Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családi probléma :(
Torolt_felhasznalo_925109
Létrehozva: 2015. március 22. 14:31
Sziasztok!
Kívülállók véleménye érdekelne.
Nagyon el vagyok keseredve. A problémám a következő: az apámmal nagyon rossz a viszonyom. Nagyon szigorúan nevelt és sokat bántott, így mostanára oda jutott a kapcsolatunk, hogy alig kommunikálunk. Telefonon sosem hívjuk egymást, de időnként hazamegyek az anyám miatt. Vele jó a kapcsolatom és napi szinten kommunikálunk is, de ami igazán fáj, hogy mindig apámnak ad igazat, őt védi, bármit is csinál. 2 nappal ezelőtt csörgött a telefonom, az apám hívott. Annyi, hogy köszönt, és kérdezett tőlem egy piti kis információt, ami baromira nem is volt fontos, de engem hívott, mert tudta, hogy én tudom. Utána semmit se kérdezett, hogy vagyok, akármi, csak gyorsan lerakta a telefont. Nekem nagyon rosszul esett, hogy csak ilyenkor vagyok jó, egyébként soha eszébe nem jutna felemelni a telefont. Egész nap sírtam és rosszul éreztem magam, a páromat is sikerült megbántani, akit persze zavart, hogy más hülyesége miatt neki kell szívnia.
Mondjátok meg, bennem van a hiba? Tényleg normális, hogy érzékenyen reagáltam erre?
Az anyám persze megint őt védte, amire én ahhoz a lépéshez folyamodtam, hogy adtam neki 1 hét gondolkodási időt. Ez alatt sem telefonon, sem máshogy nem leszek elérhető, amitől tudom, hogy ki fog készülni, mert napi többször is szoktunk kommunikálni. De azt akarom, hogy gondolja végig, hogy fontos vagyok-e neki. Viszont most ott tartok, hogy még én érzem rosszul magam, amiért nem veszem fel a telefont.
Mit gondoltok erről? Mit tennétek a helyemben?
31 éves nő
Nem varom el tole, meg senkitol, hogy legyn normalis felnott. Leirtam a velemenyem, o meg tesz, amit akar, ha kell neki segtitseg MERT normalis felnotte akar valni, az is az o dolga. Van aki erosebb, mint masok gondoljak, vagy mint onmaga gondolja onmagarol. De semmikeppen nem az itteni nevtelen arctalan akarki VIRTUALIS forumozok fogjak megoldani a problemait, az biztos!
Mit tennék?
Leülnék az apámmal és az anyámmal is egy higgadt beszélgetésre. 31 évesen ennyit már tudni kell megtenni. Akkor legalább tisztában leszel ki kihez hogyan viszonyul és utána dönthetsz, kell-e úgy a helyzet ahogy van vagy változtatsz rajta.
Egyébként nem értem hogy magánügyeket, családi dolgokat miért kell vadidegeneknek kiteregetni?
Szia !
Velem is volt az apám indokolatlanul szigorú ... Főiskolás voltam 400 km re az otthontól , a szüleim azt sem tudták hogy milyen bentlakásba hogy lakom ...és haza mentem téli szünetre ... János név napkor a volt férjem (akit az apám nagyon jól ismert mert a ö volt évekig a volt férjem főnöke és szerette , jó gyereknek tartotta ) eljött a barátaival és meg kérdezte az apámat hogy el enged-e vele szilveszterezni ... Persze a barátai is igazolták hogy velük leszünk , hova megyünk... És szilveszter napján miután fodrász , kozmetikus , stb . szépen fel öltöztem és azért mert én újra az nap nem kérezkedtem el nem mehettem el... és 19 éves voltam aki 400 km -re laktam az év nagy részében ,csak vakációzni mentem haza és szünidőben már dolgoztam... És mégis szerettem az apámat és tiszteltem a szüleimet amíg éltek !És ők is szerettek ...
Te most bírálod a szüleidet akik szeretnek és jót akartak neked . Bünteted az anyádat !!! Erre gondoltál ? Az anyád és nem a barátnőd !!! Ha tiszteled hogy engeded meg magadnak hogy bünteted azzal hogy nem veszed fel a telefont csak azért hogy ő szenvedjen ? Szégyelld magad ...
Majd évek múlva ha nem lesznek rá fogsz jönni menyire gyerekesen viselkedtél . Érezd is rosszul magad ,legyen bűntudatod mert ezt nem teheted egy szülővel...
