Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Legyen vége?
Létrehozva: 2015. június 29. 21:56
Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni, mert nagyon tanácstalan vagyok.
Barátommal 10 hónapja vagyunk együtt, én 33 vagyok, ő 30, nem élünk együtt.
Ő kedves, aranyos, jólelkű srác, csak sajnos pár dologban nem passzolunk. Egyrészt más dolgokat szeretünk csinálni a szabadidőnkben, én kirándulósabb vagyok, ő otthon ülősebb. Ez az elején nem derült ki.
Ő rettenetesen ragaszkodik a családjához, majdnem minden hétvégéjét velük/velük is szeretné tölteni.Mivel kb. 50 km-re élnek, ezért ez ott alvós teljes hétvégéket jelent.
És a szex..én többször kívánom, sokszor vissza is utasít, mert fáradt. Nagyon rosszul esik ez nőként.
Amúgy hűséges és odaadó..és hát ilyen embert nagyon nehéz találni, ezzel tisztában vagyok. Elképzeltem, hogy szakítok vele, de belefájdul a szívem..sajnálnám őt is és magamat is. De így is sajnálom magunkat.
Tudom, kell kompromisszumokat kötni, de meddig, miben?
Ti mit tennétek? Köszönöm a véleményeket előre is!
Szia!
Ne haragudj, tényleg nem értettem a kérdésedet.
Hát azt mondja, szerelmes is. De most nagyon bonyolult lett a helyzet, és gondolom, most majd kapok mindenféle választ itt is.
Szóval adtam egy újabb esélyt a dolognak és azóta, igaz, csak 1 hete, máshogy mennek a dolgok...kirándulunk is, amit én szeretek, filmet is nézünk, amit ő szeret inkább. A szex is jó :)
De most minden hétvégén haza jár majd a családjához, mert kiderült, hogy anyukájának agydaganata is van és max. fél évet jósolnak neki az orvosok. :( Minden idejében vele akar lenni emiatt, amikor csak teheti.
Azt tudom, és ő is ezt kérte, sajnálatból nem leszek vele.
Ha olyan lesz minden, mint ebben az egy hétben volt, akkor szuper. Ha nem érzem, hogy szeret, fontos vagyok és szerelmes is belém, akkor kilépek és nem várok sokat a lépés előtt.
ez nagyon igaz!!egyetértek!!!
Mi abban a fantasztikus, amit szilvasgomboc írt? A világon a legtermészetesebb dolog, hogy aki nem akar gyereket, az ne csináljon gyereket. Fel nem foghatom, hogy aki icipicit értelmes és toleráns, miért akarná, hogy egy MÁSIK ember gyereket vállaljon.
Szilvásgombóc!
Eszméletlen jó fej vagy. Én értem, mit mondasz, a többiek meg hadd őrjöngjenek. Nekik nehéz, hiszen rabszolgák, hadd lázadozzanak :)
8 hónap nem volt elég arra, hogy eldöntse, össze akar-e költözni? Ez mindent elmond a kapcsolatról.
És nem kell itt a nyomiknak azzal jönni, hogy "a nők csórók". Nem mindenki az.
Na igen! Tényleg, ilyenek is vannak.
Szerintem vannak hármasok is: akik egymást utálva éldegélnek.
Hát ez van.
:)
Hjjja, szerintem az emberek zöme (szóval nem mindenki!!! -mielőtt még valaki itt nekem esne )) így él egy idő után a házasságában. (aztán egyesek elválnak, kettesek kialakítanak egy számukra elviselhető életet a társuk oldalán). Itt meg egyből így élnek...Kinek-kinek a vérmérsékletétől, nevelésétől, társadalmi helyzetétől stb. függően.
Egyetértek veled.
Végülis NAGY kompromisszumokkal egy egész életet le lehet így élni. A topiknyitó a barátnőivel megy majd ide-oda, a barátja "haza" járkál (ki tudja, ha összeköltöznek, lehet, hogy nem is a közös lakás lesz az igazi otthon számára?), szex meg majd havonta egyszer lesz.
Talán találnak egy közös időtöltést, ami jó lesz (pölö origami vagy hímzés-horgolás).
És nagyon toleránsan látod a dolgot, ami igazán üdítő.
