Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eltartás-Életjáradék
Létrehozva: 2016. Április 18. 23:38
Sziasztok!
Minap gondolkodtam a lakásvásárlás, otthonteremtés nehézségein és eszembe jutott az eltartási szerződés és életjáradék fizetési szerződés. Fiatal koromban nagy divat volt, sok ismerős volt a környezetemben, akik eltartottak vagy fizettek. Mostanság alig hallok ilyenről. Létezik még? Vagy annyira rossz volt a kimenetel, hogy a szülők nem is örökítették át a lakáshoz jutás ezen módját a gyerekeiknek?
Kinek volt, van és mi a tapasztalata az eltartási szerződéssel vagy életjáradék fizetéssel kapcsolatban? Miért ment ki a "divatból"?
Kicsit olyan ez nekem, mint a gépkocsinyeremény betétkönyv. Minden családban lapul/t/ egy. Van akinek jó emlék, van, akinek nem. Nosztalgia...
Nov
A szüleim utcájában lakott egy néni aki az anyukájával élt.Miután meghalt a mama(vagy 90éves korában)anyukámtól kérdezte,hogy nem kötnének-e eltartásit,de anyunak volt ezer baja enélkül is.Nemsokára egy család jött, akik elvállalták.Kb fél év múlva a hölgy is meghat,szóval nem sokat kellett dolgozniuk az örökségért.Ez 15éve volt.Azóta még valakivel kötöttek eltartásit,hogy a gyerekeiknek is legyen majd házuk.Lehet még ilyesmibe botlani,bár valóban a mai idősek inkább betolják a házukat egy idősotthonba,ezért ritkább.
nalunk van ilyen a csaladban. az idos holgy 82 eves a jovendo orokosei tudomasom szerint 30 ezer ftot fizetnek neki havonta, de ot nem kell legalabbis egyenlore gondozni, nem is egy varosban elnek.
Régen a 80-as években még járható volt az út. Az örökösök is örültek, hogy le van a gond.
De manapság? :O Kincset ér a ház a lakás. Valahol még "ölni is képesek " érte.
Az örökösök vagy betolják egy elfekvőbe a beteg, leépülő illetőt ott meghal és majd az övék a lakás/ház. Vagy helyben megkérnek valakit hogy néha nézzen át az illetőre vagy napi szinten adjon neki enni stb. Így a kifizetett pénz mellett is megéri várni a rokon halálát és majd ők örökölnek.
Ma a nagy átlag nem teheti meg, hogy lemond egy lakásról /házról.
Nekem van mentős ismerősöm, borzalmas dolgokat mesél néha. Öreg emberek vegetálnak de a rokon nem engedi nekik, hogy eladják a házukat inkább a szomszéd csekélyke pénzért átmegy megnézi él e, a befizetett ebéddel megeteti, jó ha hetente egyszer kétszer megmosdatja és ennyi. Mit nekik szeretet, emberi méltóság. :(
Sajnos ezért nem működik manapság már ez. Hisz te is írtad a nyitódba nehéz manapság a lakás/ház téma. :(
Mennyi ember, felnőtt remeg/várja hogy örököljön, meghaljon a szülője és milliós tételekkel könnyítheti az életét. ezt meg ügyvéd ismerős mesélte. :(
Eltartási szerződést főleg a tanácsi lakásokra kötöttek. Szigorúan ott kellett lakni , ha ezt sokan ki is cselezték, de napi szinten kellett az eltartottal foglalkozni. A tanácsi lakás bérleti jogért nem lehetett "csak" fizetni.
Ma már elég kevés tanácsi bérlakás van, az öröklakásrat meg, ha nincs utód szabadabban fel lehet használni.
Hú ilyet én is ismertem, karakán sváb asszony volt, négy eltartót "fogyasztott" el öregsége során. Vicces módon egyik sem a rokona volt. Tény, hogy csodálatos nagy polgári háza és gyönyörű szecessziós bútorai voltak. Na de aztán tudta ugráltatni az eltartóit. Kiszolgálták őt, és még havi járadékot is fizettek. Fogalmam sincs, ért-e annyit az egész, amennyit ugrálni kellett neki.
