Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kettesben?
Létrehozva: 2014. szeptember 24. 18:16
Ti eljuttok kettesben valahová a férjetekkel/párotokkal? Olyanokat kérdeznék, akiknek 10 év alatti gyerekük/gyerekeik van/nak.
Ha igen hogy csináljátok? Mennyi idő az annyi? A gyereket/ket addig kire bízzátok?
Egyáltalán ez utópia? ha van két dolgozó szülő, akkor néha mondjuk egy évben legalább egyszer jusson egy hétvége kettesben?
Tudom miről beszélsz, szerintem a gyermekkor jellemzően ilyen.:) Sőt az a jó,ha ilyenek! Nevezhetjük fáradságnak,de ez jó fáradtság. Nincs is annál jobb,amikor megtaníthatsz valamit (vagy 100valamit) egy csöppségnek. Aki pedig ezt nem így éli meg,arra valóban nem tanácsos gyereket bízni. Remélem sikerül olyat találnotok,aki szívesen segít (vagy mint írtam, szívesen és pénzért) és mehettek kettesben kikapcsolódni!:)
ok, te teljesen máshogy fogod fel. remek. Attól még nálunk konkrétan közli a nagymama pl, hogy fárasztóak, és teher. Mondjuk nem is kérjük, mert ha jön magától örülünk, ha nem jön , nem jön.
Amúgy meg ha két eleven, érdeklődő gyerekről van szó, az biza fárasztó. Hiába nem rosszak, hiába jólneveltek. hiába udvariasak.., de akkor is extra a mozgásigényük pl. Kérik hogy mehessenek futni, bicajozni, labdázni, hintázni, ugrálni. Illetve bármit meglátnak, egyből kérdeznek, gondolkodnak, hogy akkor ez olyan mint ott, vagy aarra jó hogy? vagy akkor az a pók mennyiben más mint a másik amit tegnap láttak a sarokban. vagy egyáltalán hú, ugye abból a felhőből esni fog az eső, mert multkor iylenből az lett... szóval ezt képzeld el két gyerektől , ha új helyen vannak, akkor millió kérdéssel, összefüggéssel, stb. Tökmindegy én minek fogom fel, látni az emebrek fején, de azért akikkel jóban vagyunk simán mondják is, hogy ez biza fárasztó. Lenyűgöző, hogy minden tudást beépítenek pl, de fárasztó folyamatosan észnél lenni, és válaszolgatni , vagy menni menni...
Sokszor érzem azt a szülőkön, illetve mindig, amikor megkérnek felvigyázásra, hogy úgy érzik valamiféle terhet rónak. Én meg teljesen másképp fogom fel. Mondjuk úgy,hogy az a hetem fénypontja, amikor ilyen teendőm akad.:)
Magadból indulsz ki. Én is ezt tettem. Én bárkinek a gyereke(i)re szeretettel és örömmel vigyázom,akit ismerek. Elég hozzá szomszédi viszony, még csak baráti sem kell.
:) ez nagyon aranyos!
Amúgy nekünk is ez van, hogy együtt mennek, de legfőképp ezért, mert annyira hamar összenőttek (nincs meg köztük a 2 év se teljesen)
Szóval ottalvósba nyilván akkor fognak menni, ha már a kicsi is mehet. Ez meg iskoláskorban jön el leghamarabb.
Ha még lepasszolásnak is minősülne (de ki minősíti annak?), akkor sincs senkinek köze hozzá, csak nektek a férjeddel. :-)
Háááát, ha nagyon akarnak menni valahova, akkor mehetnek, csak én magam nem küldöm őket. :-)
A két nagy elment nyáron 5 napra Visegrádra sátortáborozni. A kicsi végig ki volt akadva, és folyamatosan haza akarta hozni őket. Mikor felvittük őket, boldogan szaladgált a kicsi is, míg a sátrukat építettük. Akkor csavarodott el a kis arca, amikor mondtam neki, hogy búcsúzzon el a nagyoktól. Zokogott, könyörgött, hogy maradjunk itt. Mondtam, hogy ide csak nagycsoportosok és iskolások jöhetnek. Akkor meg könyrögött, hogy várjuk még őket az autóban. :-)Kérdeztem, hogy itt üljünk 5 napig??? ZOkogott, hogy IGEEEEN. Aztán még próbálkozott, hogy akkor az út szélén álljunk meg és ott várjuk meg őket...Szóval nálunk külön-külön nem szívesen mozognak. :-) Vagy 3-at kap valaki, vagy egyet sem...
