Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Karácsony - család nélkül
Létrehozva: 2013. december 23. 20:02
Sziasztok!
Várok ide másokat, akik egyedül ünnepelnek, épp most vesztettek el valakit, szétment a családjuk, vagy akármilyen okból kifolyólag FÉLNEK az Ünnepektől.
Mert ezek a napok a veszteségeinket is felnagyítják.
Várok olyanokat is, akik voltak ebben a helyzetben, de kilábaltak belőle.
Nem búsulni szeretnék, de hátha tudunk egymásnak okosat mondani.
BOLDOG UJ EVET. szoval igaz regen volt de:miko sikerult egy lakast vennunk anyosek meg lattak es befejeztek. akko volt a lanyunk 3 eves.
se
telefon, se karacsonyi vagy szulinapi ajandek. rendbe van, es 4 es fel ev mulva karacsony elott 2 hettel csong a telefon, anyos volt: kerte menjunk at vacsorazni.
adtam ferjemet rugtun, aki mondta: 6 evet laktunk egyutt sose hivtatok vacsorara, at megyunk de csak egy kavera,
at mentunk. a gyereket az ajto ele allitottuk es csongettunk. anyos nyit ajtot es:kisleanyka kit keresel?? ekko lepet ferjem elo.
ja meg erezte a szive hogy fel ev mulva lelepunk.
mikor meghalt 3 eve is meg csinalta a fesztivalt. mindent a lanya fiara hagyott.
ferjem es lanyom semmit se kaptak.
ez volt a ertelmisegi csalad.
szep es EGEZSEGES BOLDOG, UJ ESZTENDOT MINDENKINEK.
Persze, könyörögni, sőt kérni sem jó már, ha maguktól nem jut eszükbe.
Nálunk az a vicc, h fiam az egyedüli unoka a családban, exférjem egyke gyerek, az én tesómnak nincs gyereke még. Míg együtt voltunk, nagyszülők VERSENGTEK a gyerekért, hová megyünk, jöttek stb stb.
Miután szétmentünk, ELFELEJTETTÉK kb, h van unoka. Főként exférjem szülei. Ez olyan döbbenetes, váratlan reakció volt....
Az apai nagyanyja a gyerekeimnek, mikor már elváltunk, és az apjuk vitte hozzá a gyerekeket, közölte vele: "legközelebb nem kell ám hozni a gyerekeket".
Nem tudunk mit tenni, vannak ilyen "nagyszülők", bár esetükben ez a megnevezés hatalmas túlzás, úgy gondolom. Szerencsére jó messzire lakik, így nem futhatok össze vele még véletlenül sem. Exapósom, aki szerette az unokáit, sajnos már sok éve nem él. De a nagylányom 13 éves, 2,5 éve váltunk el, de addig sem jutott soha eszébe az exanyósomnak, hogy mondjuk egy hetet nyáron ott töltsenek a gyerekek, csak hogy együtt legyenek.
Én úgy vagyok, hogy nem könyörgök senkinek sem, ha nem segítenek, hát nem, majd megoldom egyedül vagy másként. Lehet, hogy nehezebb, körülményesebb, de a könyörgés nem az én stílusom. Igazából én is kizárólag anyura számíthatok bár őrá a mozgásának korlátozottsága miatt is inkább csak a saját lakásában, nem tud gyerekekért jönni-menni, de ha odaviszem őket, akkor vigyáz rájuk. Apámra már csak ha nagyon nagy a szükség és sehogy máshogy nem tudjuk megoldani, de ha teheti, inkább kihúzza magát belőle. Ez van, ezért igyekszem az életemet úgy rendezni, hogy a lehető legkevesebb segítségre legyen szükségem.
Fú eszembe jutott még egy durva dolog.
Tavasszal volt egy hasi nagyműtétem, azt sem tudtam, jó vagy rosszindulatú daganat (szerencsére jóindulatú, jól vagyok).
S az exférjem szülei a fülük botját nem mozgatták, hogy míg kórházban vagyok, legalább vigyázzanak gyerekre, s még exférjem is morgott!
(Velük éltem egy vérosban akkor, szüleim kmre voltak).
Hát most nem azért, nem kívánok senkinek ilyen daganatokat, nyílván, de az összes engem osztó p...a gondoljon már picit bele, brki lehet beteg, kerülhet kórházba egyedül gyerekkel, azt hogy az Úristenben oldja meg egyedül???????
