Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

FIMOTA gyerekek szülei ide

anya-nyanya
Létrehozva: 2013. augusztus 15. 00:54

Tudom, hogy volt FIMOTA topic, de az inkább iskolakezdés előtti problémákról és iskolaérettségről szól.
Ezt pedig egy igazi TAPASZTALATCSERÉS topicnak szánom. Elsősorban ALSÓTAGOZATOS gyerekek szüleit várnám.

Ha valaki esetleg nem tudná: a FI-MO-TA szó a figyelemzavar - motorosnyugtalanság - tanulás-zavar rövidítése. Sokan hívják ezeket a gyerekeket hiperaktívnak. A fimótaság nem kinőhető, senkinek ne legyenek illúziói, meg kell tanulni vele élni. Nagyon kemény! 
Hülye voltam, hogy nem hallgattam azokra, akik lebeszéltek a FIMOTA központról. Többen mondták, hogy 100-150e Ft-ot lehúztak róluk fél év alatt, eredménytelenül. Tízezreket fizettek ki a bő háromnegyed órás habkönnyű foglalkozásokért / vizsgálatokért / terápiáért, amiknek hosszú hónapok múlva sem volt semmi eredménye. Patakként folyt a pénz, eredmény = közel NULLA! A  szülőtréningek értelme és haszna is igen csekély. 
 
Ha a Te gyereked is mindenét elhagyja, mindent elfelejt, átlagnál jóval "rendetlenebb", figyelmetlen, mindent százszor kell neki elmondani, ellenőrizni minden lépését, minden cselekedetét, akkor sanszos, hogy FIMOTA. Ha képtelen 5 percig nyugton maradni, ugyanakkor a tévé előtt és a számítógép előtt akár órákig is elücsörög, szintén gyanús. Ha énekel, fütyül, dobol, mocorog, éretlen (dedós), infantilis, túlságosan játékos a korához képest, vagy ha szívesebben játszik kicsikkel, s jól elvan a nagyokkal is, épp csak a saját korosztályával vannak problémái, ugyancsak gyanakodhatsz. Ami engem legjobban kiborít, az az idegesítő türelmetlensége, vagyis hogy képtelen kivárni dolgokat, olykor akár csak 5 percet is képtelen várni, mindig mindent AZONNAL akar. Na és persze csak az lehet, amit ő akar, és képtelen veszíteni játékban, társasjátékban. Ha ellent mondanak neki vagy veszít, akkor dühbe gurul vagy megsértődik, sírva fakad... indulatos, dühöng, zokog, majd 2 perc múlva elvonul a vihar, lecsillapodik, és már ismét dúdol vagy kacag. Te úgy érzed, lassanként bedilizel az éles hangulatváltásaitól, ő meg már nem is emlékszik rá.
Sosem gondol előre, nem érdeklik a tettei következményei, kizárólag a jelen pillanatot éli meg. Mindent megígér, jó akar lenni, de a következő pillanatban már elfelejti. "Rosszalkodását" néha ő maga sem érti, "nem tudom, miért tettem" válaszolja, és így is gondolja. Nem tudja, miért kapott feketepontot magatartásból és ami ijesztő, hogy TÉNYLEG nem tudja! Hazudik, de nem mindig tudatosan. Kiborítja a szüleit, tanárait, miközben ártatlanul néz szerte-szét: mi a baj?!
20 ceruza, 20 radír, 4 teljes színesceruza-készlet, 3 tesi cucc, 3 úszónadrág, 3 úszósapi, 4-5 pár papucs... mindenből jelentős készlet kell, mert döbbenetes mennyiségű cuccot képes elhagyni, és még csak lövése sincs, hogy mikor és hol vagy hogyan! Semmilyen büntetés, semmilyen motiváció NEM HASZNÁL.
Baromi nehéz az élet egy FIMOTA gyerekkel... hozzáteszem, hogy ezek a gyerekek ugyanakkor kreatív, okos, tehetséges, nem ritkán ebben-abban kiemelkedő teljesítményű, csupaszív gyerekek, akik rengeteg szeretetet képesek adni... és olthatatlan szomjúsággal szomjazzák a simogatást, cirógatást, testi érintést, puszilgatást. Jóval több dicséretet igényelnek, mint kortársaik.

 

Ide várom tehát a FIMOTA gyerekek szüleit tapasztalatcserére, beszélgessünk: ki milyen eredményt ért el és mivel?!
Ki hogyan képes túlélni a mindennapok küzdelmeit?
Illetve nagyon érdekelne nagyobb gyerekeknél, hogy vajon várható-e valamiféle javulás nagyobb korban?
Hogyan képesek megbírkózni a FIMOTA gyerekek a kamaszkorral, felsőtagozattal, középiskolával?! 
Írjatok, kérlek!!!!!!! :-)

  1. 2016. március 3. 15:2527.
  2. 2015. október 9. 12:2426.

