Kedves Fórumozók!

A következő napokban némi ráncfelvarráson esik át az NLCafé, célunk a mostaninál könnyebben kezelhető felhasználói felület. Megeshet, hogy egyes funkciók átmenetileg nem érhetőek el, türelmeteket kérjük! A fórumon böngészni, hozzászólni, topicot nyitni természetesen továbbra is tudtok. Jó böngészést!

Érzékeny Édesanyák

erdomelletthaziko
Létrehozva: 2017. november 12. 15:14

Ti mennyire avatjátok be gyerekeiteket a rossz pillanataitokba? 


Hisztek abban, hogy nem árt, sőt, erősíti a gyereket, ha minden gyenge pillanatotokat látja? Vagy húztok egy határvonalat? Esetleg a gondban elzárkóztok a gyerek elől, hogy csak erősnek lásson titeket?


Kérdésemben nem a nagyon súlyos dolgokra célzok, mint halálos betegség, valaki elvesztése, stb. ; inkább enyhébb problémák, amiket nehezebben éltek meg.


Esetleg, ha érzékenyebbek vagytok, amitől gyakrabban zuhantok magatok alá; mint ahogy én is - mennyit hagytok, hogy lásson ebből a gyerek?

17 hozzászólás
  1. 2017. november 21. 19:0817.

    kuci


    miért teheti tönkre a gyerekét bárki alanyijogon?


    degeneráltaknak, szarból szarba keveredőknek..... nem jár a babázás, normális felfogás szerint


    mo-n félmillió gyerek él disznónak való körülményekben és ez is rendben? és idegbolodokkal élni a gyerekeknek az is rendben?


     

    előzmény:
    Lillaréka (16)
    2017-11-19  09:57
  2. 2017. november 19. 09:5716.

    Így igaz


    nem is értem, hogy miért gondolják azt néhányan, hogy a gyerekek nem érzik meg ha baj van. 
    megérzik.. és ha anya- apa (mert apa is) nem beszél róla... attól a gyerek még jobban kétségbeesik.. 


    Beszélni kell róla.. és egyben meg is nyugtatni,  hogy arra törekszünk, hogy megoldjuk a dolgot. 


    Burokban nevel aki azt gondolja a gyereknek nem kell tudni semmiről


    Én még a munkahelyi dologra is azt mondanám-- ha ideges vagyok.. hogy  - azt is el kell mondani.. no nem magát a problémát-- hanem megnyugtatni a gyereket.. nem vele van baj.. nem miatta vagyok ideges... 
    és igen.. a gyerek láthat minket kétségbeesettnek és idegesnek is.. ha úgy adódik. 


    Őszinte szülővel  őszinte lesz  a gyereke is.

    előzmény:
    Babyface83 (6)
    2017-11-12  17:52
  3. 2017. november 15. 16:2915.

  4. 2017. november 14. 06:2114.

    ha valaki a szar életétől idegbolond lett az kezeltesse magát és ne a szüldögélésen törje a fejét


    mocsok dolog egy ártatlan gyereket is tönkretenni


    emlékezzen


    öt is degenerált felnőttek tették tönkre anno


     

    előzmény:
    erdomelletthaziko (10)
    2017-11-12  19:00
  5. 2017. november 14. 03:3413.

    Egyébként szerintem ez a gyerek alapvető személyiségi jegyeitől is függ. Ha ő is túl érzékeny, akkor könnyen lehet, hogy túl sok neki, ha nagyon direktben és nagyon gyakran szembesül a szülei szélsőséges érzelmeivel. Ha talpraesettebb, kevésbé az érzelmei által vezérelt típus, akkor könnyebben tudja a helyén kezelni ezeket a dolgokat, és esetleg még tanulhat is belőle, HA a korának megfelelően egyszerűen, de őszintén elmagyarázzuk neki, hogy éppen miért tört ki belőlünk az adott érzelem. Szóval ezt csak az idő dönti el, ismerni kell a gyerekünket és ehhez alkalmazkodva viselkedni, amennyire lehet. Szóval mint írtam, szerintem az érzelmeinket, hangulatunkat nem igazán lehet eltitkolni a gyerek elől, de hogy mennyire részletesen fejtjük ki, hogy adott esetben éppen miért vagyunk szomorúak, dühösek stb, azt a gyerekhez alkalmazkodva kell eldönteni.

    előzmény:
    erdomelletthaziko (7)
    2017-11-12  18:37
  6. 2017. november 13. 15:3412.

    Nagyon "érzékeny" vagy a témára, hogy ez foglalkoztat!  Majd meglátod, ha gyermeked lesz a sok mindennapi teendő mellett szépen megéled majd az érzelmes pillanatokat is  -  nem olyan bonyolult ez a világ....

    előzmény:
    erdomelletthaziko (11)
    2017-11-12  19:01
  7. 2017. november 12. 19:0111.

    Mindenkinek hálásan köszönöm a válaszát!

  8. 2017. november 12. 19:0010.

    Még azt had tegyem hozzá ahhoz, amit írtam, hogy a két édesanyát nem becsmérelni akartam, elvégre meg van az oka a túl érzékenységüknek és, ami a szeretetet illeti, mindennél jobban szeretik a gyermekeiket.