Így a normális, ahogy írod. Amúgy városi életmód sem akadályozza meg a nagymamaságot szerintem.
Kicsit más pédával éljek: Mikor 3 évig egy belvárosi társasházban éltünk, kb ugyanúgy összecsődítettem szomszédokat, mintha vidéki faluban lettünk volna. Max nem az utcán, hanem a felsőszomszéd tetőteraszán, vagy valaki nappalijában vacsoráztunk, beszélgettünk együtt.
Épp most volt itt nagybátyám és barátnője. A barátnő nagyon fitt hölgy, nemrég óta nyugdíjas. A lányának 1 éves ikrei vannak, napi 8 órában segíti őket, mert ikrekkel még közlekedni sem könnyű.
Viszont én önző szemét vagyok, mert azt gondolom, heti 2 alkalammal egy másodikos gyerekért iskolába menni míg az anyja dolgozik, természetes.....
Én is így gondolom! Mi is sokat voltunk pl nagyszüleim vízparti nyaralójában nyári szünetekben. Még akkor is, mikor pl anyukám tudott volna ránk vigyázni, csak mert jóléreztük magunkat nagymamámmal!
Aztán rám meg dobálják a köveket, hogy ha annyit "elvárok", hogy heti 2x elhozza a Mama a gyereket, hogy a gyerek legyen nagyszülővel is, és ne havi 100 csak havi 80 legyen a szitter (most csak költői túlzással éltem, meg írtam számokat). Atyaég!
Szerintem az ilyen nők, akik osztanak, hogy más is megoldja a (bocsánat kinek nem inge, ne vegye magára) pénzért elletett kategória. Nincs mindenki mögött tarháló apuci.
Másik halálom az volt, mikor panaszkodtam, hogy 48 órás hétvégék bezárva egyedül gyerekkel, meg minden este egyedül stb. Okosanyuk sírnak, hogy az ő férjük is sokáig dolgozik. De VAN férjük és DOLGOZIK, mentálisan, egzisztenciálisan támasz. Az ilyen nől soha nem is maradnának egyedül. Ha egyes számú apuci lelép, elő a síkosító, benyom, tövig a következő f...., aztán biztonságért ellenek még 1-2-t.
Hangsúlyozom, nem a felelősségteljes, szerelemből történő gyerekvállalás ellen vagyok, hanem a biztonságért faszikhoz szaladó ellőgépek ellen!
Én 3 évig jártam a nagymamámat ápolni anyuval. Levágták a lábát, és a papám bár sokmindent megcsinált, de azért kellettünk oda mi is. Minden nap, munka után mentem anyuért (még ő is dolgozott) és mentünk a mamámhoz, vittünk ételt, elhoztuk a mosnivalót, megmostuk a haját én meg megcsináltam neki, stb. Nekünk ez természetes volt. A papám mondta annakidején mindig anyu testvéréről "jönnek a heti egyszeri kötelező látogatásra", mert nekik valahogy nem jutott eszükbe, hogy segítsenek, pedig ők évekig ott éltek náluk, oda születtek a gyerekek, a nagyszüleim iszonyú sokat segítettek nekik...
Mindegy, a lelkiismeretével mindenkinek magának kell elszámolni.
Nem kell olyan messze menni az időben, amikor még a nagycsalád volt a természetes, hogy egy házban éltek a nagyszülők, a szülők, a gyerekek, és teljesen természetes volt, hogy segítenek egymásnak. A kis lakások, meg az életmód, az igények változása okozta ezt a helyzetet, hogy a családok eltávolodtak egymástól és igazából egyik sem tudja megoldani az életét hosszú távon. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy a nagyszülők előbb-utóbb gondozásra, ápolásra szorulnak. Ha addigra elmarják maguktól a gyerekeiket, unokáikat, ki fogja őket gondozni???
Egyébként ez nagyon fura. A mi generációnk (37 vagyok) sokszopr nagyon komoly nagyszülői segítséggel nőtt fel.. de azt látom, sokan a szüleink generációjában (és nemcsak itt a fórumon) nyomják az én is megoldottam, nema rra van a nagyszülő, meg a ygereknek kötelessége stb.. de cserébe nem adnak. hanem max közlik, megszültelek felneveltelek... De visszafele meg elvárás, hogy gondoskodjon az ember... Hát én nagymamámat annó ápoltam, de tök természetes volt, mert jelen volt az életemben. nyílván betegen, se teszi ki az ember. De akik nem akarnak résztvenni családként egymás életében mit várnak?? hogy majd egyszercsak jönnek, hogy de most?? közben hagytuk a másikat megszakadni?? És itt nem az egyoldalú segítségre gondolok, hanem tényleg résztvenni egymás életében. akkor az oda vissza működik. és így van jól.
