Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Újra pelenka?
Létrehozva: 2015. június 25. 12:38
Sziasztok!
Mindig olyan jó tanácsokat írtok, most nagy dilemmában vagyok.
Gyerkőcöm 1 éve stabilan szobatiszta napközben. Alváshoz még kellett neki a pelenka, de egy jó hónapja azt is elhagytuk. Kibírja az éjszakákat, csak nagyon kell figyelnem a folyadék bevitelére, mert egyszerűen nem ébred fel, ha ki kell mennie. Viszont az elmúlt 6 napban 3x pisilt be éjszaka. Ma éjjel épp átjött a mi ágyunkba és hajnali 3-kor arra riadtunk fel, hogy "úszunk".
Ő persze békésen aludt tovább.
Viszont nem ivott többet, nem is hagyom, hogy 1 órával alvás előtt, hogy igyon. Mitől lehet mégis? És ma éjjel már úgy jött át hozzánk, hogy már bepisilt, nem is volt rajta bugyi. (ez a hasonló eset történt meg múlt héten is)
Hallottam egy bizonyos hormonról, ami ha nem működik jól vagy hiányos, akkor az okozhat ilyen baleseteket. Tényleg létezik ilyen?
Mi tegyek? Újra húzzak fel rá éjszakánként pelenkát? Félek, hogy ez visszaveti majd.
Köszönöm, ha írtok!
Most hogy lattam ezt a topicot eszembe jutott valami.
En egesz gyerekkoromban szenvedtem attol hogy eves kozben (tudom ez mas kerdes) nem engedtek vizet inni. majdnem 40 eves voltam amikor mar az itteni orvosok diagnosztizaltak hogy abnormalisan keves a nyalkepzodesem ez befolyasolja az emesztest stb.
en amikortol elkoltoztem otthonrol ez meg mar vagy negyvensok eve mindig iszom vizet, leves kozben eves kozben barmikor. es azota tudok ugy enni hogy nem fulladozom kozb en.
az jutott eszembe hogy lehet hogy a kicsinel is van valami rejtett orvosi oka hogy este vagy ejjel is kivanja a vizet. nem teat, meg tejet ilyesmit ker hanem vizet, tehat valoszinuleg valoban szomjas.
En megprobalnam pl. hogy pelust tennek ra es amikor ker vizet TELI poharral adok neki. ha sokat es rendszeresen megissza akkor szerintem valami belso oka van ennek amit ki kene vizsgalni nemcsak rossz szokas. Ha csak par cseppet kortyolgat belole akkor lehet beidegzodes is. Es meg egy dolog. Probalj nehany csepp (tenyleg csak csepp) citromot cseppenteni az ivovizebe. van akinek ez jobban oltja a szomjat.
Kivalasztottak egymast. Hasonlo hasonloval. ..
Nalatok a no HP es alarendelt, normalis parkapcsolatban nem igy van
Igen, a net épp arra jó, amit megemlítesz. Szakértőket keresni, orvosi oldalakat olvasni. Tapasztalatot cserélni. De attól a falra tudok mászni amikor anyuka a lázas gyerek mellől bepötyögi, hogy na most akkor mit is kell tenni?
Hát hívja fel a dokit! Vaze. 
Nekem jó volt ebből a szempontból is, hogy van internet, mert könnyen utána lehet nézni szakértők írásainak. Meg igen, néha a fórumok is hasznosak lehetnek a tapasztalat cserék miatt. De fórumon én nem igazán kérnék soha gyereknevelési tanácsokat, és nem azért, mert annyira szuperanyának tartom magam, hanem mert sokféle szülő van és sokféle gyerek, emiatt aztán jönnek az egymásnak ellentmondó tanácsok, ahogyan az itt is látható volt.
Szerintem sokkal több értelme van annak, ha az ember a saját gyerekére figyel, és testreszabott megoldást próbál kitalálni az adott, egyéni problémára, nem pedig egy totál idegen gyerek idegen anyukáját próbálja leutánozni, mert egyáltalán nem biztos, hogy ami beválik az egyiknél, az jó lesz a másiknak is. Ugyanis a gyerekek nem kockák (legalábbis amíg nem teszik őket azzá...).
