Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elveszett cica, meddig fáj
Létrehozva: 2013. március 27. 11:55
Elveszett március 20-án a 9 hónapos ivartalanított kandúr cicám. Nagyon rosszul viselem, folyamatosan elbőgöm magam, csak rá tudok gondolni. 
Tudom, hogy sok cica megkerül ennyi idő után is, de ő annyira kötődött hozzánk, sosem ment el fél percre sem, nem hinném hogy csak úgy elkóborolt volna. Szerintem vagy történt valami vele a szomszédoknál, vagy ellopták (hajnalban tűnt el), mert feltűnően szép cica volt.
Utólag okos az ember, mit kellett volna, nem kellett volna, lelkiismeretfurdalásom van, de legjobban nagyon hiányzik, meddig tart ez még?
Nagyon szomorú vagyok...
Igen, örökké fáj, a fájdalom nem szűnik.
Egyetértek, mindig emlékezni fog rá.
De egy évig biztosan gyakran előjön majd a dolog. :(
Örökre, de 2-3 évig nagyon.
Az en kis Lolam is elvittek a mai napig sirni tudnek erte van meg cicam es oket is imadom de ot nem potolja senki :'( augusztusba kaptam ket nap utan elvittek majd elokerult október vegere velunk volt es februarba megint elvittek :'(
mindenkit nagyon sajnalok akinek eltunik a cicaja.
en az utobbi 30 evben bar egy farmon elek es elotte is kertes hazban laktunk mindig benti cicakat tartok foleg ilyesminek az elkerulese vegett.
Ha kinti cicat akarnek (hogy ki is jarjon) biztosan epitenek neki egy lekeritett reszt hogy ne tudjon elmenni.
Nagyon szurkolok hogy elokeruljon a cicad, utana pedig vedd fontolora hogy hova es mennyi idore engeded ki.
Hidd el a cicak bent nagyon jol megszokjak az eletet es minden szempontbol nagyobb biztonsagban vannak.
az en oreg cicam 18 evet elt egeszsegben benti cicakent. a mostani ket uj is benti es remekul erzik magukat.
sok szerencset ird meg hogy elokerult e a cica?
Ivartalanitva van ?
Szia! Érdeklődöm, mi lett Veletek? Ugyanis én most járok abban a cipőben mint te. Hétfőn tűnt el e cicánk. Minden követ megmozdítottam. Még annyit teszek, hogy szórólapokat teszek minden postaládába. De nem sok reményt látok. 4 napja tűnt el. De hisszük, hogy meglesz....
Végül meddig búslakodtál? Van másik cicád helyette?
Köszönöm
Üdv
Orsi
ne legyen lelkifurkád!!! ne okold magad! gondolj arra hogy most jó neki. mindegy hol van....
Huszadikán már hó volt? Mert a cicák könnyen eltévednek a hóban. Aztán megkerülnek.
A fontos szerintem - saját tapasztalat -, hogy higgy benne, hogy megkerül. Amíg nem mondtál le róla, addig nem veszett el igazán.
A koratavaszi jó időben nekem Cirkáska tyúkocskám szökött el, kétszer is, és meglett. Picurka kiskutyát menyem Zsófim kétszer veszítette el, és megtalálta. Tavalyelőtt Lili kiskutya eltűnt mellőle, ő is megkerült. Valamikor rég elszállt gould amandinámat is megtaláltam.
Akit nagyon keresnek, az megkerül. Ha szakadatlanul érdeklődsz, amint az időjárás megengedi, rá fogsz találni, meglátod. Csak ne add fel.
Ha tanácsolhatom, a majdani veszteségekért ne izgulj előre. Amikor idejük eljön, addigra mindannyian érettebbek vagyunk már, és ez segít elviselni.
Drukkolok, hogy előkerüljön!
Azt írod, hogy: "keresés-kudarcot nem bírod elviselni..."
Én meg akkor nyugodtam meg, ha minden nap megtettem több km-t, hátha meglesz.....
Előttük tartom magam, de egy gyereket nem lehet becsapni, érzik hogy szomorú vagyok, főleg hogy sokat viccelődök amúgy velük, most meg nem annyira.
