Kedves Fórumozók!

A következő napokban némi ráncfelvarráson esik át az NLCafé, célunk a mostaninál könnyebben kezelhető felhasználói felület. Megeshet, hogy egyes funkciók átmenetileg nem érhetőek el, türelmeteket kérjük! A fórumon böngészni, hozzászólni, topicot nyitni természetesen továbbra is tudtok. Jó böngészést!

Vihar-sarok

viharos
Létrehozva: 2006. május 9. 11:17

"Hatalmas vihar tombolt az ország különböző részén, a szél tetőket sodort el, vezetékeket szaggatott le, fákat csavart ki. "

Volt már ilyenben részed?
Tombolt már a lelkedben hasonló vihar?
Ha igen, tudod, hogy ilyenkor jó egy zug, egy sarok ahová elbujhatsz.
Itt csendesen elmélkedhetsz
Megoszthatod másokkal gondjaidat, gondolataidat
Ha van számodra kedves fotód itt megmutathatod
Írhatsz verset, vagy hozhatsz attól, aki helyetted megírta aktuális érzelmeidet

 

45358 hozzászólás
  1. 2016. szeptember 1. 07:5345358.

    Szergej Jeszenyin: Bokraink közt...,


     


    "Bokraink közt már az ősz barangol,
    kóró lett a fényes laboda.
    Zizegő, szép zabkéve-hajadról
    nem álmodom többé már soha.

    Arcod haván bogyók bíbor vére –
    szép voltál, te kedves, illanó!
    Szelíd, mint az alkony puha fénye,
    s fehéren sugárzó, mint a hó.

    Szemed magvai kihulltak régen,
    neved, a törékeny, messze szállt.
    Gyűrött sálam őrzi már csak híven
    fehér kezed hársméz-illatát.

    Amikor a háztetőn a hajnal
    macska módra, lustán lépeget,
    emlegetnek tűnődő szavakkal
    vízimanók, dúdoló szelek.

    Kéklő esték azt suttogják rólad:
    álom voltál, elhaló zene.
    De tudom - aki formálta vállad,
    fénylő titkoknak volt mestere.

    Bokraink közt már az ősz barangol,
    kóró lett a fényes laboda.
    Zizegő szép zabkéve-hajadról
    nem álmodom többé már soha."

    Rab Zsuzsa fordítása

  2. 2015. november 16. 08:1345357.

    Bella István:
    És szólt a szó

    És szólt a hegy:
    - Ha alvó kő leszek,
    hogy felébredjek,
    kezedbe veszel-e?

    És szólt a Nap:
    - Ha már nappal leszek,
    hogy megvirradjak, szemed
    fölnyitod-e?

    S a csillag szólt:
    - Ha már csak fény leszek,
    szemhéjad alá, látni
    elrejtesz-e?

    És szólt a tó:
    - Ha tűz gyöngye leszek,
    egy fűszál sóhajában
    meghallasz-e?

    És szólt a szó:
    - Ha kucorgó fény leszek,
    a szájad szélén, hogy megláss,
    egyetlenegyszer kimondasz-e?!


     

  3. 2015. június 3. 07:5745356.

    Csokonai Vitéz Mihály: A rózsabimbóhoz



    Nyílj ki, nyájasan mosolygó
    Rózsabimbó! nyílj ki már,
    Nyílj ki; a bokorba bolygó
    Gyenge szellők csókja vár.



    Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:
    Hébe nektárt hint terád,
    Szűz nyakadba Flóra gyenge,
    Bársonyos palástot ád.


    Óh, miként fog díszesedni
    Véled e parányi kert!
    Óh, hogy óhajtják leszedni
    Rólad azt a drága szert!


    Hadd szakasszalak le, édes
    Rózsaszál: szép vagy te már.
    Héj, ha meglát, hány negédes,
    Hány kacér leányka vár!


    Nem, nem! egy leány se nyissa
    Büszke fűzőjét terád.
    Ültetőd kedves X... issa
    Néked újabb kertet ád.


    Ott kevélykedj bíboroddal,
    Ékesebb bíborja közt!
    Ott kevélykedj illatoddal,
    Kedvesebb illatja közt!


