Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szinten tartás, hogyan?
Létrehozva: 2015. november 15. 22:33
Sziasztok!
Egy 4 éves kapcsolatomnak lett vége nem rég, tehát egyedül vagyok. Ez annyit jelentett nekem, hogy meg kellett tanulnom egyedül élni, és szerintem sikerült. :)
Röviden: Borzasztó szeretet és ölelés hiányom van. Le vagyok merülve lelkileg, nagyon társhiányom van. Sajnos, vagy nem sajnos, de válogatós vagyok és nem külsőre. Nekem nagyon fontos a belső, az intelligencia. Nem ülök egész nap a gép meg a tv előtt, mert azzal hamar lehangolódom. 22 éves vagyok, szerencsére már dolgozok, jó munkahelyem van amiért megküzdöttem az utóbbi években, persze az én vágyaimhoz képest jó és nekem így tökéletesen megfelel. Iskolás éveimben rosszabb volt, mert még pénzem sem nagyon volt, hogy feldobjam magam egy tábla csokival, amikor kellett. Mostanában ha érzem hogy rossz kedvem lesz, vagy zúgok le a lejtőn, akkor azonnal veszek egy szatyor csokit, és befalom:D. Nem tudok mit tenni ellene, csak ilyen áthidaló megoldásokat csinálok. Munkám során estére annyira lefárasztom magam, hogy percek alatt elalszok, hogy ne legyek szomorú, így reggel nem szomorúan ébredek. :) Tudatosan csinálom a dolgokat, hogy ne legyen gond a hangulatommal, ne legyek rossz kedvű, mert én is utálom amikor olyan nyomott, merengő, sajnálkozó a hangulata van másnak.
Azon a véleményen vagyok, hogy muszáj pozitívnak lenni, kell tudni jó kedvűnek lenni, és a jókedvet megtartani, esetleg még barátok nélkül is :) Van akinek még barátja sincs, akinek eltudja mondani a gondját. Nekem azért szerencsére van.
Ti hogy tartjátok, illetve hogy tartanátok szinten magatokat hasonló helyzetben, hangulat szempontjából? :) Privátban is írhattok.
Szerintem te depis vagy.
Akkor randizhattnatok Richarddal negyesben,valamelyik lanyismerosodnek csak van,huga,novere baratnoje?
naná. folyamatosan.
Azt hittem mar randizol.
Vagy gyere, megtanítalak squasholni, komolyan! :o)
Én speciel 1,5 éve vagyok egyedül. És kiválóan érzem magam!! (höhöhö....)
Na meselj,hogy alakult minden?Mar el
telt egy kis ido...
Szia, menjél ping pongozni!!!!
Hát.. van benne valami.
Szerintem ha leszolalgatod a lanyokat az utcan,kapsz ket pofont tole,a tobbit a baty-apatol...de ez csak en...
Persze, nem tökidegen. Itt látásból mindenki ismer mindenkit a saját korosztályában minimum.
Ha nem akarod rögtön lelőni a poént, akkor nem kell táncórára hívni, elég meghívni egy limonádéra pl.
Ha annyira kisváros, hogy szájára vesz, akkor akit leszólítasz, nem lehet tökidegen!
Miért lenne beégés, még akkor is, ha visszautasít? Mégis hogyan másképp próbálkozhatnál, ha nem így? Jó, hát végülis megkereshetnéd "a falu kerítőjét", és akkor ő kérdezné meg... az most jobb?
Ez komoly? Ne érts félre, komolyan kérdezem. Ez működik? Ez bejön az én korosztályomnak, hogy egy tökidegen leszólítgatja őket az utcán? Nekem ez olyan komolytalannak és tolakodónak tűnne, mondom: nekem.
Egy másik városban még talán kipróbálnám, de szerintem totális hülyét nem csinálnék magamból, mert ez egy kisváros, és a totális beégést ma-holnap tudja a fél város.:D Igaz, ha bejön akkor nyertem, nem? :D
Van egy olyan oldal hogy program partner, nézz szét ott, mindenféle programokra keresnek társat, ott biztos találsz megfelelő embereket.
Január már hipp-hopp itt van, addig sportolj, vásárolj, csinálj meg még néhány dolgot, amire nem lesz lehetőséged munkaidőben! Szép idő van sokszor, vétek kihagyni!
Menj el salsázni, ott nagyon sok lány van! Onnan majd biztosan akad táncpartner a latinra is!
Ha meg szereted a csokit, rémlik, hogy mintha lennének ilyen főzőcskézős ismerkedő-estek, talán édességet is készítenek...
Van csokimúzeum, tudtad? Jelentkezz be egy társkeresőre, és írd a bemlapodra, hogy azt szívesen megnéznéd valakivel! Aztán egy normális hangvételű, nem túl hosszú körlevelet szétküldesz tíz-húsz lánynak és remélhetőleg valaki elmegy veled... bízz magadban!
