Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hirtelen, váratlan halál
Létrehozva: 2014. szeptember 9. 08:35
Kedves Fórumozók!
Az én barátom, társam idén, 2014-ben névnapomkor hunyt el. A diagnózis és a halál között 10 nap telt el. 1 hónapja fáradt, étvágytalanabb volt, kissé fogyott, de a munkahelyének tudtuk be. Az ember nem gondol mindjárt a legrosszabbra. Azóta teljesen összetörtem. Ilyen embert csak egy életben egyszer ad a Sors. Sosem fogom kiheverni. Azóta árnyéka vagyok önmagamnak. 61 éves volt, viszonylag fiatal. Egészségesen élt, mozgott, nem volt káros szenvedélye. Hirtelen és váratlanul történt. Ezt nem lehet feldolgozni. Még mindig beszélek "hozzá", várom a hívását, de tudom, hogy már ilyen nem lesz. Mindig mellette voltam, a nehéz időkben is. Egymásnak elmondtuk, megírtuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást. Nem értem, ha ott fent látják, hogy emberek őszintén szeretik egymást, akkor miért teszik ezt velük...
Hogy lehet ezt túlélni? Mit lehet tenni, hogy ne őrüljön bele az ember?
Nekem Ő volt mindenem. Idáig is rengeteg embert veszítettem el betegségben: testvért, fiatal barátokat, rokonokat. A Szüleimen kívül nincs már senkim.
Köszönettel várom a tanácsokat: Nóra
Az én barátom, társam idén, 2014-ben névnapomkor hunyt el. A diagnózis és a halál között 10 nap telt el. 1 hónapja fáradt, étvágytalanabb volt, kissé fogyott, de a munkahelyének tudtuk be. Az ember nem gondol mindjárt a legrosszabbra. Azóta teljesen összetörtem. Ilyen embert csak egy életben egyszer ad a Sors. Sosem fogom kiheverni. Azóta árnyéka vagyok önmagamnak. 61 éves volt, viszonylag fiatal. Egészségesen élt, mozgott, nem volt káros szenvedélye. Hirtelen és váratlanul történt. Ezt nem lehet feldolgozni. Még mindig beszélek "hozzá", várom a hívását, de tudom, hogy már ilyen nem lesz. Mindig mellette voltam, a nehéz időkben is. Egymásnak elmondtuk, megírtuk, hogy örökké szeretni fogjuk egymást. Nem értem, ha ott fent látják, hogy emberek őszintén szeretik egymást, akkor miért teszik ezt velük...
Hogy lehet ezt túlélni? Mit lehet tenni, hogy ne őrüljön bele az ember?
Nekem Ő volt mindenem. Idáig is rengeteg embert veszítettem el betegségben: testvért, fiatal barátokat, rokonokat. A Szüleimen kívül nincs már senkim.
Köszönettel várom a tanácsokat: Nóra
Valamiert nem mennek at a privik.
Szivesen irnek Nektek, mert nagyon egyedul vagyok. Adok egy cimet is: noralee@freemail.hu, de jo itt az oldalon is a levelezes. Koszi: Nora
Valahogy mindenszentek elött volt egy müsor es erdekelni kezdett. Ilyenek, hogy kell-e felni a halaltol - ne nezz hülyenek legyszi
De egesz mas megvilagitasba helyezett dolgokat.
A terapiara egy hosszabb folyamatra gondoltam, nemcsak egy-egy beszelgetesre. Persze az is több mint a semmi.
En ferjemet ismerem most mar immer hat eve. Vele kapcsolatban erzem azt, amit leirtal, nem tudom, mi lenne velem nelküle.
Ha gondolod, keress meg privatban, ha beszelgetni szeretnel.
Sushi
Nagyon szépen köszönöm a válaszodat, segítségedet.
Nagyon sajnálom a Szüleidet. Neked sem lehet könnyű, de ahogy olvasom, valahogy próbálsz élni. Én is próbálok, csak nagyon összetörtem és hiányzik, viszont annak tényleg örülök, hogy nem szenved, ha már így kellett lennie.
Majdnem öt és fél évet ismertem. Így még senki iránt nem éreztem és irántam sem érzett senki sem. Nagyon nagy űrt hagyott, de bízom benne, hogy egy napon még találkozhatunk esetleg odaát. Persze, erről biztosat nem tud az ember. Van, hogy érzem a jelenlétét. Remélem, már jó helyen van. Megérdemli a jót. A szeretetem iránta örökké meg fog maradni.
Voltam terápián, pszichológusnál. Adott iránymutatást, de Ő is elmondta, hogy magamnak kell feldolgoznom, bár szívesen meghallgat bármikor és segít, amiben csak tud.
A karitatív munkára már én is gondoltam. Ami most talán leköt, az a túlvilági beszámolók olvasgatása.
Minden jót kívánok Neked és köszönöm!
Üdvözlettel: Nóra
Az ilyen "esetekre" nehez mit mondani.
En anyut veszettem el ilyen gyorsan, bar neki ket honapja maradt a diagnozis utan, Szeptember 8-an tudtam meg en, november 9-en elment. Az utolso ket hetben mar nem is ö volt, igy azt tudtuk mondani, hogy jo hogy nem tartott tovabb. Neki fajdalmai is voltak.
Aztan marciusban az apu is elment. Bevittek a korhazba, es harom het mulva mar nem jött ki.
Nem tudom, lehet hogy irtad, mennyi idötök volt együtt, bar ha ilyen erös a lelki kötelek akkor mindegy is.
