Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Az elmúlt két hét alatt olvastam végig a topikotokat (2015. március). Velem is szakított a kedvesem, de azóta már visszajött, hívás nélkül, újult szerelemmel :) De amíg, és azóta is, nagyon sokat segített olvasni titeket, sokat is tanultam, úgy érzem.
Hanem, nagyon kíváncsi vagyok, az elmúlt 5 évben kivel mi lett. Ha nincs ellenérzésetek, légyszi írjatok pár sort, hogy hogy alakultak e téren a kapcsolataitok/dolgaitok. Már amennyiben még valaki idetalál :)
Akassha
Sziasztok Lányok!
Nem tudom ki jár még néha errefelé, de szeretnék nektek
ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KíVÁNNI!!
Millió puszi nektek
Köszi szépen:) Inkább átmenetileg "egyedül", de nem magányosan, csak párkapcsolat nélkül, mint valami hiánypótlékkal, akivel nem az igazi. Remélem, most hogy totál vége a negatív kapcsolatnak az életemben, bevonzom majd a számomra legjobbat:) de megtanultam, ha valami nem stimm, lépni kell, mert úgysem változik az illető. Előbb-utóbb előjönnek a régi dolgok, lehet, hogy egy darabig visszafogja magát, de az csak megtévesztés.
Persze, kivétel biztos van, de szerintem az csak erősíti a szabályt.
Örülök, hogy mások is túl vannak a nehezén!
Szia!
Két éve nagyon pörgött a topic, mi akkor voltunk nagyon padlón, segítettük egymást. Most aránylag mindenki jól van, ezért nem nagyon jövünk. Örülök, hogy ilyen jól átvészelted ezt a nehéz időszakot!
Visszatértem hosszas eltűnés után:) Kb. 2 hónapja hagyott el a kedvesem, mondván, összejött egy csajjal, aki közelebb van hozzá, mint én, blabla, akkor totál kész voltam, beteg is lettem (belebetegedtem szó szerint), napokig áztattam a párnámat a könnyeimmel folyamatosan, és írtam ide is, ami nagyon jót tett, meg a reakciók is:)
Azóta eltelt két hónap és úgy gondoltam, leírom, most mi a helyzet.
Az, hogy sokkal, de sokkal jobban vagyok! Persze, nem mondom, hogy minden happy, nekem az akkor lesz, amint bejön az életembe az a férfi, aki végre szeret és megbízható is, viszont annál az állapotnál sokkal jobb a mostani, mint amikor az ex-szel voltam.
Pl. tudok végre aludni:) nem riadok fel óránként, nincsenek rémálmaim. Valahogy nagyobb a rend a lakásban, rendet tartok magam körül jobban, és ez sem teljesen direktbe működik, azelőtt is igyekeztem, de nem jött így. A lelkemben is kezd rend lenni valószínűleg, és ez a környezetemen is látszik.
Mindenki azt mondja, még sosem láttak ilyen "szépnek":)
És végre vége annak a bizonytalan állapotnak, amit érez az ember, ha nem stabil a kapcsolata. Sokkal inkább tudom, mit akarok, mint azelőtt.
Egyébként meg kiderült, a pasi tényleg megismert valami csajt, aki fiatalabb nála vagy 12 évvel, úgy-ahogy együtt jártak vagy 3 hétig, aztán a csaj valami miatt dobta. Azalatt a 3 hét alatt azt gondoltam, kitörölt skype-ról, nem volt soha fent, persze, hogy folyamatosan őt figyeltem.
Utána érdekes módon megjelent, kiírta az összes telefonszámát.
Na de... kit érdekel? Dehogy keresem, és Ő se keressen:) azóta van aki érdeklődik irántam, viszont egyelőre nem jött el az ideje. A sok hülyeség kiheveréséhez idő kell.
De annak örülök, hogy így alakult, megszabadultam egy tehertől, amiről tulajdonképpen utólag derült ki, hogy teher volt. És annak is örülök, hogy túléltem a legnehezebb időszakot úgy, hogy nem kerestem senkit és semmit pótolni azt az űrt, amit hagyott azért két év után maga után.
Kedves Cicka!
Ne haragudj, de én azt gondolom, hogy a topiknak akkor van értelme, ha őszintén mondunk véleményt. A nagánéletedről Te írtál, én csak ismételtem azt, amit itt mindenkinek elmondtál magadról. Mivel nem ismerlek, csak azt tudom rólad, amit Te itt elárulsz.