Ha a topiknyitót a biztonság teszi boldoggá, akkor megkapta az emberét. Van, akinek fontosabb, mint a jó szex. Kérdés, hogy neki mi a fontosabb. Ezt csak ő tudja!
Ha el tud menni a barátnőkkel a színházba és nem várja el a társától, hogy együtt menjenek, akkor ez se gond. Azzal se lenne semmi gond, ha a pasi időnként csak egyedül járna haza az anyukájához és nem várná el Topiknyitótól, hogy állandóan kísérgesse.
Ha a maradék együtt töltött idő minőségi tud lenni, ha azt az életet tudják élni a másik mellett, amire szükségük van, akkor ezek orvosolható dolgok.
Azt hiszem, hogy egy nő 33 éves korára már elég jól ismeri magát ahhoz, hogy ezt el tudja dönteni. Ha meg nem, akkor majd ezután fogja megismerni magát. :)
"Miért játszotta el az elején, hogy imád színházba járni, aztán 2 hónap után kijelenti, hogy soha többé?" -mert még gyerek és mindenkinek meg akar felelni. Igyekezett. De aztán rájött, hogy nem jó neki a színházba járás.azért még elég időben szólt. Hisz még csak 10 hónapja vannak együtt. Nem 10 éve.
Bizony, a topiknyitó nem értette meg a jogos kérdésed.
Emellett a férfi mellett le lehet élni egy életet. Kérdés, hogy mennyire boldogan.
Nem biztos, hogy mindenkinek kell a szerelem és szenvedély. Nézzük a szeretetet: oké, megvan. Szex: problémás. Már most. Szabadidő: szintén problémás. Nem is kicsit!
Kineziológus??? Minek kineziológushoz menni? Ez most komoly?
Miért játszotta el az elején, hogy imád színházba járni, aztán 2 hónap után kijelenti, hogy soha többé? Hát akkor legyen olyan tökös, hogy kitalál valami mást helyette, amit együtt lehet csinálni.
Semmiféle nyavalygás nem volt. Valaki tanácsot kért és kapott. Így működik ez a valós életben is. Talán TE is voltál így annak idején, csak akkor nem volt még virtuális világ, ezért sok minden nehezebb volt. Miért fáj az neked, hogy most könnyebb?
Nem a szeretetét kérdőjelezem meg, hanem a SZERELMÉT. Pont erről írtam: elég neked a szeretet vagy szerelem is kell?
Szia Virág!
Pont abban lettem most biztos, hogy szeret és fontos vagyok neki mégis, mert most nagyon teper, bár látom rajta, hogy ő is fél az esetleges újabb kudarctól.
Szóval nem egyszerű. Amíg azt hittem, nem sokat jelentek neki, egyszerűbb volt.
Szia! Biztos, hogy nem vagy könnyű helyzetben! És megértem, hogy vacilálsz. Kívülről azonban másképp fest a dolog: én úgy látom leírtak alapján, hogy ez a gyermek (függetlenül a 30 évétől) nem szerelmes beléd. Lehet, hogy szeret és lehet, hogy ragaszkodik hozzád, de nem szerelmes. Azt is el tudom képzelni, hogy eddig még soha nem is volt és nagyon valószínű, hogy soha nem is lesz. Ilyen típusú. Kérdés, hogy ez neked elég-e? A soraidból ítélve nem. Rendes és valószínű, hogy soha nem is fog megcsalni, ott lesz mellette, ha kell, de te magányos leszel mellette, mert nem azt fogod kapni, amire szükséged van. Kérdés, hogy neked mi a fontosabb: a biztonság egy langyos, kompromisszumokkal teli kapcsolatban, vagy a szenvedély, pezsgés...
Szia Banánka!
Megbonyolította a helyzetemet, hogy elkezdett kérlelni, hogy béküljünk ki, mert a jövőben majd jobban kimutatja, mennyire fontos vagyok neki. Nem tudtam/tudom, mit tegyek, mert vannak érzéseim iránta még. Elmegy kineziológushoz, hogy az anyukájával rendezze a fura viszonyát.
De ráadásul azt akarja, hogy bizonyos időn belül hozzak döntést, ami nagyon nehéz. Először úgy gondoltam, hogy meg tudom hozni a döntést könnyen, de nem. :(
Ti miért szakítottatok? Mennyi idő után?
Szia!