Nehez lesz az elkövetkezö ev, ezt mar most mondom. Evfordulokat, ünnepeket kell egyedül - nelküle - töltened. Lehetsz tarsasagban, akkor is hianyozni fog.
Ha ugy erzed, beszelj hozza, en gondolatban teszem, nem hangosan.
Egy terapia szerintem nagyon fontos lenne. En mas miatt kezdtem, de belelogott meg a gyaszmunkaba. Nekem segitett. Meghallgat valaki, beszelhetsz az erzeseidröl. Beszelhetsz hozza is, de a valaszat nem biztos, hogy meghallod. A terapian valaszolnak is neked. Esetleg ravezetnek, hogyan kezeld az erzeseidet.
Mindenesetre ne zarkozz be, es ha emberek köze mesz, ne feltetlenül "hasonszörüek" köze. Mert elöfordulhat, hogy te beszelni szeretnel a vesztesegedröl, ök pedig szavadba vagva elmondjak, hogy nekik pedig milyen nagyon nehez es rossz.
Esetleg segithet ha valami karitativ munkat vegzel.
Nem tudom, mindenki mashogy eli meg, mindenkinek mas segit.
Borzaszto nehez barmit is mondani.
Sok eröt kivanok neked.
Köszönöm a soraidat. Szerencsére nem szenvedett sokat. Nem voltak fájdalmai, amin az orvosok is csodálkoztak. Ami volt, hogy sokat aludt, vizesedett a lába, csuklott sokat, de végig igyekezett mozogni. Ő saját magában hitt. A kórházi ellátás pedig katasztrófa.
De így is rossz volt látni Őt, hiszen mindig életerős, nagydarab, kiegyensúlyozott ember volt. Egy csoda. És nem tudtam többet segíteni... Az életemből is adtam volna, hogy élhessen. Sajnos Nélküle már semmi nem ugyanaz. Remélem, már jobb neki.
Persze, nagyon hálás vagyok a Sorsnak, hogy megadta nekünk, hogy együtt legyünk, de most nagyon szenvedek Nélküle. Sokan mondják, majd találok valakit. Egyrészt nem keresek, másrészt ilyen egy életben csak egyszer van.
Igen, ez a nehéz, hogy Nélküle megy az élet tovább...
Sokszor nekem is eszembe jutnak a nagyszüleim, bevillannak képek. Az egyik nagypapám azt mondta, hogy amit nem tudunk megváltoztatni, azt el kell fogadni.
Köszi, vigyázok. Te is vigyázz.
Üdvözlettel: Nóra
és annak, hogy Ő volt NEKED, voltatok EGYMÁSNAK! valaki sose találja meg a másik felét, örülj, hogy nektek megadatott.
beszélni szabad hozzá, én is beszélek a nagyszüleimhez, pedig már elég rég meghaltak.
írd ki a bánatod, sírj, ha kell, ne tartsd vissza. az idő kicsit segít majd. de minden napot meg kell élned nélküle :( ezért is az első év a legnehezebb.
vigyázz magadra.
Köszönöm szépen.
Hasnyálmirigy rák teljes májáttéttel. Nem volt semmi korai tünete, csak az utolsó egy hónapban fogyott kicsit, besárgult, vizesedett. Sajnos, késő volt.
Tartok attól, hogy tényleg hosszú lesz ez a folyamat. Az egész életem megváltozott. Sosem szerettem ennyire senkit és engem sem szeretett ennyire senki. Mintha egy lélekből lettünk volna...
Sajnos, nem igazán tudok erről senkivel sem beszélni, talán egy-két kollégámmal, a barátnőim is már meghaltak fiatalon sajnos.
A Szüleimnek van elég bajuk, nem akarom terhelni őket, amúgy is aggódnak értem.
Azóta is beszélek hozzá...
Üdvözlettel: Nóra
Köszönöm a részvétet. Köszönöm szépen a tanácsokat. Jógázni jógáztam régebben is. Megpróbálom újra. Most még a fájdalom dominál szinte egész nap. Teljesen megértelek Téged. Kérlek, fogadd Te is őszinte részvétemet.
Megpróbálok ezzel együttélni, csak nagyon hiányzik és fog is, de tudom, hogy neki már jobb. Nem szenved ez a lényeg. Nem szabad önzőnek lennem. Az a helyzet, hogy a Sorsot nem is tudnám befolyásolni, mert nem lehet, csak nem voltam erre felkészülve, semmi előzetes komoly tünet nem volt.
Voltam pszichológusnál, azt mondja, teljesen rendben vannak a reakcióim. Ami még segít, talán a természet.
Még egyszer köszönöm: Nóra
Köszönöm a válaszodat. Teljesen igazad van. Tudom, hogy el kell fogadni, csak elég nehéz. Örökké velem marad, ez biztos. Sokszor érzem Őt, volt, hogy álmodtam is vele. Azt hittem, még sok időnk van... Sajnos, nem így alakult. Még jó lett volna Vele. Üres nélküle minden... Gyakorlom az elfogadást.
Üdvözlettel: Nóra
Őszintén kívánok Neked sok-sok erőt és kitartást ehhez az időszakhoz!
MI volt a baja ?
Gyaszfolyamat hosszu ido / elsiratni, eltemetni elengedni /
es nagyban fugg attol hogy van-e a kornyezetedben olyn akivel beszelni lehet/ne az elhunytrol.
Beszelj rola es nem baj ha meg beszelsz is hozza : Edesapank nagyapank halal utan evekig "kikerte a velemenyet " a dontesei utan . Nem tartottuk patologiasnak .