Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Második gyerek miatt
Sziasztok!
A következőben szeretném a véleményeteket megkérdezni:
A férjemnek az előző házasságából van egy gyereke, aki az anyjánál lakik, de sok időt tölt nálunk is. Ezért mikor mi házat vettünk olyat kerestünk amiben van két gyerekszoba, az egyik a férjem gyerekének, a másik pedig a mi majdani gyerekünknek.
A házunkban az egyik gyerekszoba egy rendes méretű szoba, a másikat viszont az előző tulajdonos fürdőszobának használta, ezért igen kicsi, és az ablaka sem rendes méretű, hanem magasan kezdődik. Úgy gondoltuk, a nagyobb szoba legyen majd a közös gyerekünké, aki nálunk fog élni, a kisebbik pedig a férjem gyerekéé, mivel ő az anyjánál él, az idő kétharmadában / felében nincs nálunk. De mivel beköltözésünkkor, egy évvel ezelőtt még fogalmunk sem volt, mikor lesz majd saját gyerekünk, addig is a meglévő gyereknek alakítottuk ki a nagyobb, kényelmesebb szobát, a kisebbik vendégszoba lett, és megegyeztünk, ha majd saját gyerekünk születik, akkor a férjem gyereke átköltözik, és megcsináljuk neki rendes méretűre az ablakot.
Most babát várunk, és a téma aktuális lett. De a férjem most azt mondja, hogy mi soha nem egyeztünk meg olyanban, hogy az ő gyerekének majd át kéne költözni. És bár ő is úgy gondolja, hogy a nálunk élő gyereknek kellene a nagyobb szobát adni, de nagyon fél, hogy ez milyen rosszul érintené a nagyobbik gyerekét, hogy neki az új miatt kell most a kisebbik szobába költözni. Nem akarja őt megbántani, ezért nem is biztos benne, hogy ne a közös gyerekünknek maradjon -e mégis a kicsi szoba. Én ezt viszont semmikép nem akarom, mert az a szoba messze túl kicsi ahhoz, hogy ő abban nőjön fel a következő 18 évben, főleg úgy, hogy közben az idő nagy részében a nagyobbik szoba üresen tátongana majd. Arra viszont tökéletesen megfelel, hogy a másik gyerek ott "táborozzon".
A falak, a ház szerkezete miatt nem mozdíthatók. Különböző okokból nem szeretném a két gyereket egy szobában altatni.
Tehát ti hogy oldanátok meg ezt a helyzetet? Illetve hogy beszélnétek meg egy 5-6 éves gyerekkel, ha át kellene költöznie a kistesó miatt?
(Talán a gyerekkel való beszélgetés szempontjából még információ értékű, hogy az anyjának - ahol persze szintén van saját szobája - van egy élettársa akinek szintén van egy gyereke az előző házasságából, és ő is rendszeresen náluk van. De annak a gyereknek még egy saját ágya sincs abban a házban, nemhogy egy az övénél nagyobb szobája.)
Előre is köszönöm a tanácsokat!
1. Még a babátok születése előtt átköltöztetiktek a nagyobb gyereket a másik szobába
2. Ha nem költözik át, akkor a baba a saját otthonában ahogy te is írtad: lesz a kisszobába, a nagy meg üresen tátong ha éppen nincs ott a nagyobbik.
A nagyobbik gyereknek 2 szobája is van anyunál meg apunál, a babátoknak ez az egy lesz! ...
Na mindegy, nekem ez a véleményem.
