Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
El tud múlni a szeretet?!
Torolt_felhasznalo_354319
Létrehozva: 2013. január 11. 19:13
Sziasztok!
Szeretném a véleményeteket kérni egy témában.Érdekelne, ki hogy vélekedik a szeretetrol. Vajon létezik olyan, hogy az igaz, eros és tiszta szeretet/szerelem el tud csak úgy múlni?!
A történetem dióhéjban a következő: 30 évesen, férjezetten beleszerettem a kollégámba. Ő (szintén házas) ugyanazt érezte irántam. Mindketten küzdöttünk az érzéseink ellen, tudtuk, hogy nem lenne szabad ezt éreznünk, de az érzéseinknek nem tudtunk parancsolni. Olyan boldogok voltunk együtt, mint még eddig sosem. Testileg, lelkileg kiegészítettük és kielégítettük egymást.Sajnos lebuktunk, és mindketten a családunkat választottuk. Ennek már fél éve....
Ő azt mondja, meggyászolt, lezárt és már nem érez irántam semmit. Elmúlt a szeretet, és ezt azzal magyarázza, hogy azért, mert nincs mi táplálja.
Én azóta is ugyanúgy szeretem, széttép a fájdalom, hogy már nincs az életemben, hiányzik nagyon, mindenről Ő jut az eszembe....
Félreértés ne essék, nem visszaszerezni akarom, csak egyszerűen nem értem, hogy tudtak az Ő érzései elmúlni, ha annyira nagyon szeretett. Nekem miért nem megy?! Ismerem, tudom, hogy milyen érzékeny férfi....lehetséges, hogy csak nekem hazudik?
Kicsi korom óta abban a tudatban éltem, hogy a szeretet örökkévaló, sőt Ő is állandóan ezt mondta....
Előre is köszönöm a hozzászólásokat! 
Akkor nem adja fel. Előbb-utóbb csak meg találja, amit/akit keres.
Megadják annak is a rendje módját..
Túl sokszor reagáltam úgy ahogy ő akarta, és semmi nem változott a kapcsolatunkban, elvesztettem a lelkesedésemet. Nehéz volt amikor elment, de nem akartam egy életen át az egóját legyezgetni, meghagytam másnak. Évekig engem okolt, tudom hallottam ismerősöktől, de az a hangyányi szösszenet, hogy ő hagyott ott és nősült meg valahogy nem befolyásolta sziklaszilárd véleményét. Aztán a másik nőt is ott hagyta, meg a harmadikat is, már nem is számolom, hogy hanyadiknál tart.
Ki tudja, milyen reakciót várt?!, lehet éppen azt, amit nem kapott meg...
Szerintem sokszor a figyelmet akarják ismét, - mint a gyerek, - magukra irányítani.
Aztán ha a másik másképpen reagál, és úgy kell lépni, ahogyan nem akart, persze, hogy utálja érte.
Próbáltam hatni rá, elmagyarázni miért nem túl jó lépés amire készül, de nem hallgatott rám. Az igaz, nem kapaszkodtam zokogva, térden állva a lábába, hogy maradjon.
Másra haragudni egyszerűbb, mint saját magunkra.
Ahogyan mást hibáztatni is egy rossz döntésért inkább.
Talán megbánta, és azért haragudott, hogy nem tartottad vissza tőle.
Lehet, hogy Te ezt tapasztaltad, de az én volt férjem majd két évtizedig haragudott rám, pedig ő lépett le, és nősült meg fél év múlva. Ne kérdezd miért, mert nincs rá logikus válasz.
Azt tapasztaltam, a gyűlölet mindig abban a félben alakul ki, akit otthagynak, aki kilép, abban nem. Gondolom, a büszkeség miatt.
Bizonyos érzelmi intelligenciával a szerelem/szeretet nem szűnik meg, átalakul a szeretet, erre a legjobban közismert példa Voith Ági és Bodrogi Gyula kapcsolata.
A szerelem igen. A szeretet..? nem tudom.. nyomós ok kell hozzá
Sőt, még gyűlöletbe is át tud alakulni.
Kíváncsi lennék nagyon a történet folytatására... :) Mert a lányregényeknek is mindig itt van vége... de mi van utána..?
Ilyen elven 20 embert is lehet szeretni, nem egyformán:)
Most szereted vagy szerelmes vgy mind a kettőbe?
Hazudoztál annak, akit állítólag szeretsz...
Mindaddig hazugságban is éltél volna, amíg ki nem derül, tehát álszent is, mert közben eljátszottad - feltételezem - a rendes feleséget...
Nem tudom. Így gondolom.
