Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Bocsi, a linket elrontottam, így már kattintható: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfoZHr8_iXm2rIqHf JzNsqpZAtaDi2Bnc9ckp2NZycVR_NJuQ/viewform?usp=sf_link
Sziasztok!
Pszichológus PhD hallgatóként a sötéttől való félelmet kutatom (például, hogy milyen szülői jellegzetességek erősítik/enyhítik azt). Mivel a témámban magyarul nagyon kevés mérőeszköz érhető el, lefordítottam egy Szülői Érzelmi Stílus Kérdőívet, ami akkor válik szakmailag elfogadott tesztté, hogyha kb. 150-300 szülő kitölti, és az ő válaszaik alapján megbízható és érvényes mérőeszköznek bizonyul. Ezért készítettem egy online kérdőívet, amit 3-8 éves gyermeket nevelő szülők tölthetnek ki. A toborzás sajnos szörnyen halad, ezért jutott eszembe fórumokat felkeresni. Szóval, ha van köztetek 3-8 éves gyermeket nevelő szülő, és van ráérős 15 perce, hatalmas segítséget jelentene, hogyha kitöltené a kérdőívet.
https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfoZHr8_iXm2rIq H fJzNsqpZAtaDi2Bnc9ckp2NZycVR_NJuQ/viewform?usp=sf_link
Előre is nagyon köszönöm mindenkinek! :)
Hogy a témához is hozzászóljak: én 6 évesen mentem iskolába (augusztusban töltöttem be, szóval minden iskolában a legfiatalabb voltam az évfolyamon), aminek nagyon örülök, örültem mindig is. Azért engedtek iskolába, mert már mikor a 2 évvel idősebb nővérem ment, nyafogtam, hogy én is akarok, majd 1 év múlva követhettem. :) Általánosban nem voltam éltanuló (olyan 4-4,3), gimiben tovább javultak az eredményeim, az egyetemet meg a felső 10%-ban végeztem (érdekelt is, amit tanultam). Mindig élveztem, hogy az átlagnál fiatalabb vagyok, mégis kiválóan boldogulok :D Egyetlen "hátrány", hogy az osztálytársaimnál picit később kamaszodtam (amúgy is magas, vékony alkatom van), ami az önértékelésemen 14-16 évesen kissé rontott, de egyetemen ez is helyrebillent. Ez mondjuk fiúknál tényleg szempont lehet, mert amúgy is később érnek, és akkor 9.ben egymás mellé kerül majd a 14 éves kisfiú és a 15 éves kamasz csaj... Akárhogy is, az egyik legfontosabb kérdés szerintem, hogy a gyerekben mindez milyen élményként vagy sztoriként marad meg.
Kriszti
Egyetemen több tanár is volt úgy,hogy átlapozgatta az indexet és ahhoz idomította a jegyet.
Én olyan öreg vagyok, hogy akkor voltam iskolás, amikor az orosz még kötelező volt, az emberek 98%-a gyűlölte, nekem azonban jó nyelvérzékem volt és valahogy nem is volt meg bennem az ellenérzés a nyelv iránt.
Hú,de sok leckét megírtam oroszból.
Egy isler volt a fizetség a sulibüféből:))
Egyetemi tanárom mondta, hogy a diploma 60%-a a társakkal való összedolgozás.
Én nagyon szerettem a történelmet, végül angol-töri szakra is mentem egyetemen.
Volt egy o.társam,akire valamiért pikkelt a magyar-töritanár, egyszer megkért, hogy készüljek vele témazáróra, megtettem.
Mondom, együtt készült vele, aki színötös volt mindig töriből,versenyre mentem,ezzel tanultam tovább.
Tényleg ától cettig átvettük az anyagot.
Én ötöst kaptam, ő hármast.
Vicc volt az egész. Kerületi rajzversenyt nyertem. Órai feladatok 5 perces csuklógyakorlatok voltak. Peeersze, 3x le tudok rajzolni pár kockát 5-ösre, 2x meg nem... 8. végén elmeséltük az ofőnek. Fogta is a fejét. :-)
8-ban oroszból 5-ös: Tanárnő megígértette, hogy soha senkinek nem árulom el a tanárom nevét. :-)
oh, én mindenféle leckét írtam mások helyett. Még egyetemen is esszét választhatóból :D És igen, hasonlókat tapasztaltam ;)
Na ez se egy rossz történet Felröhögtem hangosan
"És sok kitűnő sokszor a jóhíréből él rosszabb pillanataiban ;)"
Ez mennyire igaz, én általánosban, végig közel kitűnő voltam, 8-ban viszont elég lazán kezeltem ezt a tanulás dolgot. Év végi kitűnő bizimet úgy adta át az ofő, hogy "Tessék, Éva. Hagyománytiszteletből."
