Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Torolt_felhasznalo_324231
Létrehozva: 2006. december 18. 11:29
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Kedves egykori fórumozók!!
Van még valaki,aki jár erre az oldalra?
Jó lenne tudni, kivel mi történt azóta
Évek teltek el.. én most beleolvastam az akkori írásainkba,örülnék, ha hallanék rólatok!!
Szia Reg!!
Hú, de régen nem hallottam rólad, ez meglepetés!
Azt a levelet már nagyon rég írtam,azt hiszem.
A kiutat keresésnek én is nekirugaszkodtam már,legutóbb egy hete, de már be is fejeztem,mert annyira nem érdekel!
Azt írod a gyerekeid életébe nem engeded be. De eddig pedig veletek volt, mitől gondoltad,hogy ezen változtatsz?
Visszaküldtem én már a feleségének , próbáltam vele megértetni,hogy nem sok értelme van így élni,hogy sehogy, de az sem megldás,mert egyszerűen nem megy egymás nélkül.
A feleségéhez vajon mi az ördög miatt ragaszkodik?(Mármint a te párod)
Mondjuk tőle folyamatosan azt hallom,értsem meg, nem a nejét sajnálná otthagyni,és ha úgy lenne,hogy sosem lépne,az nem miatta lenne.
Gondolom,hosszabb távon neked is valaki más lesz a megoldás,még ha most lehetetlennek is tűnik,mert nyilván nincs még itt az ideje,de már ez is eg yfolyamat eredménye, hogy megfordult a fejedben. Szépen lassan,de belefárad az ember,ahogy én is.
Vigyázz magadra!
Szia!
Végigolvastam a hozzászólásaidat, hát nem semmi történet. Tényleg nehéz helyzet lehet ez.
Végül minek köszönhető hogy visszataláltál a férjedhez? A szerető egy idő után már nem volt olyan izgalmas, vagy a férjed is tett érte? Még mindig tartanak a titkos találkák?
Szia!
Nem tudom,mi vitt pont ma arra,hogy belépjek,sztem vagy másfél éve nem tettem. Meg kellett kérnem a jelszavam emailben,mert már nem tudtam.
Megkaptam a leveled,köszi :-)
Mi most épp külön élünk,de persze együtt vagyunk. Ki tudja,már hányadszor...Éltünk együtt 2 évet,megszakításokkal,most december óta külön. 1 hónapig bírtuk,azóta találkozgatunk. A gyerekek életébe viszont nem engedtem be. Csak akkor jöhet,ha már alszanak vagy nincsenek itthon.
Persze,most is vannak harcok. Az ilyen ember nem változik.Szüksége van ránk is a és a családjára is. A legjobb,ha igazából egyikhez sem tartozik,akkor szabad.
Elkezdtem mást felé nézelődni. Hátha van kiút. Persze nehéz,hisz valószínúleg szeretem. Mindenki mást zsigerből ellökök magamtól. talán egyszer jobb lesz.
Kitartás Neked! De az a rossz hírem van,hogy sosem lesztek boldogok.Legalábbis egy család nem....akkor már úgy lenne :-(
Puszi! Reg.
Hat igen. Vannak emberek akik a legjobbat hozzak ki belolunk es vannak akik a legrosszabbat. Ti is mar jo ideje vagytok egyutt. Nalunk sem volt docceno mentes a kapcsolat, foleg amikor en kezdtem beleszeretni. De szerencsemre o nagyon turelmes volt es kivarta amig en lenyugszom. Nem altatott soha azzal hogy elvalik, nem tartott soha bizonytalansagban (ami nalatok van).
Ahogy irtad, el kell szepen koszonni es ami nem megy azt nem szabad eroltetni. Meg kene adnia neked az eselyt hogy talald meg a masik feledet. (a sogornom szokta mondani nekem hogy az en kedvesemet az Isten szanta nekem, csak keson talalkoztunk)....
Értem...hát, az a házasság sem házasság már,amiben él.
nálunk is volt 2-3 nap,hogy nem kerestük egymást, és mindíg én vagyok az,aki próbálom vele megértetni,hogy nem megy.