Én azt hiszem jóval többet látom a gyerekeket mint az átlag. Révén itthoni a munkám, Eleve én viszem őket reggel, a nagyobbat én is hozom délben. Van azért együtt időnk hétközben is. Meg mivel nincs nagymama igazából azt az időt is vonjátok le...
Illetve tegnap előkerült a nagyink, de csak hogy bejelentse, hogy most miért nem, és aztán megint elutazik. Szóval fene tudja mikor tör ki rajta megint a nagyiskodás. Ugye sose tudjuk előre.
Szóval azért hogy évente egyszer egy hétvégére lelépjünk nem gondolom olyan komoly dolgonak hogy lepasszolsnak minősülne.
Amúgy a közös programok tök jók. azokat én is imádom:) De ezek nem pótolják a kettesbent a férjjel.
Évi,ezt én is így gondolom,érzem...hogy olyan jó velük lenni a rohanós hétközbeni napok után...DE ettől függetlenül nekem most hétvégén a tesóméknál aludt a nagyobbikom ( ugyanannyi idős ott is az uncsitesó) mert nagyon nagyon akart menni a lányom...úgyhogy ment..
Nálunk van egy két barát akik még fel is ajánlották, de pontosan tudom,h ogy nagyon kevés az idejük. És nekem nincs képem a szabadidejüket elvenni,h ogy én kikapcsolódjak, az ő extra munkájuk árán.
Pont olyan stílusban válaszoltam amilyenben beírt akinek válaszoltam ;) Tudod amilyen a fogadjisten ...
Vannak rokonok, messze. Barátok pedig egyszerűen sokat dolgoznak. (vagy van saját gyerek nagymamával.. ) a kevés szabadidejüket, ami éppencsak jut nekik, nem fordítanám gyerekvigyázásra. Bébisitteket kedves édesanyám elüldözte, mi meg hittünk neki, hogy nagyi lesz.. most építjük vissza.
Egyszerűen kíváncsi voltam ki hogy oldja meg. De itt is, mint mindenhol, ahogy látom az tud kikapcsolódni ahol vannak nagymamák. Nem távolabbi rokonok, nem barátok, nagymamák.
Igen tudom, hogy ez az így járás tipikus esete, de azért néha kitör belőlem, hogy de jó is lenne kettesben egy hétvégét valahol. Persze így évente egyszer arra jutok, hogy majd lesz később. Most nekünk nem ennek van az ideje.
Ésszel tudom hogy ez van, de attól még agyalhatok rajta, hátha valakinek már sikerült hasonló helyzetet megoldania. Bár eddig még csak nem is találkoztam ilyen helyzettel, nemhogy megoldással.
Nekem pl. eszembe nem jutna barátokra testálni a gyerekeket. Akinek van saját, arra azért nem, mert pont annyi van neki, ahánnyal szívesen "elbánik", akinek nincs, arra azért nem, mert lehet, hogy púpnak a hátára bármilyen gyerek, vagy épp szeretne és mégsincs sajátja. Lehet, hogy túl tapintatos vagyok. Bár ebben az is benne van, hogy nekem is pont elég a 3 gyerekem (se sok, se kevés), kicsit sem szeretném megkapni kölcsönbe másét.
Tesóm nincs.
Hát az szívás. :-)
Sőt, mostanában péntekenként a férjem is home-officezik, ahogy én.