Az igazi szeretet és az igaz szerelem sem tud elmúlni. Viszont van különbség a kettő között.
oké.irj oda
Istenem, de szép, kicsordultak a könnyeim, bár minden elszakított szerelmes így egymásra találna, ahogy Ti!
Nagyon sok boldogságot, vigyázzatok egymásra! :)
Ugyanezt írtam.
De ha elolvasod Jégmacskát figyelmesen,akkor megérted a lényeget.
A szerelem érzéséhez nem társulnak kézzel fogható dolgok,tárgyak,szavak,más emberek.
Gyönyörű történet!
Hát ez az amiről beszéltem,már ketten valljuk hogy a szerelem nem múlik el,még akkor sem ha a felek nem találkozhatnak.Aki az ellenkezőjét gondolja,vagy érzi,az tartson vizsgálatot a házassága táján,hogy a megfelelő emberrel él-e együtt.
Jól fogalmaztál,a józan ész képes szív érzését felülírni,de nem biztos hogy helyes döntést hoz.
Ha a szeretet szerinted örökkévaló, akkor mi a helyzet a családoddal? És az ő családjával? Akkor Te nem szerelemből választottál azelőtt?
Szerintem az érzéseid csalnak. Összekevered a fellángolást, és a tiltott gyümölcs édes érzését a valódi szerelemmel, amit valószínűleg sem a házasságodban, sem a kapcsolatodban nem éltél át.
A párommal?
Ez pontosan így van!
Én a huszonéves koromban megélt szerelmemmel voltam így. Úgy szoktam mondani, azokat a csodálatos emlékeket a szívem egyik fiókjába zártam, soha nem fogom elfelejteni, nem is akarom, hiszen neki köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki! De nem gyötröm magam vele nap mint nap, mert nem változtathatok rajta! Viszont nagyritkán kinyitom a fiókot, és emlékezem. Ezt még ma sem tudom megtenni anélkül, hogy ne gyűlnének könnyek a szemembe, annyira szerettem, annyira szeretett. De vége kellett, hogy legyen, és én meggyászoltam ezt a veszteséget, kb. fél éven keresztül. Ha ma látok egy rá nagyon hasonlító férfit, még mindig azt gondolom ő az, pedig lehetetlen, hiszen azóta már meg is halt!
Nem lehet úgy élni, hogy nap mint nap a fájdalomra, a veszteségre emlékezünk! Muszáj elengedni a múltat, különben összeroppanunk!
Egészen eddig én is azt gondoltam, hogy nem lehet egyszerre kettőt szeretni.
Most azt mondom, de IGEN..... csak nem egyformán. Teljesen mást érzek mindkettő iránt, és persze az egyiket jobban szeretem.....
Te szereted a férjedet is és ezt a másik férfit is.
Erre csak egyet tudok mondani. Nem is én találtam ki hanem egy Spanyol királynő mondta az egy udvarhölgyének, aki azzal a panasszal ment hozzá, hogy ő két férfit szeret. A királynő ezt mondta neki: Leányom egy nő két embert csak megcsalni tud nem szeretni.
Teljsen egyetértek veled.
Egyet kérdeznék: ha a szeretet örökké tart, állítása szerint, akkor mért lépett félre?
Ha szeretem a párom, akkor nem keresem más ffi társaságát...
, és fordítva.
Mért nem azzal foglakozik, hogy a férje szereti, és elfogadta a heyzetet..., talán erre kéne koncentrálni...
Rettentő suta ez az egész, sőt, nekem álszent..., és hazug.
"Nem szenvednek, ha nem muszáj,"
Igen, így működünk.
Addig jó, amíg tart a rózsaszín köd. Amikor az felszáll, akkor ott állunk két, ránk igényt tartó nővel. A legkézenfekvőbb megoldás a visszakúszás, ami ugyan nem daliás cselekedet, de megéri, mert óriási megkönnyebbüléssel jár.
Tudom, hogy nem vigasz, de mi sem felejtünk, hanem életünk végéig őrizzük-dédelgetjük a "lopott" boldogság emlékét.
Szia!
Szeretet vagy szerelem nem ugyanaz.
Elolvastam a topicot.
Az első kritikus pont az életedben a túl korai elköteleződés.Az első szerelmedhez hozzámentél.Nem törvényszerű, de eléggé gyakori dolog, hogy eljön egy idő amikor az egyik fél úgy érzi kinőtte a kapcsolatot.Ilyenkor le kell ülni és kommunikálni, nem sutyiban félre lépni.
