Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermekkori emlékek
Létrehozva: 2015. március 26. 15:56
Sziasztok! 
Gondoltam belevetnénk magunkat egy ilyen témába, hogy kinek milyen szép vagy nem szép emléke van a gyermekkorából , ami akár meg is változtatta az életét :) Persze csak ha publikussá teszitek és szívesen beszéltek róla :)
Nekem sok jó emlékem az oviról van, volt egy szerelmem aki 3x is eljegyzett :D vagy a szalmaszállal buborékfújás az udvaron és az anyáknapi orgonaillat.
Negatív emlékem pedig a szüleim válása ami máig élénken van előttem hogy bejelentik nekünk otthon . Egész éjjel sírtunk nővéremmel.
Egy hallgatótársam most hasonló témákból ír tanulmány , ezért is vetettem fel, mert szerintem érdekes téma. Itt a kérdőíve:
https://docs.google.com/forms/d/1LPBHxGmi-yWGp5czo5AIu9dv K7ukC5RR-yMegsCAoQU/viewform
Kis és naggyermekes szülők segítségét várja elsősorban :) Csak pár perc a kitöltés és a kérdőív anonim. 
Nem értem miért baj ha van benne egy kérdőív. Majd ha Te is szakdolgozatot fogsz írni , megtudod mennyire értékes egy-egy segítség és mennyire nem hiányzik a negatív megjegyzés. Nem kell akkor hozzászólni, vagy kitölteni és pont. Nem gondolnám házalásnak meg zaklatásnak mert te kattintottál erre a topikra :D
Ha nem akarsz segíteni, ne tedd, szólj akkor a témához mert az is van , de ne vállald feltűnően hogy ennyi nem vagy segítőkész sem.
Hirtelen az jutott eszembe, amikor óvodáskoromban, nem tudom pontosan, hány évesen beszartam az óvoda udvarán lévő vitorláshajó játék padján ülve és sokáig nem mertem szólni senkinek. Aztán úgy döntöttem, mégiscsak kell szólni, hiszen nem maradhatok így egész nap, csak az ilyenkor rendszeresített csere pöttyös bugyogótól tartottam, amit a dada ad ez alkalmakkor az illető gyerekre. Régi emlék, gáz volt nagyon. Majd még írom, ami eszembe jut, hadd fetrengjetek a röhögéstől.
Azt hittem témafelvetés, de csak annak álcázott kérdőíves házalás megint.
Óvodás koromban volt egy szerelmem ... Aztán másodikos korom után elköltöztünk, a harmadikat egy új iskolában kezdtük. Azon a nyáron rengeteg négylevelű lóherét találtam és mindegyikre azt kívántam, bárcsak ez a srác az osztálytársam lenne harmadiktól!!
Hát a négylevelű lóhere segített, harmadiktól az osztálytársam lett. Sajnos én közben megnőttem és ő meg kicsi maradt, és ez így maradt egész nyolcadikig is, végig kisebb maradt nálam (növésben), szóval már rögtön harmadikban kiábrándultam belőle.
Hogy miért nem kívántam inkább lottóötöst????