"Gondoltad néha végig miért volt az apád olyan amilyen ? Sosem érdemelted meg, hogy szigorú legyen veled ?"
Nézd, az engedékenység meg a szigorúság között van egy kis különbség. 17 éves voltam, amikor a(z akkor már 1,5 éves) udvarlóm felvetette, hogy a barátja és annak barátnője valami miatt el akarnak menni néhány héten belül az akkori Csehszlovákiába. Könyörögtem a barátomnak, hogy ne forszírozza már a dolgot, csak amikor már 100%-ig biztos a dolog és az időpont. De ő nyaggatott engem, hogy kérjem meg az engedélyt a szüleimtől. Anyukám szó nélkül megadta. Az apámmal nem is mertem erről beszélni, anyut kértem meg, hogy adogolja be neki valahogy. Ő szegénykém meg is próbálta, aminek az lett a vége, hogy az apám egy hónapig nem szólt hozzám. A saját otthonomban úgy bolyongtam, mint egy kísértet, lehajtott fejjel, szótlanul, ha az apám éppen arra jött.
Lehetett volna másképp is, pl. így: Kislányom, ne haragudj, hogy nem engedlek el erre az útra, de féltelek, hogy valami "rossz" történik veled közben. Szeretném, ha a gimnázium végéig megőriznéd a szüzességedet, és beiratkoznál egy főiskolára. Ha akkor történik meg a "baj", nem tartanám tragédiának. Otthagyhatnád a főiskolát, vagy halaszthatnál. Még egyszer ne haragudj rám, de mindenképpen szeretném, ha legalább az érettségid meglenne.
Ugye, mennyire más lett volna így? Azonkívül a fiatalememberrel is elbeszélgettem volna egy félórácskát, hogy ugyan mi a fészkes fülemülének készülnek Csehszlovákiába? (Ennek 34 éve, de én sem tudom a mai napig sem.) Azért kellett egy hónapig bujdokolnom, illetve megvetett, aljas, mocskos, erkölcstelen személynek éreznem magam, mert a 2 srác ki akart egy kicsit ruccanni, ami valami miatt nem jött össze. (Valószínűleg a barátnő szülei sem egyeztek bele a kalandba, mert ő is középiskolás volt még.)
Ti-tól nyugodtan el lehet tekinteni, reménytelenül hisztis hp, akinek a mocskolódó hszeit törölték, a jókislányosakat meg bent hagyták, úgyhogy egész más jön le, mint amilyen valójában. Oldja meg, ahogy akarja vagy dagonyázzon tovább.
Ha viszont magát az alapgondolatot nézzük, hogy mit kezdjünk a gyerekkori sérülésekkel, egész érdekes lehet a téma.
Mindenkinek vannak. Kinek több, kinek kevesebb. Ha a problémákat nem sikerül feldolgozni egyedül, akor lehet persze véleményt, tanácsot kérni, de bele kell kalkulálni, hogy nem feltétlen fog minden tetszeni, amit idegenek írnak. Ha nem bírja az ember elviselni a választ, akkor jobb nem kérdezni. Felnőtt korában az ember jó, ha ezt fel tudja mérni és eldönteni: akarok-e olyat hallani, ami elevenembe vág és fáj?
Az ember egyetlen dolgon tud változtatni: a saját hozzáállásán. Ha nem megy egyedül, akkor szakemberrel, vallás vagy spiritualitás fel fordulással, bármivel, ami segít lelkileg. Egy biztosan nem visz előre, csak hátra: a szülőket okolás és a környezet hibáztatása, amiért nem értik meg. Egyes-egyedül csak magán tud segíteni az ember. Ez persze komoly felelősség is, na azt már nemigen szeretik hallani a ti-hez hasonló lelkisérültek...csak kényelmesebb a külvilágot hibáztatni.
Tudomásul kell venni, hogy 2 választás van. Vagy segítünk magunkon (akár úgy is, hogy segítséget keersünk) és a gyógyulás fájni fog,vagy maradunk, ahogy vagyunk. Utóbbi is egy döntés.
Elfogadhatatlan, hogy itt gyalázkodsz és raplizol, a szüleidet itt tárgyalod ki.