    Sziasztok! Életre lehetne kelteni ezt a topikot? Nagyon szükségem lenne rá, hogy beszélgessek Veletek! Ti már 2 évvel előttem jártok ebben a problémában (az én gyermekem most harmadikos)...gyakorlati kérdéseim lennének, főleg az iskolai helyzetekkel kapcsolatos tapasztalataitok érdekelne. Gyertek "vissza"! Köszönöm!!!

  3. 2013. október 1. 14:1225.
    Ami engem illet, én az enyémet a szomszédba sem merném egyedül átengedni. Abba meg bele sem merek gondolni mi lesz, ha iskolás lesz. Pedig jövőre elméletileg az lesz.
    előzmény:
    Béni (24)
    2013-09-30  21:12
  4. 2013. szeptember 30. 21:1224.
    Igen. Egész eddig nem tudtuk,hogy ilyen gond van. Nem is mertem feltételezni,hogy ilyen előfordulhat,hogy a másik 30 tŕrsŕval ellentétben nem megy be. Amúgy holnap megint megyünk. Ma is panaszkodtak a suliban,ma megint nem volt hajlandó megcsinŕlni a feladatokat, dobol a lŕbŕval az órŕn,a csengő hangjŕt utŕnozza, mŕr ŕtültették az osztŕlyt, ő most egyedül ül elöl,de nem hat rŕ,mert most meg hŕtra fordul és a mögötte ülőt piszkŕlja. Nagyon idegesek vagyunk,félünk,hogy megunjŕk a suliban és eltanŕcsoljŕk.Akkor mi lesz tovŕbb? Az egész helyzet teljesen kilŕtástalan... :(
    előzmény:
    abuga (23)
    2013-09-29  10:08
  5. 2013. szeptember 29. 10:0823.

    Jól értettem, hogy a 6,5 éves fimota kisfiad egyedül jár busszal iskolába?

     