Csoda hogy még bírod. Én már nem, beleuntam. Nem az én gyerekem. Nem én tartozom érte felelősséggel. Nekem teljesen mindegy, hogy mennyit iszik, és mikor pisil be. Én, akiket ajándékként kaptam, megpróbáltam a legjobb tudásom szerint nevelni. Nem volt internet. Nem volt mobiltelefon. Nem volt anyós, nagyszülők, kizárólag az ösztöneimre kellett hallgatnom. Volt néhány könyvem, amik gyorsan a sarokban landoltak, mert néhány igen fontos fejezet kimaradt belőlük.
És én már elmondhatom, nekem sikerült. Nem azért, mert én mondom, hanem mert ők köszönték meg nekem.
Számomra fordítottnak tűnik az ő (t.i.) logikája, ezért nem tudunk eredményesen kommunikálni. Tudom, nálam is "sok a szöveg", de megítélésem szerint (és van önkritikám, tehát megfontoltan mondom ezt) be tudom tartani a fontossági sorrendet. Nem várom meg, amíg kétezer hsz születik arról, hogy vigyem már el orvoshoz a gyerekem, hanem ha megtettem, első, hogy leírom, ez már pipa, nem volt baj, máshol kell keresni a megoldást. Két mondatban le lehetne írni az új fejleményeket, eredményeket, következtetéseket, és utána jöhetne minden más "rizsa", akinek van még kedve és ideje, majd elolvassa azt is, akinek meg nincs, először lejön a lényeg és lapozhat is tovább.
A vízzel is ezt fogja csinálni szerintem (az eddigiek alapján). Nem válaszol rá érdemben, amit tegnapelőtt óta szajkózunk, majd egyszer csak sértődötten le fogja írni, hogy de már tegnap is fél litert adott neki este, mert megfogadta a tanácsunkat. Ami persze nagyon örvendetes dolog lenne, csak nem ártana először akkor ezt leírni (köszi, megfogadom, megteszem), nem pedig utólag okolni érte azokat, akik még mindig a víz témán rugóznak nyáron az alapján, hogy eddigi utolsó infó szerint fél deci a fejadag. Maximum.
A másik topicban nekem egyértelműen egy hisztis kis pulyka képe bontakozott ki (Bocs, T.I. ezt nem rosszallóan írom), aki van annyira okos, hogy csak addig feszíti a húrt, amíg ezt neki engedik. Ld. annyi volt a "trükk", hogy anya elmagyarázta neki, hogy csak akkor kommunikál vele, ha a gyerek normálisan szól hozzá.
A leírásból + a háttérinformációkból (anyu-apu reakciója, viselkedése + gyerek a közösségben tökéletesen működik, ott vidám, nyitott, együttműködő) nem merült fel, hogy a gyerek szorong. Erre itt többen biztosra veszik, hogy a gyerek annyira kiakadt, amiért anyu nem vevő a vinnyogásra, hogy ezért pisil maga alá éjjel.
A gyerekpszicho meglátogatása teljesen megfelelő lépés volt, mert együtt látták szülőt-gyereket, így azt is, hova csúszott hiba.
Szakmám ellenére alaposan körbejártam a témát, amikor barátnőm kért ugyanilyen ügyben tanácsot, mert azért annyira én sem bízom az eü. isiben tanult tudásom tökéletességében. :-)
Csak a sorrend nem volt mindegy... amikor mi írtuk az aggodalmainkat, akkor még nem derült ki, hogy te már utánajártál ezeknek és kizártad a betegségeket. Utólag írtad le ezeket, és nekünk tettél szemrehányást, amiért nem vagyunk gondolatolvasók és továbbra is ezt erőltettük volna.
