Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Teenagerek, alkohol, drog
Létrehozva: 2015. január 2. 09:20
Kedves Fiatalok, Szülőtársak!
Nem tudom, szembesült -e már valaki hasonló problémával :(
18 éves nagylányom van, okos, értelmes, szerintem szépséges :) Két tannyelvű gimnáziumban tanul, egy középfokú nyelvvizsgával már rendelkezik, a felsőfokút érettségivel szándékozza megszerezni. Szóval , nem a gyermek értelmével, szorgalmával lennének problémáink. Kislányom óvodában és általános iskolában mindig a csoport közepe volt, szerették, a tudásáért később még tisztelték is. Nagy változást a középiskola hozott az életébe, mikor a kis falusi lányka szembesült a "városi" diákok sokkal felületesebb. lazább életével. Az én lánykám kálváriája itt kezdődött. Semmibe nem vették, és nem is nagyon veszik azóta sem, hiszen az elismerés max. a tudásának szól hiszen mindig segít mindenkinek, odaadja a leckét, tehát "használni " lehet :( Viszont , amiben nem tud , és nem is AKAR részt venni, az a kortársai divatos "szórakozása".
Miből is áll ez? Egyszerűen megijedek attól, amiket mesél, hogy 17 éves kislányok életében az alkohol, az óriási, ivós-hányós bulik jelentenék csak a fényt???? Értelmes. okos gyerekek csak az alkalmat várják, hogy mikor mehetünk végre jól berúgni??? Hogy a dohányzás, ( ez még csak hagyján ), de a drog is hozzátartozik a hétköznapjaikhoz... És aki ebben nem szeretne részt venni, az a "büdös gyökér" kategória... Nem nézik semmibe, nem beszélnek vele, kiközösítik. Én hordom a gyereket pszichológushoz, és úgy érzem, teljesen feleslegesen, hiszen okosat mondani senki nem tud neki... El kell fogadja, hogy ez a korosztály ilyen és kész... Legyen toleráns másokkal szemben... Ez rendben is lenne, hiszen mindenki úgy él, ahogy szeretne, illetve amit a szülei megengednek neki, és anyagilag is finanszírozzák.. De mit csináljon az a gyerek, aki ettől teljesen elmagányosodott? Most vagyunk túl a szilveszteren, amit az én kis-nagylányom itthon töltött, kettesben anyával ( ja, nem mellékesen, egyedül nevelem őt :( ), hívták ugyan a kis osztálytársai, de azt mondta, "Anya, party-killernek menjek el? Mindenkinek csak rontom a hangulatát, ha én nem iszom, és ha megpróbálom lebeszélni őket arról a fokú alkoholfogyasztásról, aminek az esetek többségében úgyis mentő és detoxikáló szokott a vége lenni ..."
Szóval, neki ez nem szórakozás, ettől viszont iszonyatosan magányos :( Nem hiszem el, hogy nincsenek még hasonló értékrendű, gondolkodású fiatalok. Lányom szerint 1 megyében kb. 1, és ő ezzel a saját megyénket már kimerítette :)
Most már eljutott odáig, hogy azt mondja, a suli sem érdekli, hiszen ott is ugyanez vár rá, ugyanezzel a korosztállyal. Nem tudom, hogyan rázhatnám fel, hogyan segíthetnék neki??
Kérlek benneteket, próbáljatok segíteni, ha van okos tanácsotok, illetve hasonló, okos gyermeketek! :)
Itt egyértelmüen a gyerekek primitivításáról van szó. Én csak annak örülök hogy nem vagyok már gyerek aki naponta össze kell hogy legyen kényszerítve a topikban és a hsz-okban említett alja kis férgekkel, akik azt sem tudják hogy a kultúrát eszik-e vagy isszák. Napi szinten elviselni a beteges önzésüket, szexuális komplexusaikat, antiszociális viselkedésüket, hallgatni a világról alkotott ostoba nézeteiket, szemtanúja lenni az önpusztító szokásaiknak (ital, cigi, drog), mindez mentálisan nem igazán jótékony hatású.
