Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megint házasság probléma
2014-09-07 17:521.
Létrehozva: 2014. szeptember 7. 17:52
Volt már pár hasonló topik, mégis úgy érzem, hogy nekem is meg kell kérdeznem,hogy mi a véleményetek az én problémámról. 15 éve vagyunk a férjemmel együtt, gyerekünk nincs(inkább én nem akartam, de soha nem volt komoly vita téma,szóval a továbbiakban ennek nincs jelentősége,csak mint tényt írtam le).
Egy jó ideje már inkább úgy élünk mint a nagyon jó barátok, vagyis semmi szenvedély nincs már a kapcsolatunkban, és én úgy érzem,hogy nem is lehetne. Ezt úgy kell elképzelni,hogy nagyon jókat és sokat nevetünk együtt, mindent megbeszélünk, sokat utazunk, szinte minden programunk közös, tehát közel sincs arról szó,hogy már nem tudunk mit mondani egymásnak, talán épp ezért fura,hogy esténként csak jó éjszakát puszit adunk egymásnak, és kész,nem tudom megmondani pontosan mióta. Közben pedig nem tudom mi történik velem, mert egy ideje azon kapom magam,hogyha látok egy jó pasit máris elképzelem milyen lenne vele a szex, és a férjemmel pedig már egyáltalán nem tudom elképzelni. 39 éves vagyok, tehát már nem igazán fiatal, de talán még nem is túl öreg, viszont a fura még az egészben,hogy ha el is válnék, nem érzem úgy,hogy szeretnék ismét valakivel együtt élni,hanem inkább egyedül képzelem el magam,amolyan futó kalandokkal tarkítva. Ez tök hülyén hangzik nem, Mégis egyre többször fordul meg a fejemben, de ugyanakkor ha belegondolok egyáltalán nincs rossz életem,ha így kell leélnem sem halok bele(vagyis végül de) szóval nem tudom,hogy így lejön-e,hogy min is őrlődök, de valószínű ez a szenvedély utáni dolog úgyis elmúlik idővel, amiért talán nem érdemes felrúgni egy amúgy nem rossz házasságot, mert egyébként emberként nagyon szeretem a férjem, szerintem lelkileg összetörne,ha elhagynám,vagy legalább is megutálna amit nem akarok. Na, nem húzom tovább, dobjatok rám hideget-meleget, remélem lesz olyan is amin el tudok legalább gondolkodni.
Egy jó ideje már inkább úgy élünk mint a nagyon jó barátok, vagyis semmi szenvedély nincs már a kapcsolatunkban, és én úgy érzem,hogy nem is lehetne. Ezt úgy kell elképzelni,hogy nagyon jókat és sokat nevetünk együtt, mindent megbeszélünk, sokat utazunk, szinte minden programunk közös, tehát közel sincs arról szó,hogy már nem tudunk mit mondani egymásnak, talán épp ezért fura,hogy esténként csak jó éjszakát puszit adunk egymásnak, és kész,nem tudom megmondani pontosan mióta. Közben pedig nem tudom mi történik velem, mert egy ideje azon kapom magam,hogyha látok egy jó pasit máris elképzelem milyen lenne vele a szex, és a férjemmel pedig már egyáltalán nem tudom elképzelni. 39 éves vagyok, tehát már nem igazán fiatal, de talán még nem is túl öreg, viszont a fura még az egészben,hogy ha el is válnék, nem érzem úgy,hogy szeretnék ismét valakivel együtt élni,hanem inkább egyedül képzelem el magam,amolyan futó kalandokkal tarkítva. Ez tök hülyén hangzik nem, Mégis egyre többször fordul meg a fejemben, de ugyanakkor ha belegondolok egyáltalán nincs rossz életem,ha így kell leélnem sem halok bele(vagyis végül de) szóval nem tudom,hogy így lejön-e,hogy min is őrlődök, de valószínű ez a szenvedély utáni dolog úgyis elmúlik idővel, amiért talán nem érdemes felrúgni egy amúgy nem rossz házasságot, mert egyébként emberként nagyon szeretem a férjem, szerintem lelkileg összetörne,ha elhagynám,vagy legalább is megutálna amit nem akarok. Na, nem húzom tovább, dobjatok rám hideget-meleget, remélem lesz olyan is amin el tudok legalább gondolkodni.
Kiváncsi lennék egy szakember véleményére.
