Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szakítás - megbcsátás
Létrehozva: 2012. július 25. 11:28
Sziasztok!
3 hete ért véget egy 4,5 éves kapcsolatom. Most teljesen KO vagyok, mivel az én hibámból történt minden, és a fejemet verném a falba, hogy mennyire ülye voltam.
A szakítás előtti pár hétben elkezdett gyötörni egy olyan gondolat, hogy mi van, ha örökre vele leszek? Lassan elérkezett volna a lánykérés ideje, 29 éves vagyok, és én megijedtem. Kissé unalmassá vált már egy ideje a kapcsolat, de nagy harmóniában éltünk, mi gyakorlatilag sosem veszekedtünk, szerettük egymást. Sosem volt egyik fél részéről sem félrelépés, éltük az életünket, viszont a közös programok elmaradoztak. A volt párom egyébként nagyon nyugodt természet, nem igazán mutatja ki az érzelmeit, nem túl beszédes, viszont egy nagyon rendes ember, mégha túlfűtött érzelmekben nem is nyilvánult meg felém, sok mindent tett értem, pl. amikor elkezdtem fogyókúrázni, annak megfelelően kezdett el főzni, minden nap már reggel szépen becsomagolva várt az egész napi adag. Ezzel csak érzékeltetni szerettem volna, hogy milyen is ő.
Szóval már hetek óta bennem volt a kétely, és akkor jött valaki, aki elkezdte birizgálni a fantáziámat. Nem történt végül semmi, két hétig álmodoztam róla, végül az egész kimerült egy alig egy órás munkamegbeszélésben. Engem azonban zavart, hogy valakivel együtt élek, aki fontos számomra, mellette pedig másról ábrándozok. Úgy döntöttem úgy korrekt, ha szünetet kérek arra hivatkozva, hogy gondolkodnom kell a kapcsolatunkról, ami alapvetően így is volt. Nem akartam neki elmondani, hogy van vki, akire sokat gondolok, hiszen nem szerettem volna még jobban megbántani. Ő alapvetően azt sem gondolta volna, hogy szünetet fogok kérni, úgyhogy váratlanul érte. Elköltözött alapvetően 3 hétre. Már az első héten rájöttem, hogy hülye voltam, szeretem őt, nélküle már nem élet az élet. Mire azonban erre rájöttem, ő is gondolkodott, és már ő sem volt biztos a kapcsolatban. Elkezdtünk azonban találkozgatni, és egyre jobban alakultak a dolgok, pár hét múlva vissza is költözött volna. De! Ekkor elolvasta a nővéremmel folytatott beszélgetésem, ami arról a másik férfiról szólt. Itt beütött a krach, természetesen és joggal nagyon megharagudott rám.
Azóta azt mondja, hogy már csak egy picit szeret, és nem múlik benne a harag, mert ezt nem gondolta volna rólam. Nem vagyok ugyanis egy csapodár. Hetente egyszer hajlandó találkozni velem, ilyenkor próbálom megmagyarázni, hogy mi miért történt, és hogy talán épp ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire szeretem, de nem használ. A közbülső időben volt egy hét, amikor egyáltalán nem kerestem, de semmit sem használt. Volt olyan, hogy minden nap írtam neki egy szerelmes levelet, de ezzel sem mentem semmire. Nem tudom el fog-e valaha is múlni ez a harag, nem tudom mit tegyek, hogy oldjam benne a feszültséget? Ha találkozunk, akkor látom rajta, hogy ideges, feszült, és azt mondja zavarban is van. Utóbbit nem értem. Azt mondja, hogy nem tud bennem már megbízni, hogy szerinte már úgysem lenne semmi olyan, mint régen, de nem mondja ki, hogy végleg vége, mindig hagy egy kiskaput, de azt is hozzáteszi, hogy nem valószínű, hogy visszajön.
Csak egy esélyt szeretnék tőle kapni, hogy tettekkel is bizonyíthassak, mert a szavak nem érnek semmit. Hetente 1-2 óra ehhez azonban kevés. Félek, örökre elveszítettem. Pedig tényleg nagyon szeretem, hiányzik, nagyon nehéz nélküle az élet.
Ráadásul pár napja tudom, hogy találozgat egy lánnyal, elvileg még az egyetemi évek alatt ismerte meg, és csak barátok. Azt mondja nem akar ismerkedni, engem mégis zavar, pedig tudom, hogy a fentiek után megérdemlem.