És ezeknek a buta primitív kis állatoknak az a szemszöge, hogy vagy olyanná válsz mint mi, vagy véged van lúzer. Vagy megszoksz vagy megszöksz.
A másságot zsigerböl nem képesek elfogadni.
Ha akad egy koraérett, okos, értelmes, csendes, jó gyerek aki nem az ö sötét szintjükön van, azt közösen összefogva szépen kicsinálják.
Minden részvétem a lányodé….
Én ezt azért írtam korábban is, hogy ez komplex probléma.
Társadalmi szintű probléma.
Sokkal mélyebb annál, hogy itt 2 mondattal le lehessen tudni.
Az emberek rendelkeznek egy bizonyos értékrendszerrel. Ezek az értékek elég beteg és torz formában jelentkeznek. Ezekből az emberekből, hasadt személyiségű emberekből állnak össze a közösségek. Ezek aztán drogoznak, meg isznak is a buliban. Amúgy az alkohol, meg a drog nem felelős érte, ha hülye az ember. Alapból az emberek józan állapotukban is azok. Csupán ezen szerek hatására még inkább felerősödik a személyiségük.
Tudás és tudatlanság harca.
A tudás az összeáll, ha mondjuk több értelmes ember találkozik egymással és ép egységet tud alkotni, de ilyen ritkán van. A tudatlanság pedig tovább hasad és csak hasad, még több darabra törik és még inkább eltávolodik az értéktől.
Sajnos a köv. generációknak már egyre lejjebb lesz a szellemi színvonal, hiszen egyre ganélyabb társadalomban nőnek fel.
Ha egy közösség tartósan beleszorul a hazugságok rendszerébe, akkor egy fordított kiválasztódás kezdődik el: az elithez tartozók - akik alapesetben a kiválasztottak - erkölcsi és értelmi lezüllése. Ha nem leszünk képesek kilépni ebből a "segítség, segítség - suttogta Micimackó, hogy nehogy valakit megzavarjon vele" állapotból, akkor végünk van. Itt már csak a csoda segíthet, ami most az egyetlen kézzelfogható realitás. Egy olyan lelki, erkölcsi és szellemi megújulás, amelyet nagy valószínűséggel egy igen erős dráma válthat ki. Bár nem szolgáltunk rá, bíznunk kell abban, hogy a Jóisten kegyes lesz hozzánk, és ez a dráma elég nagy lesz ahhoz, hogy észre térítsen, de nem olyan erejű, hogy egyúttal teljesen le is tarolja az emberi létezést. Ezzel még szembesülni is nehéz, pedig nem csak szembesülni kell, hanem apró tettekben kinyilvánítani, hogy elindultunk egyfajta bűnbánati úton. "Annak, ki megvallja és elhagyja a bűnt, könyörületesség lesz az osztályrésze." Erre csak akkor számíthatunk, ha az Úr látja és érzi rajtunk az elszántságot, amivel talán képesek leszünk a pusztítással szembenézni, és legalább a magunk mikroszintjén ezzel szembemenni.
Az egyén nap mint nap válaszút elé kerül. Iszonyatos nyomással nehezedik rá az a legmélyebb erkölcsi probléma, hogy ha látja a folyamatos gátlástalan, cinikusan röhögő normaszegők tömkelegét kavarogni, örvényleni maga körül akár csak egyetlen nap során is, akkor mit tegyen. Az embert öt percenként bombázzák azok a sokkoló tények, amelyek őt magát is balekké, vesztessé, ahogyan ma mondják "looser"-ré teszik. Ezért ha egyszer valóban komolyan gondolja, hogy bizonyos törekvéseit, vágyait, érdekeit követnie kell, vesz egy mély lélegzetet, és egyáltalán nem érdekli, hogy közben tudja, ezzel a létezést rombolja.
Találtam egy érdekes cikket erről.
Bogár László (2008. okt.8.)