Örüljél neki, hogy felhívott az apukád, még ha nem is úgy sikerült a beszélgetés, ahogy elképzelted. Valószínűleg anyukád kérte meg rá, hogy időnként hívjon fel, mert neked rosszul esik, hogy nem érdeklődik felőletek, és az ő szeretetlenségének fogod fel. Ezen valószínűleg elgondolkodhatott, mert aztán egy pitiáner ürüggyel -- pl. "Mit gondolsz, kislányom, holnap hozzáfogjak a palántázáshoz, mert esőt mondtak a tévében?" Ezt értékelni kellene. Tőle ennyire tellett. Valószínűleg olyan családból származik, ahol az a mondás járta: "Kezed járjon, ne a szád!" Köszönd meg szépen neki, ha legközelebb is felhív (hisz az évtizedek óta rögzült szokásainkat megvátoztatni nem könnyű), vagy ha addig személyesen is találkozna a család, említsd meg többször is, hogy milyen csodálatos volt, amikor az apukád felhívott, nem is számítottál rá, feldobta az egész napodat, stb. Hidd el, az ilyen szöveg hatással lesz rá.
A másik: ha már nagyon idős, be lehetne íratni öregek napközijébe, vagy valamilyen szakkörbe, sakkörbe, mert az ilyen helyeken rengeteget fejlődik az ember kommunikációs képessége, erre apósom az élő tanú.
Évek óta nem beszéltem már vele telefonon, de egyszer valamiért mégis föl kellett hívnom, és én voltam a legjobban meglepődve attól, amit produkált. Máskor 2-3 percenként kérdezgettem: "Apuka, ott tetszik még lenni?" -- amire vagy 2 perc múlva jött a válasz. Ezúttal folyamatos volt a kommunikáció, ami borzasztóan jólesett, ugyanis az történt, hogy egy stroke után egyedül maradva a lakásban, befizette magát egy otthonba.
Sok sikert neked is, topikindító!
"........amíg valaki a szüleire mutogat, hogy az ő hibájuk, hogy ő ilyen meg olyanná vált felnőttként, az még nem felnőtt,..."
És akiket szadista vagy elmebeteg szülők nevelnek fel? Ő, ugye, legyen normális felnőtt, mert 30-40 évesen már bőven nagykorú. Tudom, nem lehet egy életen át a szülőkre mutogatni a hibáinkért, de az általuk okozott személyiségtorzulásunkat gyakran csak pszichológus, egy kedves nagynéni, vagy egy áldozatkész kolléganő tudja korrigálni. Egyedül nem fog menni, ezt a magam tapasztalatából mondhatom. A szomorú az, hogy gyakran a segítség is csak icipicit tud változtatni helytelen felfogásunkon, életmódunkon.
Ezt nagyon szépen leírtad.Tényleg.Köszi.
Volt egyszer egy "Balázs show", amelyben idős emberek üzentek gyermekeiknek, akiket hónapok vagy évek óta nem láttak. Egy elfekvő intézet lakói voltak a műsor alanyai. A legmeghatóbb üzenet azé a bácsié volt, aki már nem tudott beszélni, és a nővérke olvasta fel az üzenetét.
Ezek után fogta magát Balázs, és felkereste az üzenők gyermekeit. Megkérdezte, mi az oka, hogy ennyire elhanyagolják azt a személyt, aki felnevelte őket. A válaszok szinte rímeltek egymásra: Mikor kicsik voltunk, az apánk állandóan kötekedett belénk, és gyakran meg is vert. Féltünk tőle. Többen említették, hogy az édesanyjukat is mocskolta (az apjuk) és meg is verte. Egyik férfi sihederkorában megpróbálta megregulázni az anyját ütlegelő apját, de rosszul mérte fel az erőviszonyokat, és még őt is jól megverte az apja.
Most már persze, az elfekvőben vagy a Hospice-ban élő időseknek fáj, hogy nem keresik őket a gyermekeik (vagy csak minden szent ünnepben), de elgondolkozhatnának azon, hogy más idősek hogy bántak a gyermekeikkel, hogy azok egyetlen napig sem bírják ki, hogy ne láthassák a szülőjüket, vagy legalább odatelefonálnak, ha néha egy-egy nap nem mennek.
Kedves Topikindító! Csak nehogy édesapád is erre a sorsra jusson!
Az anyukád őt védő magatartásáról: valószínűleg kis faluban laktak (vagy onnan származtak), ahol a férfi szava szent volt, azt megkérdőjelezni senkinek sem lehetett. Egyébként egy lelki kiégést is látok abban, ha egy nőt már nem érint meg, ha a férje ütlegeli a gyermekeit, és szüntelenül alázza, önértékelésüket aláássa.