    előzmény:
    Béni (22)
    2013-09-27  18:33
  6. 2013. szeptember 27. 18:3322.
    Sziasztok! Úgy néz ki,hogy én is csatlakozom hozzátok! Ma voltunk először pszichológusnál a 6,5 éves kisfiammal és első blikkre nagyon úgy tűnik,hogy ő is fimota. Még mennünk kell 4 alkalommal a végleges diagnózisig,de egyenlőre így állunk. Mi most kezdtük az iskolát,de már rengetegszer csörgött a telefonom. Második héten pl. leszállt a buszról és nem egyenest a suliba ment,hanem elment sétalni,megkereste,hol lakik az osztálytársa,becsengetett házakhoz,majd az első óráról pár percet késve beért. A tanárnő panaszkodik,hogy nem figyel,csak egy pár percig,meg amíg van kedve,a feladat helyett inkább firkálja a füzet szélét, de ha megcsinálja,akkor az hibátlan és gyors. Aztán a tolltartóját már 2 nap után szétszurkodva,szétfirkálva hozta haza,ki lehet dobni.A ceruzáit másnap negyedére hegyezve hozta haza...a padtársa apukája panaszkodott,hogy a kislány otthon mondja,hogy a fiam oiszkálja a kislányt a szünetben,szurkodja a hátát ceruzával,meg összefirkálja a füzetét... Szóval vannak gondok.Azt tanácsolták egyenlőre,hogy egyszerre csak egyet kérjünk tőle,dícsérjük sokszor....
  7. 2013. augusztus 23. 15:2121.
    Nagyon jólesett a bíztatásod. Sajnos a helyzet még csak ennyire sem egyszerű.
    Nálunk például a legnagyobb problémát az ofő jelentette, aki a felvetésünkre kerek-perec közölte, hogy a gyerek nem fimóta. Mondtam, hurrá, s mivel boldogan hittem a pedagógiai szakértelmében, ezzel sajnos fél évet veszítettünk.
    Megjegyzem, elsőben-másodikban kölcsönös imádat volt, sőt, még ő csitítgatott minket, s javasolta, hogy hagyjunk több időt a gyereknek arra, hogy elfogadja az ovihoz képest lényegesen szigorúbb szabályokat. A türelmünk eredménye az lett, hogy négyesről hármasra romlott a magatartás jegye.
    Az ofő kezdeményezésére nevelési tanácsadóba jártunk, hihetetlenül nagy szervezést igényelt mindkettőnk "szigorú" munkahelyéről elkéredzkedni, világ végére elmenni stb., férjemnek a rossz lábával a belvárosi 3.-4. emeletre felkutyagolni, néha órákat vártunk, hogy aztán az elkéredzkedés, munkahelyi lógás, méregdrága belvárosi parkolás, kutyagolás és várakozás után 5 perc múlva megjelenjen a pszichológus, hogy a gyerek azt mondta, hogy fáradt és éhes, ezért most nem "dolgoznak". Ehhez ugye nem kell nagy empatikus képesség, hogy valaki átérezze, mi játszódott le bennem. Viszonylag ritkán sírok, de ott majdnem elbőgtem magam. Üvölteni és tombolni szerettem volna, hogy a rohadás álljon bele, hány órámba telt, míg elő mertem hozakodni a főnökömnél az újabb elkéretzkedéssel (férjem dettó beszorítva), kifizetünk egy-két ezrest a parkolásért, ahonnan kb. 1,5 km-t gyalogoltunk, a férjem a rossz lábával, majd fel a torony legfelső szintjére, ahol szintén jó sokat vártunk, és akkor most közli, hogy nem hajlandó a gyerekkel foglalkozni pusztán csak azért, mert az 9 évesen közölte, hogy éhes és fáradt? Na és?! Hát nem, éhesen és fáradtan nem lehet!!!   >:-|||
    Végigcsináltunk vagy 5-6 találkozót, majd megtudtuk, hogy a gyerekünk IQ-ja átlag feletti, nagyon okos, sok mindenben kiemelkedően tehetséges, bár rajzolni nem tud (nagy ügy, tudtuk!), és hogy minden tesztben aktív volt, fegyelmezett, jól kezelhető. A szakvélemény is tulajdonképpen arról szól, hogy nincs vele semmi baj. Epeömlést persze akkor kaptam, amikor a búcsúzásnál két dolgot mondott a nő: az egyik, hogy "ha tudnám, milyen problémás gyerekek járnak oda". (Nem tudom, nem is akarom megtudni, és ne hasonlítgassa össze a gyerekemet velük, mert mindegyik gyerek más, és mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.) A másik, hogy ajánlott nekem egy szakkönyvet. ("Kell a korlát a gyereknek") Egyrészt már 3 éve megvan, másrészt nem fogom könyvből nevelni a gyerekemet, harmadrészt egyáltalán nem használható a mi esetünkben. Szélsőségesen agresszív, a szüleit rugdaló gyerekekről ír, nekem meg "csak" annyi a bajom a gyerekemmel, hogy mindent százszor kell neki elmondanom (ill. visszakérdeznem), és "szórakozott", mindenét elhagyja. Mindössze ennyi... bár én konkrétan ebbe dilizek bele... no meg persze a tűéles, 180 fokos hangulatváltozásaiba, ahogy dühében keservesen bömböl valami pitiáner dolog miatt, majd 5 percre rá már vidáman dudorászik vagy énekel és táncol a tükör előtt, X-faktorosat játszva.

    Ez a mi keresztünk!
    Nyilván vannak okostojások, akik jól beszólogatnak, na majd ők megmondják a tutit, a saját beszűkült világukon képtelenek túllátni, ezért nyilván minden, ami az átlagtól eltérő, csakis a szülők hibája lehet, hisz az ő gyerekük annyira tökéletes.
    Ez a mi keresztünk, a mi harcunk, önmagunkkal, amit éppen azért vívunk meg nap mint nap, mert önmagunknál is milliószorosan jobban szeretjük a kis fimótáinkat. :-)
    előzmény:
    saschamora (19)
    2013-08-19  12:15
  8. 2013. augusztus 23. 14:1920.

    Ez jó, amit írtál, érdekes, hogy még soha egyetlen szakembertől sem hallottam, pedig igaz lehet. Most, hogy szavaid fényében visszagondolok, máris bólogatnom kell: ha azt mondom, hogy vigye a szennyes ruháit a szennyesbe, sokkal sanszosabb, hogy megcsinálja, mintha hozzáteszem, hogy "és ami meg tiszta, azt tedd be a szekrénybe". Kettőből majdnem biztos, hogy nulla lesz az eredmény, de ha csak egy dolgot kérek, arra legalább egy 30-40 %-os esélyem van. Nehéz ez így!

