Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apukák ide! 2 gyerek?
Létrehozva: 2016. november 26. 02:10
Sziasztok!
37 éves családanya vagyok, egy 8 éves gyermekkel, van állásom. Férjem (45) munkanélkülisége alkoholproblémákhoz vezetett, ami miatt házasságunk 2 éve megromlott. Majdnem elváltunk, de segítettem őt talpra állni, azóta még inkább (az előtt is az volt) példás családapa. Kb. egy éve eldöntöttük, hogy rendeztük az életünket és ezt megerősítendő vállalunk még egy gyermeket. Azóta próbálkozunk, sikertelenül. Idén szeptember óta orvosi segítségünk is van, peteérlelőt szedtem, ultrahangra jártam, "programozott" együttlétünk is volt tüszőrepesztő injekció után, de eddig sajnos továbbra sem sikerült a baba. 
Ezt elég rosszul viselem, már említettem neki a Kaáli intézetet is, hogy megpróbáljuk de semmi reakció. Mikor nem sikerül, engem mindig megvisel, Ő rajta nem látom a bánkódást egy ideje...
Aztán tegnap reggeli közben közölte, hogy fogadjam el, hogy Ő nem akar még egy gyereket. Sírógörcsöt kaptam. 
Neki van egy nagy gyereke (18) az első házasságából, eddig rossz volt a kapcsolatuk, de most az is rendeződni látszik. Kérdeztem hogy mi az oka, mert ezt nem teheti velem, hogy egy évig nagyon akarja, aztán hirtelen nem. De azt mondta, hogy nem történt semmi, csak anyagilag nem fér bele, és "öregnek" érzi magát még egy gyerekhez. Azért nem értem az álláspontját, mert mielőtt belevágtunk a "baba-várásba" átbeszéltünk minden érvet és ellenérvet is, és akkor nem volt semmi kifogása. Azt is mondta, ha kell ő is megvizsgáltatja magát. Lassan én is kifutok az időből, így sem jön össze a baba, az nem lehetőség, hogy még 1-2 évet türelemmel várjak. (érdekes, hogy az első közös gyermek ahogy letettem a fogamzás gátlót rögtön összejött, most meg semmi...) Ha közben meddővé vált volna azt megérteném, belenyugodnék, mert arról senki sem tehet, de nem beszél erről a témáról, csak halogatja, és a pénzre fogja. Miért nem őszinte velem??? Annyi mindenen keresztülmentünk együtt, ez az alapja egy házasságnak. - szerintem.
Szóval remélem ezt apukák is olvassák, és segítenek megérteni, elmondják mi zajlik le egy pasi fejében ilyenkor, mert ezt ép ésszel fel nem fogom. Szeretem a férjem 
de félek ez lesz kapcsolatunk szakítópróbája.
""Kb. egy éve eldöntöttük, hogy rendeztük az életünket és ezt megerősítendő vállalunk még egy gyermeket. ""
Engem ez zavar leginkább. Talpra állt, rendeződik a helyzet, erre a nyakába akarsz tenni egy olyan felelősséget, ami miatt újabb húsz évet megfeszített íjként fog élni.
Szerintem ne erőltesd ezt a második gyereket. Valahogy rossz előérzetem van. Nem szeretném (=szomorú lennék) egy olyan topikot olvasni egy-két év múlva tőled, hogy "Két gyerekkel hagyott itt a férjem"... Mért változtatta meg a véleményét? Csak tippelni tudok. Lehet, hogy elsőre jó ötletnek tűnt, őszintén akarta ő is, de aztán telt az idő, a hagyományos spontán szexuális együttléteken túl egyre "bonyolultabb" dolgokat kellett tenni a gyerekért, ez is frusztrálhatta, plusz ahogy telt az idő, volt ideje végiggondolni magában (ami más, mint amikor ketten beszélgettek róla), és egyre több érv szólt ellene: én is voltam már munkanélküli, ismerem azt az érzést, ami az ember érez, amikor elképzeli, hogy mi lesz, ha még egyszer megtörténik. Azonkívül objektíve még nem öreg, kispapának viszont már majdnem az. Lassan elér abba a korba, amikor már inkább nyugalmat, biztonságot szeretne. Végre helyrerázódott az élete a sok viszontagság után... Nyugit akar.