Kinek, mikor érik meg rá a gyerek, másik meg, hogy épp mikor jön szembe egy olyan tábor, amibe a gyerek beleszeret. Nagyfiam (most 2-os) tündéri tanítónénije szervezi a tábort, vele a világ végére is elmennének a gyerekek. Középső fiam meg azért ment, mert a tesó is. A 4 éves is ment volna, de talán nem kéne még szülő nélkül sátoroznia. :-)
Közben megértettem, hogy ki megy és ki marad (nagyi). :-)
Én azért nem aggódom emiatt a kettesben utazás miatt, mert szerintem előbb eljön, mint szeretném, hogy nekik már izgibb lesz egy tábor, mint velünk utazni.
Szia!
Ne haragudj,de ez nagyon goromba volt. Én végigolvastam az egész topikodat minden válasszal,de már ugye a vége fele jártam mikor ezt olvastam. Én sem értettem sokszor amit írni akarsz tényleg. Én is arra gondoltam talán nem magyar vagy. De végigszenvedtem tulajdonképpen az egészet,mert segíteni szeretnék és gondolom vadmacs is így volt ezzel.
Szóval amit egyébként érdemben szeretnék írni a kérdésedhez,hogy meglepődtem azon,hogy sokan ennyire a Nagyszülőket mondják csak. Nincsenek testvéreitek, egyéb rokonaitok vagy közelebbi barátaitok???? Mindent meg lehet oldani,csak akarni kell és tökéletesen meg is értem,hogy vágysz ilyen jellegű kikapcsolódásra. Gyerekkel és gyerek nélkül is kijárna ez Mindenkinek.:) Ha nincs (mert gondolom akkor nincs),akkor meg nyilvánvaló szerintem,hogy marad az alkalmankénti bébisitter. Ne csinálj már abból ügyet,hogy mit mond,hogy minek kell! Minek,hát azért,mert ettől eddig felvigyázás kell a gyerekekre,és kerestél olyat aki tudja vállalni azt az időt és szívesen vagy pénzért és szívesen,de gondoskodik a gyerekekről míg szükséges,ezzel megoldod a problémát ill. vágyad.
Sok sikert ehhez!
Az én legnagyobb unokám is idén nyáron ment először táborba, 6,5 évesen, nagyon jól érezte magát. Még ovis szervezés volt.
nekünk evvel az a baj, hogy mi nem tudunk egyszerre szabit kivenni a munkarendünk miatt. Mikor én tudok szabadnapkat így csinálni, férjem nem tud, mikor ő tud, én nem.. mikor mégis akkor meg karácsony van, és se ovi se suli :D
akkor már csak egy év? :):) Én azt hiszem 9 -8 éves korukig várok azért az ottalvóssal táborban. Bár véletlen pont tegnap jött szembe egy ahova már jövőre mehetnének ők is.
együtt utazásból kimaradt egy kis körítés, meg vessző.. férjemmel együtt utazni úgy hogy nagymamánál vannak otthon közben a gyerekek, úgy értetem, csak rosszul fogalmazva írtam le.
Férjem pl. októberben elhúz búvárkodni, én pedig január végén csajbulizni a Velencei Karneválra. De nálam egy csak úgy működik, hogy együtt is megyünk eleget (bár sose elég...)
Mi néha kiveszünk 1 nap szabit, gyerekek oviban / isiben, és miénk a nap reggel 8 és du.5 között. :-)
Sokszor szoktunk vitatkozni, de most amit írtál, mintha én írtam volna. :-) Megértem, ha másnak igénye a gyerek nélkül utazás, de nekem olyan jó, hogy ott vannak velünk. :-)
Ezt a minden hétvégén nagyinál alvást valahogy sose értem: Amíg kicsik, és 0-24-ben együtt vagyunk, azt mondom, hogy találkozunk eleget. Viszont amikor Anyu munkába el, gyerek oviba/isibe el, akkor maradnak a hétvégék. Eszembe nem jutna pont ilyenkor lepattintani őket. Most épp azért nagy a szám és írogatok, mert Apával húztak el a bringapályára. :-)
Nekem a 6 és a 7 éves elhúztak nyáron 5 napra sátortáborozni úgy, hogy vissza sem néztek. :-)
Nekem a nagyszülős közös utazás nagyon nem jött be. :-( Én szeretek csak magunk, 5-en utazni.
