Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Krízis
Létrehozva: 2014. Április 7. 11:09
Sziasztok!
Egy történetet szeretnék elmesélni nektek. Vajon Ti hogy látjátok, mint kívülállók az én helyzetemet? Vajon Ti mit tennétek a helyemben?
Történetem a következő:
Tudom, nyilván én döntöm el, hogy mit akarok, de jó néha mások nézeteit, gondolatait is "meghallgatni".
37 éves vagyok, nincs gyermekem. Férjemmel 18 éve vagyunk együtt. Nagy szerelem volt a miénk, de valahogy a szex közöttünk soha nem működött tökéletesen. Furcsa volt, mert kezdetben sem voltunk együtt sűrűn, mondjuk úgy havonta egyszer. Pedig, mint ugye tudjuk, azért a kezdeti időkben ez valahogy nem így szokott normális esetben lenni. Szerelmes voltam, és nem láttam a rózsaszín ködön át. Idővel összeköltöztünk. Szerettem volna gyermeket, de Ő nem akart. Mondván, hogy sok dolgunk van még (karrier, ház, stb..) Pedig akkor már összejött egy szép kis közös lakásunk. Úgy éreztem, hogy nekem ez elég ahhoz, hogy családunk legyen, ezt éreztem fontosnak.
Az együttléteink száma időközben lecsökkent. Volt, hogy csak félévente történt meg. De ami neki fontos volt, azt abszolváltuk. Gyönyörű szép ház, kert, kocsi, stb.. Viszont egymást végleg elveszítettük. Ha emlékeim nem csalnak, már 8 éve nem feküdtünk le egymással. Gyermekem már nem lehet, mert idővel az egészségem miatt az orvosok nem javasolják. Ha őszinte leszek, így már nem is szeretnék.
Annyit gondolkodom. Vajon mi lenne a jó megoldás? Menni, és remélni egy jobb életben? Vagy maradni egy szép házban, ahol nyugodtság van és biztonság? Mert a férjem ezektől a dolgoktól függetlenül egy jó ember, soha nem tudnám bántani, mert sokat adott nekem.
Ti mit tennétek?
Válaszotokat előre is köszönöm!
Igazából MI a krízis ebben az egészben?? Hiszen mindig ilyen sz.r volt.
Ha a szerelmed ekkorát elviselt kezdettől, mitől kritikus ez a mostani? 5 éve is ugyanígy nem ment. Mire számítottál??
És minden nap nyílik egy ilyen topik.
Szép hosszan, jól megfogalmazott sztori, de a topiknyitó nincs érzelmileg bevonódva. Hacsak nem zakkant teljesen, mert azok akkor is röhögnek, amikor épp a májukat tépi a sasmadár! Kívánom neki, egyébként, hadd röhögjön!
Annyi fix: egészséges férfi sincs 2 egyforma, van aki ritkán kívánja, de fél évente meg soha: ezek nem egészséges dolgok.
Nem értem, mi volt köztetek jó, amikor alapvető dolgokban sem tudtatok az elejétől fogva megállapodni.... MI működött egyáltalán??
Egy házasság előtt szerintem tisztázni kellett volna a kapcsolatot alapjában tartó dolgokat, és ha 2 közös vágy sincs, vagy egy sem.....akkor a házasság a semmire épül, a szerelem elmúlik, szeretet meg a semmire nem épülhet. Én nem tudtam volna egy férfivel együtt élni úgy, hogy nincs miről beszélnem vele, nem kíván, nem hallgat meg, nem tisztel engem, és én sem tudom tisztelni őt. Közös cél nélkül nincs tartós kapcsolat, 20 év alatt legalább egyszer komolyan le kellett volna ülni és megbeszélni: MIÉRT vagytok együtt. Házért és kocsiért? Minek???
18 éve vagytok együtt. Az mit jelent, a múltra vonatkozik, hogy "Neki mindig szép, csinos partnerei voltak"?
"Picit "átverve" érzem magam, csalódott vagyok, és meghalt bennem valami."
Ha ebben a stádiumban vagy, akkor nyilván magadtól nem fogsz hozzá utat találni. Neki kellene visszahódítania Téged. Ehhez persze tudnia kellene, hogy melyek a te szándékaid, mit vársz tőle, és hogy neki van-e kedve közelebb kerülni hozzád? Valamelyest úgy tűnik, hogy számára fontos ez az alibi jellegű "szép" házasság.
A te életedben van a láthatáron valaki, aki katalizálná a leválást? Megerősítést vársz itt a fórumon az elválási szándékodhoz?
A párkapcsolatotokat sajnálod leginkább vagy a válás egzisztenciális része riaszt vissza jobban?
Tudom, nehéz kérdések...
"Ne haragudj, hol olvastad, hogy ez Timea törtenete?"
Bocsánat, elsőbálozós hozzászóló vagyok, félrenéztem valamit! Természetesen Lovely-nek szólt, amit írtam.
Kedves Decentral! :)
Először is köszönöm válaszodat!
Nagyon sokszor volt, hogy próbáltam vele beszélni, próbáltam Őt megérteni. De soha nem kaptam választ a kérdéseimre. Mindig terelt és mellébeszélt.
Elmentem nem egyszer párkapcsolati tanácsadóhoz (egyedül), de valahogy abba is belefáradtam.
A nagy baj az, hogy félek már késő, hogy megváltozzanak a dolgaink, mert egyszerűen azt érzem, hogy én sem tudok már hozzá közeledni. Picit "átverve" érzem magam, csalódott vagyok, és meghalt bennem valami.