persze mondhat, amikor a felnőtt emberek egymást szívatják és nem egy gyerek életminősége a tét (csak nekem a szélkakas emberek nem igazán szimpik)
de azért gondolom neked se normális, hogy a gyerekek zömének az élete el van baszva, mert vagy az anyja vagy az apja
elkezdett bét mondani, mert a kimondott át már semmibe vette
Simán mondhat a-t, aztán b-t a megváltozott körülmények miatt...vagy mert az ember lánya fia folyamatosan változik...Sokkal inkább változzon a vélemény, mint foggal-körömmel ragaszkodni valamihez, ami már nem is olyan fontos...
Éreztehti magát öregnek a gyerekvállaláshoz a korától függetlenül is. Neki ez már a harmadik gyereke lenne, lehet, hogy már nincs rá indíttatása, energiája, türelme, kitartása. Felesleges erőltetni, csak újabb veszekedések forrása lenne, nem beszélve arról, hogy ha egy kapcsolat rossz, akkor nem egy gyerek feladata azt összetartani vagy megjavítani.
Te nyitottad a '"Lakásfelújítás- hogyan?" című topikot is egy hasonló nicknévvel? Vagy ketten vagytok, akik azonos módon képeztek neveket, és indítotok vele aznap egy friss topikot? Mert ha előbbiről van szó, akkor van némi ellentmondás a különböző fórumtémák tartalma között (a másik fórumon épp borzalmas lakáskörülmények között lakik a topik indítója).... Bár az utóbbi is fennállhat - mármint más is hasonlóan képezi a nickneveit....
Semmiképp se vállaljatok újabb gyereket, és örülj, hogy most gondolta meg magát.
Tökmindegy kiben és miért van kétely, de ha van, akkor nem szabad. Egy gyerek nem játék. Rendeződött az életetek, van egy 8 éves közös gyerek, jók az anyagi körülmények. Koncentrálj arra, aki már meg van és ne hazárdírozz gyerek kontójára!
és ezt megerősítendő vállalunk még egy gyermeket.
idióta önző barmok
normális emberek nem játszadoznak gyerekek életével
normális pasi nem mond 1x valamire á utána meg bé
a te embered ha lenne gyerek, akkor is simán kifarolhatna
MERT a szava szart se ér
nyomorítsátok csak egymást
de egy ártatlan gyereket nem kéne
Hat nem tom. Ha annyira erolteted, az is a pakliban van, hogy esetleg egyedul maradsz ket gyerekkel. Ezt is bekalkulaltad? Gyereked mar van, en biztosan nem eroltetnem masikat ebben a szituban. Persze, a te eleted. Foleg, hogy az a masik nem is akar jonni.
Rövidesen nagyobbacska lesz a legkisebb is, és mindkettőjüknek sokkal-sokkal könnyebb lesz. Ne haragudj a felszín alatt se a menyedre, egyrészt mert egészen biztosan tisztában van vele, hogy titkon (?) neheztelsz rá, másrészt meg mert a kicsik már megvannak, örülj nekik és segíts a háttérből, ahol tudsz. A fiadat azzal nem tehermentesíted, ha azt látja rajtad, hogy úgy aggódsz, majd tönkremész bele (mert Téged is félt), inkább a pozitív dolgokra hívd fel a figyelmét... Egy tálca süti a családnak klassz dolog...Nagyon jól tud esni , ha van estére/uzsonnára egy-egy adag olyan házi egészséges finomság, amit könnyen a kicsik kezébe lehet nyomni egy pohár tejjel.
Nálunk másfél éves volt a legkisebb, amikor eljutottunk oda, hogy most csak ketten muszáj elmennünk valahova több napra, mert így nem mehet tovább. (Előtte nem adtam ki a kezemből egy mozira sem a kicsit.) Férj állt a sarkára, hogy most megyünk kettesben egy hosszú hétvégére, szüleit hívta fel, ők vigyáztak a három gyerekre, mi meg mentünk. Próbáltam kibújni alóla, -legalább a kicsit vigyük- de nem sikerült, a határig bőgtem, olyan rossz érzés volt, hogy itt hagyom őket, de aztán a gyerekek jól érezték magukat, meg mi is nagyon, így azóta rendszeressé tettük a kettesben megszökéseket. (Ilyenkor három éjszaka "jár"...:))
Szóval kitartás, ez a "legkisebb egy éves" volt a legnehezebb időszak, két éves kor után könnyebb lesz, ha pedig a fiad is jobban tud otthon pihenni, könnyebb lesz neki is.