Nálunk vállalnák a nagyszülők, de nagyon szeretünk együtt menni, így max. 1-1 estére lépünk le úgy hogy Anyukám ott alszik, és éjjel mi is hazaérünk.
Mon. De nem pesten.
Amúgy Mo-on éltek? Budapesten?
Szóval a predektiv megviccel. Tableten főleg.
Telefonról én is sokszor félreütök
de én értettem mit írtál.
Na haha.. minden második szót kicserélt ez a vacak megint...
Nem haragszom. Időnként a predektiv is megviseli. Mert van hogy telni, vagy lakbérek írok. Ha gépen írok meg melléutok. De nem kell olvasni ...
Anyám..ezt még olvasni is szörnyű.
A te gyerekeiddel úgymond még foglalkozni sem kell (persze nagyon átvitt értelemben) mert nagyon, elvannak együtt vagy külön-külön. Ha nálunk van nagyinál-ottalvás mondjuk pénteken, akkor én reggel látom a fiúkát csak, mert anyuék elmennek 4kor érte a bölcsibe és onnantól náluk van. És másnap nem sürgetnek, megebédeltetik, lefektetik délután aludni, nekünk meg elég 3-4 óra felé értemennünk.
Ne haragudj, de gondjaid vannak a magyar nyelvvel, vagy ennyire kapkodsz, mert képtelenség olvasni, amit írsz. Nincs benne egy épkézláb mondat.
Ottaludni ottalhatnak..DE... ugye s de... ez csak alvás. Szóval előtte itthon minden. Tt csak pizsi és alvás. Reggel nem alhatunk mert meg ha nem is ellen nyolckor hazahoznunk őket, akkor is telefonon felhív. Hogy ár felkeltunk? Mikor megyünk? Tokmindefy mi volt megbeszélve. És persze nem jön át értük vagy hozza has őket. Mi visszük hozzuk a gyerekeket. Kettő perc gyalog a nagymama :-) srvarohogos. Bebisutt viszont ha hívunk. Nincs maszkalas, furdest stb is rá tudjuk bízni. Másnap gyerekek itthon vannak reggel ugye eleve...Persze a nagymama ha megtudja jön Bebisutt kikéri magának. Hiszen szerinte o van. Minek más.. hahaha...
Sajnálom, hogy így alakult.
Remélem azért mamóca eccercsak megembereli magát és ott alhatnak a gyerekek nála 1-1 hétvégén.
Amúgy olyan szokott lenni, hogy te vagy a férjed kicsit elmegy barátokkal lazulni és akkor csak egyikőtök fekteti a srácokat? Mert ezt mi pölö tökjól megoldjuk a zurammal. Sőt vannak uncsitesóék és ott 2 kisgyerek és múltkor apák zavartak minket csajokat el bulizni, hogy ők majd fektetik a gyerekeket az egyik lakásban, mi meg pihenjük ki magunkat a másik lakásban buli után és másnap találkozunk.
Mi mentünk már gyerek nélkül, sztem nem gáz, ahogy anno én is mentem a nagyimékkal (anyuéktól külön) valahova "keletre".
Egyik barátnőmmel nyáron, épp akkor találkoztunk, mikor a férje a szüleinél volt vidéken a 2,5 éves gyerekükkel. Ő meg otthon maradt majd' egy egész hétig. Mit mondjak, baromira ki tudta használni az időt, feltöltődött.
mi maganyosabb tipusok vagyunk. valszeg ezert hianyzik jobban a teljesen kulon ido.
mondjuk mikor ket es fel volt a nagyobb akkor a kicsi eppkozelitett az egyhez. orultem hogy luk van a seggemen. akkor epp nem hianyzott ennyire az egyutt ido. mert melo meg gyerekek mellett meghalni se ertem ra nemhogy barmit hianyolni :)
(itthon dolgozom. szoval velem voltak a gyerekek is ugy melo)
Ok-oké, nem azt írtam, hogy csak az a jó, ahogy mi csináljuk, csak leírtam, hogy nálunk hogy megy, merthogy a topikindítóban ez volt a kérdés, ha jól értettem.
