Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szerelmes a párom
Torolt_felhasznalo_402405
Létrehozva: 2015. március 15. 13:05
Nem is tudom hol kezdjem a történetemet. Megpróbálom leírni részletesen és érthetően ahogy tőlem telik remélem nem lesz unalmas. Álmomban nem gondoltam hogy ilyen topikban fogok egyszer véleményeket kérni de úgy érzem jól esik kiírni magamból a fájdalmat. Szerintem ezzel nem vagyok itt egyedül!
Éppen két évvel ezelőtt a párom megcsalt amit mint mások én is igen nehezen éltem meg! És a legszomorúbb az volt benne hogy minden szépnek és jónak tűnt! Mondta hogy megbánta és sajnálja amit tett de velem szeretne maradni. Azzal győzködött hogy boldoggá tud engem tenni és hogy próbáljak meg benne ezek után is bízni!Én megbocsátottam neki mert nekem a család a legfotosabb és természetesen szeretem is! Vissza engedtem magamhoz és próbáltam még jobban figyelni rá! Házat vettünk és a lehetőségekhez képest sűrűn jártunk el otthonról! Bár ő ezt nem így látta. Megvolt mindenünk gyönyörű gyerek,ház,autó és nem utolsó sorban biztos anyagi háttér. A két év alatt egyszer se hoztam fel neki hogy mit tett mert nem szerettem volna megbántani mert látszott rajta hogy tényleg megbánta. Ő is sokat változott abban hogy elfelejtsem a történteket! Most pedig ott tartunk hogy közölte velem szerelmes valakibe és elöltözött! Egy hónapja beszélgetett valakivel a munkahelyén akit talán már régebbóta ismert. Sokat nem tudok mert nem érdekelt! Most mit tegyek? Nem akarok utána rohanni mert nem látom értelmét nem akarom és nem is vehetem fel a versenyt a szerelemmel! Csak azt nem tudom miért kellett neki elhitetnie velem a két év alatt hogy bízzak benne és hogy szeret meg stb.? És ezt megit váratlanul!
Ugy tunik, hamis emil cim.
En ezt talaltam rola: Berebora Zoltan. Ha egyaltalan van ilyen nev.???
E-mail: berebora@citromail.hu
Őszintén örömmel tölt el, hogy megvilágosodtál!
A felhasználói profil nem található... hát ezt a topikot sem "ő" Zoltán indította... :p
Ugy ertettem, hogy ahhh tök mindegy. ;)
Kivanom, hogy elj a jogoddal a boldogsaghoz!
Mármint ki az az "ő"...?
bocs!
tenyleg elkalandoztunk a topic temajatol.
a jatszmat le kellett jatszani... lejatszottatok, vege. pont. johet az uj jatszma, uj szereplokkel, uj helyzetekkel! :)
"Itt az a lényeg hogy én hogyan fogom fel a dolgok jelentését. És én miképp értelmezem őket."
Persze, hogy az, csak eltűntél, így ezt nem tudtuk, hogy te hogy fogod fel..
"A nagy változásom alatt átértékelődött más is bennem mégpedig a családja! A szerelem és a fiatalságom alatt nem érdekeltek az "életfelfogásuk" amivel rossz hatással voltak az EXEMRE! (sokan ezen is kiakadtak hogy azt írtam párom) Így ez miatt veszekedtünk sokat."
no igen... az ember nem egy emberrel köt kapcsolatot, hanem annak teljes családjával.. már amennyiben a társadnak a családja fontos, akkor mindenképp. De valahol még akkor is, ha megtagadta őket és nem tartja velük a kapcsolatot - hatással vannak a mindennapjaira, jellemére, személyiségére. Az nem működik, hogy drága kisszívem, téged imádlak, de anyád hülyeségeket beszél... Nem állíthatod az embert, akit szeretsz választási helyzetbe a családja és közéd, mert fog választani, de nem téged, ahogy ez meg is történt. Ennyi ebből a tanulság. (És nem olyan választási helyzetre gondolok hogy vagy nem beszélsz többet a h.lye anyáddal vagy költözhetsz, de egyszerűen egy egyet nem értés a társam szülőjével, miközben ő abban a környezetben, azokkal az ideákkal, gondolatokkal, elvekkel, látásmóddal nőtt fel, elég veszélyes..).