A vizes kérdésre pedig, ami szintén fehéren-feketén hangzott el, még mindig gúnyos és lekezelő választ voltál képes adni babyface-nek is, pedig szó szerint idézte tőled, hogy fél deci vizet adsz maximum a gyereknek elalvás előtt, azt is csak akkor, ha SZERINTED valóban szomjas. De ez biztosan azért háborít fel sokakat, mert itt mindenki "tanár", ami ugyebár egy negatív jelző, végül is csak a gyerekedet bízod majd rájuk te is... és nem is az benne a gáz, hogy te döntöd el egy másik ember helyett, hogy ő mikor szomjas, csak mert te bírsz felette szülői hatalommal.
Nem ezt írtam, ne forgass ki.
Te vagy tanár, ugye? Látszik. Csak a szöveg, a szöveg.
Évi -aki elmondta, hogy gyermekszakápoló volt, ha jól írom- leírta, hogy ebben az esteben nem néznek efféle problémára vizeletet. Elhittem.
Meg azt is leírta, hogy 5 éves korig ne aggódjuk. Elhittem. Utána is olvastam, ekkor, szóval nemcsak látatlanban hittem el.
És megfogadtam a pszichológus tanácsot is, elvittem a gyermeket, leírtam mit mondott.
Van, hogy többet képzelek bele dolgokba, aztán pedig tapasztaltabb anyukák legyintenek, hogy ne aggódjam már túl, mert a gyerekek ilyenek. Néha furák, néha hisztisek. Ezért lépek túl a rosszmájú "szaranya vagy" megjegyzéseken.
Igen, utólag már leírtad.
Igen, a végére talán már idáig jutottak, nem voltam már képes egészen a végéig követni a topikot, mert már felidegesített az, hogy komoly gondok felsorolásával kezdi, majd amikor néhányan kifejezik jogos aggodalmukat, akkor még nekik rója fel, hogy "ez nem is így van, ez csak egy kis hiszti". Akkor eleve úgy kellett volna nyitni a témát, hogy hisztizik a gyerekem, milyen trükkök vannak. Nem pedig azokat okolni, akik szorongásos tünetek mögött (mily meglepő!) szorongást sejtenek, aztán sértődötten közölni, hogy dehogy beteg a gyerek, nevelési tanács kellett ide, nem orvos. (Egyébként ugyanezt csinálta itt is, ha megnézed. Ő maga kérdezi meg az indítójában, lehet-e betegség, testi elváltozás az oka a tünetnek. Amikor leírjuk, hogy akár lehet az is, akkor megsértődve "tökéletes anyáknak" nevezi gúnyosan az erre rávilágítókat... Elvesztettem a fonalát, bevallom.)
Leírtam, hogy jártunk gyermekpszichiáternél. Elmondtam neki a dolgokat, beszélgettünk, gyerekkel is beszélt. aztán visszahívott, hogy kettesben beszéljünk. De azt mondta, ne aggódjak, teljesen természetes dolgokat produkál a gyerkőc. Csak épp temperamentumosabb, hangosabb, mint más. De ez a beszédében, a mozgásában is megjelenik.
Nem szorong. Ha van valami gondja, el szokta nekünk mondani. Tudja, hogy bármit elmondhat, tudja, hogy bármikor jöhet egy ölelésre, nem fogjuk ellökni.
Egyébként nekem is csak egy gyerekem van, szóval a mai napig "elsőgyerekes" anyaként élek meg dolgokat, tudom, milyen ez. Én is kérdezgettem sokat, nekem talán annyi volt a szerencsém, hogy volt egy "kortárs" közeg, vagyis egy olyan csoport, akikkel egyidősek a gyerekeink, és a napi társalgás szintjén lehetett megbeszélni az épp aktuális problémákat, kérdéseket. Az a veszély sem állt fenn, hogy anyuka már elfelejtette, mi is volt annak idején az övével, és emiatt adott volna esetleg téves tanácsot. Tudom, hogy sok anyának a fejében megszépülnek a régi dolgok, az ő gyereke "soha nem hisztizett a boltban, egynapos korától átaludta az éjszakát" stb., legalábbis így emlékszik huszonév távlatából... ezért is volt jó hasonszőrű anyákkal tapasztalatot cserélni, voltak köztünk olyanok is, akiknek már nem az első gyerekük volt a miénkkel egyidős, ők még jobb tanácsokat tudtak adni. Szóval tényleg nem azt kifogásolom, hogy kérdez, hogy tanácsokat vár, hanem azt, hogy tényeket hagy figyelmen kívül, meg alapvető gyerekgondozási alapelveket. Pl. hogy nem centizzük ki a vizet egy nyári estén elalvás előtt semmilyen nevelési elv érdekében sem. Mert első a biológiai szükségletek ellátása, és csak utána a szülő kényelmét szolgáló nevelési trükkök. Amik szintén kellenek, mert a gyereknek is jobb, ha vannak szabályok. De nem úgy, hogy ha lelki betegség tüneteit akarjuk lenyomni velük vagy testi szomjúságot... nem érthető a különbség?