Mit gondoltok, mit lehet tenni ilyen esetben? Volt már vki hasonló szituációban bármelyik oldalon? Meg lehet ezt bocsátani?
Igen, tudom, hogy elítélendő, amit tettem, szerintem is az, már nem is értem, hogyan lehettem képes másról ábrándozni.
Mesélj már, mi történt azóta?! :)))
Azt hiszem itt valamit félreértettetek.
Én nem erőszakoltam ki találkozót, ő akar hetente egyszer találkozni. Én csak arra vettem rá, hogy ne egy beülős helyre menjünk, ahol kínosan ülünk egymással szemben, hanem csináljunk egy közös programot, ahol egyszerűen csak jól érezzük magunkat.
Én éppen azt mondtam, hogy NE találkozzunk csak úgy céltalanul.
Még valami: köszönöm a jókívánságokat, a találka még nem lett lemondva, remélhetőleg nem is lesz, úgyhogy úgy tűnik nem egyedül hemperegek majd a pléden. Neked is szép napot!
Foleg TE szabsz most hatarokat,meg elvarasokat....
Lehet,holnapi randi annulalva lesz utolso pillanatban,mehetsz egyedul piknikezni-tollasozni-hemperegni a pleden!
Nem jo,hogy eroszakoskodol,hagynod kene,hogy o hivjon,ha idokozben meg lesz mas es o meg nem hivott addig,akkor meg ez van,de meglebegteni vki elott,hogy most vagy soha,az azt is jelentheti,hogy konnyuveruen Te hagyod magad mas altal "elvinni" ergo nem is vagy mar annyira hodszerelmes,mint allitod!
"Én nyilván vele lennék boldog, de amennyiben ő ezt nem akarja, tovább kell lépnem, viszont jól gondolja meg, mert ha esetleg pár hét, vagy egy-két hónap múlva megbánja, akkor lehet késő lesz."
Szerintem ezt kár volt..
Legalábbis ha nekem ezt mondaná valaki, akkor még inkább menekülőre fognám. Ne manipuláljon senki azzal, hogy ha nem lépek most, akkor később már nem lesz értelme, mert elviszi valaki más.
Csak azért ne jöjjön vissza, mert fél attól, hogy másé leszel, és nem tud majd visszaszerezni.
Ha akar majd, harcol érted. Akár a fél világgal is...
Azt sem tartom jó ötletnek, hogy akarata ellenére szervezel ilyen találkákat, mert ahogy leírtad, ő nem hajlott rá, csak már a végén. Miért nem engeded, hogy ő keressen meg téged, ha már úgy érzi, döntött?
Lehet tényleg késő lesz, de éreznie kell, hogy újra téged akar, a múltaddal, a közös múltatokkal együtt!
Éldd addig az életed, és ne görcsölj rá erre a pasira...
Szia Epifánia!
Amelett amit írtam, természetesen én is úgy gondolom, hogy az embernek meg kell tennie, véghez kell vinnie amit a szíve diktál. Még akkor is, ha az mások számára érthetetlen.
Szerintem a helyzetedhez képest nagyon reálisan látod a szitut :) Csak így tovább, nem leszi tt baj!
Kedves SAABina!
Nagyon köszönöm a jókívánságaidat, nekem is az a legfőbb célom, hogy újra boldog legyek. :)
Van nagyon sok igazság abban, amit írsz, én is végigpörgettem magamban a dolgokat ilyen szemmel is, nyilván nem kívülállóként nehezebb.
Amikor időt kértem, az lebegett előttem, hogy ez lehet a kapcsolatunk megmentője. Egyébként akkoriban nem éreztem magam igazán nőnek (ennek számos oka volt, s ezek egyszerre voltak jelen), amiből nyilván az egyik az, hogy itthon sem halmoztak el bókokkal. Igen, nem volt tökéletes a kapcsolat, de olyan problémák voltak jelen, amiken könnyen lehet(ne) javítani.
Igen, elgondolkodott, azt tudom, mondta is a szünet alatt, sőt akkor úgy döntött, hogy legyen vége. Viszont a találkozgatásaink jól sikerültek, és elmondása szerint akkor vissza is jött volna.
