Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lebuktunk a szeretőmmel..
Torolt_felhasznalo_578535
Létrehozva: 2014. június 4. 05:39
Hat éve vagyunk szeretők a barátommal.
Mind a ketten hosszú boldog házasságban élünk, de nincs már
egyikünk házasságában sem szex évek óta.
Válni egyikünk sem akart ezt már meg beszéltük az elején.
Most a barátom lebukott, kihallotta a telefonból a neje a kedves megszólításomat.
Ma este mindent elakar neki mondani őszintén, már nem akarja
hogy tovább hazudozzon.
Akkor a becsület is azt mondatja velem, hogy nekem is
el kell hogy mondjam a férjemnek.
Mondtam a barátomnak én válni nem akarok, továbbra is
a férjemmel szeretnék élni ha ö is hajlandó lesz velem maradni.
A legjobb az lenne, ha mind a két fél tudomást szerezne a viszonyunkról
és minden úgy maradhatna ahogy eddig,
Persze ez a szép álom.
Ma még meg próbálom ismét lebeszélni a dologról hogy ne mondja el a nejének.
Véleményt ahhoz szeretnék kapni hogy ilyenkor ki mit tanácsolna....elmondjam a férjemnek vagy sem...
Nekem csak szeretőre van szükségem, nem egy új férjre...
Lelki ismeretem viszont nem engedi hogy magára hagyjam a barátomat...
Mondtam hogy ha akarja a feleség akkor én állok elébe a beszélgetésnek...
Persze tudom az ő döntése az övé...de mégis a közös hat évünkről van szó...
Köszönöm...
Ugyanígy gondolom. Csak amikor írok valakinek, esetleg valamiről, akkor próbálok átfogóan írni, ezért keveredik a két fogalom. Nem irigylem azt, aki megpróbálja kibogozni a gordiuszi csomóimat!
Például, vannak itt nők, akik tartósan csalnak. Vannak akiket pedig tartósan csalnak. vannak akiket mindig mással, vannak olyanok ahol csak néha becsúszik...nem lehet külön-külön írni minden esetről.
Tartós viszonynál én borítanék. Akkor már semmi értelme nem lenne Vele együtt lennem. Nem lenne miértje. Nálam egyedül ez jelenti a megcsalást. De már ez sem megcsalás, hiszen ha nem szeretünk valakit, mást szeretünk már, akkor meg sem csaljuk.
Ez hosszú, átrágtuk néhányszor, szerintem ne mélyedjünk el benne ismételten. A megcsalás határa mindenkinél máshol áll. Nálam a határok tulajdonképpen egy egész szigetet vesznek körül.
Egy állandó szerető nem egyenlő az alkalmi testi kapcsolattal, ezt néha kevered. Szerintem a legtöbb nő szemet húnyna az alkalmi kalandok felett, munkahelyi céges bulin, kiküldetésen, itt-ott megtörtént alkalmakra, valószínűleg az ilyenek nagy százalékáról nem is tud az asszony és nem is kell tudnia róla (csak tessenek már ne hazahozni mindenféle nyavalyát)!
Egy tartós szeretői viszony sohasem szól kizárólag a szexről, hát ezért van kiborulva egy feleség. Nem a birtoklási vágya miatt.
szia
szexel nagyon ritkán a barátom otthon is...csak az sem minőségileg, sem mennyiségileg nem meg felelő neki.
...és hogy borítana e otthon, igen mert tavaly is ezt tette, de én nem őt választottam, hanem a férjemet.
Mint írtam lentebb is, igazából az az ő csatája harca, ami meg a másik fele ennek a kapcsolatnak, az az én dolgom.
Hogy hosszú távon mi lesz ebből a kapcsolatból azt nem tudom.
Egy biztos, most hogy ismét tart, sokkal jobb mint az utóbbi két évben volt.
Intenzívebben megéljük azt a kis időt amit együtt tudunk tölteni.
Miért a szexuális élet az, ami mumus a nők számára? Miért az a legnagyobb baj, ha egy férfi házon kívül, esetleg a feleségével (!!!) is nemi életet él?