Hogy megértem,hogy nem tud még lépni,dönteni, hogy idegenek a gyerekek neki,hiába jár ide, de akkor el kell köszönni, szépen.
Ő tiltakozik,hogy úgysem menne.
Csakhogy már nekem nem megy,nem tudok vele normálisan viselkedni, folyton vitatkozunk.A minap mondta pont,hogy "bajom van",mert kiborultam.
Hát csoda-e?
És akkor ő azzal jön,hogy én teszem tönkre a kapcsolatunkat az állandó veszekedéssel,holott semmi de semmi bajom nincs vele azon kívül,hogy bizonytalanságban tart,és ezt hozza ki belőlem.
Szóval ördögi kör.
Már magamat sem értem,hogy tudok így élni,hogy folyton ezen gondolkodom . Amúgy biztosan van bennem is hiba, elismerem,de nem tudok rajta változtatni,ezt hozza ki belőlem.
Nalunk azert valt be igy, mert neki van 2 gyermeke. Nekem nincs gyerekem. A lanya pedig enyhen szellemi serult es imadja az apjat. Az en kedvesemmel is csak szexnek indult, mara mar en tartok szamon neki mindent, orvostol....a vallakozasaig mindent. Az uzleti levelezeseit is velem ellenorizteti. Akarmi tortenik vele....eloszor engem hiv, utana a feleseget. Mi szakitottunk haromszor. Eloszor o, masodszor en kuldtem vissza a csaladjahoz (akkor akart elkoltozni), harmadszor kozos megegyezessel. Es megis egyutt vagyunk. Mikor visszakerultunk utoljara, akkor megegyeztunk, hogy mivel ugysem tudunk egymas nelkul elni....tobbet nem is probaljuk meg. En ismertem 2 eve, mikor osszejottunk. Ismerem az egesz csaladjat, anyukaja nagyon szeretett engem. Tudom milyen csaladi elete volt elotte, nem hazudott, nem akart nekem bemeselni semmit.
En csak azt tudom megosztani amit en csinalnek. Mikor nekifog panaszkodni...leallitanam es megmondanam neki hogy a gondjait, problemai hagyja csak szepen otthon. Neked csak a jot hozza vagy semmit. Ha neki otthon van annyira jo hogy nem akar elmenni...akkor azokat is hagyja otthon. De ezt en tennem meg. Mikor kidobod az ajton, csukd be az ablakot. Es hagyjal magadnak egy kis idot hogy egyedul is legyel, mert te hazassagodbol mindjart belementel ebben a kapcsolatban. Legyel kicsit egyedul is es donts el hogy mit is akarsz tulajdonkeppen. Mert igy termeszetesen nem allapot ahogy ti vagytok. Es akkor talan o is meglatja hogy mit veszit.
Mert normális életet szeretnék élni,nekem így mr ez tartható fenn,nem megy.
Amúgy nem csak a jót kapom belőle ,mert minden gondját megosztja a pénztelenségét, a munkanélküliségét...nem csak móka és kacagás.
Cupi! Ide jár a családomhoz egy jó ideje, most már nem(miattam), de volt,hgy itt ebédelt, vacsorázott. oly mindegy,hogy mosok-e még rá, vagy nem.
Ez így abnormális állapot.
A tiétek is más, nektek bevált úgy,én erre alkalmatlan vagyok.
szia!!
Köszönöm az érdeklődést!
Még együtt vagyunk,bár már pár dolgon keresztül mentünk. Mostani állás szerint nem mondhatnám jónak a kapcsolatunkat, sajnos.
Én eljutottam arra a pontra,hogy ebben a formában nem tudom csinálni, ő pedig nem tud dönteni,amit nem csodálok,mert nem úgy viselkedem vele,hogy az "csábító" lenne egy váltáshoz.
Nincs hét,hogy ne veszekednénk... én fújom a magamét, neki pedig ebből elege van, ezzel teszem tönkre szerinte a kapcsolatunkat.