Eddig valóban kapálóztam utána, mert iszonyat magam alatt voltam, nagyon fájt az elveszítése, és nemcsak ő, hanem én is csalódtam, mert a részéről teljesen biztosnak éreztem mindent. És valóban szörnyű volt rádöbbenni, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj, és igen valóban tele voltam/vagyok félelmekkel. De mindezek mellett tényleg úgy érzem sok-sok gondolkodás, baráti beszélgetések után is, hogy szeretem őt.
Kapálózni már (annyira) nem fogok, mert annak tényleg semmi értelme. Már jóval lazábban fogom fel a dolgot, nem keresgetem, már nem kap el minden percben a sírás, tudok végre olvasni, mással is foglalkozni, de nem engedhetem 100%-osan el addig, amíg érzek egy csöppnyi esélyt. Nem sokat az tény, de szeretnék egy próbát tenni még, az előzző hozzászólásban leírt módon.
Na megvolt tegnap a találkozó, ami felemásra sikeredett.
Most sokkal határozottabb voltam, mint az eddigi találkozóinkon, talán meg is lepődött. Az elején elmondtam neki, hogy mivel szeretem, ezért elengedem, ha így akarja, mert boldognak szeretném látni. Én nyilván vele lennék boldog, de amennyiben ő ezt nem akarja, tovább kell lépnem, viszont jól gondolja meg, mert ha esetleg pár hét, vagy egy-két hónap múlva megbánja, akkor lehet késő lesz.
Az elmúlt napokban eljártam ide-oda, erről is meséltem neki (lássa, hogy nélküle is van azért élet), ill. beszéltünk semleges témákról.
Igyekeztem többet mosolyogni, "jól érezni" magamat.
Ő szokásához híven nem beszélt sokat, ha felmerült a kérdés, hogy hogyan tovább, akkor általában nemleges volt a válasza, vagyis, hogy jelenleg úgy érzi, nem szeretné velem folytatni, egyrészt az elolvasott levelezés miatt (nem tudna megbízni bennem), másrészt mert már nem szeret annyira. Szerintem a kettő összefügg, hiszen a levelek elolvasása előtt még visszajött volna.
A nőről is esett szó, de továbbra is azt mondja, hogy nem ismerkedik vele, nem akar most senkit. Elhiszem neki, mert teljesen hihetőnek tűnik, ahogyan beszél erről. Ráadásul azt mondtam neki, hogy biztos infóm van arról, hogy ismerkednek (persze nincs), és nem zavar csak nyugodtan, hiszen tisztában vagyok a saját értékeimmel (persze azért zavar), de így is azt mondta, hogy márpedig nem, nem tetszik neki sem külsőleg, sem belsőleg. Megkérdeztem, hogy a nő tud-e rólam, azt mondta igen. Egyébként azt is sikerült megtudni, hogy a lány még akkor írt neki, amikor együtt voltunk, érdelődött, hogy mi van vele, régen beszéltek már stb. Ő akkor nem válaszolt, csak miután egyedül maradt és unatkozott.
Felvetődött a következő találkozó. Megkérdeztem tőle, hogy van-e vmi célja ezeknek a találkozásoknak? Azt mondta, hogy szeretné tudni, hogy mi van velem. Mondtam neki, hogy azt facebook-on is megnézheti. Mondta, hogy csak 1-1 órás találkozóról lenne szó. Közöltem, hogy az "egyórás nő" nem én vagyok, úgyhogy ha még határokat is szabunk, akkor tényleg felesleges találkozni. Aztán szóba hoztam, hogyha már akar találkozni, akkor azt tegyük úgy, hogy csinálunk valamilyen közös programot, hogy spontánabb legyen az egész. Azt mondta, hogy ne. Erre én közöltem, hogy csak akkor vagyok hajlandó találozni, ha annak célja van, és nincs időhatár. Elmondtam neki, hogy én sem tudom, van-e ennek értelme, de mivel még sosem próbáltuk, hogy mondhatja azt, hogy nem, hiszen ő sem tudja, hogy milyen lenne. Erre váratlanul azt mondta, hogy oké. Megkérdeztem, hogy most hogyhogy végül így döntött? Azt mondta azért, mert most megijedt attól, hogy örökre elveszíthet.
Ennyi volt, másfél óra, aztán elköszöntünk és mindenki ment a saját dolgára.
A levelet végül nem adtam oda neki. Viszont mivel tudom, hogy ő nem sokat beszél mindezekről, és nem hall ellenvéleményeket, kinyomtattam neki néhány hozzászólást, ami arról szól, hogy olyan hatalmas hibát nem követtem el. Mondtam neki, hogyha van kedve, olvasgassa otthon.
