Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megölte a lelkemet?
Torolt_felhasznalo_476214
Létrehozva: 2014. október 1. 08:49
Sziasztok!
Elöljáróban csak annyit, hogy pár éve sokat jártam a megcsalt feleségek topikjaiba.
Azóta elváltam, és most egy másik kapcsolatban élek.
A férjem akkor egy nálánál 20 évvel fiatalabb nővel járt, ami nagyon kiborított annak ellenére, hogy az volt az akkori elvem vele kapcsoaltban, hogy menjen, csak ne tudjam meg.
Na persze ez így utólag nézve biztos nem volt a megfelelő hozzáállás a házassághoz, vagy mégis?
Mi a véleményetek erről?
Aztán amikor beleszerelmesedett ebbe a lányba, az tartott 2 évig. Na, ez nekem szörnyű időszak volt! 2 éven kerezstül csak aludni meg fürödni járt haza, napi 3 órát! A többit a munkahelyén, és a csajjal töltötte! Küldtem, de nem ment el.
Aztán végül vége lett, de én továbbra sem tudtam visszanyerni a bizalmamat iránta. :( Sokáig nem hittem el, hogy már tényleg nincs köztük semmi, és a bocsánatkérésére, vagy legalább annak a beismerésére, hogy engem ezzel mennyire megbántott is hiába vártam.
5 év után aztán már nem reménykedtem többé.
Összepakoltam, és elköltöztem otthonról egy jobb élet reményében.
Megismerkedtem valakivel, és most vele élek.
A közös lakást eladtuk, a banki tartozást kifizettük, nekem maradt egy albérleti kaucióra való belőle.
Ő most egy másik huszévvel fiatalabbal van.
Nekem egy korombeli társam van.
És itt jön a problémám lényege: Nem tudok megbízni benne!!
Igaz, nem hibátlan, mint ahogy a negyvenes férfiak általában. Ő speciel számítógépfüggő.
Mi is ott ismerkedtünk meg, akkor még simogatta az egómat, hogy milyen sok időt tölt ott velem. Hát ma is, de talán mással is.
Nem tudom biztosan, mert el nem jár, csak néha, 4-5 havonta egyszer egyszer. És néha elég érdekes szituba keveredik, ez keltett bennem gyanút!
Vannak gyerekei is az előző kapcsolatából, onnan jött hozzám, de őket is ritkán, negyed, fél évente látogatja. Telefonon, talán a gépen is tartják a kapcsolatot.
Viszont a gyerekeit nem ismerem, soha nem beszéltem velük, mert állítólag nem kíváncsiak rám. És senkit nem ismerek a múltjából.
És sajnos azt sem érzem, mint az exemmel, hogy mi ketten tényleg teljesen összetartozunk.
Mert ezek a titkok köztünk vannak.
Ráadásul most derült ki, hogy nem kevés adóssága van, most kezdték levonni tőle!
Emellett viszont velem nagyon rendes, este elémjön a munkahelyemre, segít a háztartásban, stb.
Megbántam már, hogy nem voltam türelmesebb az exemmel, hisz mikor eljöttem, már mindien megbánt, bocsánatot kért, szóval akkor már megkaptam tőle, amit 5 éven át vártam, de akkorra már mehetnékem lett! :(
Most meg már látom, hogy őrá számíthattam. Most albérletben lakunk, és nem érzem biztosnak az életemet.
Erről szeretnék beszélgetni hasonló helyzetűekkel.
Bocsi, amiért ilyen hosszú voltam!
Szerintem ezt gondold újra! Az a problémád, hogy a jelenlegi párod nem vont bele téged is az adósságaiba, illetve, hogy van valakid, aki lehetővé teszi, hogy ne kelljen tök egyedül fizetned magadnak egy albérletet? És még szeret is?
És ezért most visszasírod a volt férjedet, aki éveken át megcsalt, de végül bocsánatot kért annak reményében, hogy nem veszíti el a háztartási alkalmazottját?
Szerinted benne jobban bízhattál, mert olyan szinten biztonságban éltetek a "saját lakásotokban", hogy végül egy kaucióra elegendő jutott neked a nagy vagyonból?
