Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fogós szülés
Létrehozva: 2005. május 8. 18:44
Sziasztok!
Fogóval született a kislányom, lassan egy éve. Nagyon sírós baba is volt hónapokig, sajnos.
Sokat gondolkodtam azóta persze a történteken, és sok más anyukával is beszélgettem. Feltűnt (nekik is, nemcsak nekem), hogy a fogóval született babák sírósabbak és rosszabb alvók.
Kíváncsi vagyok, Nektek milyen tapasztalatotok van erről.
Tehát várom az "élményeket", ha fogóval született a baba és sírósbaba lett, de persze az ellenkezőjét is - ha fogóval született, mégis alvósbaba lett (aki csak eszik meg alszik).
Hátha rájövünk valamire. :-))
Fogóval született a kislányom, lassan egy éve. Nagyon sírós baba is volt hónapokig, sajnos.
Sokat gondolkodtam azóta persze a történteken, és sok más anyukával is beszélgettem. Feltűnt (nekik is, nemcsak nekem), hogy a fogóval született babák sírósabbak és rosszabb alvók.
Kíváncsi vagyok, Nektek milyen tapasztalatotok van erről.
Tehát várom az "élményeket", ha fogóval született a baba és sírósbaba lett, de persze az ellenkezőjét is - ha fogóval született, mégis alvósbaba lett (aki csak eszik meg alszik).
Hátha rájövünk valamire. :-))
Szia,
nekem is vakuummal született a kislányom. Engem is nagyon megviselt, nagyon sokáig gyötörtem és marcangoltam magam emiatt, rengeteget aggódtam. Még vizsgálatokra is elvittem, mondhatom az orvosok hülyének néztek:) De én meg akartam bizonyosodni róla, hogy nincs baja. Aztán szép lassan megnyugodtam, nagyon sokáig tartott feldolgoznom, de láttam szépen fejlődik, és nem történt tragédia. Vannak ennél sokkal nagyobb bajok is. Hála istennek egészséges ő is én is és ez a lényeg.
Most 2 éves, okos, szép, kedves kis tündérke.
Az alvással voltak és vannakgondjaink. Én két éve nem aludtam ki magam:( De már sokkal jobb mint az elejen, én bízok benne,hogy ez is változni fog.
Mennyi idős a babád?
A kórházban, ahol született biztos megnézték , hogy nem kapott e agyvérzést. Nekünk uh val megnézték anno.
Sziasztok!
Nem tudom, hányan olvassátok még ezt a fórumot... gyanítom hogy az alapító tagok már nem. De talán érdekes és hasznos lehet amit írok.
Most 6 hónapos kislányom Olaszországban született, az egyik legnevesebb gyermekkórház szülészeti osztályán (ott olyan is van). Teljesen pontosan, a kiírt dátumra született, a terhességgel is minden rendben volt, csak az elején idegeskedtem, kb. a felétől már csak tanultam, nem dolgoztam, az utolsó 2 hónapban pedig csak pihentem. Tehát, a fájások rendesen kezdődtek, de a magzatvíz csak 11 óra elteltével folyt el, és azután maga volt a pokol... Nagyon nehezen tágultam, és már hullafáradt voltam, mire eljött a kitolási szakasz. Egyszercsak leálltak a fájásaim, rá kellett segíteni oxitocinnal (vagy valami hasonlóval), de akkor én már alig bírtam nyomni, a fáradtság miatt, és még a mellkasom erőteljes lenyomásával sem jött ki a baba. Ekkor vették elő a vákuumot, de azzal se ment, majd jött a fogó, és azzal rögtön kiszedték. Az első néhány másodpercben nem lélegzett a kislányom... Inkubátorba rakták, megmelegítették (ki is hűlt a teste), majd mikor magához tért, pár óra elteltével, akkor hozták csak oda hozzám, de csak pár percre. Szoptatni az első 2 napban nem is tudtam, annyira gyenge volt ő is, meg én is (teljesen szétvágtak). A 3. napon be is sárgult. Végül 6 nap elteltével kimehettünk a kórházból, de még akkor is gyenge volt, mondták hogy minél többet egyen, adjak neki kiegészítőként tápszert is. Az első 3 hét elég nehéz volt, bár nem sírt sokat, de mindig dilemmában voltam, hogy most eleget eszik-e, nem sárgult-e megint be, jól lélegzik-e, stb. Aztán egyszercsak óriásti ugrott a fejlődésben, kb. a 3-6. hét között, átaludta az éjszakát, sokat és nagyjából rendszeresen szopott (a tápszert elhagytuk), elkezdett mosolyogni is. Mai napig kimondottan vidám, mosolygós baba, bárkivel elvan, az éjszakákat kivétel nélkül mind átalussza, a babakocsit, az autót szereti - egyszóval szinte tökéletes baba. Nem tudom, milyen lesz később, de az biztos, hogy a fogóval születés nem feltétlenül hozza magával az álmatlan éjszakákat és a vége-hossza nincs sírásokat!