Szóval kedden spontán találkozó, ami annyit tesz, hogy elmegyek érte, és a kezembe adja a sorsát. :) Arra gondoltam, hogy piknikezünk egyet egy közeli parkban. Viszek enni és innivalót (szendvicseket, csokit, epret, miegymást), plédet, tollast, vmi játékot még, és meglátjuk, hogy lesz-e változás.
Na mit gondoltok? Nagyon hülye vagyok, vagy csak kicsit? :) Szeretném őt visszakapni, de már csak akkor, ha ő is engem. Nincsenek azonban illúzióim, max. annyit tehetek, hogy megpróbálom lebontani azt a falat, amit közénk húzott. Ez viszont csak úgy sikerülhet, ha újra felobban valami, ami esetleg az évek során hamuvá vált. Ha van még szikra talán sikerül, ha nincs akkor sajnos ennyi volt.
Kedves Epifánia!
Első lépésként Te érzékelted azt a lelked mélyén, hogy jó jó ez a kapcsolat, de a teljes elkötelezettséghez talán kevés. Ezért is álmodoztál másról, mert szerintem az természetes, ha megtetszik más, de, ha az a fantáziánkban tartósan megmarad egy tartós kapcsolatban az jelent valamit, rámutat valamire. ( Na nem az "új" fickó milyenségére, itt tul.képpen az ő szerepe kimerül abban, hogy megmutasson neked valamit saját magadban. Persze ez új és félelmetes, de a fejlődéshez elengedhetetlen és Én úgy gondolom ennek gátat szabni nem túl kifizetődő megoldás.)
Azzal, hogy időt kértél két dolog jutott az eszembe, az első az, hogy azok az emberek kérnek idő egy kapcsolatban akik nem merik kimondani, vállalni a döntésüket, hogy már nem a másik kell. Másodsorban pedig az, hogy ez egy tisztességes lépés volt részedről, hogy nem szórakoztál, hanem vállaltad azt a lehetősget is,hogy akár annak árán, hogy a kapcsolatodnak végeszakad szünetelteted azt egy időre.
Harmadsorban pedig tapasztalatból mondom, hogy a barátod, nem azért nem reagál a te megkereséseidre, mert annyira megbántva érezné magát, hanem mert Ő is elgondolkodott, hogy vajon tényleg olyan jó veled, erre viszont Te hívtad fel a figyelmét, ami globálisan tekintve nem is rossz dolog.
Szerintem eléggé kifejezésre jutattad, hogy hiányzik szereted és folytatni szeretnéd. Ne keresd, amikor tényleg kíváncsi lesz Rád akkor jelentkezni fog, nem fogja eltántorítani semmi sem, ha meg nem így lesz azt tulajdonképpen meg is köszönheted neki, mert Te még nem vagy abban a fázisban, hogy elszakadj tőle (amit megértek én is voltam hasonló helyzetben már) Hidd el, ami benned van az elsődelegesen a biztonsági hálód elvesztésétől való félelem. Nem becsmérelni akarom az érzéseidet, elhiszem, hogy szereted, csak nem ez az elsődeleges hajtóerő a kapálózásodban.
Végső soron nem azt kívánom neked eredendően, hogy kibéküljetek, hanem azt, hogy bárhogyan is lesz Boldogságot kívánok mindkettőtöknek, legyen az bárhogy is! És hidd el ez az amit magadnak is kívánnod kellene elsősorban.
Sok erőt és kitartást kívánok, és azt, hogy tanulj a történtekből, hogy minél hamarabb tisztába kerülj Magaddal.
Üdv: SAABina
Nem akartam elolvasni újra, ezért kitöröltem.
Abban a levelezésben olyasmi hangzott el, hogy nagyon várom, hogy jelentkezzen az a másik, bizonytalankodtam, hogy fog-e hívni vagy sem, amikor a munkamegbeszélés miatt találkoztunk, akkor arról beszéltünk, hogy milyen ruhát vegyek fel, egyszer beszéltem vele facebook-on, de nem sokat, és ezt elemezgettem :( Szóval elég gáz sajnos az a levelezés.
Hű, drukkolok!