Küzdeeeeesz???? Ugyanmáááár!
A lépések:
1. Kikeresel a neten pár latintánc-klubot.
2. Pár szabad órádban ne "küzdj", hanem szólíts meg lányokat, akiket szimpinek találsz, akár az utcán.
A szöveg lehet őszinte.
Köszönsz szépen, bemutatkozol. Ha eddig eljutsz, -és még ott a lány
-, mondd neki, hogy ittésitt latin táncot szeretnél tanulgatni, de nincs hozzá partnered. Ő szimpatikus Neked, ha Te is neki, nem lenne-e kedve Veled táncot tanulgatni, mindenféle kötelezettség nélkül!?
Ennyi!
Aztán írd ám meg itt, összejött-e, mennyi időbe telt, és hányadik lány állt kötélnek!
Ui.: ugyanezt megteheted a topikban is, bár ez picit zsákbamacsek, hiszen itt nem látjátok egymást. De az elhízásnál és az unatkozásnál még ez is jobb!
Egyik 22, másik 23.
TALIZZATOK!
Mondjuk, egy csokiboltban?? Onnantól már csokit majszolgatva, és immár nem magányosan, hanem kettecskén "nézhettek ki a fejetekből"!
Jó ééééég!
Hogyhogy nem lehet huszonpárévesen jó programokat, barátokat találni??
Kapjátok össze magatokat, gyermekeim, mert az élet, észre sem veszitek, és seperc alatt elrohan mellettetek! S csak meglepetten konstatáljátok, hogy mamókák és papókák lettetek! (
+fejcsóválós szmájli)
Tökéletesen megértem a helyzeted!!
Én jelenleg az utolsó szemeszteremet csinálom a közgázon...
23 éves vagyok, a szakmai gyakorlatomat már letöltöttem, a szakdolgozatomat írom jelenleg, viszont más elfoglaltságom nincsen.
A barátaim, akikkel suli alatt tartottam a kapcsolatot szétszéledtek (ki Angliába ment, ki dolgozik épp, ki utazgat a világban stb...)
Szóval, minden napom úgy telik el, hogy itthon vagyok, (dolgozni nem tudok most, mert az állásom januártól aktuális ) és kb. nézek ki a fejemből. Néha szörnyen magányosnak érzem magam, próbálom azért úgy intézni a dolgaimat, hogy mindig legyen valami, ami lefoglal...
Sokszor annyira elkeserít a helyzetem, hogy csak mégjobban bezárkózom.
Nem tudom hogyan törhetnék ki ebből. :S
Próbálok nem "haszontalan" dolgokba menekülni és hasznosan eltölteni az időm. Partnereim nincsenek ehhez jelenleg.
:(
Nagyon érdekelnek a latin táncok gyerekkorom óta, igaz sosem volt lehetőségem rá, mindig volt valami hülye kifogás. Most lehetne, de csak hétvégén érek rá, ami nem rossz, de még táncpartnert sem találok, az interneten sem. Eddig! De próbálkozok, küzdök, hátha. :)
szia, még több csokit eszem!
Épp ezt akartam kérdezni, nyugdíjas vagy hogy otthon ücsörögsz, csokit eszel és próbálsz nem szomorkodni? 22 éves srác vagy áááááááááá hát menj bele a világba, haverok, sport, kocsma, disco, buli, ökörködés, menj!! Nehogy már szomorkodj mert vége a kapcsolatnak, hát persze, fiatal vagy, most élj!!!
Hogy hogy ne legyél szomorú, nem tudom, én 39 vagyok, nő, gyerekkel, 2 éve egyedül, na majd én felteszem ezt a kérdést, neked nem kell!!:))
Járj el táncolni, vagy sportolj valamit rendszeresen.
Azt a szatyor csokit oszd szet kozottunk es merengjunk egyutt.
Hát nekem anno sajnos nem sikerült. Mármint hangulatilag szinte tartani magam. Ami segített, hogy volt egy fiú haverom, és egy évig napi szinten vele lógtam (nagy részben az egyetemre bejárás helyett, khm). Az, hogy fiú, itt fontos volt, mert egyáltalán nem volt érzelgős, közben pedig éreztem, hogy a maga módján segíteni szeretne. (Nekem akkor jobb volt, mint egy lány barátnő, aki lány módjára próbált volna vigasztalni.) Majdnem vigaszszexbe torkollt a dolog, de aztán mégsem :)
Egyetlen jó oldala volt ennek az évnek, hogy ha én szomorú vagyok, nem tudok enni, tehát szép karcsúra lefogytam.
Szerintem nem recept rá, hogy "jó" ilyenkor viselkedni.
De majd mások biztosan mondanak okosabb dolgokat :)