Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
Decentraleknal mi a hleyzet, igy nem lehet egymasra talalni ujra, ez 100%, mar 100-szor elmondta itt szinte mindenki. Hogy o hogy kepzeli, bearulja a szuleinek, a gyerekeknek, nevetseges. Vagy a felpofozast is emlitette, attol sem fog a no kiszeretni a pasijabol, sot. Ilyen modszereket emlitett, amik nevetsegesek es gyerekesek,de megoldashoz semmikeppen sem vezetnek. En egy eletre megutaltam azt a pasit, aki akar egyetlen egyszer is fizikailag bantalmazott engem. Ugy latszik,meg ez a modi. Olvastatok Az apam megvert, 28 eves vagyok c. topikot? Ott is a ferj hivta fel a no apjat, aki atment hozzajuk es jol elverte az asszonyt, marmint a sajat lanyat, mert a vo panaszkodott.
Egyikük sem tud kommunikálni. Ez a legnagyobb baj.
Mára már lecsillapodtam, részben a sok pofon miatt, részben, mert olyan ember van mellettem, aki türelmes, megértő, és hajlandó tenni a kapcsolatunkért. Semmire soha nincs garancia, de saját káromon tanultam meg, hogy ha egy probléma nincs normálisan megbeszélve, az magától bizony nem fog megoldódni.
Decentralnak szerintem az a legnagyobb baja, hogy nem bírja a kritikát, és mivel elég tekintélyelvű, hierarchikus világképpel rendelkezik, ha megkérdőjelezik bármiféle döntését, már támadásnak, 'aknamunkának' fogja fel - az fel sem merül benne, hogy netán a másik fél szeretné, ha bevonná a döntésbe, esetleg elmagyarázná neki - nem, az ő kinyilatkoztatásait fogadják el kritika nélkül. Nehéz meccs lesz - hiába a segítő szándék, ha minden javaslatot személyes kritikának fog fel, és élből elutasít, majd visszacsap. Dehát az ő élete.
1. nem biztos, h van visszaút (templomi esküvők meg gyerekek ide v. oda), és néha ez a jobb megoldás (én pl. több olyan több évtizedes kapcsolatot látok, ami üresebb és magányosabb, mint remetének lenni a sivatag közepén).
2. neki is változnia kell, pláne a kommunikációján (ki nem mondott elvárások miatt büntetni), és ez a változás nagyon-nagyon nem lesz kényelmes, és nem hoz rögtön eredményt.
Hát ez nem tetszett - a topik nem az elvárásainak megelelően alakult, szóval sértődötten lelép. Hát, jól kiszúrt velünk...
Valóban csak elemezgetni tudunk.
A saját tapasztalatom alapján azt mondom, hogy BÁRHONNAN visszajönni ott kezdődik, hogy nagyon őszintén és kíméletlenül elmondani nem egymás szavába vágva azt, hogy ki hogyan éli meg az éppen aktuális krízist.
Mindezt úgy, hogy valóban meg is hallgatjátok, amit a másik mond, nem csak hajtjátok a magatokét.
Igen, előfordulhat, hogy úgy fogjátok érezni, hogy ütnek pofán, hasba, hátba, de másképp nem működik. A dolog kétesélyes, de az egy helyben toporgásnál és kínlódásnál jobb.
Véleményem szerint ebből MÁR nem lehet visszajönni. Ahhoz túlságosan sokáig tartottátok fenn ezt az állapotot, mostanra egy kicsinyes hatalmi játszma lett a házasságotok.
Ettől még a fent említett beszélgetés fontos lenne, hogy tovább lehessen lépni.
Szerintem a szerelembe esés sem úgy működik, hogy a szerelem egyszer csak menthetetlenül lecsap. Ahhoz nyitva kell lenni bizonyos "csakráknak" (most hirtelen ez jutott eszembe, remélem érted, hogy értem).
