Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sajnalom, h nem sikerult neki :( jo draga a potvizsga, nem semmi.
Pontosan erre gondoltam. A diplomások 22-24 évesen csak keresgélnek az állások között, mindenhol megkérik a tapasztalatot, ami persze a tanulás miatt nincs. Míg a szakmát tanuló és abban dolgozó, már 20 évesen a saját lábára is áll(hat) és nem is keres(het) rosszul.
Hát, mondasz valamit! Annyi diplomás van, hogy Dunát lehet vele rekeszteni, és a legtöbben nem is a szakmájukban dolgoznak. Az ismeretségi körömben a legjobban az asztalosok és a lakatosok élnek!
Van benne valami (hogy a rajzolásból nem lehet megélni), de én olyan pályára tereltem volna a gyereket, ami mindenképpen kreativitást igényel és használni tudja a rajztudását. Mint ahogy meg is találta, amit szeret.
Tény, hogy csak a tehetség nem elég az érvényesüléshez, vagy nagyon kiemelkedőnek kell lennie, vagy jó kapcsolatokkal kell rendelkezni, vagy jókor lenni jó helyen - összetett ez.
Nekem eddig nagy szerencsém volt, mert a gyerekek és a mi (szülők) véleményünk nagyjából megegyezett. Amit akartak azt mi is támogattuk, mert látjuk, hogy van értelme. Őszintén szólva nem tudom, mi lenne, ha valami bődületes marhasággal állna elő valamelyik...
Én sosem erőszakoltam és ezután sem fogom egyiket sem semmire, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen magukra vannak hagyva.
Van ismerősöm, aki nyolcadik után olyan suliba íratta a gyereket, ahova az nem is akart menni... aztán év elején közölték vele, hogy ha nem éri el a kívánt szintet, kiveszik. (mivan?)
Tesómat sem engedték anno abba a suliba, ahova vágyott, de évek múlva csakazértis jelentkezett és elvégezte.
Az tuti. Ezért nem is fogok pörögni túl korán a sulitémán.
Pont te írtad, hogy túl van misztifikálva. Ezzel teljesen egyetértek. Aki tanul egy gyengébb iskolában, az még meg tudja állni a helyét a nehezebb gimiben is. Amúgy meg ma már tök mindegy, minden 2. ember szerez diplomát. Lassan odajutunk, hogy egy jó szakma többet ér a diplomáknál.
Akkor legalább a ti gyereketek nyerhet ebből a tapasztalatból. Biztos nem fogjátok közgazdásznak küldeni akarata ellenére
Lehetett volna. Bár huszonévesen a legjobb ebbe belekezdeni. De nem tudta magát elég jól menedzselni. És sajna ez is a szülői elnyomás folyománya. Evvan.
Ezt nem értem. Miért nem lehet valaki későn tetováló?
Hát nem lett. Tetováló lett, de már túl későn kezdte, abba kellett hagynia.
De azóta már csak vitte valamire? Ha nem is a rajzolásban
A vizsga ára? Nem semmi! Bár nem vagyok tisztában az itteni árakkal, de gondolom, itt ennél sokkal olcsóbb!
Nekem is van egy ismerősöm, aki világéletében fodrász akart lenni. Okos, intelligens kislány volt egyébként. Az ő édesanyja azt mondta, hogy rendben, de előbb le kell érettségiznie. Megtette, aztán megszerezte a fodrász szakmát, és azóta is abban dolgozik, boldog és tehetséges. Szerintem ez például egy értelmes és logikus kompromisszum volt a szülők részéről. Engedték, hogy a gyerek az álmai után menjen, de megkövetelték, hogy az általuk elvárt minimumot is teljesítse. Biztos van olyan szülő, aki ezzel a gyerekkel is a jogi diploma megszerzéséig harcolt volna folyamatosan, vagy addig, amíg ki nem bukik onnan. Szerencsére nem így történt!
Ismerős. Férjemmel történt hasonló, csak ő nem jött ki belőle ilyen jól. Mindig tehetséges rajzoló volt, de persze nem mehetett olyan suliba, elektroműszerész szakközépbe kényszerítették. Persze 16 évesen ki is rúgták..annyi volt mindennek. 30 évesen érettségizett, a köcsög szülei ge*isége miatt semmire se vitte.
És rengeteg olyan ismerősöm van, aki az érettségi vagy szakmunkásképző után évekkel jött rá arra, hogy tanulni akar. Pár évet dolgozik, közben felnő, és sokkal nagyobb rálátása lesz arra, hogy valójában mit szeretne csinálni, mihez ért. És azok, akik már felnőttként mennek egyetemre, vagy tanfolyamokra, sokszor sokkal motiváltabbak, mint egy 20 éves. Pláne egy olyan 20 éves, akit akarata ellenére kényszerítettek egy iskolába. És ezek egyike sem volt különösebben jó tanuló. Valószínűleg nagyon utálták is a tanulást, egészen addig a pontig, amíg maguk rá nem jöttek arra, hogy mit tanulnának szívesen, és mit tudnának elérni a tanulás által.
