Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Szerelmes versek

uppsz
Létrehozva: 2003. március 18. 14:25
Sziasztok!

Szerelmes verseket szeretnék gyűjteni!
Ha csak egy igazán szép is van a tarsolyotokban, vagy ha tudtok olyan honlapokat, fórumokat, ahol találok ilyeneket, írjatok nekem!
Előre is köszönöm! :))
  1. Torolt_felhasznalo_701219
    Torolt_felhasznalo_701219
    2014. május 30. 21:157771.

    Ady Endre

     

    Add nekem a szemeidet

     

    Add nekem a te szemeidet,
    Hogy vénülő arcomba ássam,
    Hogy én magam pompásnak lássam.

    Add nekem a te szemeidet,
    Kék látásod, mely mindig épít,
    Mindig irgalmaz, mindig szépít.

    Add nekem a te szemeidet,
    Amelyek ölnek, égnek, vágynak,
    Amelyek engem szépnek látnak.

    Add nekem a te szemeidet.
    Magam szeretem, ha szeretlek
    S irigye vagyok a szemednek.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_701219 (7770)
    2014-05-30  07:40
  2. Torolt_felhasznalo_701219
    Torolt_felhasznalo_701219
    2014. május 30. 07:407770.
    Juj, ezt valamiért aláhúzta, bocsi.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_701219 (7769)
    2014-05-30  07:37
  3. Torolt_felhasznalo_701219
    Torolt_felhasznalo_701219
    2014. május 30. 07:377769.

    Vörösmarty Mihály

    Tűz és viz


    Egy tűz van csak erős, és egy víz árja hatalmas,

    Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt:

    Mindkettőt szemeidbe, o némber! az istenek adták:

    Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez.

    előzmény:
    uppsz (1)
    2003-03-18  14:25
  4. 2013. szeptember 4. 00:277768.

    Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
    Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
    Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
    Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
    Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
    Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
    Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
    Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
    Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
    melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad,
    majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után,
    akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
    Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk,
    rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk,
    lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak,
    akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt.
    Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár,
    légy te a vándor, ki végül hazatalál,
    de én had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak,
    ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
    Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé
    értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
    Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:
    Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
    Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
    Szeretlek, örökké.

     

    http://www.youtube.com/watch?v=4wwYxzKX-KM

  5. 2013. szeptember 3. 23:407767.
    Mikor egy este otthon egyedül talál
    az ablakon kinézel, de semmit se látsz:
    Mondd gondolsz-e rám?

    Mikor a napok léggömbjéből az idő elszivárog
    és elfelejtett szavak után nem fordulsz már vissza
    Mondd gondolsz-e rám?

    Megteszel mindent, úgy csinálsz, mintha élnél,
    órádra nem nézel, elrohansz, mielőtt sírásra görbülne a szád
    Mondd gondolsz-e rám?

    Mit elvettél magadtól nem kapod ajándékba vissza,
    imád az égbe, hallgatásod a földre száll,
    Mondd, gondolsz-e rám?

    S mikor tavasszal nyílnak az erdei virágok
    magadat a tükörben olyan öregnek látod,
    Mondd, gondolsz-e rám?

    Tested áruként a holnapnak kínálod,
    és napról-napra árulod el titkaink másnak,
    Mondd gondolsz- rám_

    Mikor szerelmes kutyák vonyítanak az éjben
    Te egyedül gyötrődsz fészkedben
    Mondd, gondolsz-e rám?

    Pedig várod, hogy az élet újra Rád találjon,
    de legbelsőbb titkaid nem érti új barátod:
    Mondd gondolsz-e rám?

    Egyszer majd, tudod, szép lesz újra minden,
    nem lesz hiba a dalban, nem lesz hiba a versben,
    igaz lesz minden szó, a csókok szívhez érnek,
    s a madarak messzi délről lassan hazatérnek...

    S én várni fogok, mert várni kell arra, aki nem jön el...
    Fáradt éjszakában tudod álmatlan a csend,
    De hajnalban a derengés még reményt üzen,
    Éhes madár a reggel, az emlék megpihen,
    akit az éjjel vártam, nem jön ma sem el...

     

    Viktor Máté - Koltai Gergely : Mondd gondolsz-e rám

     

    http://www.youtube.com/watch?v=Jq8zYIyiZ1o

  6. 2013. július 26. 16:577766.
    MAJD MEGÖREGSZEL

     

    http://www.youtube.com/watch?v=g4VNeOEBC9Y

     

     

    Majd megöregszel és bánni fogod,
    hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
    A lelkiismeret majd bekopog
    s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

     

    Lesz vén ebed s az melléd települ.
    Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
    mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
    Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

     

    Az öreg kutya néha majd nyafog,
    de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
    hanem valaki hiányozni fog
    a multból ahhoz a magányos csendhez.