Az ideális az lenne, ha az a fél, aki észreveszi, hogy befogadóvá válik, azonnal jelzi a másik félnek, hogy valami megborul és próbálják meg kibogozni. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben is kétesélyes a dolog kimenetele, de nagyságrendekkel nagyobb az esély.
Ti lebegtetitek ezt a dolgot, ami láthatóan mérgez, de semmiképp nem visz közelebb a megoldáshoz.
Kár a fórumtársakat köpködni, abból merítkezhetünk, amit elénk társz. Mutasd meg a feleségednek ezt a topikot, hátha elindul valami!
Gondolod, varom a felesegemet? nem lennek ilyen marha, hogy varjak arra, aki nem jon egyebkent sem.
Ez most innentől a te magántopikod?
Olyan lehet tenyleg nincs, ahogy mondod, hogy az egyik, aki kiszallt, majd csak hazaszall. Igaz, erre is hallottam mar peldat. Ismerem oket. A pasi mindig elment, ott hagyta az asszonyt. Mar kb megvenult, amikor is kulso nyomasra!!! nem magatol!!! vegre visszament a nohoz. Hat kinek mennyi fer bele a sajat onmegalazasaba.
Decentral felesege jovala 4. gyerek utan szallt el.
Decentralnak is, ha most elvalik, immaron a kovetkezo a masodik lesz, es akkor mi van? Embernek egy szikraval sem lesz sem kulonb sem alavalobb ettol. Serteni akart ezzel? hat nalam nem jott be.
En frusztralt, amikor en leptem ki egy olyan hazassagbol amiben, mint o a ferfi nem ember volt, csupan emberke. Karorvendo meg a sajat eletem alapjan, amikor eppen ugy elek, ahogy en akarok. Orulni a karanak? O ugyis azt kapja elobb utobb, amit megerdemel, de orulni, az ember inkabb sajnalja az ilyenek gyereket.
Az igazsag nagyon nem tetszett neki, es amit soha nem gondoltam volna rola, egy vallasos ember visszavag, beleharap a segito kezbe. Pedig nekik konnyu, megszeghetik nyugodtan a hazassagi eskujuket, semmi felelosseguk nincs, mert az Isten ugyis nekik mindent megocsajt.
Tudod nekem meg mi meg a furcsa? Az asszony immar 2 eve csalja, de o meg mindig nem kerdezett ra. Csak celozgat, meg sejtesei vannak. Meg alatesz az asszonynak lepten nyomon.
Egyetlen valasz tetszett neki, hat persze. Akik megcsalasdi utan ujra osszejotek. Csakhogy az az illeto ecsetelte, hogy ok mindketten akartak azt. Es kemney munka volt ujra osszekovacsolodni. Decentral siman akar mindent marol holnapra minden erofeszites nelkul. Ugy gondolja, imadkozik egyet, aztan megy minden a regiben tovabb. Ami addig sem volt jo. Hat nem. Sajat csapda, mi lett a nagy templomi eskujukbol, ill mit csinaltak belole. Tudom, ismeros, engem gyakorlatilag templomban neveltek 18 eves koromig. Kitanultam minden csinjukat, binjukat.
Volt ugyan aki írta, hogy megcsalás után is sikerült megmenteni a házasságot. De azért megcsalás és megcsalás között is van különbség. Akinek sikerült, ott nem hiszem, hogy hónapokon/éven keresztül a másik fel tudtával ment a dolog. Én továbbra is azt mondom, hogy egy házasságot megmenteni csak két ember tud, és mindkettőnek akarnia kell.
Ettől függetlenül elítélem amit a feleség tesz, 4 gyerek ide oda, vagy akármennyien is mondják, hogy megérdemli, mert decentral omega hím (ami szerintem nem igaz). Valamiért amikor a férfiak csalnak, akkor viszont a nőknek mindig habzik a szájuk, most azonban sokan látatlanban is a feleség pártjára áll. Én azt mondom, akkor feleségnek is lett volna annyi esze, hogy nem vállalnak 4 gyereket.
