Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Férj csapatépítés
Sziasztok!
Segítséget, véleményt szeretnék kérni. Férjem egy éve dolgozik egy külföldi multinál. Időnként elviszi a munkáltatója céges vacsorára olyan helyekre, ahova egyébként nem jutnánk el (drága Bp-i helyek). Elvitték már csapatépítő tréningre is őket, most pedig az éves munkát megköszönve három napra Barcelonába viszik őket egy 5*-os szállodába (a féltékenység beszél belőlem: kétágyas szobába teszik őket emberenként). Családtagok, barátnők stb. nem mehetnek. Én kiakadtam rajta, hogy miért nem mehet a család, miért álcázzák ezt szakmai útnak, miközben a leírásban látszik hogy sokkal több a szabadidő program (wellness, éjszakai buli stb.). A férjem szerint 200 nőből rajtam kívül nincs olyan, akinek ez problémát jelentene. Azt mondja, hogy ez egy nagyszerű dolog, hogy a cége ilyen gáláns. Itthon vagyok a 14 hónapos gyerekünkkel, az még plussz rosszul érint, hogy én ragaszkodom hozzá annyira, hogy a napi 4 órás munkámra is bűntudattal hagyom itthon az Anyukámra, ő meg 3 napra simán lelép. Velem van a baj?
Akkor szerencsés vagy :)
Nálunk nem kulturáltak ezek a rendezvények, már délelőtt 10-kor folyik a pálinka, és éjjelre, a buliban már a társaság fele vállalhatatlan, és sokan a bokrokból kerülnek elő, vagy nem épp abból a szobából, ahol lenniük kellene.
De kissé megnyugtatásul:
- akinek rendben van az otthoni élete, az eliszogat, eltáncolgat majd egyedül elmegy a szobájába aludni
- akinek nincs rendben az otthoni élete, az nem vár a csapatépítőig, hanem bent is kialakul napi 8 óra alatt bármi. Pl nálunk van céges chat, az emberek fele azon bonyolítja mindennapi flörtjeit.... vagy a konyhában, vagy bárhol, ahol talál rá kapható embert.
Nálunk is van évente 2x ilyen csapat építő tréning. Én élvezem, mert már független vagyok, bár addig sem zavart, ha ittas állapotba a kis kolléganők arra vágytak, én vigyem őket ágyba. Megértelek, szerintem is ez inkább, családszétszedő tréning.
de azt még midig nem írtad le a tudom állításod mivel igazolod
ez az bizony az irigység
van a világban egy rahedli szakma, ahol a pasik nem nagyon vannak otthon, elég ritkán is alszanak otthon, nemzetközi sofőrtől az űrhajósig
mégis csinálgatnak nőknek gyerekekekt, ezeknél mind a 2 részről van genyóság vastagon a gyerekeit felé
de azért amiról szó volt az messze nem az a munka
Jajjjj, de jó!
Nagyon köszi, ott leszek!
Addig is jó beszélgetést itt mindenkinek
Az nem. De rendre rá van húzva a kitaláció Ti-ra meg a férjére.
Zokogok!!!!!Ezt anemes lelket,mint a tied!!!!!!!!!!
Szerintem azt már kb mindenki elismerte, hogy az eredeti téma eléggé ki lett vesézve, további információ hiányában erről a konkrét sztoriról tényleg nem nagyon lehet már mit mondani. Most már csak a történet kapcsán előjött egyéb témákról folyik eszmecsere, szerintem ez nem feltétlenül baj.
Köszönöm.
Most már úgy van fater beállítva, mintha egy hétből két napot lenne otthon, ötöt meg a céggel non-stop. Enyhén szólva is túl lett tolva a bringa a témában. Muter maga ismerte el, hogy féltékeny és irigy volt. End of the story. De lehet még rágcsálni a gittet a saját szád íze szerint. Ez a fórum mindent elbír. Meg a téma is.
Senki sem kérte tőled, hogy érts egyet, ne sajnálkozz. Van egy (elég határozott) véleményed morzsányi infó alapján. Ami 98%-ban feltételezésre alapszik, de ahogy érzed.
Megint egyet kell értenem. Egyszerűen komolytalannak tartok egy olyan céget, ami az alapján ítéli meg a dolgozóit, hogy eljár-e jópofizni a többiekkel. Van, akinek bejön az ilyesmi, és van, akinek nem, és ennek semmi köze a munkájához, teljesítményéhez, de még ahhoz sem, hogy mennyire jól tud csapatban dolgozni.
