Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyedül - jó is lehet???
Létrehozva: 2014. február 24. 10:34
így alakult, külön vált az életünk a párommal. Néha nem megy tovább......az ok, mindegy.
Nem vagyok depis, sőt jókedvű, végre sok harc után.
Azoktól kérem, hogy írjanak, biztatót, vidámat, akiknek így is sikerült, megoldották egyedül, vagy új párral.....a sok nehézség mellett mennyi idő után, hogy sikerült?
Szóval azt szeretném, legyen ez a topic a vidám sikeres nőké, akik már tudják, hogy a válás után is van élet!!
Siránkozó akad épp elég körülöttem, hogy te szegény, meg a két gyerek..... de én már egy hónap egyedüllét után is sokkal jobban vagyok!!
Jó a munkám, nagyobb anyagi gondunk sem lesz talán, gyerekek nagyon rendesek.....
nektek hogy sikerült??
Szia, érdekelne mi van Veled, lassan már egy év eltelt.
Hogy alakult az életed? Hogy érzed magad? Sikeres nő lettél? Tart még a vidámságod?
Biztosan jó lehet úgy is.
Annyira jó volt olvasni a topikindítódat.
Pozitív kicsengése van.
És bár így alakult neked, ahogy alakult, szerintem így is nagyon klasszul fogod venni az akadályokat.
Nagyon ritka az ilyen felvezető.
Gratulálok Neked, remek csaj lehetsz, én is azt gondolom egyedül is el lehet navigálni.
Eddig is én csinálam mindent, inteéztem pénzt kerestem, eltartottam family-t meg tápláltam férfi egot....és nőként lenullázódram. De nem akarok harcias amazon maradni vagy lenni, ha kell csak magamnak, de Nő is akarok lenni.....most ez egyelőre új frizura. :-))
em inkorrekt a volt párom, csak élhetetlen..én meg megelégeltem az egyedül kormányzást, a folytonos leszólások közepette.....és mindent meg kel ragadni, azt gondolom, mert azért sokat dolgoztam azért amink van....
És igen, végre van energiám, ahogy írod, nem szívja le belőlem midne nap egy energiavámpír...:-))
Szia,
én is a gyereke miatt vártam éveket, aztán az utóbbi hónapok mr nagyon nehezen teltek, sé elérkezett ey pont..azt hiszem, jól döntöttem. Mint aki feljutott a vízfelszínére és végre levegőt kap!
Egyelőre nem is akarok látni pasit, persze ha belépne az ajtón a herceg vagy csak szembejönne, remélem majd megismerem....de még idő kell, hog ymagamat újradefiniáljam.
Jó olvasni, hg yöntudatra leltél, és társra...leírnád, akár priviben hogy találtátok meg egymást? Annyira reményt keltőek tudnka lennia szép történetek.. a savanyúakat nem akarom hallgatni!
Ha tényleg így érzel, akkor csak így tovább!!
Persze, hogy nem törvényszerű, hogy rosszul érezd magad és elesettnek és sajnáljanak... Én is egyedül élek a kisfiammal, de százszor boldogabb vagyok mint az engem sajnáló házasságban élők - azért a kapcsolatok jelentős részében a felszínt megkapargatva általában nem olyan rózsaszín a kapcsolat mint ahogy az első blikkre tűnik.
De nem is ez a lényeg: légy boldog a gyerekeiddel, élvezd hogy független vagy, aztán ha jön majd a herceg, nehogy ellenállj!
Figyu, én az egész életemet felépítettem saját erőből, házat, mindent, a jelzálogkölcsönt is magam oldom meg ... igen, van élet egyedül is, szingliként is. A fontos, hogy az egyedüllét mellett ne maradj magányos is ... mert az már szomorú lenne. De a kettő nem jár együtt, az biztos.
Egy okos és intelligens nő meg tudja magát határozni és el tudja magát irányítani a világban anélkül, hogy "valaki valakije" kellene, hogy legyen.
Mindamellett, ha úgy érzed, nagy a nyomás, nehéz a teher, akkor fontos, hogy ne félj szaksegítséget kérni (pszichológus, pszichiáter) és az apjuk helyett is nagyon figyelj a gyerekere, hogy őnekik kell-e ilyen segítség.
Olvastam a másik topikodat is, az exből pedig "sajtolj ki" (bár ez rossz szó, és nem az ellenséges értelmére gondolok) minden lehetséges anyagi és mentális segítséget, ne legyél szégyenlős, a gyerekei nevelését vállaltad magadra, és attól még, hogy társként nem áll melletted, a gyerekei mellett ott kell állnia. Legyél határozott, következetes és érj el minden lehetséges támogatást, amit nyújtani tud.
Sok sikert, és azt kívánom, hogy hosszú távon is ilyen energikusan és jó hozzáállással éld az életed.
13 év házasság után 3 éve váltam el. A döntés valójában pár évvel korábban megszületett bennem, hogy nem megy, beszéltünk is róla, de biztos akartam lenni abban (a gyerekek miatt), hogy nem csinálok hülyeséget. Hát nem csináltam. Ahogy most te érzed magad, én is úgy éreztem, amikor kimondtuk: vége. Abban a pillanatban tudtam, hogy jól döntöttem.
Talán szerencsém volt, talán a sors rendezte így, de szinte azonnal megismertem a páromat. Azóta együtt vagyunk. A gyerekeim imádják őt, és ő is imádja a gyerekeimet. Lassan elérjük azt, amiért egészen eddig küzdöttünk, így most már nem csak kerek, hanem gömbölyű is lesz a világ.
Én sokat tanultam a hibáimból, változtattam is. Megerősödtem, sokkal határozottabb, céltudatosabb lettem. Már tudom, hogy bármire képes vagyok és bármit elérhetek, amit akarok!
Ez az! Ilyenekre vágyom....ovábbi szép éveket kívánok Neked!
Kívánom, hogy ne keseregj, legyél vidám, gondolkozz pozitívan, csak a megoldandó feladatra fókuszálj és akkor menni fog.
Ha kiegyensúlyozott vagy, akkor minden könnyebb.
Én 25 évig éltem házasságban, egy éve váltam el.
Kicsit fellélegeztem, mert nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz egyedül vagyis van egy nagy lányom, vele élek.
Voltak ugyan gondok a válás után, de csak addig, míg elrendeztem magam körül az életemet.
Kb. egy évig egyedül voltam, most van egy hétvégi barátom, nem élek senkivel együtt és nagyon élvezem a mostani életemet.
Mindent a magam kedvére csinálok, nincs aki befolyásoljon, a döntések - jók, vagy rosszak - az enyémek.
A hétvégi barátomnak is örülök, mert közös programokat szervezünk, a hétköznapokon pedig mindenki végzi a dolgát.
Szerintem most kerek minden :)