Nalunk eleg erdekesen alakultak a dolgok, de volt kozben koltozes, minden. 3 eves volt a nagyfiunk, amikor megszuletett a kicsi. Eloszor csak arra vigyaztunk, hogy a nagy elobb kapjon egy uj, "nagyfius" agyat, ne az legyen, hogy a kisbaba miatt kell atadni a racsos agyat (amelyik hatalmas volt, azert nem csereltuk le elobb, nagyon jol megvolt benne a gyerko meg 3 evesen is...). Amikor a picit hazavittuk, o a mi szobankba kerult, es gondoltuk, hogy majd parhonapos koraban, amikor mar kialakul valami rendszer es esetleg mar nem szopizik ejszaka, atmegy aludni a batyjahoz. Aztan ugyebar szulo tervez, baba meg mashogy gondolja : jo sokaig kelt ejjel enni, a gyerekszoba meg a lakas tulso vegen volt, igy maradt velunk. Kozben kiderult az is, hogy hatalmas valtozasok lesznek a csalad eleteben, elkoltozunk jo messzire, teljesen uj kornyezet, uj eletmod, stb. Nem akartuk akkor mar megbolygatni semelyik gyerek eletet, a nagy igy is elegge izgult, hogy mi lesz, uj ovoda, uj lakas, stb...Szoval vegul ugy alakult, hogy a kicsi 13 honapos koraban kerult at a batyjahoz, az uj lakasban. Az elso perctol felhotlenul ment minden, soha nem ebresztettek fel egymast, pedig volt jonehany atsirt, atbetegeskedett ejszaka. Egyet nem tudtam megoldani : a delutani alvast, mert abbol butaskodas es vihancolas lett.
én próbáltam, és tökéletesen működik...
a harmadikat egyszherűen letettem az ágyába, a nagyok fürödtek , öltöztek, -pakoltak- beszélgettek, meséltem nekik, jóéjtpuszi és olvashattak még.
Újszülöttként egyáltalán nem zavaró neki, és nálunk a mai napig sem az, sőt a kicsi akkor retten meg ha nincs körülötte senki és még a villanyt is le akarják oltani.
Nagyok?
azt hiszem kétszer ébredtek fel a sírásra, első éjjel és talán még egyszer....
nekem meggyőződésem hogy a sok rossz alvó pici azért alszik rosszul mert egyedül akarják egy szobában altatni, és tök csöndet termtenek körülötte.
(a TV meg a magnó túlzás, de a normális visszafogott emberi tevékenység, beszéd, járkálás, éjjel szuszogás horkolás forgolódás... ez jöhet )
Nem könnyű helyzet, főleg azért, mert nem 100% testvérek. Bár azoknál is probléma, amikor jön a kicsi, és féltékenység üti fel a fejét, stb.
A nővéreméknek 5 gyermekük van, és három helyiségük, ahol gyereket lehet elhelyezni, plusz egy helyiség egy szinttel lejjebb. A legnagyobb már elköltözött, így a következő lakik lent.
A legkisebb pedig velük aludt egy ideig, aztán a második legkisebbel költöztették össze, és amikor a legnagyobb elköltözött, akkor lett mindenkinek saját birodalma. Könnyen lehet tehát, hogy egy ideig mégis egy szobában kéne, hogy aludjanak, bár ha a kisebbik szoba van mellettetek, akkor azt sem tartom kizártnak, hogy a kicsi - legalábbis egy ideig - inkább ott aludjon. Ha pedig alszik a kicsi, nyugodtan lehet azért mondani a nagyobbiknak, hogy most kicsit csöndesebb legyen. Ez teljesen normális szerintem.
Szóval szerintem még nem kéne változtatni a helyzeten. Aztán a dolgok úgyis alakulnak, változnak esetleg bizonyos körülmények. Még van vagy 3 évetek, ha jól számolom, mire ez úgy igazán aktuális lesz.
Szia Andi!
És nem gondolod, hogy egy babának zavaró, ha körülötte még hancúrozik a nagyobbik gyerek, amikor őt már lefektették? Mert - mint az előbb írtam Csítának - én ettől tartok. Mert ettől eltekintve tényleg jó ötlet lenne fokozatosan átszoktatni a nagyobbikat a másik szobába, illetve, ha már maga akarna inkább átmenni.
Meg persze, ha a nagyobbik már iskolás, akkor neki se jó, ha esetleg fél éjjel bömböl a fülébe a baba. Bár ő nagyon mélyen alszik.
Szóval te próbáltad már, hogy babát egy nagyobb gyerekkel egy szobában altass? Működik?