Szerintem is jó a meglátás.
Én rajzból voltam jó. Sokszor megrajzoltam mások helyett is az órai munkát. Ha jó tanuló gyerek adta be, akkor mindig 5-öst kapott rá. Ha rossz tanuló, akkor sokszor 4-est. Nem volt túl bonyolult a feladat, így állítom, hogy mind hasonló minőségben készült. :-)
Igen. Így kaptam én pl mindig jó jegyet végül tesiből, pedig ... Vagy másnál becsukta a szemét idegen nyelvórán a tanár puskázoskor mert az illető mondjuk nyerte a fizikaversenyeket a sulinak :)
Mondom túl van gondolva a kitűnő :)
Enek, tesi, rajz, keszsegtargyak. Ezek osztalyzasa eleg nagy hulyeseg.
Ezt gondolom az atlagba szamitasukrol is. Ja, es ha egy alapvetoen jotanulonak emiatt nem rontjak le az atlagat, azt meg jo dolognak tartom.
Érettségi bizottság :D hahaha azért jajj, írtó naívakat írsz. És nem, nem kell sógorság komaság, nem ezen múlik ;) de tény, hogy nem a mindenttudáson se :)
Nálunk is odasúgták az elnöknek:Ő az x elvtárs lánya---1989-ben érettségiztem
Ének,tesi csak az átlagon szépít?De hát aki nem ötös énekből,tesiből,az nem mondhatja azt,hogy kitűnő,nemde?
Es ha otosre lett volna kepes, de csak harmast hoz haza, akkor is ugyanugy szeretted volna?
Nalunk a csaladban ketfele kituno van.
A ferjem ugy volt, hogy nemigazan tett erte, egyszeruen ilyen a feje. Summa cum laude vegzett, de human egyetemre is mehetett volna, azok a targyak is fekudtek neki.
A fiam ugyan meg fiatal, nehez hasonlitani, de az elso vizsgain o is tul van, egy evvel korabban tette le az itt esedekes (kis)erettsegi-szeru vizsgakat, mindegyiket a legmagasabb szintre (nem is A, hanem A*). O kimondottan jokepessegu, de szorgalmas is, amit az apukajarol nem lehetett elmondani. Sot szeret tanulni, ugy ertem magat a folyamatot is, ami a ferjemre szinten nem jellemzo. Amiben viszont hasonlitanak, hogy a gyerek is egyarant eros human- es realtargyakbol is. Ezert is van most gondban a palyavalasztassal.
A jegyfelfele huzas itt kf-on nem jellemzo, ugy erzem. Eleve a vizsgak, megmerettetesek mar egesz korai eletkortol kozpontiak, tehat nem is nagyon lehetne.
Hú, meg ne egyél ;) Voltam én is kitűnő ám :D a nyalós verziót nem én írtam, ne nekem háborodj fel rajta, mondtam ennél értelmesebb embereket ismerek. és ha figyelmesen olvastál, akkor azt is olvastad, ahol külön írtam, hogy valószínű a lányod kiváló , ami nem irónia, hanem dícséret.
Érettségi bizottság :D hahaha azért jajj, írtó naívakat írsz. És nem, nem kell sógorság komaság, nem ezen múlik ;) de tény, hogy nem a mindenttudáson se :)
x képességek felett kb döntés, hogy akar e az ember kitűnő lenni, hiszen amiben nem olyan jó, azt valahogy kipótolja, meglesz a jójegy. de ettől még ezt a tanárok csinálják, és tartják az illúziót. És sok kitűnő sokszor a jóhíréből él rosszabb pillanataiban ;) nem mondtam, hogy ez baj, csak hogy ilyen a rendszer. nem kell a kitűnőbe annyit belegondolni. az iskolai jegyek csak számok, nem az élet. Ha okos a lányod, akkor ezt tudhatnád, hogy nem ezeken múlott az élete ;) De a lányod tuti tudja.
