Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Missed ab után
Létrehozva: 2015. február 3. 11:29
Sziasztok, tudom, hogy volt már korábban ebben a témában topic de azok olyan régiek... 12 hetesen derült ki, hogy 10 hetesen nem fejlődött tovább a gyermek, múlt héten tettek pontot a végére... első terhesség volt. Arra lennék kíváncsi, ki hogyan élte meg/túl, mennyi ideig tartott, segített-e valami, ha bármi is segíthet ilyenkor... Nekem szabályszerűen fizikailag fáj a hiánya, pedig ha belegondolunk, 3 hónapról van szó. Még fel sem fogtam, mi történt, és hogy ami megtörtént, az megtörtént. 2-3 hónap múlva lehet újra próbálkozni, sok olyat hallottam, hogy hamar teherbeestek az anyukák, veletek hogy volt?
Szia! Pihenni kell, én másnap porszívóztam, utána alig éltem. Csak pár nap, annyit meg ki lehet bírni. Jobbulást!
Sziasztok.
Nem tudom aktív-e még a topic és tudom, hogy nem elsősorban ilyen jellegű, de eléggé aggódom most, úgyhogy egy próbát megér. 5 napja volt missed ab műtétem, semmi probléma nem volt, se fájdalom, se vérzés, csak gyenge barnás. Aztán tegnap mosás, főzés, takarítás után eléggé rosszul lettem, borzasztóan fájt a hasam, ami mára sem nagyon változott sajnos. Más tünetem nincsen, max kicsit erősebb a barnás, de gondoljátok, hogy valami probléma van? Vagy a megerőltetéstől lehet ez? Ha nem javul, holnap mindenképpen doki, de azért örülnék, ha valaki megosztana velem tapasztalatokat, eléggé aggódom, hogy valami baj van, hiszen mindenképpen szeretnénk a későbbiekben babát.
Szia! Szedtem én is ultrogestant, decemberben barnázás után kiírták, de most rózsaszínes folyásnál hívtam a dokit és javasolta, de nem segített. Kivizsgáltatom magam, majd utána megpróbáljuk, félek most nagyon ! :(
Szia!
Simán lehettél terhes,csak korán teszteltél és elment a baba,mire Uh-n megnéztek.Érdemes lenne hormonszintet nézetni,progeszteron hiány simán okozhat vetélést.Nekem is ,mindkét terhességnél az első trimeszterben volt pecsételés-rögtön hívtam a dokit,és kaptam hormonális támogatást(sárgatest hormon)
Sziasztok!
2012. nyarán nekem is volt egy vetélésem, barnáztam és a 8. héten az uh-on látták, hogy zsugorodik, elhalt, műtét lett a vége! Borzalmas volt az az időszak, ráadásul kolléganőm is teherbe esett és folyamatosan erről beszélt, nem kapcsolt, h ez mennyire fáj nekem, viszont örültem,hogy neki sikerült...
2012 novemberében teherbe estem ismét, 2013-ban megszületett az egészséges, szépséges kicsi lányom.
2014 szeptember óta próbálkozunk ismét, kistestvért szeretnénk, de decemberben spontán elment 8 hetesen, műtét lett ennek is a vége... a kicsikém segített átvészelni ezt az időszakot, három napig gyászoltam,de rájöttem, itt van az élő, egészséges gyermekem!
Megint próbálkozunk, március óta, késett a mensim, vártunk 5 napot, csináltam két pozitív tesztet, volt mellfeszülés, nagyon erős hasfájásom, hányingerem, pár napig tartott csak az örömünk, mert rózsaszínű folyásom volt, ami átment két nap alatt vérzésbe... csináltam most pénteken egy negatív tesztet, mentem a kórházba, nézzék meg hogy mi lehetett, persze az ultrahang semmit nem mutatott, (nagyon korai volt ez a terhesség) a doki szerint ezt meg kell nézetni, hogy miért nem marad meg a baba!