Egy szónak is száz a vége, sajnos azért nem tud senki okos tanácsot adni, mert senki nem tudott ilyen helyzetből házasságot megmenteni.
ÉN azért drukkolok még decentral, leginkább annak, hogy ne menjen tönkre ebben a helyzetben és tudjon még szívből nevetni.
Nem tudom, melyik hihetetlenebb neki - hogy esetleg valódi élettapasztalatunk lehet, és kívülről sokmindent észrevehetünk, amit ő nem,
- vagy hogy netán tán ő valamit elszúrt. Gyanítom, egyiket sem tartja valószínűnek.
Felteszi a nagy kérdéseket, de esze ágába sincs meghallgatni az olyan válaszokat, amik nem az ő (egyébként már bizonyítottan rossz) megközelítését szajkózzák.
Te biztosan nyomon követted a történetet és most azért regisztráltál hogy nekem válaszolj.
Vagy még mindig más kapálgatja a kertecskéjét helyetted?
Kedves nyugger, bocsánat, hogy éppen a Te soraidat ragadom ki, ráadásul nem is az eredeti értelmében, de a mai "termést" átolvasva az embernek rosszabb kedve támad, mint a saját magánéleti krízisétől.
Én sokat fórumozgattam korábban, de szinte kizárólag férfiakat érintő, politika- és szexmentes, hobbi jellegű, "ártatlan" témákban. Azt hittem, hogy a vitatkozásban és trollkodásban a férfiak verhetetlenek, de azért az itteni elmúlt pártucat (részben kimoderált) kommentár alapján azt kell megállapítanom, hogy teljesen feleslegesen próbálok én normális hangnemben, kulturáltan beszélgetni olyan emberekkel (nőkkel) akik a maguk frusztrált életüket, itt próbálják meg kompenzálni, férfiaktól elszenvedett sérelmeiket megtorolni, vagy egyszerűen csak csámcsogni a történteken, ahogyan azt megtanulták a kertévék agyalágyult szappanoperáin.
Elhiszem, hogy jó ezt nekik olvasni, mert van mit boncolgatni, de gyakorlatilag rám már nincsen szükség, születik itt egy virtuális decenetral meg egy virtuális decentralné, akik már rég önálló életet élnek. Én meg rájuk sem ismerek.
Egyet viszont tudok: sok sérelmemet elmondtam a feleségemmel kapcsolatban, de azt azért soha nem tudnám elképzelni róla, hogy annyi hülyeséget összehordjon, mint itt egyesek. És persze nem a hülyeséggel van a baj, mert mindenkinél van okosabb, mindenki mondhat balgaságokat, de amikor valaki ennyire nem veszi észre a maga korlátoltságát és fortyogó előítéleteit, az már baj. És miért szolgáltassak én "olvasnivalót" ilyen embereknek?
Kettős "célom" lett volna ezzel a topikkal. Az egyiket nevezhetjük önzőnek is, hogy okosodjak mások hozzászólásaiból. A másik, hogy az élet nem áll meg, ismétli önmagát, a következő decentrál esetleg tanulhasson az én példámból.
Legalább háromszor írtam le, de úgy látszik mindhiába, hogy elsősorban azoknak a véleményére és tapasztalatára lennék kíváncsi, akik a maguk krízisét sikeresen (és nem válással) gyógyították. Talán mazsola volt az egyetlen, aki ennek a "kritériumnak" megfelelt, a többiek hozzászólásából inkább csak a jószándék és másik oldalról a csámcsogás és kárörvendés tükröződött.