Lanyom osztalyaban tobb kituno es nagyon sok nagyon jotanulo volt. A zseni fiu is persze, kituno volt. Mind megerdemeltek a jo osztalyzatokat. Imadom az ilyen masokat lehuzo megjegyzeseket. Erettsegi bizottsag is egyebkent mas varosokbol jon, tehat nem lehet, hogy X tanitoka lanya bekopog es kuncsorog az otosert.
Az meg, hogy valaki tesibol meg enekbol ker otost, csak az atlagon szepit, jelentosege nincs. Egyebkent nem tudtam, hogy az osztalyzatok kivansagmusor targyai lennenek. Mi mas varosban eltunk.
Jo, akkor Vekerdyvel egyutt meghivlak hozzank, ismerd meg a lanyomat es mondd meg nekem, mibol nem erdemelte meg az otost, ha mar annyira gondolod, hogy hazudnek. Minek? En azt mondtam neki, ha otosre kepes, akkor otost varok el. Ha harmasra, akkor harmast, de nem egyest vagy kettest. Hat otosre volt kepes, de nem kellett neki mondani soha, hogy tanuljon. Ugyanugy szerettem volna, ha harmas tanulo, nekem az o boldogsaga az elso. Akkor is lehetett volna boldog ember belole. Hidd el, vannak okos, szorgalmas gyerekek is. Vagy ne hidd, higyj, amit akarsz. Attol meg mi ilyenek vagyunk.
Az en lanyom kitunojeben nem volt susmus, es mi nem vagyunk Vekerdyk.
Soha nem volt semmifele protekcionk vagy haverok vagy sogorok.
Mondhatsz, amit, raersz, latom van idod.
Szamitogepes programozas volt a lanyom egyik szakja a kozepiskolaban, de hamar rajottunk, hogy baj van, annyira ahitott ezutan es csak 11 egyet vettek fel erre a szakra, persze, bejutott, a bibi visoznt az volt, hogy rajott, o ezt nem szereti. Becsuletbol azert megtanulta. Ha nem szereti es nem tanulja, a ket szep szemeert senki nem ad neki otost. El akartam onnan vinni egy semmit nem ero kivalo gimnaziumba, ahol orommel fogadtak volna, de nem ment, inkabb vallalta, hogy becsuletbol megtanulja. O dontese volt.
Hat akkor ahova o erkezett az nagyon jo.
Te azt nem banod, en ezt.
Semmikeppen sem eroltettem volna.
Nagyon boldog gyermek volt eloszor a masodik kiscsoportban, majd egesz ovodai evei alatt.
nem erre gondoltam ;) azért ennél ügyesebb kitűnőket ismerek :D
ének,tesi,rajz: ezek a tanárok tudnak mesélni,hogy minden félévkor megy a rinya,hogy de tessék már 3.8-ra is 5-öst adni énekből...
nálunk gimiben is volt egy lány,az egyik iskolaigazgató-helyettes lánya, minden félévben kihisztizte a tesi ötöst, 3.8-ra ,meg a fahangjával az ének ötöst
meg matekérettségin 4-es lett és szimplán bement hisztizni egy sort és utána megkapta az ötöst.
hááát... aham... peeerrrssszzzeee :) dehogy nincs susmus a kitűnőben. egyszerűen a kitűnőt ahogy vekerdy mondja: a tanárok csinálják. ennyi. Persze mindent megtanult, meg maxponttal egyetemre, csupa jó vizsga... oh, mik vannak ezek mögött :) Nem azt mondtam, hogy nem tehetséges a lányod, vagy hogy nem tud tanulni, vagy hogy nem kiváló, és bőven a többiek felett teljesít sok dologban. CSak annyit mondok amennyit vekerdy.
nyugi, rengeteg kitűnőt láttam/látok, ismertem, ismerek. a többségük kivételes tényleg. valamiben, esetleg több dologban is, de nem mindenben. Akiknek nem csak extra szorgalmuk van, azok mindig ki is mondják, hogy nem mindenben ők érik ezt el, tisztában vannak avval, hogy lehetnek kitűnőek a rendszerben, hogy húzzák felfele időnként őket, stb. Ők nem dimenzionálják túl a dolgokat, suli után meg is találják a saját életük, amiben végre lehetnek azok akik a saját tehetségeik kihasználva extra várakozások nélkül.
Zsenik egy más kategória, de a zsenik jóval ritkábban kitűnők. (van olyan is, de ritka).