Szia Csíta!
A párom gyereke az idő egyharmadát tölti nálunk. Egyébként imád nálunk lenni.
A kisebbik szoba van a mi szobánk mellett, a nagyobbik pedig amellett, sorban.
Persze, eleinte valószínűleg úgyis a mi szobánkban lenne a baba ágya. De én ezt nem szeretném sokáig így, mert azért mi esténként szeretnénk esetleg tévézni, stb. és nem biztos, hogy jó egy kisbabának ez a zaj és felfordulás. (Gondolom most, de még sose volt babám, tehát lehet, hogy egyáltalán nem így van.)
Hasonló okokból nem szeretném őket egy szobába tenni. A párom a gyerekének pl. megengedi, hogy addig égesse a lámpát és hallgasson rádiót ameddig akar lefekvés után (és nem halkan hallgatja), annyiszor kiabál az apjának, hogy jöjjön be hozzá ahányszor akar, stb. Gondolom az esti lefekvésük se egyidőre tevődne. Tehát az nem lenne egy nyugodt alvásra alkalmas szoba egy babának, szerintem. Meg előbb-utóbb biztos, hogy mind a két gyerek szeretné, ha lenne saját helye ahova visszavonulhat.
Ha olyan helyzetben lennek, mint ti most, azt hiszem valahogy igy oldanam meg a problemat : nem koltoztetnem ki a nagyot a nagy szobabol, hanem az elejen egyutt aludna a ket gyerek. Mindkettonek meglenne a kis sarka, a nagy erezne, hogy o is fontos, a kicsinek meg teljesen mindegy az elejen, hogy van-e kulon szobaja. Aztan par honap elteltevel, foleg ha a nagy mar iskolas, megkapna a kisebb szobat, szepen berendezve, de akkor is ugy, hogy meg egy ideig ha aludni a testverevel akar, maradhasson. Szerintem azonban akkorra mar eleg nagy lesz ahhoz es talan elege lesz annyira a siro, ejjel tobbszor felkelo kisbababol, hogy jokedvuen, orommel menjen at a "sajat" kisszobajaba.
De azt is lehet, hogy amikor majd bejelentitek neki a kistestver szuleteset, elmagyarazzatok, hogy a nagyobb szoba lesz a gyerekszoba, a kicsi is ott fog aludni, ugyanakkor megadjatok neki a valasztasi lehetoseget : maradhat o is ott, vagy atkoltozhet akisebb szobaba, amelyet segithet majd berendezni, kidekoralni, stb. Lehet, hogy mar az elejen szivesen atkoltozik magatol.
Teljesen értehtő és igenis ez ösztönös. Semmi baj nincs a hozzáállásoddal, hiszen még kérdezel is, kompromisszumra is hajlandó vagy, nem hisem, hogy nagyon mostohán bánnál a nagyobbal!!
Nekem anno egy árva játékom sem volt apámnál, bezzeg a párjának a lánya már felnőttként is a nyakukon élt... Velem sosem beszéltek meg semmi ilyesmit, az életükből mindig is kizártak, csak rólam akartak mindent tudni. És még csodálkoztak, hogy miért is utálok náluk lenni és miért kínszenvedés egy hetet nyaranta kötelezően ott tölteni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem a levegőbe beszélek, teljesen át tudom érezni a helyzetet.
Sok gyerek ha iskolás lesz akkor is másik szobát kap, ha kistestvére születik, akkor is gyakran tovább szűkül a helye. De! ha megbeszélik vele, akkor minden elfogadható! Csak ne a feje felett történjenek a döntések.
Az anyja csinosítgassa is a lakást, Te ne kelj vele versenyre, nem az a cél, hanem, hogy itt Nálatok más legyen! Otthonban az a jó, hogy az az otthon, de ez meg legyen egy másik hely, ahol jól el lehet töltni az időt, ahol mást lehet csinálni, mint otthon!