Ezt nagyon nem értem. A nők fel vannak háborodva hogy a férfiak érzéketlenek. De ha egy érzelemmel teli kapcsolaton kívül is néha testi kapcsolatot létesítenek, az miért baj? Ez már teljes birtoklás. Ha a házasságon kívüli testi kapcsolat erkölcsileg nem megengedhető, akkor házasságon belül a másik birtoklása mégis, hogyan? A másik ember testét és lelkét birtokolni bűn. Ha valakit megcsalnak az nem bűn, hiúsági kérdés.
A jó és boldog házasság nem attól függ, hogy hányszor szeretkezünk a házastársunkkal, és hogy rajta kívül van-e még testi kapcsolat valakivel az életünkben vagy nincs. A jó és boldog házasságnak lelki kapcsolat az alapja. Aki szexuálisan olyan fejlett szinten áll, hogy a házastárs érintése nélkül képes legyen a kielégülésre, annak a testi kapcsolat egy bónusz lehetőség. Viszont aki szexuálisan már ennyire fejlett, az a nemi érintkezést testi szinten csupán annak tartja ami valóban. Egy testnedvekben fürdő, mocskos, kéjérzéssel járó baszásnak. Na ez az igazán bizarr, amikor valakinek a teste csupán eszköz, egy magasabb fejlettségű egyszerűen kihasználja a lehetőséget. Ennek a jó házassághoz semmi köze, egy jó és boldog házasság ilyen alkalmaktól nem fog borulni.
A jó s és boldog házasság eléggé bizarr ott, ahol szeretőt tartanak.... A másik; honnan tudod, hogy a szeretőd nem szexel otthon? És azt miből gondolod, hogy valóban borít és nem árnyékol tovább vagy magyarázkodik ki otthon?
Köszönöm...
Olvastam a hozzászólásaidat. Viszont a fórum, és egyáltalán a net megtévesztő képet ad az emberekről, sokszor egy apró információ visszatartása már más színben tünteti fel a történeteket.
Egy jó, jobb házasságban persze hogy a megcsalt fél sejti, sőt, tudat alatt tudja is a csalás tényét. Ilyen esetekben viszont a jó házasság kérdéses.
(most a többségre gondoltam)
Most elgondolkodtam azon, hogy én megérteném-e, ha a férjem nem tudna együtt élni a megcsalatás gondolatával. Nem hinném hogy megértő lennék. A szexualitás ösztönös igény, és ha nem a tudtával, idővel a tudta nélkül hirtelen törne ki. Az ő részéről is meglehetősen önző dolognak tartanám azt, hogy az én testem felett rendelkezne. Ehhez tulajdonképpen egy embernek sincs joga. A testi megcsalás nem jelenti azt hogy valaki hűtlen, a hűtlenség teljes cserben hagyást jelent. Ha engem szeretnek, akkor az illetőnek miért fáj az, ha valaki testi örömöt okoz?
Ilyen esetekben a diszkréció természetes, hiszen nem az embert, nem a férfit csaljuk, hanem tulajdonképpen a szeretett ember betegségét. A többi esetben nem fontos a diszkréció, hiszen a nők is, férfiak is eldicsekednek a hódításaikkal, nekik önigazolásra van szükség.
Ritkán szoktam kimondani, de bocsánatot kérek tőled. Te vagy az a bizonyos kivétel a megcsalatásos történetekben.
Amikor a topikot nyitottam, akkor nem tudta a férjem hogy" félre"
lépek, bár mondta hogy sejtette végig.
Lentebb írtam, hogy elmondtam végül a férjemnek, kértem ha nem tud élni ezek után velem azt is megértem.
Ő megértett engem, semmi ígéretet nem kért és nem is tettem
hogy nem lesz a továbbiakban is szeretőm.
Ő egyet kért tőlem, hogy nem szeretne tudni róla, intézzem el úgy hogy ne mutogassanak rá az utcán.
Ehhez tartom magam, szeretem, tisztelem becsülöm őt.
Végül is hazugság nincs köztünk, mert nem kérdezi és én nem mondok semmit róla.
Látom te is tudod, nem az a lényeg hogy szerintem mit tegyél.