Köszönöm, kedves Tőled, de mélyebben nem szeretnék belemenni a részletekbe. Hozzátartozóval nem kötnék egyik formát sem. Idegennel is csak a pénzbeli megváltásról lehetne szó.
Igazándiból az érdekelt, hogy miért nem lehet ilyenről hallani mostanság, de megválaszolták: lakást leadva idős otthonban köt ki sok nyugdíjas. Valószínűleg idős szemmel ez tűnik a legbiztonságosabbnak.
Olvasgattam a témában, bár a legtöbb netes írás régi. Szóval ott azt írták, hogy csak életjáradék éri meg és a felek ne is találkozzanak. Akkor nincs nyomás, ráhatás, rosszindulatú feltételezés és kihasználás egyik fél részéről sem.
Emlékeimben is kevesen mondták azt utólag, hogy újra belevágnának.
Szia!
Én is ezt futottam meg, hogy jobban jár az ember lánya, ha 20-30 ezret félre tesz kasszába, mint fizet életjáradékra.
Csak érdekelt, hogy igény van-e rá mindkét részről. Vagy az idősebbek sem olyan bátrak már, a fiatalabbak pedig nem szorulnak rá.
Eltartási szerződés + végrendelet. Így nem kell harcolni a törvényes örökösökkel ( legyen gyerek pl.). Nekünk volt ilyen családon belül, ha érdekel privizz.
A mi fiatal korunkban sem divatból volt ez, ha nem mert akkor még nem voltak olyan otthonok ahová be lehetett költözni ha az idős ember egyedül maradt vagy segítségre szorult.
Ma már inkább eladják a lakást, házat abból befizetnek egy részt egy nyugdíjas házba és még marad is egy kis pénzük.
Őszintén szólva itt az utcánkban is volt olyan néni , akivel akkor sem kötöttem volna ilyen szerződést ha palotája lett volna.
El is földelt 3 eltartót és utána még vígan idegelte a negyediket.
Személyes tapasztalatom nincs, de a férjem szülei eltartási szerződést kötöttek az após szüleivel. Nos, 25 évig tartották el őket (a nagymamát, a papát "csak" 20 évig). A kimenetel? Tkp egy telekért volt minden, merthogy a ház, amiben az öregek laktak kicsi is volt, de főleg az volt a baja, hogy nedvesedett, így gyakorlatilag, az odaköltözés után két évvel lebontották és elkezdték építeni az új házat. Nem mondhatnám, hogy nagy buli volt ez após-anyósnak. Az öregek gyakorlatilag kaptak két ingyen cselédet, mert a fenekük is ki volt nyalva, míg ők nemhogy a ház körül nem voltak hajlandók segíteni, de még az unokáikra is csak szájhúzogatva, ímmel-ámmal vigyáztak. Az egészben annyi volt könnyebbség, hogy végülis nem kellett különösebben ápolni őket, egyikük sem úgy halt meg, hogy magatehetetlenné vált volna előtte.
Nem tudom, másoknak milyen volt az eltartásosdi, anyósom máig felemlegeti, hogy milyen hülyék voltak, igaz még félig gyerekek (hiába volt már munkájuk, fizetésük), anyós volt 18, após 23 amikor összeházasodtak...
Én emlékszem hasonló történetekre, ahol nem volt ritka, hogy 15-20 évig is ápolták az időseket mire ővék lett a lakás.
Ez ma már nem életképes, ugyan ki az aki megengedheti magának, hogy otthon maradjon idős, beteget ápolni? Erre már van számos intézmény, a család meg eladja a lakást vagy házat.
No, meg arról se feledkezzünk meg, hogy emberileg, érzelmileg, a mindennapokban ez nagyon megterhelő. Míg, ha gyűjt pl fundamentába néhány évig, akkor is meg tudja valósítani a lkás vásárlást minden nyűg nélkül.