/Mindenesetre a kollégával való ügy ugye - ahogyan mondani szokták - nem ok, hanem következmény. Messzemenően úgy érzem, hogy veszélyes játékot játszol, mert a kibeszélés helyett - illetve mellett - robbantasz. Vagy jól sikerül, vagy nagyon rosszul/
Megvolt a nagy beszélgetés, bár egyáltalán nem úgy zajlott, mint ahogy terveztem,leginkább azért mert pénteken (akár mennyire is szégyellem) de megtörtént amit soha nem gondoltam volna,hogy megteszek,de lefeküdtem egy kollégámmal. Miután hajnalban hazaértem egyszerűen képtelen voltam magamban tartani, felébresztettem a férjem,és mindent elmondtam neki, kicsit spicces is voltam, nem tudom pontosan miket mondtam, de azt hiszem minden kijött ami nyomta a lelkem. Amikor végeztem a férjem csak annyit mondott,hogy ez így elég tömény volt egyszerre, meg persze,hogy ő is tudja egy ideje,hogy valami nincs rendben, végül felöltözött és elment, mármint,hogy azt kérte,hogy had eméssze meg egyedül és elment valahova. Én szokásomhoz híven szintén a kondi teremben kötöttem ki, majd hazaérve még egy laza nagy takarítást is megcsináltam,egyszerűen képtelen voltam nem gondolkodni. Valamikor késő délután ért haza a férjem, és azt javasolta,hogy egy időre elköltözik, mert nagyon sok mindenben egyet ért velem, és szerinte sem jó ez így már, bár ő sem tudja elképzelni az életét nélkülem. Végül tegnap összepakolt egy táskányi cuccot, és elment egy jó barátunkhoz, nagyon fura az egész le sem tudom írni, tegnap éjszaka sem aludtam szinte semmit, ma meg meló közben szinte hullámokban tört rám,hogy az üres lakásba kell haza mennem, és olyan görcsbe rándult a gyomrom,hogy iszonyat. Azt hittem,hogy ha kiadom magamból a dolgokat, sokkal könnyebb lesz, de egyenlőre percről percre kétségbe esek és nem tudom miért (amúgy nem vagyok egy túl érzelgős típus) de egy csomószor csakúgy elsírtam magam még ma is. Hát most így állok, jó lenne egy kis szabit kivenni,hogy tényleg tudjak egy kicsit a gondolataimra koncentrálni, de sajna nem lehet, pedig végül is első körben két hetet adtunk magunknak, vagyis addig semmilyen kapcsolatban nem leszünk, és utána találkozunk,hogy megbeszéljük ki mire jutott.
Amúgy soha nem gondoltam volna,hogy mennyit segít ha az ember így leírja az érzéseit, gondolatait, vissza olvasva egész más,mint ha csak úgy kering az ember fejében, olyan mintha kívülről látnám a saját problémám.
1 : Önmagammal elégedett vagyok, ahogy írtam naponta sportolok, teljesen átlagos nőnek gondolnám magam, nem vagyok egy olyan akit naponta leszólítanak, de mivel visszataszító sem vagyok általában megkaptam azokat a pasikat akiket kinéztem, mert ha már szóba álltak velem, nyert ügyem volt. :)
Hogy ki szoktam-e vetíteni a haragomat? Ezt így most nem nagyon értem, de nagyon ritkán szoktunk vitázni, nem vagyok egy amolyan követelőző típus, és akkor itt talán a következőre is válaszolok, egy az,hogy szerencsés vagyok, a férjem alapvetően rendezett, a szennyes a tartóba megy, meg ilyenek, ugyanakkor nem várom el tőle,hogy a házimunkában részt vegyen, mivel csak ketten vagyunk, bőven egyedül is el tudom látni, és amolyan hasonló szinten van az igényünk a lakásunk tisztaságát és rendezettségét tekintve. Ugyanakkor volt időszak amikor én később végeztem, teljesen természetes volt számára,hogy valami vacsit összedobjon, és utána le is mosogasson, de ez tényleg csak alkalmi. Amúgy a pénzügyeinket inkább ő kezeli, főleg mióta szinte mindent online fizet, nekem az macerás, de ha valami olyat kell vegyünk ami nagyobb kiadás mindig megbeszéljük. Talán hihetetlen de nálunk elég jól működik a "demokrácia", természetesen vannak vitáink, de azt nyugodt szívvel írhatom le,hogy az elmúlt 15 év alatt, egyszer sem feküdtünk úgy le,hogy valamiért haragudtunk volna a másikra.