Amúgy az egész hogy húzzák felfele a jegyeket dologra tök sokat szórakoztunk, meg kísérleteztünk gimiben meg egyetemen :) tök vicces. és tényleg ebben 100% ban igaza van vekerdynek.
Semmi susmus a kitunoben. Letezik pedig, hidd el, van lanyom. O mindig mindent megtanult, mert erdekelte. Elso osztalytol egyetem befejezeseig kituno tanulo volt. Nem volt zseni, csak kulonlegesen tehetseges es szorgalmas. A zseni az egy fiuosztalytarsa volt. Megis a lanyomat emelte ki az erettsegi bizottsag. Mondjuk a kitunoseg aztan kozepsuli meg egyetem befejezesekor is jart egy bizonyos osszegu penzjutalommal, ez a masik jo oldala. Ja, es gyermekem tobb iskolaba is jart altalanosban.
Pontosan olyan rendben van, mintha 6-évesen kezdett volna.
Köszönjük. Nem az számít hogy honnan indulunk, hanem az hogy hava érkezünk.
Nem kell. En szerettem volna zongorazni, jartam is szorgalmasan egy evig, aztan a zongoratanarno azt mondta, tehetseges lennek, csak a kezeim tul kicsik a zingizongihoz.
Baratnom zongoratanar, szamar termeszetes, hogy mindket lanya zongorazzon. A kisebb, a lazado aztan abba is hagyta egyetemista koraban, a masik, a nagyobb akkor meg nem merte.
En gyerekem 7 evesen ment iskolaba, amit soha nem bantunk meg. Ez tortent. Ha mas tortent VOLNA, azt mar sosem tudjuk meg, mert nem tortent mas.
Gratula a fiadnak, hogy elvegezte ezt az egyetemet, meg a szulonek is, aki anyagilag finanszirozta.
És mondtam, a zene meg a sport nem a zenesulit, meg a versenysportot jelenti ;) főleg hogy ilyenekre van felvételi. Én felvételizni se vinném el a gyereket ilyen helyre, ha nem önként akar. mert minek? nem csak kötött helyen lehet ezejet, a lényeg, hogy a mindennapok része legyen.
de miért lenne kínlódás attól valami, mert nem vagy extra tehetség? csak úgy örömből nem lehet? A zene összeköt, ha megszokod a mozgást akkor pedig sokat teszel az egészségedért. Igen azért ezt azt eldönt a szülő. Én pl szemét módon azt is eldöntöttem, hogy nem élhetnek csupa édességen, vegyes étrend kell :)
Én 9 évet zenéltem, pedig hamar kiderült, hogy nem leszek zenész. Aztán ennek köszönhetően végül fiatal felnőttként utazhattam egy csomót, mert hangom az van, így bekerültem egy félprofi kis kórusba, ahol nem tudtam volna megragadni a zongorázgatás, meg a kottaolvasás nélkül, lévén nem volt annyi szabadidőm, hogy bevéséssel tanulgassam a darabokat. Sportban sose voltam ügyes, de mindig mentem valamire, nem hogy nyerjek, vagy versenyezzek, hanem hogy társaság, és mozgás vidáman meglegyen. ott építettem olyan kapcsolatokat, amiket máshol nem tudtam. És alap lett,hogy vigyázok az egészségemre.
Szóval ne végletesen nézd. De a zene, ritmus, és a mozgás egyszerűen az emberségünk részei, amik összekötnek, mint a nyelv is. ehhez nem kell 6 féle különóra azért, sőt különóra se kell feltétlen mint a másik hszben írtam.