Szerintem te is beleestél ebbe a dologba. Találtál egy szintén nem független férfit aki elkezdett neked udvarolni, te pedig elfogadtad a közeledését.
Az ilyen kapcsolatok soha nem lehetnek tartósak és teljesek.Vagy mindkettő szakít az előző kapcsolatával és együtt maradnak, vagy mind ketten lezárják a szeretői viszonyt és visszatérnek a családjukhoz és megszakítanak minden kapcsolatot egymással.
Ti visszatértetek a családjaitokhoz.Így döntöttetek.Ezért úgy gondolom felesleges bármi energiát is fektetni abba, hogy a másik mit érez vagy mit nem érez irántad, fogadd el, hogy ő már túllépett rajta.Koncentrálj inkább arra, hogy te is ezt tegyed,lépj túl rajta, mert láthatólag te még mindig gyászolod őt.Mindenki másképpen dolgozza fel a gyászt(mert ez is az)van aki könnyebben, van aki nehezebben, de előbb-utóbb fel kell dolgozni.
Nem barátnő. Szerető, csak több töltettel.
Mért olyan furcsa ez?
A barátnő nekem mást takar. Ha a bartánője vagyok valakinek, és a ffi a barátom, akkor nem a feleségéhez megy haza..., egyáltalán nincs másik nő az életében.
Legalábbis itt Európában nem elfogadott a többnős felállás.
Wz mondjuk egy másik kérdés.
Eléggé, főleg ha mindketten házasok, s nem akarnak változtatni.
Számomra a szerető, egész mást takar, másról szól.
Akkor Te a barátnője voltál, nem a szeretője. S nem bántátok volna ha lebuktok, mert TI fontossabbak voltatok, mint a családotok.
Amúgy nem rám költött, hanem ránk. Kettőnk szórakozására.
A közös programok, kirándulás, mozi, üdülés, ebédek, vacsorák, táncos estek azért voltak, mert nem csak heti 2 x 1,5 óra szexre kellettünk egymásnak.
Lehet ez számodra nevetséges
Jégmacska!
Koszonom, hogy leírtad a torténeted.
Nagyon sok boldogságot kívánok az elkovetkezendo 60 évre!!!
nem jól látod a véleményem! a szeretői viszony többsége nem érzelmi alapon működik! csak a vágy,az otthon meg nem kapott...egyénre válogatja mi,illetve a nagyfoku,nem birok a picsámmal,farkammal..
de mindenkinek más az elmélete!
a lényegen akkor sem változtat! nem vagyok sem prűd,sem angyal, (bár az angyalon elgondolkodnék :))) de megtanultam hűséges lenni,és nem volt nehéz! de a hűtlen időszakomat sokszorosan vissza kaptam az élettől,átéreztem talán annyi vagy több fájdalmat amit én okoztam másoknak! és persze többszörösen,mert mig a hűtlen egy valakivel baszik félre,és annak van párja,akkor máris duplázodik.- pedig nem is volt bukta! vagy nem tudok róla.
nem kérek többet,köszönöm szépen! és elvileg engem nem csaltak meg!
(bár ezt kétlem) oltári nagy harcot vivok evvel a fogalommal (hűség-hűtlenség)
szal ennyi a hisztim obégatásom tárgya!
nem ,csak szexeltem A PÁROMMAL!
ne pikkeljenek, majd én megvédelek.
jólvan.
Leglényegesebb az volt, hogy nem bujkált velem, egyetlen percig sem.
Szeretett és mellettem döntött, csak a maga sajátos módján
10 év talán elég bizonyíték arra, hogy igenis képes férfi és nő mélyen eltenni szívébe, lelkébe a szerelem érzését. Felülírni józan ésszel, felelősséggel.
Csupán az a kérdés, hogy tényleg jól döntött-e?
Idén, január másodikán lesz egy éve, hogy újra szerelmes vagyok. Újra és még mindig.
10 évvel ezelőtt, a nagy és felelősségteljes döntés meghozatalakor a szívem szakadt meg. Évekbe telt, amíg úgy tudtam gondolni rá, hogy nem fájt. Évekbe telt, hogy azt tudtam kívánni, bárcsak látnám, hogy sikerült neki és boldog.
Nem láttam, nem hallottam róla és ha felé jártam, akkor is csak azt kívántam, hogy ne találkozzak Vele. Ne találkozzak vele úgy, hogy nem tudom megkérdezni Tőle, hogy hogy van...
Aztán eljött az idő, hogy hetekig nem jutott az eszembe. Az egyetlen, amit megengedtem, az évente egy levél volt. A születésnapjára írtam, felköszöntöttem. Soha nem jött Tőle válasz. Tavaly, év elején elhatároztam, ha idén sem ír választ, többé nem írok Neki.