Mi van veled azóta? Hogy teltek a szakítás utáni napok? Én is most szakítottam,nagyon rossz,de biztatom magam, Átrendeztem a szobát! :-)
Volt szomszednom, legjobb baratnom annak idejen kisunokaja sztorija.
Bartanomnek volt olyan menye, aki hagyta, hogy a gyermekei maguktol nojenek fel, mint a gaz. Legyenek onallok sajat maguktol pici koruk ota. O inkabb kormot lakkozott, a gyermekei meg ott voltak korulotte. Sajat szememmel lattam. Azert jol kepen torolte a 2 evesnel kisebb kisfiat, amikor az a konnektorban piszkalt. Az aposa meg is mondta, hogy ez a no soha tobbe be ne tegye hozzajuk a labat. Ja, es no lelkesz volt!!!
Az eset, amikor lejottek mas varosbol az akkori ket kisunoka a nagyihoz, a nagymama egy jatekmacit talalt a kisebbik, 5 eves!!!hatizsakjaban, mivel az anyjuk azt mondta, hogy mindenki sajat maganak pakol, azt, amit akar. Nagyi meg indult ruhanemut vasarolni a gyermeknek a kisnyugdijabol, tobb hetre.
Ha valaki nem érti meg amit leírtál, az nyilván azért van mert amit írtál az vagy érthetetlen vagy se-süle-se-farka.
Egyébként kíváncsi vagyok hogy neked milyen teóriád van a gyereknevelésre? Ha te nem szolgálod ki a gyerekeidet akkor mit csinálsz velük? Nézed ahogy az 5 éves magának föz? Várod míg a 3 éves megválaszolja a feltett kérdéseit saját magának? Hagyod hogy a 2 éves magától menjen a játszótérre? Nem segítesz az iskolásnak a házifeledatot megoldani? És még sorolhatnám. Ez mind szolgálat. Lehet szeretetböl teszed és mindez természetesen jön, de akkor is szolgálat. Még akkor is ha nagyon hamar önállóságra neveled a gyerekeket, amíg veled élnek szolgálatot teljesítesz nekik. Szerintem pont te vagy az értetlen. Ha szeretünk valakit szolgálatokat teszünk neki. Az anyaság szolgálat. Ha ezt nem érted akkor itt feladom.
Pontosan kétszer mondtam el ugyanazt, másodjára alaposabban kifejtve. Szerintem semmit nem értettél meg belőle, elsőre ezt még jelezted is.
Amiket leírtál ezek után, az számomra olyan szöveg, amire inkább nem reagálok. Ne haragudj... Élj boldogan a rabszolga-lélek teóriáddal. Szíved joga.
Szóval ha már nincsenek érveid akkor inkább lelépsz? Nem hibáztatlak érte.
Frappáns búcsúszöveg az utolsó mondatod, de nagyon sántít.
Bocsánat Csill, hogy eltértünk a topikodtól. Nagyon hiábavaló volt.
szilvasgomboc, én mondtam, hogy nincs rá garancia... Minden jót!
Énszerintem az anyaság szolgálatot jelent, ettöl függetlenül sokan akarják és élvezik is. Mindazok az élölények amiket te itt felsoroltál, azok az utódaiknak szolgálatot teljesítenek. Szolgálat nélkül nem tudsz utódokat nevelni. Ha valakiben nincs meg ez a mentalitás, annak valszeg nem lesz gyereke, vagy legalábbis jobb ha nem lesz neki. Ettöl ö nem rosszabb mint a többiek, söt, okosabb, mert idejekorán felismeri hogy az anyaság (vagy apaság) nem való neki, és az utódaival is kitolna ha fejest ugrana bele. Persze itt emberekröl beszélünk akiknek van ebben választási lehetöségük, és eldönthetik hogy akarnak-e utódokat vagy sem; míg az állatoknak nincs ebbe beleszólása, velük ez egyszerüen megtörténik ha akarják ha nem. Ezért nem értem miért példálózol itt állatfajokkal, az amöbától kezdve a majmokig. Az állatok primitív ösztönlények akik azért szaporodnak mert a párosodás már megtörtént (sajnos sok ember is ilyen).
Az hogy te önzönek nevezel valakit aki nem akar gyereket mert belátja hogy neki nem való, az meg egyenesen sötét butaságra vall. Mondd ezt a szemükbe és lehet hogy beverik a fejed.
