Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyszer én is anya leszek
Létrehozva: 2016. július 15. 18:14
Sziasztok!
Azért indítottam ezt a fórumot hogy a hozzám hasonló régóta próbálkozó leendő (vagy akár meglévő) kismamák kibeszélhessük ezt a mindenki számára fontos témát. Írjatok praktikákat, kinek mi vált be, mióta próbálkoztok? Beszéljük ki együtt, szerintem így mindenképp könnyebb...
A kineziológus tényleg jó ötlet! Nekem legalábbis jobban bevált, mint a pszichológus, bár én nem gyerek-probléma miatt kerestem fel.
Brit tudósok megállapították, hogy ha valaki gyereket szeretne, annak a legbiztosabb módszere az, hogy dugni kell!
Ez jó tanács szerintem, én is gondoltam már rá, hogy elmegyek pszichológushoz, ha más haszna nem is lesz, csak annyi, hogy legalább kibeszélem a gondjaimat, már megérte. Kaptam is már egy elérhetőséget egy szakemberhez, csak az a baj, hogy munkaidőben tudna csak fogadni... Ha valaki tud jó pszichológust, aki kora este is fogad és akinek esetleg a meddőség is a szakterülete, akkor megköszönöm, ha privátban átküldi az elérhetőségét.
sziasztok, csak saját tapasztalatot osztanék meg..
ha egészségileg mindketten rendben vagytok, akkor igenis elképzelhető, hogy fejben dől el a dolog, és bármennyire szeretnétek a babát, van valami blokk, ami miatt nem jön össze. 37 éves voltam, amikor mi próbálkozni kezdtünk, és mikor fél év után sem jött össze a baba, akkor túl az orvosi kivizsgáláson, elmentem lelki segítséget kérni. Kiderült, hogy 2 dolog miatt tudat alatt félek a gyerekvállalástól. Az egyik a saját apukámmal viszonyom, ami nm túl jó, és attól féltem, az én gyerekemmel is ez fog történni, a másik pedig, hogy féltem feladni a kényelmes életemet. Mindezt egy kineziológussal beszéltem át, de gondolom egy pszichiáter / pszichológus/terapeuta is segíthet. Tavasszal kezdtünk el próbálkozni, nyár végén mentem el a beszélgetésekre, és késő ősszel megfogant a kisfiam. :)
Esetleg ezt a lehetőséget is érdemes végig gondolni :)
Egyetlen dolog kell a teherbeeséshez: aktus. Semmi más.
Miért gondolod, hogy bármi egészségügyi problémád van, ami akadályozna a teherbeesésben? Van bármi jele?
Más: Ha nem akarnál babát, nem is szeretkeznél a férjeddel? Csak mert a hsz-eid eléggé ridegnek tűnnek, mintha lombikban akarnál gyereket összehozni. Lehet, hogy pont ez akadályoz - bár még tényleg korai ezen gondolkozni...
én is hasonló cipőben járok. már elmúlt több mint egy év az első teherbeesés után (sajna beteg volt a baba, meg kellett szakítani a terhességet) és még nem jött össze. de most a kivizsgálások után és a clostilbegytet szedve érzem legesélyesebbnek a helyzetet. Tudom, hogy egyszer anya leszek, csak azt nem tudom, hogy mikor :)
Szia! Én is hasonló cipőben járok. De nyugi, fél év az még tényleg nem hosszú idő. Ha egy év alatt sem sikerül, akkor azért kezdjétek el kivizsgáltatni magatokat. Az ovulációs tesztet én nem ajánlom, én is csináltam, de csak még feszültebb lettem tőle, és baba úgy sem lett.
Én 26 éves vagyok párommal féléve próbálkozunk a babával. Jelenleg OV 22 napján vagyok.. szépen csinálgatom az ovu teszteket de eddig semmi. Tudom a legtöbben ilyenkor furcsán néznek rám hogy fél év az semmi de igazán az érzi azt h ez milyen hosszú idő aki benne van :(
Barátnőm 6hónap után lett várandós ő azt mondta hogy szerinte az segített h gyergyázott mert neki hátra hajló méhe van..szóval ígyis nehezített pálya volt...