Egyszerűen van, akinek az ilyesmi nem jön be. Nekünk sem. (és nem, nem azért, mert amúgy sem mehetne a férjem, vagy nem mehetnék én a körülmények miatt). A férjem már évek óta dolgozik egy cégnek, szabadúszóként ugyan, de már elég régi, megerősödött kapcsolat ez, napi szinten egyeztet a munkatársakkal, csapatban dolgoznak, úgy, hogy még soha nem találkoztak élőben. Volt néhány próbálkozás ugyan, még azt is felajánlották, hogy ők jönnek ide, hogy itt menjenek már el egyet vacsizni, bulizni, mittudomén, simán vihetett volna engem is. De mi már csak ilyen antiszocik vagyunk, nem biztos, hogy jól elbulizgatunk másokkal csak azért, mert foglalkozásunk közös, egyszerűen nem hiányzik az ilyesmi. Elfogadták, nem volt ebből semmi probléma.
Én meg nem tudom eldönteni, hogy megértem-e. Ennyi info alapján bátran lehet a picsogó fajta, meg az is, hogy tényleg gond van náluk. Meg a kettő közt bármi.
Nálam viszont kőkeményen negatív irányba tolja a mérleget, az az irigység vonala a történetnek.
Szerintem ez így van rendben, ahogy írod.
Férjem egy hétre hajóra ment 3x búvárkodni (a 12 évünk alatt). Saját pénzből, önként, csak a saját örömére, én támogattam ebben, 2-3 pici gyerekkel. Viszont nálunk az a helyzet, hogy mutatta az út hírlevelét, és megkérdezte, nem lenne-e ellenemre. És simán lemondott volna róla, ha kérem. (Mi sokat vagyunk együtt, és sokat jövünk-megyünk)
Nálunk évente van VOW felmérés (Voice of workforce), és figyelembe is veszik, de ez nem mindenbe való belebeszélést jelent.
Jövő héten indítok, ha lesz időm. :-)
Gratulálok.
Az igaz, hogy keveset tudunk, de az a kevés infóból is nyilvánvaló, hogy nem csak a "bagatell 3 napról" van szó, ahogy sokan ledegradálják.
Kiderült, hogy rendszeres céges vacsorák, csapatépítések voltak és ehhez jött ez a 3 napi utazás, ami nyilvánvalóan nem szakmai, hanem jutalom út
aki nem volt ebben a helyzetben, nyilván nem érti, de érdemes átfutni a korábban belinkelt Éva cikket, az pontosan leírja, mit él át egy otthon felejtett feleség plusz kisgyerek
A cikk nem ítélkezik, nem is utal rá, hogy a férj ne lenne rendes-szorgalmas, megcsalná a párját, mégis teljesen érthetővé és átélhetővé teszi, hogy ez akkor is car annak, aki mindig csak vár
én megértem a topikindítót, ezért nem értek egyet azokkal a kijelentlésekkel, hogy hisztizik, fölöslegesen picsog, h..lye p..a és tsi, sajnálom
Szerintem meg sokan objektíven (már amennyire lehetséges ez az infók alapján) tekintettek a problémára, sokan meg részrehajlóan. Nagyon minimális részletet tudunk az egészről, azt is egyoldalú elbeszélésből, minden más hozzá lett költve.
Az szép.
Mit kutat?
Szerintem de.
Micsoda badarság. A csokiban gyorsan felszívódó szénhidrát van, ha gyorsan kell sokat gondolkodni.
A lehordás előtt azért volt itt egy rendes kis hiszti a nő részéről, ha jól gondolom, és ahogy a topikindítót olvastam. Az persze tök rendben van.
A másik meg: lehet, hogy egy férfinak is jólesne a támogatás, ha őt is embernek vennék. És ha esetleg a feleségével partnerként lehetne beszélni.
Egyébként meg 3 napról volt szó. Három istenverte napról. Kettőt pislogott volna a topikindító, és már azt vette volna észre, hogy már meg is jött a férje Barcelonából.
Pont ez jutott eszembe. Nekem a párom a legjobb barátom is. Nem túl gyakorik a veszekedések. De abban az időben, mikor én a babánkkal itthon voltam, bizony voltak összezördülések. Mrtt olyankor egy nő érzékenyebb. És mert az egy teljesen uh helyzet egy pár életében. Apa persze néhány hét/hónap múlva rájön, de ezt a meccset szerintem sok szülő lejátszotta.
És ilyenkor egy nőnek nagyon jól esne a támogatás. Nem pedig az, hogy pofatlanul lehordják.
Bennem emberi szolidaritás van.
Nem titkos egyáltalán. Én legalábbis nem látok benne semmi titkosat.