Valakinek lett már tévesen pozitív teszt? Arra is gondoltam,hogy most állterhes lehettem e...
Sziaszia, nagyon gratulálok, ha erre jársz, írd meg, mi volt, hogy volt! :D:D:D
Mi is próbálkozunk mostmár, amint van hírem, írom. :)
Szia!
Sajnálom ami veled/veletek történt.
Ne add fel.Ha esetleg nincs jobb ötlet,keressétek fel valamelyik meddőséggel foglalkozó intézményt.(pesten sok van,de vannak vidéken is jónevű inétzetek).Ott minden fontos vizsgálatra elküldenek,ami közelebb vihet titeket az áhított gyermekáldáshoz.
Sziasztok.
Sajnos a helyzet nekem is ismerős. Mčg sosem posztoltam, sőtt nem is olvasgattam ilyen oldalakat, de most valahogy megnyugtat, ha itt vagyok köztetek. 2009 szeptemberčben estem először teherbe,de mčg az első uh előtt elvetčltem. A viszgŕlatokbňl kiderült, hogy kb 3 hetes volt az embriň. Aztŕn 3 hňnappal kčsőbb ůjra teherbe estem, de a helyzet ugyan az volt. Spontŕn vetčlčs. Eltelt több mint 5 čv čs minden megvŕltozott körülöttem. Ůj kapcsolat, külföldi munka stb.. Mivel mŕr 4 čve vagyunk együtt pŕrommal, elhatŕroztuk hogy babŕt szeretnčnk. Az első 2 vetčlčs utŕn bennem volt a fčlelem, de erősebb volt az akarat. Belevŕgtunk hŕt 2014 novemberčben čs februŕrban mŕr pozitěvat teszteltem. Nagy volt az öröm. Elmentem uh-ra de mčg pici volt nem lehetett lŕtni 1 hčttel kčsőbb vissza kellett mennem. Akkor 7 hetes voltam čs minden rendben volt a babŕval. Hallottuk a szěvhangot is. Hihetetlen örömöt čreztünk. A hŕnyinger čs fŕradsŕgon kěvül minden rendben volt, de a 11.hčten mŕr elmult a hŕnyinger is. A hasam kerekedett minden nap boldogabbak voltunk. Aztŕn eljött a 12 hetes uh, ahol közöltčk, hogy a baba mŕr nem čl čs kb 8 hetesen halt el. Azt hittem ŕlmodom čs nem voltam kčpes felfogni a doktornő szavait. Beutalt a kňrhŕzba, mivel 4 hete halott volt a babŕm čs nem indult be a vetčlčs. 3 nap můlva kaptam időpontot. Megvizsgŕltak čs megerősětettčk a doktornő szavait. Mŕsnap müszeres beavatkozŕssal elvettčk az čletünk črtelmčt. A kňrhŕzban mindenki nagyon kedves čs megčrtő volt, a műtčtet včgző orvosokrňl nem is beszčlve. Sokat segětett a hozzŕŕllŕsuk, nagyon jňl esett.Minden vizsgŕlat szinte fŕjdalom mentes volt čs műtčt utŕn sem volt semmi gond. Itthon Nagyon nagy fŕjdalom čs üressčg fogadott, ami a pici babŕnk helyčt töltötte be. 4 napja volt a műtčtem. Most mčg itthon gyŕszolom čs siratom a kicsi babŕnkat, de jövő hčttől ujra melň čs a terv tovŕbb előre. Bŕr most mčg nagyon fŕj,de nem adom fel. A következő lčpčs egy genetikai vizsgŕlat lesz. Remčlem meghozza eredmčnyčt čs ha mŕr idčn nem is, de a jövő čvet egy pozitěv teszttel kezdhetjük. Sokat gondolkodtam hogyan törtčnhetett ez tünet mentesen. 