Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghíztál nem vonzódom ..
Létrehozva: 2014. szeptember 28. 13:16
Sziasztok!
Lassan 10 éve párkapcsolatban élek, de nem felhőtlen minden, mint bármelyik párkapcsolatban. Sajnos a kapcsoltunk alatt felszedtem 15 kg és ezért a párom nem vonzódik hozzám :( Én ezt nőként nehezen értek meg, mert nálam a vonzódás a szeretet jele és ezért én ezt úgy élem meg, hogy már nem szeret. Ha valakit igazán szeretünk akkor ezt tényleg akadály lehet?
köszönöm a hozzászólásokat!!
Valakinek biztosan akadály....
Persze.
De a férjről egy szót sem szóltam. :-)
Te is voltál túlsúlyos - meg én is, ahogy írtam korábban. Igaz, hogy tettem is érte, hogy változzak, de ettől függetlenül nagyon rosszul esett volna, ha a férjem azt vágta volna a fejemhez, hogy ronda vagyok, már nem kíván és hasonlók... Még ha igaz is lett volna.
A topikindító férje nem épp a kedvességéről, figyelmességéről híres, ezt nem így kell elintézni.
Elmeséltem a férjemnek, hogy van egy ilyen topik. Az első reakciója az volt, hogy akkor más nőhöz vonzódik a férfi, ha lefogysz se lesz jobb, mert ebben a kapcsolatban nagyobb bajok vannak.
Egyébként a 20 éves házasságunk alatt én is felszedtem jópár kilot, (többet, mint te), bár az is igaz, hogy én az elején extra sovány voltam, a BMI-m még így is normális. Mégse merült fel soha ilyen gondolat nála.
Olvasgattam ezt a topikot, és többször volt hozzászólás-ingerem:-)
Én vállalom, hogy súlyos elhízás (nem tudom, a 15 kiló az-e, ez függ az alkattól, kiinduló súlytól, de inkább 20-25 az) nekem is elvenné a kedvem. Nekem mindig fontos volt a külső - nem a legfontosabb, de fontos. És ez nem múlik el a korral, csak enyhül. Persze, nem azt jelenti, hogy az öregedéssel járó változásokat ne fogadnám el, hisz én is öregszem. Inkább azt, hogy a lehető legjobbat kihozni magunkból.
Az elhízás valamennyire elpunnyadást, önmagunk elengedését jelzi (kivételes esetektől eltekintve). Voltam én is túlsúlyos, megvolt mindig a maga (lelki) oka. Nem tetszettem én sem magamnak, külsőre sem és belsőre sem.
ott is pontosan annyira és azért cserélgetik az emberek a párjaikat, mint máshol
sőt onnan indult ki a feminizmus térnyerésével, a fogamzásgátló pirula piacra dobásával, európa konzervatívabb volt
unalmas ha felnőtt embereknél az jön elő, neki segítség kell
BAROMI jó lehet olyannal élni, akinek annyi ereje sincs, hogy a súlyát magától, MAGÁÉRT karbantartsa
én is lehetnék 20 kilóval is több, ha esténként bezabáltam volna a csirkepörköltet nokedlivel és 2 sört még utána
így van a külvilágnak semmi köze senki súlyához, bajához
tehát kussoljanak róla, ne mások nyakába zúdítsák
csak ahhoz megfelelő intelligenciával kellene rendelkezni
nem bunkó a környezet (ez nem tudom hogy jött), csak nem érdekli őket, hogy ebből mennyi bajuk lehet és ezt nehéz látni
majd lesz valami alapon működnek, de panaszkodni azt tudnak...
egyrészt nem vagyok az öreged, másrészt az, hogy neked az ilyen mondatok mit
sugallnak, azt nem tudom irányítani és nem is akarom
másnak mást sugallnak és nem veszik rögtön támadásnak, mert nem is volt az
és de: baromira szeretném megérteni, hogy ez miért van, bocs, de én már csak ilyen kis kiváncsi vagyok
köszönöm, tisztában vagyok a diabeteses diétával, akár egyes típusú akár kettes típusú cukorbetegségről van szó, ahogy az IR diétát is igencsak jól ismerem (szakma+magánélet)
Ez mar nem igaz. Az amariakaik zome mar nem kover.Nagy akcio indult es gyozott a jozan esz. Gyere el, nezz szet.