Bennem meg az merült fel, hogy megint egy topik, ami bebizonyítja, hogy nem létezik női szolidaritás.
Ide jön vki, elmondja a bánatát, ami lehet jogos, lehet nem, és mindenki olyan jól kiosztja, hogy el is tűnik, miután elrebegi, hogy bocs, igazazok van, tévedtem.
Neki most rossz lehet, akkor is, ha nem jogos, hogy így érez, az vesse az első követ, aki gyeden nem érezte soha kicsit magányosnak, elhanyagoltnak magát, erre csak kioktatás jutott neki.
Bennem az is felmerült a topiknyitóval (vagy mondjuk inkább úgy: az ilyen típusú házastársakkal) kapcsolatban, hogy milyen szeretet az, amelyik irigy? Amelyik csak akkor tud örülni a másik örömének, ha ő is részese lehet? Az én férjemet is elküldték 4 napra Londonba, és örültem, hogy megy, mert tudtam, hogy nagyon szereti azt a várost, és mert ő boldog volt, ez engem is boldoggá tett, és nem azon picsogtam, hogy de én mért nem mehetek.
Mi másfajta kutatók vagyunk háttérszervezet döntéselőkészítéshez. Cégként dolgozunk, csapatszellem kell, pénzt behozni, projektezni, irodában ülni reggel 8-tól kell, elmenni, ahová küldenek, kell, ezt meg is fizetik, viszont a Nature-ben sosem fog cikkünk megjelenni.
De azon biztos átsiklottál, hogy dolgoztam multinál. A férjem meg mindig is ott dolgozott, tudom, mi történik ezken a titkos helyeken. :-)
Nincs meg. Errefelé nincs Miniszterelnökség, hál a jóistennek.
Egyébként nem az a lényeg, akkor ezek szerint nem ment át, hogy ki dolgozik TÖBBET. Hanem hogy a versenyszférában dolgozás egy teljesen más munkaszemléletet, csapatszemléletet követel. Illetve nem követel ő semmit, csak az arra alkalmatlanok hamar kihullanak.
Egyébként a férjem kutató, most jelenik majd meg egy újabb kutatási eredményük a Nature magazinban. Nagyon büszke vagyok rá. És hát szakmailag is ez az egyik csúcs. De mondjuk ma 11-re ment be, mert nem volt kedve felkelni.
És? Akkor most hova jutottunk?
Oda, hogy ezt innen nem lehet eldönteni, jogos, nem jogos, le kell ülniük megbeszélni.
Azt viszont nem írom alá ennyi info alapján, hogy férj szent, sőt, áldozat, és csakis az itt topikot nyitó feleség a hülye p..a.
Sok mindent láttam már baráti körben, többek között, hogy a túlzott bizalom is megbosszulhatja magát.
Ezt én is levettem.
Akkor a TI-val van baj, hogy ennek nem örül? Sztem nem.
Nem én, más szerette volna, de azt mondta a felső vezetés, hogy erre semmi szükség.
És hatodszorra is leíródott ugyanaz a kör.
Igen, dolgoztam. A férjem világéletében ott dolgozott.
Most kutatóként dolgozom, de a közhiedelemmel ellentétben itt sokkal többet kell dolgozni, mint a multinál ugyan, de diplomás aktatologatóként. Az talán megvan, hogy a Miniszterelnökségnél 12 órás a munkaidő? Mivel nekik (is) dolgozunk, van egy helyes kis telefonunk, amit nem kapcsolhatunk ki, hétvégén sem, és ha kell, azonnal kell reagálni.
Beírtad?
Ti. férje szereti, élvezi.
Dolgoztál valaha versenyszférában? Érdemes lenne kipróbálnod. Egészen más kávéház, ahogy a sportszlengben mondják. Amikor állam bácsi nem adja automatikusan minden hónapban a lóvét, hanem magadnak kell kitermelned. Nálunk félévente van értékelés, és ha a (külföldi) tulajdonos azt látja, hogy nincs meg az a nettó profitja, amit ő szeretett volna, akkor el kell érni, hogy legyen. Adott esetben elbocsátásokkal. Itt nincs nyugdíjas állás. Általában viszont sokkal jobban fizetnek, mint máshol, de ezért cserébe elvárnak dolgokat. Pl. azt, hogy ne csak hétfőtől péntekig 8-tól 4-ig tekintsd magad a cég alkalmazottjának. És a cégnél végzett "munka" nem csak annyiból áll. hogy a szűk értelemben vett munkakörödnek eleget teszel. Ez egy más, nyugati típusú szemlélet, ahol az épületen kívül is van céges élet. Nem muszáj csapatban gondolkodni, a csapatszemléletet magadévá tenni. El lehet akkor menni állami munkahelyre, ott senki nem tart senkit a csapattársnak, nem kell emiatt aggódni.