Egyidős vagyok Veled, úgy jó fél éve úgy döntöttünk, jöhet a negyedik gyerek. Mivel első három egyből összejött, egyből készpénznek vettem, hogy a döntés után rövidesen teherbe esek. Hát nem... jöttek a csalódások részemről, aztán férjem mondta, nem is olyan nagy baj, jó ez így nekünk, végre szabadabbak vagyunk, stb...Mi nem jártunk utána, kicsit úgy vagyok vele, hogy lehet nem véletlen, hogy így alakult, én is félretettem magamban a dolgot.. Más a helyzetünk, nekünk már van három, de a férjed reakciója miatt írtam be, hogy máshol is van ilyen...
Felelőtlenség, ha csak egyedül akarja, apuka nem.
Felelőtlenség, ha nincsenek meg hozzá a feltételek. A gyereknevelés nem abból áll, hogy anyuka otthon babázik, apuka majd éjt nappallá téve dolgozik, hogy előteremtse az anyagiakat.
Azt a kisbabát nemcsak dédelgetni kell, hanem fel is nevelni.
Ami legalább 20 évig tartó anyagi, fizikai és érzelmi felelősség. Csak szeretetből nem nő fel egyetlen gyerek sem.
Ez önmagában nem hazugság. Az viszont igen, ha a hozzáállás változása mögött eltitkolt dolog van. E téren tőlünk nem várhatsz segítséget. Idegenekként nem tudunk tettekben és tényekben megerősíteni. Egyik irányban sem!
Köszönöm a véleményed! Magad jellemzed ha ismeretlenül megítélsz. Nem baj, nem haragszom. Nem volt meg minden információd. Szép estét! :-)
Kedves hozzászólók! Minden véleményt örömmel fogadtam! Még a falusi libán sem sértődtem meg. (Bár megjegyzem nem vagyok az, de néha jó hogy ismeretlenek tükröt tartanak) Tudjátok, mivel egyszer már csúnyán átvert, de túlléptem rajta úgy érzem hogy még egyszer képtelen lennék megbocsátani a hazugságot. Mert ha most őszinte velem akkor csapott be mert azt nem gondolta komolyan. Nem vagyok hisztis p.. de nagy az igazságérzetem. Ezért nehéz elfogadni mert így megalkuszom magammal szemben. Nem vagyok boldog, nem tudom képes leszek-e vele boldog maradni. Egyébként van állása mert az alkohol probléma után felvették jó helye van, jól keres. A 8 éves gyermekünket sincs gondja. Reggel ébreszteni, reggeli, öltözés, intézem, suliba viszem, munka után megyek érte. Néptáncra, hittanra én viszem du. Suli után hazaérve is én tanulok vele, vacsorát adok, zuhanynál segítek, mesét olvasók lefekvéskor.
Az akarat még nem felelőtlenség. Felelőtlenséggé akkor válik, amikor az akarat felülírja az ész érveket. Sajnos a tágabb rokonságban van egy anyuka, aki akkor is akarta a gyereket, amikor az orvosok elmondták neki, mit kockáztat. Szült egy sérült babát, aki élete végéig gondozásra szorul. Az akarat győzött, és bár az anyuka azt mondja, szívesen és szeretettel fogja gondozni gyermekét (amíg bírja), bennem azért kérdések merülnek fel. Olyan szavak jutnak eszembe, mint a szeretet, a felelősség, és az önzőség. Elgondolkodom rajtuk.
Ez csak egy (létező) példa, de számtalan másikat fel lehetne sorolni.