Bár szerintem a 6 féle különóra se baj feltétlen. Én rengeteg félére jártam már harmadikban is, aztán így maradt gimi elejéig, aztán leeresztettem, aztán gimi második felében megint mentem ezer fele. Sose éreztem magam túlterheltnek, mert olyanokra jártam amit szeretek. rengeteg dolgot tanultam pl jártam bioszszakkörre, pedig sose akartam orvos lenni :) de boncoltam ezt azt így. A könyvben nézni nem ugyanaz. jártam pl RSGre, pedig kicsi voltam zömök, és hajlékony se voltam sose. de úgy tetszett az egész. tök sokat dobott a koordinációmon pl. Nyílván lehetett volna "tanulósan" is tanulni, vagy volt aki sajnált, de én mentem magamtól és imádtam a sok tudást felszívni. Suliban ezeket nem lehet ugyanis. Mindennek több olvasata van. Én meghaltam volna ha csak egy dolgot csinálhatok. de volt korszak mondom, amikor gyakorlatilag semmire se mentem. és így jó volt. és én pl hiába vagyok a rengeteg kötelező ellen, ha azt látom, hogy a gyerek meg megy, és neki ez szórakozás nem kötelezőség. nem versenysport, nem fellépések... hanem csak öröm. ezek ilyen mentalitásbeli, hozzáállásbeli különbségek. idővel meg majd elválik, mit szeret vagy miben tehetséges a gyerek. de ehhez rengeteg dolgot kell hagynunk, hogy kipróbálják. Ezekre sulin kívül van lehetőség általában, mert a suli olyan amilyen.
Ez megint olyan, hogy a zene meg a sport kell, hogy anyuci eldönti,hogy akármi is a gyerek képessége,adottsága,de kell.
Anno én is akartam,hogy zenesuliba járjon,de ő nem akart.
Anyós el is mondott mindennek,hogy mi az,hogy nem akar, kell és kész.
De mondtam, nem,nem kell.
Nem is bántuk meg a döntést.
Azzal,hogy olyat erőltetünk a gyerekre,amit nem szeret,azzal nemhogy erősítjük,hanem romboljuk az önbizalmát.
Ha kiszámolod, 12 év alatt zeneiskolába járni 5-6000 óra.
Nagyon sok ,ezt tényleg akkor éri meg, ha a gyerek nagyon jó benne.
De ha már 12 évesen látszik,mert a zenei tehetség az épp olyan, hogy nagyon hamar felszínre tör, hogy nem lesz belőle Fischer Annie next, akkor felesleges őt kínozni, akkor inkább tanuljon plusz egy nyelvet a meglévő mellé
Az én gyerekem 11 éves koráig csak focizni járt,utána jött a francia, mert apukától kapott ajándékba egy nyelvet és akkor tanuljon a suliban tanult mellé is még egyet.
De így pont jó neki, el nem tudom képzelni,ahol 6 különóra van,ott mi van.
félreértesz :) nem így gondolom alapnak a zenét sportot :) hanem akkor inkább így fogalmazok, a valamilyen zenével kapcsolatos dolog, plusz a mozgás. Mozgás simán lehet az is, hogy otthon tollasozik vagy rúgja a bőrt a szülőkkel csak úgy, meg az is, hogy eljár edzeni. zene az is lehet, hogy otthon ütik ritmusra a dobot, meg az is, hogy b tagozaton tanul csellózni. a lényeg, hogy legyen ;)
De még az sem indokolja,hogy hatfelé járjon a gyerek, mert nem lehet az ember hatféle dologban tehetséges, ha esetleg kettőben is,ha elér egy szintre,úgyis választani kell, hogy ez vagy az.
És mi van, ha a gyerek totál botfülű a zenéhez, nulla hallása van?
Attól még simán felvehetik építészmérnöknek, hogy nem tanult zongorázni.
Vagy ha annyira béna minden sporthoz?
De ha még nem is annyira béna, egy EB -bronzéremhez is szét kell szakadni, de mégsem olyan eredmény,amivel később villoghatsz , meg egzisztenciát teremthetsz, meg szponrozokat hajthatsz fel?
Már megint ott tartunk,hogy a szülő nyomja a gyereket, nem a tanár.
Én egy dologhoz ragaszkodom: a nyelv, mert az olyan, hogy ha bármi lesz később, azt tuti tudja használni, ha cukrász lenne-bár nem hiszem, akkor is, mert akkor pl az angol nyelvtudásának köszönhetően kimehet Londonban gyakornokoskodni.
De ha nem lesz később éslprtoló, akkor...és a gyerekek 1 tízezreléke lesz csak az
Pont múltkor beszélte a lány a neten, hogy 10 évigRG-zett majd közbejött egy naagy sérülés, ami betetette a kaput és kiszámolta, hogy ha azt az energiát,amit az RG-ra fordított nyelvtanulásra használja, ma már lenne 5 db felsőfokú nyelvvizsgája.
