Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Verbális abúzus
Létrehozva: 2016. november 13. 10:21
Sziasztok!
Érdekelne, hogy ki mit gondol erről a témáról, ki hogyan találkozik vele és hogyan éli meg.
Részemről most lett vége egy olyan kapcsolatnak, ahol az alaptalan féltékenykedés folyamán én már el voltam hordva mindennek. Én pedig csak néztem, hogy ezt mégis hogyan...persze nyilván komoly pszichológiai háttere van: megfélemlítés, önbecsülés aláásása, a saját akarat elhagyása és csak azért élni, hogy a másiknak megfeleljünk. No hát ezt nem.
Viszont utánaolvastam ennek a jelenségnek és elképesztő, hogy milyen szinten nem tulajdonítunk ennek jelentőséget, mondván: ó ezek csak szavak, esetleg: úgysem úgy gondolja. Miközben szavakkal hihetetlen rombolást lehet véghez vinni egy ember lelkében és életében.
Én még mindig nem tudom megérteni, hogy hogyan lehet így viselkedni valakivel szemben, aki ELVILEG fontos számunkra, ám az is lehet, hogy ezt nem is kell megérteni...
Érdekelne, hogy ki hogyan kezeli ezt a témát, vagy hogyan nem, esetleg hogyan hagyott ott egy ilyen kapcsolatot és hogyan tudta a saját személyétől függetleníteni az elhangzott vádakat, sérelmeket.
Üdv,
Mókus
ui. az is érdekes, hogy az Andy Vajnás cikk több hozzászólást kap itt, mint az, amelyik a zaklatás különböző formáival foglakozik.
A kabatos meg a zoldkakis tema egyszeru. Azok, akik azokban a temaban okosak, azok egyszeruek, mint a faek. Ettol fuggetlenul jo, ha ahhoz is ert valaki.
Pontosan igazad van. Ez is egy ordogi kor. A rosszat is meg lehet szokni. Ujat kezdeni mindig felelmetes, es a legtobb ember gyava. Ill mindenki fel, de a bator ember legyozi a felelmet.
Kar, hogy igy fogjak fel, hogy nem erdemes errol a temarol beszelni. Mert ujszulottek mindig is voltak, vannak es lesznek is. Aki nem akar rola beszelni, kattintson tovabb, ennyi. Aki meg akarna, az vagy nem mer, vagy igazad van, vagy nekem van igazam, tenyleg gyava meg ismeretlenul is errol beszelni. Akik meg jonnek, letamadjak oket a velt nagyokosok, vagy tenyleg azert jonnek, hogy elsirjak mi bajuk, de eszuk agaban sincs valtoztatni. Akinek meg van, azt is leszoljak, hogy na nehogyma' egy enelce forum miatt valtoztasd meg az eletedet. De miert ne? Van, aki magatol, van, aki masok tapasztalataibol tanul. A mondas azt mondja, hogy bolond tanul a sajat karan. Na mindegy, ha valaki idejon es tolem ker tanacsot, en adok, tudok adni. Akit meg nem erdekel a tema, menjen, maris, most, kivul tagasabb. De tenyleg.
Akinek nem ez a problémája az nem tud segíteni, akinek ez a problémája az menjen és kérjen segítséget szakavatott segítőktől.És akkor még az is lehet hogy hiába való volt a segítő munkája is.Láttunk már olyat.
Nem kell nyafogni, tenni kell/lépni kell, mert az az igazi segítség.
Ami a kabátos és hasonló topikokat illeti, abban/azokban sokkal többen tudnak segíteni - csak ennyi az egész.
Szerintem igyál valamilyen gyümölcslevet és megnyugszol, nem hajszolod ezt a témát.
De, ha ennyire nem bírsz magaddal, alakíts egy vaéamiféle kört, ahol ezeket a szerencsétleneket magad köré gyűjtöd és segítesz nekik, ha már ennyire elkötelezettnek érzed magad.