Nem tudom miért gondolod úgy, hogy a férfiak kevésbé szeretnének családot, kevésbé vágynak gyerekekre. Minden bizonnyal saját tapasztalataid vezettek erre a meggyőződésre, de hidd el, a világ sokkal színesebb annál, mint amit mi látunk belőle. Megint csak egy személyes példa: Én szerettem volna egy harmadik gyereket, a nejem hallani sem akart róla. Maximálisan tiszteletben tartottam az akaratát, és megtalálom a boldogságot a megszületett kettőben. Az életem értelmét jelentik, és ezzel az apák döntő többsége így van. A kollégáim kivétel nélkül rajonganak a gyermekeikért, nincs az a dolog, amit meg nem tennének értük. Szerintem nemi síkra helyezel egy olyan problémát, aminek a gyökerei egész máshová nyúlnak.
Nem, nem az. Elöljáróban, imádom az unokáimat. A fiam nem szeretett volna egy harmadik gyereket, de a menyem igen. Volt vita közöttük. Én nem szóltam bele, mert nem szólhattam. Megszületett a harmadik pirinyó is.
A menyem otthon van az egy évessel, a hat éves és a négy éves oviba jár. A fiam folyamatos műszakban dolgozik, rendszeresen túlórázik, ami az jelenti, hogy hetente sokszor nem nyolc órás a műszakja, hanem tizenkettő. Mondom rendszeresen. A hat napból rendszerint kettőben túlórázik. A legénykori barátok megnősültek, elmaradtak, nemrégiben a húgomat hívta fel, hogy ha elmennek egy bizonyos filmre, szóljanak, akkor ő is elmegy, mert egyedül nem akar. Évek óta ez az egy eset volt, amikor moziba ment. (Mielőtt szóvá teszed én vigyáznék a kicsikre, de a menyemet nem érdekli a mozizás. ) Otthon sem tud olyan igen sokat pihenni a három kicsi miatt. Soha nem volt egy vastag ember, de mostanában úgy néz ki, mint az agárkutya. Nyúzott, fáradt, megőszült. Nemrégiben munkából jövet baleset érte. A saját figyelmetlensége miatt. Mikor káráltam neki, hogy miért nem figyel jobban, annyit mondott: Fáradt voltam anyu.
Sütöttem süteményt, szóltam neki, át is jött érte. Egy karikás szemű, kiégett, mosolytalan férfi ült velem szemben a széken. Mondom neki, mi bajod van, olyan csöndes vagy. A válasz: Fáradt vagyok anyu.
A menyem sokszor kocsiba ül a három gyerekkel és elmennek az anyjáékhoz. A fiam olyankor kicsit többet tud pihenni.
Én az anyja, aki a fél életét arra tette fel, hogy felnevelje, itthon ülök és reszketek, hogy vigyázzon magára, nem mondhatom neki, hogy ne égesd teljes lánggal azt a gyertyát.
Talán igazad van, hogy nem felelőtlenség.... de gondolni kellene a másik félre is. Ha már hozzákötötte az életét.
"egy második gyermek vállalása/nem vállalása nem lehet egy kapcsolat próbatétele"
korrigálok... szóval a nem vállalása nem lehet... hiszen már van. Az erőltetett ketteskén viszont előfordulhat hogy csúnyán kisiklik a kapcsolat, mert ha az egyik világosan jelzi, hogy ez meghaladja az ő energiakészletét és mégis keresztül viszi a másik, akkor ez az energiakészlet ki is fog merülni és jön a baj... (újra inni kezd/beteg lesz/lelép valakivel/te lépsz le valakivel akinek úgy tűnik kellő energiakészlete van)
Én azt gondolom, hogy a sikertelen próbálkozások sora egy férfit is gondolkozásra késztet, és hogy ha egy éve mindent átbeszélve még benne is lett volna a dologban, ez nem jelenti azt hogy mára ne ment volna el tőle a kedve.
Nyilván ehhez a kedvtelenséghez az is hozzájárul, nem kis mértékben, hogy az elmúlt időszak "babagyártásról" szól, időzített együttlétekkel, hormoninjekciókkal (aminek mindenkire vannak nem túl pozitív hatásai, még ha nem is veszed észre, lehet változott a vislekedésed ami neki nem igazán tetszik)
Mindezen felül időközben felnőtt korba lépett az egyik gyermeke, és talán elgondolkozott, hogy ha most foganna meg a ti újabb gyereketek, akkor mire ő is felnőttkorba lép, 65 éves lesz.. ha megéri..