De nem az ő pólójukban törlöm az orrom, meg ilyesmi. Pont ezért írtam ide ki a bánatomat, hogy ne rajtuk csapódjon az egész, mivel én vagyok velük sokat.
nekünk két éve nyáron tűnt el a 10 éves cicánk és nekem is lelkifurim van miatta okkal, nem volt már szegényre annyi időm a két kicsi mellett mint korábban. Hát pont tegnap este beszélt róla altatásnál a nagyobb, mert ő tisztán emlékszik rá, és nekem még most is könnyes lett a szemem, úgyhogy megértelek, mert lehet ennyire szeretni egy kis állatot. DE: mélyen egytértek azzal, hogy ne reagáld túl ennyire és koncentrálj arra, hogy van két gyönyörű és egészséges gyereked
és főleg a gyerekeket ne terheld a veszteség fájdalmával, mert beléjük még minden élmény szinte beleég
persze Neked még olyan korai az élmény, de próbálj meg tovább lépni és arra fókuszálni amid van, kívánom, hogy sikerüljön
Hidd el, én szeretnék a legjobban túl lenni rajta! Azt gondoltam, ha kiírom jobb lesz és tényleg jobb lett. Miért baj ez? Mondjam azt, hogy jól vagyok, amikor nem?
Köszönöm a megértő és bíztató szavakat! Sokat segítettetek! Megyek lassan a gyerkőcökért. Sziasztok!
Sajnos ennél a bizonytalanságnál nincs rosszabb sajnos, most már én is tudom.
Lett másik kutyád?
Szerintem borzasztóan túlreagálod ezt a dolgot, tényleg nem egészséges.
A szomorúság, az űr, persze, hogy megmarad a szeretett állat elvesztése után, de ezt ennyire hisztérikusan kezelni...
Ne ezt kelljen már a gyerekeidnek átélnie!
A nagy fájdalmam miatt nagyon nagy lelkiismeretfurdalásom is van az eltűnése miatt. És mivel kertesházban lakunk és van két kisfiam, akik biztosan véletlenül kiengednék az új jövevényt, de még szerintem mi is, ezért nem merem bevállalni ezek után az újabb állatot. Volt kb. 10 cicánk, sosem tűnt el egy sem, ezért igazából nem is jutott eszembe, hogy megtörténhet. De most már tudom és nem bírnám ezt újra átélni. Azt meg hogy mennyire szeretem meg, szerintem nem tudom irányítani.
Hazamegyek és összebújok a fiaimmal, ők szoktak vígasztalgatni.
Szeretnék már velük megint önfeledten, vidáman játszani és ha látják hogy veszem a cipőm ne azt kérdezzék, hogy "mész cicát keresni"?
Az, hogy mennyire egészségesen kötődsz egy cicához, rajtad múlik kizárólag.
Hogy ezért ne legyen újabb állatod...
Inkább megfosztasz egy lényt a jóléttől, megfosztod magad attól az örömtől, amit egy állatka okoz, csak mert képtelen vagy adott esetben elengedni?
Szia!
Nézted netboard.hu-n? Oda sok elveszett-talált kutyát és cicát szoktak feltenni.
Nekem 9 éve veszett el a kutyám, aki akkor 5 éves volt. Teljesen összevoltunk nőve, mert miután apukám elhagyott minket, őt kaptuk (öcsém meg én) anyától, hogy kicsit enyhítse a bánatunkat. 9 év alatt nem sikerült feldolgoznom, hogy elveszett, sokat gondolkodom, hogy vajon jó gazdához került-e, és csak reménykedni tudok, hogy legalább olyan jó dolga van, mint annak idején nálunk volt :(
Szerencsés a cica!
Ha szólnak, hogy látják, akkor úgyis rohanni fogok oda, de már néha azt kívánom, hogy inkább ne tegyék, mert csak felszakad megint a seb.
Az én cicám tök egészséges, ahol látták onnan szerintem haza kellene találnia (kb. 1 km-re van, igaz utak, házak keresztezik). De annyira sok helyen lehet, hogy tűt a szénakazalban.
Várni fogom így is úgy is haza még sokáig, de ez a keresés- kudarcot sajnos nem bírom lelkileg elviselni, legalábbis nagyon úgy tűnik. A súlyproblémáim hamarosan megoldódnak, de nem így gondoltam volna.
Szia!
Ne add még fel! Pár évvel ezelőtt az én cicám is elveszett, és másfél hónap múlva találtam rá.
Lakásban tartott cica volt mindig. Aztán betegségből kifolyólag mindkét fülére megsüketült szegényke, ráadásul az egyensúlyérzékével is baj volt. Magas keritésünk volt, így hát kiengedtük az udvarra, imádott ott lenni. A keritésre nem birt felugrani. Így hát nyugodtak voltunk. Egyszer mégis sikerült neki. Eltűnt. Egy süket, lakásban tarott macska! 99 százalékig biztos voltam benne, hogy elütötte egy kocsi, vagy egy kutya elkapta.
Ettől függetlenül naponta több kilométert mentem, plakátoltam, kerestem.
Aztán az újabb plakát kirakás után egy nappal telefonon keresett valaki, hogy egy hasonló cicát látott a környéken. És az én süket macsekom volt! Csont és bőr volt, de élt. Nem ismert meg, alig tudtuk befogni.