A te helyzetedben én sem hagynám el, viszont tisztáznám vele a részleteket. És nem az erkölcsi okok miatt, hanem azért, mert ha én valakit választok akár társnak, akár barátnak, azt megtisztelem azzal, hogy nem sumákolok a háta mögött. Ezt így most kizárólag az én szemszögemből írom, nem téged veszlek alapul.
Ha nem tisztelem meg az illetőt (férjemet, társamat, barátomat) az igazság elmondásával, azzal nem csak őt (őket), hanem önmagamat is lealacsonyítanám. Ha egy ilyen történetben lennék hogy betegség miatt nem élhetünk nemi életet, mint említettem mindenképpen beszélnék vele, ez a bizalom egyik magas szintje. Eleve én megbízom a társamban hogy a kérésemet pozitívan értékeli és nem fog ellenemre dönteni, mivel a tartós szerelem magasabb rezgés számú, mint az időszakos nemi vágy kielégítése.
A kérésem pozitív elbírálásánál pedig ő is jelzi a bizalmát felém. De ilyen döntésre egy nemi életre képtelen ember csak hatalmas önbizalommal, és a társ iránti hatalmas bizalommal képes. Az én életem is könnyebb lenne, fel tudnék nézni rá, hiszen nem kell valótlant állítanom, nem kell időpontokat egyeztetnem. Így továbbra is fel tudnék nézni a társamra, férjemre, nem kizárólag emberként, hanem férfiként is, a szememben értékesebbnek tűnne mint a többi férfi, mert elmondhatom neki az igazat amit természetesen nem kell részletezni, nem várná el.
A másik férfi családjával viszont nem foglalkoznék, azt neki kell rendbe tenni otthon, hogy miért, és kivel lép félre. Az nem az én dolgom lenne, hiszen az a férfi aki csalni akarja a feleségét, úgyis megteszi. Betegséget kivéve pedig egy jó házasságba nem lehet befurakodni senkinek sem. Egyébként ezért szoktam írni, hogy szinte minden a feleségeken múlik, ha képesek arra hogy egy férfivel férfiként bánjanak, viselkedjenek, ha képesek arra hogy jól válasszanak társat, férjet, akkor nem fogják őket megcsalni. De egy megcsalt feleség szemszögéből ezeket a kritizáló szavakat nehéz megemészteni, egyszerűbb azt mondaniuk hogy a férfi csalfa.
Ha belegondolsz, anno te sem nyitottál volna topicot, hiszen nem lenne kérdésed. Ezt nem velünk itt a fórumon, inkább a társadnak választott férjeddel kellett volna megbeszélned, tisztáznod. Ha ez nem működik, lehet hogy valami gond van, és ha kiderül hogy csalod akkor sokkal nagyobb kárt okozol neki, mint ha engedékeny nyitott házasságban élnétek. Náluk legalábbis nem okozna problémát egyikőnk részéről sem, ha betegség miatt tartósan megszűnne a nemi élet. Sőt, mielőtt a kéréssel előhozakodnánk, biztos vagyok benne hogy a másikunk említené előbb, hogy zöld lámpa.
Szia
Pont ez van a férjemnek ez betegség, ő sem tehet róla.
Most akkor hagyjam el, vagy ne hagyjam el szerinted?
A választ persze én tudom, mint ahogy eddig is tudtam, nem hagyom el.
Pont azt teszem amit te is tennél a helyzetemben ezek szerint....
Az, hogy ki vagyok, voltam, vagy leszek, az az én életem része, nem fogom megosztani senkivel.
De ha a férjem képtelen lenne kielégíteni, akkor nem élnék vele. Nő vagyok, miért élnék olyan emberrel, aki a testvérem is lehetne tulajdonképpen? Egyetlen szituáció létezik, amikor maradnék, ez a betegség. Ha betegség miatt nem élhetnénk nemi életet, az már más. Viszont akkor sem mögötte tenném. Ha szeret, akkor elfogadja hogy a testnek is vannak igényei. Ha kizárólag én fogadnám el hogy ő hosszútávon, évekig, esetleg örökké beteg és emiatt nem nyúlhat hozzám, de én se lépjek félre mert nem bírná elviselni, az eléggé egyoldalú döntés. Nem szerelmen, hanem tulajdon jogon alapuló.
