Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Családot keresek
2014-04-19 01:001.
Torolt_felhasznalo_740520
Létrehozva: 2014. Április 19. 01:00
Sziasztok!64 éves nő vagyok, Budapesten élek a XVI.ker-be. Sajnos híján vagyok rokonoknak.Olyan fiatal nőt keresek, aki szintén hasonló gonddal küzd és jól jönne egy idősebb jószándékú barát, akivel szimpátia esetén rokoni/fogadott/ kapcsolatot tudnánk kialakítani.Lehet, hogy ez kicsit furcsán hangzik, de úgy gondolom sokan vannak, akiknek hasonló gondjuk van, de én nem találtam olyan fórumot ahol ilyen emberek egymásra találhatnának.Ha valaki tud ilyet megköszönöm.
65 éves vagyok, családot keresek, szeretem a gyerekeket!
Szeretnénk ha ránk találna,egy néni vagy bácsi aki egyedül él,és családot keres.Aki szivesen költözne falura,kertes családi házba.
Üdvöklöm! Még mindig szeretne megismerni egy családot? Kérem irjon jó?
Teljesen megértelek, és kívánom, hogy sikerrel járj!
A beszológatoknak a következőt szeretném elmondani. Az utcánkban lakik egy nyugdíjas házaspár, akiknek két fiúk van. Mindketten Kanadában élnek. Ha az egyik házasfél meghalna, a másik alighanem nagyon magányos lenne. Testvérek ..... nem mindenkinek vannak, vagy esetleg messze élnek (mondjuk 150-200 km-re). Urambocsá' olyan is van, akinek megromlott a kapcsolata testvérével vagy sógorával/sógornőjével és nem biztos, hogy ő a hibás ebben.
És van, aki nem tud jól kapcsolatot kialakítani, de nem azért, mert egy szemét dög. Sokan párt is interneten keresnek és találnak is. Miért olyan abszurd, hogy valaki szívesen barátkozna egy lánya korúval, akinek nem él az édesanyja, vagy pont ővele romlott meg a viszonya (itt az nlc-n is megdöbbentő sorsokat olvasni néha)???
Egy személyes példa: néhány éve lakom kertes házban és kertészkedem. Édesapámhoz rengetegszer fordultam kérdéssel, mert ő egész életében ezt csinálta. Ha ő nem élne, én is bajban lennék és örülnék egy hasonló, idős embernek, aki meg talán épp annak örül, hogy átadhatja tapasztalatait. És van olyan utcánkbeli, akinek 20 évesen halt meg az édesapja. Elgondolkodtam, ha én így jártam volna, mennyi mindent nem tudtam volna tőle megkérdezni...
Szia! Természetesen nem vagyok egy szál magam a világba. Vannak barátaim, van férjem sőt két gyermekem is van.Bár vannak körülöttem emberek mégis vágyom egy jobb, melegebb emberi kapcsolatra.A férjem idős és már csak ápoló nő vagyok mellette.Barátaimnak is van családjuk,ünnepeken odamennek/Jól teszik/.Gyerekeim már felnőttek, élik a maguk életét.Sajnos ezen kívül nincsenek rokonaim, nem is voltak Pl:unoka testvéreim, nagynéni nagybácsi, testvér.Ez mindíg rossz volt.Életem fiatalabb korában is.Bármilyen furcsa hiányérzetem van.Mindenkinek köszönöm, aki jó tanácsot adott.Kívánok minden fórumozónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket
Hát, nincs a zsebembe a bölcsek köve.:)
De, mi lenne ha megpróbálnál úgy élni ahogy szeretnél? Tudom, hogy nem könnyű, de nem lehetetlen.
Ne a múlton keseregj, ami megtörténik, azt már úgy sem lehet visszacsinálni.
Az életbe egyszer, űlj le egy csendes sarokba, és gondold végig, hogy mit szeretnél te magad!
Nem szeretnéd tartani anyáddal a kapcsolatot?
Hát, akkor ne tedd!
Tele van a szamóca mintás napozód a családi helyzettel?
Változtass rajta!
Ne a múlton rágódj, előre nézz!
Az én mamám azt mondaná a helyzetedre, hogy " nem értem, hogy egészséges emberek miért ülnek tolószékben?"
Egyszer az életben gondolj magadra, mindenféle lelkifurka nélkül, és tedd azt amit szeretnél.
Ha az első lépés sikerül, meglátod utána mennivel könnyebb.