Abban a masik topikban szo sem volt szorongasrol. Egyszerüen a gyerek nem akarta elfogadni, hogy nem most rögtön, hanem varj egy kicsit.
Mi volt itt a különbseg, mintha a gyerek - egy gyerek - a boltban vagja ,magat a földhöz, mert nem nyithatja ki a turo rudit. Ugyanolyan hiszti.
Nem volt folyamatos siras, es megbeszelese volt a dolognak, hogy ha igy kered, akkor jobb, ha varsz egy kicsit akkor is megkapod, nem kell "üvölteni". Es müködik.
En mar tudom, mert en atestem ezen, duzzogott a gyerekem, ö nem vagta magat földhöz, ö mashogy probalt "zsarolni". de az en gyerekem mar 15 lesz.
A másik topikjában írta, amit ez előtt nyitott pár héttel. Azzal kezdte ott is, hogy mindentől sír, ha nem az anyjától kapja a kakaót, hanem az apjától, akkor is, ha nem sikerül neki valami, akkor is, sírva kel és sírva fekszik. Erre írtuk többen is neki, hogy talán szorongás, de ő szépen átugrotta ezeket, és csak a nevelési trükköket fogadta meg. Pl. jutalmat adott a gyerekének, ha nem sírt olyanért, amiért korábban igen. Csak most vetette ide mintegy mellékesen, hogy már volt pszichológusnál, aki mindent rendben talált. Addig ugyanis szerintem logikus volt az ok-okozati összefüggés keresése a két dolog között (folyamatos sírás, majd annak elnyomásakor visszaesés a szobatisztaságban). Na mindegy, tényeket nem nagyon szereti a t.i., valahogy frusztrálják őt. Ezeket átugorja.
"(Síró, szorongó gyerek, a sírás mesterséges visszafogása után meg ismételt ágybavizelés..."
Ne haragudj, de erröl hol irt a topikindito? A gyerek nem volt szorongo, egyszerüen sirva akart kikövetelni dolgokat, amit minden gyerek eljatszik. Ne mondd, hogy nem igy van. csak van aki bevallja, van aki nem, es ebböl ugy latszik, m intha csak a kerdezönek lenne problemaja.
Nem mindnki születik meg a gyerkevel együtt mint szuperanya. Es elsö gyerekkel senki nem professzor a gyerekböl.
Oké, köszi. Ez lesz a legjobb. Volt már ilyen amúgy: rácsos ágyat lecseréltük és pár nap múlva visszahelyeztük, mert érezhetően nem érett meg rá. Azóta viszont szépen alszik a saját helyén.
Ha valaki elmegy egy orvoshoz akármilyen problémával, aminek lehet akár betegség is a hátterében, egy orvos nem mondhatja azt, hogy biztosan csak véletlen, várjuk ki a végét, mert ha a beteg állapota súlyosbodik, netán meg is hal, akkor őt vonják felelősségre - joggal. Nem járt ugyanis a probléma végére, bár azt jelezték neki. Ha tudván tudja is, hogy jó eséllyel nem betegség az ok, ha egyetlen százaléknyi esély is van rá, és a probléma eljutott hozzá, neki ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Én is írtam egy konkrét példát egy ismerősömtől, amikor látszólag minden amellett szólt, hogy a kistestvér születése okozta a "visszababásodást", aztán kiderült, hogy szervi az ok mégis, pedig mindenki azt mondta, hogy túl nagy lenne a véletlen egybeesés: és mégis megtörtént.