    Erről a relaxáló készülékről mesélnél még? Szintén hírét sem hallottam! Érdekelne. Bár végigszenvedtük az agykontrollt, és pár napig még ha mérsékelten is, de lelkesedett érte, amikor közös agykontrollozást akartam, már fanyalgott. Ez viszont azt mutatja, hogy nyilván egyedül sem! Egy újabb dugába dőlt, jónak látszó 5let, beáldozva 7végét + 100e Ft-ot. :-(

     

    előzmény:
    natika75 (18)
    2013-08-19  11:49
  9. 2013. augusztus 19. 12:1519.

    nagyon kar, hogy sokan csak priviben mernek megnyilvanulni, mintha barmit is szegyellni kene azon, hogy nehezebben nevelheto gyerekuk van. a sotet elemeket, akik alacsony ertelmi kepessegeik miatt nem tudjak felfogni hogy igenis letezik az altalad leirt problema, egyszeruen at kell ugrani, esetleg elkuldeni retkes faxba'. az aztan nem megoldas, -NEKTEK nem megoldas- ha magatok kozott kommunikaltok, es nem probaljatok megertetni masokkal, hogy a gyerek nem olyan mint egy szuz cd, rairsz egy programot, oszt' akkor ugy mukodik.

    nyugodtan alljon elo minden problemas szulo a gondjaival, pont ugy, ahogy te tetted, magatoknak tesztek jot, es az agytagitas senkinek sem art meg.:)

    sok sikert kivanok.

    előzmény:
    anya-nyanya (15)
    2013-08-18  21:19
  10. 2013. augusztus 19. 11:4918.

    Jaj, eszembe jutott még valami, ami nekünk nagyon jó.

     

    Vettem egy relaxáló készüléket, amit ha használunk, sokkal jobb a helyzet. Csak arra aztán végképp nem jut mindig idő.

    előzmény:
    natika75 (16)
    2013-08-19  11:40
  11. 2013. augusztus 19. 11:4817.
    Elég gáz, hogy erre a fórumra (a többit nem ismerem) semmilyen problémával nem lehet jönni. Mindig vannak olyanok, akik jól kiosztanak, és el akarják hitetni veled, hogy igazából te vagy az oka az egésznek.
    előzmény:
    anya-nyanya (15)
    2013-08-18  21:19
  12. 2013. augusztus 19. 11:4016.

    Szia,

     

    még egyszer elolvastam az indítódat, sőt a férjemnek is felolvastam. Csak azt kérdezte, hogy én írtam-e. 

     

    A lányom 3.-os lesz, eddig nagyon jól tanult, igaz sokat kellett neki segíteni, hogy egyáltalán tudja, mi az, amit meg kell tanulni. Viszont nálunk a mozgatás azért nem jött be, mert ha utána kell leckézni, az egyszerűen nem ment. Lehet, hogy idén már menni fog, majd kiderül.

     

    A lányom is nagyon szereti a gyerekeket, neki nincs igazán konfliktusa, annyira nem uralkodó vagy behódoló talán. Ő mindenkivel elvan.

     

    Mobilt már nekem is mondogatta a lányom, de nem kap semmiképpen, egyrészt mert feleslegesnek tartom, másrészt mert úgyis elhagyná, szerintem még aznap. 

     

    A beszólogatásokkal ne foglalkozz, aki nem látja, az nem tudja mi történik.

     

    Nekünk a pszichiáter azt tanácsolta, hogy egyszerre mindig egy utasítást kell neki mondani és csak akkor, ha biztosak vagyunk abban, hogy figyel. Pl. mossál fogat és fésülködjél meg, nem jó, mert abból az egyik (de sokszor mindkettő) biztos, hogy kimarad.  Nehéz így, de ha beleszámítom, hogy kb 5x kell elmondani a két kérést, mire talán megteszi, illetve egyáltalán meghallja, akkor nem is annyira nagy dolog, hogy egyesével kérjük.

     

    Mi most ezen igyekszünk, hogy egyáltalán jól kommunikáljunk vele. 

    előzmény:
    anya-nyanya (14)
    2013-08-18  21:06
  13. 2013. augusztus 18. 21:1915.

    Igen, az én gyerekem rendetlen és hanyag, mindent elhagy (külön fájdalom, hogy "otthon nem ezt látja"), de ezt lassan már megszoktuk.

    Sok mindent kipróbáltam én is, és most - micsoda egybeesés - én is fontolgatom a halolajat, ill. csinálok sok avokádókrémet (ugyanazok az omega 3-6 zsírsavak vannak benne, mint a hidegvízi/mélytengeri halfilékben), és a chipsről társairól teljesen leállítottam, csak akkor van chipsezés, ha vendégség van nálunk. Próbálom a markáns ízeket, video- és zenei élményeket, reklámokat, pörgést, éles váltásokat, "izgatószereket" kivonni az életéből. Nem 100 %-osan, mert azt úgysem lehet, de redukálni, normális mederben tartani. Nyár elején két hétvégét beáldoztunk gyerek-agykontrollra, el sem mondom, mennyibe került az is hármónknak, és hogy mennyit ért! :-(
    Reméltem, talán a türelme fejleszthető, az önkontrollja, nem ment! Mindent megpróbáltunk, és csináljuk tovább, nem adjuk fel a reményt.