Szóval ne add fel! Ja, és a lényeg: a házunktól nem messze volt! A te cicád is valahol a környéketeken van, keresd csak nyugodtan, ne add fel! Drukkolok, hogy megtaláld!
Ez nem jó hír. Nagyon sajnálom a kutyusodat!
Szerettem volna én látni hogy öregszik meg mellettem Samu.
Nem sok időt volt velünk és mégis... 
Sokan ajánlották a másik cicát, de mivel a kerítést nem tudnánk teljesen zárttá tenni (pedig most is szinte az), így én ezt már eldöntöttem, hogy nem jöhet másik cica (házi sem, mert annak az elvesztése is fájna ennyire, ha így megszeretem). Van nekem még egy cicám, reggel az volt az első kérdésem, hogy hol van, elég most már miatta aggódnom, bár ő már tapasztalt (5 éves), bár ki tudja őt mikor viszi el valaki, mert ő is maine coon keverék és sajnos látszik is rajta.
Mindig annyira fáj, amikor hazaérek ciccegek és nem jön. :( Már félek hazamenni is. Bárcsak múlva a fájdalom. :(
Sajnos velem is így van, minden másnap látni vélik, én meg nem találom. TEgnap is mondták, aztán kiderült, hogy valószínűleg a szomszédja macskáját látta, mert hasonló fajta, csak ő keverék. Fura, hogy még eddig nem látta a szomszédja macskáját, na mindegy.
A szülinapom előtt veszett el, biztos a húsvétom sem lesz sokkal jobb.
A chipet csak akkor nézik az állatorvosok, ha úgy viszik be az állatot, hogy találták. Ha vizsgálatra viszik, akkor nem. Igaz én írtam az állatorvosoknak, de szerintem egy hét és elfelejtik sajnos. :(
Oszonte legyek? Nekem egy evig fajt a kutya elvesztese :( igazabol meg most is, de addig, ha csak ragondoltam sirtam.
de a te cicad meg lehet meg!
En teljesen megertem fajdalmadat, sirjal nyugodtan.
Termeszetesen mas fajdalom ez, mintha egy csaladtaggal tortent volna valami, de szerintem egy allatot is el lehet siratni, a vele tortentek is fajhatnak. Persze nem mindenki erez igy az allatok irant, de nem vagyunk egyformak es jo, hogy nem vagyunk egyformak.
Van akinek egy kutya, egy macska csak egy szimpla haziallat, valamilyen szinten haszonallat, masnak meg sokkal tobbet jelent. Idovel megnyugszol.
Lehet, hgoy félreérthető voltam. Nyilván nem azért kértem el a kulcsot, hogy utána ne menjek be. Voltam többször is, éjjel is elmentünk a férjemmel, korán reggel is ott kezdtem. Vittem cicakaját is, ami 1-2 óra alatt mindig elfogy, de macskával még nem találkoztam. Ha az enyém lenne, akkor nem bújkálna előlem. Szóval szerintem egy másik cicát láttak beugrálni, nem hinném hogy az enyém volt, vagy ha igen, akkor már máshol van.
Egyáltalán nem zavar, és én sajnálom, hogy nem értettél meg, pontosabban, hogy nem tudtam úgy elmondani amit szerettem volna, hogy ne vedd támadásnak.
Igazából nem néztem meg a dátumot, egy hét után még simán előkerülhet.
Mivel itt az nlc fórumára írtam ki a bánatomat, így ezzel együtt ezzel is számoltam, szóval nem lep meg a "megértésed".
Mivel még csak 1 hete tűnt el, így úgy gondolom még nem kell szakember a fájdalmam miatt. Ahogy leírták többen, van amikor egy állatot is "meggyászolunk". És igen, ahogy én is írtam, lehetett volna nagyobb tragédia is az életemben és biztos azt mondtam volna, hogy ez egy semmiség.
De most ez nekem nagyon fáj, bocsánat ha ez téged zavar!
A házhoz óránként mentem, addig is amíg nem kaptam hozzá kulcsot, volt, hogy a szakadó hóban vártam két és fél órát, hátha meglátom mikor ugrik be és utána hazamentem és zokogtam. Igen, mert borzasztóan fájt, hogy ennek ellenére nem találtam meg.
Nagyon remélem, hogy egy hét múlva nem így érzek, mert utálom ezt az egész állapotot. De most nem tudok ellene tenni, hogy így érezzek, bárcsak tudnék.
A fiam minket is hasonlóan vígasztal, hogy gondoljunk arra, hogy ameddig velünk volt, addig egy csodálatos életet biztosítottunk neki.
De nem azért fáj mert akarjuk, hanem ösztönös az érzés.