Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Skizofrén emberrel élni
Torolt_felhasznalo_770731
Létrehozva: 2008. január 29. 11:30
Sziasztok,
Sajnos párom anyukájáról kiderült hogy skizofréniás, a jó hír hogy belátta hogy beteg és eljött a pszicháterhez, kapott gyógyszert. A durvábbik fajta dühkitörésekkel. Persze azt nem akarja elhinni hogy nem befolyásolják, nem figyelik stb. csak azt tudja hogy nem érzi jól magát, valami gáz van.
Akinek a családjában van/volt ilyen az kérem adjon tanácsot hogy kellene egy skizofrén emberrel bánni, viselkedni, beszélni, a hétköznapokat átvészelni Vele? A szavaim mögött a rosszindulatot látja, csak a fiára hallgat, csak Vele akar lenni, engem meg már lassan látni sem akar. Lassan elmar minket egymástól. Tudom hogy beteg, ezért próbálom megérteni, segíteni Neki de lassan felemészti a párom is, ez megy már 2 hónapja. Az ünnepek szörnyűek voltak.
Aki tud valami tanácsot írni annak nagyon hálás lennék.
Ui: Kérem azok kíméljenek akiknek erre az a reakciójuk hogy hagyjam ott a párom meg az anyukáját... Köszi
Sajnos párom anyukájáról kiderült hogy skizofréniás, a jó hír hogy belátta hogy beteg és eljött a pszicháterhez, kapott gyógyszert. A durvábbik fajta dühkitörésekkel. Persze azt nem akarja elhinni hogy nem befolyásolják, nem figyelik stb. csak azt tudja hogy nem érzi jól magát, valami gáz van.
Akinek a családjában van/volt ilyen az kérem adjon tanácsot hogy kellene egy skizofrén emberrel bánni, viselkedni, beszélni, a hétköznapokat átvészelni Vele? A szavaim mögött a rosszindulatot látja, csak a fiára hallgat, csak Vele akar lenni, engem meg már lassan látni sem akar. Lassan elmar minket egymástól. Tudom hogy beteg, ezért próbálom megérteni, segíteni Neki de lassan felemészti a párom is, ez megy már 2 hónapja. Az ünnepek szörnyűek voltak.
Aki tud valami tanácsot írni annak nagyon hálás lennék.
Ui: Kérem azok kíméljenek akiknek erre az a reakciójuk hogy hagyjam ott a párom meg az anyukáját... Köszi
Sziasztok!
Újra itt!
A testvéremnél semmi javulás,sőt inkább még rosszab az állapota,mint amikor bevittük.Próbálgatnak nála 2 gyógyszert már vagy 2 hónapja,csak azt nem veszik észre,hogy az egyiktől rosszabbul van,mint a másiktól.Most úgy döntött a doki,hogy nem kap semmit és megnézik arra,hogy reagál.Majd utánna adnak neki egy 3. félét.
Mi már teljesen kivagyunk.Főleg édesanyám.Nagyon el van keseredve és nem tudja hova forduljon.Mivel ez egy megyei kórház és nem szeretnénk senkivel összeveszni csak úgy nem hozhatjuk el onnan...Pedig nem látok más megoldást!
Tudnátok nekem olyan helyet javasolni,ahol nem leszedálják az embert,hanem foglalkoznak is vele?Vagy aki hasonló helyzetben volt/van az hogy vészelte át ezt az időszakot?
Üdv.:máris
Szia Máris!
A skizofréniát egy pszichiáter beszélgetéssel is fel tudja ismerni. A skizofrén ember világlátása teljesen bizarr, jellemző téves eszméi vannak, stb.
Hulika, hol tanulsz te ilyeneket? A szcientológusoknál?
Mert butaságokat írsz.
szia
hát kitartást és sok erőt kívánok, ha mindenképpen egy háztartásban akartok maradni maradni vele, szükség lesz rá....
ön és közveszélyes is lehet hamarosan.
én 2,5 évig dolgoztam (többek között) skizofrén betegekkel, hát iszonyatos volt. nagyon nehéz beállítani a gyógyszereit hogy túl se legyen szedálva de valamennyire emberi életet tudjon élni és hagyja élni a hozzátartozóit.
könnyen lehet, hogy ez az első gyógyszer nem az igazi lesz, ne várjatok csodát 2 hét után.
mindenesetre, megnézném, milyen topikot indítasz mondjuk 6 hónap múlva... ha ennyire vele akarsz maradni. :(
megkérdezhetem hogy merre laktok.
elvileg egy jó pszichiáterrel gyógyszeres kezelés mellett tünetmentessé válhat.