     

    Majd tipegsz s ha eleget totyogott
    rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
    áll ifju képed. Hozzá motyogod:
    "Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

     

    "Mit is tehettem volna?" - kérdezed,
    de fogatlan szád már nem válaszolhat;
    s ki a nap előtt lehunyod szemed,
    alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

     

    Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
    mint a csikó, hogy a hámot levesse.
    S a félelem tünődik, nem a vágy,
    a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

     

    Magadban döntöd el. Én fájlalom,
    hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
    Mert elfárad bennem a fájdalom,
    elalszik, mint a gyermek s én is véle.

     

     

    1936. nov.

     

     

    Hogy lehet ilyen gyönyörű verset írni?

    Eszméletlen!

    Hallgasd is meg feltétlen! Ronyecz Mária úgy mondja el, hogy sírni kell.

  7. 2013. június 8. 19:197765.

    Váci Mihály

    VIRÁG

     

    Hajamban mennyi csók illata fészkel,

    mint rozs tövén a fürj-sírású szél,

    szememben szomjas vágyak nyája térdel

    szerelmed kóborló vizeinél.

     

    Állad remegve fogom a kezembe és arcodat,

    mint lámpát fordítom a homlokodra: - Láss!

    és mondd, szeretsz-e, mikor

    szeretni magam nem tudom.

     

    De jó is lenne még dúdolva-sírva

    átcsavarogni néhány éjszakát,

    s nézni, mikor ruháidból kinyílva

    karcsún derengsz, illatozó virág.

  8. 2011. július 23. 13:557764.
    Nagyon szép versek vannak itt
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_635120 (0)
     
  9. 2010. október 30. 17:387763.
    Milyen igaz!
    előzmény:
    Sarapod2 (7749)
    2008-12-21  17:39
  10. Torolt_felhasznalo_343248
    Torolt_felhasznalo_343248
    2010. szeptember 12. 15:357762.

    B.Radó Lili: Csak várni ...

     

    Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
    szemedből boldog álmok édes derűje árad,
    lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
    fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

    Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
    a szíved néha-néha hangosabban dobban,
    hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
    ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.

    Riadt szemedben némán fakul a ragyogás
    s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
    Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
    de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
    szemedből könny után könny törületlen szivárog,
    s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
    szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
    már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
    és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

    / B.Radó Lili /

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_617162 (7737)
    2008-06-27  14:12
  11. 2010. augusztus 10. 08:527761.
    WEÖRES SÁNDOR: LIED

     

     

     

    Várlak a déli sugárban
    Várlak az éji sötétben
    Várlak a télben, a nyárban
    Várlak a földön, az égen

     

    Szél remeg át a határon
    Fényei fogynak a nyárnak
    Ó, te örömteli álom
    Holtomig én idevárlak

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_ (0)
     
  12. Torolt_felhasznalo_254605
    Torolt_felhasznalo_254605
    2010. augusztus 8. 19:477760.

    Nékem legkedvesebb...

    ..............

     

    Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
    s tavaszi zápor fűszere a földnek;
    lelkem miattad örök harcban él,
    mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
    csupa fény és boldogság büszke elmém,
    majd fél: az idő ellop, eltemet;
    csak az enyém légy, néha azt szeretném,
    majd, hogy a világ lássa kincsemet;
    arcod varázsa csordultig betölt,
    s egy pillantásodért is sorvadok;
    nincs más, nem is akarok más gyönyört,
    csak amit tőled kaptam s még kapok.

    Koldus-szegény királyi gazdagon,
    részeg vagyok és mindig szomjazom.

     

     

     Lehet, hogy volt már, de úgy vélem, megéri  gyönyörködni benne!

     

    előzmény:
    uppsz (1)
    2003-03-18  14:25
  13. Yl
    Yl
    2010. augusztus 7. 21:557759.

    Csendben ültél előttem

    Fanninak

     

     

    Búzafonatot viseltél fejeden,
    egy aranyló koronát.
    Én csak néztelek perceken át, mikor
    csendben ültél előttem.

    Figyeltél édesen,
    kik vagyunk, kik jöttünk 
    Hozzátok, s mi ügyben. 
    Ekkor is csak 
    csendben ültél előttem.

    Hallgattál nagyokat,
    kérdezhettünk okosakat.
    Fejed ingása adta igenlő,
    esetleg tagadó válaszodat.
    Te higgadt voltál és csak
    csendben ültél előttem.