Ezt a hibát én is elkövettem és még úgy is óriási károkat okozott a házasságunkban, hogy az én párom szembeszállt a saját szüleivel az én oldalamon. Nem szabad. Felőrli azt, akit szeretsz. Nem hiába van a mondás, szeresd az anyját, vedd el a lányát...
Tehát kb. 5 éves volt a gyereketek amikor többször szétváltatok és újra összeköltöztetek...?
Már akkor el kellett volna engednem és megküzdeni a tudattal hogy elveszítettem mikor közölte velem szerelemre vágyik. Nem tehetek róla én elég ragaszkodó típus vagyok.
Nem ragaszkodó típus vagy, hanem társfüggő, amit kezelni kell. (nem kell hozzá pszichomókus, magad is tudod kezelni). Tényleg. Ettől még nem a Te hibád ez az egész, mert gondolom nem tartottál a fejéhez pisztolyt, hogy fogadjon vissza, ha már tudta hogy nem szeret és azzal is tisztában volt hogy szerelemre vágyik, mi a fészkesnek hagyta hogy pedálozz ezerrel...?
Most már elég erőt érzek magamban hogy elengedjem a szívemből! MERT JOGA VAN A BOLDOG ÉLETHEZ!!! És remélem nekem is.
hát ehhez kellett ez az 5 év, ennyi volt az ára. Ne sajnáld. Neked is jogod van a boldog élethez és ha tanulsz ebből az esetből, akkor boldog is leszel.
Mert akkor ő ezt érezte!
Dehat a topicinditod es ez, ket teljesen különbözo törtenet!
Először is köszönöm mindenkinek a hozzászólást! Bár ahogy elnézem mindenről szó volt csak "rólunk" nem.Hogy kinek mit jelentenek bizonyos szavak kifejezések az szerintem itt most nem sokat nyom a latba! Itt az a lényeg hogy én hogyan fogom fel a dolgok jelentését. És én miképp értelmezem őket.
Valóban a történetem elég tömör és nem fedi a teljes valóságot. A napokban sok minden átértékelődött bennem mondhatnám hogy új napra virradtam! A kapcsolatunk már hosszú évekkel ezelőtt megingott. Hogy miért? Nem vagyok én se tökéletes velem is volt sok gond nem is kevés annak idején a gyerek születése után! Fiatal voltam és fontosabbak voltak a barátok.De amikor láttam rajt hogy akár el is veszíthetem jobbnak láttam ha nagyon gyorsan megváltozom! És meg is tettem amit nagyon értékelt! Tudom hogy most mindenki azt gondolja hogy akkor meg mi a fa... sajnáltatom magam teljesen megérdemeltem a sorsomat! De a dolgok nem ilyen egyszerűek! A nagy változásom alatt átértékelődött más is bennem mégpedig a családja! A szerelem és a fiatalságom alatt nem érdekeltek az "életfelfogásuk" amivel rossz hatással voltak az EXEMRE! (sokan ezen is kiakadtak hogy azt írtam párom) Így ez miatt veszekedtünk sokat. Egy veszekedésünk alkalmával (kb5éve)már azt vettem észre hogy azt mondja nem szeret és hogy ő többre vágyik! Kérdeztem mire? És ő azt felelte szerelemre! Jöttek a nehéz időszakok hol szétváltunk hol összejöttünk köszönhető annak hogy én visszakönyörögtem magam mert nem bírtam nélküle élni! Inkább hazugságban éltem vele mint hogy szembenézek azzal hogy nem bírom már neki megadni amire vágyik és ez a szerelem! Mindig is szeretett de neki ez kevés volt többet szeretett volna! És arra jöttem rá utólag hogy amiket tett azok kiáltások voltak. Már akkor el kellett volna engednem és megküzdeni a tudattal hogy elveszítettem mikor közölte velem szerelemre vágyik. Megspóroltam volna magamnak rengeteg fájdalmat és megalázást. Nem tehetek róla én elég ragaszkodó típus vagyok. Most már elég erőt érzek magamban hogy elengedjem a szívemből! MERT JOGA VAN A BOLDOG ÉLETHEZ!!! És remélem nekem is. Kérek mindenkit ha kérdése vagy hozzászólása van az kulturáltan tegye!