én sokszor megkérdem, hgy annó nagyszülők nélkül mi lett volna?? olyankor sértődés,csönd, kamu...
szal tényéeg azt vettem észre azok kiabálnak a leghangosabban,h gy mások is megoldják akiknbek fogalmuk sincs.
a legjobb, mikor nincs nagyszülő (én voltam úgy egy jódarabig, aztán anyám észbekapott, hogy jéé, nem ismerik a ygerekek, én meg modntam mitől?? sosincs itt.. ) de megy a sipítás, hogy lepasszolás a bébisitt... hahaha.. tényleg nemgondolkodnak a nők. csak szajkózzák a frázisaikat, és bele se gondolnak, miylen segítség nélkül.
(nekem már van segítségem tönbbnyire, szal befogom. de voltam segítség nélkül, én mindent megragadtam. de azért az okosok észosztása, röhej)
a legjobb a lepasszolós duma. ha pár órát a naygszülővel hagyja az ember a gyerekét, lepasszolja, na ezt is ált olyanok mondják, akiknek rendszeresen van segítségük, és természetes.
hja, és a legjobb.. a ygereknek csak az anyjára van szüksége :D :D de nem ám csecsemőkorban, hanem mit tudom én 4 éviog... persze se apa, se barátok,s e rokon senki... neveljünk a gyereket anyavákuumban... aahhhhaaa.... na csinálja az akinek hét anyja van. És akkor 4 évesen mitől lesz a ygerek nyitott,bátor stb?? hogy kerül közösségbe, hogy tanul meg másokkal kommunikálni??
kicsit el bírnak csúszni a nagy szólamokkal a magyar nők.. persze ha belekérdezget az ember, nem így csinálják a szólamosak se.
Ez sajnos nagyon így van! Hiába csinál bármit aki egyedül van, szétszakadni nem tud, két helyen lenni egyszerre nem tud, egyszerre mindig ugrani amikor a gyerekenek szüksége van rá és emellett biztosítani a megfelelő egzisztenciát nagyon nagy mázlinak kell lenni, hogy ez csuklóból sikerüljön (értsd egy baromi megértő munkahely magas fizetéssel)...
Segítség nélkül általában nem megy! Nem tudom, miért olyan nagy probléma, ha egy nagyszülő segít, én is meg fogom tenni, amikor majd oda jutok, mert szerintem egy családban természetes, hogy ott segítünk egymásnak, ahol tudunk. Sokszor nézem, amikor hozom-viszem a gyerekeket, hogy milyen sok gyerekért megy a nagyszülő! Mert ha már nyugdíjas, vagy olyan a munkabeosztása hogy meg tudja tenni, akkor miért ne tehetné? Nem a saját unokája? Nem tudom, érdekekesen vannak bekötve az emberek...
A gyerekeim sem azokhoz a hagyszülőkhöz kötödnek, akiket évente csak pár alkalommal látnak, hanem azokhoz akik rendszeresen jelen vannak az életükben. Belegondoltak már abba, akik azt mondják, hogy a nagyszülő az csak ne vigyázzon az unokára, hogy mennyi emléke lesz a gyereknek a nagyszülőről? Mert rám is vigyáztak annakidején nem is keveset a nagyszüleim, és nekem nagyon jó emlékek maradtak meg róluk. És ezek az emlékek maradtak meg, nem azok, amikor ilyen-olyan alkalommal egy kicsit együtt voltunk! Hanem a náluk töltött idő, a lakásuk illata, a reggeli felkelések, a dolgok amiken együtt nevettünk, vagy a rosszaságok amikért megbüntettek, a közös titkok, a főzés, a játék, az uszodázás, az ételek, stb. És még ha nincsenek is már velem a nagyszüleim akiket imádtam, ezek az emlékek, az arcuk, a hangjuk, újra és újra bevillannak, és olyankor egy picit újra itt vannak...
Oh egy nlcs bölcsesség
persze gondolom te is olyan vagy, aki természetesnek veszi, hogy segítenek neki.. csak neked ne kelljen...