Én azt hiszem, egy második gyerek vállalása-nem vállalása nem lehet egy kapcsolat próbatétele. Ha az is kérdés, hogy legyen-e, és ebben nincs egyetértés, az igen.
A "pénzre fogja". Nézd, egyszer volt már munkanélküli, amiben csúnyán megomlott. Te segítetted talpra. Nyilván azért benne maradt ez a félelem, hogy ez megismétlődhet bármikor... de ugyanez 2 kisgyerekkel, úgy hogy esetleg te nem tudsz dolgozni, nem igazán életbiztosítás.. Én nem gondolnám hogy most nem őszinte, 1 éve nem volt az. Akkor talán úgy gondolta "tartozik" neked ennyivel, amiért segítetted talpra állni. Talán tartozik is, de a tartozását nem úgy kellene lerónia, hogy olyat vállal magára, ami meghaladja az energiáit. Márpedig ha ő aggódik a kora, az anyagiak miatt, akkor ez meghaladja az energiáit. Ez csak akkor vezethet szakításhoz, ha számodra fontosabb, hogy 2 gyereked legyen (2 apától, esetleg egyedül nevelve), mint az, hogy normális családban neveld fel a már meglévő 8 évesedet.
Az nem felelőtlenség, ha egy nő gyereket akar.
Erről nincs is mit beszélni, nincsenek észérvek pro és kontra. Akar és nagyon akarja.
Ezt a férfiak nem érzik, és ha rajtatok múlna, már rég kihalt volna az emberi faj, de ezt már mondtam.
Köszönöm a jókívánságot, jó munkát! :-)
Most nagyon foglalt vagyok, saccolom kevesebb mint 2 órát.
Az életben kivétel nélkül minden relativ, a fiatalokra ugyanúgy vonatkozik az korábban leírtak, kivánom hogy hogy az életük úgy alakuljon, ahogy azt ők remélik/gondolják.
Amiben jelen pillanatban biztosak lehetünk, hogy jövőjük a fiataloknak, nekünk idősebbeknek pedig multunk van.
Tetszik a válaszod.
Nem lehetek biztos benne. Annak az esélye viszont, hogy legyen, és ha lesz, a szülei fel is tuják nevelni biztosabb, mint az én esetemben.
Ezzel gyakorlatilag azt mondod, hogy a nők felelőtlenebbek. Általános értelemben ezt vitatnám, de gyerekvállalás kérdésében igazat kell adnom neked.
Bizonytalan alapokra (legyen az érzelmi, anyagi, vagy ezek kombinációja) családot építeni pont olyan felelőtlenség, mint házat építeni. Később persze megerősíthetőek az alapok, de az ehhez szükséges "források" meglétében relatíve biztosnak kell lenni. A gyerekvállalás óriási felelősség, és egy gyermek nem kötőelem, hanem a már meglévő kötelék bearanyozója. Egy gyerek nem vágyaink tárgya, hanem a vágyak beteljesítője. A beteljesedéshez nem elég a puszta lét, ahhoz annál sokkal több kell! Egy gyereket nem elég akarni, számolni kell azzal is, hogy Ő mit fog akarni. Nem adhatunk magunknak többet, mint amit neki adni tudnánk. Ez lehetetlen, még ha a döntés előtt ilyesmi eszünkbe sem jut.
Mennyire vagy biztos abban, hogy lesznek unokáid?
Az elődeink sokkal bölcsebbek voltak, akik tudták hogy Ember tervez, Isten végez. Nem vagyok vallásos, de azt tudom biztosra, hogy előre senki ezen a világon nem tud semmit, habár találgatni lehet.
Az biztos hogy ma élünk, a tegnap már történelem, a holnap pedig remény és álom. Az előző szívdobbanásod megtörtént, de a következő nincs garantálva.
Én viszont "apuka" vagyok, és bár nagyon szeretnék egy kisbabát a karjaimban tartani, millió okot fel tudnék sorolni, amiért 45 évesen már nem vállalnék saját gyereket. Majd az unokák kárpótolnak.
