persze masnak meg hete a gyereke pl bármi Attol meg hogy nekem nem kínlódás az elet lehetek magányos Az hogy kéthavonta par orat táncoló nem az nem maganelet
Kekelefant kedves,neked csak az a bajod h ostoba vagy,mint a szar
De amit leirtal az egeszen mas,igenis van maganeleted,egyutt jartok tobben tobb helyre,a fiad orommel tolt el[es gondolom ot is te]van szep uj hazad,vagy lakasod,amit berendeztel,sokan ebbol semmi sem adatott meg.Hogy a lovag feher jaguaron meg nem jott el,vagy a roszz lovag jott...hat az valtozhat egy csapasra,ha nem is gondolsz ra.....
Mi van azokkal akiket ott hagyott a ferje tobb geyrekkel,penz nelkul,azt sem tudja mibol vesz kajat mas nap,munkahelyet ennyi gyerekkel nehez kapni,mert sokat lenne otthon veluk?Lehet ,hogy en viszonyitok,de ahhoz kepes a te eleted meg izgalmak nelkul sem olyan rossz.