Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együtt alvás a gyerekkel?
Torolt_felhasznalo_930096
Létrehozva: 2005. március 20. 17:05
Sziasztok!
Az a helyzet, h. a kislányom-aki lassan másfél éves lesz- már kb.2 hónapja csak a mi ágyunkban alszik éjjel.
Eleinte csak reggel 6körül jött át a mi szobánkba,aztán mindig egy kicsivel hamarabb, míg most már éjfél körül felébred és nem tudom a saját szobájában visszaaltatni.Már a férjem is kiköltözött a hálóból, mert a kisasszony keresztbe feküdt és kitúrta.(Ez pedig nem igazán kedvez a házaséletnek, ühüm.)
Mondjuk engem nem zavar annyira hogy velem alszik,nagyon szeretem amikor ott szuszog mellettem, inkább attól tartok nagyon megszokja és később a kistesó érkezésekor lesz gond.(bár így nem sok esélye van "létrejönni "sem)Féltékenység, stb.Vagy többet nem akar a saját szobájában aludni.Vissza lehet szoktatni még?Vagy neki így jobb?
Örülnék ha hasonló helyzetben lévő szülők megosztanák velem tapasztalataikat.
köszi: Dit
Az a helyzet, h. a kislányom-aki lassan másfél éves lesz- már kb.2 hónapja csak a mi ágyunkban alszik éjjel.
Eleinte csak reggel 6körül jött át a mi szobánkba,aztán mindig egy kicsivel hamarabb, míg most már éjfél körül felébred és nem tudom a saját szobájában visszaaltatni.Már a férjem is kiköltözött a hálóból, mert a kisasszony keresztbe feküdt és kitúrta.(Ez pedig nem igazán kedvez a házaséletnek, ühüm.)
Mondjuk engem nem zavar annyira hogy velem alszik,nagyon szeretem amikor ott szuszog mellettem, inkább attól tartok nagyon megszokja és később a kistesó érkezésekor lesz gond.(bár így nem sok esélye van "létrejönni "sem)Féltékenység, stb.Vagy többet nem akar a saját szobájában aludni.Vissza lehet szoktatni még?Vagy neki így jobb?
Örülnék ha hasonló helyzetben lévő szülők megosztanák velem tapasztalataikat.
köszi: Dit
A mi fiúnknak elég későn - már elmúlt két éves - lett kész a külön szobája. Addig nálunk aludt, a rácsos kiságyában, ezzel nem is volt gond, de a kezemnek mindig bent kellett lennie, hogy foghassa vagy ráfeküdjön. Ez egy idő után kicsit kényelmetlen volt, de kibírtam. Mikor kész lett a szobája gond nélkül - sőt, mivel már hetekkel előtte mondogattuk meg mutogattuk neki, hogy ez az ő szobája lesz, teljes örömmel - "költözött" át. Persze az esti együttlétet továbbra is igényli, esti mese, stb. . . , és időnként bizony arra ébredek, hogy átcuccolt mellém (hozza a pohárkáját, maciját, cumiját), de ilyenkor kicsit közelebb húzodom apához, és alszunk tovább. Valahol olvastam, hogy a távolságtartó gyereknevelés (ne aludjunk együtt, nem kell sokáig szoptatni, egyéb szigorságok) a német behatás maradványai, vagy valami hasonló. Ők ilyen "katonásak" a nevelésben, vagy legalábbis voltak ilyenek. Senkit nem akarok megbántani!!!
Szóval mindenki csinálja úgy, ahogy neki kényelmes, ahogy igényli a bébi, vagy ahogy anyunak jó! A lényeg az, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen a család, akkor teljesen mindegy, hogy ki, hol alszik!!!
Nagyon jó volt olvasni, hogy nem mindenki az "Aludj jól gyermekem" könyvet követi vakon. Szerintem minden gyerek más, ezért nem lehet egy recept alapján aludni tanítani.
Csak még magamban is el kell fogadnom így ezt a helyzetet.
Azért, mert ma találkoztam egy újszülöttes nővér ismerősömmel, aki segített nekem a kórházban a lányomnál. Meséltem neki, h. együtt alszunk , mire ő rögtön mondta, h nem jó ez így. Van jó és rossz oldala is.
Hát ez igaz csak akkor nem álltam ki az elveimért. Úgy érzem rá kellett bólintanom, hogy igen ez az elvárás, de majd otthon úgyis azt csinálok, amit akarok.
De miért nem helyes, ha velünk alszik a gyerek???Elképzelhető, h nem lesz igénye ha kicsit nagyobb lesz a saját ágyára?Nem hiszem. .
