Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem, de nem is kutakodnék soha.
Személyes belső gondolatokat oszt meg, amit nem szoktak tokkal, vonóval gyakran, max. egy embernek, akire tartozik.
Köszi a linket, ilyen és hasonló vívódási sok embernek vannak.
Csak kevesen tudják ilyen plasztikusan megjeleníteni.
Sziasztok
Egy titkozatos ugyanakkor megkapó gondolatokat olvastam, és kiváncsi lettem ki is rejtőzik mögötte, nem ismeri valaki ennek a blognak a tulajdonosát : https://ketpont.wordpress.com/ ?
Tym
Sok sikert, bármi legyen is az.
Biztos én fogalmazok rosszul ogy ennyrie meg akartok győzni valamiről amit én is úgy gondolok. :) Így most egy ideig mással foglalkozok a fórumozás helyett... Minden jót nektek ;)
Az igazsag az hogy mindig voltak meddo parok ahol nem szuletett gyerek, cask regen nem olyan konnyen dobtak el a parjukat az emberek meg ilyen esetben sem. nem biztos hogy halalos nagy szerelem volt cask eppen sokkal nagyobb volt a parkapcsolatok erteke mint ma.
manapsag sokan az elso problema utan pakolnak es mennek vagy kirugjak a masikat.
egy hazassagban minel hosszabb mindig vannak kisebb nagyobb kompromisszumok. anelkul ui. nem mukodik a kapcsolat.
az is nagy kompromisszum ha van 1-2 gyerek de a csalad egyik fele annyit dolgozik hogy cask agyban vagy hetvegen (vagy meg akkor se ) latja a gyerekeit. es emiatt megse valnak el sot sokszor akkor se ha a szeretetnek mar nyoma sincs mert mas dolgok miatt ugy erzik jobb vagy hasznosabb maradni.
egyebkent pedig sokszor no ugy szul gyereket hogy a tarsadalom a csalad a ferj nyomasara es ez mekkora kompromisszum?
oriasi, megis rengetegen megteszik. cask errol nem szokas beszelni, mint ahogy arrol se hany no mondja azt amikor felnott a gyereke hogy " a mai eszemmel egyet se szultem volna". cask ez megint olyasmi amit nem szabad kimondani.
a mai ember elmerul a kepmutatasban egeszen mesterfokon uzzuk hogy mast mondunk mint amit erzunk . es ez nemcsak a parkapcsolatokra ervenyes.
Épp egy ekkora kompromisszum vállalása IS jelzi a szerelem mértékét.
A jóban könnyű vállalni a másikat, osztozkodni vele. Hanem amikor baj van, és a másik mégis kitart melletted, az az igazi megmérettetése a szerelemnek.
De ha az egyik fél úgy érzi hogy irreális áldozatot hoz a másikért, akkor nyugodtan elválhatnak útjaik.
Minden elképzelhető persze. Csak - szerintem - ahol az egyik félnek ekkora kompromisszumot kell vállalnia, valószínűleg mégsem egymáshoz valóak.. (Fordítva ugyanígy gáz, ha az egyik nem akar gyereket, de a másik kedvéért mégis vállalja... ).
Ez igy van, de ennek ellenere elkepzelheto hogy lemond a gyerekrol a ferfi miatt ha muszaj.
valoszinuleg hianyozni fog neki a gyerek sot az is elkepzelheto hogy emiatt megkeseredik ha nagyon szeretett volna gyereket, de megis sok ilyen eset van ahol akar a no akar a ferfi lemond a gyerekrol a masik miatt.
nalunk a csaladban is volt ilyen ahol a no 64 evig elt a hazassagban es lemondott a gyerekrol mert a ferje nem akart.
ebben a kapcsolatban meg az volt a kulon rossz hogy amikor a no teherbe esett a ferfi addig beszelt amig a no elvetette az ahitott gyereket. egesz eleteben banta, de akkor mar keso volt.
De, én ezt felfogom, nincs is vele semmi bajom, ezt már többször is leírtam.