Mit lehet tenni? Csak azok mondanak ilyesmiket a szüleikről, akik nyitott szemmel, elmével szemlélik a dolgokat. Nem habos torta a szülő-gyerek kapcsolat, hiába próbálják meg szépítgetni, a tények tények maradnak. Csak az önmaguknak hazudozók nem látják a dolgokat a maguk valójában.
Ha ez igaz, ez borzasztó, hogy ilyeneket éltek meg.
Hogy egyáltalán!!!!!!!Ilyeneket mondtok a szüleitekről!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy 50 éves leszek, a mai napig nem ismer a tulajdon anyám. Azt hiszi, hogy a klónja vagyok, nem pedig a lánya.
Nagyon koszonom, na vegre.
Nagyon sok boldog elmenyem is van gyermekkorombol.
Masreszt nem csupan a szuloi hazban eltem.
Azonkivul rengeteg jo elmenyem van. 
A rosszakon meg mar reg tul vagyok. 
Persze te ezt is jobban tudod. 
Fantasztikus!!! 
Akiknek meg meg nem sikerult, azoknak vagy segitek vagy legalabb nem bantom oket, mert tudom, min mentek keresztul. 
Nekik maguknak kell keresztul menni a gyogyulas folyamatan es kinkeserves, amig teljesen megszabadulnak. 
De aki akar, az elobb utobb meggyogyul. 
Ebbol. Sajna, inkabb utobb, de megeri. 
Auf Wiederschauen. Bye. See you.
Igazad van. Mindenben. Szia.
Duhodt vagy te. Azt se tudod, mirol beszelsz, es csak frocsogsz, igen te frocsogsz. Tudom ,hogy macskaval egy kovet fujsz, neki sincs goze ahhoz, amihez hozzaszol, ahogy neked se. Ki sajnalja sajat magat? En mar regestelen reg til vagyok mindenen, te meg meg elotte. Soha eszembe sem jut. Azt viszont tovabbra sem engedem, hogy a foldonfekvot rugdossatok ti frocsogok. Na mehetsz, nem hivtalak. Ha nem irok, ne valaszolj.
Az a helyzet, hogy engem ez a dühödt, beteg szóáradat végtelenül taszít. Ugyanaz a véleményem, ami Macseké. Ha igazán magadba nézel, a dühöd a gyerekkori sérelmeidről szól. Számomra ez értelmezhetetlen és nagyon-nagyon ellenszenves. Csapkodsz magad körül, sziszegsz, haragszol mindenre és mindenkire aki nem a te és a ti önsajnáló álláspontját képviseli. Én ebben már nem szeretnék részt venni.
Hisztis talan te vagy, meg milyen lelketlen a masok problemaja irant.
valaki mondja, apam utott vert, anyam meg nem allt mellem. Erre te: ne hisztizzel.
Ja, en is mentem, mar legkozelebb is. Akkor anyam kedvesen fogadott, mert jo kedve volt. Amint az abra mutatja, a gyermeknek nem kell semmit sem csinalnia, mert nem tole fugg, hogyan bannak vele. A gyermek mindig kiszolgaltatott.
Minel tovabb ragozod, annal inkabb fenyevekre kerulsz attol, hogy egyaltalan felfognad, tulajdonkeppen mirol is van szo.
O,nem fog magara maradni. Az anyjaval mindig is ez volt az abra, a ferjevel meg jol megvannak. Ne almodozz es ne koltogess.
Masik oldal. Nincs. A szulo a felelos a gyermekeert. Ugyan vajon hogy kerult abba a gyerekbe annyi gyulolet a szuloje fele? Ugy szuletett biztosan. Az, ha ilyen lett, a szulo hibaja. Szulo-gyermek nem egyenlosegi viszony. A szulo a felelos a gyermekert. Forditva nem mukodik.
Neked hisztis regalas mert ugy akarod latni.
Nos, ha az altalad emlitett gyerekben gyulolet halmozodott fel az anyjaval szemben, biztos sokat szivott az anyja miatt. Ahogy itt is a TI.
Nem tudjuk, a TI depresszios-e, az viszont biztos , hogy lelkiserult. Neked ez nem eleg? Mi kell?
Tehat szerinted van egy szuletett gonosz gyerek, akibol gonosz felnott lett es meg az enelcere is bejon aztatni a jo szuleit. Egek!!! Nagy muvsz vagy, feje tetejere allitottad a hazat. Szoval o nem is annyira aszulei aldozta hanem szgenyek az o aldozatai. mondjal meg par ilyen marha peldat, hadd nevessek tovabb.