    Járhattad Csodaországot,
    annak sok-sok zegzugát,
    mit legszeretőbb hang, Teremtődé adott át.
    Átnyújtá a kulcsot, igyekezz hát,
    a csoda Benned él, őrizd is és add tovább!
    Ez járt a fejemben, ahogy
    csendben ültél előttem.

    Kosarából tekintgetett ránk 
    kis négylábú egérkergetőd.
    Felvetted, s magadhoz ölelted.
    - Bár lehettem volna akkor az a lény!
    Orcádon megcsillant az ablakon át,
    tolvajként besurranó fény.
    Ekkor Tőled pár méterre újra 
    vibrált a levegő, s Te csak
    csendben ültél előttem.

     

     

     

    2004 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_568697 (2782)
    2004-08-17  11:38
  14. Torolt_felhasznalo_956402
    Torolt_felhasznalo_956402
    2010. június 28. 12:567758.

    József Attila: Gyermekké tettél

      

    Gyermekké tettél. Hiába növesztett

    harminc csikorgó télen át a kín.

    Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.

    Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

     

    Számban tartalak, mint kutya a kölykét

    s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.

    Az éveket, mik sorsom összetörték,

    reám zudítja minden pillanat.

     

    Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.

    Ostoba vagyok - foglalkozz velem.

    Hiányod átjár, mint huzat a házon.

    Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

     

    Reám néztél s én mindent elejtettem.

    Meghallgattál és elakadt szavam.

    Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;

    hogy tudjak élni, halni egymagam!

     

    Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -

    magamba bujtam volna, nem lehet -

    alattam kő és üresség fölöttem.

    Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

     

    Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,

    kinek szeméből mégis könny ered.

    Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén

    nagyon meg tudtam szeretni veled.

    1936. máj.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_820920 (0)
     
  15. Torolt_felhasznalo_956402
    Torolt_felhasznalo_956402
    2010. június 28. 12:527757.

    Tóth Árpád

    Esti sugárkoszorú

     

    Előttünk már hamvassá vált az út,

    És árnyak teste zuhant át a parkon,

    De még finom, halk sugárkoszorút

    Font hajad sötét lombjába a alkony:

    Halvány, szelíd és komoly ragyogást,

    Mely már alig volt fények földi mása,

    S félig illattá s csenddé szűrte át

    A dolgok esti lélekvándorlása.

    Illattá s csendé. Titkok illata

    Fénylett hajadban s béke égi csendje,

    És jó volt élni, mint ahogy soha,

    S a fényt szemem beitta a szivembe:

    Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,

    Vagy áldott csipkebokor drága tested,

    Melyben egy isten szállt a földre le,

    S lombjából felém az ő lelke reszket?

    Igézve álltam, soká, csöndesen,

    És percek mentek, ezredévek jöttek-

    Egyszerre csak megfogtad a kezem,

    S alélt pilláim lassan felvetődtek,

    És éreztem: szivembe visszatér

    És zuhogó mély zenével ered meg,

    Mint zsibbadt erek útjain a vér,

    A földi érzés: mennyire szeretlek!

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_820920 (0)
     
  16. 2009. június 29. 11:547756.
    WEÖRES SÁNDOR: A PAPRIKAJANCSI SZERENÁDJA

     

    Gyönge fuvallat a töba zilál,
    fények gyöngysora lebben,
    Sóhajom, árva madár-pihe, száll
    s elpihen édes öledben.
    Tárt keblemen reszket a kóc:
    érted szenved a Jancsi bohóc.


    Szép szemeidből vérzik az ég,
    sok sebe csillagos ösvény.
    Egy hajfürtöd nékem elég:
    sok sebemet bekötözném.
    Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
    meghal érted a Jancsi bohóc.


    Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
    ajkadon alkonyok égnek,
    Víg kedvem sűrű búba hajolt,
    téged kérlel az ének.
    Hogyha kigyullad a szivem a, kóc,
    nem lesz többet a Jancsi bohóc.

     

    előzmény:
    uppsz (1)
    2003-03-18  14:25
  17. Torolt_felhasznalo_770932
    Torolt_felhasznalo_770932
    2009. június 18. 14:327755.
    ózsef Attila:Nagy ajándékok tora 

    Ökölnyi nagy rubinkövet adok, 
    Akaszd nyakadba s nézd hogyan ragyog 
    Szived fölött, a melled közepén, 
    Csudáld, hogy ízzik, mint parázs, a fény. 

    Szememből fődre koszorút szövök, 
    Mint istennőhöz, hozzád úgy jövök, 
    Utad selyemmel, rímekkel verem, 
    De rajt' ne járj, mert ott sohaj terem. 