Nem mondom, hogy nem lettem okosabb, még azoktól is sokat tanultam, akik nem éppen empatikusan varrtak minden felelősséget az én nyakamba. Úgyhogy ezt köszönöm, de miután a topik a hangadók szája íze szerint sodródik, hát sodródjon, nem akarok minden egyes mondatomhoz 25 másikat biggyeszteni, hogy a félrekommentálásokat helyreigazítsam. Kicsinyes dolog lenne.
Aki akar, persze megtalál, még ha nem is lépek be sűrűn a fiókomba.
Békés Karácsonyt mindenkinek! :)
Szoval: fel kell menni a hegyre. Merre? egyik sem tudja. Ebbol lesz vilagraszolo okoskodas, meg nem ertettseg, harc, jatszma, eroskodes, masik fole emelkedes, kritizalas, lenezes. Mig vegrge jona szimpla megoldas, mire ujabban melyebbre astak a kettejuk kozott levo arkot. Megkerdeztek a szembejovo helyi lakost, es elindultak a helyes iranyba.
Masik eset: asszony szol, elmegyek az iskolaba, elhozom agyerek cuccat. Decentral nem mondja, jo menjel, hanem celozgat, nem kerdez, de valaszt var. Az asszony mivel nem tudja a kerdest, nem tud valaszt adni sem. Erre decentral kapja magat es megelozve az asszonyt, o rohan az iskola a cuccert, mert o jobban el tudja hozni, meg ezuttal jol meg is buntette az asszonyt. Lassan bontakozik a tortenet.
Meg jo is decentralnak, hogy csak az o reszerol ismerjuk a sztorit. Mi derulne ki, ha az asszony is elmondana az o sztorijat.
Na, mindegy, orajuk nagyon igaz, hogy ezt ketten foztek.
Azt mellesleg nem ertem, aki azt mondja, hogy o helyre akarja hozni a hazassagat, miert assa tovabb melyebbre a kettejuk kozott levo arkot. Asszonyt meg tudom jelen szituban erteni, neki nem erdeke most, hogy teljes egyetertesben legyenek. Neki most a tisztes tavolsagra van szuksege az uraval.
Nos, ha a szitu maradando, nem ertem, mitol jo hazassag.
És nem azt mondom, h tudom, h ezt akarta, hanem azt, h ez is lehetőség.
Abban igazad van, hogy aligha akad olyan házasság, ahol hosszabb-rövidebb ideig ne lennének mosolyszünetek, feszültebb időszakok - plána a mai őrült világban.
De ne mondd nekem, hogy normális, hogy idővel civakodássá, kicsinyeskedésekké alacsonyul egy eredetileg szereteten alapuló kapcsolat. Azaz: lehet, h neked igen, decentrálnak igen, nekem nem, és az emberek többségének nem.
Igen, belebolondult egy másik pasiba. Aki lehet, hogy semmivel sem különb, mint a férje. Csak kihasználta a házasságuk hiányosságait, azt, hogy decentral hagyott neki egy "lyukat", a szó szoros értelmében is - és betömte.
De most őszintén: melyik házasság annyira tökéletes XX év után, hogy mindketten megnyugodva dőlhetnek hátra: így jó, nem hiányzik semmi?
Én megértem az asszonyt is. Lehet, hogy még előbb megérlelődött benne a megcsalás gondolata, minthogy lett volna kivel félrelépnie. Lehet, hogy csak egyszerűen örül, hogy még mindig tetszik valakinek. (Mondjuk ez még 65-ig nem lesz nagy kunszt, jelentkező van bőven.)
Lehet, hogy csak annyi történik, hogy amikor a szeretőjével van, NŐNEK érzi magát. Otthon pedig nem.
Az utolsó bekezdésedhez: egy szóval nem mondta decentral, hogy a felesége el akar menni, és ott akarja hagyni a gyerekeit.
Amúgy igazad van, nem ismerjük a történetet a másik oldalról, lehet kicsit más megvilágításba kerülnének a dolgok. Viszont én nem érzem decentral elbeszélése alapján, hogy a felesége nyitna felé.