Kb ennyi.
Nekem akarsz mondani valamit, mondjad nekem. En is csipobol vagnam ki a nekem durvan beszolot a beszolasaval egyutt. Nem kell, megha oszerinte "jot akar" sem. Menjen.
A turkalasoddal meg menjel mar. Ki turkal. Engem olvass vissza, ha nekem uzensz. En adtam neki hasznalhato megoldast es nem kuldtem pszichomokushoz. Anelkul is meg lehet oldani. Csernus egy ido utan mar mindenutt ugyanazt mondja. Ha elmegy hozza es hazakuld, oldd meg a problemadat, jol ki vagy segitve. Gondolom, nem ingyen.
Teneked mas, az o helyzetet csak rontjak a szemetkedo megjegyzesek. Abban kellene vele egyeterteni, hogy ne szoljon egy darabig az anyjahoz. En sem ertettem vele egyet, attol meg nem kell ot a foldbe dongolni, ha egyaltalan erted, mirol beszelek.
Te meg a szemelyes nem erintettseged miatt egyaltalan nem latod, o mirol beszel vagy akar en. Ahogy te el nem tudod kepzelni, milyen egy igy mondom luke csaladban felnoni, nekem meg nekunk halvany lila gozunk nincs, milyen lehet egy normalisban. Nincs belole tapasztalatunk, ahogy neked se. Orulj neki.
Tudod kinek kell a te sajnalatod. Teged is lehet sajnalni, hogy keptelen vagy felfogni, hogy masnak baja is lehet, ha meg neked eddig nem volt.
Hogy jot akarsz. Ted ugy, hogy el is higgyek neked.
Es hogy gyogyultal ki belole?
Mert erdekes lenne megtudni.
Azért talán egy állami gondozott mégis más. Ezer oka lehet hogy valaki miért mond le a gyerekéről. Többek között talán az, hogy biztosítottabbnak látja a gyerek életét, mintha maga próbálná felnevelni.
De végigcsinálni 18 évet egy szigorú (ami még talán nem lenne önmagában baj, de ezt egy kamasz, egy tinédzser teljesen másként látja, ugyanúgy hibának rója fel, mintha verné a szülő) és/vagy brutális (tettlegesen vagy verbálisan...mindegy) szülővel és 14 év elteltével még mindig ezen rágódni és nem felfogni, hogy egy ilyen ember nem fog megváltozni...komoly önértékelési és emberismereti hiányosságra vall.
És ugye nem tudni, az anyával beszélt-e valaha is ezekről a dolgokról. Ha most képes ún. büntetni az anyját, akivel állítólag jó a kapcsolata (bár azt én sem értem, egy ennyi idős embernek miért van szüksége napi többszöri szinten az anyjával való kapcsolattartásra...mintha nagyon megrekedt volna a gyerekkorban és talán ezt érezték a többiek is), akkor valahol ő sem emberibb az apjánál.
Sokan írtuk amit javasoltál...ki-ki vérmérséklete szerint. Rugdosást - megint csak ezt tudom mondani - egy embertől olvastam, őt is kiradírozták mint a ti "jókívánságait". Nem tudom miért kellene kisregényt írni, pont elég a szakember ajánlása. Korrekt, lényegretörő.
Úgy érzem tképpen ugyanazt mondjuk, csupán te körítést is teszel hozzá, én (meg a többiek) csupán röviden egymondatos tanácsot próbáltunk adni.
Ennyi informaciobol nagyon nehez megerteni a helyzetedet kulonosen,hogy a szuleid velemenyet nem ismerjuk./ bar ugye itt a forumon ez egyebkent is ritkan fordul elo, pedig azert szoktak tanacsot kerni/, Ugy tunik, hogy ez helyzet teged nagyon felzaklat es mivel mar felnott no vagy ideje lenne rendezni a kapcsolatot a szuleiddel.Probalj meg olyan pszichologust keresni, aki ilyen csaladi konfliktusok megoldasaban jaratos,vagy peldaul elmehetsz olyan onismereti csoportba is, ahol hasonlo helyzetben levokkel talalkozol. Sokszor ez utobbi hasznosabb es olcsobb megoldas is. Ez egy nagyon nehez kemeny munka lesz ,sok sikert.
Halkan megkérdezem: TE írtad ezt neki? Ha a válaszod igen, mikor? A kirohanása előtt vagy után?