Hat persze, apai nagyneneim maguk voltak a piszkafak, barmennyit is ettek, anyam meg a hizos fajtabol valo.
Na, erről nem is beszélve! Korábban a napi kajaigényem egyszeri, max kétszeri étkezés, akkor, amikor éhes voltam. Ez többnyire délután-este felé volt. Most ötször kell ennem és ha este az inzulin után 7 alatt van a cukorszintem, akkor pótvacsorázni. ami nem jelent háromfogásos vacsorát, de kifejezetten szénhidrátbevitelt igen.
Az igazság az, hogy az átlagember annyit tud a diabetesről, hogy napi két zsömle és cukor nuku. Hát azért ettől jóval többről szól...
Tudod, amcsi jutott rólad eszembe a témával kapcsolatban.
Ott zömmel túlsúlyosak az emberek.
Mindenki párt cserél miatta?
Úgy tudom, nem az a gyakorlat...
Ha valaki szeret valakit, akkor közösen megoldják.
Ha csak kívül állóként kritizál, de nincs semmi aktív ötlete kedvesen rá, hát abban a kapcsolatban nem fog nagyon fogyni egy nő sem, mert nem boldog igazán.
Szerintem sok nem kívánt kiló mögött a magányosság van, még ha párban él is.
Ne gyere avval, hogy egyedül ész, és 30 éve ugyanaz a méreted, mert ez is más, önként, dalolva vagy magányosan elégedett a sorsoddal.( vagy genetikailag vagy szikár fajta, és egyszerűen szerencséd van)
Igen, az ilyen típusnak hasonszőrűvel kellene élnie, ha már nem akar szólóban maradni.
A monogámok meg akkor lennének szerencsések, ha monogámra akadnának.
Valahogyan ez ma már annyira ritka lett, hogy talán nincs is.
Csak a látszat.
Úgy öregem, hogy nem vagyunk egyformák. És azért mert rólad leolvadnak a kilók, másról nem. Arról nem beszélve, hogy a diabeteses betegnek meg kell ennie az előírt mennyiségű szénhidrátot főleg inzulin kezelés mellett. Csak éppen nem gyors felszívódásúakat.
(Imádom a "soha nem értettem..." kezdetű mondatokat. Mert azt sugallják, hogy eleve abban kételkedik a kimondója, amit állítólag nem ért.)
napi 6x eszek, mert KELL, csak nem mindegy, hogy mit
akit én ismerek cukorbeteg, finoman szólva nem törődik vele, de naponta nyűg, hogy a cukorbetegsége miatt nem tud lefogyni (a rengeteg tésztától és sütitől nekem sem menne, amikor megkapta az inzulin pumpáját előre örült, hogy így akkor eszik majd amit csak akar, amikor kedve szottyan rá, mert a gép teszi a dolgát!!!
a többiekről nem is mondok semmit
)
miért ne hinném el?
mindenkire máshogy hatnak a gyógyszerek, csak valamit lehet kézben tartani, valamit nem (és akkor jön a leállítás)
azt írta, hogy a terhessége előtt KEZDŐDÖTT a hízása, szó nem volt arról, hogy azóta egy deka sem ment rá fel
az ha a párja nem segít a céljai elérésében csak kritizál, az nagyon nagy gond, ez abszolút így van
már leírtam a saját sztorimat, nem ismétlem önmagamat, csak a mi történetünkben van egy nagy különbség: én támogattam a páromat mindenben, úgy ahogy neki arra szüksége volt és nem, nem kívántam akkora súlyfelesleggel
ennyi kalória egy napra iszonyat kevés, a szervezeted küzd ellene ezerrel, lehet, hogy már csak emiatt sem fogysz
én "csak" CH-ot számolok, a kalória számolgatáshoz nagyon nem értek
DE! sehol sem jelentettem ki kategorikusan, hogy a csoki elhagyástól mindenki lefogy
Azért a világ változik -szerencsére.