Mennyi időt tölt nálatok a párod gyermeke? Mert ha csak kéthetente a hétvégeket, akkor valóban, szerintem is inkább a kisebbik szobát kéne neki biztosítani.
És milyen messze van a ti szobátoktól a két helyiség? A nagyobb és a kisebb? Mert ha a kisebb messzebb van, akkor az sem lenne jó, ha a pici gyereket elpaterolnátok messzebbre.
És az semmiképpen nem megoldható, hogy amíg elég kicsik, addig közös szobában aludjanak, vagy legyen közös birodalmuk a két szoba?
Köszi, bébinyusz, te vagy az első gratulálónk, ugyanis tulajdonképpen még titkos a hír, mert elég fiatal terhesség!
Köszönöm a válaszokat!
A helyzet az, hogy a jelenlegi szobáját is tök klasszul berendeztük, nem egész egy éve. A fal persze olyan színű amilyet ő kért (piros és rószaszín!), nemrég pedig még hintát is szereltünk bele. Olyan Ikeás zsákosat. A fali órától a polcon át a függönyig minden új, lányos és hangulatos. Tehát tök tuti az egész, ezért nem lövünk nyulat, ha most a kisebbet is berendezzük. És úgy tudom, az anyja is igencsak szépíti az otthoni szobáját, tehát ilyen szempontból nehéz őt lenyűgözni.
Egyébként természetesnek érzem, hogy a saját gyerekem pártolom valamilyen szinten, ez anyai ösztön, nem? És azt persze én se akarom, hogy rossz legyen a férjem gyerekének, de azt se, hogy a közös gyerekünknek rossz legyen majd. De nincs is eldöntve a kérdés, ezért is kérdezem a ti véleményeteket (és meggyőzhető vagyok), és nem is fogom a férjem akaratát semmibe venni, ha ő nem hajlandó a költöztetésre. Most ő is véleményeket gyűjt...
Ja igen, és nálunk az én fiamé a nagyobb szoba, a kicsié a kisebb, de ha fordítva lenne akkor se utálna minket a nagy....ezt a hülyeséget! frőleg ott ahol nem állandó jelleggel van a nagy!!! gondolkozzatok már csajok! képzeljétek el, sztem ti is belátjátok hogy butaságot javasoltatok. aki egész nap,(évekig még), minden nap otthon van, annak legyen már egy stabil helye a házban elsősorban és mindegy kinek a gyereke. aki "jön-megy" az sztem elájul a boldogságtól ha külön kis zuga lehet! és megint csak: mindegy kinek a gyereke!!!!!
Gratula a kisbabához!
Nem értelek Titeket! mindannyian belekapaszkodtatok a "mert persze a párod gyereke" kifejezésbe, mintha a topikindító a kisgyerek ellenségelenne! fúúj lányok!a másik oldalon egy ágya sincs szegénynek ánizskáék meg csak jót akarnak neki!!
én is hasonló helyzetben vagyok, csak a másik oldalon. van egy nagy fiam, 11 éves, az első házasságomból és van egy közös kisfiunk a második házasságomban, aki 9 hónapos. mind együttélünk.
Annak az 5 éves kicsinek ha szépen elmagyarázzátok biztos vagyok benne, hogy megérti hogy a kistesónak kell a szoba és neki sokkal jobb lesz a saját kis kuckója, tényleg klasszul berendezve. nem javasolnám hogy a miniszobába tedd a picit mert nem kell 18 évre előre gondolkodni,elég csak 8-9 hónapra(én itt tartok)és bizony a pici is igényelni fogja a teret, a játékok, a mászkálás, az együttlét miatt!!! és miért ne kaphatja egy csendes zugot a nagy? ez miért baj?
Na és üzenem a párodnak hogy szedjen valamit emlékezetkiesésre....
Szia!
Miért nem jó a KIS szoba a KIS gyereknek??Hiszen pont így logikus,nem?:-)
Szegény nagyobbat ne paterold ki onnan...
Ráadásul lehet veletek is egy szobában a kisbaba,úgyis sokszor fel kell majd kelni hozzá(gondolom).