    Most szeretném megköszönni azt a több mint fél tucat privát hozzászólást, amiket a rosszindulatú beszólások miatt nem akartak publikusan a fórumba írni, de nagyon kedves és hasznos, bíztató és reménykeltő, és segítő szándékú sorokat kaptam! Kérlek, írjatok még!!!

     

    KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!!!! :-)

     

    előzmény:
    bambi5 (11)
    2013-08-18  15:15
  14. 2013. augusztus 18. 21:0614.

    Natika, én is a felsőtől félek, de most konkrétan már a 4. osztálytól is (9,5 éves a kisfiam), mivel 3. osztályban fordult elő először, hogy érezhető volt a romlás, ill. a "haverok" és osztálytársak hatása (mondanom sem kell: nem pozitív értelemben).

    Egyébként a korosztályával is jól elvan, lehet, hogy rosszul fogalmaztam, úgy pontosabb, hogy nálánál kisebb v. nagyobb gyerekekkel SEMMI problémája (vagy uralja őket, vagy behódol és belesimul a társaságba), de leginkább az osztálytársaival van gond. Egyrészt nagyon rosszul viseli, ha nem az ő kezében van a döntés, másrészt amit nehéz elfogadnom, hogy ő elég könnyen kinevet másokat (oké, vagy "csak" nevet másokon), viszont azt nem bírja elviselni, ha őt nevetik ki. Ebből vannak néha konfliktusai.

    Arra gondoltuk, hogy a "hiperaktivitás" miatt kimozgatjuk, ezért tesi fakultációra jár, extra tesiórákkal, plusz heti 2x-i úszással. Kajakozni is járt, de most abbahagyta... és táncórára is járogat (szintén a suliban), mondjuk ez nem komoly, hetente 1x2 óra, hip-hop, rocky, azt hiszem, ezt leginkább a kis "szerelme" miatt választotta. :-)

     

    Most éppen az van műsoron, hogy 2-3 kivételtől eltekintve már minden gyereknek van mobilja az osztályba, és ő is nagyon szeretne, de basszus, SEMMIRE nem tud vigyázni, hogyan adhatnék neki akár csak egy 5-10e Ft értékű telefont?! :-( 

    előzmény:
    natika75 (12)
    2013-08-18  15:38
  15. 2013. augusztus 18. 15:4113.
    Most nemt udok maradni, de majd szívesen jövök tapasztalat cserére.
    előzmény:
    anya-nyanya (1)
    2013-08-15  00:54
  16. 2013. augusztus 18. 15:3812.

    Szia,

     

    én lányom is ilyen, ha nem is ennyire durva, de nagyon hasonló. 8,5 éves, az alsóban jól el van, én majd a fölsőtől félek nagyon.

     

    Nincs ötletem, mi megpróbáljuk lekötni, de nagyon nehéz megúszni minden napot baleset nélkül.

     

    Annyi különbség is van, hoyg az én lányom a korosztyályával is jól elvan. 

     

    Fiad hány éves? Jár valami plussz szakkörre? Hogy tanul?

    előzmény:
    anya-nyanya (1)
    2013-08-15  00:54
  17. 2013. augusztus 18. 15:1511.

    Szia!

     

    Sajnos el kell keresítselek, a tutit én sem tudom  

    Annyi mindennel próbálkoztunk az évek folyamán, hogy nem tudom, melyik hozta meg az eredményt. Nem azt mondom, hogy mostmár minden tökéletes, de a suliban az utóbbi 2-3 évben nem volt problémája, sőt nagyon szerették a tanárai és ő is a tanárokat.

    Most ballagott 8-ból, és az utóbbi években őt kérték fel a műsorok vezetésére, tanárok köszöntésére stb. Kb. 6. osztályos korában vett a gyerek akkora fordulatot, hogy a szánk is tátva maradt, mindezt szinte egyik napról a másikra. Nem kellett szólni, hogy csinálja meg a leckét, sőt amikor hazajött, az lett az első dolga.  Előtte ahogy te is írod teljes motiválatlan volt,  mindegy, miről volt szó. A suliban  elsős kora óta mindenre rávágta, hogy ééén ezt nem tudom. Aztán ez is megváltozott és legalább próbálta megérteni, megcsinálni hiszti nélkül.A türelme is sokat változott, előtte ha az orvosnál mondjuk 2 ember volt előttünk, már tűkön ült, hogy mikor megyünk már be. Borzasztó volt bárhová is menni vele. A legrosszabb a kiszámíthatatlanság volt, hogy mikor lesz valami "hiszti". Most is van, hogy nem tetszik neki, hogy valahova menni kell, akkor nekünk csinálja a műsort, de amint odaérünk vagy ő megy egyedül, akkor már tud viselkedni!