Az én lányom kéthónaposan mát átaludta az éjszakát a saját szobájában, a saját ágyában. De mivel elég kis súllyal született, hasfájós volt, ezért egy szoptatási tanácsadó javaslatára magunkhoz vettük, hogy éjjel érezze az illatomat és felébredjen szopizni. Fel is ébredt, de nem hízott jobban. . .
Az ágyát csak napközben használtuk, aztán másfél évesen már ordított, ha csak megpróbáltam (nappal) beletenni, éjjelről szó sem lehetett. Ekkor már nem volt létkérdés az éjjel szopi, ezért a szobájában egy matracon altattam, ha felébredt átvittük magunkhoz és durmi együtt. Tavaly szeptemberben nagy ágyat kapott, hamar megszokta. Volt olyan időszak, amikor szinte egyáltalán nem aludt éjjel a szobájában. Ilyenkor a mi szobánkban altattam, a mi szobánkon is van már biztonsági zár. . .
Most 27 hónaposan a szobájában alszik el, szopizás után. Éjjel, ha felébred szólít minket és átvisszük. Általában hajnaltájt. (Hálózsákban alszik, így saját lábon nem tud átjönni. )
Nálunk nagyon bevált az együttalvás. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor visszafogom sírni. Pl. amikor éjfélkor még mindig nem ért haza a diszkóból!
mire minden hozzászólót elolvastam, addigra alakult ki bennem az elhatározás, hogy nem változtatok erőszakkal.
Ami apát illeti, hát nem könnyű, de most azt találtuk ki, hogy beteszünk majd a Manónak egy ágyat a szobánkba.
Nálunk azért érdekes a helyzet, mert nem mi, a gyerek vagy a szülők igényeljük az együttalvást, hanem a körülmények: a szoptatás és a fáradtság. Az első kelésnél, ami most, hogy már 13 hónapos általában csak hajnaltájt van, áthozza a férjem, és akkor ott alszik reggelig. De a saját szobájában alszik el cicin, akkor beteszem az ágyába, és ha nem kel fog, stb miatt, akkor reggel boldogan kel a saját ágyában. Szerintem ha már nem szopizna, és nem kelne éjjel, simán jó lenne neki a saját ágya. Aztán lehet, hogy majd csalódok nagyot, mert mikor már át tud jönni, állandóan átjön, de engem nem fog zavarni az sem, kérdés, hogy a kistesóval mi lesz? Majd az idő eldönti.
Szex a gyerekkel egy ágyban: hát szerintem az nagyon gáz. Erről már több helyen olvastam, hogy totál elraktározódik az agyukban. Szerintem primitív dolog, bocs, akit ezzel megsértek.
Ditkata a kérdéseidből, egyebekből úgy olvastam, hogy te eldöntötted, mit akarsz, csak megerősítést vársz. Én csak annyiban csinálnám máshogy, hogy apát valahogy beszervezném még ebbe a buliba, én nem tudom nélküle elképzelni az éjszakát. :)))
Én hiába vittem a lányom vissza a helyére, egy-két óra múlva újból megjelent. És ez így menne a végtelenségig, ha nem lennék elég kényelmes.
Egyetlen dolog miatt izgulok csak, a lányom nyáron táborba akar menni. És az lesz majd az igazi nagy elválás, hiszen nem nagyon voltunk még külön. Az a helyzet, hogy nálunk nincs aki vigyázzon a lányunkra, főleg az ott alvós vigyázás nagyon-nagyon ritka. Szóval nálunk nyáron lesz majd a nagy próbatétel. De az a jó, hogy a legjobb barátnőjével mennek, és kitalálták, hogy együtt fognak aludni. Szerintem csak ebből a szempontból rossz, ha a gyerek ennyire a szülőre támaszkodhat csak.
Van szakértő egyébként aki azt javasoloja, hogy ne a szülő ágyában, hanem a gyerekszobában legyen meg az együttlét.
nagyon igazad van, még igényli a szülei babusgatását, de lesz idő mikor már nem ennyire. kihasználjuk .
A nagyfiam, aki már 23 éves, na ő is kb. 10-11 éves koráig, - persze egyre ritkábban - járt át, és aludt velem. És nem lett semmi probléma vele. Egy nagyon jó érzésű férfi vált belőle.
Szrintem, ha valakit nem zavar kifejezetten, hogy a gyerek mellette alszik, nem kell belőle ügyet csinálni. Úgyis, olyan hamar megnőnek, és mire körülnézünk, már nem igényli a társaságunkat. Pillanatok alatt felnőnek és eszükbe sem jut majd odabújni mellénk. Egyik reggel csak arra ébredünk mi szülők, hogy egy idegen fekszik a gyerekünk mellett.