"lassú pszichológiai folyamat. Ami icipici féltékenykedéssel kezdődik, ami ugye még imponálhat is"
A bántalmazó kapcsolatok számottevő részében megtalálható a kezdetekben az "apró féltékenykedés". A másik fél részéről pedig, hogy ez imponáló. Találkozott a kereslet és a kínálat. Ha te hosszasan benne voltál egy ilyen viszonyban akkor magadban is meg kell keresni azt a gyenge pontot ami miatt ez megtörténhetett. Csak azt nézd, ahogy a birtoklás jelét pozitívumként látod: apró féltékenykedés ami imponál. Kinek? "nem volt észrevehető folyamat" Dehogynem, csak olyan kellett aki nem ismeri fel, és/vagy nem tesz ellene. Meg itt van a hárítás, nem te vagy a felelős, hiszen nem tanítottak meg, hogyan védd meg magad (azaz így, mások hibájából teremnek az áldozatok).
Ezt a hibás részedet ki kell javítani, ha már felismerted akkor majdnem nyert ügyed van :-)! Ezt pedig nem szabad összekeverni az áldozathibáztatással, ami mindig egy aljas dolog.
A beszélgetés jó lenne, de valóban úgy van a legtöbb haszna, ha a sorstársak írják a tapasztalatot. Innen már nem nehéz felismerni a bántalmazó kapcsolatot. Utána viszont minden egyes benne töltött napért az a hibás aki ezt kényszer nélkül eltűri. Mert onnantól nem áldozat. Maga a bántalmazó is magára ismerhet, s ő is tehet lépéseket. Nyilván ez ritka.
Az önismeretet önkritikának írod. Még észrevétlenül sok-sok olyan jelet küldesz ami egy bántalmazó számára hívogató óriásmolinó hangszóróval
Igen, persze mindig lépni kell, mert a beszéd sosem elég. Ez tény.
Olyan topikból is született már ezer, hogy milyen kabátot vegyek vagy hova menjek randira, azok mégis pörögnek, vagy legalábbis elég sok hozzászólás születik. Érdekes, hogy erre miért nem. De ez is egy tanulságos dolog, úgy gondolom.
Ezt a témát 1000 x kiveséztük itt.Volt olyan aki hónapokig itt ámokfutott és mégsem lépett ki az ominózus kapcsolatból.
Ez az a helyzet amikor a szájtépés semmit nem használ, LÉPNI KELL:KI!!!!!!!!!!!!!!!!
Szerintem valamilyen mértékben majd mindenkinek van erről tapasztalata...csak úgy tűnik a téma nem olyan nagyon érdekes, mint hogy nem tudom, milyen ruhát vegyek fel az esti randira. Érdekes tanulság ez is azért.
Mondjuk, ha valaki épp benne is van egy ilyen kapcsolatban, a névtelenség áldásos leple alatt akár még beszélgethetne is róla pl itt. Bár lehet, hogy vannak akik konkrétan el sem ismerik, ha ilyen helyzetben vannak. Nem tudom.
Szerintem, mikor nagyon szeretünk valakit de van benne esetleg vm zavaró, akkor a többségünk könnyen elintézi annyival, hogy óó ez 1. vagy megváltozik 2. nem is olyan nagy baj ez, ezzel együtt szeretem. Aztán kiderült, hogy az első nem következik be, a második pedig csak ideig óráig van úgy.
Én már a végén úgy voltam a dolgokkal, hogy nem érdekel, hogy nem gondolja ő azt komolyan, felnőtt ember ne viselkedjen így...ha nem gondolja akkor ne mondja. ennyi.
Nem egyszerű dolog ez...és sem kilépni sem túllépni nem egyszerű...