  4. 2015. március 23. 08:1445355.
     








    „Mi az?” – kérdezte Vén Rigó.









    „Tavasz!” – felelt a Nap.






    „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó.






    „Meg ám!” – felelt a Nap.










    „Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó.






    „Szeretlek!” – szólt a Nap.






    „Akkor hát szép lesz a világ?”



    „Még szebb és boldogabb!”


    Szabó Lőrinc: Tavasz


     

  5. 2015. március 22. 17:1745354.

    Szép Ernő: Tiszapart


    Ült egy szegény halász ember
    Kettesben a néma csenddel,
    Ott ül füst nélkül pipázva,
    A tolvaj hálót vigyázza.



    Kezdi a hálót emelni,
    Halat nem tud benne lelni,
    Póklábak megint leszállnak,
    Kút kazal fa alva állnak.


    Áll a nap fenn, áll a felhő,
    Nem jön fecske, nincs egy szellő,
    A víz nem látszik hogy folyna,
    Isten mintha bóbiskolna.


    Talán el is felejtette,
    Hogy a Földet teremtette
    A Tiszát is beletette,
    A halászt is leültette.


    előzmény:
    kkm42 (45353)
    2015-02-17  11:09
  6. 2015. február 17. 11:0945353.

    Alig találtam ide. Milyen változás  vajon azért, hogy agyunkat mozgásban tartsák. Költői volt a kérdés.


     

    előzmény:
    viharos (45352)
    2015-02-14  07:55
  7. 2015. február 14. 07:5545352.

    Bálint napra


     

  8. 2015. február 7. 08:4845351.

    Nagyon szép ez a dal.


     

  9. 2015. február 4. 13:3845350.
  10. 2015. február 3. 08:3945349.

    Keresztes Ildikó ezt a dalt fogja énekelni A Dal válogatásán.
    Csodálatos a mondanivalója és magyarul fog énekelni.
    Ez az igazi üzenet a világnak, nem a nőnek öltözött szakállasok üzenete

    HAZÁM HAZÁD

    Feléd indulok, hív a fény éjfél felé.
    Jelet hagysz a csillagokban, hová megyek én
    Már közel a határ

    Velem senki nem volt olyan, amilyen te vagy
    Tudom azt, hogy csak te érted,
    holnap felkel a Nap

    Célba ér a lét,
    ami a szívbe zárva él.
    Itt az első fénysugár,
    vár egy gyönyörű új világ.

    Holnap már ott leszek
    hol határok nélkül élhetek.
    Hozzád lassú, hosszú út vezet,
    hazád hazám lehet

    Mert kell egy ház,
    az ami mindig visszavár.
    A hajnal újra tárja ablakát,
    gyönyörű új világ.

    Hazatérhetek.
    Nekem ott mindig van helyem.
    A remény bátrabb, mint a képzelet,
    el nem tévedek.
    Hazád hazám lehet.
    A hazám hazád lehet.

    Szövegírók: Márkus József
    Zeneszerzők: Pálvölgyi Géza
    Előadó: Keresztes Ildikó

    https://www.youtube.com/watch?v=0WUP4LBDxdY

  11. 2015. február 1. 14:5845347.

    Ma még nem esik semmi, de lehet, hogy fog

  12. 2015. január 27. 15:1645346.

    Arany János:
    Honnan és hová?

       Mily rövid az élet!…
    Mint hullócsillag futása,
    Mely földünk körébe jutva,
    Lángra gyúl, és tűz-barázdát
    Írva elszalad, gyorsabban,
    Mint egyet pillantanál.
    Útja honnan jött? hová visz?…
    Míg sötét volt, s ujra az lesz,
    A világ-ür végtelenjén
    Hol bolyongott? és hová fog?…
    Ki tudná megmondani!
       Míg tündöklött, addig élt.