    Ha szomjazol, hát asszubort adok, 
    De pár sötétlő könnyet benn hagyok 
    S ha érzed, hogy az íze keserű -, 
    Azért csak idd, nincs édesebb nedű. 

    Ha tested fázik, lelkem Rád adom, 
    Két vállad bársonnyal betakarom. 
    És reszkető agyam, ha éhezel -, 
    Szükségbe nálam soha nem leszel. 

    S ha fáradt tested megpihenni vágy, 
    Nyugodj karomba, - nincs puhább faágy 
    S mert kell majd egyszer mégis oltalom: 
    Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom. 

    Fogadd el, vélük bármit is tehetsz, 
    Azért hozzám kegyetlen nem lehetsz. 
    Ha nem jönnél is, mind Tiéd marad, 
    Nem kéri vissza gyönge pillanat. 

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  18. Torolt_felhasznalo_770932
    Torolt_felhasznalo_770932
    2009. június 18. 14:317754.
    Romhányi József: 
    Diz-őz suta slágere 

    Nekem már régóta tetszik egy bak, 
    bármilyen fapofa, fura alak. 
    Hiába mondják az okosabbak: 
    a szerelem vak, 
    a szerelem vak. 

    Tiltanak tőle, ez ingerel csak. 
    Ő lesz az apja a gidáimnak! 
    Bár most egy fűrésszel él ez a bak. 
    A szerelem vak, 
    a szerelem vak. 

    Ha e sete-suta sztori 
    bosszant valakit, 
    hallgassa a kolostori 
    láma dalait. 
    Értelmet a slágerekben ugyan ki keres! 
    Ha szerző bakot lő, épp attól sikeres. 
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  19. Torolt_felhasznalo_770932
    Torolt_felhasznalo_770932
    2009. január 21. 08:207753.
    ez tök tuti
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
    2008-11-07  14:51
  20. Torolt_felhasznalo_198108
    Torolt_felhasznalo_198108
    2008. december 24. 21:147752.

    ADY ENDRE
    Őrizem a szemed

    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Világok pusztulásán
    Ősi vad, kit rettenet
    Űz, érkeztem meg hozzád
    S várok riadtan veled.

    Már vénülő kezemmel
    Fogom meg a kezedet,
    Már vénülő szememmel
    Őrizem a szemedet.

    Nem tudom, miért, meddig
    Maradok meg még neked,
    De a kezedet fogom
    S őrizem a szemedet.

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  21. 2008. december 21. 17:437751.

    Ezt a verset a Bory várba olvastam, és szinte hihetetlen, hogy ennyire szeresse a férj a feleségét. Csodálatos vers.

     

     

    Bory Jenő

    „Hogy lehet valakit ennyire szeretni,

    hogy lehet valakit angyalnak nevezni,

    hogy lehet,hogy angyal a földre leszálljon

    és mint földi asszony engemet szolgáljon.

     

    A földre leszálltál és angyal maradtál,

    a földi életemből égit varázsoltál.

    Ha egyszer visszaszállsz,

    vigy magaddal engem

    az angyalok közé protezsálj be szentem.”

    előzmény:
    uppsz (1)
    2003-03-18  14:25
  22. Torolt_felhasznalo_456046
    Torolt_felhasznalo_456046
    2008. december 21. 17:397750.
    Nem tudok rájönni mi a hiba. Sajnálom, hogy nem tudom másolással betenni a verset, bepötyögni nincs időm.Megköszönöm, ha valaki elárulja, mit csinálok rosszul.üdvCarie
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  23. 2008. december 21. 17:397749.

    Nem igazán szerelmes vers, de nekem tetszik.

     

    Oly furcsák vagyunk mi emberek,
    A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
    Egymásról azt hisszük, boldog talán,
    S irígykedünk egy-egy vidám szaván.
    Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
    A gondolatai tiszták, szabadok.
    Nem vesszük, dehogy vesszük észre,
    Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
    Különösek vagyunk mi emberek,
    A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
    Hazugság az egész életünk,
    Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk.

    előzmény:
    uppsz (1)
    2003-03-18  14:25
  24. Torolt_felhasznalo_456046
    Torolt_felhasznalo_456046
    2008. december 21. 17:377748.
    Tóth JánosA zene varázsaHalk zene szól szobámban, hallgatjuk Én s magányHegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán.Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég,Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég.Fuvola vigasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik,Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlikA dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása,A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba.Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam,A zene megtölt, feledek mindent s hallgatom boldogan.Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallamA csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban.Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseimÚjra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein,Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje,Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     

Címlap

top