Úgy vettem észre legtöbbször kétféle ember szajkózza ezt:
az egyik, akinek bőven van segítsége, és fogalma sincs miylen az TÉNYLEG segítség nélkül megoldani midnent.
a másik, aki rátelepszik a ygerekeire, és tervezgeti, hogy irányítja őket élete végéig, vagy mehetnek a ygerekek fel is út, le is út, de segítség önzetlenül nincs, csak elvárások, hiszen a ygerek legyen hálás...
pff... gondolod erre van szüksége a topikindítónak, vagy bárkinek aki egyedül van?? pláne karácsonykor??
azért gondolj bele, amikor tényleg tökegyedül vagy... azt jön egy okos, hgy de megoldják.. jelentem, nem nem szokták tökegyedül csak úgy nagylazán megoldani.. hanem beledöglések árán. De ugye iylet nem kívánunk másnak igaz??
Igen? Nem arról szól a család, hogy oda-vissza segítjük egymást? Nálunk mind a 4 nagyszülő nyugdíjas, és mikor tehettük, mi is segítettük őket.
Látszik, hogy nem tudsz belegondolni a helyzetembe ahogy a legtöbb nő nem is tud. Ismersz nőt aki egzisztencia, munka nélkül tök egyedül van? Ezek szerint nem. Az miért akkora dolog, hogy évekig bejelentettem anyám az akkor jólmenő cégembe, s cserébe míg talpraállok heti 2x elhozná a gyereket?
Nekem aztán lehet másokkal példálózni, akik családban élnek, Ha apa és anya együtt él, együtt dolgoznak, két fizu van, már könnyebb.
Sziasztok!
Mindíg féltem a Karácsonytól.Ma sem jobb a helyzet.Miután az édesanyám decemberben meghalt, gyászolok, de helyette meghívtam ma ebédre egyik egyedülálló barátnőmet, hogy ne legyen 3 napig egyedül.Szent este 3-saban voltunk férjemmel, aki most épülget egy műtét és egy korházi műhiba miatt és a nagyobbik fiammal, akivel mindíg gondok voltak.Nem tanult, szembe került a törvénnyel, ennek következményeit viseli most.Kisebbik fiam éppen szakított Velem, mert nem fogytam le meg lenéz mert nem vagyok gazdag és makk egészséges. Így is van egy kedves fám, volt halászlé és ajándék is.
A nagyszülő nem ingyenes bébiszitter.
Rengetegen dolgoznak, és megoldják a gyerekek hazavitelét az oviból, és iskolából.
Az a fura, míg házasságban éltem, 24.-én soha nem voltunk csak hármasban, mert az egyetlen unoka miatt a 4 nagyszülő szétszedett minket. Ez sem volt egészséges.
Mikor meg szétment a 3as egységünk, akkor a nagyszülők mintha elfelejtették volna, hogy volt egy unokájuk. Vagyis nekik csak jogaik maradtak mint nagyszülőknek, de minimális segítség (értem ezt, h el tudjak menni dolgozni, s hetente 2x legalább gyerekért elmenjenek suliba) már nem.... Ezzel valahol az unokát is bűntetik, mert így sem egzisztenciálisan, sem mentálisan nincs biztonságban.
Szal nekünk a barátok megmaradtak. Csak a család egyik ága veszett el teljesen.
De mint írtam felszabadító érzés. Már nem fura, hogy 24 én csak mi vagyunk. Az ünnepek környékén, meg amúgy is a fontos kölcsönös kapcsolatainkat úgyis eddig us, zutŕn is jut idő.
A karácsony meg békés és nyugodt így . Persze ehhez le kell zárni a dolgokat. De ha sikerül akkor ez is egy nap. Amikor ha van kit megöleljük.De ezt megtesszük bármikor máskor is:-)
Mi kettecskén voltunk viliáján (dec. 24.-én) a férjemmel. Pedig nekem van egy gyerekem, neki meg egy apja. Testvérem családdal, nagybácsim is saját családjával ünnepelt.
Évek óta így megy ez már. Mostanában már attól rettegünk, nehogy beállítson valaki az ünnepek alatt. Pedig régen bármit megadtunk volna érte. Meg lehet szokni a rosszat is, a végén már az lesz a természetes.
A nagybácsi 26.-án valószínűleg beállít. Már előre rettegünk tőle, hogyan fogjuk kezelni a helyzetet. Mivel lehet, hogy több napig nálunk marad.