Lehet.
Ahogy az is, hogy unja a kisdedet és a nejt vagy gerjed a fiatal kolléganőjére.
Ezt és még számos dolgot nem tudtunk meg, mert TI eltűnt, mint szürke szamár a ködben.
Ti férje ezt még nem tudja, nem mindenki olyan bazi okos ám, mint te. :)
1 éve dolgozik ott, puhatolózik, megpróbálja a legjobbat kihozni a dologból.
Kaptak egy jutalomutat Barcelonába, ahova szívesen el is menne az egész éves szopás után (lehet, hogy a tréningeknek nem örült annyira). Így is fel lehetne fogni.
De nehogy már, mi az, hogy anyu nélkül és még élvezni is meri.
Anyu kicsit behisztizett, mert irigykedett, amit meg is mondott. Majd elviszi őt is apu, ha már egy kicsit régebb óta dolgozik ott, és több lesz a lóvé.
Lehet, hogy ez egy öngerjesztő folyamat is. Mindenki azt hiszi, hogy ez kell, és senki sem meri kipróbálni, mi van, ha ő felvállalja, hogy nem megy el inni péntek este...
Mint a viccben, amikor a Medve halállistát készít, de csak Nyuszika kéri meg, hogy húzza ki róla. És Medve kihúzza.
Lehet így is.De, ehhez kell az a plusz ami nála megvan.Másnál meg akad azért ez is az is.Tehát menni kell.................
Nem akkora hülyeség egyébként, nálunk konkrétan volt ilyen: kaptunk egy körímélt, hogy milyen jóléti intézkedéseket szeretnék, ami segítené a munkánkat, vagy csak egyszerűen jobban éreznénk magunkat tőle. Amit kértünk, abból sok meg is valósult. Sajnos a csokiautomata nem
Már többször leírtam: a férjem 2003 óta különféle multiknál dolgozott, ez a hatodik, ahol most van. Volt kezdő is BSC-ben. Soha, semmilyen hátránya nem származott belőle, hogy nagyon mértékkel vett részt bármilyen kollégákkal való összejövetelen. Tudással és teljesítménnyel kiválóan kompenzálta, ha kompenzálni kellett, de különben ennyi idő alatt összeakadt már olyan közvetlen vagy feljebb lévő vezetőkkel is, akik szintén introvertáltabb típusok voltak, ezért még szimpatikusabb is volt így.
Az, hogy ez "muszáj", sokszor csak kifogás.
Aki szereti, élvezi, annak hajrá.
Off:
Évi, amit a középső bekezdésben írsz, az egy tök jó gondolat.
Szerintem is megérne egy topikot.
A cafetériánál is választhatsz, nem? A prémiumnál miért nem?
Örülök hogy mindenféle jött-ment-hülye nicknek ki vagyok kialltva. :)) De sztem maradjunk a témánál. Nem vagy sem ez sem az sem amaz.
Ki mondta, hogy aki nem akar a kollégáival bulizni, az besavanyodott? Én pont azért ódzkodom tőle, mert nagyon sok a besavanyodott kolléga, és nincs szükségem rá, hogy elrontsák a kedvemet. A kirándulás számukra buszos városnézés, miközben én jövős-menős-mászós vagyok, viszont szeretnek inni, az meg nekem nem pálya.
Ritka, hogy egy munkahelyen csupa olyan ember jön össze, aki mindig mindenkivel egy hullámhosszon van, ezért az ilyen utak mindig rengeteg alkalmazkodást igényelnek, ami nagyon fárasztó tud lenni, és nem segíti a munkahelyi légkör kirózsásodását, épp ellenkezőleg.
Mondok egy példát. Nekem a jobbkezem a helyettesem, akivel teljesen egy rugóra jár az agyunk, minden szakmai dolgot meg tudunk beszélni, segítjük, támogatjuk egymást, még a magánéleti gondokat is elmondjuk egymásnak, pedig még csak ebédelni sem voltunk együtt. Nem azon múlik.
az kérdeztem honnan
én is egy monitorról látom ez miket ír
te is valszeg
ebből hogy lehet tudni, hogy ez a kapafog?
hacker vagy? belementél a gépébe és látod miket csinált?
6 órát dolgozom, de ebben az éveleji időszakban máj20ig () sokan bíznak rám 1 bizonyos munkát. Amit nem csinálok ingyen.
Tudom.........
harangocka, újvagyok?
Részlet a 399-es hsz-ból,