az elutnuk az eluntuk természetesen... :D
No hova lettél TI, ha jössz, rólad beszélünk, segítünk, ha tudunk, de elutnuk magunkat... :)
es nem gondolom hogy gyenge vagy, sot, ellenkezoleg, csodallak a nyugalmadert, a turelmedert, a kitartasodert, es tovabbra is nagyon drukkolok Neked, Nektek! :-) (meg Sinisternek, es Mezeskalacsnak is nagyon! :-)
ertem en, es pont erre gondoltam, hogy amin altalaban rohog egyet az ember lanya, -amennyiben keznel van a humorerzeke, az nem annyira szorakoztato, amikor (atmenetileg) elveszett a humorerzek, a tonnas suly, amit visel a vallan, elnyomta...
Én nem érzem magam gyengének, viszont van olyan területe az életnek, amin már ritkán vidulok, a humorérzékem egy része azt hiszem odaveszett...
en is jokat szoktam vidulni a Mutyi Marcsan, de azok a nok, akik a pokol bugyraiban setalgatnak a kijaratot keresven, -gondolom- nem annyira. gyengenek konnyu odacsapni... meg mocskodek aljas dolog is...
Ó, nem kell ezt ilyen komolyan venni. A baromságot ignorálni kell, az értelmes dolgokkal meg érdemes foglalkozni, bárkitől is származik.
Mellesleg én nagyon jól szoktam szórakozni Nikita vélt tökéletességén. :)
Virtuális térben, egy virtuális ember engem nem tud bántani.
Azt hiszem stratégiát váltok, én már nem csak itthon nem akarok meggyőzni senkit semmiről, de itt sem.. Ha valakitől olvasok valami új, gondolkodásra érdemes dolgot, akkor azon elgondolkodok, de nem fogok vitába szállni vele, érvelni, magyarázni... főleg nem annak, aki állítólag azért van itt, hogy tanuljon a párkapcsolatokról és még tökéletesebb legyen a saját párkapcsolata, hogy más hibáit véletlen se kövesse el, ennek ellenére mindenkit csípőből kioszt, mert annyira tudja a tutit... Tudod, megdöglött a reményhal...
Szóval mostantól ha valamiről van valami véleményem, azt leírom, de meg már nem magyarázom és nem is érvelek mellette. Itt a tavasz, itt az ideje a tavaszi nagytakarításnak, kert rendbetételének, saját magam formába hozásának, munkát keresek, gyereket nevelek, és igyekszek offline színesítíeni a továbbiakban az életem, és minél kevesebb időt pazarolni más baromságaira. Nem mondom, hogy - újra
- itthagyom a fórumot, mert a téma még megmozgat meg néha tényleg olvasok újat ami helyrebillent bennem ezt-azt, de fog a nénikém térdkalácsa reagálni az ilyen kommentekre...
Köszönöm,igyexem ember maradni. Én örülök, hogy úgy látom ez Neked is sikerült!
Dehogy szívtam... egyszerűen arra a részére reagáltam a hsz-nak, amelyre érdemesnek tartottam. Régi már a billentyűzetem, feleslegesen nem koptatom.
A 73. hozzászólásban miféle bántást véltél felfedezni?
Leírtam hogy az érzelmileg sorvadt szál már nem éleszthető újra.
Vagy szerinted igen?
Úgy tűnik, valami villanás vagyok a szemedben.
Nem, és nem tanulsz, állandóan ugyanazt a hibát követed el.
na, remelem nem szivtad mellre Marok Marcsa ujabb "savanyu a szolo" tipusu bolcseletet!:-D
Ugy pontosan es kb mindenki azert jon ide es tolti itt a draga idejet, mert erdekli a problema, mert segiteni akar, mert a sajat peladajabol vagy egyeb tapasztalataibol ra probal vilagitani Zoltannak, hogy MIERT, mert o ezt kerdezte. En ugy kb ezert vagyok itt, hogy mas miert, azt en honnan tudjam. Csupan sejtem, egyesek miert vannak itt. Egyesek szorakoznak, hulyeskednek,kielik mocskos fantaziajukat, masok sajat magukkal dicsekednek, ami vagy van, vagy nincs. Olyanok is vannak, akik a problema szemelyes ateloi, szenvedoi. Szerintem Zoltan eppen ezekbol tanul, probalja megerteni, osszerakni a kepet sajat maga szamara. Hogy mire szamithat, mire nem szamithat. Es hogy majd a jovoben megis hogyan tovabb, hogy jobb legyen, mert mostmar itt ez a lenyeg.