    4,5 éves korától kb. ezeket a dolgokat próbáltuk: mozgásterápia, fejlesztőpedagógus,  pszichológus, pszichiáter, homeopátia, bach virágterápia, kineziológus, lovaglás, biofeedback, halolaj kapszula szedése, zeneterápia, eleven team, ízfokozós ételek kerülése....biztos van még pár dolog, amit kihagytam

     

     

    Olyan problémáink nekünk nem voltak, amiket te írsz, hogy festékes a cucca, elhagy ezt-azt, mert ő ennek pont az ellenkezője Útálja, ha koszos a keze, akkor inkább hozzá sem nyúlt valamihez. És elég precíz is, amit valahova letett, annak ott a helye! Volt olyan a suliban, hogy az osztályokból kivitték a székeket, mert kellett valami műsorhoz és másnap a tanítónénivel végigjárták az osztályokat, mert nem azt széket kapta vissza, ami az övé volt és megkeresték!  Az már most 8-ban volt, hogy elment az osztály bowlingozni és az ofő mondta,hogy ő este azon gondolkodott, hogy hogy fog az én fiam belebújni egy bérelt cipőbe, amiben már mások voltak, és vitt neki egy új zoknit, hátha úgy felveszi!  Ezen úgy meghatódtam, hogy csak na!

     

    Szóval sok okosat én sem tudok mondani. Voltak napok, amikor egyszerűen  a túlélése játszottam

     

    előzmény:
    anya-nyanya (10)
    2013-08-18  01:02
  18. 2013. augusztus 18. 01:0210.

    Bambi, kérlek, amint időd engedi, adj nekünk pár használható tanácsot, bíztatást. Azt már tudom, hogy a nevelés terén gyakorlatilag kár 100%-on próbálkoznom, esélyem sincs. Sem a cirógatós, szépen kérés, sem a baráti-haveri hang, sem a kedves, de szigorú dorgálás, sem a büntetés nem ér célt. Szakértők szerint az egyetlen eszköz a motiváció (az enyém pl. teljességgel motiválhatatlan, amit eszeveszetten imád, azért sem hajlandó átlépni a saját árnyékát), illetve a dicséret. A szakirodalomból úgy tudom, hogy a fimóta gyerekeket rengetegszer kell dicsérni, mert ez az egyetlen stimulánsuk, az elismerés, a dicséret. Hát igyekszem, amikor csak lehet... de sajnos az otthoni segítőkészséget leszámítva (amit persze néha csak ötödikre hajlandó) nem sok dicsérnivaló van rajta, mert a füzetei állapota okádék, a könyveit firkálja, szamárfülesek, a táskája tele van morzsával és kitört ceruza-hegyekkel, olykor egy-egy félbehagyott uzsonna... undorító! :-(
    A ruhája festékes, vajas, a nadrágja füves (nem kokainos!!! gy.k.)... szóval igen erősen oda kell koncentrálni, hogy mit lehet rajta dicsérni, mert a hozzáállását nem. De legalább tudom, hogy nem tehet róla. Nehéz elhinni, mert annyira százas, annyira okos, annyira penge, szellemes, aranyos... de az, hogy közel 10 évesen még olyan hatalmas sírógörcsöket nyom le csak azért, mert nem engedem le focizni... elképesztő, néha milyen és mennyi indulat feszül benne. Aztán 10 perc múlva már a nyakamba csimpaszkodva hízeleg és imád, vagy énekel a szobájában... nehéz tolerálni a sok éles hangulatváltást. Mindent NAGYON-NAGYON csinál: nagyon tud boldog lenni, nagyon tud örülni, nevetni, boldog lenni, és nagyon bele tud halni piszlicsáré dolgokba!

     

    Szóval kérlek, szólj hozzánk, a néphez!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-) 

    előzmény:
    bambi5 (4)
    2013-08-15  14:16
  19. 2013. augusztus 18. 01:029.