Engem ezért nem zavar már, ha átjön a lányom!!! :))
már mi is gondoltunk rá, hogy beteszünk +1 ágyat a hálóba, hely van. kérdés hogy megszokja-e. Ha ezt tudom előre nem kellett volna betervezni egy tetőtéri szobát. . .
Bár kétlem hogy ez hosszú évekig így menjen.
utána már késő volt. a kiságyba nem maradt meg. hiába aludt el, mihelyt beletettem, rögtön felébredt. egy idő után feladtam és rendes ágyban altattam. eleinte könnyen ment. de sokszor felébredt éjjel , akkor átmentem visszaaltatni, de ott is el-elaludtam. így végül ő jön át, és végigdurmolja az éjszakát
Az én lányom 7 éves és nem tudom kipasszolni az ágyból. Mondjuk most egy szoba is van, meg csak ketten vagyunk, de ez már születése óta folyamatos történet. Szintén a cicin aludt el, 17 hónapos koráig szopott. Aztán nagy ágy mellett saját ágy, éjjel fogta a kezem, úgy aludt el. 4 évesen költözés, saját szoba. Mindent bevetettünk. Saját tv, video is, pedig ellenkezett az elveinkkel. Elaludt, de éjszaka átjött. ezt 6 éves koráig produkálta, szinte minden éjjel. Aztán szétköltöztünk, ketten maradtunk. Az albérlet pici volt (27 nm), tehát egy ágyban aludtunk, az is csak 1, 4 széles volt. Tehát ő aludt, én próbáltam. :-)
Fél év után ismét költ. Most 34 nm. Micsoda fejlődés! :-))) De most vettem egy nagyobb ágyat. 1. 8x 2 m. Tehát ismét egy ágyban, de most már legalább mindketten alszunk. Van egy kinyithatós sarokülőnk is, amin aludhatna, mindig javaslatot is teszek rá, de hallani sem akar róla. Most megállapodtunk, hogy szept. már másodikos lesz, majd akkor már ott alszik. Hát, kíváncsi leszek. Előbb-utóbb szeretnék egy nagyobb lakásba költözni, de az min. 2-3 év. Abban reménykedek, ha lesz saját szoba, majd könnyebb lesz, meg ő is egyre nagyobb lesz. Sokszor alszik apánál, ott külön ágyban. De ha nincs itt, nem is tudok úgy aludni. Tehát nálunk mind a kettőnknek jó. És pár év múlva már egy puszit sem adhatok neki házon kívűl. . .
Napközben alszik a saját ágyában, vagy kint udvaron babakocsiban, de este már nem marad végig ott.
Én is szeretnék idővel változtatni ezen, de amíg ő így érzi magát biztonságban , addig nem akarom erőszakkal átnevelni mert ez a különalvás az általánosan elfogadott nevelési norma.
na hát náluink is ez a helyzet állt fenn. Mindig cicin aludt el , mert kb. fél óráig evett. én sem törődtem ezzel, de sztem ide vezethető vissza, h kell neki vki akivel elalszik. ezek a legszebb időszakok és nem akarom egyikünknek sem megkeseríteni.
Tudom folytatni az egy ágyban, egy szobában sort: mióta fent van a háló, lent a nappali, azóta egy emeleten sem. :-))
Egyébként a 28 hónapos fiú külön leesésgátlós ágyban alszik, apával egy szobában, és néha éjjel átmászik hozzá, a 8 hónapos lányzó meg anyával a nagy ágyban. Reményeink szerint apa hamarosan visszaköltözhet.
Nálunk, amikor egy szobában aludtunk, nem ment a tévé. . . most sem, amikor Marci kijön. És soha nem szeretkeznénk a gyerekünk mellett ugyanabban az ágyban, most már ugyanabban a szobában sem (csecsemőkorában ez előfordult párszor) mert nem tudhatjuk, mikor kerül egy pillanatra éberebb állapotba, és ha tudattalanul, féltudatosan meglát, meghall valamit, amiről nem is tudja, hogy mi, az mit vált ki belőle. . . ha együtt alszunk, akkr alkalmazkodunk hozzá.
Én 7 éves koráig aludtam a lányommal, még most is nagyon néha együtt alszunk, pedig már 12 éves. Szerintem nics ezzel semmi baj, addig "kell" vele aludni amig lehet. Olyan hamar felnőnek és azután . . .
kattints a zöld kockádra és meglátod. . . :))
Cleome
egyém is Boglárka:-)))amíg ki nem találtam hogy ez legyen, addig egyel sem találkoztam. azóta. . . . . :-)))hát így jártunk:-)
Most megyünk majd el Húsvétkor, ahol lesz ugyan rácsos ágy, de kicsit izgulok, bár már voltunk ott, de akkor még két összetolt fotelban aludt.