Önzö az akinek valamiféle nagy problémája van az életben (anyagi, mentális, családi stb..) és jól tudja hogy ez a probléma a gyerekeire is hatni fog, de ennek ellenére mégis elvállalja öket.
Egyébként meg óriásit tévedsz ha azt hiszed hogy a nem tudom hány milliárd év alatt ezen a bolygón mindenkinek lett utódja. Igenis sokan megszakították a sort (ahogy te nevezed) és sajnos a legjobb génekkel rendelkezö emberek teszik ezt sokszor, míg gyakran a primitív hülyék ész nélkül szaporodnak és várnak cserébe egy aranyérmet vagy vállonveregetést csak azért mert osztódnak bele a vakvilágba. Szaporodni mindenki tud ha akar, de ne várjon cserébe dícséretet, és utódokat vállalni nem feltétlenül jelent önzetlenséget, mert mindenki tudja hogy rengeteg a kurva önzö szülö. Úgyhogy itt löttél, de nem talált. Pontlevonás.
Ha nem tetszik a gondolkodásmódom, akkor ne olvasd.
"Ezt most lefordítanád magyarra? mert nem értem…."
megpróbálhatom, de semmi garancia arra, hogy jobban megérted. Mert tudod, aki elintézi a gyermekvállalást azzal, hogy "(rab)szolga mentalitás", annak nem könnyű bármit is elmagyarázni.
No, csak arra akartam rávilágítani, hogy ahhoz, hogy mi megszülethessünk (Te, én, a többiek) ahhoz be kellett következnie egy kisebb (vagy nem is kisebb) csodának. Gondolom, az világos, hogy aki egyszer élt a földön, annak volt anyja is. Ha nem hiszünk istenben, de hiszünk a tudósoknak, akkor tiszta sor, hogy a földön az élet kb. 4 milliárd éve kezdődött. Valahogyan... ez most számunkra mellékes. Lényeg az, hogy valaki által születtünk: az ember ered az ősembertől, az ősember a nemtudommilyen majomtól, a majom a nemtudomkitől és így tovább egészen a "papucsállatkáig" :) Ha most eltekintek az emlős előtti időktől és csak úgy számolok, hogy a generációváltás 20 év, akkor 4milliárd év alatt 200millió generáció váltotta egymást míg elért a "fejlődés" a Te megszületésedig. Gondold végig kétszázmilliószor egymás után MINDENKINEK sikerült megszületnie, felnőnie és minimum szülni egy utódot (és még fel is nevelni) kétszázmilliószor egymás után, anélkül, hogy megszakadt volna a sor. Pedig mennyi veszély leselkedik egy élőlényre? Betegségek, ragadozók, háború, stb. ha csak egyszer megszakad ez a sor, Te nem születsz meg. Ha csak egy a kétszázmillióból azt gondolja, amit Te, hogy gyereket szülni az "(rab)szolga mentalitás" és nehogymár én rabszolga lelkű legyek, szóval ha csak egy is így gondolkodott volna, akkor te meg sem születsz. Ahogyan Te, Bíborban Született Első Szilvasgomboc, ezzel a gondolkodásoddal majd ezt a kétszázmilliós láncot fogod megszakítani. Ezen azért gondolkozz el...
No, mindegy, ha a fenti okfejtés nem is érthető, talán elég lenne annyit felfognod, hogy gyermeket szülni nem feltétlenül "(rab)szolga mentalitás" hanem önzetlenség, természetes vágy, szeretetből fakadó vállalási kedv, egyszerűen természetesség. És az a természetellenes, akiből ez az érzés hiányzik.
Ezzel együtt természetesen mindenkinek szíve joga vállalni és nem vállalni gyereket. Csak ne ideologizálja meg a maga önzőségét, alkalmatlanságát mert ezzel legfeljebb önmagát áltatja.
Ezt most lefordítanád magyarra? mert nem értem….
Szükséges, hogy ő is képes legyen egnedni, kompromisszum-kész legyen. Ha ezt nem érti meg és nem tud változtatni, akkor csak el fog mérgesedni előbb-utóbb a helyzet. Kitartást és a legjobbakat!