Feleslegesen riogattak bennünket, engem személy szerint is, hogy bár sok igazság van abban, amit mondunk, de nem szabad erről beszélni, mert megbüntetnek minket, nagy baj lesz belőle. Valóban nagy baj lett, de nem abból, hogy beszéltünk a problémáról, hanem abból, hogy csak alig és határozatlanul beszéltünk róla, illetve a tárgyaláson kívül más nem is nagyon történt.
Rutinos létbűnözőkké váltunk mindnyájan, az egész informatika, telekommunikáció, média-háló valójában döbbenetes pusztítást visz véghez. Engedelmes fogyasztó-erő-állatok gigantikus csordáivá teszi az emberi tömegeket, de ennek a kimondását vélemény- és értelmezéshatalmi zárak védik. Rendkívül mulatságosnak tartom, hogy már mindenki tudja, miről van szó, de nem szabad róla beszélni. Mindenki tudja már, hogy a repülőgépen szabadesésben zuhanunk lefelé, és három másodpercünk van hátra, de akkor sem szabad megnyitni a diskurzusteret arról, hogy a repülőgéppel bármilyen probléma van. Egyszerűen tilos. Hogy nézne az ki, ha elkezdenénk erről beszélni, és netán latolgatni, hogy van-e valami halvány esély a túlélésre?! Sajnos önmagunkat fegyverezzük le azzal, hogy engedelmesen elfogadjuk ezt a hamis logikát, így ne is lepődjünk meg a következményeken!
Nyilván ez a közösség első perctől kezdve ilyen iszákos drogos társaság volt, én biztos, hogy az első félév után elvittem volna egy sokkal konzervatívabb gimnáziumba.
Az én lányom is most érettségizik és anno, mikor 7-8 osztályos volt rengeteget érdeklődtem a középiskolák híréről és arról milyen ott a gyerek anyag. Katolikus iskolát választottam neki és nagyon elégedett vagyok, sőt azt bánom, hogy nem vittem már 6 osztályosba oda. Nem, nem bigottak, csak egészen más a légkör mint más nagyvárosi iskolákba.
A két lány látszólag hasonló helyzetben van, de a lelki hátterük különböző. A te lányod ha nem tud megfelelni a helyi trendnek, nem veszi a lelkére, mert nem is találja igazán vonzónak és nem is azonosul vele, tehát hiányérzete sincs emiatt. Megvonja a vállát és kész, nem veszit semmit.
Topikinditó lánykája viszont vágyik valamilyen pozicióra a közösségen belül, talán valamilyen meghatározó szerepre is, viszont a többiektől elutasitást kap. Ő ezen a ponton nem vállat von és bekapja a le...-om tablettát, hanem szenved, mert nem érti a miértet és nem tudja a hogyan továbbot.
Igy marad a begubózás és "hülye mindenki".
Az általános iskolai barátságokat pedig fent lehetne tartani, úgy ahogy írod. Csak ehhez szembe kellene nézni bizonyos dolgokkal és változatni rajtuk.
Idézek valamit.. a 21 éves lányomnak..
A pólós sztorit meséltem el neki..
gimiben ő is az a sorból kilógós fajta volt... ill nem igazán tudott beilleszkedni a saját osztályközösségébe, mert nem tudott- és nem is akart megfelelni az ottani trendnek. Nem ment neki az olyan tipusú csacsogás, hogy melyik valósgsóban mi történt és melyik celebbel milyen fontos dolog történt.
Szóval a pólós topikból elmeséltem neki - fénylány- hozzászólását... akinek a kislánya hogy visszavágjon a csúfolódóknak direkt a legszakadtabb cuccát vette fel.
A lányom meg igy reagálta le..
ti röhögtök rajtam mert más vagyok én meg röhögök rajtatok mert mind egyformák vagytok
Szerintem.. egyszerűen meg kell azt is tanulni kezelni, hogy - ilyen vagyok- nem kell, hogy mindenki szeressen, nem kell , hogy népszerű legyek, nem kell hogy én legyek a legszebb és mindenki engem csodáljon, az sem kell, hogy irigyeljenek valami miatt.