Nagyon szeretem Őt, és valamiért annyira nehéz Tőle megválnom. Nem tudom, hogy velem van-e baja, vagy más a problémája. Neki mindig szép, csinos partnerei voltak, és rám sem lehet panaszkodni. Sokszor dicsér, kedveskedik, hogy büszke arra, hogy az övé vagyok (főleg mások előtt). De viszont ezt én mindig csak szóban kaptam meg Tőle, fizikálisan úgy igazán soha.
Timea34! A történeted nem mindennapi. Úgy gondolom, igen türelmes, elfogadó ember lehetsz. Ezzel együtt azt érzem, hogy nagyon kibeszéletlen közöttetek ez a téma. De az okát nem tudhatjuk. Két dolgot tisztázni kellene: van-e bennetek közös akarat, hogy megbeszéljétek a problémáitokat, tudtok-e mindketten kellően őszinték lenni egymáshoz?
37 évesen még lehetne gyermeked. Az én felségem nagyjából ilyen idős volt a negyedik gyerkőcünk születése idején (még idősebb) Tehát nem a korod az akadály, sokkal inkább a Ti felemás viszonyotok és ettől talán nem függetlenül az egészségi állapotod.
Ha úgy érzed, hogy nem sikerül megbeszélned a férjeddel a problémáitokat (hárít, mellébeszél, stb.) akkor még felvetheted neki egy párterápia lehetőségét. Félő, hogy ez elől is elzárkózik, a férfiak felettébb hajlamosak erre, de legalább próbáld meg. És ha nem megy, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy Te egyedül menj el. Egy jó pszichológus biztosan tudna segíteni, hogy legalább a saját érzéseiddel jobban tisztában légy.
"Viszont egymást végleg elveszítettük."
Ez a mondatod elég egyértelmű, tehát ha csak ebből indulnék ki, akkor számomra világos, hogy Te szakítani szeretnél. De azt is látom, hogy ragaszkodsz a férjedhez, nem akarod bántani őt. Ez a mély ragaszkodásod egyben tarthat benneteket, tehát sok minden függ Tőled. Szívem szerint megráznám a férjedet, hogy vegye észre magát, tegyen azért, hogy őszinte tiszta beszéd legyen köztetek. Valószínűleg más nő már rég elhagyta volna, hasonló viszonyban, tehát érdemes lenne megbecsülnie Téged, aminek - szerintem - a legfontosabb jele, ha őszintén megosztjátok egymással a problémáitokat.
Neked csak azt tudom javasolni - persze most magamból kiindulva mondom ezt, bár a ti problémátok egészen más természetű, mint mondjuk az enyém - hogy legyél ne csak őszinte, de nagyon egyértelmű is a férjed számára! Tehát ha kell, akkor ne csak immel-ámmal, ne sértődötten, hanem egyértelműen közöld vele, hogy megértse, felfogja, hogy ha nem változtattok, akkor el fog veszíteni Téged, mert elhagyod őt. És nem csak azért, mert nem teljest az ágyban, hanem mert nem foglalkozik a benned rejlő aggodalmakkal. Férjfüggő a dolog, de elképzelhető, hogy az egyik legnehezebb dolog azt a gátat áttörni, ahol a férfi képes felfogni, hogy elvesztheti a párját. Hogy a felé irányuló jelzésed az nem csak a "szokásos" női hiszti, elégedetlenkedés, stb.
Fogalmam sincs, mi lehet az oka a ritkábbnál is ritkább szexuális együttléteteknek, de erre fényt kellene deríteni. Tippelgetni nem akarok, de az biztos, hogy ez így nem nevezhető "egészségesnek". Azt tisztázni kellene, hogy a szexuális vágy hiányzik ennyire a férjedből (fiziológiai oka van?), vagy hozzád nem vonzódik? Ha az előbbi, akkor rajtad múlik, mennyire fogadod el ezt, ha az utóbbi, akkor kettőtöknek kell dönteni, érdemes-e színlelni "boldog" házasságot?
Hogy mit tennék...? Beszélnék vele erről. Kérdés neked mennyire felel meg ez a szép, kényelmes élet, szex nélkül. Ha megfelel neked is, neki is és van még azért közös bennetek, akár gyereket is vállalhattok, létezik örökbefogadás. De, őszintén, nem fogja az feldobni a házasságotokat, csak arra írom, hogy a gyerekről nem kell lemondanod...
Vagy beszélnék arról, ha ez a helyzet, hogy nagyon szép életünk van, de olyanok vagyunk mint a testvérek... és én szerelemre vágyok drágám, szexre vágyok. Ezt is meg lehet oldani a) nyitott házasság keretében, ha arra a másik fél is vevő, mivel nincsenek gyerekeitek, nincs akinek ezzel rossz mintát mutatnátok, vagy lelki törést okoznátok... b)nyitott szemmel jársz és ha úgy látod van valaki, aki miatt érdemes robbantani, akkor robbantasz. DE ezt tudja a másik, hogy már csak azért vagy ott, mert még nincs más és addig jó a kényelemben ülni...
Mindkettőtöknek jó ez a szexmentes élet?
Mindkettőtöknek van szeretője/alkalmi partnere?
Későn ébredtél, de még nincs veszve semmi.
Kérdés:Te mit akarsz??????????????
Ha ezt őszintén megválaszolod magad, már tudod is mi a következő lépés.