    Bambi, kérlek, amint időd engedi, adj nekünk pár használható tanácsot, bíztatást. Azt már tudom, hogy a nevelés terén gyakorlatilag kár 100%-on próbálkoznom, esélyem sincs. Sem a cirógatós, szépen kérés, sem a baráti-haveri hang, sem a kedves, de szigorú dorgálás, sem a büntetés nem ér célt. Szakértők szerint az egyetlen eszköz a motiváció (az enyém pl. teljességgel motiválhatatlan, amit eszeveszetten imád, azért sem hajlandó átlépni a saját árnyékát), illetve a dicséret. A szakirodalomból úgy tudom, hogy a fimóta gyerekeket rengetegszer kell dicsérni, mert ez az egyetlen stimulánsuk, az elismerés, a dicséret. Hát igyekszem, amikor csak lehet... de sajnos az otthoni segítőkészséget leszámítva (amit persze néha csak ötödikre hajlandó) nem sok dicsérnivaló van rajta, mert a füzetei állapota okádék, a könyveit firkálja, szamárfülesek, a táskája tele van morzsával és kitört ceruza-hegyekkel, olykor egy-egy félbehagyott uzsonna... undorító! :-(
    A ruhája festékes, vajas, a nadrágja füves (nem kokainos!!! gy.k.)... szóval igen erősen oda kell koncentrálni, hogy mit lehet rajta dicsérni, mert a hozzáállását nem. De legalább tudom, hogy nem tehet róla. Nehéz elhinni, mert annyira százas, annyira okos, annyira penge, szellemes, aranyos... de az, hogy közel 10 évesen még olyan hatalmas sírógörcsöket nyom le csak azért, mert nem engedem le focizni... elképesztő, néha milyen és mennyi indulat feszül benne. Aztán 10 perc múlva már a nyakamba csimpaszkodva hízeleg és imád, vagy énekel a szobájában... nehéz tolerálni a sok éles hangulatváltást. Mindent NAGYON-NAGYON csinál: nagyon tud boldog lenni, nagyon tud örülni, nevetni, boldog lenni, és nagyon bele tud halni piszlicsáré dolgokba!

     

    Szóval kérlek, szólj hozzánk, a néphez!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-) 

    előzmény:
    bambi5 (4)
    2013-08-15  14:16
  20. 2013. augusztus 18. 00:548.

    Ne félj a sulikezdéstől, két okból: 

    egyrészt a legtöbb suliban első osztály első félévében végtelenül türelmesek és toleránsak a tanerők. Az én kis manóm elsőben még mosolyogva mesélte, hogy "Képzeld anya, volt olyan gyerek, amelyik óra alatt felállt, és odament az ablakhoz, hogy kinézzen, meg egy másik gyerek azt mondta a tanítónéninek, hogy ez unalmas!"
    Nálunk nagyon sokáig rendben mentek a dolgok, igazából csak a folyamatos ceruza- és radírhiány, illetve a minden napi leltározástól ("Tesifelszerelés nálad? Úszáscucc megvan? Dzsekid? Sál? Sapka? stb.) akadtam ki, mert volt, hogy kétszer is fel kellett mennie a cuccaiért.

     

    Aztán másodikban tantónéni egyre türelmetlenebb lett. Ráadásul tömérdek sok ötöse mellé néha becsusszant egy-egy egyes, mert mondjuk éppen "nem volt kedve" a felmérőhöz. Hiába mondtam el, hogy minden dolgozatírás, felmérő mennyire fontos, meg az osztályzat, meg az érdemjegyek stb., hát ilyenek a fimóták: 29 db kisötös és pirospont után 2 héten belül 2 db elégtelen gyűjtött be sikeresen. Aztán jött a harmadik, mert sorozatosan nem csinálta meg a teljes leckét, mint kiderült, nem írta fel alaposan a leckefüzetbe.
    Egyre jobban pedáloztunk, és elkezdődött a hétvégi veletanulás (elsőben úgy volt majdnem kitűnő, hogy egy percet nem kellett vele tanulni soha).

    A harmadik még nehezebb volt, és megjelentek a hármasok is a bizonyítványban.
    Nem könnyű! De nagyon szeretjük őket, és velük küzdünk... no meg értük is! ;-)

    előzmény:
    babérfa (6)
    2013-08-16  00:49
  21. 2013. augusztus 18. 00:467.

    Nagyon bátor ember vagy, hogy valakit teljesen ismeretlenül meg mersz ítélni! Ha tudnád, hogy miken mentünk keresztül, nem így beszélnél.

    Ha tudnád, hogy az életemet, a fél karomat, bármimet odaadnám a gyerekemért, és hogy ő a legfontosabb dolog az életünkben... de nincs szükségem arra, hogy magyarázkodjak neked.

    Rengeteg olyan gyereket ismerek, aki nem fimóta, szimplán csak kallódó srác, rohadtul "elfogadják" a szülei, akiket totyogó kora óta leugat, megrugdos, ők pedig hiper-szuper liberális módon állnak a kérdéshez.

     

    Teljes mértékben elfogadom a gyerekemet, mert nem a tulajdonságai miatt szeretem, hanem önmagáért. Hozzáteszem, hogy e betegsége/állapota ellenére tömérdek jó tulajdonsága van, és hogy egy csodálatos kis emberi lény, csupaszív, érzékeny, kedves, segítőkész, imádnivaló.