Az helyzet, hogy jó eséllyel erre is kirohant volna. Már amennyiben igaz az, amit megtudtunk, hogy a szülőkkel a kapcsolat rendezésére irányuló javaslat kivágta nála a biztosítékot. Ő azt szerette volna hallani, hogy apád egy kötsög, jól tetted, hogy anyádat zsaroltad, jajteszegééény....,ugyan felnőttél, de még mindig a saját xarodban dagonyázol, a sok hülye pszichológushoz küld, de ne törődj velük, gyere dagonyázzuk együtt, nekem is xar volt a gyerekkorom!
(Szerintem olvas és szörnyülködik, hogy mindenki csak a rosszat akarja neki.)
Vegyunk allami gondozott gyerekeket. Ha jol tudom a legtobb talalkozni akar azzal a szulovel aki pedig eldobta. Logikusan a kozelebe sem kellene mennie es megis...
Az , hogy miert szukseges rendezni a kapcsolatot a szulovel azt vagy erted, vagy egyszer megerted. Ez nem azt jelenti, hogy fuggsz tole, majd szeretni fog stb. Egeszen masrol van szo.
A topkinditonak pedig a kovetkezot lehetett volna irni:
Ennyi informaciobol nagyon nehez megerteni a helyzetedet kulonosen,hogy a szuleid velemenyet nem ismerjuk./ bar ugye itt a forumon ez egyebkent is ritkan fordul elo, pedig azert szoktak tanacsot kerni/, Ugy tunik, hogy ez helyzet teged nagyon felzaklat es mivel mar felnott no vagy ideje lenne rendezni a kapcsolatot a szuleiddel.Probalj meg olyan pszichologust keresni, aki ilyen csaladi konfliktusok megoldasaban jaratos,vagy peldaul elmehetsz olyan onismereti csoportba is, ahol hasonlo helyzetben levokkel talalkozol. Sokszor ez utobbi hasznosabb es olcsobb megoldas is. Ez egy nagyon nehez kemeny munka lesz ,sok sikert.
Ennyit kellett volna irni. Talan.
Mutasd már meg légy szíves, hol írtam olyat hogy elfogadom az ilyen viselkedést. Hogy te mit érzékelsz egy vadidegen írásaiból egy bulvárfórumon, az legyen a te dolgod, nekem megfelel a valóság. Nem a hozzászólókat kell elemezni, nem ez a topic témája. Kénytelen vagyok 126-szor is leírni mert mintha nem jutna el hozzád...
Amit az előző hsz-ban írtál, hogy alapvető szükséglet a szülőkkel való viszony rendezése...hát...mintha nálad lenne valami eltörve. Vegyük, hogy valóban egy bántalmazó szülőről beszélünk. Mégis mit akarsz vele rendezni? Bokszmeccset? Egy ilyen emberrel nincs mit rendezni és egy felnőttnek ezt tudomásul kell venni. Fájhat, de nem szabad a nap minden percét ezzel kitölteni. Egy ilyen emberrel simán meg kell szakítani a kapcsolatot és kész.
Arra pedig megint csak nem fogunk választ kapni, a ti az anyjával beszélt-e valaha is az apja viselkedéséről és milyen eredménnyel vagy ha nem akkor miért nem.
Tehát összegezve az eddigieket még mindig csupán egy hisztis gyereket látunk. Lehet hogy nem az - lehet hogy mégis csupán az. Egymást fölösleges elemezgetni, ezzel a ti (ha ugyan még visszanéz a topicba) nem lesz előrébb.
(tudod egyébként abba is bele lehet fáradni, amikor unalomig ismételgetik a jajszegénybetegrossznekinemértikmeg szöveget...)
Nem borult el az agya rogton. Mar az elso hozzaszolas is bicskanyitogato volt es ezek utan meg megkoszonte...
Egy gyereknek lehet a fenekere utni neha /bar ennek sem vagyok hive, de ezt meg elfogadom/ de utni-verni... Erre egyetlen gyerek sem szolgal ra.
Ilyet nem hazudott volna, ha nem igaz, a szulok reszerol pedig ilyen viselkedesre nincs mentseg . Az is szanalmas, ha egy anya hagyja, hogy a gyereket a szeme lattara ussek.
Ha te ezt elfogadod, akkor ez komolyan sajnalatos. En ugy erzekelem, hogy neked nincsen realis keped arrol , hogy milyen csaladok is vannak es mennyi tragedia zajlik a szinfalak mogott, amit nem mernek elmondani , megoldani pedig keptelenek.