  9. 2017. november 12. 18:549.

    Nagyon szépen köszönöm!

    előzmény:
    trivial (8)
    2017-11-12  18:42
  10. 2017. november 12. 18:428.

    Addig is, amíg eljutsz a könyvesboltba megvenni Vekerdy-összest, keress rá a témakörben írott tanácsaira! Nem lehet mit hozzátenni ahhoz, amit ő mond erről, meg nem is kell. A gyereknek olyan szenzorai vannak, hogy átverni nem lehet, nem is szabad. Látni fogja ő is, ha bajod van. Felesleges sztorikat nem kell elmesélni, de az érzések az élethez tartoznak. A kimutatásuk is. Ill. még Popper Péter Lélekrágcsálók könyvét is ajánlom a témában (is). 

  11. 2017. november 12. 18:377.

    Túl érzékeny édesanyából kettőt ismertem; ez alatt azt értem, hogy hányattatott gyermekkoruk és/vagy a rengeteg sérelem, amit el kellett viselniük legyengítette őket, ezért a jelenben képesek olyan dolgokat drámaian megélni, amit erősebb emberek nem tennének; így sokszor, szinte napi szinten, sírnak és panaszkodnak a gyereknek, összeomlanak előttük, stb.


    Ebből az egyik édesanya gyermekének nagyon durva a stílusa és képtelen ellátni magát, de a másik anya gyermeke meg igazi kis tündér lett és úgy gondoskodik magáról és a körülötte levőkről, mint egy felnőtt.


    Én még nem lettem édesanya, de tervezem és túl érzékeny vagyok. Meg esik, hogy olyan mint a fent említett két édesanya. Teljes erőmmel dolgozok, azon, hogy erősebbé váljak, de nem tudom, hogy tehetnék majd a gyermekemnek jót, hogy szép és egészséges gyerekkora legyen és ne arról szóljon, hogy Édesanyám folyton a nyakamba zúdította a gondjait", de arról se, hogy "Édesanyám nem osztotta meg velem a gondokat".

  12. 2017. november 12. 17:526.

    Én nem tartom jó dolognak, ha egy anya állandóan mosolyt erőltet az arcára, és próbálja azt mutatni a gyereknek, hogy az élet csupa öröm és boldogság, aztán meg telesírja a párnáját, ha a gyerek elaludt. Egyrészt a gyerekek már egész pici korban megérzik, ha feszkó van, és ha nem ennek megfelelő viselkedést latnak, az összezavarja őket, másrészt szerintem egy bizonyos egészséges mértékig kifejezetten jó, ha látják, megtanulják az érzelmek sokféleségét. Hogy az élet nem mindig tökéletes, hogy anya-apa sem tökéletes, néha mérgesek, vagy szomorúak vagyunk, olyankor ezt megpróbáljuk megbeszélni, megpróbálunk segíteni a másiknak, és önmagunknak. Nem szeretném arra tanítani, hogy az érzelmeket el kell folytani, igenis mondjuk ki, ha valami fáj. Persze nem szabad átesni a ló túlsó oldalára, és minden apró munkahelyi problémával a gyereknek zokogni, és olyan problémákkal sem terhelni, amit a koránál fogva még nem érthet meg.

  13. 2017. november 12. 17:295.

    Milyen erzekenysegre gondoltal ? Ezt jo lenne tudni .


    Addig is elmeselem :Edesanyank kezdetben sebeszkent kesobb belgyogyaszkent majd kutato orvoskent dolgozott.


    Minden munkajaval kapcsolatos problemajat a csaladdal beszelte meg. Hozza ugyan nem sokat ertettunk. /kesobb a fiu testvereim igen /  de Mindig tudtuk ha elvesztettek egy egy beteget. Egyutt sirattuk. Ez nagyon sokat jelentett kesobb a sajat munkamban. Sokkal fogekonyabb lettem az emberek erzelmeire lelkiallapotara. Szocialis erzekem kialakulasat is talan ennek a gyerekkornak koszonhetem.


     

  14. 2017. november 12. 16:474.

    Az en problemam az en problemam. Nem a gyerekeme. Sem munka, sem parkapcsolat nem tartozik ra. Es nem azert mert nem ertene meg, hanem azert, mert nem az ö csomagja.


    Ami az kis eletere kihat, azt meg kell beszelni vele, mindig az szintjen, de a gyerek soha nem a szülö lelki szemetesladaja.

  15. 2017. november 12. 16:103.

    Az igazi érzékeny édesanya, nem tesz felesleges terhet egyik gyerekére sem.

  16. 2017. november 12. 15:512.

    Keveset  - persze attól függ , hány éves a "gyerek"...., de akárhány, ha rád van hangolva úgyis megérzi a "bajodat"....legalább is az én 5éves fiam anno majd 40éve ,azért nem ment ki játszani, hogy vigyázzon rám, mert nagyon fájt a fejem....


    De ha pl. a férjeddel/ a gyereked apjával van bajod, azt nem egészséges megbeszélni a gyerekkel....., mert Ö még egész másképp látja a, dolgokat....A munkahelyi dolgok szintén nem a gyerekkel beszélendő meg  - több okból.....                    Erre valók a barátok!


     

Legnépszerűbb cikkek