Ha valaki leírja egy nyílt fórumon a kérdését egy adott problémával kapcsolatban, úgy, hogy még azt sem rejti véka alá, nem zárta még ki a fizikai/lelki okokat, nem értem, miért tekinti kizárólag azokat a hsz-eket segítő szándékúnak, akik elbagatellizálják az okokat. Szerintem sokan nem mernék (én sem) megnyugtatóan kijelenteni, hogy biztosan nem áll sem testi, sem lelki ok a háttérben, egyszerű szobatisztasági visszaesésről van szó. Pedig nagy rá az esély, hogy igen, de mivel ismerjük az előzményeket, amit maga a topikindító osztott meg velünk, így kénytelenek vagyunk olyanok lenni, mint az első bekezdésemben említett orvos: nem tehetünk többé úgy, mintha ezekről nem is hallottunk volna. (Síró, szorongó gyerek, a sírás mesterséges visszafogása után meg ismételt ágybavizelés...)
Nagyon nem vagyok annak híve, hogy a gyereket orvostól orvosig hordozgassuk a saját paráinkat rávetítve, de ha egyszer maga az anyuka kezdte azzal, hogy aggódik valami miatt, akkor egyszerűen nem fér a fejembe, miért kell azon megsértődni, ha azt mondjuk, talán az anyai megérzés, aggodalom nem mindig alaptalan, és először járjon utána, és csak utána kezdje el a gyereket "nevelgetni".
A vízivás meg még egy kisgyereknél nem statisztika, nem könyvelés és nem átlag. Ha reggel ivott három litert is akár, egy meleg nyári napon attól még kiszáradhat estére, ha utána egy kortyot sem iszik. Úgyhogy ez meg nem tanács, hanem ésszerű tényközlés, amit szintúgy kötelességed lenne megfogadni, mint ahogy gondoskodnod kell a gyerekedről. Nem miattunk, hanem miatta.
Mivan? Mit ér el a gyerekem 6 évesen, amit más 3 évesen? Most ez valami sértés akart lenni, csak nem sikerült jól kifejezned magad?
Ritkán értek egyet Csendikével, de most igen, te tényleg csak buksisimit akarsz, hogy elhallgattasd a lelkiismereteset. Tényleg jobb lesz, ha itt befejezzük, gyüjtögesd csak tovább a vállveregetéseket, én ehhez nem asszisztálok tovább.
Azért ezen még nincs sok sajnálnivaló, nem 6 hónap teljes éjszakai szárazság után esett vissza. 1 hónapja próbálkoztál, ez alatt volt jó pár bepisilés és Te is görcsöltél, hogy ne igya tele magát, pisiljen előtte stb.
Ha megérik a dologra, akármennyit iszik, felkel majd éjszakai pisilni.
Napold el a dolgot, de én 2-3 hónap múlva újra próbálkoznék, még ha mosni kell is, sok sikert :-)
Köszi neked is!
Persze, azért kérek én is sokszor tanácsot, hogy ne rontsak a helyzeten. Valaki itt írta, hogy én belekapok mindenféle nevelési tanácsba. Lehet, hogy belekapok, de nem ész nélkül. Átgondolom, mi lenne a legjobb és azt kipróbálom. De ezért is kérek tanácsot, hogy aztán alkalmazzam, nem igaz?
És az is igaz, hogy én ismerem a gyerkőcöt már évek óta. Persze, ez így van. De mivel elsőgyerekes anyuka vagyok, így a fejlődési szakaszok egyes -általam még nem látott- furcsaságai újdonságként hatnak. Van, mikor teljesen egyszerűen meg tudjuk oldani, van, amikor nem. Erre pedig szeretek tapasztalatokat gyűjteni.
Akkor még kell neki éjszakára, majd megérik rá, ne aggódj, lesz még min aggódni a következő években:-)
Sajátjaim esetében ebben az extra figyelem - pörgős nap - esti parádé ügyben nem sok összefüggést vettem észre.