Nem lehet könnyű, valami mediátorra nem gondoltatok pl? Most lehet hülyeséget mondok, de soha nem leht tudni.
Exférjedet nagyon összetörte, hogy otthagytad, nem bír túllépni rajta. Csak hát nem a gyereket kéne nyomás alatt tartania, nem?
Fiad Titeket új pároddal nem látogatott meg még soha? Nem tölt Veletek néha hétvégét, stb? Ez nem is merült fel?
Fiad mennyi idős?
Új párod valahogy tud ebben lelkileg támogatni?
Drukkolok, hogy előbbutóbb sieküljön elköltözni és minden jól alakuljon Veled. Most viszont elnézést kérek, el kell mennem, elkezdek főzőcskézni és még némi takarítanivalóm is van a lakásban. Később még benézek. Egyébként én is egyedül vagyok, most is, mert párom BKV-s és ma is, holnap is, holnapután is dolgozik, szerencsére délelőttös beosztásba rakták, és 5 óra körül már itthon lesz. Apu is csak 28-án fog jönni, mert Szolnok megyében lakik, 100 km-re tőlünk. Hát ez van... Kellemes délelőttöt minden magányos fórumozónak (és nem magányosnak is persze.)
A Te történeted nagyon jól alakult.
Mikor volt munkahelyem, én is családtagként éreztem a kollégákat sok esetben.
Most ismét itthoni a munkám, kényszerből szüleimmel lakom (remélem nem sokáig), s itt még vendéget sem fogadhatok. Szóval itt így.... míg mardok esélytelen minden.
Szüleimnél voltam, de jobb lett volna egyedül. Mióta exemmel szétmentünk, szüleim megváltoztak (kimutatták igazi arcukat), s támadnak, számonkérnek. A részleteket nem írnám le, mert sokan lehet nem értenének, támadnának. A lényeg, h felesleges olyan kapcsolatokat erőltetni, melyekben mindenki kikészül. Még rosszabb a Karácsony olyan emberekkel akiktől megbetegszünk, mint egyedül.
Utána amúgy voltam egyedül 5 napot, mikor fiam az apjánál volt. Mindenki a családjával volt, lementem egyedül discoba. Elkedzett volna udvarolni egy srác, nem volt szikra, és csak ürességet éreztem... S említettem, hogy bejárós munkahelyem sincs, otthonról egyedül....
Felnőtt fejjel találtam meg a páromat, 37 éves voltam, ő pedig 47, amikor megismerkedtünk. Előtte én nem nagyon költöztem össze olyan nagyon könnyen a volt párjaimmal (konkrétan egy exemmel éltem együtt két évig), ezért én tényleg sokáig éltem, laktam egyedül. Nálunk kicsit a család, anyukám korán meghalt rákos betegségben. Egy szörnyű esemény során apukámat több, mint 20 évre elveszítettem. Mikor a szüleim váltak, apu utána nem keresett minket. Nagyon nehéz volt az a majd' 21 év (20 és fél év), hogy gyakorlatilag azt se tudtam, él-e hal-e apu. Utána megkerestem. Aki nem tapasztalt ilyet, az úgyse tudja, milyen egy szülőt elveszíteni, majd újra visszakapni. Hála Istennek nagyon jól sült el apu felkutatása, sikerült újra egy családdá kovácsolódnunk. Apu "meggyalogolta" már az utat (ahogy az egyik ismerősöm mondja), a szenvedés jobb emberré tette, hihetetlen, de rengeteget változott ahhoz képest, amilyen volt gyerekkorunkban, és szerencsére mindenben csak JÓ irányban változott. Elmondhatom, most már olyan jó a kapcsolatunk, minha az a kimaradt 20 év nem is lett volna. Megismertem apu új feleségét (már 13 éve házasok), ott van két fiútestvérem, akiket nagyon szeretek, mert nagyon rendes, jó emberek. (Ők a hölgy gyerekei, nem apu vérszerinti fiai). Mindegyik családtaggal nagyon jó a kapcsolat alakult ki. Apunak már vannak unokái is, jófej, vagány, életrevaló kölykök, nagyon szeretem őket. Örülök annak, hogy visszavettem a büszkeségemből, gőgömből, és és elindultam 3 évvel ezelőtt felkutatni az aput. Így nyugodott meg a lelkem, hogy én megtettem a családegyesítésért azt, amit lehetett. Sikerrel jártam. Egyébként ami nagyon érdekes, hogy én amikor egyedül laktam, akkor is nagyon szerettem a karácsonyt, és soha nem éreztem magam magányosan. Jöttek a barátok, barátnők, kollégák, nálunk nagyon jó a kollektíva a munkahelyen, szinte egy család vagyunk a kollégáimmal. Én még a lakást is feldíszítettem szinte mindig, amikor egyedül éltem. Meg anyu testvéreivel is jó kapcsolat volt, hozzájuk is mehettem mindig, tehát úgymond nekem soha nem volt világváge hangulatom karácsonykor. Mondjuk szerencsére nem vagyok egy depresszióra hajlamos ember, biztos nagyon nehéz annak, aki hajlamos magába roskadni ha egyedül van. Ja, még amit akarok írni az egyedül élőknek, nekem pl. rengeteg téli ünnep telt el hasznosan akkor is, mikor tényleg egyedül éltem, ekkor a legjobb nyelvet tanulni, olvasni, rég tervezett leveleket megírni ismerősöknek, barátoknak, én verseket is írtam, elég sokat.