Hát szörnyű,amit a kórházban művelnek vele.
A gyógyszertől (nem tudom mit kap,csak próbálgatják mi válna be) különböző mellékhatások jöttek ki rajta,de az ápolók (egyébként teljesen tisztelem őket!!!) nem figyelnek rá,csak ha mi is bent vagyunk,jobban mondva nekünk kell szólni,hogy annyira remeg a gyerek,meg görcsbe van,hogy enni és inni se tud.
Most azon vagyunk,hogy keresünk egy másik helyet,de olyan rossz állapotban van,hogy kivinni se merjük.
Már egy hónapja van ebben a kórházban és hát egyre csak rosszabb.
Teljesen tanácstalan vagyok.
Én a munkám során találkozok velük, főleg, hogy kifejezetten a mi kompetenciánk körébe utalták a pszichiátriai betegeket is.
Sajnos nagyon nehéz velük. Nem mindegy mit, hogyan mondasz. Ami egyszer jó, az másnap már nem , teljesen rájuk kell hangolódni, ami ugye nem megy.
Engem lökött már fel egyikük teljes erőből hátulról, mert azt gondolta, hogy rajta nevetek- nem is nevettem egyáltalán. A dekódolásuk egész egyedi, az életben nem magyarázod meg nekik, hogy nem azt akartad kifejezni, amit ő gondol. Ha el is ismeri, akkor is látod, milyen gyanakvóan méreget.
Van aki annyira függ- nem testileg- a gyógyszerétől, hogy irtózatos hisztit! rendez, ha elfogyott, és nincsen aki írjon fel.
Van, aki nagyon hogy is mondjam erősen elfogad valakit- jelen esetben orvost- és azt favorizálja, attól minden jó- nála az orvos közreműködésével szoktunk bizonyos dolgokat elérni. Pl. mikor megverte a feleségét, csak tőle fogadta el, hogy ezt nem szabad.
a gondolkodásuk általában saját magukhoz mérten logikus, minden levezethető logikusan, amit mond, de mégis egy agyrém az egész.
A "legjobb" a skizofrén pár....
Ismerősöknél van a családban, ők nem tudom hogy élik meg, de kívülről egyértelműen az látszik, hogy már ők sincsenek teljesen rendben.
Jótanácsot nem tudok adni, csak kitartást kívánni.
Szia!
Nem tudom lehet-e ilyet, de én a pszichiátert is megkérdezném.
Egyfelől tájékoztatna, hogy mi is ez a betegség, sok mindent sikerülne megérteni és ezáltal jobban el is fogadni a viselkedéséből; másfelől hátha lenne jó tanácsa a vele való viselkedésre.
Együtt laktok?
Ami még nagyon fontos szerintem, hogy ne csak Te próbáld ezt az egészet megérteni, hanem a párod is.
A hozzáállsodból úgy tűnik nekem, hogy elvileg éreznie kellene, hogy kiállsz mellette, ezt viszonozhatná azzal, hogy nem hagyja tönkremenni a kapcsolatot.
Én tanulok erről egy keveset, és úgy tudom,hogy a pszichiátriában alkalmazott gyógyszerek alig hatásosabbak a placebóknál (lényegében ugyanolyan, mintha hatóanyag-mentes gyógyszert szedne a beteg).
Nem tudják,hogy mik okozzák a pszichiátriai kórképeket, mind csak feltételezés, így nem is tudják a kezelési módot... biztosan nagyon nehéz lehet együtt élni egy ilyen beteg emberrel.
Az is baj az iylen betegekkel, hogy nem tartják magukat betegnek, így vita folyik arról, hogy valóban betegség-e ez. Mert ugye a beteg ember elmegy orvoshoz, vagy kórházba, és megkéri a doktorokat, hogy gyógyítsák meg. Ezzel szemben a pszichiátriai kórképekben szenvedőket rákényszerítik a terápiának mondott regulák betartására.
Én azt nem értem,hogy lehet egy beszélgetésből megállapítani,hogy mi a baja?Vagy ez tényleg ilyen egyszrű?
Ja meg a gyógyszereknek kijöttek a mellékhatásai,amik nem valami bíztatóak....
(bocs a helyesírási hibák miatt,de már ki kellett írnom magamból)
Sziasztok!
Sajnos,mivel friss regisztráló vagyok nem nyithatok új fórumot.