Mi sem csak szülők vagyunk, hanem egy pár is, de ebbe a gyerek nem zavar be. Kettesben vagyunk minden este. Ok, otthon kell maradni, ebből a szempontból szerencsések vagyunk, mert mi elég otthonülősek vagyunk, szívesebben nézünk meg egy filmet otthon, mint moziban. Szóval attól még, hogy itt a gyerek, mi nem szűntünk meg egy pár lenni, egyikünk sem érzi úgy, hogy a gyerek valamit elvett tőlünk a másikból. A gyerek előtt/mellett is összebújunk, szeretgetjük egymást, mondjuk ilyenkor általában a poronty is odafurakszik és nagy családi összeborulás lesz belőle :) Persze ágyjelenetet nem lehet rendezni a gyerek társaságában, de arra ott vannak az esték, éjszakák.
Mondjuk én sosem értettem, amikor valaki arról beszél, hogy ő most már nő is akar lenni, nem csak anya. Nálam a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, sőt. De ez én vagyok :)
hat belolunk igy 2 gyerek es 7 es fel ev utan mar kitort az onzoseg hogy kene egyuttido.
persze egy csalad vagyunk de mi azon belul egy pár is vagyunk. es a gyerekek utan is lesz meg eletunk ... meg neha most is kene. ugy evente egy pl...
en azert ennyire nem tudok felolvadni tokeletesrn az anxasagban. hiaba imadom. nen csak az anyasag az eletem
nem a welness a lenyeg... se szinhazba se moziba.. se semmilyen esti programra nem jutunk el kettesben...
nem tudom anno kinek mire volt igenye de nekem a szuleim wljutotttak mellolunk anno...
2,5 évesem van. Hetente 2-3-szor néhány órát, vagy időnként az egész napot a nagyszülőkkel tölti, olyankor lehetünk kettesben. Az éjszakát még nem töltötte tőlünk külön.
Nekünk ez így elég is. Oké, ha néha ott is alhatna az jó lenne, de egyelőre nem nyitott rá. Nyaralni, wellness hétvégére stb nem mennénk nélküle (később sem), nem csak mert ő nem díjazná a dolgot, hanem mert ez nekünk sem férne bele. Nekem ez picit olyan lenne, mintha mondjuk a férjem meg a kölök menne nyaralni, és engem hagynának itthon :) Egy család vagyunk, mi akartunk gyereket és örülünk neki, jól érezzük magunkat együtt. Az a heti pár óra gyerek-mentesség amíg a nagyiékkal van, plusz az esték amikor ő már alszik, mi meg még nem pont elég nekünk.
Ezt teljes mértékben megértem, beteg szülőket nem is lehet terhelni.
Persze, általában a legtöbb nyugdíjas korú nem "láblógat" egésznap. Én anyukám is most lett nyugdíjas 3 hete, de jár tornázni, fodrász, kozmetikus, színház, koncertek és még 1-2 konferencián is részt vesz, mint előadó, szóval egyáltalán nem hagyta abba végérvényesen a munkát sem. Éppen ezért előre szólnom kell neki, hogy beírhasson a naptárjába.
És tiszteletben tartom, ha nem ér rá.