Csak azt IS gondolom, ha valakiben viszont nagyon erősek az anyai ösztönök, akkor azt a társa kedvéért nem fogja tudni elnyomni magában. csak ennyit írtam.
Azt hiszem te egyszeruen nem vagy kepes felfogni hogy vannak emberek, ferfiak es nok is akiknek a tarsuk fontosabb egy gyereknel.
es azt se nagyon vagy kepes megerteni hogy egy no nem vagyik gyerekre, netan kifejezetten idegesitik a gyerekek vagy hogy az un. anyai osztonok hianyoznak belole vagy annyira gyengek hogy siman kepes lemondani a gyerekrol a tarsa erdekeben.
sok no a karriert is fontosabbnak tartja mint a gyereket. pedig az megse annyi mintha szeretek valakit.
hidd el nem minden no elete kiteljesedese se a terhesseg se a gyerek.
Ami a szuzre vonatkozik abbol SEMMI nem jo ram. lusta vagyok, nem vagyok rendmanias, sem hipochonder
Sose erdekelt az egeszseges taplalkozas es hasonlok tulsagosan szeretem az eteleket ahhoz hogy barmirol lemondjak ha cask nem kifejezetten tilos valami, nem sportolok sot az egeszseges eletmod se erdekelt soha.
A kornyezetemmel torodok es azzal hogy lehetoleg ne rongaljam a termeszet kincseit. vedem es szeretem az allatokat.
Ja es egyaltalan nem vagyok rendszerezo tipus. nalunk ha valamit organizalni kell a f erjem csinalja mert en elveszek a reszletekben.
szoval ennyit a jegyem jellemzoirol
Nikita: a reinkarnacioban azt hiszem az indiaiak is hisznek. en semmifele istensegben nem hiszek magyaran nem gondolom hogy ugy "teremtett " bennunket valaki , vagy letezik egy isten aki intezi az emberek eletet stb.
abban hiszek hogy az ember tobbszor es tobb alakban megjelenhet a foldon. lehetett elozoleg allat, noveny egy szikla vagy barmi. most eppen ember lehet hogy 100 vagy 500 ev mulva ujraszuletik egy mas formaban. ennyi a "hitem" semi mas. a Buddhizmus felfogasa tetszik mert bolcs de nem tudnam azt se magamenak vallani.
Na ja, előjáték, ez az! Igen, arra hasonlít.
Szerintem más az, ha férfi féltékenykedik játékból, és más az, ha nő. A nőket hajlamosabbak a férjek komolyabban venni.
Hoppá!
A társam is épp erről beszélt, hogy a titok, az az édes. Ha valamit nem kell titkolni, megengedett, akkor már elveszik az az öröm, ami miatt olyan édes. Mondta is többször hogy csak én lehetek ilyen kuva szuka, hogy szabadon engedem, és ezzel megfosztom őt a többi nőtől!
Én még tudni sem akarom. Nem érdekel. Hiszen ha valamit nem tiltok a számára, azzal a beleegyezésemet adom, innentől pedig tökmindegy hogy mit tesz. Mondtam már neki azt is, hogy szerzek két minőségi nőt, próbálja ki nagyon szar. 
Hát, nem akarja. 
Az egy önámítás szerintem hogy egy kapcsolat két emberről szól. Részben naná hogy igaz, de a testi öröm is csak ugyanolyan szükséglet mint a többi. És akárhogy is nézzük, a konkurens "cégek" ott mászkálnak az utcán.
De figyeld meg, ha egy férfit küldenek, megmakacsolja magát.Elkezd járni az agya, hogy most mi is történik valójában? Nem képes rájönni, hiszen a nők nem így működnek hogy menjél drágám dugjál egy jót. Képtelenek feldolgozni, és ez blokkolja őket.
A félrelépés az igen, egyszeri, vagy legalábbis alkalomszerű, kizárólag testi dologról szól. Viszonylag könnyen megbocsájtható, már ha a másik nem a halálos ágyán vallja be mind az 50 esetet...