Ez a topic pang. Akkor lenne ertelme az itt beszelgetesnek, ha olyanok jonnenek ide, akiknek szemelyes tapasztalatuk volt, vagy van, mint neked. Kivulrol itelkezni masok folott hamis dolog. Pedig vannak ma is, akik ilyen kapcsolatban elnek. Vannak. Csak latod, eppen azok nem jonnek ide, mert nem mernek, mert gyavak, es eppen ez az egyik ok, amiert benne vannak a kapcsolatban. Masik pedig, biztosan van valamilyen erdekuk, hogy ideig oraig benne maradjanak az ilyen kapcsolatban, ezt en mondom neked. Valamire szamitanak. Te pl arra szmitottal, hogy majd megvaltozik, de rajottel, hogy ez az egyik magyar nepmese. Az is lehet, hogy valaki mar gyermekkoraban is igy elt, vilageleteben megalaztak, es el sem tud kepzelni masfajta emberi kapcsolatot. Kilepni ebbol ugy lehet, ahogy te tetted, amikor mar nem volt csaladtagom vagy baratom, akiket meg nem gyalazott volna, persze, en voltama haba tortan. Aztan mikor szembesitettem vele, hogy de hiszen en K vagyok, azt szoktad mondani, akkor ugy reagalt, ugyan mar hogy mondhatsz ilyen butasagot. Nem komolyan gondolja o azt, csak ezzel akar a masik folott uralkodni. Szoval amikor mar nem maradt senki uj, akit meg lehetett volna gyalazni, egyszoval egyszercsak betelik a pohar, ha az ember lanya normalis. Addig lehet a tesztat huzni, amig elszakad. Ott aztan vege,es kezdhet elolrol mast gyalazni, akinek ez jo. Kemeny munka am valakit erre becserkeszni, nem mindenki hajlando.
Igaz, manapsag mindegy, csak pasi legyen. 
Vagy megsem?
Köszönöm.
A saját problémámat megoldottam, nem is azzal kapcsolatban kértem segítséget. Sőt. Segítséget sem kértem, csak hogy beszélgessünk valamiről, ami sok mindenkivel megesik és rengetegen nincsenek abban a jó helyzetben, hogy elég erejük legyen önmaguktól kilépni egy ilyen helyzetből.
Sőt, van aki még csak fel sem ismeri a helyzetet.
Szerintem mikor verbális abúzusról beszélünk, akkor ott már nincs helye humornak, főleg megoldás oldalról nem.
És ezer féle hangsúllyal lehet mondani dolgokat...de pl azt, hogy dögölj meg, vagy te xy, na azt nem. Nem a vicces beszólásokról, nem a csipkelődésről beszélek, hanem kőkemény szóbeli bántalmazásról.
Jó éjt neked is :)
Tulajdonképpen saját magadat te magad csaptad be.Csak ennyi a probléma.Javíts hát rajta, csak rajtad múlik.
(Na, most már tényleg megyek.Üdv.:Cs.)
Ah, szerintem ezerféle hangsúllyal lehet ezerfélét mondani.Még az is lehet, hogy a világon senki nem akart senkit bántani, de épp a sértett az aki félreérti mit is mondtak neki és miért.
(Spec.el nem tudom képzelni, hogy humorral nem lehet elintézni nagyon nagyon sok dolgot..............................................)
Jó éjt!
Igazad van.
És a magam részéről örülök, hogy véget tudtam vetni a dolognak. Mégis érdekel a dolog pszichológiája ezért érdekelnek a vélemények. Mert van a környezetemben olyan, aki hasonló helyzetben van...
Azt, hogy miért tűrtem el, könnyű a válasz: mert szerettem azt az embert, mindennél jobban. És az elején persze nem volt ilyen. Csak a szeretetnek is van egy határa, ilyen esetben. Ennyi.
De épp, amit mondasz, hogy az ember bekerül egy ilyen örvénybe és aztán nincs kiút, az önbecsülésük pedig megy a kukába...ez egy nagyon valós és komoly probléma, mégsem kap elég hangsúlyt...szerintem.
Ez is igaz. ERőszakosan nem lehet segíteni :)
De pl az is érdekelne, hogy sokan miért hiszik azt, hogy ez rendben van. Mert sokan úgy gondolják, hogy pl egy párkapcsolatba simán belefér, hogy egyik a másiknak azt mondja, hogy: te hülye vagy/nem vagy normális/micsoda idióta stbstb...