Tehát nincsenek rólad plussz információim. Úgy gondolom, sértő dolgokat nem írtam, csak őszinte voltam, és segíteni akartam. Még egyszer ne haragudj, de akkor meg nem tudom, miről bezsélgessünk, ha nem a tapasztalatainkról.
Odry
Bocs, hogy ezt mondom, de egy kicsit off-oltátok a topikot.
Szerintem jobb lenne itt olyan dolgokról írni egymásnak, ami segít más embereknek is átvészelni a nehezebb időszakokat...
Eltűnt a hsz-m, amire válaszoltál.
Odry
Cicka!
Emlékeim szerint a kedvesnek egy másik nő szült gyereket, ezért szakított veled. Ezek szerint visszament hozzád.
Nem telepedtél rá, ott voltál végig a háttérben, és amikor a barátod új kapcsolatában jöttek a hétköznapok, akkor visszament hozzád.
Kit választanak a férfiak?
Aki nem támaszt követelményeket? És meddig nem támasztasz követelményeket? És ha támasztasz, akkor hogy éred el nála, hogy maradjon veled, és ne keressen egy harmadikat?
Amíg titokban hozzád járt vissza a barátod, a másikat átverte. Mi a biztosíték arra, hogy téged nem fog átverni? meg lehet bízni egy ilyen emberben? Vagy hozzászoktatod, hogy mindig azt válassza, akinek nincsenek elvárásai?
Azért ezeket a helyzeteket mégis csak taktikázással lehet kezelni. Ajaj!
Ha valamiben tévedek, légy szíves, igazíts ki!
Odry
Az ugató kutya nem harap. Amíg ugat, addig biztosan nem.
Az oroszlának, kutyafélék falkaállatok, inkább együtt vadásznak, segítik egymást-ehhez is kell szürkeállomány)
Beosztják erőviszonyok szerint, hogy ki a legjobb, az a vezér, arra a falka rábízza magát. És teheti, a vezér működik. Az, hogy nem tépik szét egymást....viszont elsősorban nem szürkeállomány kérdése.
A kuyták pedig a legjobb dolgok, amik léteznek. Egy rotweiler, egy bármi más fajta- barátsága felém nekem min. megható. Megtisztelő.
A kutya-ember vircsaft okozója többnyire a nagyobb szürkeállomány tulajdonosa.
Úgy emlékszem azt írtad, minden rosszból lehet jól kijönni.
A fájdalmon túl tettem magam, de mi együtt vagyunk.
Kedves Cicka!
Neked sikerült már túltenni magadat? Mert végülis ez a topik alapproblémája.
Alapvetően attól függ, hogy mennyi idő alatt tesszük túl magunkat, hogy van-e lehetőségünk jobbat találni, és hogy a régi akaratunktól függetlenül ott mászkál-e a környezetünkben, vagy eltűnt örökre.
Tényleg Cicka, mit is írtam a legelején, ami még eszedbe jut?
Odry
Kedves Cicka!
Ez a hivatalos álláspont, amit Te írsz: a harmóniának bennünk kell lennie és nem függhet mástól a boldogságunk.
De ha engem nem szeret az, akibe szerelmes vagyok, akkor borul a belső harmónia! És mosolyoghatok én kifelé ezerrel! Belül tragédia van!
Mert vannak még rajta kívül más férfiak, de azok nem Ő.
Neked meg aztán ezt nem kell magyaráznom.
Odry
Én a Benőkével értek egyet. Az ember olyan társaságban érzi jól magát, ahol elfogadják olyannak, amilyen, és nem kell valamilyen tőlem idegen elvárásnak megfelelni.
Viszont a húzd meg, ereszd meg időnként lendületet ad a kapcsolatnak. Amikor gyakran "közelít" az ember és ez a másiknak természetes lesz, akkor már nem vágyik rá annyira, ekkor kell egy kicsit távolodni, kényszeríteni, hogy ő is igyekezzen.
Csak az arányokat nehéz eltalálni. Ami még mozgásban tartja, de nem hidegíti el a viszonyt.
Odry
Köszi a tippet, igen a vicces filmek tényleg jól jönnek ilyenkor...:)
Ma arra jöttem rá -nem tudom, hogy másban is megfogalmazódott-e már ez-, hogy én most attól is "félek", hogy túlteszem magam ezen az egészen...