Mert hát emberből vagyunk, nem vagyunk gépek, hogy 50 éven át egy testet kívánjunk.. a baj az, ha nem csak a test kell.. más kérdés, ha tudod hogy a párod azon ritka férfiak közé tartozik, aki képtelen úgy szexuális kapcsolatot létesíteni hogy nincs meg hozzá valamilyen érzelem (vagyis a szimpátia kevés).
A megcsalást mindenképp érzelmi részről nehéz feldolgozni, nem az a lényeg hogy kiben járt a micsodája, bár a kettő együtt mélyen gyomorforgató én konkrétan egy hétig rókáztam sugában ha eszembe jutott....
"Ha azt írom, hogy ha a férfi csal, akkor ezt a feleség váltotta ki belőle, akkor nagyon haragszotok?" Nagyon nem, csak kicsit
Nem tudod mire gondolok...:)
Amúgy én ugyanezt játszottam a férjemmel,majd a végén a fejemhez vágta, hogy hát - többek közt - azért csalt meg mert úgyis állandóan gyanúsítgattam... akkor legalább ne tegyem hiába... én azt hittem tudja ő is hogy ez csak játék a részemről, jelét sem adta, hogy ne venné a poént, nevetett meg minden, én is vicces hangsúllyal adtam elő, meg mosolyogtam, volt hogy ez volt az elő-előjáték... aztán kiderült a végén, hogy őt meg halálba idegesítettem vele...
Az önbizalomnak, önértékelésnek semmi köze a valós állapothoz. Ahogy szar emberek képesek állati büszkén verni a mellüket hogy ők milyen f@szák, ugyanúgy sikeres, elismert, körülrajongó emberek képesek - belül - azon rágódni, hogy nem elég jók esetleg. Így hogy TE milyennek látod a párodat, az nem jelenti azt, hogy ő biztos magában. Még ha kifele állati határozottnak tűnik, akkor sem. Ha ez játék a részéről, az más, de akkor meg ne mond, hogy féltékenykedik kicsit..
A végére a mi kapcsolatunk is elég nyitottá vált bizonyos okok miatt. Ennek ellenére kellett neki mégis az ami titokban van.. csak én nem vagyok hülye :) hiánya pedig nem lehetett
nyíltan tudtunk beszélni a szexről a vágyakról. Olyan vágya nem volt amit nem kapott meg ez tuti.
Szerintem neki a titok hiányzott, pont az, hogy szabad tenni.. aztán erre persze hogy berágok, hogy szabad és csak annyit kértem tudjam.. aztán lekkoccolt mégis. Igaz, egy dolgot nem tettem meg. De nem részletezném, hogy azt is csak azért mert azt azért kevesen vállalnák be úgy. De ami férfinek álma lehet megvolt..
Neki az kellett hogy lehessen mókolni az ember háta mögött.
Hát az enyém mögött nem lehet, vagy az orrom előtt (tudtommal) vagy sehogy.
Persze többet nem megyek bele ilyen kapcsolatba, még akkor sem, ha már ezt egyszer elfogadtam valakinél. Elég volt. Egy kapcsolat két emberről szól és így is akarok majd élni ha lesz valaha még.
A megcsalás is többféle. Ti például mire gondoltok?
Nálam a testi "félrelépés" nem megcsalás, nem érdekelne.
Titeket olvasgatva nekem az jön le hogy nagyon kakukktojás vagyok közöttetek. De ez a fórumon kívül is így van, sok nő próbálja megfejteni, hogy mitől vagyok más. Megjegyzem, a társam is kakukktojás a férfiak között. Bármit megtehet mellettem, és mégsem teszi. Néhány barátja elbeszélgetett velem, és azt mondták hogy ez az én hatásom. Hogy ők is olyan nőt szeretnének, olyanra vágynak akik mellett szabadok, de önszántukból bent maradnak az aranykalikában, mert ott jó nekik. Ezt nem én mondom, ezt a barátai mondták nekem, és néhány neki is.
