Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Régi pasi vs. jelenlegi
Torolt_felhasznalo_368254
Létrehozva: 2014. Április 8. 15:32
Sziasztok!
Kicsit össze vagyok kavarodva, és meghallgatnám a véleményeteket.
28 vagyok. Van egy párom, 4 éve.
A kapcsolatom kicsit langyos: nagyon szeretem őt, mint embert, de igazi nő-férfi viszony nincs már köztünk legalább 2 éve, 1-2 havonta egy szex. 
Tudom, ebben én vagyok a hibás, én hidegültem el, ő pedig lassan beletörődött a mennyiségbe. Együtt lakunk az ő lakásában, a baráti körünk az ő barátaiból áll, akiket én is nagyon kedvelek.Jól elvagyunk egymással, bár elég különböző az érdeklődésünk, de valahogy "kényelmes", emberileg jól elvagyunk.
A párom előtt volt egy "kapcsolatom", kb. 2 hónapig tartott, de csak háromszor találkoztunk, mert elég messze lakunk egymástól, tehát hétköznap bajos lett volna megoldani, hétvégén pedig vagy nekem volt valami rendezvényem, vagy ő a fiával volt. Elvált, imádja a fiát, és az apás hétvégék szentek. Minden 2. hétvége az apás, természetesen.
Hülyén hangzik így a 2 hónapos kapcsolat, tudom, de ez idő alatt több száz e-mailt elküldtünk, és nagyon ragaszkodtunk egymáshoz. Aztán, amikor élőben találkoztunk, először fura volt, másodjára már egész jó, harmadjára pedig fantasztikus. De akkor kimondtam, hogy ennek így nincs értelme. Kicsit nehezen, de elváltunk egymástól.
Kb. 1,5 éve írtam neki egy baráti e-mailt, amiből az lett, hogy 1,5 éve kisebb-nagyobb (max. 2 hónap) kihagyásokkal írunk egymásnak, néha van, hogy egy pár hétig naponta többször is, utána csend, mivel nincs találkozás, nincs "célja" az egésznek. Ilyen intenzívebb időszakokban gyakran azt érzem, hogy szinte már szerelmes vagyok belé, aztán lassítunk. A múltkor ő írta (igaz, borozás közben..), hogy én vagyok neki az igazi. Az érdeklődésünk passzol, és nagyon érti minden rezdülésemet, utalásomat.
Mindemellett azt is tudom, hogy ugyanazok a problémák előjönnének a régivel kapcsolatban, mint pár éve. Nincs mód/idő találkozni. Ráadásul ő hajlamos bezárkózni. Ezt még a legelején elismerte, amikor barátilag leveleztünk 1,5 éve. Nem akar senkihez kötődni, mert attól fél, ez a fia rovására menne, nem akar senkit bemutatni a fiának, mert nem tudja, a kisfiú hogyan reagálna. Ő maga vallotta be, hogy ha volt is kapcsolatkezdeménye, de komolyabbra fordult, gyorsan elmenekült.
Most sem ígér amúgy semmit, de néha, intenzíven levelezős időszakokban hajlamos bizakodni.
Szóval látom, hogy ebből sok minden nem lenne. A jelenlegi páromat nagyon szeretem emberileg, és kényelmes mindkettőnknek együtt, és ő nagyon szeret(szerelmes), asszem'.
Én meg rohadék vagyok. Ugye? Nem csaltam meg fizikailag, de a gondolataim sokszor a másiknál vannak.
Mondjatok valamit..
Amúgy totál egyértelmű, ki kéne szakadni a kényelmes, biztonságos életből, el a közös otthonból, mert csak áltatom magam, és őt is. Ráadásul húzom mindkettőnk idejét.
Igaz?
Kicsit elkeseredtem most... 
Amúgy leginkább péntek óta vagyok így megmakkanva, azóta látom, hogy valamerre lépni kell. Egy ismerősömmel beszélgettem, aki ezoterikus beállítottságú, és mondtam, hogy hónapok óta be vagyok rekedve, ráadásul nőgyógyászati problémám is lett egy hete, és összefüggésbe hozta a csakrákkal, hogy ez mind arra mutat, hogy valamerre indulni kéne. Aki nem hiszi, járjon utána..