(épp a héten volt, hogy gyereket nem vittem be bölcsibe mert kicsit köhögött és anyu szó nélkül átjött hétfőn és kedden is, hogy én mehessek dolgozni. de viszont szólt, hogy szerdától már nem ér rá. de szerencsére gyerek akkor már mehetett újra)
Itt a zárójeles megjegyzésed az igaz - édesapám súlyos cukorbeteg, többször esett át stroke-on, túlsúlyos, a cukorbetegségből adódóan már szinte alig lát és alig bír mozogni, na anyu őt ápolja/vigyázza az ideje nagy részében, így rájuk tényleg csak néha számíthatok olyan esetben, ha nem érek oda időben a gyerekért, vagy munka miatt tovább kell maradnom. Olyankor anyum elviszi magukhoz a fiamat és kap vacsit, és foglalkoznak vele, amennyire a lehetőségek engedik. Tehát inkább mi segítünk olyanban, hogy nagybevásárlás, ügyintézés és hasonlók.
A másik meg - attól, hogy valaki nyugdíjas, még nem biztos, hogy "semmittesz" otthon egész nap, manapság ilyenkor még nyugdíj mellett aktívan dolgoznak a nagyszülők.
Valószínűleg nem volt másra igényük.
Mondjuk a kisgyerekes szülőknek sem hétvégi wellnessre:-) Ezzel nincs baj, más a világ.
Nem értem én azt sem, miért nem kommunikálnak sokan a saját szüleikkel sem, mi az, amit szeretnének, mi az, amit mindkét fél nyújtani tud egymásnak.
"inkább mi segítjük, mint ők minket"
Látod, ezt sosem értettem. Egy dolgozó kisgyerekes szülő szerintem sokkal több "segítségre" szorul, mint a nyugdíjas. Már úgy értem, hogy az ne legyen teher a nagyszülőnek, hogy elmegy a gyerekért oviba/suliba. (persze ha mankóval jár vagy valamilyen komoly betegsége van az más) A gyerek úgy tud segíteni a szülőnek, hogy megcsinál egy nagybevásárlást, vagy elviszi kocsival őket ide-oda ha megkérik, esetleg, ha jobban keres anyagilag támogatja.
Én úgy nőttem fel, hogy nagyfater (aki már akkor 70 éves volt és túlsúlyos) minden délután várt az ovi/isi előtt 4-kor és együtt elbattyogtunk a nagyihoz (egy kis butikban dolgozott-családi vállalkozásban) és kb fél 6ig ott voltam velük, míg anyuék nem jöttek a munkából. És ez természetes volt nekik.
Miert?
Mindig egy csaladnak kene lenni.
Hogy valaki miert szakitja meg a kapcsolatot a szuleivel, annak altalaban komoly oka von, nem az, hogy 1x nem vigyaztak az unokara.
Ja, hogy ilyenkor egy család??? :-)
Nálunk is nagyszülő, de leginkább a távolabb élő anyósom a segítség ilyen esetekben (bár most, hogy anyumék közel költöztek hozzánk, van, hogy megkérem anyumat, hozza el a fiamat a suliból, de ezt próbálom visszafogni, őket inkább mi segítjük, mint ők minket). Mi is dolgozó szülők vagyunk, és mondjuk tavaszi vagy őszi szüneteknél legtöbbször gyermeket (7,5 éves) elvisszük arra a hétre anyósomhoz vidékre. Na, mi szülők ezen időszakokban vagyunk "szabadságon", ami annyit tesz, hogy dolgozunk napközben, du. és este pedig programokat szervezünk kettecskén (pl. színház, mozi, tánc, közös vásárolgatás). De már anno, mikor még gyeden voltam, volt, hogy 1-1 hétre elmentünk kettesben nyaralni (elő, vagy utószezon, külföld), az első ilyen a gyermek másfél éves korában volt.
Persze, ha nem lenne nagyi, én is meg lennék lőve, akkor jönne a bébisintér, vagy az ismerős szülők közötti gyerekfelvigyázós cserebere, de az biztos, hogy fontos az is, hogy a pár időnként kettesben legyen egymással, ahol nem csak apa-anya, hanem férj-feleség, férfi-nő is lehetnek.
Nálunk összejön évente minimum 2x egy-egy hétvége.
Vagy nagynéném vagy a szüleim segítenek. És az iskolai vagy ott alvós táborok.