Nekem a a velemenyem, egyedul jottunk erre a vilagra, egyedul is tavozunk es mindentol fuggetlenul egyedul kell megallnunk a labunkon, legyen korulottunk barki, mert barmifele baj barmikor beuthet. Ha beut, ne omoljon romokka az egesz eletunk. Legalabbis legyen mibol ujraepitkeznunk. Ha ehhez kapunk segitseget, az nagyon jo, hiszen nem az eoserdoben elunk, emberek vannak mindig korulottunk, jo emberek is.
Hogy a Zoltan exe mit gondolt, mit miert csinalt, ot magat kellene megkerdezni, de o nem szokott nyilatkozni, meg Zoltannak sem. Mar meg vesztett fejsze, meg ertelme sincs ovele foglalkozni.
Érdekes dolog ez, nem? Bár a Te életed ment át egy traumán, mégsem Te jössz ide bántani mást, hanem az, akit ilyen gyalázat sose érhetne, mert mindenkinél mindent jobban tud.
Engem csak az vigasztal, hogy Te azért EMBER tudtál maradni, a csapás nem tett megkeseredetté.
Köszönöm jókívánságodt, áldon meg téged is a jóisten.
Ahogy elnézem, itt nem igazán érdekel senkit hogy mi van veled. Mindenki fújja a magáét.
Talán a társad is ilyen volt, nem? Kúvára nem érdekelte hogy mi van veled, csak nyomta a magáét. 
Istenke megáldjon, ha valami sorvad, akkor hogyan alakulhat a helyében egy jóval erősebb szál?
Ahogyan te említed, jelen esetben érzelmi szál elsorvad, a helyében semmi nem marad, ami felépíthető lenne! Egyszerűen nincs semmi, behalt az a szál. Egy másik szál kialakulhat a sorvadt mellett, de az már csak pótlék. A sorvadás mindig ott marad, egy figyelmeztető roncsként.
Úgy tűnik, több lábra való tyúkszemet taposok!
No nem baj, illető most már pontosan tudja hogy milyen irányba ne boxoljon.
"Nem elég ha valami jónak tűnik, állandóan arra kell gondolni hogy nem, ez még nem elég jó, és csiszolgatni, ápolni kell egy kapcsolatot."
Ez két ember munkája kell, hogy legyen, ha csak az egyik csiszolgatja, és ápolgatja a kapcsalotat, akkor az nem elég. A TI megtette azt, amit lehetett, nem hisztizett, nem vetette az exe szemére a hűtlenséget, és a maga módján megpróbálta boldoggá tenni, ez szerintem nagyon fontosnak kellett volna legyen a feleségnek. Újra bizalmat szavazott. Szerintem a feleség pedig nem mondta el, hogy mit szeretne, mi az a probléma ami miatt elment, és más kellett neki. Nem mondta el konkrétan, hogy mit akar. Vagy egyszerűen csak unta a kis életüket, és izgalmat keresett.
Sokszor nem veszi észre az ember, ha a párja nincs ott a kapcsolatban, mert nem akarja észrevenni, illetve pontosabban nem hiszi el, hogy a párja akkor is megteszi ezt vele, amikor úgy tűnik, hogy jó együtt. Amikor úgy érzi az egyik fél, hogy ő mindent megtesz a kapcsolatotért, amikor belead apait anyait, és a másik meg elhiteti vele, hogy jól érzi magát, de közben meg nem, akkor az aki mindent megpróbál megtenni, az hogy a csudába venné észre, hogy kevés, vagy nem jó, ha a másik színjátékot játszik?
Mar megint belepofazol valamibe amit nem ertesz te nagyon barom.