Én az itteni TI helyében nem adnám a lányom alá a siránkozásban a pacit... és nem siránkoznék vele együtt.
Gonoszul hangzik? lehet.
Társaságot bárhol máshol is lehet keresni.. Anyu irta, hogy a falubeli barátnőkkel leépült a kapcsolata a kislánynak. Miért épült le?
Hát.. szerintem azért, mert ők maguk épitették le. azt irta, hogy mert nincs közös téma- vagy közös élmény. Akkor tessék lehet rá törekedni, hogy legyen. Én 27 év után is tartom a kapcsolatot a középiskolai barátnőmmel... pedig nem lakunk egy településen. Mi akadályozza meg a TI kislányt, hogy a régi barátnőkkel hétvégén találkozzon?
A többit meg leirtuk már.... hogy hol mindenhol lehet közösséget keresni, barátokra lelni.
Én inkább úgy gondolom, hogy egyáltalán nem kell birkaként követni egy bizonyos csapatot. Nem kell az elvárásaiknak megfelelni. Keressen olyat a lányka, ahol hasonló az értékrend.
Borsódomb (45): Igen, ez a hozzászólás nagyon jól megfogalmazta a lényeget.
Én bevállalom, hogy beszélgetek a fórumon a lányoddal nyíltan, mindenki előtt a saját létrehozott témáimban.
Regisztráltasd be és írd meg neki, hogy írjon rám. Egy próbát megér. Legrosszabb esetben elküldjük egymást a fenébe, de önmagában a vitának is van egy jellem erősítő, fejlesztő hatása. Csak jól járhat a lányod.
Pszichológus és egyéb dolgok feleslegesek. Van olyan ismerősöm, akinek azt tanácsolták, hogy alapítson szervezetet, amikor egy pszichológusnak beszámolt arról, hogy őt az bántja, hogy gátlástalan, emberileg nulla a felső vezetőség és az emberek többsége a társadalomban. A pszichológusok maguk a kiközösítők, csak felnőttbe, álcázva és burkoltan. Gondolj csak bele! jelentéseket írogatnak az emberekről, de segíteni nem tudnak rajtuk ezekkel a jelentésekkel.
"És mi a helyzet az általános iskolai ill. óvodai volt csoport (osztály) társakkal?" Bocsi, bunkó leszek, de számomra ez volt a nap vicce. :D Köszönöm, jót nevettem..
Szóval szeretne népszerű lenni és nem érti, hogy ez miért nem sikerül.
Szerintem a tartásával - amit én inkább egyfajta elvárásnak érzékelek, hogy behódoljanak neki - inkább távolságot keltett a többiekben és félő, hogy a tudását is inkább a hátrányára írják, mint a javára, mivel nem tagja a csapatnak, hanem kívülről "kioktat" (bocs)
Úgy gondolom valamiért, hogy eleve azzal az elvárással lépett az új közösségbe hogy ott ismeretlenül is tisztelni fogják, már eleve megkapja azt, amit egyébként ki kell vívni. Új közösség, ahol előbb-utóbb mindenki a helyére kerül, értékei, személyisége alapján. A probléma ott keletkezhetett, hogy a lányod hozott értékei az adott közösségen belül nem számítottak olyan mértékben értéknek, mint ahogy az ő gondolta és ezeket az értékeket el akarta ismertetni a többiekkel, (talán markánsabban is, mint kellett volna) amire ők esetleg belengettek és a körön kívül helyezték őt.
Ettől olyan savanyú-a-szőlő íze van az egésznek, illetve benned is azt a szemrehányást érzem a többiek felé, hogy hogy merik kiközösíteni a lányodat. Mintha te is azt várnád el, hogy ne az egy idomuljon a többihez, hanem a többi az egyhez.
Talán kissé túl komoly, felnőttes a lányod a többiekhez képest és inkább a vészmadarat látják benne, mint a korukbeli társat.