Indulat...nem, nem vagyok indulatos. Legtöbbször itt vigyorgok, mert nagyon ritkán vagyok a gép előtt egyedül, és mi mindig dumálunk. Sőt, nyugodt vagyok.
Ha valaki indulatosnak vél, az csak azért van, mert ő maga is indulatos lehet. 
Hideg fejű ribanc vagyok.
Ha a férjed már KÉPTELEN lenne a nemi életre (önhibáján kívül), akkor már nem élnél vele, otthagynád mint a szél?
Szia
Valószínűsítem, te egy megcsalt feleség vagy, vagy voltál, vagy érzed, hogy leszel, azért vagy ilyen indulatos...
Mindenkinek meg van, vagy meg lesz a maga keresztje.
Te is egy vélemény vagy ebben a kis történetben a hozzá szólásoddal.
Elfogadom...
...hogy milyen vagyok a te megítélésed alapján...hát ilyen... nem zavar, hisz nem ismersz.
Valakinek itt totál bejönnek a hozzászólásaid, nekem nem. Egy kusza életű, hazug nő benyomását kelted. Önmagadnak hazudozol arról, hogy a férjedet szereted. Mint embert lehetséges, de hogyan képes egy nő együtt élni olyan férfivel, akivel évek óta nem él nemi életet? És az is a hazugság egyik formája, hogy a férj nem tud semmit, tehát így őszerinte kiegyensúlyozott házasságban él.
Nem is gondoltam volna hogy ennyi érzelem nélküli gerinctelen lotyó lakik a világon.
Mintha az én Kedvesemről írnál, dettó ilyen.
Ezért is, eszembe sem jutna soha, h vele éljek. Mert akkor mint sokszor mondtam, ismét megüresedik a szerető poszt, amit hamar betöltetne.
Az előbb még elfelejtettem hozzá írni a következő gondolataimat...
Amikor szakítottam vele, ő engem is három hét alatt kétszer is megcsalt.
Tehát a szeretőm, nem tud megcsalás nélkül lenni.
Mint írtam, ha nem lennék neki, akkor más lenne.
Ezért is talán nem veszem a lelkemre, hogy szegény feleséget velem csalja...
Ez nem is az én gondom, én nem csalom meg a feleségét...
Nekem a feleséggel semmi de semmi dolgom nincs.
Nem én csalom meg, az legyen a barátom gondja.
Nekem csak a szerelmemmel és a férjemmel kell el lennem.
Miért kérdezed hogy akkor csodálkozni fogok, min fogok szerinted?
Már beszéltem a feleséggel tavaly és elmondtam amire kíváncsi volt.
Bár utólag azt sem kellett volna, mert nem az én gondom, hogy őt megcsalja a férje.
Mivel már nem az első eset voltam a férje életében akivel megcsalta, miért van még mindig vele, ha őt zavarja?
Váljon el tőle, mert mindig is megcsalta és ha én nem lennék akkor is megcsalná mással.
Az előbb lentebb írta valaki hogy ott hagyná a nejét ha találna mást, igen ott hagyná, már tavaly is kért hogy költözzem össze vele, mert nem akar a nejével maradni, engem választ.
De én nem akartam változtatni, ezért nemet mondtam.
Tehát a neje nem választás volt a szeretőm számára. Ő maradt meg neki.
Ez kettőjük dolga.
Mi a 17 év alatt kb 5x buktunk le. Most már vigyáz az asszony, h ne tudjon meg soha semmit, mert égő már, h mégsem lép ki, eltűri.
Mielőtt bárki írná h miért nem lép ki a férj, mert neki így tökéletes.
Igen, és akkor a topikindító nagyon fog csodálkozni, hogy miért történik ez vele. Pedig ő olyan rendes a férjével.
A felesége nem tudja, de sejti, érzi. Egyszer már lebuktatok, ha másodszor is "besikerül" mi lesz?
Egy problémának nem a hazudozás a megoldása.
Elhiszem, hogy nem zavar, csak ha majd következményei lesznek, akkor lesz fura érzés.