Találtam itt a témába pár fórumot,és ez a legkorábbi.....
Szóval...
A testvérem most végzős a főiskolán,írta a szakdogáját és egyre furcsábban kezdett viselkedni.Először csak nem aludta végig az éjszakákat,úgy éjfél,kettő felé felébred és reggelig járkált a szobában és gondolkozott,mit kéne írnia a dolgozatba.Valahol elekadt az írásban és a konzulensek se voltak valami segítőkészek.A lényeg,hogy azt kezdte érezni,hogy nem jól csinálta,pedig már több,mint a felénél járt.Egyre csak ezen pörögtek a gondolatai,majd azt is elkezdte hajtogatni,hogy mindenkinek hazudott...nem igazán tudjuk miről,mert nem tudta megmagyarázni. A legfurcsább az volt,amikor hazajött a suliból és elkezdte mondani,hogy ő kiszáradt (ez este volt) és menjünk orvoshoz.Ekkor még sikerült megnyugtatnunk,hogy nincs kiszáradva,rendesen ivott,nem utalt rá semmi.Ám másnap reggel úgy kelt,hogy "leállt a veséje" (szerinte).Bevittük az ügyeletre,hogy megvizsgálja egy orvos.Na az rögtön beutalta a helyi pszichiátriára.Onnan pedig továbbküldték egy kórházba,megfigyelő részlegbe.Na ez volt 4 hete.Annyit állapítottak meg elbeszélgetés alapján,hogy ez skizofrénia.Ez után volt egy vérvétel.Semmi más vizsgálat nem volt.Most próbálgatják,melyik gyógyszerre hogyan reagál.Szörnyű látni,hogy egy értelmes ember egyik hétről a másikra hogy megváltozik.
Nagyon ki vagyok már idegileg,de szüleim még jobban. Nem tudom pontosan mivel is jár ez a betegségés sajnos az orvosa nem valami közlékeny.
Pedig megpróbálhatnál megbocsátani neki. Pontosan tudom milyen, mert az én tesom is 13 éve beteg, de nem tehet róla. Még akkor se, ha néha úgy viselkedik, hogy legszívesebben szétverném a fejét.
És valójában a mi családunk is tökéletesen szétesett miatta.
De valószínűleg ha féllábú lenne, akkor se okolnám, hogy soha nem érem el a buszt miatta. Ez betegség, akármilyen nehéz is felfogni ép ésszel.
Olvasd el ezt:
http://www.bura.hu/article.jsp?id=10000102
Főleg a második részt. :(
Azért az a doki szerintem elég felelőtlenül kezeli a dolgot. Ugyanis nem csak annyi, hogy olyankor nem kell odafigyelni. Az Igazságügyi Megfigyelőben dolgoztam, ahol főként skizofrének voltak, és gyilkosságért. És csak annyi volt az ok/indok, hogy figyelték és/vagy mérgezték őket, ill. belebújt a hozzátartozóba a sátán (a beteg szerint), vagy a hangok súgták, hogy ölni kell. A gyanútlan és totál ártatlan hozzátartozó (általában a gyerek, az anyuka, vagy a férj) aztán egyszercsak meghalt, mert bekkatant a skizós beteg. Tudom, nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, de annyival elintézni egy dokinak, hogy nem kell rá odafigyelni, hááát
A topicindítónak meg a hagyományos kezelés mellett ajánlanám a kineziológust, vagy a szellemgyógyászatot, vagy valamilyen alternatív dolgot, bár tudom, hogy ilyenkor mindenki ellenség, tehát nem egyszerű bármire is rábírni a beteget.
És minden érintettnek sok türelmet és kitartást kívánok!
Bocsi
S a betegségét is maximálisan felhasználja,hogy anyánkat sakkban tartsa.
Úgyhogy nem egyszerű az élet.
Csak kitartást kívánok, de tudom, az elfogy egy idő után(nálunk 13-14 év alatt fogyott el).
Pusza,s tényleg kitartást
A gyogyszeres kezeles hatasa gyakran honapokat vesz igenybe mielott jobbra fordul a helyzet. Viszont nem tudom hogy a kapcsolatotok mennyit fog kibirni. Alapvetoen a helyzet sajnos nem fog valtozni, a kezelesek ellenere sem mert a skizofrenia csak kezelheto de nem gyogyithato.
Baratnom testvere skizofren 16 eve ismerem nem sokat valtozott ezalatt. Rohamai ugyanugy vannak es a gyanakvas miatt mar senki sem birja mellette. Egyedul el mert keptelenseg vele elni.