Azért, mert ez egy nagyon érdekes, már ha fogalmazatok így, lassú pszichológiai folyamat. Ami icipici féltékenykedéssel kezdődik, ami ugye még imponálhat is, aztán pedig szépen lassan, fokozatosan lett egyre durvább az egész. Alapvetően nem volt észrevehető a folyamat, csak a végén, amikor pl már csak a saját képzelgései, feltételezgetései alapján vádolt mindennel,ami csak épp eszébe jutott. De akkor már inkább csak megilletődve olvastam vagy hallgattam amiket mond és azt mondtam magamnak, hogy hát ezt nem hiszem el, ez már nem normális. Nekem talán az a szerencsém, hogy tudtam és tudom is magamat, a helyzetemet kívülről nézni. Ez sok tanulás és kellő önkritika eredménye azt hiszem.
No és persze azt se felejtsük ki, hogy én ezt az illetőt nagyon szerettem...tetszik nem tetszik, ilyenkor egy darabig az ember reménykedik, hogy a dolgok jobbak lesznek. Egy darabig.
Szerintem sok embernek nem tanítják meg, hogy hogyan vigyázzon magára. Mert pl ok, ha fizikailag akarnak bántani szaladj el például...de hogy szavak ellen hogyan...erről szerintem sokaknak fogalmuk sincs.
És azért van az az ember és az a szó vagy mondat, ami a legjobban "felkészültet" is padlóra küldi.
Ja.Ellenkező esetben meg nyavalyog évekig ( itt is), ahelyett hogy lépne. Csak azon lehet segíteni aki segíteni akar magán.Minden további csak szócséplés.
Igen, én sem írtam ezt :)
Csak egészen egyszerűen érdekel ennek a mechanizmusa...és persze, ez sem olyan, hogy csak a másik a hibás...csak érdeklődöm, no :)
És igen, gyógyítandó, amennyiben az illető felismeri, hogy van valami,amit gyógyítani kéne.
Teljesen felesleges összehasonlítani a topikokat, nem is értem miért kell párhuzamot vonna pont az említett témával..........
És miért hagytad magad?
Beteg dolog az "eltűrő" részéről is.Mintha soha nem hallottak volna arról hogy "vigyázz magadra"..........
Senki sem írt olyat, hogy ezek az emberek ezt megérdemlik és annyi, úgy kell nekik. De mégsem lehet mindig csak a másikra mutogatni. Ez egy sima adok-kapok játszma. Az egyik szeret adni, a másik meg kapni (még ha rosszat is). Mindkettő "gyógyítandó".
Ja, és nem csak szavak, szerintem a verbális abúzus a tettlegesség előszobája.
A lelki bántalmazás is bántalmazás. Örülj neki, hogy megszabadultál tőle! Ne azon gondolkozz, hogy hogy viselkedhet így valaki, hanem azon, hogy te ezt miért tűrted el, és azon próbálj meg változtatni!
Természetesen nem a bántalmazott hibája, ha így jár. Viszont egyszerűen vannak áldozat típusú emberek, akiket az ilyen beteg állatok ezer közül is ki tudnak szúrni, nagyon fejlett érzékük van ehhez. Aztán szinte pszichológiai hadviselésbe kezdenek a kiválasztottukkal szemben. Igyekeznek leépíteni a családi és baráti kapcsolataikat, ha ez sikerül, akkor a szerencsétlen már nem is nagyon tud kihez segítségért fordulni. Az önbecsülése örvényébe kerül és előbb-utóbb elhiszi, amiket mond neki.
Sokan pedig tájékozatlanok, és nem tudnak, vagy szégyellik, és emiatt nem mernek segítséget kérni.
Ez, hogy "megérdemli, mert nincs önbecsülése", ez igy nem igaz. Nem érdemli meg. De nagy valószinűséggel ezt fogja kapni. Minden kapcsolatban mindenki igyekszik kijelölni a saját és megtapasztalni a másik határait. Ha nincs önbecsülése valakinek, akkor nem meri, nem tudja a határokat jól kijelölni. "Eddig és nem tovább." Mert fél - gondolom- , hogy akkor nem fogják szeretni, nem fognak gondoskodni róla, hogy egyedül fog maradni.