     

    Csak tudod, kezdődik az új tanév, és vele az új gyomorgörcs. Mert nincs ezekkel a gyerekekkel semmi "egyéb" probléma, mint hogy nem képesek és nem hajlandóak betartani a szabályokat, ezzel folyamatos konfliktus van a tanítónéni és közte. Nem azért nem tartják be a szabályokat, mert egy megátalkodott, elvetemült gonosztevő, vagy neveletlen tahópalánta, hanem azért, mert neki egy saját világa van: nem érdekli, hogy valamit ilyennek kell látni vagy olyannak kell értékelni, ha ő emilyennek látja vagy értékeli, megy a saját feje után. Nem idióták, nem fogyatékosok, sőt... nagyon is okosok, intelligensek, érzékenyek, imádnivalók. Csak éppen jelentősen mások, és hadd ne kívánjam neked azt, hogy Te is 50 db ceruzával és mindenben háromszoros-ötszörös felszereléssel kezdd a tanévet ahhoz, hogy esélyed legyen arra, hogy év végéig a gyereked kihúzza ezzel a készlettel.

     

    Önsajnálat?! Igen, biztos van bennem.
    De elsősorban őt sajnálom, és azt, hogy nem tudok rajta segíteni, nem tudok vele lenni, de majd fogadóórán én (a civil, a laikus) magyarázhatom egy pedagógusnak, hogy ez a gyerek nem rossz, csak másképp működik.


    Egyébként nem tudom "külső szemmel" elolvasni a hozzászólásomat, mert én ebben élek!
    Abban, hogy ha nem vagyok résen este 8-kor és azt mondom neki, hogy "Édesem, elég volt a fagyiból, vidd ki a konyhába!", akkor kiviszi, de mivel nem mondtam, hogy tegye be a mélyhűtőbe, így NEM FOGJA betenni. S reggel megtalálom a közel ezer forint értékű fagylaltot panccsá olvadva. Ja, hogy akkor miért nem én viszem ki?! Mert például éppen pokoli fájdalmaim vannak, de ez már végképp nem rád tartozik. Próbáld ki úgy az életet, hogy mindent egzakt módon, precízen meg kell fogalmaznod, és minimum 3x rákérdezned: "kivitted a szemetet? Tettél a szemetesbe tiszta nylont? Bezártad a szemétledobó ajtaját? Visszahoztad a kulcsot?" Hidd el, elég fárasztó! :-(

     

    Filmvígjátékokban baromi jókat röhögünk az 50-60 éves "szórakozott professzoron", de 6-8-10 éves kortól ilyen "szórakozott professzorral" élni, akit minden percben ellenőrizned kell, elég fárasztó. De nem magyarázkodom neked, elég az önsajnálatból! :-( 

    előzmény:
    battery (2)
    2013-08-15  12:59
  22. 2013. augusztus 16. 00:496.

    Szia!

     

    Mintha csak az én lányomról írtad volna a bevezetőt, szóról szóra ráillik.

     

    Annak véleménye pedig, aki még soha, egyetlen napra sem járt a mi cipőnkben, magasról le van ejtve. Egy ideje próbálok erre tudatosan figyelni, mert amúgy sem egyszerű egy fimóta gyerek szülőjének lenni, de még folyamatosan elviselni vadidegenek beszólogatásait, már sok lelkileg.

     

     

    Nagyon szívesen beszélgetnék hasonló helyzetben lévőkkel, érdekelnek tapasztalatok, tanácsok! 7 éves a lányom, most kezdi a sulit, amitől nagyon félek. Egyre jobban felőröl a helyzet. :(

    előzmény:
    anya-nyanya (1)
    2013-08-15  00:54
  23. 2013. augusztus 15. 15:125.
    Bocsi, de rosszul látod a helyzetet. Ez csak egy objektív jellemzés volt, egyáltalán nem rosszindulatú, ahogy te gondolod. Ismerek ilyen gyereket, tökéletesen ráillik, ezen nincs mit szépíteni. Tényleg jó ötlet, ha a problémás gyerekek szülei megdumálhatják egymás közt a dolgot.
    előzmény:
    battery (2)
    2013-08-15  12:59
  24. 2013. augusztus 15. 14:164.

    Szia!

     

    Most nincs időm sokat írni, pedig hidd el tudnék az elmúlt 15 évről

     

    A mi esetünkben van javulás, sőt jelentős javulás. Ismerek még pár hasonló gyerkőcöt, mivel a fiam a problémái miatt alapítványi suliba járt, most ballagott! Ha akkora változást a többieknél nem is láttam, mint az én fiamnál, azért a többség lenyugodott, úgyhogy van remény (mégha ezt most nem is hiszed )

    előzmény:
    anya-nyanya (1)
    2013-08-15  00:54

Címlap

top