1 tünet volt, hogy a hŕnyinger sokkal alŕbb hagyott, de mindenhol azt olvastam, hogy a 12.hčten ez normŕlis. Utňlag kiderült, hogy ő is kb 3 hetes embriň volt. Remčlem a genetikai vizsgŕlaton kiderül, hogy mičrt csak 3 hčtig tudom čletben tartani a babŕmat. Ha valakinek van hasonlň tapasztalata kčrem ěrja meg, hogy mi lehet a baj. Mindenkinek aki megtapasztalja ezt a borzalmas črzčst csak annyit tudok mondani, hogy soha de soha ne adja fel a remčnyt! Nekem a pŕromon kěvül senkim sincs aki ebben a nehčz helyzetben mellettem ŕlna. Jňl jönne a csalŕdi tŕmogatŕs,de sajnos nekem ez most nem adatik meg.... A pŕrom a mindenem az čletem. Nehezen viseli ő is, de mutatja nekem az utat előre čs čn tudom hogy běznom kell benne. Tudom hogy hamarosan itt lesz čletünk szerelme, egčszsčgesen čs nagyon boldogok leszünk. Mindenkinek kitartŕst čs sok sok erőt kěvŕnok.
Puszi: Anita.
ez szuper!Gratulálok
Szia!
A hsz-em megírása óta április 2-án pozitívat teszteltem :) Bízom benne nagyon, hogy minden rendben lesz, április 27-én megyek orvoshoz először.
Bocsi,a válasz neked ment volna,de a topikindítóra klikkeltem(remélem nekik azóta összejött a babus)
Szia!
Sajnos sok nővel megesik,hogy az első(? vagy kit tudja lehet,hogy már volt előtte terhes)baba elmegy.Szomorú,de meg kell gyászolni őt is.Nekem két hét volt ez az időszak. De mindenkinek más.Van akinek több idő kell,van akinek kevesebb.Nálunk lombik baba ment el 10 héten,utána egy évre(szinte napra pontosan) lettem spontán terhes,majd két évre rá szintén spontán jött a meglepi ketteske.
Ha tehetitek menjetek el valahova,legyetek együtt a pároddal(csak kettesben).Csináljatok kényeztető programot.Ha szeretnél elmenni valahova ahova még nem jutottál el,de anyagilag meg tudjátok engedni magatoknak,vagy terveztél valamit tanulni(sportolni,nyelvet )stb vesd bele magad.Ne a babusra koncentrálj.Jön ő majd amikor jönnie kell,és ha kell egy kis orvosi támogatás(ld duphaston,vagy egyéb)akkor azzal.
Szia!
2014.augusztusában vesztettem el a 12.héten a babámat.Fizikailag elég gyorsan helyre jöttem,2 hét után dolgozni mentem.
Lelkileg még most is padlón vagyok sokszor.5 hét után kontrollon a dokim azt mondta már próbálkozhatunk. Sajnos azóta sem estem teherbe.Erős a gyanú progeszteron hiányra ezért már 3. Ciklus óta Duphastont szedek.
Igen, nem akartam én is nagyon szaki lenni, de anno vmi hasonlót már felvetett a védőnő, amikor felvett. Kérdezte tőlem (mint pályakezdőt), hogy milyen görcseim vannak, normális, szurkálósak vagy vetélésesek? Néztem rá, mondom egyrészt nincsenek különösebben görcseim, másrészt nem tudom, milyenek a vetélésesek, mert nem volt még ilyenem (aztán később megtudtam sajna, hogy az utóbbi milyen). Mindegy, mondta, hogy ha úgy érzem, hogy normál terhességes, akkor magnéziumot javasol, ha utóbbit, akkor sárgatest hormon kellene, hogy segítsen elkerülni a bajt. Akkor nem vettem komolyan, de utána olvasgattam, hogy ez a missed ab jelenség ennek a hormonnak a hiányával is összefüggésben állhat. A dokim viszont elég vaskalapos, vagy akar maradni a baba, vagy nem. Tudom, hogy következőre is, ha baj van, akkor baj van, de ki tudhatja, hogy nem ez a kis lépés segíthet mégis, hogy zökkenőmentes legyen az átmenet? Azt furcsállom csak, hogy némely dokikat szó szerint mintha rá kellene beszélni. Pedig ártani nem árt, max segíthet. Nem mindenen, de ezen ne múljék. Jövő héten visszamegyek a védőnőhöz és rákérdezek erre.