én is szoritok neked,
privi ment!
kellemes husvéti ünnepeket Neked is, és Mindenkinek!
Szorítok neked, hogy egymásra találjatok!
10 év körüli volt a lányom, amikor meghalt a nagyija. Nagyon-nagyon sokat ért volna, ha a családhoz csatlakozik egy kedves, barátságos idősebb hölgy, aki pótolja a szeretetét, figyelmét.
Nem, nem gyerek vigyázásra, és a háztartásban besegítésére kellett volna !!
Remélem jelentkezik egy barátságos, magányos emberke, vagy egy kedves család !
rossz napod van? !!!
szégyelld magad!
gondolom fiatal lehetsz, de kis szerencsével eléred majd a nyugdijkorhatárt, és egyedül magányos leszel, remélem megtapasztalod, mert aki igy reagál megérdemi ezt a megtapasztalást!
annyira nemszép dolog a gonoszkodás!!!.
Fiatalon menten férjhez.19 éves voltam.Szerelmes voltam, de inkább azért siettem mert a szüleim már nagyon meg akartak szabadulni tőlem.Nem kivánt gyerek voltam, így alig várták, hogy elmenjek.A férjem erőszakos ember volt aki sikeres volt az életbe, de otthon kihasznált.Kevés pénzt adott haza, elhanyagolt és semmit nem segített.Két fiunk született, de bizonyára rossz anya voltam , mert ők sem szerettek.20 évig éltünk együtt, de igazán csak mellette éltem, mert fűvel-fával csalt és végül lelépett egy fiatalabb nővel.Nem voltak rokonaim, így ki voltam szolgáltatva a férjemnek.Az idősebb fiam eleve nem született egészségesnek, de igazán nem volt időm kivizsgáltatni, mert folyton dolgoztam.Tanultam esti iskolába, hogy el tudjam tartani a gyerekeimet.Ápoltam a beteg nagymamámat, mert anyám nem volt hajlandó.Anyám folyton szemétkedett velem, mert szerinte nem voltam olyan szép, mint amit elvárt volna.41 évesen idegösszeomlást kaptam.Két évig egyik kórházból ki a másikba be.Ekkor ujból férhez mentem egy 21 évvel idősebb férfihez.A biztonságot kerestem.Az idősebbik fiam börtönbe került.Egyedül én tartottam vele a kapcsolatot.Ez a "család"kiselejtezte.
Azóta eltel 21 év, a kisebbik fiam sikeres ember lett, ház, autó, de ő kitagadott mert nem vagyok egészséges, gazdag és sikeres.A másik próbál végre megélni becsületesen, de ilyen múltal nem könnyü.Anyám, férjem 85 évesek .Ányám teljesen rám támaszkodik, annak ellenér, hogy fiatalon szemét volt.
Úgy érzem én egy balek vagyok,és nem tudom hogyan tovább.Nem anyagi gondjaim vannak, azt mindíg megoldottam.Inkább egyedül érzem magam.Ha van jó ötletetek írjátok meg
Jézusom...
Szia,
ha nem te vagy az anyám, beszélhetünk róla
Őszintén: miért kell neked mindig ahányszor megszólalsz, valakit halálra sérteni? Élvezed?!
"Vénségére eltartani"... azt biztosan nem, mert 64 évesen nyugdíjas, eltartja saját magát.
Én értem miért, mások is értik, maximum egy messze lakó vénember nem érti. (jólesik...?)
Sajnos ilyenkor ( idősebb korban ) derül ki, az eltolt élet, félresikerült kapcsolatok.Nem pontosan rád értem, de mostanában számtalan ilyen egyedül tengődő időst látok, sajnos.Vagy nem lehetett gyereke vagy egyszerűen imádott gondtalanul élni.
A gyerekek nem vállalása nagyobb, kiterjedtem család szinten.Az egyedül maradás. Nincs egy unokatestvér?
Nincs egy távolabbi rokon vagy gyereke, unokája akivel jó kapcsolatot lehetett vagy lehetne kialakítani?
Nincs egy jó munkatárs akivel jól kijöttél és tartod a kapcsolatot?
Egyszál magadban vagy a világban?
Szabad kerdezni, MIERT egy "fiatalabb" no"t keresel?
Baratno"t keresel, vagy valakit aki esetleg talan majd eltart teged vensegedre???
Szerintem, "baratok" kozott nem fontos a kor, ha szellemileg megertik egymast.
MI AZ amit tenyleg akarsz???
Na, ki vele!!!! OSZINTE'N!!!!!!!!!