Az ugynevezett depo-t, azok kapják, akik nem hajlandóak, vagy elfelejtik bevenni a gyógyszereiket, ők kapják a havi adagot egy injekcióban.
Ja mégegy: a gyógyszereknek kell azért egy bizonyos idő, hogy hassanak, és sajna az sem biztos, elsőre jó gyógyszert kapott, ez azért egy hosszadalmas procedúra, de megéri. A szkizofrénia betegség egyik fő eltartója a gyógyszeriparnak, egyre több, és egyre jobb, egyre kevesebb mellékhatással rendelkező gyógyszer van erre a betegségre. Ha tudok segíteni, írj, szivesen összeszedek neked pár címet. szia
Ó te szegény, sajnállak nagyon!
Sok tippet én sem tudok adni, de ha megoldható, költözzetek külön.
Borzasztó érzés egy ilyen beteg emberrel együtt lakni. Mi is átmentünk ezen a nagymamámmal. Hiába kapott gyógyszert a depressziójára, nem szedte, ezáltal már a skizofréniáig jutott a betegsége. Volt nálunk is minden, a csúnyán nézéstől a mérgezésig, a lopásig minden. Üvöltözés, ajtócsapkodás, bezárkózás, öngyilkosság, aztán a magába zuhanás és kezdtük elölről az egészet. Kényszeríteni pedig nem lehet a gyógyszer szedésére, mert akkor megint az jön, hogy mérgezzük. Néha én is kilátástalannak érzem a dolgot, de változtatni nem tudunk.
A körzeti orvos azt mondta, hogy ha rájön a "roham", akkor nem szabad komolyan venni, lazán kell felfogni (na jó, ezt egy kívülállónak könnyű mondani), meg kell hallgatni, de ennyi. Mi most ezzel próbálkozunk.
Kitartást, türelmet nektek!
most viccet félretéve: sok-sok erőt kívánok!!!!
Kedves Magic!
Mély együttérzésem. A hozzászólásoknál látszik ki élt együtt skizofrénnel és ki ad tanácsot csak egyszerűen akár jószívűen, de nem tudva miről beszél.
Nálunk a családban van skizofrén, együtt csak 2 évig laktunk. Nekünk is az a tapasztalatunk, hogy a pszihiáter semmit nem segít, azon kívül, hogy beállítja a gyógyszert. Ha nem tudsz megfizetni méregdrága pszichológust (akik egyébként nem szívesen vállalják, mert sokat ők sem tudnak tenni), akkor marad az internet.
Minden jószándék és szeretet ellenére én úgy látom a türelem elfogy. Legjobb esetben is teljes fásultságba fullad a segíteni akarás.
Én annyit összeszedtem, hogy minden kérdést érzelmi oldalról kell megközelíteni, sosem a realitások oldaláról. Mitől félsz? Aggódsz emiatt?
Mondjuk nálunk a legzavaróbb az üldözési mánia. Mindenkiről azt hiszi követi, bántani akarja stb. És ha valamit a fejébe vesz, akkor képes egész nap elmondani 1000-szer is, amíg meg nem teszed azt az égbekiáltó baromságot, amit akar.
Én is csak azt tudom mondani, hogy költözzetek külön. Ne menjetek messzire és legyetek kéznél, de nektek is csak egy életetek van.
Még annyit, hogy nézd meg a www.kalvaria.hu -t, ők biztosan tudnak valemilyen szinten segíteni.
Szia!
Az én apám skizofrén volt, sajnos márciusban meghalt, de tüdőrákban. De valamilyen szinten az is ennek a betgségnek volt a következménye.
Szerintem ne hagyjátok magára, de ne is éljetek vele egy háztartásban. Tönkre tesz mindenkit ez az állapot. A türelem az kevés és elfogy. Felelősséggel tartoztok érte, természetesen, de a hozzászólásodból is kiderül, hogy ezt tudjátok. A gyógyszer nagyon lassan épül be, akár fél év is eltelhet és ha már jól van akkor kell igazán odafigyelni rá, szedje is gyógyszert, mivel nincs betegségtudatuk, akár kávéba étlebe kereverve badni neki. Az a lényeg, hogy szedje folyamatosan, mert ha akár 2-3 napot is kihagy, azzonnal visszazuhan.
Ez egy nagyon durva állapot tudom. Majd akkor beszéljetek inkább az állapotáról amikor kijött belőle, hátha kialakul a betegségtudat.