"(rab)szolga mentalitás"
Aki ilyeneket ír, annak ugyan elég hiábavaló bármilyen érvet is felsorakoztatni, de hátha olvassa más is: Ahhoz, hogy szilvasgomboc megszülethessen, ahhoz arra a csodára volt szükség, hogy Ádámtól és Évától, vagy ha az úgy jobban tetszik, az első egysejtűtől) egészen szilvásgombócig minden egyes felmenőjének rabszolgalelkűnek kellett lennie. Különben ő nem születhetett volna meg. Viszont megszületett és rálelt a maga nagyszerű nem-rabszolgalélek mentalitására és ezzel ő most gondoskodik is arról, hogy isten ments hogy a fura génjei tovább öröklődhessen.
Köszönjük szilvasgomboc!
Csill!
Abból, amit tudni lehet rólatok, nehéz lenne egy kívülállónak eldöntenie, hogy mi a helyes utatok. Szerencsére nincs túl nagy vesztenivalótok. De légy következetes, hogy ne bántsd a párodat, mielőbb begyógyuljanak a sebek.
Persze hogy gyermektelenektöl is hallassz panaszt. Mert mindenkinek megvan a maga keresztje. A gyermektelenség nem garancia a problémamentes életre.
Gyerekkel meg miért jobb? Csak több a gond velük. Ha gyerek elött gondjaid voltak, gyerek után ki sem fogsz belölük látszani.
A gyerekneveléshez igenis kell egy jó adag (rab)szolga mentalitás, habár ezt az anyukák sértönek találják és tiltakoznak ellene. Az anyaság szolgaság, csak éppen szépen becsomagolva amire rózsaszín szalagot kötnek. És ezt nem bántásból mondom, hanem közlöm mint tényt. Mit gondolsz miért vannak itt többek között olyan topikok hogy Nehéz az anyaság? Habár zárt topik és nem tudom miröl folyik a csevely, azért el tudom képzelni hogy nem Hawaiban pezsgöznek unalmukban.
Nem dolgoztam magam agyon, pár évig tényleg sokat kellett, de már felnőttek. És ha valakinek nincs rabszolgamentalitása, az én vagyok. Amúgy nem fáj, csak nem értem, hogy gyerektelenektől is is épp annyi nyavalygást olvasok, mint gyerekesektől. Akkor meg mégis jobb gyerekkel.
Szerintem is így van, hogy nem illenek össze, de akkor meg ezt be kell ismerni és elköszönni. Akkor minek a rizsa, hogy mostantól minden máshogy lesz?
Szinte biztos vagyok benne, hogy nem "sz..ta" le. Egyszerűen arról van szó, hogy két egymáshoz nem illő emberről van szó. Fel kell ismerni, és el kell fogadni ezt a tényt. Ettől még szerethetik egymást, lehetnek jóban, de párkapcsolatban ez a dolog - szerintem - nem fog működni.
Király. És akkor eddig miért sz..ta le magaról, hogy neked úgy nem jó? Szokásos lemez: Minden máshogy lesz blablabla, majd egyszer csak észreveszed, hogy megy minden, ahogy eddig...
Attól, hogy valaki mondja, még nem fog pl. a szexuális élete javulni. És ha már 10 hó után is hagy kívánnivalót maga után, ez előre vetíti a szomorú sorsodat...
Én mondjuk ha végiggondoltam, majd kimondtam, hogy vége, akkor ezzel be is fejeztem vele a lelkizést, én biztos nem hallgatnám a mindenmáshogylesz szöveget csak hogy a szívemet fájdítsam...
Szia Évi!
Köszönöm, megvagyok, de ő nagyon kivan..Szinte könyörög, hogy adjak "egy utolsó utáni esélyt". Mert nagyon szeret, csak nem tudta kimutatni. Velem képzeli az életét, stb...
És most majd minden máshogy lesz.
Mondtam neki, hogy akkor megerőszakolná saját magát több dologban is, de állítja, hogy akarja a kapcsolatunkat nagyon.
Ez nem teszi könnyűvé a helyzetemet most.
"Viszont biztos az, hogy nem az újdonság varázsa húz felé?" => Akkor vonz az újdonság, ha a régi már sz@r, vagy uncsi.
Ha jól érzed magad a kapcsolatban, akkor észre sem veszed a lehetőségeket.
Jól tetted!
Hogy érzed magad?