Tudom, hogy hülyén hangzik, csak valahogy olyan kiábrándító, hogy ha nagyon sok éven át valaki a a legfontosabb az ember életében, akkor egy kis idő elteltével egyszer csak már nem jelent neki semmit...
Vagy legalábbis csak annyit mint egy szép nosztalgia, vagy annyit mint bármelyik más ember a környezetében...
Ez valahol nem abszurd?!:-/
Sziasztok!
Nekem egy hete lett vége a 7 éves kapcsolatomnak...
Új csaj jött a képbe, ami ellen nem nagyon tud mit tenni az ember szerintem...
Nem tudom miért de mára kaptam valami "lelki lidocaint"...
Arra gyanakszom, hogy valószínűleg az ember agya kisüti saját magát, ha már nem bírja tovább elviselni a folyamatos gondolkodást a megválaszolatlan "miért?"-eken...
Én megpróbáltam minden "szakirodalmat" elolvasani és kielemeztem mindent amit lehetett... szerintem ez is segít....
Nem mondom, hogy ez most tartós érzés lesz, de annyira jó, amikor egy hét folyamatos bőgés után van egy nap, amikor nem mindenről a másik jut eszébe az embernek!:(
"Ez nem taktikázás, ez lenne a normális viselkedés."
"távolságtartó is"
Szóval az a normális ha távolságtartó is vagy azzal akit szeretsz. Ma is tanultam valami újat
Na de ez nem kinevetés, tiszteletben tartom a véleményed, ha neked így müködnek a kapcsolataid akkor remek. Én biztos nem tudnék távolságtartó lenni. Szerintem lehet úgy is valaki közelében lenni, hogy nem telepedsz rá (az írásod többi részével teljesen egyetértek).
A taktikázással kapcsolatban szerintem az egyik legfontosabb dolog veszik el, az őszinteség. A társad attól más mint a többi ember, mert előtte nem kell senkinek megjátszani magad. Ha igen az már régen rossz. Idézném Hugo bácsit: "Az életben az a legnagyobb boldogság, ha meggyőződhetünk róla, hogy önmagunkért szeretnek, pontosabban szeretnek bennünket annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk."
A taktikázás fárasztó, és hosszútávon tuti öngól.
Sziasztok!
Miújság veletek?
Én fent és lent.
Most épp lent,de nagyon.
:(:(:(
Pedig kezdett minden helyrejönni.
Teljesen igazad van. Taktikázással hosszabb távon nem lehet eredményt elérni. Minek taktikázzak olyannal, akit nem szeretek? Akit szeretek, azzal meg nem megy.
Odry
Teljesen igazad van.
Különben is: ha taktikázik valaki, akkor sincs semmi garantálva a felsoroltak közül.
Odry
Hát nem tudom...
Az a baj, hogy ha nagyon szeretsz, nem igazán tudsz taktikázni szerintem. Amíg kevésbé vagy oda a másikért, könnyen megy. De ha megszereted, már nem igazán megy.
Mindenkinek!
Találtam egy korábbi témánkhoz véleményt: neveletesen a taktikázás melletti érvek összegyűjtve.
Életünk része a manipuláció, a másik befolyásolása.
Milyen hasznod lesz, ha taktikázol és bevetsz néhány női trükköt a párkapcsolatodban?
Nem leszel nyitott könyv a párod előtt, nem fog rád unni.
Érdekes nőnek fog tartani a párod.
Nem fognak kihasználni, majd eldobni.
Tisztelni fognak.
Nem kell egy férfi miatt szenvedned, nem lesz részed fájdalomban és könnyben.
Végre boldog és vidám lehetsz.
Nem Te fogsz kaparni a férfi után, hanem ő fogja a Te kegyeidet keresni.
A taktikázás egyfajta önvédelem. Nem hagyod magadat megsebesíteni.
No, és a férfinak mindig is szabad akarata marad eldönteni, hogy elfogadja-e a játékszabályaidat, vagy inkább továbbáll.
Pont az a lényeg, hogy nem kényszerítesz semmit senkire. Nagy szabadságot adsz a férfinak. És az a csodálatos, hogy ő majd nem akar elmenni. Hülye lenne elmenni, mikor Te vagy álmai asszonya. ;)
Ti mit szóltok ehhez?
Odry
Benőke!
A partnerek cserélgetése nem női, hanem emberi tulajdonság. Sajnos ma már semmire sincs garancia. Látod, a Csernust is 6 év kapcsolat után minden előjel nélkül otthagyta a neje. Ő szavaival élve. a suszter nem vette észre, hogy lukas a cipője.