Szerintem próbálj megbarátkozni a gondolattal, hogy az élet nem biztonságos. Ez van. És arra gyúrjál, hogy saját magadra számíthass! (Tudom, hogy nem könnyű, én is küzdök vele.)
Na meg persze a rizikót is bevállalhatnád, hogy ha nem megfelelő a pasi, vagy ha rosszul reagálja le, akkor egyedül maradsz.
Pontosan így van.
Egy bizonyos fokú érettséget kíván, hogy az egyik slamasztikából ne ugorjon a másikba.
Ha ő ilyen bizonytalan típus, a jó Isten sem menti meg saját magától.
Jó példa ez, hogy az évekkel korábbi pasija még mindig asztali téma.Ezért aztán úgy gondolom, hogy javulás soha nem lesz nála.
Mert nem is kell meginnia a levét!! Pont ez a lényeg nem? Egyáltalán ki mond olyat, hogy "Szia szerelmem, figyi, az előző kapcsolatomból adódóan most jól megszívod velem, oké? Rendben?"
Ez nem ugyanaz mintha az érzéseidről beszélnél vele. Márpedig arról kéne, és az se bűn, ha az előző kapcsolatodat is felhozod, hiszen a múlt nyomaszt téged, és elvileg azért szeret ami vagy, márpedig hozzád a múltad is tartozik! Kíváncsi lennék, ez mennyire egy őszinte és nyílt kapcsolat. Ha tovább bizalmatlankodsz, és nem tudtok egy ilyen problémát megbeszélni egymással, majd megérzi és megcsal/elhagy.
Annak alapjan amit leirtal a pasi hazudik az anyagiakban IS es szerintem ha fizikalisan nem is csal meg tuti hogy egy csomo ilyen noje van mint te a neten.
amelyik kapcsolat ennyi hazugsaggal van mergezve az nem er egy bogre kavet se.
ugy latszik te nem birsz egyedul elni, kapcsolatfuggo vagy tipikusan a barkivel csak ne egyedul eset.
probalj felnoni es a kovetkezo kapcsolatodban (ha lesz) az elso hazugsagnal lepni tovabb.
A szambol vetted ki a szot. ehhez nincs mit hozzatenni.
ez a pasi ugyanolyan saros mint az elozo volt.
Csöbörből vödörbe estél.
Nincs mit beszélni erről.Ha neked ez a kapcsolat így jó, maradj benne.
Ha nem jó, akkor változtass.
Nem tudom, mit mondjak neki. Mégsem mondhatok olyat, hogy az előző kapcsolatomban történteknek neki kell meginnia a levét. Valahogy a lelkemben kellene rendet tenni, csak azt nem tudom, hogyan!
Pedig érthető, a tapasztalataid miatt került elő most ez a probléma.
Beszélhetnél a jelenlegi pároddal az érzéseidről, ez egy jó, tisztelettel teli kapcsolatban alap.
Annyira ismerős ez az érzés, akkor éreztem így, mikor az exemnek volt a nője. Előtte soha nem volt ilyen érzésem az exxel kapcsolatban sem, pedig ott is voltak, lehettek volna félreérthető jelek, de nem voltam rá féltékeny!
Nem értem magam, hogy most miért vannak bennem ezek az érzések? Vajon miért nem tudom tolerálni, hogy a páromnak is lehet netes magánélete?
Azt nem akarom, hogy kutakodjak, vagy megkérjem mutassa meg, kikkel levelezik, mert azzal mindent tönkretennék. Viszont ez sem jó, ha magamban rágódok!
A lelkedet biztos nem ölte meg,hiszen megfogalmazódott benned a kérdés.
Talán a lelkesedésedet, egy kicsit. Nincs más hátra, mint idő. A kezdeti bizalmatlanság jó is lehet, kérdés, hogy mennyire társul hozzá az a képesség amivel fel tudod mérni a helyzetet és ha nem-működőnek érzed, ki tudsz e belőle lépni... (bűntudat és önsanyargatás nélkül)