Meglátod, ha túl leszel a sebnyalogatós részen, akkor büszke leszel magadra, hogy erős voltál, és léptél! :-)
Mi abban a kényelmesség / kényeskedés, hogy ki kell rúgni egy ilyet???
Én hasonló korosztály vagyok, mint Te (40 leszek). Kirúgtam egy nagy halom szerencsétlent / lúzert / tetüt 28 éves koromra.
30 fölött szültem az elsőt (3-an vannak), nem dolgozunk hétvégén, hanem élvezzük az életet, nem nyögjük a kompromisszumokat és akkor szaladgálunk anyuhoz, amikor a kedvünk tartja.
De ehhez az kellett, hogy az összes felsorolttól megszabaduljak és minden alkalommal kezdjem nulláról, egészen addig, míg férjemmel meg nem ismerkedtünk.
Franc kössön kompromisszumokat egész életében. Legalábbis kapcsolatok terén semmiképp. Arra meg nem szülök halom gyereket, hogy utána vérrel-verítékkel tartsam el őket.
Miért kell beállítani a folyamatos szívást, mint követendő példát? Lehet, hogy a T.I képes lenne erre, de nem AKARJA. Jól is teszi.
bammeg
de itt a jellemtelen szaroknak hiába írod meg, kitörlik
ez a felület úgy látszik az emberek szarságát támogatja
mától akkor saját pénzedből kell lakni???
Neked meg elment az életed arra hogy agyondolgoztad magad meg 4 gyereket nevelsz.
Mindenki olyan életet él amilyet akar. Én biztos belehülyülnék ha még a hétvégéimet is végigdolgoznám úgy mint te, meg 4 gyerek csüngene a nyakamon.
Hagyj mindenkit úgy élni ahogy akar és ne hangoztasd hogy amit te csinálsz az a tuti. Nincs mindenkinek rabszolga-mentalitása. Neked ez miért fáj?
Nem értem, mit csináltok Ti, fiatal 30-asok, nekem ennyi idős koromban négy gyerekem volt és hárommillió felelős döntést hoztam naponta, nem volt időm nyavalyogni, és persze a férjemnek se volt ideje anyucihoz utazgatni hetente, hanem baromi sokat dolgoztunk hétvégén is. (És még most is csak 46 vagyok, nem valami vén szotyorák.)
Na persze, rengeteg kompromisszumot kötöttünk, amik természetesen fájdalmasak voltak a maguk idejében, de utóbb mint szükségesnek és értelmesnek igazolódott be.
Az az érzésem, ti valamit nagyon elszúrtok ezzel a sok kényelmeskedéssel és kényeskedéssel. Elmegy az életetek, anélkül, hogy éltetek volna egy napot is...
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a támogatást és a megerősítést, ma szakítottam vele...
Szia!
Amit írt már vk, hogy költözz anyukádhoz, jó ötlet, akkor letisztulnának a gondolataid kicsit jobban. Úgy, hogy ott vitatkoztok a közös házatokban, nem fog menni.
Sokszor lehet hallani, hogy a sok munka, a kevés együtt eltöltött minőségi idő és a monotonitás megöli még a legjobb kapcsolatot is, Veletek is ez történt sajnos. Nagyon fiatalok vagytok, tényleg kellett volna, hogy kikapcsolódjatok. Mert így azt érezheted, hogy elveszted a fiatalságod és sok minden jó kimarad belőle. Szóval én nem csodálkozom azon, hogy jött a harmadik.
Egy harmadik nem tudott volna belépni a képbe, ha köztetek minden rendben van.
Viszont biztos az, hogy nem az újdonság varázsa húz felé?
Látsz esélyt arra, hogy újra kezdjetek mindent ezek után a pároddal tiszta lappal? Meg tudná Neked bocsátani a félrelépést, úgy, hogy tanuljon belőle és jobban figyeljen a vágyaidra, hogy újra ne lépj félre?
Gondold át ezeket.
Az biztos, hogy nagyon nehéz kilépni egy kapcsolatból és a tietek az elején jó is volt és sokat köszönhettek egymásnak és így még nehezebb...
Egy fenékkel ülsz két lovon. Felettébb tisztességtelen dolog.
Ügyintéző csak úgy magyarosan kimondta...de az igazat. Attól hogy szépítgetjük valaminek a nevét, még nem változik a lényege.