Aranyos vagy, köszönöm a bíztatást! remélem hamar túlleszünk ezen a sírós korszakon.
Nem is tudják azok, akiknek átlagos babájuk van, min megyünk keresztül.
Viszont Gagának igaza van - most úgy érzed, soha nem lesz vége, de amikor vége, utána minden korszak könnyebb lesz.
Sokan azt mondják, az a legnehezebb időszak, amikor mászik és mindenre felkapaszkodik - részemről, mikor odaértünk, csodálkoztam. Ez? Hiszen most már nem sír!
Most 13 hónapos, jár és állandóan figyelni kell rá. De nem sír szinte soha.
Tudom, nehezen hiszed el, de MEGÍGÉREM Neked, hogy könnyebb lesz később. Én ÉRTEM és tudom, hogy nagyon rossz, de valahogy átesünk rajta és kis tündérkislányunk lesz!
Az én babám is volt, hogy egész nap sírt, kimentem vele az utcára, sírt, sírt, végül elaludt, lerogytam egy padra, néztem megam elé, mint egy drogos. Végre csend. Aztán 10 perc múlva felébredt és sírt tovább, én meg hazamentem. . .
Van valaki, aki néha átveszi Tőled? Vagy elviszi otthonról?
Hány hónapos a kislányod? Ha már elkezd mászni és menni, sokkal könnyebb lesz az életetek!
A sírós gyerek pozitív hatásairól eddig nem beszéltünk. Nekünk az első hónapok után hatalmas könnyebbség volt, hogy nem kell naphosszat hurcolni a gyereket. Mások akkor kezdtek panaszkodni, hogy milyen szörnyű, hogy a gyerek mindenhova elmászik, mindent lepakol, egész nap figyelni kell rá. Ők legalább 1 évig szenvednek ezzel, mi viszont tudjuk értékelni. Sőt, a dackorszak hisztijeit is jobban viselem, mert arra gondolok, hogy volt ennél sokkal rosszabb is.
Én mindkét terhességem alatt rengeteget híztam (32 és 29 kg-t). A nagyobbik fiamat fél éves koráig naponta több órán keresztül kellett cipelgetnem. Nagy baba volt, 5 hónaposan elérte a 9 kg-ot. Minden külön fogyókúra nélkül pár hónap alatt vékonyabb voltam, mint terhesség előtt! (Ezért persze mindenki irigyelt. ) A másodiknál 2 évbe telt, mire belefértem a régi nadrágomba.
Különben pedig örüljünk neki, hogy pár hónap nyűgösködéssel megúsztuk! Sokszor gondoltam rá szülés után, hogy mi lett volna velünk, ha néhány száz évvel ezelőtt szülünk, és nicsenek ilyen eszközök! :-(((
Én is fogóval szültem és az én kislányom is hihetetlenül sírós, ez miatt idegileg eléggé kivagyok, azt észrevettem, hogy nem szeret pl. kenguruban lenni, mert abban is sír, csak vállon cipelve nyugszik meg, ahonnét mindent lát, de csak úgy jó, ha közben sétálgatunk is. nem szereti, ha nmem mozgunk, vagy ha leülünk. nehezen marad meg a kiságyában egyedül, viszont, ha beszélek hozzá, azt szereti, mosolyog, nagyon aranyos. de sétálni nem szeretem vinni babakocsiban sem, mert csak sír én meg egyre idegesebb leszek, nem tudom betenni sem a bébiülésbe sem, még addig sem, amíg eszem, mert ott is csak sír. . . szóval sokan nem értik miért vagyok ennyire kiborulva. . . örülök, hogy rátaláltam erre a topicra, nem vagyok egyedül ezzel a problémával. . .
Köszi Maszat és Gaga!
És ezekből mit veszel magadon észre, Maszat?