Egyet tehetünk: próbálunk tisztességesek lenni és fejlődni a kapcsolatban. A többi a másik félen múlik, sajnos.
Odry
Ha már ilyen kedvesen válaszolgatsz, még 1 kérdés :
Neten sok cikket olvastam a témában (és ezért keveredtem ide is, hogy jobban megértsem miről hogyan gondolkoztok), hogy minél több partnere volt egy nőnek annál kisebb az esélye, hogy valakivel majd együtt maradjon élete végéig. Abból jutottak erre a következtetésre, hogy hajlamosabbak probléma felmerülése esetén partnert cserélni, mint helyrehozni a dolgot. Ez szerinted is így van? És ebből következően, ha mondjuk valaki 28-29 éves nőkkel ismerkedne (ahol már mindenkinek több partnere volt valószínűleg) de szíve szerint nem 1-2 vagy 5-10 évre tervezne előre hanem 50+ (
"Nekem is van könyvem, amibe beleírt"
És a következő kapcsolatod alatt nem volt fura, ha a másik elolvasta ezeket?
Szia Benőke!
Van ami kuka, van ami doboz és van ami marad a helyén. Ha nem zavarnak dolgok azt tartsd meg, hisz azt te kaptad.
Én nagyon sok dolgot kidobtam, volt amit eladtam, volt amit bedobozoltam és levittem vidékre és van amit megtartottam. Amit megtartottam, azokat a dolgokat szeretem. Nekem is van könyvem, amibe beleírt, de mivel szeretem azt a könyvet, ezért nem dobom ki. Viszont nem agyalok rajta, hogy: bezzeg, amikor ezt írta még milyen kis szerelemes volt belém, aztán meg milyen lett!! Ha tetszik a könyv tartsd meg és ne gondolj mögé semmit a világon, csak azt hogy van egy ilyen könyved.
Te már nem gondolkozol rajta, mert meghoztad a döntést, hogy jelen állapotában számodra ciki vele megjelenni (legalábbis ezt írtad).
Innentől kezdve a labda az ő térfelén van. Vagy változtat, vagy nem, de legalább tudnia kellene arról mi a helyzet.
Nekem is lenne kérdésem, mert új ez a szakítósdni dolog számomra (és úgy gondolom itt mindenki tapasztaltabb nálam). Mit csináltok a különböző tárgyakkal amiket a másiktól kaptatok? Például van egy szép nagyméretű keménykötésű könyvem tele sok sok képpel amit sajnálnék kidobni, de bele van irva az első oldalra, hogy karácsonyra nekem x y-tól és örökké szeretni fog stb. Nem tudok mit kezdeni az ilyen ajándékokkal föleg amikhez üzenet is van, mert csak rosszkedvű leszek tőle, hogy ilyen szavakkal dobálózott és csak én gondoltam komolyan. A másik oldalról viszont gyakorlatias ember vagyok aki nem szívesen dob ki semmi hasznos, értékes dolgot.
Kiváncsi lennék rá, ki mit csinált hasonló helyzetben. Kuka, doboz vagy marad a helyén?
Benőke!
Egy vidéki kisvárosban egy ötvenes éveiben lévő független nőnek nagyon meg kell gondolnia, hogy kit utasít el. Még ha csinos is az ember lánya, a társkeresésben elég nehéz a helyzet (ahogy látom, még a fiataloknak is).
Egyébként az utóbbi időben már pasi-ügyekben jobban odafigyelek a férfiak véleményére, mi több, ma már nem a barátnőimmel beszélem meg a magánéleti problémáimat, hanem mindig van egy idősebb férfi, akiben megbízom és akinek nem érdeke, hogy ne legyen velem őszinte.
Ha nőket kérdezek, azok többnyire ugyanazt gondolják és mondják, mint én. Ami engem mostanában legjobban az izgat:
Hogyan lehetne rávenni a férfiakat, hogy ha benne vannak egy kapcsolatban, ők is igyekezzenek és ha probléma van, akkor ne az ultimátum és a szakítás legyen a megoldás, hanem próbálják meg ők is a kompromisszum keresését.