Biztos, hogy nagyon zavarná. Minden szerelmi kapcsolat esetén benne van a pakliba, hogy elmélyülnek az érzelmek és össze akarják kötni az életüket. Márpedig, ha ez a pasi talál egy olyan nőt akivel szívesen megosztaná az életét, akkor egy percig nem fog gondolkodni, elválik nyomban
Mivel nem tudja a felesége, így őt sem zavarja...
Ha megtudnám a férjemről ugyan ezt, nyilván engem is zavarna...
de ha mérlegelném a helyzetet, hogy mikor, hogy jövök ki belőle a legjobban akkor úgy döntenék, hogy jó legyen.
Minden helyzet más és más...
Nálunk is meg van a maga oka, hogy nekem szeretőm van.
Ha elolvasod a fórumot akkor megtalálod benne az én okomat és a helyzetemet talán megérted.
De ha nem érted meg akkor sem zavar engem...
Téged zavarna, ha a férjed ugyanígy járna egy nőhöz?
A "nagyon-nagyon szeretett" férjed?
Szia
El is mondott mindent a feleségének akkor.
Természetesen meg is ígérte hogy nem csalja meg többet.
Én mondtam akkor a feleségnek hogy én nem hinnék a férjének, mert nem én voltam az első akivel már megcsalta és tudom nem is én lennék az utolsó.
Ez tényleg legyen az ö baja...
Nekem elég hogy mi vagyunk továbbra is egymásnak és nekem
itt a nagyon nagyon jó férjem akit nagyon szeretek.
Ez így is marad bárki más jönne is az életembe.
A szeretőmmel jól érezzük magunkat együtt
Mert esetleg, már nem fogom igényelni a szexet....
Akkor meg ha ilyen jó miért is vetnél véget neki?
Én ezt nem így látom..
Akkor lesz vége, majd ha nekem már nem kell, -csak a magam sztorijáról tudok nyilatkozni - de, 17. évbe is még tombol a szenvedély köztünk, jobban, mint első évbe.
Ad lelkileg? De mit?
Ha ad is plusszot, a másik kettőtől viszont elvesz, és ennek valahol ki kell egyenlítődnie majd a jövőben. Ez vezethet majd a tragikusabb végkifejlethez.
Azt mondod :D
Baromság.....
minden alkalom csak ad lelkileg.....
ez a lényeg..
Meglesz ennek a böjtje. Minél tovább élsz hazugságban, mások, önnön magad becsapásában, annál nagyobb lesz utána a fájdalom.
Büszke leszel egy hazugságban leélt életre ha majd visszanézel öreg korodban?
Hülye lenne, otthon meg van ami kell, ahogy te szoktad mondani - meleg málé- gyerekek, finom megszokott kaja, sütik, rend.
Mellette élheti a szenvedélyét, a Kedvesével.
Mindenki jól jár. Akinek ez szar, az lépjen.
Léphetene a férj is,nem kell megvárni míg az asszony kihúzza a fejét a homokból! :D
Szia Miért nem hagyod el a férjed,jó módod van mellette??Pedig kedvesed válna,ő megadná neked amit a férjed nm!És ő miért nm hagyja a feleségét, hogy ő is kezdjen új élete?!És egyedül állóként találkozna veled!
Rövid az élet, egyszer élünk. Ez legyen a pasi gondja. Ha nem vele, akkor mással csalja az asszonyt. Nem értem mikor ezt kérdezitek? Komolyan.. Az asszony úgy is tudja, csak homokba dugja a fejét, h ne kelljen lépni. Ennyi..
Az eredeti nyitódban még őszintén el akart mondani mindent a feleségének, mert nem akart tovább hazudozni. Most mégis tovább hazudozik. A feleség meg nem hülye, nyilván érzi, hogy van valami, de gondolom számára az volt az együttmaradás feltétele, hogy megszakít veled minden kapcsolatot. Próbál hinni a férjének, hogy új lappal tudjanak kezdeni, közben az meg tovább hazudik neki... A gyomrom forog komolyan...
Téged picit sem zavar, hogy a hazugság révén valami olyat erőltet a feleségére, amit ő nem vállalna? A lényeg, hogy neked meglegyen a biztonság is a férjed mellett, meg a jó szex is a "barátoddal"? Nem tudom hogy lehet ezt a szitut tiszta lelkiismerettel élvezni... :(