Ilyen beszolasok utan meg kevesebb lesz. Ja, ettol meg a problemat meg kell oldani ezt en sem vitatom.
Erre most kapsz 125 valaszt macsektol illetve masoktol, amelyben meg pontosan 125-szor fogjak neked leirni ugyanazt, amit eddig mar 125 -szor leirtak. Bele lehet faradni. Az empatia es egyutterzes hianya ugyanolyan sebzettsegre utal, de emiatt mar kiosztottak, miszerint semmi kozom hozza. Ok.
En egyszeruen el sem tudom kepzelni milyen erzes lehet az, hogy felnottkent nem mersz haza menni, mert felsz, hogy megutnek. Ez azert itt nehany forumozonak nem okoz kulonosebb gondot, sot a ti. a hp. Ja a megoldas, hogy akkor is uljon le veluk beszelgetni ! vagy soha ne menjen tobbet arrafele.
Csakhogy pont az a lenyeg , hogy elobb -utobb az ember rendezze a szuleivel a viszonyt felnott modon, mert erre alapveto szukeglete van. Mert lesznek unokak, mert a szulok megbetegszenek stb.Es ha nem megy arrafele, az milyen rendezes?Es ha ugy tesz mintha nem lennenek , akkor valoban megszunnek letezni?
Azert a csaladi rendszer mint olyan es a szemelyek lelkivilaga kicsit bonyolultabb ennel.
Én tényleg csak azt nem értem, hogy a 31 év alatt valóban nem volt egyetlen egy ember sem, aki valós segítséget adott volna a ti-nak? Valahogy nem tudom elhinni (persze attól még lehet). Vagy csak tényleg a kényelmesebb megoldás mellett döntött mert így körülötte forog a világ? De ennek ott a veszélye - amit írtam előbb is -, hogy egyszer magára marad, mert ilyen hangulatingadozásokat senki nem bír el hosszú távon 24 órában. Most még csak megbántódott a párja, de a sokadik ilyen után elege lesz.
És megtudni nem is fogjuk mi és hogyan, mert úgy besértődött ti a szitokáradata közepette, hogy lelépett a színről. Maradt egy odavetett kérdés - ill. kettő, amire kapott választ, nem is egyet, de ezek szerint nem voltak megfelelőek. Mi itt maradók meg most vesézgetjük a semmit
Ami még nem fér a fejembe az az, hogy ha egy topicot képes volt normális, kulturált hangnemben megnyitni, akkor miért borult el az agya a nembuksisimogató válaszoktól? Gondolom erre a válasz a depresszió lenne...na de biztos, hogy az??
A TI szavakkal ütött, en szo szerint üditös flakonokat csaptam a falhoz/földhöz, vajazo kest a konyhaszekrenyhez. Melyik a jobb?
Mint ahogy en is csak fel akartam vetni a depresszio lehetöseget. Ugyanis azt pont az nem veszi eszre aki depresszios. Mint pl en magam.
Tudom, mert benne voltam. Es azzal, hogy "hallgattassek meg a masik fel is", abban a pillanatban olaj volt a tüzre. Ezert kiakadt. Nekem is volt ket ilyen szo: a nyugi es a megoldjuk. Nekem ket evembe tellett, mert a ferjem szo szerint elcipelt az orvoshoz. Es nem meg evekig ment a letargia/örjönges kettössege.
Nézd nem mondta a ti, hogy depressziós lenne. És így csak egy hisztis reagálásként jön le az egész.
Azt pedig tényleg nem értem, miért az anyját bünteti - mit fog lépni, ha ezek után esetleg az anyja sem fogja keresni többé? Jön a következő topic?
Egyébként nem véletlenül mondtuk már többen, hogy ez így nagyon egyoldalú, meg kellene ismerni a másik fél álláspontját is. Ki tudja, lehet az anyának is olyan helyzete, érzései, kapcsolata erre és arra is (mármint a gyereke és a férje felé), ami elég érthető és világos magyarázatot ad a viselkedésére (bár talán az ő megítélésben is túlzásba esett a ti...ezt nem tudjuk).
Nézd, a ti azt mondja, csendes, rendes gyerek volt. Tudod láttam én ilyen csendes, rendes gyereket aki ránézésre tényleg az volt, de ha jobban megnézted, olyan mélységes gyűlölet volt benne a szülő felé, hogy megrémült tőle aki csak észrevette. Pont egy anya ne venné észre az ilyet? Ki ismerné tőle jobban a gyerekét?
