Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hogyan tovább ?? új
Létrehozva: 2014. november 13. 11:29
Nem tudom mit tegyek, hogyan tovább. A történetem a következő:
Párommal 9 éve jöttünk össze. Volt rózsaszín köd meg minden, és a gyerek is néhány hónap után, amit akkor a boldogság mámorában nem tartottam korainak. Mára már rájöttem, hogy gyakorlatilag nem is ismertem a párom igazán, csak szültem neki egy gyereket. Mindig is rengeteget dolgozott, hétvégén is, úgyhogy nem is volt szinte közös program semmi, hogy jobban megismerjük egymást. De mivel jött a gyerek nem is volt idő, mert lakást kellett keresni stb. Gyakorlatilag akkor költöztünk össze amikor megszületett a gyerek. Igaz a mondás, lakva lehet megismerni a másikat. Ritkán láttuk, mert sokat dolgozott, hogy ki tudjuk fizetni a lakást, de nem vettem zokon, mert nem vagyok hülye, a hitel az fontos dolog. De lakva kiderült, hogy teljesen különbözőek vagyunk. Ő már- már mániás egyes dolgokban. Ha hazaért késő este, akkor nem nekünk örült, hanem éreztem hogy ahogy megölel, a hátam mögött a lakást pásztázza, hogy elég rend van-e. Bár szerintem ez egy kicsi gyerek mellett elég nehéz feladat, legalábbis amilyen elvárásai neki voltak. Ha nem olyan volt, ahogy elvárta, akkor nem is tudott nekünk igazán örülni. Eleinte próbáltam megfelelni, mert annyira vágytam rá, hogy valaki szeressen. (faterom alkoholista volt, úgyhogy elég szar gyerekkorom volt) De ő mindig talált valami kifogásolni valót. Szinte nem volt nap, hogy ne alázott volna meg, anyaként, házvezetőként, nőként. Állandóan azt hallgattam, hogy mi a dolga egy anyának, egy nőnek stb. Sőt kötelessége. A szex eleinte még el is ment, de aztán önző disznó lett, ráadásul mivel már annyira meggyötört lelkileg, én már csak azért feküdtem le vele, hogy utána egy pár napig békén hagyjon, meg egyébként is kötelességem. Így teltek el évek. Nem jártunk szinte sehová, még a gyerekkel sem, kettesben meg egyáltalán. A fiát imádja, de annyira, hogy egy időben úgy éreztem egy pillanatra sem állhatok meg, mert a gyereknek rendelkezésére kell állnom, hogy mindent megkapjon, mert hát nekem ez a dolgom, egy pillanatot sem késlekedhetek. Még a családi ünnepségekre (máshová nem is jártunk) is sírva kellett elindulnom, mert mindig megbántott valamivel. Már jól megtanultam leplezni a bánatom, felvettem az álarcomat, és minden erőmmel azon voltam, hogy ne vegye észre rajtam senki. Mivel nem jártunk sehová, és új helyen laktunk, baráti társaságunk sem volt (van) A gyes után új munkahelyem lett, naná hogy jött a féltékenykedés, addig is volt, pedig nem is jártam sehová. Állandóan azt hallgattam, hogy mit nem csinálok jól. Volt hogy ezzel keltem, ezzel feküdtem. A hálóból kiköltöztem a nappaliba, csak annyit voltam mellette ameddig teljesítettem a kötelességemet. Tűrtem, és reméltem megváltozik. Ha kifizetjük a hitelt jobb lesz, nem lett...
A férjed most nem szerelmes, hanem elkezdett töled félni, és jobbnak látja ha behúzza a farkát. Már nem vagy a lábtörlöje, az anyuka aki csak otthon gürizik a gyerekkel és várja hogy este hazajöjjön a férje. Most már diplomád van, dolgozol, visszaszólsz neki és nem nyeled le a sértegetéseit. Most már látja hogy nem vagy csicska, és rászólsz ha túl sokat nyafog, és valszeg érzi hogy te már nem kötödsz hozzá érzelmileg, így azzal már nem tud sakkban tartani.
Csak így tovább, tedd helyére ha kilép a sorból, de szerintem ezt már eleve így kellett volna kezdeni.
Ne foglalkozz a nővel!
Csak szülj még több gyereket!
Ne törődj mással, csak magaddal!