6 évig voltam GYED-en, 0-24-ben csak az övék. Akkor is próbálkoznak / próbálkoztak. Iskolás / edzős nap után is csak pont ugyanannyira. Nem akar aludni, mert túl izgi a világ ennyi. Nekik az is megfelel, ha nem én szórakoztatom őket, hanem ők egymást. :-)
Esti fogmosáskor szólok, hogy pisi / ivás / puszi / mese / ölelés / utolsó sztory. És utána marad reggelre.
Ejjel ugysem latja senki, ö pedig sokkal nyugodtabban alszik. Ne törödj a beszolasokkal. Irtam mar: minden gyerek mas, igy minden anya is mas. Ha ugy gondolod, hogy a sajat ladfiadbol mar mindent kipropbaltal, jöhet a kerdes a többi anyukahoz. Regen az "öregek", szomszedasszonyok mondtak meg a tutit, hanyszor, de hanyszor bizonytalanitottak el engem is.
Ha valami megtetszik a javaslatokbol, ki kell probalni, következetesen, de ha nem jön be, uj iranyt kell nezni. En sem vinnem el a gyereket orvoshoz - meg nem -, valoszinü, az ilyenekböl lesznek majd a kesöbbi hipochonderek. Csak nyugi.
Meg a nagyszülökre visszaterve: nekik is hatarozottan mondd meg, hogy ne görcsöltessek a gyereket: ha vizes a pelenka reggel, ejjelre ujbol kap. Napközben meg dicsekedhetnek, hogy az ö unokajuk mar a doktorijat irja. Ki tudja leellenörizni?
Köszi!! Nem, már nem aggódok, csak picit sajnálom -magamban- hogy újra pelusos lett. De tudom, hogy ez őt nem zavarja. Múlthéten ugyan mondta egyszer, de aztán már nem érdekelte, hogy van rajta éjjel pelenka.
Szerintem semmi baj ezzel. Van egy kis botladozás pelenkaügyben, ami a fejlődés normális része. A lényeg, hogy te ne szorongj ( jótanács, tudom:), mert azt ő is megérzi. Vedd lazán. Az itteni okosságokkal tényleg ne foglalkozz, csak elevenedbe vágnak és a szorongásodat növelik, arra pedig semmi szükség. Kb jó anyja vagy a gyereknek, ennyi épp elég, nem kell tökéletesnek lenni. (Feltételezem, hogy vizet is adsz a kislányodnak.)
Egy kis segítő gondolat (nekem legalábbis segített annak idején): a világon gyerekek százmilliói nőnek fel pelenka nélkül, bilireszoktatás nélkül, egyáltalán, anélkül, hogy az anyjuk ezen görcsölne....és tök egészségesek.
Pénteken adtam vissza a pelust, másnap volt pisi, nem is kevés. Utána következő napok szárazan teltek és ma reggel megint pisis volt.
Mondom, hogy ne foglalkozz velük. Mi hír azóta, adtál pelust, volt bepisilés?
Szerintem itt fejezzük is be, mert értelmetlenül egymást mellett beszélünk el.
Te azt hiszed -ahogy állítod is- hogy csak te tudsz tökéletesen gyereket nevelni, mert ti aztán nem siettek el semmit, ha gyermeked majd csak 6 évesen ér el bizonyos dolgot, amit más már 3 évesen, az neked nem gond. Jó, legyen így.
Te azt mered itt leírni, hogy az extra figyelmet igénylő kisgyermekekre, alig van szülő, aki odafigyel. Szép kijelentés, köszönjük szépen.
Te, tényleg azt gondolod, hogy egy anya -akár én is, mert látom nagyon ki vagy rám hegyezve- nem fog odabújni az imádott kicsinyéhez, egy fársztóbb, pörgős nap után, mikor a gyerkőc igényli a mamáját? Tényleg ezt gondolod?? Elég szomorú.