Üdv. mindenkinek:
Odry
"nekem ciki lenne egy testékszeres pasival megjelenni"
Ha ez ennyire központi kérdés, akkor egyszerűen mond meg neki. (Mondjuk én ilyen őszinte típus vagyok, más tanácsot nem is tudnék adni)
A másik félnek is könyebb, ha már az elején tudja mi az amin áll vagy bukik a dolog, és akkor van lehetősége reagálni rá.
Benőke!
Köszi a választ!
Az elsővel nem értek egyet: igenis lehet tudni, hogy ki szeret jobban.
A második kérdésemre a válaszod nagyon frappáns, de mi van, ha nem kerül szóba a testékszer, és neki automatice az jön le, hogy nincs bajom vele? Ötvenes éveinkben járunk: nekem ciki lenne egy testékszeres pasival megjelenni. A kapcsolat még zsenge, az se biztos, hogy lesz belőle valami. Nem szeretném azzal kezdeni, hogy mit változtatnék rajta, de azért mégis...
Odry
"Mi a jobb? Ha én szeretek jobban, vagy ha engem szeretnek jobban?"
Hogy állapítod meg, hogy te szeretsz jobban vagy ő? És ha te a saját nézőpontodból valami alapján értékelni is tudod, lehet, hogy a másik pont fordítva érzi. Az emberek nem egyformán fejezik ki a szeretetüket, lehet ő sokat ad csak pont úgy ami neked értéktelenebbnek tűnik.
Egyébként szerintem nincs értelme ennek a hasonlítgatásnak. Felesleges méricskélni, amig tudsz adni és kapsz annyi szeretetet ami boldoggá tesz addig jó, ha bármelyik oldal nem stimmel akkor nem számít mennyi szeretet jönne másik oldalról.
"Hogyan és mikor monmdjam meg neki, hogy változtasson a külsején?"
Ha szóba kerül a piercing mond meg nyíltan, hogy neked nem tetszik, de ne azt, hogy nem akarod többet rajta látni. Ha fontos vagy neki, akkor tetszeni akar és hamar eltüntetni. Ha nem akkor tudod mi a fontossági sorrend
A kérdés az:
Mi a jobb? Ha én szeretek jobban, vagy ha engem szeretnek jobban?
Másik kérdésem:
Megismertem egy férfit, akinek az egyénisége nagyon tetszik, de a külseje nem (pirszingje van:() Hogyan és mikor monmdjam meg neki, hogy változtasson a külsején?
A válasz sürgős!!!!!
Semmiképpen nem érdemes játszmázni, mert ha ezt teszi az ember, akkor nem önmagát adja, hanem valami mást mutat, tehát ebből következően a partnere nem ismeri meg Őt, milyen személy, tehát innentől kezdve nem is tudja Őt szeretni vagy bármi.
Ha valakit saját magáért nem szeretnek, akkor nem a megfelelő partnert választotta.
Ezen kívül sok minden elfojt magában, ami esetleg később tör ki valami úton-módon.
A távolság valóban akadály, viszont az a véleményem, hogy az ember ha nagyon szeret valakit, az lehet tőle bármilyen messze, akkor is szereti, természetesen meg kell hogy legyen a kölcsönös törekvés arra, hogy ez a távolság minimálisra csökkenjen, azaz az egyik legyen hajlandó költözni. Legalábbis én olyan ember vagyok, aki a személyhez kötődik, nem a helyhez, és oda megyek, ahol az illető személy van, nem pedig a tartózkodási helyemen keresek mást.
Egyébként én is kiegyensúlyozott voltam, amíg nem sokkolt a pasi ezzel a szakítással.
Most már a fájdalmamat kezdi átváltani a düh, és az az érzés, hogy egyszer rájön, rá kell hogy jöjjön, hogy még egy ilyet nem talál
és megpróbál visszajönni, és akkor lesz erőm elküldeni.
Meddig lehet valakit "játszmázással megtartani és érdemes-e?
Cicka!
én nem tudom leszabályozni egy kapcsolatban hogy túl sokat,vagy túl keveset adok.Én ha szeretek,akkor nagyon szeretek,és nem is akarok keveset adni,és játszmázni.
És én abszolút kiegyensúlyozott vagyok, a kedvesem az,aki a legkevésbé kiegyensúlyozott,ebben nekem nincs részem.Nem vagyok hajlandó az ő sarát magamra vállalni.
Én csak abban vagyok hibás,hogy hagytam az egészet idáig fajulni,és nem hagytam ott a francba az első figyelmeztető jelnél....
A büszkeségemet kell visszaszereznem...