A kislányom olyan 5-6 hónapos koráig volt nagyon sírós, úgy, mint a Tiéd, Gaga, hogy éjjel aludt, de nappal nem, csak sírt.
Utána nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett, és nem ijedős, nem fél az érintéstől, idegenektől, nem ideges, jókedvű. Nagyon kíváncsi, "felderítő" típus, de nyugodt.
Remélem, nem maradt benne tartósan károsodás.
Amúgy indítani is kellett szülést és magzatburokrepesztés is volt. A vajúdás közben állandóan esett a szívhangja: nem nagyon, de egy kicsit. Az utolsó pár percben meg totál össze-vissza volt. Szóval nálunk abszolút életmentő volt a fogó.
Gondolom, ő se akart még megszületni, bár 12 nappal túlhordtam és valószínűleg a homloktartás miatt nem indult be a szülés magától. Úgyhogy elég durva volt a dolog és hosszú.
Épp ma van az évfordulója, hogy beindították, és holnap a szülinapja. :-))
Én is csak megerősíteni tudom, amiket írtatok. Pár hónapja olvastam is valahol egy cikket a születés körüli beavatkozások hatásairól. Akkor is és Titeket olvasva is rengeteg „tünetre” ráismertem. De jó lett volna ezekről korábban hallani!
A nagyobbik fiam szüléskor elakadt a szülőcsatornában. Percekig cibálták szegénykém fejét kifelé vákuummal, közben 2 jól megtermett orvos nyomta a hasamat. Őt fél éves koráig egész nap cipelni kellett, amint letettem (még babakocsiban, autóban is) üvöltött. Éjszaka kb. 8-9 órát aludt, de nappal egy percet se. Már majdnem elhatároztam, hogy nem lesz több gyerekem! Később borzasztóan félős és sírós volt, idegenek nem érhettek hozzá. Beszélni is nagyon későn kezdett, és csak velünk állt szóba. Feltűnően csendes és érzékeny volt, már féltünk, hogy valami baj van vele. Rettegett a bezártságtól. Ha szorosan lefogja valaki, még most is pánikba esik. Most 5 éves, kb. fél éve viselkedik úgy, mint a többi kisgyerek. Szerintem mostanra heverte ki a zűrös kezdetet.
Még hozzátartozik, hogy a válla is sérült szüléskor. Sokat idegeskedtünk miatta, orvosokhoz hordtuk, és 2 éves koráig hetente többször cipeltük gyógytornára és úszásra, ami tőlünk 40 km-re van. Valószínűleg ez is alaposan megviselte a kis lelkét.
A kisebbik fiamnál a szülést megindította az orvosom. Akkor már a 41. héten voltam, és nem volt túl jó állapotban a méhlepény. A szülés gyors és könnyű volt, de egy kis vákuum neki is kellett (szintén 38 cm-es fejkörfogata volt!). Ekkor szerencsére elég volt egy kis cuppantás, és már kint is volt a feje. Nála azt vettem észre, hogy az első napokban csak szorosan hozzámbújva nyugodott meg, különben sírt. Szerintem még szívesen bentmaradt volna. A hasamra fektetve viszont remekül aludt órákig. 2-3 hónapos koráig sokat akart ölben lenni (imádtuk a hordozókendőt!), aztán elmúlt, és végre nem bántuk, hogy vettünk babakocsit.
Most már szerencsére 2 teljesen átlagos, igazi rosszcsont kiskópénk van!
Pánikba esett, mert azt hitte, hogy a főnöke az ő teljesítményét semmibe veszi és arra kényszeríti, hogy mindent másképp csináljon. Ebben nem nehéz felfedezni a hasonlóságot a születési helyzettel.
Az adrenalin- és a kortizolszintjének a mérése is azt mutatta, hogy minden alkalommal pánikba esett, amikor a főnöke tiszteletét tette nála az irodában. Elveszítette az erejét képtelenné vált a gondolkodásra, és hibákat vétett a munkájában, amit egyébként nem szokott. •
Az utólagos vizsgálatok azt mutatják, hogy a fogó alkalmazása a szülctésck egy részében ténylegesen életinent egy részében azonban fölösleges és elkerülhető A terápiás tapasztalatok azt mondatják velünk, hogy azokban az esetekben, melyekben a fogó alkalmazására életinent módon van szükség, a trauma hatása a késóbbi élet folyamán sokkal kisebb, mint azokban az esetekben, amelyekben a fogó alkalmazása nem életmentő beavatkozás.