Nos csak felvetettem egy lehetőséget...
Nos en olvastam a toikot akkor is amikor meg benne voltak a TI hsz-ei.
Nem tudom, ismertek-e (barki is) depressziost közelröl, vagy volt-e nektek magatoknak. Nekem volt. Es tudom, hogy az egyik pillanatban mely letargiaban voltam, a masikban agressziv voltam, törtem zuztam.
Es a mai napig nem tudom, mi valtotta ki. Voltam orvosnal, jartam terapiara. Es közel nem voltak olyan eelmenyeim mint a TI-nak.
Valoban a dagonyaba nem kell mellefeküdni, de empatiat mutatni lehet, bar ha valaki nem erzi, akkor mindegy. Ugyanis empatiaval el lehet erni, hogy meg jobban megnyiljon valaki, es akkor lehet elmondani a velemenyünket.
Ö elmondta a panaszat, jöttek a szövegek, hogy neked kell nyitni apad fele, beszelj vele, a te hibad biztos, meg hogy hogy kepzeled, hogy igy viselkedsz anyaddal, meghogy zsarolni ...
Valoszinüleg ez volt, ami kivagta nala a biztositekot. En megertem. Az pedig hogy ki milyen nagy ivben tud tenni 31 evesen az egeszre, mind attol függ, hogy mennyire bantottak.
De bizony, a kép teljesen más, mint amikor még bent voltak a hisztisp. hszek.
Te a személyes érintettséged miatt másképpen látod, ami érthető. De hidd el, szakember kell neki és nem is mondtunk mást. Azt az elemet hagytuk ki, hogy előtte sajnáljuk. Ami spec nem visz sehová.
Lehet újat mondok neked, de az is egyfajta együttérzés, hogy szakembert ajánlok valakinek. Mert éppenséggel elküldhetném melegebb éghajlatra is, ahogy a ti tette itt a hozzászólókkal. Pedig akárhogy néztem, egy kivételével mindenki normális hangnemben szólt hozzá. Hogy ő ezt hogy reagálta le....hát ezt inkább hagyjuk. Vagy sajnálgassam? Akkor jobb lesz neki? elmúlnak a problémái, megoldódnak a gondjai? Ugyan már.
És neked is mondom, mint Sissinek: közöd hogy nekem mi, hogy mikor, miért? Nem hozom ide ha van, ha nincs, mert ez egy bulvárfórum és nem itt találják fel a spanyolviaszt. Ne a mások dolgaiban turkáljatok, hanem ajánljatok használható segítséget a ti-nak. Ezt kérte. Talán a tietek jobban fog tetszeni neki és megfogadja.
Nagyon nem vagy tisztában fogalmakkal.
Szerinted azzal, hogy szakembert javasoltam(tunk) neki belerúgtunk? Olvasd már vissza a hsz-okat, ki rugdosott kit. Bár mint mondtam a ti kedves beszólásait már nem tudod - nagy kár érte.
Egyébként kapargass amit akarsz - közöd hozzá kb. semmi. Spec. én és még nagyon sokan nem ide hozzák a magánéletüket még célzás erejéig sem.
És kérdeznélek akkor a tisztelet hangján - és pipacsot is -: mit segítettetek a ti-nak? Konkrétan. Mert eddig csak annyit lehetett olvasni tőletek, hogy de értsük már meg, milyen rossz szegénynek. Oké, elhiszem. Bár a világon nagyon sok embernek volt/van rossz gyerekkora, fiatalkora ésatöbbiésatöbbi, mégsem egy bulvárfórumra megy panaszkodni.
És mit tettetek ti vagy mit tett ő a javulásért?
Úgy gondolom többen azzal legalább valami irányt mutattunk, hogy szakembert ajánlottunk. Többet egy vadidegenért mit is kellene tenni?
Ja...buksit simizni? Bocs de ez nem az én műfajom. Nem köpködtem, nem mocskoltam - ellentétben vele -, egyszerűen csak adtam egy általam elfogadható ötletet. Ha él vele oké ha nem, nekem úgy is jó. De hogy ezért viszonzásul kb. az anyánkat kezdte szidni nem kicsit minősíthetetlen hangnemben, az nálam nem a felnőtt emberre vall, hanem egy hisztérikára.
Egy ilyen emberrel egy átlagember nem tud mit kezdeni. Ezért kell szakember segítsége. Még mielőtt mindenki elfordul tőle.