Később majd ráértek gondolkodni az egyéb elrendezésen,akkor már úgyis nagyobb lesz az idősebbik gyerek,jobban meg is értené a változást.
Gratulálok és sok boldogságot a picivel (is)!
Teljesen természetes, hogy a sajátodnak a legjobbat szeretnéd, és hogy azé legyen a nagyobb szoba aki ki is használja. Persze pár hónapig biztos elég lenne a kisbebb is, de azután? Akkor sokkal nagyobb macera lenne újra mind2 szobát átrendezni.
A párod valszeg azért ragaszkodik az ő gyerekének nagyobb szobájához, mert őt már ismeri, hozzászokott ahhoz, hogy van, és hogy ilyen a helyzet. Viszont talán bele sem gondol, hogy menniyre kényelmetlen lenne később egy állandóan ottlévő gyerekkel szorongani a pici szobában.
Ti tudjátok, hogy mennyit van most és mennyit lesz a későbbiekben a nagyobb gyerek nálatok, ha tényleg iskolás lesz, egyáltalán nem biztos, hogy lesz ideje hozzátok járni annyit, mint eddig.
Esetleg a majdani iskolásságra, nagylány/nagyfiúságra tekintettel kellene, hogy elmenjetek és együtt berendezzétek neki a kisebb szobát. Nem kell eltitkolni azt sem, hogy lesz kisebb tesó, legyetek vele szemben őszinték és fair-ek. Kezeljétek partnerként és úgy beszéjétek meg a dolgokat. Szerintem azt minden gyerek értékeli, ha egyenrangúként kezelitek, és a probléma megoldásába aktívan bevonjátok. Ha elég okos és hangsúlyozzátok neki, hogy nem csak emiatt kap másik szobát, akkor szerintem már lehet olyan értelmes, hogy felfogja, belátja. Sőt, esetleg elérhet ezzel olyan "státuszt" és olyan dolgokat, ami miatt a későbbiekben is szívesebben lesz nálatok.
De a lényeg, minél hamarabb lépjétek meg, ha már döntöttetek, ne halogassátok, mert a huzavonát megérzi a gyerek.
Elég rossz hallani, mennyire pártolod már most a saját gyerekedet, aki meg sem született még, a párod gyermekével szemben... :-( Nagyon sajnálom szegényt, ő igazán nem tehet a kialakult helyzetről.
Talán segítene Neked is, ha megpróbálnád kicsit az ő szemével látni a dolgokat. Képzeld el, hogy édesapádéknál jönne az új tesód, és emiatt ki lennél zárva az addigi szobádból (ami eddig, ugye, a gyerek szemében az övé volt)... Hogyan látnád az ötletet - és mostohaanyád, aki ragaszkodik ehhez?
Amit mégis tanácsolni tudok, hogy még a születés előtt rendezzétek be szépen, az ő bevonásával, megkérdezésével és lehetőség szerint a kívánságai szerint a kisebb szobát NEKI. Mielőtt még megjön a tesója - így ugyanis nem érezné, hogy kitúrják (sőt, újat, szebbet kap Tőletek), és remélem, azért Neked is fontos, hogy elfogadják/szeressék egymást a gyerekek.
Szerintem a kis szobát rendezzétek be nagyon "menőn", tehát hogy tök jól nézzen ki egy 5-6 éves gyereknek attól függően fiú-lány? Pl. az Ikeában van egy csomó tök jó cucc. Esetleg még a babátok megszüoletése előtt (!) költöztessétek át a gyereket a kisebb már berendezett szobába, hogy nehogy túl sok legyen neki egyszerre a baba születése, meg az átköltöztetés.
A kicsi szoba lehetne a kicsinek a hálószobája, a nagyobbik pedig a nappali-játszó szoba, amely mellesleg olykor a nagyobb gyereknek vendégszobája is lesz egyben. Nemsokára iskolás lesz, kevesebbet lesz nálatok napközben. A kicsinek meg jól jön egy nyugodt kis hálószoba. Ez a véleményem.