Sztem olvasd át még egyszer alaposan azt a chatet, amit ő elolvasott és annyira kiakadt rajta. Lehet, hogy abban van valami elszólás részedről, ami őt nagyon érzékenyen érintette. Írtad, a "másik" pasiról szólt. Mit írtál róla? Dicsértél esetleg vmi tulajdonságát, ami a párodban nincs meg, és ez neki érzékeny pontja? Vagy bármi hasonló?
Köszi a bíztatást. :)
Bevallom most elég nagy izgalom van bennem. Megírtam a levelet, de nem tudom még, hogy odaadom-e neki, mert gyakorlatilag szóban már elmondtam többször is ugyanazt. Odaadjam vagy ne?
Most szeretném, ha csak úgy jól éreznénk magunkat. Az esti házibulit sem akarom felhozni, ahova ma megy, bár ez írtó nehéz lesz, mert az egészséges féltékenység azért bennem van.
Igyekszem ellazulni 4-ig, bárcsak sikerülne.
Aki tud drukkoljon. :)
Még valami utolsó tanács?
Hajrá!
Remélem minden a legnagyobb rendben lesz!
Majd írj, hogy jól ment-e :)
Sziasztok!
Elolvastam a hozzászólásokat, kivéve mosolykáét, köszönöm a tanácsokat.
Egy picivel talán jobban vagyok, mint szerdán, amikor elindítottam a topikot, de akkor nagyon mélyponton voltam, gyakorlatilag két nap folyamatos sírás és három hét reménykedés, búskomorság után. Kezdek feltápázkodni a padlóról, de még mindig az a legnagyobb vágyam, hogy visszakapjam a párom. A vélemények úgy látom megoszlanak minderről, ami biztos, hogy igen, nem tagadhatom le, hogy ennyi idősen vannak félelmeim, de ezzel együtt valóban szeretem az exem, és szeretnék vele élni, akármennyit gondolkodok, tisztázva a saját érzéseimet, mindig ide lyukadok ki. Megbántam mindent, ha hibáztam, ha nem, de talán a szünet nélkül nem éreztem volna magam igazán jól a kapcsolatban, kellett egy pofon ahhoz, hogy rájöjjek, nekem valóban ő kell, kész vagyok tenni a kapcsolatunkért.
Mindig úgy gondoltam, hogy szeret engem, hogy erős és mély a kapcsolatunk, ezért nagy csalódás nekem, ami most történik vele, benne, sosem gondoltam volna, hogy talán így lesz vége.
Viszont, néhány családi és baráti beszélgetés után kezdek visszatérni, most úgy gondolom, hogy ő fog hibát elkövetni, ha egyszerűen kilép ezért a dologért az egészből. Mert kezdhet új kapcsolatot, nincs garancia arra, hogy abban jobban fogja érezni magát, hogy a másik fél majd elfogadja mindazokat a "hibákat" (pl. az érzelmi analfabétizmusát, hogy csak a legjobb barátját idézzem), amiket én megértettem és elfogadtam stb. Vmiért még mindig úgy gondolom, hogy most is szeret, hiszen ha nem olvassa el a beszélgetést, akkor visszajött volna. Az a dolog pedig alapvetően egy tőről fakad a szünetkérés okával, vagyis az elbizonytalanodással. Ha ezt nem érti meg... Ha meg valóban elkezdett ismerkedni, amit ugye tagad és én igyekszem hinni neki, akkor úgyis mindegy, akkor nagyobb ökör, mint valaha gondoltam.
Na szóval a fentiekkel erősítem magam, hiszen nem törhetek darabjaimra, ha esetleg végleg vége lesz, és ezzel erősítenek az ismerősök is, akik alapvetően szintén nem értik, hogy miért teszi ezt, amit tesz.
Holnap találkozás. Talán minden eldől. Szerda óta semmit sem tudok róla. Mindenestre szépen elkészítem és felkészítem magam :), elmegyek, mostmár nem megalázkodva, de kedvesen viszonyulva hozzá.
Én is így érzem. Ami nem öl meg valamit, az erősebbé teszi. Ráadásul, ha valami egy krízis után megmarad, arra jobban vigyáznak a felek, mert már tudják, milyen nélküle.
A langyos pocsolyákat könnyebb otthagyni.
Nem azt mondta a mukinak, hogy nem biztos a dolgában és időt kér? Én tévedtem el?
Szerintem irreális elképzeléseid vannak.
Szia,
nem olvastam végig minden hozzászólást, de tapasztalatból mondom, ahol egyszer a bizalom meginog, arra a kapcsolatra már nem lehet hosszútávon építeni.