Ha a dokid nem írja fel alapból a következő terhességnél, akkor nyugodtan kérdezz rá. Ártani biztosan nem fog, viszont megelőzheti, hogy megismétlődjön a baj.
Első alkalommal azt mondta a dokim, hogy ne szedjek semmit, mert amelyik baba el akar menni, az jobb, ha el is megy... Én meg annyiban hagytam a dolgot, úgy voltam vele, hogy ő az orvos, biztos tudja, mit csinál. Aztán második alkalommal kicsit jobban utánajártam a dolgoknak, és rájöttem, hogy nem minden doki gondolkodik így. A sárgatesthormon hiány okozhat missed ab-ot, vagy vetélést, és ez nem jelenti azt, hogy a babával bármi gond van, csak egyszerűen elhal, mert a progeszteronhiány következtében részben vagy teljesen leválik a méhfalról. Szóval másodszorra kiharcoltam a gyógyszert (később dokit is váltottam), a vérzés pedig szinte azonnal elmúlt, ahogy elkezdtem szedni, szóval én ennek tudom be, hogy a második babám megmaradt, persze így utólag nem lehet tudni biztosan, hogy mi lett volna ha...
Én már az elsőnél is kaptam, és pont emiatt nem indult meg magától a vetélés. A második, sikeres terhességemnél automatikus volt a korábbi vetélés miatt. Szóval én a sikeres és sikertelen terhességem alatt is szedtem, nálam nem ezen múlt. Mindenképp mondjad, ha magától nem írja fel.
Sziasztok, köszönöm szépen ezt a sok kedves írást, és hogy megosztottátok velem, hogy nálatok hogy volt. Meg kell mondjam, hogy nagyon sokmindenben, amin gondolkodom úgy látom, más is egy hullámhosszon van. Én is úgy gondolom, hogy valamiért még korai lehetett a kicsi jövetele, ezért nem tudott most maradni... persze ezt rettenetesen nehéz ilyenkor elfogadni, de talán pár hét múlva már könnyebb lesz, amikor nem bőgsz mindenen, ami egy kicsit is a témakörrel kapcsolatos. Tipikus kemény csaj vagyok egyébként de most még magammal is próbálom elfogadtatni, hogy ha bőgni kell, akkor azt kell, ha fáj, ki kell jöjjön valahol. Úgyhogy igyekszem nem macsózni, tart, ameddig tart, és jön, ahogy jön.
A doki nekünk is 2-3 hónapot mondott, amivel úgy érzem, nem lesz gond, lévén viszonylag normális idő alatt összejött ez is. Egyébként rengetegen írták a neten, hogy rá 3-4 hónapra újból terhesek lettek. Persze tuti, hogy az első három hónap ilyenek után para, de ha azon túl van az ember, akkor talán a legnehezebb része megvan. Mert a terhességgel kapcsolatos minden kényelmetlen/húz/fáj/görcsöl/kivagyokmár mind megéri azt hiszem.
Annyit szeretnék még kérdezni, hogy ennek a sárgatesthormonos történetnek ti hogy mentetek neki, külön szólni kell az orvosnak, hogy adjon? Ezen már ne múljon...
puszi lányok!
Szia!
Nekem is az első terhességem végződött így. 7 hetesen még minden rendben volt (bár egy kicsit vérezgettem, de az akkori dokim szerint ezzel nem kellett semmit csinálni), volt szívműködés a baba látszólag rendben fejlődött, 9 hetesen pedig már nem élt.