3. Na ez a legnehezebb kérdés, mert pont ez miatt nehéz a döntés, de szerintem legtöbbször már csak rutin volt, és amikor még rendszeresebb is volt, akkor is többnyire én kezdeményeztem, és pár éve egyszer rá is kérdeztem,hogy talán valami gond van, nem jó a testem illata, vagy netán a számé, vagy nem tudom, de akkor is annyi volt a válasz,hogy ez neki így elég, de ha nekem szükségem van rá,csak "tudassam" ő nem fog visszautasítani.
Az,hogy szeret a férjem na azon gondolkodtam ma el igazán, mert mi van akkor,hogy csak megszokott? Értem ez alatt azt,hogy mivel nem vagyok egy házi sárkány, kvázi nem olyan túl bonyolult velem az élet, neki ez így nagyon kényelmes, és igen mivel a munka ideje aránylag kötetlen, akár az is belefér,hogy van valakije,engem pedig ő is csak emberként szeret, és változtatni pedig miért is kéne,hisz így elég kényelmes az élete? Azt hiszem ezt is meg kell kérdeznem tőle.
mesterségesen, tűzzel-vassal verték az emberekbe a mostani monogám társadalmi normákat
ez idegen az embertől genetikailag
modernebbek, ha már a múlt csökevényébe a házasságba beleléptek, azt nyitottan élik
ez lehet megoldás
Azt gondolom egyébként, hogy a férjed szeret téged és partnered lenne abban, hogy meghallgat és megpróbál megérteni, de a forró szexet nem tudja senki produkálni egy több éves kapcsolatban, kérdéses, hogy a "rutin, mert kell" megfelelő lenne-e számodra?
Jo "latni"teged is:-)))
Nem tuntem am el,csak a rajottem h ez nem a legjobb platform arra h kerdeseket tegyek felek,leven a valaszok nem konstruktivak:-)))Szoval a baratokra es az intiuciomra hagyatkozom:-)))
Eddig mukodik:-))
Emlekszem, en is ugy valtam, hogy a birosagi epuletben tobb mint feloraig maszkaltam oda-vissza, oda, benyitok es inditjuk a valast. Vissza, hogy a, megsem. Aztan oda-vissza, oda-vissza, mig vegre egy elhatarozasl lenyomtam az oriasi kilincset es ezzel eldontottem egesz tovabbi eletem sorsat. Jol megmondtam. Azota vegigmentem oriasi hegyeken, fel-feljottem az ocean melyerol, de eltem!!!! ahogy irod. Mig vele dagonyaztam volna a langyos pocsolyaban es neztem volna, hogy az eletem elmegy mellettem. Most egyedul elek, sajat szantambol, es mindig feltem az egyedulletol, de nem is olyan rossz!!! Utolag megbanni mar semmi ertelme, mert ami volt, az nincs. Csak azert,mert meg kerte, hogy menjek vissza hozza, egyszer megsajnaltam,de annak sincs semmi ertelme.
Nagyon szépen írsz a férjedről, becsüllek érte.
De meg egyszer mondom, semmi olyat ne tegy, amit utolag bannal. Komolyan be kell kalkulalni, hogy esetleg egyedul maradsz, hogy az valoban jo neked? Ha igen, mi a problema? Egyutt maradni sem gaz, ha egyikotoknek sem hianyzik a szex, de jol megvagytok. Mindenki ugy el, ahogy akar vagy tud.
Szoval ma meg ne mondd, hogy legyen vege. Kiforrja az magat magatol es szerintem nem is olyan soka. Talan amikor kimondjatok, mar egyikotoknek sem faj.
Nezd csask, nevem Sissi csaszarnerol, gyakorlatilag o is kulon elt a ferjetol, o maga szerzett szeretot a ferjenek, es orult neki, mert ot beken hagyta. Hozza sem ment volna, de egy csaszart nem lehetett kikosarazni es elvalni sem lehetett tole. Elmeletileg, emberileg szerettek egymast, de gyakorlatilag szinte semmi kozuk nem volt egymashoz. Kozos csask annyi volt bennuk, hogy szerettek a termeszetet.
A masik az,h nekem ugy jott le h nem par numeraert szeretnel elvalni (pontosan fordult meg a fejedben:-))).Megoldas lehet az is,hogy ezt oszinten meg eszeled vele,elmondod h mi hianyzik es lehet h kiderul,h neki is ugyanezek a dolgok hianyoznak:-))
A valas elott vannak stadiumok,itt foleg a kommunikaciora (megbeszeles,megprobalni megjavitani) ilyenekre gondolok.