Tudod a gyerek az úgy lesz igazán jó felnőtt, ha sokat van a szüleivel ........................................................... .......
Nem olvastam vegig : tul hosszu es tul szomoru... ha nehez eletnek erzed es megteheted, valj el.
Vagy probald megerteni: sokat dolgozik es szeretne, ha latszana...vagy valami ilyen. Ha folytatod az allando martirkodast es bogest, ki fog vagni, mert az allando duzma pofi nezese sem kellemes....
Eleve egyedul es boldogtalannak erezte magat , most raadasul meg is lett bantva...
Most mi a tapasztalatod, a sok hozzászólás után?
Ki kellene verni a fejedbol azt, hogy a "masik" azert jelentkezik ide be , hogy TEGED szorakoztasson... OK?
Mi vagy te, rabszolga?
Jogok nélkül, számtalan "kötelességgel"?
Még egy anyaotthon is perspektivikusabb, mint egy mentálisan zakkant!
tévedés
Törölte magát.
Egy kis időbe telik mire a rendszer kivezeti.
oh, akkor nem bírta a gyűrődést.......
Nagyon érdekes, hogy t nyitsz, itt hozzászólsz, de felhasználói profilod meg nincs.
Jonni fog meg
Igen.
Mindent leírtatok előttem.
Pont ezt akartam írni.
Hogy ha idáig jó volt ( meg ha nem is) ugyanmár legalább ő ne köcsögözze le a párját.
És tudod, igen, Katicának van jó meglátás itt.Sok minden dől el a párválasztásnál.
eeeeeeeeeeesssssssss most mi mit tegyunk ? Mondjuk el neki hogy Te hogy kepzeled el, hogy hogy valaszoljon viselkedjen Veled ?
"
PROFIL MEGTEKINTÉSE
A FELHASZNÁLÓI PROFIL NEM TALÁLHATÓ."
? Várjuk a választ.De vajon lesz?
Így van.
Én is ezt szoktam mondani.
Csak kevés az esély erre.
Amúgy meg, nem igazán lehet mondani bármit is ( és különösen nem igazi saját véleményt ) hiszen hányszor megesett már hogy megskalpoltak minket a véleményünkért.
Én azt nem írtam, hogy nem volt rend. Csak ő annyira törekedne a tökéletesség látszatára, hogy a gyerek mellett, is úgy képzelte, hogy majd olyan lesz a lakás, mint egy bemutatóterem. Mint ahol senki sem lakik. Minden nap főtt étel, szinte minden nap más, nem előző napi maradék. Tiszta ruha. Mert hát ugye ezek alap dolgok. És még mellé nekem 24 órában a gyerek. Neki meg a meló. Nem volt könnyű neki sem, és nekem sem. Csak amíg én úgy álltam a dolgokhoz, hogy nem bántanám meg semmivel, ő versenyt űzött belőle.
Persze, lehet rola beszelgetni. De ez csak tapogatozas a soteteben. Pl. En is voltam gyesen, igen. nagon lekoti a gyerek az emberrt, de attol meg siman rendet lehet tartani a lakasban.
Eleve nem kell minden nap nagytakaritani, csak magatok utan rendet rakni. az meg alap lenne. Most te jossz: miert nem tudtal rendet tartani?
Masik pl. irod, a ferjed latatol vakulasig dolgozott. Nem ivott, nem nozott, nem kocsmaba hordta el a penzet, a csaladjaert dolgozott, hogy szepen tudjatok elni. Ha csorok lettetek volna, lakas nelkul, alberletben, a ferjed meg henyelt volna munka nelyett, akkor meg az lett volna a baj, ugye?
Ha a szexualis eletedrol meg szt irod, hogy "eleinte meg elment" a tobbit mar nem is kell elkepzelni. Muszajbol, meg mar nem is, hat bem tudom, szerintem nem sok ferfi vagyik ilyen asszonyra. folytassam?
Az nem vártam, hogy kezdjétek el szapulni, csak reméltem mások rávilágítanak olyan dolgokra amik nekem nem tűnnek fel.
Ha neked nem tunt fel azt jelenti, hogy az neked nem okozott akkora problemat , hogy valtoztas rajta .Ezt hogy kepzeled megis ? Mindenki mas mas problemat lat a felvetesben es mindenki mas magoldasi utat valaszt/tana
ami nem biztos hogy a Te utad lenne . Te hogy oldanad meg ezt a problemat, ha mas meselne el Neked ugyanigy ?