Kb 1 hónapig nagyon magam alatt voltam. Terhes nőre, kisbabákra rá sem bírtam nézni. Gyászoltam a babámat, meg a jövőt, amit elképzeltem magunknak. Így utólag azt gondolom, hogy kellett ez a gyászidőszak ahhoz, hogy túl tudjak lépni ezen. Neked is azt tanácsolom, hogy ne akarj mindenáron erős lenni, ha úgy érzed sírnod kell, sírj, ha dühöngened kell, dühöngj, ha egyedül akarsz lenni, nyugodtan kérj meg mindenkit, hogy hagyjanak békén, ha pedig az tenne jót, ha kibeszélheted magadból, akkor nyugodtan tedd azt. Aztán pedig ha úgy érzed, hogy tovább tudsz lépni, tedd meg.
Nekünk 2 hónap kihagyást javasolt az orvos, és utána a következő hónapban már ismét terhes voltam. Megint volt vérezgetés, ezúttal kiharcoltam a progeszteron pótlást, a vérzés el is múlt és a baba rendben fejlődött. Pedig nem volt egyszerű terhesség a körülmények miatt, minden összejött, történt egy haláleset a családban és 11 hetesen egy balesetben eltört a combcsontom, műteni is kellett. De a terhességgel minden rendben ment, azóta már lassan 3 éves a kisfiam, egészséges, gyönyörű kis rosszcsont kisfiú :)
Kívánom, hogy hamar túljuss ezen a nehéz időszakon, és hogy a következő babával minden rendben legyen! Kitartás!
Szia!
Nekem a 12. héten derült ki, hogy nincs szívhang. Másnap műszeres befejezés. Sajnos nem sikerült teljesen, hétvégén belázasodtam, hétfőn újra műtét. Én arra gondoltam, hogy a kis lélek, aki a gyermekünk lesz, megpróbált megszületni, de valami miatt még nem sikerült. 3 hónap szünetet tartottunk, elsőre nem sikerült, én akkor omlottam össze teljesen, nagyon kiborultam, eldöntöttem, hogy hanyagolom az egészet, aztán következő hónapban sikerült :) A második terhességem elején nem is nagyon beszéltem Róla, nem terveztem semmit, csak a 12 hetes uh után mondtuk el bárkinek is, és csak onnantól hittem el én is :) A fiam most 10 hónapos :)
1,5 év próbálkozás után maradtam terhes, 10 hetesen műszeresen befejezték mert már nem volt szívhang. Kemény volt de túlléptem rajta, nem agyaltam sokat azon hogy miért pont én, miért történt ez stb... elfogadtam hogy ez van nem tudok mit tenni, és bizakodóan tekintettem a jövőbe. 3 hónap után próbálkozhattunk, de 6 hónapra rá maradtam terhes, van egy lányom.
A lelki része meg...hát, én bőgtem sokat. Önvád (tuti, selejtes vagyok, nem fog összejönni, soha stb...), bűntudat (vajon mit nem csináltam jól?), még akkor is, amikor nagyon vártuk, és én vigyáztam mindenre az első perctől fogva. Sokszor feljött később is, csak úgy elkapott a sírás. Beszéltem hozzá, elköszöntem tőle, meggyászoltam, elmondtam neki, hogy szerettem, és sajnálom, hogy így történt. Aztán meg segített a tudat, hogy képes vagyok teherbe esni. Meg talán tényleg volt valami baja, és a természet okosabb volt annál, hogy beteg babám szülessen. Mi sokat beszélgettünk róla az apukájával is, összebújtunk, elfoglaltuk magunkat. Most tornázok, hogy jó erős, és csinos legyek. Figyelek az étkezésemre.