Szóval sztem ebből a tartásból kellene engedni egy kicsit, valamint megkeresni az osztályból a normálisabbakat és velük közösséget vállalni, de ez - elvárás helyett - alkalmazkodást igényel a lányod részéről is.
Vannak azóta fejlemények? Voltatok szakorvosnál?
Valóban, az általános iskolai gyerkőcök az egyetlen kis közössége, ahová nagyon ritkán néha elmegy... 3-4 fiatal, de mivel teljesen elszakadtak már egymástól, nem igazán van közös témájuk... Mindenkinek új suli, új társaság, nem nagyon találnak már közös pontot... Az emlékeiken pedig már nem nagyon tudnak rágódni, hiszen azok már üres csontok... :(
Ő úgy állt az új közösségéhez is, hogy ott majd ismét népszerű, szeretni való gyerekecske lesz.. Sajnos, az ő tartásával, erkölcsével ez nem sikerült... :( Itt kezdődtek a mi megpróbáltatásaink... :(
És mi a helyzet az általános iskolai ill. óvodai volt csoport (osztály) társakkal? Azt írtad, ott szerették. Közülük sem tartja senkivel a kapcsolatot? Hétvégén nem jár haza?
Amúgy én a problémát inkább a kiközösítésben érzem. Vajon ennek mi lehet az oka?
Azt azért nem gondolnám, hogy minden gyerek, kivétel nélkül az összes buliban tajtrészeg és drogozik, valamint azt, hogy a buli az egyetlen és kizárólagos szabadidős tevékenység.
amennyiben okosról van szó, akkor még büszke is magára és happy
a többség bulizik
de azzal se volna baj, ha nem prosztó módban csinálnák
Csak nem biztos, hogy egy kamasz könnyedén feldolgozza a kivülállóságot.
Itt anyu sajnálgatja a csemetéjét, hogy nem birka nem tud beállni a sorba.. de valahol ő nevelte ilyenné mégis.
Az enyémek meg inkább büszkék voltak arra, hogy nem követik a birkákat. Barátokat meg lehet találni, csak nehezebben a nembirkák között.
Sport, zeneiskola, nyelvtanfolyam, olvasókör, akármilyen iskolai rendezvény, fizika- nap, szinházi szervezés, szakkörök... ilyesmik összehozzák a normális gondolkodású fiatalokat.
Bár.. nekünk anno nagyon jó osztályközösségünk volt.. jó ofőnek köszönhetően.. De a mai ofők közül már csak kevés alkalmas erre. Gyerekeimnél eggyel sem találkoztam. Tanárnak a többségük jó volt, vagy olyan -elmegy- kategória... de ofőséghez több kell.
A kislány ofője kb alkalmatlan lehet az ofőségre.
Nem értem, miért hiszik azt sokan, hogy minden fiatalnak buli az élet.... és mást sem csinál mint bulizik.
Vannak ilyenek is, de nem kell őket követni, és végképp nem kell azért szomorkodni, ha valaki nem tudja őket követni.
én is úgy nőttem fel, hogy a sokasággal nem vállaltam semmilyen közösséget
és az a jó érzés pont, hogy nem süllyedtem le
Erre írtam, hogy már az én időmben is nagy gondok voltak a droggal kapcsolatban a középsulikban, de ami most van az nagyon gáz. Nagyítóval kell keresni az olyan diákokat, akik nem használnak semmi cuccot ez nem volt így 8 éve, 15 éve meg pláne nem.
Szerintem ez egyszerűen nem igaz!
Csak annyi esetleg, hogy azok akik élnek vele hangosabbak, könnyebb őket észrevenni.
ezt nagyon szépen megfogalmaztad!
egyetértek...
Szia!