Szia!
Basszus, érdekes ez a volt feleség téma. A vicc az egészben, hogy ahogy mesélte a régi, szimplán baráti beszélgetéseink alatt, miután mi elváltunk, kb. egy évre ki akart békülni vele a volt felesége. Vele is a gyerek miatt nem békült ki
, mert mit gondol a gyerek, ha mégis összevesznek, mert így is sokat veszekednek, tuti, hogy újra gyorsan véget érne közöttük a kapcsolat, és akkor a gyerek sínylené meg. Oké, ebben van valami, de egy kicsit már beteges.....
Amúgy lehet, hogy igazad van a csajozós témában, mert 2-3 napja alig akar válaszolni, már lassan kezdem azt hinni, hogy baj van a telefonjával (1 mailt írt, azt sem a küldött sms-emre reagálva). Lehet, hogy talált valakit "elérhető közelségben". Most kicsit újra 16-nak érzem magam: "miértnemírmármiértnemírmármiértnemírmár??"
Jahhjjjj jjjjj.
A lelki bajok idővel testi tünetei is lesznek, ha nem tesznek ellene időben.
A nőgyógyászati probléma is erre utal.
Ezt a problémát, helyzetet neked egyedül kell megoldanod.Neked kell eldöntened mit akarsz. A másik férfi egy idea, igazából nem ismered, de vágyódsz utána. Aztán lehet, ha x ideig együtt élnétek, kirohannál a világból is tőle:)
Az embereknek egy hosszú kapcsolat alatt elkerülhetetlen, hogy néha fantáziavilágba essenek és másokról is álmodozzanak. Általában ez pár évvel a nagy rózsaszín köd után jön.
El kell döntened, menteni akarod ezt a kapcsolatot és tenni érte vagy inkább mennél?
Sajnos a kényelemből benne maradt kapcsolatban, csak egyre rosszabbul fogod érezni magadat és rengeteg időt veszítesz, és talán lehetőséget is, hogy találkozz valakivel akivel jobban összeilletek.
"Tudj hátat fordítani és kisétálni azon az ajtón, ami már többé nem a tiéd. Ami már nem szolgál, ami mögött már mindent felfedeztél és semmi sem maradt. Ha még várnod kell, hogy kinyíljon a másik ajtó, várj. Készülj fel az új útra, arra, ami vár, ami több lesz, de leginkább légy elég erős majd, amikor kinyílik: mert ott dől el minden. Mersz menni vagy nem? Képes vagy új életet kezdeni, vagy csődbe fullad a vágyad, hogy odaérj, ahol lenned kell? Bárhogy is legyen, szerezd meg az erőt. Semmi más nem számít… "
Elvált, mindene a gyerek, sokat törődik vele. Főleg levelezős, néha találkozós távkapcsolat, közös hullámhossz. Sajnos túl sok időm (és érzelmem) elment erre...
1. a gyerek mindenre nagyon jó kifogás, ürügy, magyarázat, önmaga előtt is.
2. Nincs cél, nincs tét, nincs vesztenivaló egy ilyen "kapcsolatban".
3. Több év alatt derült ki, hogy a gyerekkel való foglalkozás okán a volt feleséggel a normálisnál-ideálisnál szorosabb a kapcsolat... persze konkrétumokról nem volt ismeretem, de rá kellett jönnöm, hogy nemcsak a gyerekhez, hanem az anyjához is kötődik...
4. Nem te vagy neki az igazi, amint talál egy olyan a nőt, akihez tényleg érzelmek is fűzik, nemcsak szórakozás, időtöltés, barátság, akkor már nem lesz ürügy és kifogás a gyereke...
Ne gondold, hogy te vagy a gyereke mellett az egyetlen nő, valószínűleg ismerkedik, netán flörtöl (sőt, mást is csinál) másokkal is.
Nekem ez a tapasztalatom.
Nem a kettő közül kell választani, hanem egy harmadikat.
Szia,
nem igen szoktam fórumhoz szólni, de a te eseted nem is annyira egyedi, legalább is egy bizonyos szempontból, és engem halálra idegesít ha az emberek (sok barátom is) csak is lustaságból van valakivel.