Az okokat nem sorolom, de tedd fel magadnak a kérdést: Egyedül is vállalnád a gyereket? Fel tudnád nevelni? Meg tudnád neki adni azt, amit adni szeretnél? Ha igen a válaszod, mondd el a férjednek, de még akkor is értsed meg az ellenállását... már ha az továbbra is megmarad. Fogadd el a hozzáállását, mert annak oka van, és ez az ok valahol maga a férjed. Ha minden rendben közöttetek, és szeretitek egymást, akkor a kapcsolat újabb gyerek nélkül is működni fog. Ha viszont egy házasságot csak a gyerekek tartanak össze, azt megette a fene.
Gyereket vállalni szerintem csak akkor szabad, ha azt minkét szülő minden külső befolyástól mentesen akarja. Egy rábeszélés, meggyőzés, vagy kierőszakolás eredményeként született gyermek is lehet áldás a családnak, de lehet komoly probléma forrása is. Egy gyerekkel viszont nem lehet hazardírozni! Nem egy kiló krumpliról van szó!
Én se vagyok apuka, de volt már dolgom apukával gyerekvállalás-ügyben.
Szóval az a véleményem, hogy a férfiak nem kompetensek ebben a témában. Felsorakoztatnak egy csomó észérvet, hogy miért ne legyen gyerek. Pénzhiány, időhiány, betegség, minden rossz jöhet, kilátástalanság, és még egy csomó minden, amit előre nem tudhatunk. Mi erre mit tudunk mondani, miért legyen gyerekünk?
Csak. Mert kell. Mert pici. Mert szeretnénk.
És ez érvnek bőven elég is.
Ha nem így lenne, és a férfiakra lenne bízva, már rég kihalt volna az emberiség.
Ne hallgass azokra, akik lebeszélnek. Lehet, hogy nem tudják, milyen jó 8 év után megint egy kisbabát dédelgetni. Én tudom.
Próbálkozzatok csak nyugodtan, aztán ahogy az első összejött, sikerülni fog a kistestvér is.
Orulj neki hogy van egy kozos egeszseges gyereketek, es hogy a ferjed kilabalt az ivasbol. Ha sokat eroszakoskodsz lehet hogy egyedulallo 2 gyerekes anyakent vegzed , vagy megromlott hazassagban 2 gyerekkel ugyan es egy alkoholista ferjjel.
Biztos hogy erre van szukseged?
Meg valami:
amennyire te AKAROD ezt a gyereket a ferjed ugyanannyira NEM AKARJA. egy gyerek akit csak az egyik szulo akar nagyon meg tud rontani egy kapcsolatot es az sem szaz szazalek hogy az elso problemanal a ferjed azt mondja te akartad kinlodj vele te es szepen elmegy a kocsmaba. az mar csak hab a tortan hogy nagyon sokszor a nem kivant gyereket soha nem fogja igazan szeretni az aki ot nem akarta.
erdemes lenne vegig gondolnod amit irtam.
engem anno az anyam azert szult mert akkor tilos volt az abortusz. elmultam 60 eves soha nem szeretett (ma sem) ezt meg is mondta , es ha a nagyim nem nevel fel akkor ki tudja hol eltem volna meg a gyerekkoromat. mivel apam se volt oda az otletert hogy legyen gyerekuk igy mire megszulettem el is valtak es soha nem talalkoztam vele eletemben.
Mielott valamilyen nepcsoporttal hoznad ezt osszefuggesbe ertelmisegi szuleim voltak jo szarmazassal.
Off:
Baromira nem érdekel,hogy az ottaniak kínjukban szokás szerint miket írogatnak,köpködnek,találgatnak és vádaskodnak teljesen értelmetlenül és alaptalanul. Nem tartom őket arra érdemesnek,hogy bármit is válaszoljak és főleg érveljek nekik. Főljön csak a saját levében a sok primitív,paranoid,üldözési mániában szenvedő. Higgyék csak azt,hogy azért nincs válasz,mert ők a nyerők.
Hiba volt arra gondolni,hogy az eleve ellenségeskedő,pimaszkodó,primitív nickekkel lehet néha értelmesen is beszélni.
On:
Neha olyan jokat tudsz mondani... a modisban sem voltal rossz
Megvedtelek a kanadai vandorlelkekben 
Ugyan nem apuka vagyok,hanem anyuka,de megpróbálom leírni,amit én gondolok.