De valószínűleg a te tökéletes világodba, nem fér bele, hogy más is szeretheti és dédelgetheti a gyerekét.
Köaszönjük, Emese! Igen, tudjuk, hogy a te gyereked a legszebb, legokosabb, legtökéletesebb a világon, mert te mint a másik leglegleganyu, ilyenné alkottad.
Erről van szó.
Olyan alapvető dolgokról, amit el lehet várni olyan felnötttől akinek gyereke van.Meg olyantól is akinek nincs.
Én meg azt tartom szemétkedésnek, amikor simogatják a buta fejét és mindenképpen be akarják magyarázni neki hogy milyen kis okos.
Ennél nagyobb galádság talán nincs is.
Láthatólag a TI fut fűhöz-fához, mindenbe belekap.
Csak beleérző képesség, empátia kellene hogy legyen benne.Hogy tisztelje a gyerekét és már nem lenne semmi gond.Ugyanis akkor tudná hogy mit lehet tenni úgy hogy a gyerek rendben legyen.Most minden rezdülése azt mutatja, hogy nyűg neki az egész.
Ő élt vele eddig 3 1/2 évet, neki kellene tudnia már rég, hogyan kezelje a gyerekét.
Ámde az már tényleg igaz, hogy rohadt kényelmetlen éjszaka is odafigyelni a gyerekre, ezért aztán inkább más megoldást választ.
Nekem ezzel a szobatisztaság témával nagyon az az érzésem, hogy nagyrészt csak a gyereken múlik a dolog, és a szülő nem sokat tehet, max hátráltathatja a dolgokat, ha rosszul csinálja, de siettetni nemigen lehet. Az enyém még 3 évesen sem mutatott semmi hajlandóságot a szobatisztaságra. Finoman próbálkoztunk vele, volt bili, wc ülőke, ült is rajtuk, tudta mire valók, de nem igazán sikerült őket rendeltetésszerűen használni. Ült a bilin fél órákat, semmi produktum, aztán telerakta a pelust. Én valahogy úgy éreztem, hogy békén kéne hagyni, majd megérik rá, de ugye mindenki cseszegetett, hogy ekkora nagyfiú és még pelusos, hát milyen dolog ez?! Főleg a nagyszülők sopánkodtak emiatt, és amikor náluk volt a gyerek, az volt az érzésem, hogy kicsit túl sokat is traktálták ezzel. Aztán szépen megkértem őket, hogy egy picit napoljuk el a dolgot, ne is beszéljünk róla a gyerek előtt, mert az az érzésem, hogy lehet, hogy pont ez a rágörcsölés a probléma. Vonakodva bár, de eleget tettek a kérésemnek. Erre a gyerek, pont a nagyszülőknél egy szál fürdőnaciban volt, egyszercsak minden kommentár nélkül fogta magát, félrevonult egy bokorba, letolta a gatyót, elvégezte a dolgát, majd komótosan visszabattyogott hozzánk, mintha mi sem történt volna. Ez volt kb egy hónapja, és azóta a fiam stabilan szobatiszta éjjel-nappal, de úgy, hogy képes akár 1 órán át is visszatartani, ha épp mondjuk úton vagyunk, minden nyafogás nélkül :)
Jó, most akkor leírom ezredszerre is, hogy van némi különbség aközött, hogy a gyerek látványosan az időt próbálja húzni egy harmadik pohár vízzel lefekvéskor, meg aközött, hogy alvásidő előtt 1-2 órával nem kap inni, punktum. Ha nagyon könyörög, kap fél decit! Márpedig a topikindító az utóbbit csinálja elmondása szerint.
Azt is írtam, hogy az enyém is próbálkozik hasonlókkal, ha épp extra figyelemre vágyik valamilyen okból. Az már az én dolgom, véleményem csak, hogy ha a gyerek épp úgy érzi, hogy aznap kevés volt neki belőlünk, mert mondjuk pörgősebb nap volt, vagy a nagyszülőknél volt, vagy valami egyéb problémája van, akkor megengedem neki azt a "luxust" hogy mondjuk még egy fél órát beszélgetünk az ágyban, így nem kell trükkökhöz folyamodnia. De ez most off, tudom, hogy a legtöbben nem így csinálják, és ezen most nem is szeretnék vitázni :)
szó nem volt arról, hogy éjszaka felébred és inni kér. este, közvetlenül lefekvés előttről van szó.