Az összegyűjtött adatok főleg a fogós születések feldolgozásából származnak. A következmények szerteágazóak, mi most főleg a kötődési zavarra a sokkállapottal és a kontrollproblémákkal mint traumatikus következményekkel foglalkozunk. Nézzük meg először azt, hogy a fogó segítségével világra jött gyermekek kötődéseiben milyen problémák merülnek fel.
Elsőként kell említeni a már korábbi cikkekben is ismertetett hiányos hozzáállást akár a szülők, akár a szülészek részéről. Ha a felnőttek képtelenek érzékelni a feldolgozatlan traumát a megszületett gyermekben, az fokozatos félreértésekhez vezet a szülők és a gyermekek között. A babák egyre inkább azt érzik, hogy a szülők nem „látják”, nem hallják nem értik őket.
A kötődési zavar azáltal is fokozódik, hogy a babának a fogó az első emberi érintése, az első találkozása, érintkezése a külvilággal, ami bizony fájdalmas és személytelen. Felnőtt páciensek a terápiás helyzetben életkori regresszióban szorító fájdalmat éreznek a fejükben.
A fejfájásnak ez a formája felnőttkorban aztán állandó tünetként léphet fel főleg olyan helyzetekben, amelyet ekvivalensek a születési traumával szorult helyzetbe kerül, nem tud valamit megoldani, elakad stb. Gyermekek és felnőttek, akik a terápiás regresszióban képesek újraélni fogós születésüket, egyöntetűen a következő érzésekről számolnak be: fájdalom, abroncsérzés, erőszak, hidegség, személytelenség, félelem és kontrollvesztés.
Azok az emberek, akiknél a születésükkor fogót alkalmaznak, általában:
elhárító módon reagálnak az érintésre. Feszültek lesznek és hirtelen elkezdenek szorongani, ha valaki meg érinti őket. Ugyanígy reagálnak a simogatásra. Ez az erőteljes elhárító reakció nagymértékben megnehezíti a kötődés kialakulását, amihez nagyon sok gyengédségre, kontaktusra van szükség. Tapasztaljuk hogy a fogóval világra jött babák a fizikai kontaktusra, gyengédségre sírással reagálnak. Vannak azonban anyák, akiknek sikerül szemkontaktust felvenniük a traumatikus módon világra jött babájukkal. Az érintésekkel szembeni elhárító magatartás kései következménye lehet a szexuális élet zavara, ahogy az nem egy esetben kiderül. Például sok mazochisztikus szexuális élménykeresés hátterében a fájdalmas születési trauma tudattalan ismétlésének a kényszere húzódik meg. Ugyanakkor szadisztikus magatartás is kialakulhat, ha a traumát elszenvedett a trauma okával azonosul (a fájdalmas érintéssel), és a későbbiekben tudattalanul azon van, hogy ő is olyan fájdalmat okozzon másoknak, mint amilyet ő maga elszenvedett.
A fogós szülés következménye nem csak kötődési zavar lehet, hanem sokkállapot kialakulása is. Ezt okozza a fém vagy a gumi hirtelen rátapadása a fejre, és az azt követő ugyancsak hirtelen létrejövő nyomása fejen. Terápiás helyzetekben sokan képesek újraélni ezt a korai traumát, és eltud ják mondani, hogy milyen módon hat ki a felnőtt életükre. Ez különösen azokban a helyzetekben lép fel, amelyekben a stressznek az
Én is ismerek fogóval született gyereket, magamat, illetve vákummal is segitettek és én angyal baba voltam a szüleim elmondása szerint. Minden anya álma, sirni alig sirtam, viszont olvastam cikket a fogós és vákumos szülés hatásairól és sokmindent tapasztalok magamon, igérem megkeresem a cikket és elküldöm.
Igen, a kutatások alátámasztják az itteni tapasztalatokat.
Meg az is érdekes, hogyan bújnak át a kicsik a játszóházakban megtalálható csőhengeren. Ez tükrözi a születésüket. A császáros babákat például nem lehet becsalogatni, akik elakadtak a szülőcsatorában, megállnak a henger közepén, és elsőre azok másznak végig, akik simán születtek.
Akkor ezek szerint Te ismersz olyat, aki fogóval született, mégis alvósbaba lett.