Nem "végül" lett a gyerek mert tervezett volt és én a legkevésbé sajnálom, hogy ő lett, sőt... Szereti a fiát, csak én nem szeretem már apukát azok miatt, ahogy sokszor velem viselkedett. Hát így alakult.
Azért mégiscsak jó sokáig tartotta magát az a szokás, hogy szüléshez férfiember nem mehetett be, nők viszont igen, még a kisebb lányok is, had lássák és tanulják, hogy kell segíteni.
Én sem akartam sosem, hogy az emberem ott legyen bent, pedig mentős volt, segédkezett épp elég szülésnél.
JájjjAnyám..
..sajnálom, hogy egy ilyen gennyes alakkal hozott össze a sors. És, hogy végül gyerek lett belőle. Gondolom az utód se érdekli túlzottan.
"Rendesen" nem éltünk együtt, csak minden nap együtt voltunk, többnyire nála - mindenem volt ott, de hivatalosan nem voltam odaköltözve. Volt saját albérletem. Aztán albérletet fel kellett mondani, ház még nem volt kész, mentem Anyuhoz. Nem is házasodtunk össze, így utólag azt mondom, legalább válni nem kellett... Rá is nyomta a bélyegét a babavárás, a nem-házasodás a kapcsolatunkra.
Hát ez tényleg gáz, hogy nem akart veled lakni. Akkor nem is éltetek együtt a baba születése előtt és úgy házasodtatok össze?
Nálunk előtte is voltak cifra dolgok:) Pl én terhesen Anyumnál laktam, házunk még nem volt kész, apuka meg nem nagyon javasolgatta, hogy hú de jó lenne ha hozzá költöznék:) Elég sokatmondó. Mindegy, elmúlt.
Nem vagyunk egyformák, na:) Én a szenvedést nem akartam, hogy lássa. Mondjuk Anyu se jó hogy látta, de ő nő és két gyereket a világra hozott. Végül császár lett, ahová ő se jöhetett be, így csak a 2,5 órás vajúdás alatt fogta a kezemet. Meg én állva az ő vállát. És jó volt hogy ott volt. Apuka meg a folyosón, illetve láncdohányzás a kórház udvarán.
Na ebben kivételesen egyetértünk
Én sem vittem volna be anyumat, előtte sokkal inkább zavarban lettem volna, mint a férjem előtt. Elvégre együtt csináltuk a kölköt, az a minimum, hogy ott van és fogja a kezem, ha már csak nekem kell megszenvednem érte. Persze csak elvi síkon beszélek, mert a "szülésem" a műtőben zajlott. De azért utána is voltak cifra dolgok, amiknél a férjem jelen volt, és nagyon kiakadtam volna, ha ki akarta volna magát menteni onnan.
Én mondjuk anyum előtt szégyelltem volna magam.
Ez valahogy olyan esemény ami a nőre és a férfire tartozik -szerintem.
Én legalábbis azt mondtam a zuramnak, hogy ha nem jön be, én aztán ki nem pottyantom azt a kis szarost.
Akkor benn marad.
De végülis legyőzte az összes fóbiáját és bejött velem, fejemnél maradt és nagy volt öröm meg bódottá'!
Ja és az előző hozzászólásom végét nem TI problémájára értettem. Illetve igen azt is realizáltam, hogy Ti-nél nem a TV előtt mogyoróvajat zabálás a probléma :-)
Szerintem nem olvastad el az összes hozzászlásomat. Leírtam, hogy nem tudunk minden részletet (akkor még nem tudtunk szinte semmit) és várjuk őket, addig csak minden feltételezés. Leírtam, talán többször is, hogy azért mertem a témát megközelíteni egy másik szemszögből (esetleg TI is hibás), mert előttem jó páran már megközelítették egyből (szemét férj) és feleslegesnek találtam egy vélemény oldalon maradni.