A topic inditoja ZOLTAN a ferj. te idiota. es a felesege ment el nem o rugta ki.
miert ugatsz te bele mindenbe?
gratuláljunk neki és kívánjunk sok boldogságot
Attol fugg, mely szakaszra gondolsz. Most, amikor mar massal el, mar nem a ti kapcsolatotok szakasza.
Hat ha ez a szal nincs meg, akkor csak ugy ott van ket ember egymas melle lerakva, aztan ki-ki teszi dolgat, eszik, iszik, Tv-zik, dolgozik, szoval o is ott van, de semmi dorges. Igy mar elhiszem, hogy nem veheto eszre a csalas. Erzelmek nincsenek. Csak megszokas van. A masik is ott van, mint a divany a sarokban. Ilyen "kapcsolat" kellene a fenenek.
Vagy olyan is van hogy megvan ez az érzelmi szál, csak szép lassan elsorvad... hosszú hosszú évek, évtizedek alatt akár... mellette meg kialakul egy új, ami olyan - vagy akár csak majdnem olyan, vagy feleolyan mint az eredeti volt újkorában, minden esetre - a jelenleginél jóval erősebb szál. Ez sem feltűnő szerintem. Nikita ennek a verziónak a létezését tagadja.
Akkor ertem, ahol ez az erzelmi szal soha meg sem volt, ott nem is eshet le a tantusz. Nos, az en draga szerelmem, ha nem ugy szol, vagy nem ugy nezne ram, egybol tudnam, hogy dorges van. Lehet nyikita ezt probalna kinyogni, de neki megsem megy ez, ahogy mas sem.
Ez a budiba bujkalas a telefonnal, dragam meg sz..as kozben is rad gondolok,
meg elszokdoses otthonrol szamomra az egesz "szerelmet" lealjasitja.
Az alkalmazkodast nem is lehet semmikeppen negativan ertekelni. A megalkuvas maga rombolo.
Sajnos nem igy van, es nem szerintem.
Szerintem az önfeladás ott kezdődik, amikor a "túlélés" érdekében magam is elhiszem, hogy az a helyes út, amire lépni kényszerültem.
ja, akkor jo! :-) ugyanazt mondjuk, csak kicsit maskeppen.
akar a beledogles is valaszthato. na jo, ez ellenmond a termeszetes eletosztonnek, de sokminden mas is ellentmond a termeszetes osztonoknek, oszt' megis muveljuk! :-)
a megcsalas pedig tok szimpla helyzet, csak a nok nagyon szeretik bonyolitani! :)
Szerinted van az alkalmazkodás és az önfeladás.
Szerinte meg van az alkalmazkodás, a megalkuvás és az önfeladás. Nem sokkal, csak ennyivel árnyaltabb, de árnyaltabb a kép.
Te regényekre meg filmekre építed az elméleteidet...? Így sokmindent értek...
Egy férfi számára nem fontos a gyerek (amíg nincs). De a nő akit szeret fontos. És a nőt megpróbálja boldoggá tenni, pl. egy gyerekkel. Vedd észre, hogy TI férfi.
A saját maga számára fontos célokat árulja el a számára biztosított pillanatnyi előnyért. Nem általánosságban vett magas eszméket...
mik a fontos celok? mik a pillanatnyi elonyok?
mindenkinek mas...elethelyzetek, szituaciok kerdese... ezert irtam, hogy a megalkuvas felso szintje az alkalmazkodas... es ezert irtam, hogy nem kell pejorativ tartalommal parositani...
nem feltétlenül változik... feltehetőleg sosem volt olyan erős, csak annak idején a nő sem tudta.. most sem lett gyengébb, csak lett mellette egy jóval erősebb is..
szakaszát 😀
Szerintem meg a megalkuvás és az alkalmazkodás egyszerűen rokonértelmű szavak. Csak a megalkuvás nagyobb alkalmazkodást jelent, amit fokozni az önfeladással lehet.
pl. nőies, kerekded, húsos, dundi, dagadt, stb, vagy: karcsú, vékony, gebe, csonti
Látom hogy egy kisebb vita alakult ki. Estére megpróbálok hozzáírni hogy én miképp láttam és éltem át a kapcsolatunk ezen szakaszában.