Nekem csak akkor vették észre, hogy homloktartásban van, amikor már megérezték a kutacsot, amikor teljesen kitágultam. Akkor már nem lehetett császározni, azt hiszem.
Lehet, hogy jobb lett volna, ha császár lesz belőle, bár ezt nem tudhatom. Nagyon kimerültem, és a fájások között, a kitolásnál már elvesztettem többször az eszméletemet.
Akkor Cecvarek, ezek szerint kutatások is bizonyítják ezt, amit kezdtünk megfigyelni.
Én nem hibáztatok senkit a fogó miatt, végül is, valószínűleg az élete múlt rajta. És lehet, hogy ő is érezte, azért is lett olyan sírós?
Mindenesetre, most 1éves lesz és észrevettem, hogy ha a szülésről beszélek, odajön és komolyan figyel. A múltkor a barátnőmmel sétáltattuk, ő a sportkocsiban ült, elérefelé nézegetve. És amikor a szülés szóbajött, hátrafordult és nagyon komolyan figyelte, amit mondok, pedig ilyet nem szokott csinálni. És a játszóházban is, játszott, aztán amkor a szülés szóbajött, odajött, leült velem szemben és figyelt.
Lehet, hogy belül még ő is most dolgozza fel és többet ért, mit hisszük? És tőlem várja a választ? Hogy mi is történt?
Hát, nem tudom, de érdekes kérdések ezek.
Van még egy kérdésem:Mi a véleményed arról hogy mennyi az esély rá hogy az előzmények ismeretében természetesen szüljek?A dokim úgy tűnik elzárkózik tőle, ő azzal indokolja, hogy a heg még ugye nem lesz két éves sem, ezért csak ha nagyno komplikációmentesen zajlik, akkor szülhetek természetesen, mert sokfajta beavatkozást megakadályoz a heg a méhemen. Mi erről a tapasztalatod, hogy a császár után sokaknak lehet szülni rendesen?
Pusza!
Üdv a babáknak!
Nekem programozott császárom volt, cukros voltam és túlhordtam, és annyira zárva voltam, hgoy megindítani sem tudták a szülést.
Nagyon nagy szerencsém volt akkor ezek szerint, mert jobb kisbabát el sem tudtam volna képzelni, az első két hétben voltunk fennt éjjel pár órát, nappal meg mindig aludt és evett, és ugye ez a két hét után már éjjel is így volt. szopizott és aludt tovább. Most meg egy ördögfióka, most másfél éves, nagyon eleven. Úgyhogy az én nyugalmamnak vége is szakadt 7-8 hónapos korában, amikor már nem maradt ott ahova raktam. REmélem a mostani babám is ilyen kisbaba lesz.
Pusza!
Klarab, most hogy írod. . . az én lányom is ordított a babakocsiban, kb. 2 hónapos koráig. Egyszerűen gyűlölte. Viszont autózni az első pillanattól imádott. :)
Hát, következő babám programozott császár lesz, legalább ez megnyugtató, hogy ő kevesebb stresszt él majd át, mint a nővére. :)
Emma, bocsánat, hogy belekotyogtam a fogós topikba:) sok sikert a topikhoz!!
Az én első fiam is fogós baba volt, ma már több mint 13 éves.
10/10 pontos baba volt.
Szülés után 8. napon mehettünk haza, mivel besárgult. Ez idő alatt még aggódtam is, hogy minden rendben lehet-e met egy nyek hangja sem volt. De a gyerekorvos megnyugtatott, hogy nincs semmi baj. Haza hoztuk és az első évet végig bőgte. Egész nap kb 20 percet aludt. Éjjel is sokat sírt. Akkor volt csöndben ha valaki volt nálunk.
Hü, ez nagyon erdekes tema!
Az en nagyfiam vakuummal született, mert ö is elakadt a vegen a szülöcsatornaban, es ö is nagyon siros volt az elso 3 honapban, de utana is nagyon erzekeny baba volt, sok minden nem passzolt a lelkivilagaba bele (babakocsit utalta, autozni sem szeretett szb. ). Eddig nem is gondoltam ra, hogy a vakuum miatt lehetett ez, de most, hogy irjatok. . .
A kicsi fiam viszont siman kibujt es nagyon nyugis babavolt, csak szopott es aludt ez elsö 3 honapban, meg ö az a fajta baba volt, akinek a hangjat sem lehet hallani soha.
Minden baba egy külön kis egyéniség, és mindegyik baba másként éli meg a szülést és a születést! Így lehet hogy valaki sírósabb valaki kevésbé sírós!