Ezt objektíven senki nem fogja megítélni, még akkor sem, ha személyesen ismer Téged.
Én csak azon csodálkozom, hogy ezt hogy lehet így bírni 9 éve. Most tökmindegy, hogy Te mennyire objektíven ítéled meg, az a lényeg, hogy így érzed magad...
Elnézést kérek, hogy ha úgy érzed csúnyán válaszoltam. Nem annak szántam.
Az nem vártam, hogy kezdjétek el szapulni, csak reméltem mások rávilágítanak olyan dolgokra amik nekem nem tűnnek fel.
Bár ez sehogyan sem lehet objektív, mivel az ő szemszögéből sem ismeritek a történetet, és én sem tudom úgy leírni az érzéseimet, hogy az másoknak is ugyanúgy jöjjön le.
Nem gondolkodhatunk allandoan ugy hogy mi lett volna , ha maskent tenne/tette volna. Van egy alaphelyzet amire reagalni kell/kellene. El kell donteni mi lehet az adott helyzetben /mindent merlegelve / a legcelszerubb. Akkor szerinted mit kell/lene tenned egy ilyen helyzetben ?
Most igazat kell hogy adjak katicanak.
Mit varsz el tolunk? Ha most elkezdjuk a ferjedet szapulni, attol mi valtozik? Nem artana az o szemszogebol is ismerni a tortenetet, hogy objektivabb kepet alkothassunk.
Latod, kerdeztelek, neked van-e hibad, hogton ugrottal, csunyan valaszoltal. Szerintem a ferjeddel is ezert nem tudsz szot erteni.
Semmi onkritika nincs benned, mindet haritasz, minden a ferjed hibaja.
De attól, hogy a párom annak hiszi magát, még nem kellett volna állandóan aláznia.
Problema az ami vlaki problemakent erzekel
Jo . Mondjuk nem kellett volna eeeeees, most kezgjuk el a szamunkra ismeretlen parod fumigalni ? Azt aki itt sincs es el sem tudja mondani az O szemszogebol a mierteket ?
Szerinted akkor mit lenne celszeru neked tenni ,amivel a beke helyreallhatna ?
Valóban nem: Már az elsőt sem kellett volna szó nélkül hagynod. :-(
Képzeld el, tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok tökéletes. De attól, hogy a párom annak hiszi magát, még nem kellett volna állandóan aláznia.
Szerintem ilyen az, amikor egy tokkkkkeletes no osszehazasodik egy tokeletlen pasival.
Nekem nagyon nem szimpatikus ahogyan eloadod a sztorit.
Nekem az az elvem, hogy egy problema megoldasat mindig kezdjuk az onkritikaval.
Hosszasan taglaltad a ferjed hibait, de gondolom, te sem vagy tokeletes.
Johet az onkritika, neked min kellene valtoztatnod?
Ment tovább otthon minden ugyanúgy. Bár próbáltam összeszedni magam. Elkezdtem suliba járni (ha nem teszem be is diliztem volna.) Egy kicsit helyre rázódott az önbizalmam, ráadásul édesanyámnak mellrákja lett. Neki sincs könnyű élete, nem is volt soha. Ekkor döbbentem rá, hogy én nem ilyen életet akarok magamnak.