Én sokszor gondolkodom azon, hogy milyen utat választottam volna, ha érettségi után néhány évet dolgozom, és közben döntöm el, hogy mi akarok lenni. Szinte biztos vagyok benne, hogy egész máshogy alakult volna az életem. De sajnos mindig túl határozott voltam, és hamar döntöttem
Drága hagyomány, 300euro.
Ó, hát ez gyors volt. Sajnálom.
De hát, a családi hagyományok fontosak
Van olyan, hogy rosszul dönt. Ahogy trivial is írta, mindig meg van a lehetőség a változtatásra. Manapság amúgy sincs nagy jelentősége, hogy egy gyerek 18 vagy 20 évesen érettségizik, vagy 22 vagy 26 évesen végzi el az egyetemet. Sok minden kitolódott. Csak azért szerintem nem érdemes nagy kényszereket alkalmazni, hogy el ne veszítsünk néhány évet.
Persze, ha a gyerekem kitalálná, hogy egy nagyon rossz hírű szakmunkásképzőt választ, akkor kicsit kétségbe esnék. Nem a szakmunkás miatt, hanem a gyerekanyag miatt.De erőnek erejével nem tiltanám meg neki. Csak bíznék abban, hogy erre időközben ő is rájön, és más utat választ.
Hát nem szakadt meg a hagyomány :((
Na igen, mikor szabad eroltetni valamit. Jo kerdes.
Ha mar evek ota van egy hobbija, amit szeret, amihez tehetsege van, akkor en biztosan nem terelnem mas iranyba, hanem igyekeznek megtenni mindent, hogy ezt a hivatast uzhesse majd. Persze ez nem zarja ki azt, hogy nem mutatnek meg neki sok mas lehetoseget is. De ha csak fellangolas az uj hobbi, akkor nagyon sokat beszelgetnek vele, hogy az egyebkent jo feju gyerek ne egy sokkal gyengebb kepzesben vegyen reszt, mint amire meg lenne a kepessege.
Nekem is volt ismeros, aki eszmeletlen jol razjolt, minden tanar valami muveszeti iskolat javasolt neki. O fodrasz akart lenni. Az lett, ma is abban dolgozik. Mar 25 eve :) neki nem jott volna be a muveszeti, barmennyire is tehetseges volt benne.
Egy zsakkal a fiadnak. Torje meg a hagyomanyt :)
A tesóm egyik osztálytársa teljesen humán beállítottságú, nagyon jól rajzoló gyerek volt. A szülei azonban úgy gondolták, hogy a rajzolásból nem lehet megélni, legyen közgazdász. Ennek megfelelő sulikba is kényszerítették, nagynehezen el is végezte, mert nem volt buta, csak nem az érdekelte.
Soha 1 pillanatot sem dolgozott a szakmájában, dolgozott helyette bábszínházban díszletkészítőként, nyert egy csomó logo-pályázatot, most egy rajzfilmstúdióban dolgozik. Ő nem köszönte meg a szüleinek.
Hát ez az, ez nagyon nehéz. Hagyjam rá a gyerekre, mert ő akarja, vagy ne? Kinek lesz igaza? Majd az élet megadja rá a választ - de nem lesz akkor késő? Nálunk is előjönnek ezek a kérdések.
Nekem nem volt ilyenben részem, de azt mondom, ha a gyerekem olyat szeretett volna, ami nagyon nem jó, akkor a sarkamra állok és nem engedek. Hallottam már arról, hogy a gyerek később megköszönte, hogy a szülők azt csinálták amit, mert kiderült, hogy tényleg nekik volt igazuk.
Saját gyerekeim: mivel jó eszűek, jó iskolában tanulnak, erre is vágytak. Az már más kérdés, hogy amik akarnak lenni, sajnos egyik sem az a hivatás, ami sokat fizet, de ha jó szakemberek lesznek, lesz rá esélyük, hogy boldoguljanak, ráadásul azt fogják csinálni, amit imádnak, és ez nagy dolog. Az emberek nagyon nagy része utálja a munkáját, vagy legalábbis nem szereti, hogy ne legyek ennyire szélsőséges, és ez nyomot hagy mindenen.
Nálunk évtizedes családi hagyomány szakadna meg, ha elsőre sikerülne, de én nyitott vagyok az újra:))
Akkor hajrá. Anyukám pici lányának elsőre sikerült anno, bár sok-sok jóindulat kellett hozzá. Remélem, a pici fiad kompetensebb:-)
az mar masik bekezdes volt ;) es pont arra vonatkozott, hogy ha belekenyszeritik csak a gyereket akkor...
Az én pici fiam fél 9-kor vizsgázik vezetésből :))
Az anyuci apuci pici fia lánya momentumot nem értettem benne :-)