Ha azt írom, hogy ha a férfi csal, akkor ezt a feleség váltotta ki belőle, akkor nagyon haragszotok? Pontosan megfogalmaztad, a csaló fél részéről hiány van valamiben. Ha pedig ezt a feleség nem veszi észre, már az is egyfajta hiány.
Hát a legnagyobb rosszindulattal sem lehetne rá azt mondani, hogy önbizalomhiányos!
Imádják a nők, rengeteg csaja volt, a melójában sikeres, mi kell még?
Más a szitu. Én vagyok olyan, hogy rám is tapadnak a férfiak, finoman. És bizony az ilyesmit minden férfi nehezen viseli.
Áááá, viccesen csinálja. Mosolyog a szeme, és úgy tud nézni hogy ... hajajj!
Picike okot azért mindig kreálok. Egy hangyányit. 
A féltékenységet ne úgy képzeld hogy amikor kések, nekem támad hogy hol voltál? Ááá, nem. Vigyorog, és sejtelmesen mondja hogy valami férfiszagot érez rajtam, kihez dörgölőztem? Vagy rákérdez hogy hová készülődök, most éppen melyikhez? De végig vigyorog, és a feldobott labdákat ahogyan visszadobom, átmegy erotikus csevejbe. Szóval, nekem IS jó.
Amire viszont te gondolsz, az tényleg brutális, na azt nem is tűrném.
Megcsalásnak sok oka lehet, valami hiány, vagy eleve erkölcsi hiányosság.. (a csaló részéről) túlélni a megcsalást, elhagyást csak türelemmel lehet, míg elcsitul. Én eddig beleugrottam vala(k)mi másba. Most nem érzem, hogy kellene. Ahogy eddig ezzel elrontottam a dolgot. Most nem szeretném. El kell feledjem a haragom a másik iránt és akkor lehet új életet kezdeni. Bosszú nem old meg semmit bár minden este ezen agyalok én is. De valójában minek.
Az pedig hogy miért történt a megcsalás és erre rájönni maximum akkor van értelme, ha a megcsalt részéről volt valami aminek hiánya késztette a megcsalót a tettére. Ha nem erről van szó.. akkor ajánlom figyelmedbe, hogy minden reggel küldjön nekik reggelit.. :) tudod
amikor kávé után elvonulsz.. 
Próbálok vicceskedni, de én is nyugtatón élek még. Mondjuk nekem kicsit nehezebb, kevés inger ér napközben így lényegében egész nap morfondírozhatok.. De várok, hisz nem szeretem már, csak bánt hogy át lettem verve.
Bogozom és alakul, de azért ez nem egy-két napos story...
Pedig szerintem pontosan megcsalás esetén van szükség extra adag önbizalomra és önértékelésre.
Amúgy, azon is érdemes eltöprengeni, hogy mi az, ami a megcsalásban a legjobban fáj és miért, ill mi a legnagyobb félelmed, és talán érdemes lenne ezeket kibogozni.
Mondom alaptalan féltékenység oka az önbizalom és önértékelés hiánya. Az okkal történőé is, csak ott a bizalommal együtt rombolódik ez a fránya másik kettő is és ugyanolyan nehezen gyógyul.
Na látod. Önbizalom és önértékelés. Akkor is, ha a telóval trónol. Főleg, miután mindig is így tette.
A féltékenységre való hajlamnak van köze a csillagjegyhez, mint ahogy a kóbórlásra való hajlamnak is...
de ez csak hajlam. Az (alaptalan) féltékenység OKA minden esetben önbizalomhiány jele. Amit ha nem orvosol az illető, problémákhoz fog vezetni. A vicces megjegyzések előbb-utóbb már nem lesznek olyan viccesek, sőt, idegesítőekké válnak. Vagy te váltod valóra az ő félelmét (had legyen végre igaza) - mondjuk itt jöhet be a képbe egy másik lelki társ, aki rendelkezik olyan önbizalommal és önértékeléssel, hogy nyoma sincs a féltékenységnek részéről... vagy ő talál egy másik lelki társat, aki mellett nem érzi evesebbnek magát, ezért nem üti fel a fejét a féltékenység. Szóval óvatosan ezzel, lehet a csillagokkal magyarázni sokmindent, de ettől még dolgunk van vele és nem annyi, hogy ő feleslegesen aggódik te meg jobban odafigyelsz hogy ne adj okot, mert előbb utóbb ez el fog múlni...