Nekem szerencsére ez a "dolgom" már lezárult. Nincs az életemben az, aki így viselkedett.
De a saját tapasztalatom elgondolkodtatott. Vajon hányan élnek így, hosszú éveken át anélkül, hogy akár tudatasítanák magukban, hogy ez így nem jó? Hányan sértülnek és szenvednek emiatt, mert egész egyszerűen az ilyen lelki sérelmeket sokan elintézik annyival, hogy "áh, túl érzékeny vagy".
Vagy minden ilyet hagyni kéne, hogy "megérdemli, ha már nincs önbecsülése"? Nem hiszem...
Felmerült bennem a borderline személyiség zavar esete is (a saját kapcsolatom esetén), mert ott is vannak ilyen viselkedésminták. Szóval szerintem ez egy elég összetett kérdés, ami sok sok embert érint és talán mégsincs helyén kezelve a dolog.
De a félelemmel máris helyben vagyunk. Aki fél a másiktól, az nem erős jellem, nincs helyén az önbecsülése. Mindegy milyen minőségben van a másik (párja, főnöke, szomszédja, fórumtársa..).
Ha nem adod világosan a másik tudtára, hogy veled ezt nem teheti meg, akkor megteszi, sőt, ha a bántó nagyon gyenge és önbizalomhiányos, akkor el is hatalmasodik. Zsák és a foltja tipikus esete. A vámpír és az áldozat.
Nem kell nagyon messze menni, nézz körül 1-2 topikban. Vannak vérszívó piócák, meg vannak nekik áldozattípusok, akiken csemegéznek. Miért? Mert egyik félnek sincs rendben az önértékelése.
Egy párkapcsolat ugyanez. Vagy egy főnök-beosztott viszony is. Amíg nem mondod meg határozottan, hogy ez az a pont, amíg elmehet a másik, akkor a nyakadra fog mászni és szívja a véred.
HOgy miért tűri ezt valaki? Hm..annak sok oka lehet, a félelemtől kezdve a reményig.
Én egy ideig reménykedtem abban, hogy ez azért van, mert igen, tele van félelemmel és szorongással és arra gondoltam, hogy ha ezeket le tudjuk küzdeni közösen, akkor ezek is megszűnnek. Hát nem így történt.
Szerintem hiába van helyén az önértékelésem, mikor olyan nagyon privát dologgal bánt, amiről csak ő tud, és ezzel tisztában is van, az mindenképp nagyon fáj. Teljesen mindegy, hogy milyen erős jellem vagyok. Plusz, én most úgy érzem, hogy van egy határ, ameddig meg lehet érteni a másik frusztráltságát, sebeit stb...de egy idő után azért erre már nincs mentség. ÉS nem is kell folyamatosan a másik bántása mögé látni, ha túlment egy határon.
Mindenesetre az tényleg jó kérdés, hogy az emberek nagy része ezt miért viseli gyakorlatilag zokszó nélkül. Sok olyan kapcsolatot látok, ahol a beszólásokon túl a fenyegetésig sok minden elhangzik, mégsem változik semmi. És ez nem feltétlenül csak párkapcsolatokra igaz. Vajon miért nem kap ez az egész jelenség nagyobb figyelmet?Miért csak az számít bántásnak, aminek látható nyomai is vannak?
Nem azt kell megérteni, hogy hogy képes erre valaki, hanem azt, hogy miért tűri ezt a másik. Az erősek védelmeznek a gyengék bántanak. Aki bármilyen formában bánt, az valójában nagyon gyenge jellem, lélek, mások és önmaga által alábecsült, önbizalom hiányos ember. Ha a te önértékelésed a helyén van, akkor nem veszed fel a bántó szándékot, hanem mögé látsz. Ha nincs a helyén, akkor tud betalálni. Általában az ilyen emberek egymásra találnak és a bántó remekül kiélheti magát, mert partnerre talált.