Azt is többször hozzá tettem, hogy nem csak a plussz súllyal van baj ilyenkor, hanem azzal is, hogy ez együtt jár egy életmódváltással is bizonyos kg felett és van akinek ez része a kiábrándító. Teljesen más, ha valaki nem tehet róla és úgy hízik, mintha direkt otthon lustul és zabál, mikor régen nem volt ilyen. Ha a párom felszedne 30 kg-t pl, nem a 30 kg zavarna önmagában, hanem az hogy nyilván megváltozott az életünk, megváltozott a párom, pl azaz lőttek a hétvégi kirándulásoknak, közös salátázásoknak, stb. Ha ez egy baleset miatt változik, vagy valami olyan miatt amiről nem tehet, nyilván nem zavar, nyilván tudok élni kirándulások nélkül is ha kell...
Sztem se jó ötlet kukkolni. Hapsi meg valszeg nem tudta, milyen hatással lesz rá meg az asszonyhoz való szexuális viszonyára ez az élmény.
Szerintem meg simán elképzelhető, ismerem a nőt, akinek így ment tönkre a házassága. Férfi se tudhatja előre, mit hoz ki belőle ez a helyzet. Én nem is akartam volna, hogy bent legyen apuka, anyummal szültem, ne lássa hogy szenvedek egyrészt, másrészt sztem ez nem ffinak való látvány pláne premier plan szó sem lehet róla. De gyerekem apja olyan szintű kórházfóbiával küzd, hogy már a fertőtlenítőszagtól elájul, nem lett volna idő velem foglalkozni mert apuka ájuldoz feszt...
Ahogy mondod, meglatsz 10 not, es te mind a 10-et elobb utobb megkapod.
Nem vagy te egy kicsit nagyon bekepzelt? 
Nekem ne mondd, hogy teneked soha egyetlen egy no sem mondott NEM!-et. 
Vagy mondd, de ugysem hiszem el, Mr. tokeletes. !!! 
En is ezen csodalkoztam. De ahogy mondod, genetika. Vannak tenyleg dagadt cukorbetegek, meg vannak sovanyabbak is, mint a piszkafa. Azert is nem tud pl lefogyni, mint beszeltem is az egyikkel, mert neki rendszeresen kell ennie!!!!
Igen, ufo.
Mas meg, mint en is, a hormontol pufo. 
Sot, hogy tovabb menjek, engem a hormon, ha tovabb szedem, megol. Idejeben abba kellett hagynom, es mindorokre. 
Par pelda, a szemoldokom alatt szetpukkantak a hajszalerek az iszonyatos, allando fejfajas miatti oriasi nyomastol. Kis apro verpottyok mutattak. A hajam is el kezdett kifakulni, elvekonyodni. Ha nem hissed, vegezz tudomayos kutatast e celbol. Vagy keresd fel az akkori korzeti orvosomat, nogyogyaszomat. 
Ezek amolyan urban legend mesék, kamu az egész. Ha egy pasi nem akarja a csaját szülés közben látni, akkor vagy be se megy, vagy marad tisztes távolságban a "premierplántól"
Ugyanmár!! Megundorodik az asszonytól....persze..
A szülésznővel (vagy dokival) meg általában mindenfélét meg lehet a szülés előtt beszélni: férjem például kérte, hogy neki ne nyújtsák a köldökzsinórt, mert ő azt biztos nem akarja elvágni. Én meg előre jeleztem, hogy mázgásan nem kérem a gyereket, előbb mosdassák meg, utána megfogom.
És minden eszerint ment a szülőszobában is.
Az a pasi, aki megmondja egy nonek, hogy csak egy dugasra kellesz, az nem oszinte, hanem ringyo. Aki meg belemegy, az slot.
Ganaj.
De ha bent is van szülésnél (én mondjuk elvártam volna a férjemtől, ha nem császár lett volna), miért kell direktben oda nézni, ha már ennyire finnyás? Álljon a felesége feje mellett, fogja a kezét, és onnan nem láthat semmi olyat, amitől ennyire kiborul. Ez tényleg nem jut eszébe másoknak?
jut eszembe a te ferjed pont ugy nez ki mint regen amikor megismerted 10 eve?
en soha nem engedtem volna hogy bent legyen a ferjem a szulesnel es ma sem engednem.