A legféltékenyebb csillagjegy. Jobban, erősebben mint bármelyik másik, még akkor is ha nincs alapja, és tagadja. Nem konkrétan rákérdez dolgokra, hanem tréfásan. Ugyanakkor benne van az is, ha a legkisebb alapja lenne rá, akkor ennyi volt. Ő is úgy tartja, aki menni akar, azt el kell engedni. Ha nem jó együtt, akkor szétválnak útjaink. Természetesen erről szó sincs közöttünk, mivel tudom hogy elég csalfa a természetem, ügyelek rá hogy egy ponton túl ne flörtöljek. Ezt is tudja, megbeszéltük. Kínos hogy más pároknál épp fordítva van, az asszonyok a féltékenyek.
Szóval, belül pontosan tudja, érzi hogy soha nem fogom megcsalni, de a csillagjegyére jellemző tulajdonság miatt nem tudunk ezzel mit kezdeni. Ezért a kettősség. Nálam is a csillagjegy az, ami miatt csalfaságra hajlamos vagyok. De nálam ez csupán játék, érzelemmentesen. Ezzel kell együtt élnünk, ezeket is meg kellett tanulnunk elfogadni. Ez az emberi rész. A lélek az, ami ezen felül emelkedik, az az elnéző.
De kíváncsi lennék, a többieknél ez hogyan működik. Mármint a többi lélektársnál. Ugyanis az emberi mivoltunkból nem tudunk kivetkőzni jelenleg. Nem dominál, de határozottan jelen van.
Mi az alapja a féltékenységének, ha valóban lelki társak vagytok és ezt kölcsönösen így élitek meg...?? Most meglepett amit írtál.
Na, ehhez most nem kell Hutchi. Én úgy tudom hogy igen. Legalábbis nekem megvolt. A barátnőm.
Ellenkező neműeknél?
Miért kell neked ezt most túlbonyolítani?
Mesélj, hányat találtál?
Én nem örülnék neki, a drágám így is ... féltékenyféle. És ha már az egyik lelkitárssal megbeszélek mindent, és még jó is vele az együttlét, a másikat nem tudnám mire használni.
Hát ez az, talán még a béranya a legjobb, akivel kölcsönösen szimpatikusak egymásnak. Lánytestvérek esetén elgondolkodtató a segítség, azt is el tudom képzelni, de ott már csak úgy ha mesterséges megtermékenyítés történik. Másképp pikáns lenne a gyerek fogantatása. És a gyereknek mindenképpen elmondanám, ahogy nyiladozik az értelme, hogy ebben nőjön fel. A szülei szeretik egymást nagyon, de sajnos anyának vagy apának nem lehet saját gyereke, így a vér szerinti anyuka vagy apuka más. Nem is tiltanám, ha meg szeretné ismerni. Ha a gyerek szerető közegben nő fel, és egy ilyen családban miért is ne, akkor nem okozhat problémát a fejlődésében.
A saját vér a lényeg. Ez a szép az egészben, hogy ha szereted a másikat, akkor lemondasz arról, hogy kizárólagosan a tiéd legyen. ideiglenesen kölcsön adod, a cél érdekében. És ami még lényeges, hogy a társad is így gondolja, ne pedig egy kis kilengésnek.
:D
És amúgy lehet egy embernek több lelki társa is? Mi van ha mindkettő ellenkező nemű...? Csak hogy új irányt adjak a témának... ;)
Étcsoki? Ah, kösz!