De ez a természetes szülésekre is vonatkozhat! Lehet spontán is nagyon csúnyán szülni és születni!
Ja és természetesen a pocakban töltött kilenc hónap is kihat egy kisbabára! Egy stresszes, dolgozó anyuka babája lehet sírós, egy otthon fekvős nyugodt olvasgató anyuka babája meg nyugis! (de azért itt is lehetnek kivételek, mert minden babuci egy egyéniség, egy külön jellem, már rögtön a megszületés után!
Ha a baba a szülőcsatornában van, már nem lehet császármetszést alkalmazni, és a legtöbbször itt derülnek ki az úgynevezett tartási rendellenességek. Pl: homloktartás, arctartás. Vagy az úgynevezett forgási rendellenességek (nem úgy forog a baba buksija a szülőcsatornában ahogy kell). Ezek befejezésére használják a vacumot vagy a fogót! De pl: homlok vagy arctartásnál nem tudják hova felhelyezni a vákum korongját, ezért használják a fogót!
A szüléskor nálam nem használtak fogót, csak olvastam erről. Úgy tudom, hogy a vákuumos, fogós szülés tényleg eredményezheti azt, hogy a baba sírósabb lesz. A szüléskor átélt stressz egész életre meghatározhatja az idegrendszer működését. Azok az újszülöttek élik át a legnagyobb stresszt, akiknek a születése során orvosi beavatkozás (fogó, vákuum) történt. Ezek a gyerekek a későbbiekben is nehezebben megnyugtathatók. Angol kutatók egy kísérlete szerint pl. még a 8 hetes oltásra is eltérő módon reagálnak a babák, annak függvényében, hogyan születtek: a fogóval világra segített kicsik nyálában mutattak ki legnagyobb mennyiségben stressz hatására megjelenő hormonokat és ők sírtak a leghosszabb ideig az oltáskor.
Kb. olyan 5 hónapos koráig volt nagyon sírós, azóta nyugodtabb, aranyos, kedves kislány. Szóval tényleg kinőtte.
Azon is gondolkodtam, hogy most úgy látom, nem az ingerlékenység az alaptermészete. A férjem és én is angyalbabák voltunk, de nem is fogóval születtünk!
A kislányomat 2 órán keresztül próbáltam kinyomni, de nem sikerült, mert homloktartásban volt és az átlagnál nagyobb is volt a feje, 37 cm átmérője.
Próbálták vákummal, de kétszer is leesett a csészéje a fejéről, akkor hozták a fogót.
Én nem láttam, de a férjem azt mondta, borzalmas volt, ahogy kirángatták, csak nézni is.
Utána felsírt, 9/10 volt az első Apgarja, az jónak mondható. Sírt, aztán pár órára elaludt a kórteremben. Utána felébredt és kezdte a sírást, gyakorlatilag 5 hónapig nappal állandóan sírt.
:-((
Most beszélgettem 2 anyukával a játszóházban, ahova hónapok óta járunk és kiderült, hogy ők is fogóval szültek és nekik is nagyon sírós lett a baba, megnyugtathatatlanul sírós.
Az egyik még most is majdnem elsírta magát, pedig már 3 éves a kisfia.
Azért hibáztattam magam sokáig, mert azt hittem, én nem vagyok elég fitt vagy valami, hogy meg se tudtam szülni. De aztán rákérdeztem a kórháznál és akkor mondták ezt a homloktartást, hogy az gyakran lesz császár, úgyhogy még én voltam a stramm! :-))
nekem a fogóról mindíg ez jut eszembe. . . . (((
úgyhogy örülj, ha csak sírósabb. . Biztosan nem alkalmazták volna, ha nem muszály. .
Jó akkor ide irom!
én is császárral szültem, mint Bálnika, és szintén megrázkódtatás volt ez nekem, sokáig hibáztattam magam (kicsit még most is - ma 11 hónapos a lányom), és az a helyzet, hogy kb. 2 hónapos koráig nagyon-nagyon érzékeny volt a kicsi, nem volt mindegy, hogy értünk hozzá, minden kis zajra összerezzent, sokat sírt (sokszor sztem ok nélkül is). 3 hónapos korára sokat javult a helyzet, azóta pedig nagyon is talpraesett, vagány, barátságos, mosolygós gyerek. De ezt az első pár hónapot nem tudom elfelejteni, magamat okolom, hogy azért volt neki sokk az egész világrajövetel és újszülött kor, mert én nem voltam képes megszülni őt. . . .