Termeszetes,h felsz az ismeretlentol,hiszen alapvetoen te nagyon eknyelmesen erzed magad a hazassagodban,csak a dolgok mar nem ugy mukodnek mint regen.
En anno kulfoldon valtam el (hasonlo volt a helyzet,nem volt tul rossz,vegulis eleldegelhettunk volna meg egymas mellett) Ł200 fonttal a zsebemben,egy reszmunkaidos vacak allassal,h es olyan angollal h kesz csoda h nem adtak el ket kecskeert:-)))
Feltem?Nem kifejezes.Ott alltam a semmi kuszoben es tulkepp kitettem az egyetlen embert akiben megbiztam es akivel leeltunk 6 evet egyutt.
Viszont mar akkor is tudtam es ereztem,h muszaj megtennem mert nem akarok 60 evesen azon keseregni h leeltem az eletem valami kenyelmes katyvaszban,kvazi megalkudtam es soha nem voltam igazan boldog:-)))
mindig adj magadnak eselyt es ertekeld magad annyira,h tudd: mindig jobb jon.
Persze a csalad hihetetlen ero,a jelenlegi ferjemnek is hatalmas csaladja van es akarcsak a te ferjed,az enyem is velhetoleg kart tenne magaban ha elhagynam,na de CSAK ezert nem fogom leelni vele az eletem:-))))))
Ha ugy ereznem,h ez ismet egy megalkuvas akkor valnek,es persze vannak kovetkezmenyei de a kozhely igaz: a te eletedert te vagy a felelos,az oveert pedig o maga:-))))
Szinglikent sem egyszeru ahogy hazaskent sem az,de ezerszer inkabb egyedul mint tarsas maganyban:-))))
Teged velhetoleg minden csalad befogadna,miert is ne tennek?
Ne erezz lelkifurit a vagyaidert,mert ezek a vagyak visznek elore az utadon,ezek az utmutatok:-))))
Szoval nyugi,nem vagy dog,csak egy ember aki szeretne boldog lenni de jelenleg meg nem tudja hogy oldja meg:-)))))
Szerintem a legfontosabb leulni a ferjeddel es halal komolyan elbeszelgetni errol a temarol. Pl egy pentek delutan, mert ha a beszelgetes hajnalig vagy reggelig tartana, masnap nyugodtan lehet sokaig aludni.
Miert? Mert te nem egyedul vagy ebben a hazassagban. Az nyilvanvalo, hogy a szerelem reszedrol elmult. Hogy vegervenyesen, azt most meg nem lehet tudni. A szeretet viszont mas formaban megmaradt, tehat jo baratod a ferjed. Hogy ez neki is eleg-e hosszu tavon, meg neked is, errol is kellene beszelni. Hogy te keptelen vagy ovele szexelni, es neki van-e igenye teveled, vagy eppen massal, mint neked? Hogy gondoljatok ezt mindketten, velhetoleg atmeneti allapot, amiert nem rugjatok fel a kapcsolatot, vagy legyen nyitott hazassag, vagy ha ugy alakul, menjen mindenki a sajat utjan? Vagy ha egyikotok sem igenyli a szexet, eljetek egyutt tovabb, mint jo baratok? Ilyen is van. De ezt nektek kell tudni. Szerintem a legfontosabb az oszinteseg. Nem egyedul vagy ebben a hazassagban. Es ha o egy szep napon bejlenti, hogy neki kellett a szex, es van valakije, akitol mindent megkap egy helyen? Mondom, en ezt nem tudhatom, de te sem meg ma, es talan o sem. Ezert lenne jo meg ma a tiszta beszed, hogy hogyan tovabb, hogy mindkettotoknek jo legyen.
O is hasonloan erzi,vagy beszeltetek mar errol?
Semmi baj nincs azzal,hogy egy esetleges valas utan szinglikent (vagy csak randizokent)szeretned tovabb folytatni,ezt teljesen meg tudom erteni:-))))A tarsas egyutteles nem egyszeru es nem mindenkinek valo.
A valas lehet egy megoldas,de ugyanigy a szunet is ahol meg es atelheted mindazt ami jelenleg hianyzik az eletedbol:-))
A valas rosszul hangzik elsore,de sokszor a legjobb megoldas:-)))
Szoval ne varj tul sokat magadtol es ne ostorozd magad ezek miatt,inkabb eld az elhetot:-))))