Nem tudom párom ennyire hülye, vagy csak az egója homályosítja a látását de teljesen megdöbbent, amikor szembesítettem azzal, hogy ez így nem fog tovább menni. Én már ekkorra elengedtem őt érzelmileg. Nálam már betelt a pohár. Persze amíg ő szidott engem, igyekeztem szó nélkül tűrni, hogy ne a gyerek előtt balhézzunk (így viszont azt látta, hogy az anyját alázzák), most már hogy vissza mertem szólni, nem hagytam magam, így állandóan veszekedtünk, és nála nem visszatartó erő, hogy ha hallja a szeretett fia. Már nem tudtam többé lefeküdni vele (bár próbálkoztam, de sírógörcs lett a vége), és ez igencsak megviselte az önérzetét. Az eddigi gyerek az első szemléletmód, átváltott jaj úgy fáj a lelkembe. Már nem kellett úgy körülugrálni a gyereket, hanem az ő lelkét kellett volna ápolni helyette. Ez a néhány hónap még rosszabb volt, mint az előző 6-7 év. Féltékenysége beteges lett. A diplomát is el kellett halasztanom, mert nem értette, hogy a szakdolgozathoz emberekkel is találkoznom kéne. Szerinte csak a szeretőmmel találkoznék. Sőt nem is dolgozni járok. Most már haza tud jönni hamarabb a melóból, de igazából nem lehet csinálni tőle semmit, mert az agyamra megy a nyávogásával. Mindenhol ott van, főként útban, a házimunkát sem lehet tőle végezni rendesen. Minden sokkal több időbe telik. Reggel is igyekszem minél később kelni, este pedig hamarabb lefeküdni, csak ne kelljen annyit vele lenni. Itt jön elő az, hogy nem ismertük egymást igazán, amikor összehoztunk egy gyereket. Nekünk sosem volt együtt eltöltendő szabadidőnk. Nem tudunk mit kezdeni egymással. Én magammal tudnék, de gyakorlatilag rajtam lóg, ha olvasni akarok, tanulni, bármi. Neki csak a meló van, meg a házimunka. Azon túl nem tudja mivel lefoglalni magát. Haverokkal találkozik a munkahelyén (kocsmánk van). Hobbija nincs. Illetve volt egy, az én alázásom. De arról kénytelen leszokni. Most játssza a normálisat, szerinte azzal hogy ennyit dolgozott értünk ő mindent megtett a boldogságunkért. (egy munkanélküli, alkoholistával rosszabbul is járhattam volna) Kutyából nem lesz szalonna, ennyit nem tud változni az ember, de tény hogy igyekszik (8 hónap veszekedés után). Engem nagyon zavar, hogy most ugyanazokat a dolgokért, amikkel eddig bántott, most dícsér. Nem értem akkor, eddig miért volt köcsög. És persze bánt is nagyon. Ígér fűt, fát. Igazából ő most lett szerelmes. De nem tudok neki megbocsátani, sem hinni. Vagy csak én vagyok túl kemény hozzá? Szerintetek?
Christy: Próbáltál valaha leülni vele, megbeszélni, hogy hogy érzed magad? Hogy tudja-e, hogy mennyire megbánt? Próbáltál kiállni magadért? Próbáltad valaha megfogalmazni az igényeidet (igen jogod van hozzá) akár magadnak, akár neki? Amikor nem tetszett neki, h nem volt elég rend, próbáltad neki leadni a gyereket egy hétvégére, h elmenj kicsit lazulni, és látni, hogy boldogul?
Mert így őrlődsz, ez nemcsak neked rossz, a gyerek is boldogtalan lesz tőle, max nem tudja még megfogalmazni, de az ő kis nyelvén tuti jelezni fog.
Most, hogy dolgozol, anyagilag (gyerektartással együtt) el tudnád tartani a gyereket egyedül? (Ha nem sikerül rendezni a kapcsolatotokat).
Rengeteg kérdésem lenne, de szerintem ezeket neked kellene feltenni. Nincs jó döntés, mérlegelni kell, hogy egy rossz házasság vagy egy válás fájdalma viseli meg jobban a gyereket (mert felelős vagy érte), és téged.
Tűrni és annyiba hagyni, elfojtani, eltitkolni - ennek meg mi értelme van? Másoknak éljük az életünket? Igen, nem magunkért élünk, hanem célokért, másokért - de nem egy látszatéletet, azért, hogy a külvilág azt higgye, mintacsalád vagyunk...
Szomorú.
De nem értem.
A nők ostobák. És pasifüggők.
Sajnálom.
Aki nem lép, sosem lesz jobb élete. (és ebben az esetben nincs kifogás, hogy nincs hovamennem, mert még egy anyaotthon is jobb)
. Ha hazaért késő este, akkor nem nekünk örült, hanem éreztem hogy ahogy megölel, a hátam mögött a lakást pásztázza,
Ez oroklott paranoia ?
Minden a valasztasnal dol el , /!/ es azt kovetoen minden dontes kerdese .
Bulvamedian hulyitetteknek kellenek masok tanacsai .
Ha nem megy ott a szakember.Kulonben meg ird le mit szeretnel annak mennyire vannak realis eselyei es uljatak le.
Szomorú.
Te mit szeretnél, hogy szeretnéd hogy hogy legyen?
( A férjed soha nem fog változni.Ha mégis, csak rosszabb irányban.)