Szóval érdekel a téma, bár nem fogóval szültem, de hasonlóak voltak a komplikációk, elakadt, bár ő még bent a méhben, rátekeredett a köldökzsinór és nagyon rossz volt a szívhangja. Tudom, hogy a császár mentette meg talán az életét, (és így született egy makkegészséges, gyönyörű gyerekem), de akkor is nehéz ezt megemészteni, amikor az ember úgy megy be a kórházba, hogy a lehető legtermészetesebb szülésre készül.
Azért ilyen fontos, mert most várom a másodikat, és valszeg ez a szülés is császáros lesz
Na ez az egyetlen ok, amiért örülök hogy császárral szültem. . nagoyn szerettem volna simán, sajnos nem így alakult:-(
De talán a babának így volt a legjobb, így szenvedett a legkevesebbet. . . .
Bár sokan azt is mondják, hogy így elmarad a folyamat, aminek végbe kéne menni, és ez is árt a babának. Szerenscére neki nem voltak ilyen beilleszkedési gondjai.
Fogos szüléskor ugye a baba fejét fogják meg a fogóval és így segítik a világra! Ez egy nagyon nehéz művelet, mert a baba fejére nagyon kell vigyázni (meg ne nyomódjon stb. ). A babák születésük után nagyon hosszu idejig "megjegyzik" születésüket! Álmodnak róla, sőt át is élik! (Lelki köldökzsinór című könyvben ez is benne van). A babák hónapokig tudják úgy forgatni a fejecskéjüket ahogy a szülőcsatornában is forognak!
Szóval mindent megjegyeznek és átélnek! Ezért lehetnek sírósabbak, és érzékenyebbek a fogóval született babák! Pláne arra ha megfogják a fejecskéjüket!
És a fogós babák "tapasztalatok mutatják", sírósabbak, érzékenyebbek! De ezt általában "kinövik", fokozatosan ahogy elfelejtődnek a szülés élményei!
Remélem érthető voltam!
Minden jót a babucinak!
Nekem pl. az is új volt, hogy az újszülöttek eleve félnek kibújni a méhből. Tehát önmagában nagy megrázkódtatás nekik a megszületés, gondolom a komplikációk csak rátesznek pár lapáttal.
Én, ha kisbaba lennék, biztos nem szeretném, ha fogóval rángatnának ki, tiszta erőből, de itt az az igazság, hogy az életéről volt szó, szóval nem nagyon volt választás.
Elakadt a szülőcsatornában és elkezdett a szívhangja össze-vissza ugrálni.
Én most olvasom a "Lelki köldökzsinór" című könyvet. Elképesztően érdekes, mennyi minden hatással van a csecsemők későbbi viselkedésére, szokásaira, lelkiállapotára.
Ajánlom mindenkinek, aki még nem olvasta.
A könyv szerint nem csak a szülés folyamata, kimenetele, de minden, a terhesség alatt történt esemény hatással van a babára.
:-)
Már nem hibáztatom magam, mert kiderült azóta, hogy homloktartásos volt és nagy volt a feje, és a homloktartásos babákat nem nagyon lehet fogó nélkül megszülni.
Amúgy olyasmikre gondoltam-gondoltunk (akikkel beszélgettem), hogy lehet, hogy esetleg a fejük-arcuk fáj sokáig a fogó miatt vagy valami ilyen kézzelfogható oka lenne a sok sírásnak. De biztos kellemes élménynek se lehet nevezni, amit éreztek a születéskor.
Én nem fogóval szültem, csak annyit szeretnék, hogy szerintem az ilyen negatív szülésélmény (illetve születésélmény a baba szemszögéből) biztos, hogy kihat a baba lelkiállapotára. Mintahogy azt is érzi, hogy Te nem vagy nyugodt.
És ne hibáztasd magad, biztos, hogy nem a Te hibád volt, a csaászármetszésről sem az anya tehet!!!!
Egyszerűen csak élvezzétek egymást, hisz oly csodálatos egy pici baba!
Ha lesz következő, akkor sok sikert és gyönyörű, komplikációmentes szülést kívánok Neked!! :)))))))))))
jucóka
(Ha nem tudnék esetleg visszajönni, a baba miatt, írjatok azért, valamikor jövök, ígérem!)