Ezt a sulit birja ki, aztan a fosuli/egyetem jobb lesz. Hacsak nem olyan szakra akar menni ahol ossz. 30an lesznek... Ugyanis a mai sikerszakokon 200-300 diak van, mindenki akkor jar, amikorra felvette az orat, nincs fix csoport. Nem fogjak eszrevenni hogy kilog es mivel nem osszeszokott tarsasag, nem kell hulyen ereznie magat. Bar igy nehezebb is baratsagokat kotni, de nekem tetszett a felallas, hogy nincs egymasra kenyszeritve x ember evekig. Na ez eltesse :)
és akkor sincs semmi
nem jó helyre született
Én is ezt próbálnám erősíteni benne, de ettől sajnos még nagyon magányos... Mert EGYEDÜL van... :(
"Én csak azt részleteztem, hogy a buliban lévők meg azt nem élvezik, ha valaki "hegyi beszédet" tart nekik a bulizás "hátulütőiről". Illetve nem tart, mert nem jár el ilyen helyekre."
Igen én erre írtam, hogy nyilván azért nem tart ilyen bulikba az osztálytársaival, mert nem érezné jól magát, akkor meg mi az ördögnek menjen bulizni, hogy szarul érezze magát? Hozzáteszem, hogy a buliban résztvevők azt sem díjjaznák, ha odamenne és nem inna, vagy nem annyit inna, szívna, tolna cuccokat... mint ők. Csak azért, hogy az embernek bandája legyen ne addja fel saját magát és ne próbáljon asszimilálódni a többi közé.
"35 vagyok, az én korosztályomban is volt, de mivel pld. a drogok egyidősek félig-meddig az emberiséggel + az alkohol is elterjedt eléggé nem csak M.o.-on, de máshol is, ezért nem hiszem, hogy ez az én időmben... jellegű szöveg sok újdonságot tartogat."
Drogok és drogosok mindig voltak, de a baj az, hogy mostmár nem csak a fiatalok egy része, hanem szinte az összes él egy egy buli során valami tudatmódosítóval. A jó iskolába járó gazdag és középosztálybeliek úgyanúgy tolják a cuccokat, mint a szakmunkásképzőbe járó rossz anyagi helyzetben élő társaik. Kivétel alig van, mert ez a cool.
Erre írtam, hogy már az én időmben is nagy gondok voltak a droggal kapcsolatban a középsulikban, de ami most van az nagyon gáz. Nagyítóval kell keresni az olyan diákokat, akik nem használnak semmi cuccot ez nem volt így 8 éve, 15 éve meg pláne nem.
Ma szerintem en sem adnam koleszba (/bentlakasos suliba) a gyerekemet 14 evesen. Vagy nagyon megneznem hova.
Annak idejen viszont (80-as evek) nekem nem volt rossz elmeny, sot. Szigoru videki gimnazium szigoru kollegiumaba jartam, nekunk az elso evekben du 3-tol mar szilencium volt, illetve tanulmanyi eredmeny alapjan kesobb felmentes jart ez alol. Mindenfele kulonorak nelkul vettek fel bennunket felsooktatasba (osztalyunkbol elsore 23-at a 28-bol).
Szerintem egy ilyen jellegu kozeg (ha megtarto ereje van) nem artalmas a 14 evesnek, sot bizonyos szempontbol meg jol is johet.
A topikindito lanyanak helyzeterol olvasva viszont nem elsosorban a kollegista letben van a problema gyokere (legalabbis az en ertelmezesemben).
Itt Angliaban (ahogy masok is irtak) tenyleg generacios jelenseg a tinedzserek ilyen iranyu elhajlasa, de meg itt sem mindenkire jellemzo. Ettol fuggetlenul en nagyon orulok, hogy a gyerekunk egy alternativ maganiskolaba jar, mert itt (a normal helyzettol elteroen) a tobbseg meg mindig nagyon tiszta es korosztalyahoz kepest elfogadhato normak szerint "kamaszodik". Ma'r csak ezert is halas vagyok ennek a kozossegnek, a tobbi pluszrol nem is beszelve.
azt írod okos
akkor a rakás szar emberek kiközösítésétől mitől van bármilyen gondja?
attól kellene jól éreznie magát, hogy nem tartozik közéjük
Köszönöm! :)
Rengeteg mosolygós jelet rakok a válaszokba, és próbálok akkor is mosolyogni, amikor leginkább sírni lenne kedvem ...