       S honnan jössz te, lélek…
    Mely csak e föld gőz-körében
    Vetve lángot, addig fénylel,
    Amig éppen áthaladsz;
    Bölcsőd és sirod homály.
    Akkor lobbanál-e föl csak
    Az állatban, s véle múlsz el?…
    Vagy jövél a végtelenből
    Ismeretlen, hosszu pályán,
    S visszatérsz azon megint?…
    Oh, ha nem volt, és ha nincs
    E parányi csillogáson
    Innen és túl folytatás:
       Mily rövid az élet! –


       Megfelelsz te, lélek.
    Volt idő, mikor tagadták
    A futamló csillagot:
    Semmi az, csak földi pára,
    Lobban, és fut, és el-ég.
    Most a szellemet tagadják:
    Semmi az, csupán anyag,
    Agyvelő, vér és ideg
    Összhatása, mely azonnal
    Véget ér, ha szétbomol
    Agyvelő, vér és ideg.
    Az anyag a halhatatlan:
    Fűben-fában újra éled,
    Összetársul, meg elszéled
    Mindörökké, szakadatlan;
    Hanem e feltámadást
    A szellem nem éri meg:
    Ez üres hang, nincs sehol,
    Puszta réme ferde agynak,
    Mílyet századok ránk hagynak –
       S csak zavarja a tudást.


       Oh, ti, akik jobb felemnek
    Már e földön mély sírt ástok:
    Oly bizonyos hát tudástok,
    Hogy helye sincs védelemnek?
    Nem mond ellen az a szellem;
    Mely kutat, hogy támaszt leljen
    Megtagadni önmagát?
    S nem rettegné, ha meglelte
    – Mit tudása így teremte –
    Azt az örök éjszakát?…
    Ah, jobb volna kissé várni,
    Nehogy úgy találjon járni
    Az a híres tudomány,
    Mint ama gyors fénnyel jára,
    Mit csillagnak vélt a golyhó,
    Ő azt mondá: csak gyúlt pára:
    S ím, ma áll, hogy égi bolygó –
       Mi lehet még ezután?


       Ami annyi szívbe oltva
    Élt világ kezdete olta;
    Mit remélt a hindu, párz;
    Amért lángolt annyi oltár,
    Zengett Szíonon a zsoltár:
    Hogy nem addig tart az élet
    Míg alant a testbe' jársz;
    Hanem egykor újra éled,
    S költözzék bár fűbe, fába
    Vagy keresztül állaton:
    Lesz idő, hogy visszatérhet
    Régi nemes alakjába,
    Megtisztúlva, szabadon;
    Vagy a „boldogok szigetjén”,
    Mint hivé a boldog hellén,
    Vagy az üdvezűltek helyén,
    Mint reméli keresztyény,
    Lesz dicsőbb folytatása:
    Én ezt meg nem tagadom. –


       Mit hisz a tudós? ő lássa,
    Földi pályám' ami nézi:
    Annak immár vége lesz,
    Vissza senki nem idézi; –
       S rövid foglalatja ez:


    Mély homályban, éjfél tájban,
    Kis fény is ha nagynak tetszik,
    Hogy a föld körén bolyongtam:
    Egy barázdát én is vontam.
    Az emberek ráveték
    Pillantásukat egy percig, –
    S egy tudós tán megfigyelt
    És lapjára, sok száz jelhez
    – Ahogy csillagfutást felvesz –
    Könnyed, vékony karcolással
    Rólam is tőn némi jelt,
    Mire reggel ő sem ismer;
    S összevéti annyi mással
    A jövendő nemzedék,
    Mely se kérdi tán, se tudja,
    Nem is igen lesz rá gondja:
    Hogy itt éltem, s a tömegben
       Én is lantot pengeték.


    1877 júl. 14



  13. 2014. október 13. 10:4145343.
     

     


     
    Kosztolányi Dezső
     
     
     
    A hosszú, néma, mozdulatlan ősz
    aranyköpenybe fekszik nyári, dús
    játékai közt, megvert Dárius,
    és nem reméli már, hogy újra győz.
     
    Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
    s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
    a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
    fülébe súg, elég volt már, elég,
    s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
    hogy ez az élet, a kezdet s a vég.
     
    Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
    el kell veszítenem. A bölcsesség
    nehéz aranymezébe öltözöm,
    s minden szavam mosolygás és közöny.
     