De lassan egy éve, hogy visszaírt. Minden levelem olvasta, eltette. Köszöni szépen. Minden emléket megőrzött. Régi levelek, belépők, tárgyak, ott pihentek az íróasztalán és annak fiókjában.
Ne haragudjak rá. Ha tehetné, akkor elmondaná. Ha tehetné, akkor visszafordítaná az időt.
Adtam rá esélyt, mert én éreztem úgy, hogy tartozik nekem ezzel, hogy végleg lezárhassam, elengedhessem ezt az egészet. Mert hiányzott az a valami, ami segített volna lezárni.
Találkoztunk, beszélgettünk. Egy napot együtt töltöttünk 10 év után. Elmeséltem a 10 évem. Az életem, az érzéseim. Hogy mennyi ideig szerettem még és most is szeretem, de már úgy elzártam, hogy most már tudok róla beszélni.
Ő meg csak annyit tudott mondani: tudom. Mindent tudok Rólad. Láttalak, mert ott voltam. Messziről néztelek. Nem volt az életemnek olyan időszaka, hogy ne gondoltam volna rád.
Ennél kegyetlenebb dolgot nem mondhatott volna nekem.
Azt gondolta, ha Ő nincs nekem, teljesen nincs, akkor nekem egyszerűbb lesz.
Karácsonykor eljegyzett. Kérdeztem tőle, hogy nem túl korai? Mire az volt a válasza: 10 év szerelem után korai?
Talán most azt érzed, amit annak idején én éreztem.
A szakításunk után évekkel egy társaságban beszélgetni kezdtem egy idegennel. Aki pár perc után csak annyit mondott nekem: Te egy nagyon szerethető nő lennél, ha elengednéd. Engedd el. Hidd el, ha Ő a párod, akkor visszatér hozzád.
Tudtam miről beszél, mégis döbbenten vettem hogy van olyan ember, aki ennyire képes belelátni más lelkébe. Nem tudtam hogy engedhetném el. Mert nem volt bennem harag iránta.
Szerelmes vagyok. Félve indultam neki újra és még mindig. Nem is kellett sok idő, hogy Ő is megnyíljon nekem az elmúlt 10 évről. A lelkam sajdult abba, ahogy hallgattam arról, hogy mennyire hiányoztam neki, hányszor verte fejét a falba és bánta meg döntését. Hányszor keresett és a véletlenek miatt elkerültük egymást. Hányszor látott úgy, hogy nem tudtam róla.
De kapott egy új esélyt és nem hajlandó meghátrálni. Már nem, mert egyszer megtette és nagyon megbánta.
Nem volt mit megbocsátani egymásnak. Nem is akarjuk pótolni az elmúlt 10 évet, mert azt nem lehet. Inkább a következő 60 évre tervezünk. :)
Mert 100 évig szeretnénk élni! :))
Soha ne engedd el az érzést. Csak tedd el olyan emléknek, amire, ha gondolsz, csak boldogság jut az eszedbe róla.
Hátha Te is visszakapod Őt a sorstól és akkor kicsomagolhatod a lelked legféltettebb érzését, hogy Neki ajándékozd újra.
Macs
Vannak olyan pasik, hogy akárhová sodorja őket az áthelyezés, minden állomáson rátalálnak az igaz szerelemre.
De ha választani kell, valamiért mindig a család a nyerő.
Ezek pasik, nem férfiak.
Oh, egy szösszenet voltál az életében.
Lehet, hogy szeret még, csak most nem erre koncentrál, hanem a feleségére. Ha Te is a férjedre és a házasságodra fókuszálnál, ha meglátnád, mit veszíthettél volna el (vagy veszítenél el, ha megtudná a férjed, és kidobna), ha nem azon agyalnál, ami elment már, akkor nem éreznéd magad olyan rosszul. Teljesen mindegy, hogy elmúlt-e a szeretet/szerelem, ha egyszer meghozta/-átok a döntést, akkor "ez a vonat elment", lovagolhatsz szavakon, érzelmeken, de értelmetlen, csak kínozod magad.
Hozd rendbe a házasságodat, mert ha nem is buktál le, Te pontosan tudod, hogy nem működik! Tegyél ellene! Foglald el magad ezzel! Gondold át, miért, hogyan lettetek olyanok, mint két bútordarab egy közös lakásban? Tudtok rajta változtatni? Ha igen, hajrá! Ha nem, akkor viszont mindenkitől függetlenül érdemes átgondolnod, hogyan tovább.