De a lányom miatt sem engedhetem meg magamnak a "sírós luxust"... Hiszen mosolyogva próbálom tartani benne a lelekt, hogy tényleg nem attól lesz menő valaki, ha a sárga földig leissza magát.. Ez az én magyarázatom, ami gyökeresen szemben áll a valósággal: igen is, ezeknek a gyerekeknek, ott a koleszban, (kivétel nélkül! ) már az alkohol említésére is felcsillan a szemük, és remegni kezd az orrcimpájuk is... Honnan adjak reményt a lányomnak, hisz pont ezzel a korosztállyal fog menni ( nagyon remélem!! ) továbbtanulni is???
Ez komplex probléma.
Ha sok ember épp nem is befolyásolja a tudatát, viselkedését mesterséges szerekkel, könnyen meglehet az is, hogy alapból is kellőképpen befolyásolva van már az, bármiféle szer nélkül is. Az emberi idegrendszer rendkívül komplex dolog. Megfigyelhető ebben a világban a fiatalok érzelmi, értelmi hanyatlása, lezüllése, éretlensége, mentális torzulása. Ezek legnagyobb részben társadalmi, neveltetési és környezeti problémák is. Szerintem amúgy nem az alkohol, vagy a drog a probléma. Ezek a szerek csak azt erősítik fel, ami már alapból az emberben van. Tehát csupán a gátlásokat oldják, ellazulhatunk tőlük. Van, hogy orvosok például bizonyos betegségekre könnyű drogot írnak fel.
Erre a problémára nincs ilyen kimondott recept, ugyanis egy totális maffiatársadalomban élünk. A pszichológusok is hazudnak a pácienseknek, az emberek az állítólagos barátaiknak és úgy általában a többség.
Aljasak az emberek és nem fogadják el ha valaki személyiségileg, jellemvonásait tekintve tisztább náluk.
"25 éves vagyok, már az én korosztályomban elkezdődött " 35 vagyok, az én korosztályomban is volt, de mivel pld. a drogok egyidősek félig-meddig az emberiséggel + az alkohol is elterjedt eléggé nem csak M.o.-on, de máshol is, ezért nem hiszem, hogy ez az én időmben... jellegű szöveg sok újdonságot tartogat.
"Valószínüleg nem érezte volna jól magát szegény lány egy olyan buliba ahol mindenki beb@aszva hempereg, miközben ő józan vagy csak keveset ivott."
Én csak azt részleteztem, hogy a buliban lévők meg azt nem élvezik, ha valaki "hegyi beszédet" tart nekik a bulizás "hátulütőiről". Illetve nem tart, mert nem jár el ilyen helyekre.
De azóta elolvastam a topicnyitó "pszichológus" című topicját is, ami egyértelművé tette, hogy a "nem jár el a gyerek a korosztályával" problémakör a jéghegy csúcsa lehet az egészben.
Valószínüleg nem érezte volna jól magát szegény lány egy olyan buliba ahol mindenki beb@aszva hempereg, miközben ő józan vagy csak keveset ivott.
Sajnos nagyon jellemző, hogy menőnek számít, ha öntudatlanra isszák, szívják magukat a fiatalok.
"..."életrevalónak" lenne jó nevelni a gyerekeket, már amennyire lehet, mert a szülő sajnos nem lehet velük folyton és örökké..."
A lány jelen helyzetben kollégista a középsulijában, így nem hiszem, hogy az életrenemvalósággal és az állandó szülői jelenléttel lenne a probléma.
25 éves vagyok, már az én korosztályomban elkezdődött ez a drogos, piálós trend, de amit a mai középiskolás korosztálynál látok az elkeserítő.
Kedves XYZ...!
Nem dugom homokba a fejem, véletlenül sem, a másik topicban mindent leírtam részletesen! A Pszichológus!!!! c. topicról beszélek :(