Basszus, ez az, amikor a cipésznek likas a cipője. Cukrászatot tanultam valamikor. De ott a többkilós tömbből vágtunk le csokit, és azt olvasztottuk, kevertük be. Az a ciki, hogy a tesóm is szakmabeli. De neki is a cukorszirup ugrott be elsőnek.
A tegnapiba jó sok tejet öntöttem a pudinghoz, de még így is kocsonyává vált. Ember ámátőr módon tejet öntött hozzá, és habverővel felkeverte, így most jó. Volt. 
Bezabáltuk a retrót. 
Itt a béranya lehet megoldás. Minden más esetben a nő meg fogja tartani a gyereket. Néha a béranya is meggondolja magát.
Most végeztem.
Na szóval, ha pedig én lennék meddő, akkor keresnék egy olyan hölgyet, aki szintén megbízható, ismerem, nem táplál hiú reményeket önmagában egy párkapcsolatra. De itt már lényeges az is, hogy a társamnak is megfeleljen. Egyébként a társammal már szóba került hasonló téma egy apropó miatt, és ő mondta először, hogy nehéz olyan nőt találni, (egyedülálló, mivel egy társ kizárt hogy áldását adná a helyzet megoldására) aki ne gondolna arra, hogy a férfit megfogja magának. Akár a szexualitással, akár a gyerekkel. Itt is talán a legjobb a leszbikusokban gondolkodni, de lehet hogy ők megtartanák a gyereket, hiszen az anyai ösztön feléled bennük. És ez így ebben az esetben sem megcsalás, noha a társam minden bizonnyal élvezné az együttlétet. De(!) ami neki néhány alkalmon alapuló testi együttlét, az fordított esetben nálam érzelmi kötődés is kell hogy legyen. Legalábbis valami minimális.
De a női meddőséget jobban tolerálja talán egy férfi, mint a férfi nemzőképtelenséget a nő.
2 tábla 70%-ős csoki+ főzőtejszín. ♡
Ez is egy megoldás lehet, persze. Mint a spermabank is. ;)
Szerintem ilyen esetben a legtisztább dolog az örökbefogadás lenne és akkor senkiben nem maradna rossz szájiz, ha esetleg a szomszéd Józsitól megfogant gyerek mondjuk Józsi lapátfüleit örökölné és a férjnek, akárhányszor a gyerekére néz, nehezére esne nem gondolni Józsira és az aktusra.
Persze hogy értelek.
Napok óta ugyanazt írjuk, és szerintem már mindenki leírta, csak más megfogalmazásban.
Részemről a gyermek téma túl van tárgyalva. Ha jön valaki új akinek felrémlik hogy ő is lelkitárs, akkor majd előjön a gyermek téma újra.
Áh, már értem hogy mire gondoltad a tulajdont. Tulajdonképpen átvitt értelemben. Megpróbálok önmagamból kiindulni. Ha a férfi nemzőképtelen, akkor úgy élek hogy a gyerek iránti vágyamat elnyomom, de így félő hogy ez máshol tör utat. Esetleg rejtett agresszikóként.
A másik megoldás, hogy megbeszélném vele, keresünk közösen (!) egy férfit, akivel megbeszéljük hogy miről lenne szó. Az hogy a férfi tudjon róla, lényeges, és az is hogy megbízzon bennünk. Most hogy így idáig eljutottam, arra gondoltam hogy az érzelem is lényeges. Talán egy meleg férfi lenne a legalkalmasabb. Nem követelőzne, és tudná hogy a gyerek jó kezekben van. Másfelől, ha valami gond adódna a kicsivel, akkor ismert a genetika is. És ez így mégsem lenne megcsalás, egyáltalán nem az. Pontosan, ha mindkét fél beleegyezésével történik, (férj és feleség), ráadásul nem hosszan tartó kapcsolat hanem a fogantatásig tartó, amiben a nőnek az élvezet lényegtelen, az nem megcsalás.