Mozogni meg nemcsak edzésen lehet.
zene sport, szerintem alap. De lehet választás, meg a szülő presszionálása. Ha a gyerek példából, életmódból látja, úgyis ő maga fogja várni. aztán választ hangszert, sportot, és öröm lesz, nem kényszer. Még játékok is lehetnek kényszerek, ha a szülő nyomására van csak minden. mert ilyet kel játszani, ez fejleszt, ennyi idősen ez kell... akkor nincs szabadidő. Vagy lehet a mindenfélét megmutatunk, és választanak, és akkor örömmel tanulnak játszva láthatatlanul. Alapvetően a játék és a tanulás nem elválasztható.
Szóval az nem mindegy, hogy eltreveztük pistike ezt meg azt fogja csinálni gyerekkorában. aztán pistike meg megy ha tetszik neki ha nem, ha van tehetsége hozzá ha nincs. mássz fiam halként fára, mert én famászó gyereket álmodtam... Holott a zenében pl lehet hogy ha feladjuk, hogy zongora kell, akkor más hangszert önként ki akar próbálni. vagy sportban dettó. Csak lehetőségeket kell teremteni, meg hogy megismerjék a dolgokat. szerintem
Nem a tanító, hanem agyament anya terheli túl a gyerekét.
Pl aki kitalálja, hogy a gyereknek bizonyos társadalmi szint felett kötelező a zeneiskola- mondja egy anyuka, hozzátartozik a polgári élethez.
Gyerek úgy utálja a zongorát, mint macska a vizet, de azért menni kell.
Végül 12 évesen engedik neki abbahagyni.
De ha kiszámolod mennyi felesleges időt töltött vele.
És nem, azóta sem ül le néha-napján a zongorához, igazából egyszer sem.
Sőt, még a komolyzenei koncerteket is rühelli.
Nézd, mindenki más. És ha nem dobod be reggel 7 től du 4 ig a suliba, hanem csak a tanórákra, amikben minden nap van tesi, ami sok helyen konkrétan az udvaron lévő szabadjátékot jelenti tesiterem hiányában. szóval 4 óra van egy nap. az azért nemhogy kibírható, hanem elfogadható kötöttség egy 6 évesnek. Ettől nem lesz kevésbé gyerek.
Pontosan meg lehetne teremteni,de az ökör szülő,aki folyamatosan sír,hogy túlterhel az iskola maga íratja be a gyereket 6 különórára.
ezt most is meg lehet teremteni, hogy délelőtt suli, utána játék, aztán esetleg szabadon választott különóra. Csak ezt valamiért sokan a sulitól várják, hogy megszervezze. pedig ezt mindig is a szülőnek kellett. De ezt pont meg lehet teremteni. csak persze akkor lehet le kell mondani a pofárakitűnőről... minden kitűnőben van susmus ugyanis, olyan nincs, hogy valaki mindenben 100%. És innentől eleve hazug a rendszer. mert lehetetlenre, és hazudozásra késztet kiválóakat, kevésbé kiválóakat egyaránt. És mivel már a szülők is ebben szocializálódtak többségében, nehéz ebből kilépniük.
És most nem arról beszélek, hogy ne legyen elvárás, ne legyen cél, ne legyen amiért küzdjön valaki. Hanem csak arról, hogyha egy halat az alapján ítélünk meg, tud e fáramászni örökre hülye marad. Mégha vannak halak, akiknek bemondásra elhiszik a famászást akkor is (ok van a fakúszó gép nevű hal, az tud fára mászni, de az se egy majom a témában :) )
Amint tudjuk minden ember más, mindenre/bármire lehet példát felhozni. A fiam is 6-éves korban kezdte az iskolát, magán iskolákba, annyit teszek itt közhírre, és soha többet semmit, hogy többek között a Milwaukee-ban lévő egyetemen is, a Marquette University-n.
Marquette University | Marquette University - Profile, Rankings and Data | Marquette University | US News Best Colleges
En speciel teljes nyugdijkorhatarral nyugdijba mehetek itt 66 vagy 70 evesen, de 66-kor akarok, nekem nem eri meg. Persze, ha akarnam, sose mennek nyugdijba.
A + egy ev jatszas, felhotlen gyerekkori boldogsag es az egy evi lazitas az egyetembol, en garantalom neked, hogy nem volt elpazarolt. Sot!!! Ugy egeszeben nezd az eletet, mi szamit? Rohanas a semmibe, vagy kozben egy kis boldogsag sem art? Ki tudja, meddig tart.