Igen, ilyenkor tud hiányozni ami annó meghitt volt. Biztos ezért hiányzik exanyósod, apósod...
tavaly egyedül voltál?? szüleid nem élnek?
ne busulja, nekunk 28 ev utan lesz olyan az unnep hogy senki se lez itt. igaz egy hete vasarnap az ex vom az unokam meg a vo baratja juttek unnepelni. lanyomat direct eloszor nem hivtam, van uj oriasi nagy haza unnepeljen csak ott.
tavaly is ahogy belepet mar belem kotott,meg mondtam ferjemnek, ez volt az utolso.
es ha egyedul is lennek; ugyan olyannap, mint a tubbi. egyel egy finom vacsorat ,ebedet vegyel egy uveg italt es erezd jol magad.
BOLDOG KARCSONYI UNNEPEKET. .
Capuccino: Nekem tavaly volt a mélypont, mikor családilag egyszem gyerekem maradt, a többiek - mondjuk így, mert a történet hosszú, de nem is ez a lényeg itt - kikoptak mind. Ajándékot senkitől nem kaptam. 33 évesen... Csak az ürességet éreztem...
Farina 2: Ráadásul munkám sem volt fix amibe menekülhettem volna. Otthoni munka, így zéró társaság. Rettenetes volt. Igen, igaz, hogy a Karácsony csak pár nap, de.... valahogy felnagyítja tényleg a veszteségeket.
Most sem egyszerű a helyzet, de változások előtt állok, így tudom, hogy más lesz. De az elmúlt életem, az elvesztett családtagok, bármi is történt.... ilyenkor hiányoznak.
Lehet nevetni fogtok, de exanyósom és exapósom törődése is hiányzik. Nem voltak tökéletesek, de bizonyos szinten, néhány szempotból szüleimnél többet kaptam tőlük. Most meg.... semmi....
Egyébként Karácsonykor itt leszek!(jól írtam, hogy Karácsony, vagy karácsony?)
üdv Mindenkinek
Én voltam ilyen helyzetben, azt hittem megszakad a szivem. Azt hittem , hogy ez a világvége, hogy ilyenre mondják, hogy világfájdalom, hogy ezután már nincs élet. Na és a Karácsony, egyedül?!
Aztán valaki azt mondta, hogy csak figyeljek, a nap ugyanúgy lemegy, este lesz és aztán felkel és reggel van, mint máskor. A Karácsonynak meg vége. Tehát ilyen szempontból ugyanolyan nap mint a többi, a többi szempont meg változik, jöhet a taposómalom.
mellőlünk is kikopott a család... ill van ahonnan ki vagyok "tiltva" :D szerintem belejön az ember. Mi pl idén sokkal nyugodtabbak vagyunk, mitn a "család"ozáson.
Mostmár csak avval találkozunk akikkel szívesen. velük meg nincs görcs mikor. midnenki ahogy ráér, pár hét alatt összeszervezzük. nincs, jajj ki sértődik meg az ajándékon, ki mit szól, ízlik e a süti.. hanem csak örülünk egymásnak, telefonon szemlyesen, ki mikor karácsony környékén.
persze maradt család is, de ez a kötelezőség, na ez nincs. És felszabadító érzés:)
neked egyáltalán nincs családod? vagy egy része veszett el nálad is?