Mindjárt írom a többit, csak embernek szüksége van rám... :)
A tulajdont úgy értettem, hogy ha ilyenbe nem megy bele egy férfi, akkor az talán azért van, mert már együtt van a nővel és úgy nem fér bele hogy más legyen a gyerek apja, más az, ha akkor "birtokolta" valaki a testét amikor ő még nem volt képben.. máskülönben miért ne...? az nem félrelépés, amit együtt beszélnek meg... a félrelépés, megcsalás onnantól az, hogy arról a másik nem tud, nem akart részt venni valamiben, a kutya nem kérdezte a véleményét róla...
Egy gyerek persze hogy nem az enyém, mármint biológiailag igen,de nem tulajdon, hogy lenne az...??? Én csak lehetőséget kaptam rá, hogy nevelgessem, csiszolgassam (formálni sem igen tudom, készen van már amikor világra jön...). És mindenképp ajándék, sokat tanulok tőle. Én tőle, nem fordítva. Ő maximum ismereteket sajátít el tőlem, talán pár mintát... de önmagát nem általam ismeri meg, fordítva viszont hajjajaj... :) nincs most kedvem regényt írni, remélem így is érted a mondandóm velejét... :)
Érdekes lett volna az érdeked helyett.
Ember itt beszélget velem közben...
Ez egy érdeked példa.
Az egymást őszintén szerető emberekről el tudom képzelni, hogy a férfi megengedje a nőnek, hogy állapotos legyen valakitől, és soha nem rója fel, a nőnek pedig csupán arra kell a másik férfi, hogy gyereke legyen.
Érdekes dolgokat produkál az élet, miért is ne történhetne meg.
De azt azért nem hinném, hogy a nő csak emiatt félrelépjen. Habár, a szeretős topicokat olvasva sok minden lehetséges. De itt a többség nem lelkitárs, ezt ne feledjük.
A tulajdont kire érted? A gyerekre, vagy a nőre? Mert a lélektársnál nincs tulajdon. Egy kifinomult játék van közöttük, mindig más a domináns fél.
Az agyam kapacitását meghaladja hogy mindent leírjak, nem látom értelmét.
De jó, leírom. A nőnek a SAJÁT gyerekről kell lemondania, erre gondoltam. Az alternatívákról ők majd döntenek közösen. És épp azt elemeztem idáig, hogy teljesen mindegy kinek a gyerekét neveljük, hiszen megszeretjük őket idővel.
DE! Nem a gyerek az első, nem kell mindenáron. Van gyereked, de gondolom még kisebbek. Talán egy dolgon még nem gondolkodtál el. És amit most fogok írni, azon nagyon sokan, szinte mindenki meg fog botránkozni.
A gyerek eleve hálátlan. Megszüli a szülő, nevelgeti, és akkor már az a gyerek előtérbe kerül a saját szülei előtt. majd felnő az a kicsi gyerek, és azon igyekszik, hogy saját családot alapítson. A szülő már le van szattyintva. És bizony ez az élet folytonossága, aki ezt nem ismeri fel, az a gyerekei felől boldogtalanságra van ítélve.
Ezt így most erősen lepusztítva írtam, ne vedd úgy, hogy csak ilyen egy gyerek. Természetesen a megfelelően nevelt, és jó szülő gyereke a szülő felé is szeretettel fordul. De mégiscsak az utóda az első.
Tehát, mivel a topic témája az a fajta párkapcsolat ahol a felek lelki társak, így az én szemszögemből ki merem jelenteni, hogy a gyereket ajándékba kapjuk, felneveljük, de nekünk nincs rá szükségünk. Inkább nekik van ránk. Valami miatt nekünk születnek. Természetesen a lelki társak is örömmel várnak egy megfogant kis lelket. De nincsenek illúzióik.
De igen, sajnos vannak olyan nők, akik amiatt hagynak el férfit, mert nemzőképtelen. És van olyan is, amikor a nemzőképtelen férfi összejön azzal a nővel, aki valóban a társa lesz. És megtörténik a csoda, egyetlen ép spermiumtól megtermékenyül az a nő, aki a férfi mellé rendeltetett.