A férjed szerintem őszinte veled ami eleve becsülendő! Úgy gondolom tiszteletben kellene tartanod,el kellene fogadnod az érzéseit a gyerekkérdéssel kapcsolatban. A helyedben én nem cirkuszolnék és nem erőszakoskodnék a cél érdekében,főleg nem tennék szemrehányást,amiért most megváltozott a véleménye. És semmiképp nem erőltetném az újabb orvosi beavatkozást,vizsgálatokat sem. (A legtöbb esetben mindig mélyen gyökerező lelki okai vannak,ha nem jön a baba és sokkal kevésbé egészségügyi az ok). A természet bölcsebb az embernél,de ezt csak kevesen akarják elfogadni és az erőszak mindig megbosszulja magát.
Sok problémátok volt előzőleg (munkanélküliség,átmeneti alkoholizmus) ami szerintem lelkileg őt sokkal jobban megviselte,mint gondolnád,de ezt férfi létére nem szívesen vallaná be. A férfiakat úgy szocializálták,hogyha kimutatják az érzéseiket,az nem férfias és az a gyengeség jele. Az is belejátszhat,hogy fél az újabb egzisztenciális problémáktól. Elfáradt. Van ilyen!
A nagy kibékülés hevében tett ígéretét,megegyezést a gyerekkérdésben ő most már másképp látja.
Gondolom,elsősorban a te ötleted volt,hogy egy újabb gyerekkel pecsételitek meg az újrakezdést. Mivel spontán nem sikerült és hónapokig tartó orvosi beavatkozások,macerás,programozott együttlétek alkalmával sem jött össze a babaprojekt,neki elege lett a további próbálkozásból. Rájött,hogy nem is annyira akarja az újabb gyereket. A férfiak könnyebben túllépnek a dolgon,de egy nő tragédiának éli ezt meg,úgy,mint te.
Az a legszerencsésebb,ha mindketten egyformán akarnak gyereket és nem az történik,mint oly' sok kapcsolatban,hogy a férfi inkább csak beleegyezik,ha már annyira akarja az asszony. Gyereket,ráadásul több gyereket mindig inkább a nők akarnak,mint a férfiak,csak ezt kevesen ismerik el. Mindig azok a nők járnak rosszul,akik kierőszakolják a párjuktól a gyereket,kvázi spermadonornak használják a "nemes cél" érdekében.
Ha türelmes vagy és nem erőszakoskodsz,nem hisztizel,nem teszel szemrehányást neki,még az is elképzelhető,hogy meggondolja magát. De ellenkező esetben akár el is veszítheted!
Mit nem ertesz meg a magyarazatabol ?
Oregnek erzi magat , anyagilag nem erzi azt a biztonsagot , ami megengedne a 18 evig tarto befektetest...
A "kibekuleskor " ugy erezte , ez kell ahhoz, hogy boldog legyel , rabolintott , aztan valoszinuleg gondolkozott es ugy erzi ma , ahogy nagyon durvan azonnal leirtam jozan paraszti esszel : az oltarotokra felelotlenseg aldozatot fektetni..
az unatkozo falusi libat visszavonon : bocsanat
Lehet, hogy tenyleg el vagy keseredve , de megis : olyanokkal kell ezt megbeszelni, akik ismernek... Ismeretlenul csak szet fogunk szedni : lasd mit csinalok elso reakciokent
A nev a tied ? Ciki fejet rakatni ilyen szovegre...
Toroljed, jo ?
Az elso par mondat utan le kellett allnom az olvasassal.
Csak a pudingnak a probaja az eves...B+
45 eves alkesz munkanelkuli es 37 eves ember ne csinaljon probakeppen masodik gyereket.
Ket ev alatt ilyen szituacio nem lesz stabil , nem olyan kozeg/oltar ez a szituacio , amire gyereket lehet helyezni...
Gondolom, hogy megint egy unatkozo falusi liba akarja beszelgettetni a nagyon keves ittmaradt jonepet...
Miert nem pornot talalsz ki ilyen hatalmas fantaziaval ?
... ilyen cuccal az ember eletkedve megy el