Miért nem lehetne először megbeszélni, merre is menjenek, miért kell elindulni egyedül az általa helyesnek vélt irányba, és természetesnek venni, hogy ezt a másik is elfogadja és érti, hogy miért helyes?
De alapvetően egyetértek Sissi52-vel és veled: nem kommunikálnak, hanem játszmáznak. Nem egymásért, egy irányba húznak, hanem piszlicsáré dolgokkal forgácsolják szét az energiáikat. És nem meglepő módon, itt az eredmény.
Nekem egyébként nagyon úgy tűnik, hogy a feleség próbál nyitni, kommunikálni, de valahogy soha nem ér célba decentralnal, mert decentral nem ismeri fel, hogy itt pár nyugtató szóval, őszinteséggel, pozitív visszajelzéssel közelebb kerülnének egymáshoz, helyette pont ezeket a lehetőségeket használja fel arra, hogy gyorsan bevigyen egy jobbegyenest, hogy büntessen, vagy megnyerjen egy kicsinyes játszmát. Pürroszi győzelem, de nem érti.
Asszonyka meg gondolom rákontrázik, csak ő már régen nem kettőjük között akarja megoldani a játszmákat, hanem elmenekül, és mással nyer elégtételt.
Jól mondja Goldmund. Kritizál, de ötlet, megoldás nincs a tarsolyában.
Decentral nem valtozott semmit, alapjaban semmit,mert nala meg mindig ez az alap, es ez mindennek a lenyege, mar az egesz kapcsolatnak. Ezert vannak meg mindig a holtponton, ahonnan elindultak. Ezek szerint egy asszonynak kovetnie kellene akaratgyenge vagy akarat nelkuli ferjet, ill az egesz girbe gurba, -csupan mert asszony es hallgass a neve. Ez a no csak ugy mellesleg kemenyen dolgozik, jol ellatja anyagilag a csaladjat, meg remekul gondoskodik a 4 gyermekerol.
Valaki megazt is kitalalta, hogy a 4 gyermeket decentralnak kell adni. Atyam
Meg eccer mindkettojuk felugyeletere kell adni a gyermekeket. Az asszonynak konnyebb lesz, decentral meg kiveheti reszet a kotelessegekbol, meg meg lehet igazi apa es menetkozben o is felnohet.
Masreszt pedig ez a fajta civakodas arra jo, hogy feszultseg van kozottuk es ezt a feszultseget fenn, egyensulyban levonek kell tartani, nehogy kozelebb keruljenek egymashoz, mert van kozottuk egy alapveto athidalhatatlan oriasi problema.
Egyrészt igaza van a barátodnak, de hadd tegyem föl a cinikus kérdést: Miért neked kéne azt is tudni, hogy merre van a helyes irány?
Kíváncsi vagyok, mit történt volna, ha az első szólása után ("Ő rögtön jelezte, hogy talán inkább egyenesen kellene menni.") te azt válaszoltad volna, hogy innentől vezessen ő és te mész utána.
Mert ugye csak azt lehet kritizálni, döntésének helyességét megkérdőjelezni, és ha netán tévedett, utólag szidni, aki DÖNTÖTT!!!
Vannak nők, akik remekül értenek ahhoz, hogy a férjük minden ötletét kritizálják, de ha azt mondják nekik: "Akkor mondd meg te, merre menjünk, mit csináljunk, hogy oldjuk meg a problémát!", akkor kiderül, hogy az égvilágon nincs még annyira épkézláb ötletük sem, mint a férjüknek.