Aranyosak lehettek!
Az enyém 6 éves kora előtt kezdett újra bepisilni. Bárhol voltunk, már vittem a váltás bugyogóit és gatyót. De nála rögtön tudtam hogy mi a baj, nem csináltam ügyet belőle. Pár hét alatt el is múlt. De valahogy volt annyi esze, hogy csak a konyhákban, a hűtők mellett pisilt be. Mint egy macska. Elég volt a konyhaköveket felmosni, nem a szőnyegeket és a kárpitot kellett tisztítani. De ennek lett egy következménye, amikor a gyerkőc kiment bárkinek a konyhájába, egyből visítottak nekem a háziasszonyok. Az egyik mondta is neki, édesem, itt van toálett is!
Ha jól értettem, neked most az a legnagyobb problémád, hogy összepisili az ágyatokat.
Lehet kapni nagyobb méretű nylont, latexet (drágább), esetleg a lepedőtök alá tehetsz még viaszosvászont is. Így csak lepedőt kell cserélni, a gyermek ihat amennyit akar.
Fél deci az kevés. Főleg ha este sokat mozgott, sósabbat evett, esetleg előtte fürdött. A fürdés is vizet von el.
Életkori sajátosságok...bocsáss meg a kérdésért, de nálad, vagy a gyermekednél?
És amit néhányan itt veled együtt szemétkedésnek tartanak, az egy normális reakció arra, hogy egy édesanya fórumon kérdezget másokat, mit is kell tenni a gyermekkel hogy megfelelően "működjön".
Nem tudom, emlékszel-e még arra hogy miket írtunk. Egyikőnk sem a gyermek viselt dolgait szedte ízekre, hanem azt, hogy az ő viselkedése a te nevelésed eredménye. A gyermekkel valóban nem lehet gond. Bizonyára képes idegen, így egy pszichológus előtt is nagyszerűen, a korának megfelelően viselkedni. Családi körben kellene megnézni benneteket, egy egész napotokat. Nem is gondolnád, sok olyan édesanya van, akivel mint nő, semmi gond nincs, szereti az1-2-3 gyermekét is nagyon, de a nevelésükre alkalmatlan. Érzik, de be nem vallanák még önmagukban sem.
De van még egy lehetőség. Ha van olyan idősebb nő a családban, közeledben, akiről érzed hogy nagyszerű anya volt, kicsit engedd át neki a gyermeket. Találkozzatok többet, és közben figyeld hogy hogyan beszél, mennyire és mikor határozott, mikor engedékeny, és mik azok, amiket határozottan tilt. És ha jóban vagy vele, elmondhatod hogy ebben és ebben az esetben te mit tettél, őszintén és nem olyan bántóan mint mi, és jóindulatúan ki fog oktatni, el fogja magyarázni hogy mi, miért nem használ.
Te nem szemétkedős vagy, hanem mindig túlzásokba esel. :-)
Úgy értem pl. hogy most azt képzeled, hogy ez a lelketlen anya ott szomjaztatja a szerencsétlen gyereket, aki a térdei köré kulcsolt kis karokkal könyörög még egy korty vízért, holott lehet, hogy a gyerek már marhára nem szomjas, csak ez az esti nem-akarok-még-aludni show-műsor része. :-)
Ha hagytam volna, akkor az enyémek is egész estés nagy jelenetet csináltak volna esténként a szokásos elemekkel: Még egy mese / még egy puszi / éhes vagyok / szomjas vagyok / pisilni kell / kakilni kell (jaj, mégse jön - hááát én miért nem csodálkozom...) / szörny van az ágy alatt... Szerencsés vagy, ha a gyereked még csak meg sem próbálja.
Ezzel én magam is így vagyok, pedig már nagylány vagyok, tudom tartani egy darabig. :-)