Mégis, ha kidbom az ajtón, visszajön az ablakon.
A reményt,hogy valaha mi együtt élünk teljesen elvesztettem.
Mindketten örök bizonytalanok vagyunk. Én benne,mert nem hiszek neki, ő pedig abban,menne-e együtt.
Többiek,merre jártok??
Örülök, hogy írtál.
Így már valóban másképp fest a helyzet.
Viszont ha nem lett volna szerető, akkor lehet, nem találtál volna vissza a férjedhez. Szenvednél mellette esetleg. Persze ez nem biztos. Én hiszek abban, hogy semmi sem történik véletlenül az életben.
A férjed tudja, hogy viszonyod volt/van, vagy csak annyit tud, hogy tetszett ez a másik férfi? Meg tudott bocsátani?
Írod, mindkettőt szereted. Őszintén, ha nem lenne gyereked, melyikkel tudnád elképzelni az életedet? Mert azért a gyerek egy nagyon szoros kapocs.
A saját példámból kiindulva, így utólag szemlélve az eseményeket, nekem jót tett az ábrándozás, vonzódás valakihez. De nem történt semmi, és most már nem is bánom. Pedig akkor nagyon rossz volt, hogy semmi sem történt, nagyon rosszul éltem meg. Viszont már nem is szoktam őt látni, és szép lassan csak egy kis emlékké vált ez a vonzalom. És igen, az én férjem is nagyon jó ember, azt hiszem, megtanultam őt értékelni, máshogy viszonyulok hozzá már. És kár lenne tagadni, nagyon erős kapocs a lányunk.
Igen, boldog voltam, mostanra viszont a boldogságot felváltotta a bűntudat...
Rájöttem, hogy remek ember a férjem...
Visszataláltam hozzá.
Időközben viszont a "lovag" mélyen belém szeretett...
Újabb vívódás vette kezdetét: mostmár két férfi szeret - én is úgy érzem, szeretem mindkettőt, csak valahogy másképpen.
Menekülnék már a kapcsolatból, de a félelem-fájdalom visszatart.
Boldogabb volnék, ha csak gondolatban történt volna meg mindez...
Visszacsinálnád? Miért? Én mondjuk csak pár hozzászólást olvastam, de azokban kifejezetten boldognak tűnsz, élvezed, hogy figyelmet törődést kapsz az új "lovagtól".
Mi volt a baj, a rossz része?
Mondjuk az én esetemben semmi sem történt, és már nem is látom azt a pasit, aki felkeltette az érdeklődésemet. Aktuálisan hiányérzetem volt, és beleképzeltem valamibe/valakibe valamit, ezt már tudom. De ettől függetlenül jó volt ábrándozni.
Írj, én szivesen olvasnám, mi történt Veled!
..de csók már volt,azt írtad,ugye?
Az,hogy nem történt több,már részletkérdés :)ha lelkileg máshol jársz,ott már van valami, tagadhatatlanul.
Tudod,akit igazán szeretünk,attól ezredszer is szívesen hallgatjuk, mi lesz a vacsora .
Érdekes hogy ezt írod, hisz a nyitó hozzászólásodat akár én is írhattam volna.
Én is tudom nem szabad, de szabadulni? Hogyan? És végül is nincs szex. Ez nem megcsalás. Vagy hogy minden este rágondolok már az? AZ. Az egyik felem tud minden okos válasz. De a bolond, ami már olyan rég volt.... És olyan jó azt érzeni nő vagy, nem csak cseléd (házimunka), anya. Nem csak az a kérdés mi a vacsi.
Ötössel ellentétben az én válaszom viszont egyértelmű NEM... arra a kérdésre, hogy megéri-e...
Ez is bizonyítja, hogy minden eset más. Mai eszemmel biztosan nem mennék bele ilyesmibe.
Azt tanácsolom mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, hogy mielőtt belemegy egy lopott kapcsolatban, mindent tegyen mérlegre. Jót is rosszat is, a lehetséges következményeket.
Én visszacsinálnám, ha tehetném.