     


     
    előzmény:
    kkm42 (45342)
    2014-09-23  19:47
  14. 2014. szeptember 23. 19:4745342.

    Elmentettem, köszi a verset.

    előzmény:
    viharos (45296)
    2013-12-07  12:24
  15. 2014. szeptember 23. 15:0345341.

    Köszönöm a jó kívánságod.

    előzmény:
    viharos (45340)
    2014-09-12  15:50
  16. 2014. szeptember 12. 15:5045340.
    Szervusz Mari!
    Boldog névnapot és jó egészséget kívánok!
    Nagyon jó elfoglaltságot találtál, ügyes vagy,  szépek az ékszerek.
    előzmény:
    kkm42 (45339)
    2014-09-04  20:19
  17. 2014. szeptember 4. 20:1945339.
    Szép estét!

    Évek óta most találtam meg a fórumot. Igaz most sem tudom hogyan lehet egyszerűen idejutni de majd megoldom.
    Dicséretes, hogy ilyen hosszú ideig fenn maradt ez a kis közösség. Kati  ez a Te kitartásodnak köszönhető biztos.
    Mostanában én is mint sok más ember facebookozok de azt is módjával csak.  Leköti az időmet az ékszer készítés. Egy éve találtam erre az elfoglaltságra.

    Minden jót kívánok Nektek.


    előzmény:
    viharos (1)
    2006-05-09  11:17
  18. 2014. szeptember 1. 14:0945338.
    Szeptember első napsugarai
  19. 2014. augusztus 27. 13:1745337.

    Szabó Balázs - A sárga rózsa

    Mindenki megcsodálja,
    Ódákat lehetne írni róla,
    A virágoskert egyik csodája
    A sárga rózsa.

    Sárga, mint az irigység,
    Tövistől szúrós a szára,
    Mégis ő a reménység
    Csudaszép virága!

    A többi rózsa is nagyszerű,
    Lehet bármilyen, nem bánom,
    A vörös szín is gyönyörű,
    Én mégis a sárgát imádom.

    A szerelmet is jelenti számomra
    A csokorba szedett rózsa,
    Emlékszem még arra a háromra,
    Amit vittem az első randevúra.

    A virágoskert királynője,
    Énnékem maga a csoda,
    Ennek a versnek az ihletője,
    Szeretettel adom néked oda.

    előzmény:
    - (0)
     
  20. 2014. augusztus 20. 07:5745336.
    Kenyér


    De jó lenne friss kenyérnek lenni,
    illatommal a világot körbelengni.


    Adni magamból bárkinek, aki éhes,
    ha nincs mivel vágj, csak hagyni, hogy téphess.


    Csak hagyni, hogy megpirult kérgemet
    majszolják csíntalan gyermekek.


    Hogy tépjenek, osszanak bátran,
    hisz kovász koromtól csak erre vártam.


    És ha csak árva morzsák maradtak belőlem,
    az éhes galambok is lakjanak jól tőlem.


    Jakabovits László

    előzmény:
    - (0)
     
  21. 2014. augusztus 2. 10:5445335.

    Kaffka Margit: Találkozás




    Az asszony víg, dalos volt, -
    kacaja,
    Mint hajnalidőn gerlice szava,
    Felhangzott szüntelen.
    A férfi nézte és ámulva szólt:
    - Lám! Azelőtt ilyen szép sose volt, -
    Én így nem ismerem!




    Továbbment. S hogy talált egy
    szőke lányra,
    Leült mellé és súgva magyarázta,
    Hogy "mi a szerelem?"
    Mikor füléhez hajlott mosolyogva,
    Az asszony ránézett, féltőn, titokba:
    - Igy sose bánt velem!




    Nemrég, - szerelmük végső
    idejébe, -
    Hogy együtt ültek, csendben, tépelődve
    Magányos estvelen, - - -
    Egyik se tudta még, hogy mi a gyásza, -
    Akartak még, - s már nem tudtak egymásra
    Rámosolyogni sem.

1 2 3 4 5

Legnépszerűbb cikkek