Nem, persze, hogy nem. Ezt szeretné hallani. Ő csak a körülmények vétlen áldozata, és ez a nyughatatlan asszony jódolgában megbolondult. Dehát asszonybeszéd, női logika, nem kell figyelni rá. Majd emlékeztetjük a kötelességére, az esküjére, és szépen megtér.
a szeretőnek esze ágában sincs feleséget cserélni, így aztán a te feleségednek se lesz más választása, mint visszatérni hozzád és a gyerekekhez
Tényleg nem? Mert én pl. két- három másik megoldást is tudnék, úgy kapásból:
- külön élni, és független nőként szeretőzni
- külön élni, és lezárni a szeretősdit, és egyedül, függetlenül élni
- külön élni, és egy másik, független férfival összejönni (akivel nem feltétlenül költöznek össze, és decentrál megmarad a gyerekek apjának).
Öööö, bemasolnam, csak az nlc nem akarja. :(
decentral szandeka a kirandulas elejen: "igyekeztem mindent rahagyni"
decentral tette a kirandulas elejen: "elindultam a szerintem helyes... iranyba"
(Hm, most akkor mi van??? mit is akart decentral es mit tett?)
feleseg közben hangosan kommunikal, decentral nem mond semmit, csak magaban gondolja "noi logika", aztan "megfordul szo nelkül"
feleseg idegesen hangot ad elegedetlensegenek,
decentral ezt "kikapasnak" nevezi.
csattano: uram bocsa miert nem követi a ferjet
Ez az egesz egyetlen nagy ellentmondas.
Decentral megfogalmaz egy szandekot (hogy mindent rahagy a felesegre), aztan ezzel ellentetesen cselekszik anelkül, hogy kommunikalna. Feleseg megprobalja, decentral rezisztens, csak nem beszel! Ezutan lesz kepletes a viszonylat: decentral -mint egy gyerek- kikapasnak eli meg a feleseg elegedetlenkedeset, utana pedig vegre megfogalmazza, hogy mit var el: hogy a feleseg a ferjet kövesse:
tul.keppen azt, hogy o, aki magat gyerek-szerepben definialja, legyen ferfikent kezelve.
Erre gondoltam, amikor azt irtam, hogy nincs meg a tisztelet.
Éppen hogy a családi összetartozást kell most erősíteni és hirdetni. Közös kirándulás, születésnapok, rokonlátogatás, bármi.
De ezeken az együttléteken ne a feleségeddel foglalkozz szerintem, hanem a gyerekekkel. És jó, ha mind ott van veletek, jól érzik magukat, és nem az a lényeg, hogy az apjuk egy megingathatatlan iránymutató nagy macsó.
Nem bújhatsz ki a bőrödből. Ha a feleségeddel a játszma férfiként vesztésre is áll talán, apaként még megnyerheted. A gyerekeknek szükségük van rád. Ti vagytok a CSALÁD.
Ebben te több vagy bármilyen külső szeretőnél.
Ettől függetlenül valami kis apró ajándékokat, egy csokor piaci virágot, valamit vehetnél néha a feleségednek, vagy ha valami otthoni munkát elvégzel helyette, azzal egy kis elismerést arathatnál.
És légy szíves, ne tűnj el, olyan jó téged olvasni!
Ha maradsz, aki voltál, nem fog semmi sem változni.
Ha megváltozol pedig már nem biztos, hogy akarni fogod ezt az egészet.
Szerintem jó ötlet lenne a pszichológus egyedül, hogy eldöntsd, amit te akarsz azt milyen formában képzeled.
És magadra kéne hagynod a feleséged egy kicsit. Úgy értem, ne menjetek együtt kirándulni... minek ebbe a gyereket belerángatni, nem gondolod, hogy neki nem öröm az, asszisztálni a civakodásotokhoz? Csinálj programot a gyerekekkel, haverjaiddal, keress egy hobbit és ne kérdezgesd, faggasd a feleséged, hagyd, hogy gondolkodjon, őrlődjön, de ne legyen meg a kapaszkodója, hogy "igen, ez az én férjem, ezért csalom, minek változtassak ezen?" A kirándulás is tökéletes alkalom volt az önigazolására.
Ha változtatni akarunk mindig magunkon kell dolgozni.