Szia! Nekem tavaly szeptemberben volt missed ab. 8 hetesen. Nem kellett műszeresen befejezni, mert amint megmondták ultrahangon, hogy nem fejlődött, nincs szívhang, valami elpattant bennem, és este beindult a spontán vetélés. Az okot nem találták. Utána sok mindenkivel beszélgettem, kiderült, hogy nagyon gyakori. A közvetlen környezetemben is többen jártak hasonló cipőben, mint én. Nekem 3 hónap türelmet javasoltak, rendben is volt minden. Aztán decemberben bevérzett egy petetfészekciszta, és laparoszkópos műtétem volt. Amikor már pozitív tesztben reménykedtem....nehéz volt. Alig várom,hogy teherbe essek, de ugyanakkor már félek, hogy mi jöhet még. Szomorúság, bizakodás...komoly érzelmi hullámvasút. Az orvos zöld utat adott, szerinte minden rendben van, a műtét során legalább azt látta, hogy nincs semmi szervi bajom. Egyelőre félek. Nagyon. Mindentől. Annyi még, hogy nekem a pajzsmirigy értékem normál határon belül van, de a szemfüles háziorvosom javasolta, hogy menjek el egy spéci endokrinológushoz, mert a babaváráshoz egy szűkebb tartomány az ideális. Nekem lehet ez is belejátszott a vetélésbe (a barátnőnek pedig biztosan, neki pajzsmirigy alulműködés miatt ment el a baba---azóta rendezték ezt, és várandós!!!) Szóval ,ezt érdemes mégnézetni, estleg egy komplett női hormonprofilt csináltatni.
Bele kell nyugodni a veszteségbe, de lehet, hogy ő nem volt egészséges. A következő meg az lehet. Nem, nem a levegőbe beszélek, nekem 4 terhességből van 2 gyerekem. A nőgyógyászok szerint ez az élhetőbb helyzet, mint egy beteg baba. És a 2-3 hetes, ami nem jól tapad meg vagy egyéb probléma van az úgy elmegy, hogy észre sem veszi sok nő. Fel a fejjel, a következő jobb lesz. Nyilván nem most kell gyerekszületős családi filmeket és egyéb cuki dolgokat nézni... Egy-két kirándulás, múzeum látogatás, zene hallgatós vagy alkotós programmal el kell terelni a figyelmet. Sok klub van; foltvarrós, fotós, könyvtári, dekupázsos akármi.
Szia, nagyon sajnálom.
Velem is megesett, a 13. héten derült ki, hogy valamikor a 8-9. hét környékétől nem fejlődött tovább a baba ... Szerencsére már nagyon régen történt, kb 11 éve, a rossz az volt, hogy ráadásul lombikos terhesség volt. Viszont utána nemsokkal ikreim lettek, már 9 évesek :-)
Emlékszem, nem tudtam gyerekekre vagy terhes kismamákra nézni, aztán miután terhes lettem újra, ez teljesen elmúlt szerencsére, de az a fél év, elég rossz volt. Kitartás, esetleg kezdj el folsavat szedni meg a gynevac injekciókat beadatni, ezzel esetleg megelőzhető a vetélés, vagy legalábbis úgy érzed, teszel valamit az ügy érdekében.
http://www.okosbaba.hu/szulonek-lenni/terhesseg-szoptata s/81-meg-nem-szuletett-kisbabak-egy-vakcina-a-megoldas
Velem nem történt ilyen, viszont 2 közeli barátnőm is elvetélt még a 3. hónap előtt. Egyiket eléggé megviselte, de nem tört meg, és a vetélés után 1 évvel meg is született a kisfiuk. A másik barátnőm már 2x vetélt el 2 éven belül. Az első nem rázta meg túlzottan látszólag, a második eset után elég szomorú volt. De ő túllépett rajta. Nem kesereg a múlton. A férjét a második jobban megviselte, neki kellett majd 3 hónap, mire végre nem sírta el magát, ha gyerekekről volt szó.