A te esetedben egyébként szerintem a kettő közül a harmadikat kellene választani. Az tiszta sor,hogy a jelenlegi pasiddal semmi értelme maradni, valóban a leírásod alapján ti már csak egymás mellett éltek, hidd el ez az évek során csak romlana a vége úgyis a szétmenetel lenne.
Viszont, a másik pasit nem értem miért hülyít téged azzal,hogy "te vagy a nagy ő" vagy valami ilyesmi,ha utána pedig közli,hogy hát a fia miatt nem lehet komoly kapcsolata. Ez meg amúgy nagyon fura, mert akkor végül is amíg a fia felnőtt nem lesz, neki nem lesz senkije? Nem tudom,számomra nagyon is ellentmondásos amit ír és/vagy mond,de te tudod.
Szóval szerintem úgy tudnál tiszta vizet önteni a pohárba, ha szépen szakítanál a jelenlegivel, egy darabig nem írogatnál a másiknak sem, és megpróbálnál csak amúgy fiatalosan,csajosan élni, egy kicsit kalandozni,és próbálkozni mással is. Számomra, és itt visszacsatolok az elejére, nagyon ellenszenves amikor emberek "nincs ló, jó a szamár is" alapon élnek csak pusztán kényelemből valakivel, és csak akkor hajlandóak dobbantani, ha van már biztos másik,vagy legalább is annak tűnő.Szerintem ha azt vesszük figyelembe,hogy a párkapcsolat talán életünk egyik alap pillére, egy kicsit gáz, ha csak úgy tengődünk valakivel, csak azért mert félünk egyedül lenni?
Akkor miert vagy vele? Mikor derült ez ki szamodra, hogy ö nem az? Amikor kiderült, miben biztal, hogy majd rendbe jön?
Az meg, hogy valaki a palya szeleröl dumal, vagy nem dumal, de miatta hasonlitgatod össze a ket pasit - hat ez nem igazan korrekt.
Honnan tudod, hogy milyen lenne a masikkal együtt elni? Az meg egy baromsag, hogy nem mutat be senkit a gyereknek - jo alibi. Majd jol egyedül marad.
Nem olvasom végig, tanácsot sem akarok adni, mert nem érdekel, számomra ismeretlen felnőtt (?) nő hogyan cseszi el az életét. Eddig a mondatig jutottam, és felröhögtem:
Tudom, ebben én vagyok a hibás, én hidegültem el, ő pedig lassan beletörődött a mennyiségbe.
Esetleg a hiányzót máshol kapja meg.
Értem, szóval Te ebben nem hiszel.
Tiszteletben tartom.
Én sem hiszem el fenntartások nélkül, de mégis úgy érzem "a zsigereimben", hogy van valami igazság benne.
Jó egészséget!
Annyit még hozzátennék, hogy a jelenlegi kapcsolatomra elég negatív hatással van a régi olyan értelemben is, hogy felhívja a figyelmemet a párom "hiányosságaira". Úgy értem, olyan tulajdonságokra, amiket mindig nagyra értékeltem a pasikban, és benne sajnos nincsenek meg. Pedig kedves, jóképű és vicces.
Viszont amikor nem leveleztünk a régivel, nem borzolta a kedélyeket, akkor voltak jobb időszakaink is a párommal, sőt, viszonylag kiegyensúlyozottnak éreztem magam.
Ez azért elbizonytalanít.
100 km távolságról könnyű a másikat ideálisnak látni ahhoz képest, akivel együtt élek, tehát valószínűleg nem reális a róla alkotott képem, amihez képest méregetem, és "leírom" a másikat.
mennyéel a rejki mesterhe
az majd jol kitiszticcsa a csakrádat
oszt minden jó lesz !!!!!!44!!!
Ettöl a "szeretem, mint embert" ki tudnek rohanni a vilagbol. Ez nem kapcsolat.
te nem erzed benne jol magad, masra gondolsz, massal levelezel - hagyd a fenebe az egeszet, amig meg van idöd mast keresni, es add meg ugyanezt a lehetöseget a mostani baratodnak is.