Azt szokták mondani, mielőtt meggyújtasz egy új gyertyát, oltsd el a régit. A te korodban már döntésképesnek kell lennie egy embernek.
Sziasztok!
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy anyukája 2 éve rákkal küzd, de tünetmentes és stagnál az állapota, egy kísérleti gyógyszernek hála.
De nem hiszem, hogy ez ok arra, hogy ha hárman ülünk a kanapén, akkor a párom egyik kezével engem, a másikkal az anyukáját simogassa. Hogy olyasmi becenéven szólítsák egymást, mint kb. a "Mókuska". Érdekes, a párom tesóját rendesen szólítja az anyuka, csak a páromat nem.
Sokáig volt bennem küzdés, de már nincs.. de nehéz lesz akkor is.
Az elején örömmel jött velem túrázni és színházba, teljesen elhittem, hogy ezeket ő is szereti. Nem értem, minek játszotta el, most már azt mondja, semmiképp sem jön velem többet színházba, pl.
A szexnek biztosan nem tett jót, hogy megkérdeztem tőle, mi a probléma...mondhatjuk, hogy számonkértem..de annyira bántott a dolog..ki bírta volna ki rákérdezés nélkül?
Mi a kérdés?
Ha valaki 30 évesen még mindig "anyucipicifia", akkor ez sajnos csak rosszabb lesz a későbbiekben. Legalábbis az eddigi tapasztalatok ezt mutatják.
Egy kapcsolatban mindkét félnek alkalmazkodni illik, nem lehet egy egyeduralkodó és egy kiszolgáló. Az ugyanis legfeljebb munkaviszony. Más kapcsolatban iszony.
Szóval futás az ellenkező irányba, ha jót akarsz magadnak.
Nem jó mert a férfiak nem bírják a szeretői státuszt.
Menj a szüleidhez lazíts, gondold át és dönts el ott mit szeretnél.
Sziasztok! Tanácsokat szeretnék kérni,mert eléggé össze vagyok zavarodva. Tehát,több,mint 5 éve van egy párkapcsolatom,1,5 éve együtt élünk. Nagyon nagy szerelemnek indult,nagyon sokmindenen keresztül mentünk. Soha nem csaltuk egymást. Én 27 vagyok a párom 25. Soha nem volt rendes fiatalságunk,nem igazán jártunk sehova,mint más fiatalok. Falun élünk, családi házban. Ha nem dolgoztunk és volt egy kis időnk,akkor mindig csak az itthoni teendők. Én sokszor akartam menni erre arra kikapcsolódni,de a párom és én ilyen téren külömbözőek vagyunk. Egy jó ideje már azt éreztem,h boldogtalan vagyok. Kb 8 hónapja elkezdtem dolgozni egy új munkahelyen itt a falunkban. Kb 2 hónap után megismerkedtem valakivel. Eleinte nem volt semmi,beszélgettünk,haverkodtunk,hülyéskedtünk aztán elkezdtünk írogatni egymásnak.Minden nap azt vártam,hogy mikor látom az estéket,hogy beszéljünk. Úgy éreztem kezdek többet érezni. Ő közölte velem,hogy szerelmes belém.Én is tudtam,hogy az vagyok csak nem mertem bevallani magamnak. Egyszer a párom előtt lebuktam,amikor pont írtam neki. Csúnya veszekedés lett a vége és akkor úgy éreztem be kell ezt fejeznem, nem dobhatok el ennyi évet ezčrt. Elhatároztam magamat és nem beszéltünk kb két hétig. Aztán persze nem bírtuk tovább újra és újra beszélgetni kezdtünk čs belemélyültünk a dolgokba és mára már viszony lett belőle. Úgy érzem,hogy nagyon szeretem és ő is komolyan gondolja ezt velem. A páromnak tegnap elmondtam,hogy szerelmes vagyok másba. Teljesen maga alatt van,azóta folyamatosan vacilálok,hogy mit tegyek. Ittvan a munkám,a szüleimhez tudok most egyenlőre hazaköltözni,nincs messze 10km. Úgy gondoltam,hogy bejárok kocsival dolgozni. Nagyon sajnálom a páromat és tegnap óta rengeteget veszekszünk,közbe a másiknak ígérgetem,hogy minél előbb elmegyek. Nektek mi a véleményetek. Légyszi adjatok tanácsot,mert ezt már nem bírom.