Én a "másik oldal" voltam, ott ahol most a te (volt)párod áll. Nálunk a férfi ingott meg, hogy innentől már mindig velem... gondoljuk ezt át. Aztán persze megbánta, jött volna a lánykérés miegymás, de nekem már megingott a bizalmam. Próbáltam elfelejteni a kis megingást, de nem ment. Fél év találkozgatás, mi legyen, hogy legyen után én zártam rövidre. Ami egyszer elmúlik, azt nem lehet visszacsinálni... legalábbis olyanra mint volt, már nem.
Aztán 29 évesen találkoztam azzal az emberrel akiben egy szemernyi kétség nem volt, hogy én kellek neki egy egész életre :)
Erőt kívánok, hogy túllépj ezen és megtaláld a hozzád illő férfit, ahol kétség sem merül fel, hogy ő lenne az igazi! :))
Úgy döntöttem úgy korrekt, ha szünetet kérek arra hivatkozva, hogy gondolkodnom kell a kapcsolatunkról, ami alapvetően így is volt. Nem akartam neki elmondani, hogy van vki, akire sokat gondolok...
szerintem meg az lett volna a korrekt, hogy elmond mindent, akármennyire fájdalmas is, mert akkor talán tudnék benne bízni... de így, hogy részleteket elhallgatott, nem tudhatom, máskor másban miket hallgat el..
de mindegy, elbeszélünk egymás mellett... neked ez így lehet belefér, a levélolvasgatás már nem, nekem meg az a korrekt, ha elmond mindent, még ha beledöglök is, mert akkor van lehetőségem átgondolni a dolgokat, és dönteni, kell-e ez nekem vagy sem.
Ha mellé még át is vágnak, mert azt mondja, a kapcsolat nincs rendben, időt kér, hogy átgondolja, és máshonnan tudom meg, h más iránt bizsereg, hát egyértelműen döntenék, hogy bizseregjen tovább, de ne nekem duruzsolja, mennyire szeret, mikor még őszinte sem volt velem szemben...
1. erre nincs ok, bár megérteni lehet.
2. ugyan, mire lett volna jó az? MI ÉRTELME lett volna?
Beletaposott a privát szférájába.
A topikindító érzett valamit, ami a kapcsolat laposodásának köszönhető. Az ügyet korrektül intézte, szólt a pasasnak, hogy valami nem ok és szünetet kért.
A pasas ahelyett, hogy korrektül rákérdezett volna a bizonytalanság okára, turkált a topikindító privát dolgai között, amitől bennem tuti felment volna a pumpa.
Az érzéseiről senki nem tehet, a tetteiről annál inkább.
Ráadásul IRREÁLIS elvárást nem lehet támasztani a másikkal szemben: amikor probléma van, igenis előfordul, hogy megtetszik valaki más. A lényeg nem ez, hanem az, hogy tudjuk-e a helyén kezelni.
A másik csajjal mi történik, az szintén irreleváns. Ha még lenne is valami, sajnos érthető lenne, bár én ezt inkább egy pitiáner, sértett kínozgatásnak látom, semmint őszinte vonzalomnak. Ahogy én látom a szitut, a pasi besértődött (persze, hogy, rosszul esik neki a dolog, teljesen megértem) és kicsit játszik, hogy megbüntesse a topikindítót (aki viszont szerintem korrekt volt). Majd végül, ha ez a kapcsolat ér valamennyit, úgyis újra összejönnek, de a pasinak az az érdeke, hogy a párkapcsolati status quot helyreállítsa, azaz ne kerüljön olyan helyzetbe, amiben ő alárendelt szerepet játszik (túl könnyen megadja magát). Viszont a topikindító nagyon rosszul teszi, ha túl sokáig hagyja ezt a játékot, mert végül teljesen szubmisszív helyzetbe kerül, és az sem egészséges, ha ő játssza az alárendeltet ui SZAR lesz tőle a kapcsolat. MÉGHA megcsalta volna is a pasit, akkor sem egészséges megalázkodni, kapcsolat csakis egyenrangú felek között működhet.
Ha az üzenetek elolvasására értetted a bizalomvesztést, jó oka volt rá.
Hiszen, tudta, hogy a lány nem mondott el neki mindent... ha már egyszer őszinte volt, miért nem tudta bevallani a problémát? Talán máshogy állt volna a srác is hozzá...