Fórum - "A mi helyünk"

Elképzeltem a jelenetet:

Jó szex után kimerülten fekszetek, pasi bámulja a plafont. Mire te: drágám, vidd ki a szennyesbe a zoknidat!  

Nálam a prákapcsolati kérdés ott kezdődik, hogy megbízható, toleráns, normális  a ffi, nem cigizik, nem iszik, nem esik ki a kapanyél...

Hogy a zokniját nem teszi a szennyyestaróba? Egy jó szex után sok mndent megtesznek, ha mosolyogva mondjuk főleg...Vagy egy jó ebéd után, kinek, mi.

 Az a jó, hogy csak ez a legnagyobb gondod vle, mert sokkal aggasztőbb lenne, hidd el, ha minden nap részegen menne haza, fújná a füstöt a fejedbe hajnalig, eljátszaná a pénzetek, ée mindez k*rvára nem érdekelné. 

Ha azon kívül, hogy nem viszi ki a zokniját, vagy nem hajtja le a wc ülőkét nagyobb baj nincs vele, becsüld meg, és ne kritizáld folyton. 

De kar az is,ha idegesited emiatt magad. Minek?

En is idegesitem olykor magam,aztan rajovok utolag,csak magamnak csinalok rossz kedvet,a tobbiek meg jol erzik kozben magukat  ugyis!

:-)

Idegesít:

- zoknik szanaszét hagyása

- kenyér kint hagyása (megszárad)

- szennyes ruhák szanaszét

- konyha elpakolása félig

- ahogy tereget (gyűrött ruhák)

- .....

Megoldás: megcsinálom én :-)))))) és nem szólok. 40 évesen már nem fogom megváltoztatni - és ezeken a dolgokon nem érdemes túrázni. Lesznek úgyis nagyobb próbatételek!

Pontosan így van! :)) Nem akarok nemleges választ, ezért nem is adok rá lehetőséget. Elvárom, hogy megcsinálja, de megkérem rá. Sőt, rögtön meg is köszönöm, ezzel méginkább ráerősítek, hogy neki kell megcsinálnia. :DD

Erről meg az jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm mikor tüsszent, rögtön megköszöni :DD HAPCIköszi. :D

Ez a hó 30 napjára vagy csak néhányra igaz?  

Persze, lehet csak te látod így, a  környezeted meg egy randa hárpiának tart...  

Valahol itt látom azt, hogy igen, ha már megbeszélem a másikkal, akkor választ is kapok arra, hogy miért úgy ahogy. Ha meg már ezt tudom, akkor sokkal könnyebb elfogadni, hiszen már megismertem a miértet, vagy valamilyen hozzáállást a másik részéről ahhoz a dologhoz.

Nők apja említette a lábast. Én is átrakom a maradékot. Igaz, nem aznapra kell eltennem, hanem másnapra, és akkor már csak kevés az a megmaradt étel.

Ugyanakkor a barátnőmnél mikor említettem, hogy átrakjam a megmaradt ételt? Mondta, hogy minek, úgyis ekkora meg akkorra el fog fogyni.

Ezzel el is volt rendezve, mivel kaptam egy választ, amire én nem gondoltam, ami az ő álláspontjára adott magyarázatot.

Hát nézzük.

Általában az a stratégiám, hogy ha van valami, ami zavar, szólok. Ennek vagy az az eredménye, hogy megteszi a párom (mert belátja) vagy az, h nem. Általában utóbbi esetben belenyugszom a megváltoztathatatlanba:

pl. nagy kádban fürdés, időszakonkénti munkamánia és a joghurtospoharak asztalon hagyása. És a továbbiakban már nem idegesít. Amúgy a férjemet elég könnyű tolerálni :D 

Az rendben van, hogy toleráns vagy, én inkább azt szerettem volna megtudni, hogy tényleg minden úgy van jól ahogy van?

Azaz semmihez sem kell toleránsnak lenned?

Mert ugye ha már toleráns vagy, akkor van mit tolerálni.

Nyilván attól függ, ki az a másik 

Amúgy toleráns embernek tartom magam. Ill. toleránsnak azokkal, akiket szeretek 

De mondom, ha szar passzban vagyok, akkor meg iszonyú élhetetlen liba tudok lenni. Pl. PMS alatt még az is zavar, ha a férjem hangosan vesz levegőt. Komolyan. Ilyenkor mindenki érdekében inkább elvonulok. 

Igen, a feng shui is ellene van, de nálam ez már korábbról datálódik, minthogy ezt is hallottam.

Komolyan olyan vagy, hogy neked mindig minden rendben van, ahogy a másik cselekszik, beszél, akármit tesz?

Mert akkor a szememben te leszel az első ember, akire felnézek.

:)

Meg kimegy a csí és bejön a sá én azt olvastam.

Huuu, én biztos állva pisilnék, ha lehetne!  

Hanem amikor már kijössz a wc-ről? És akkor éppen miről hullik le a lepel?

Na meg azért az sem baj, ha fordított a gyakorlati megoldás. Mármint a b@sztatásnál.

Igen, én ezekanők kategória vagyok.

Én pl azért, mert azt olvastam, hogy higénikusabb, ha nem hagyom kiáramolni az ott lévő maradványokat. 

Arról már ne kérdezz, hogy pontosan mit írtak erről, nekem ennyi maradt meg, így aztán ehhez szépen hozzászoktam, és maradtam ennél a megoldásnál.

Sőt, nálunk a párom is így alklamazta. Ja, és nem használta ki az állvapisilés lehetőségét sem. 

Nekem nem volt még ilyen ismerősöm :D

De ha te ezek a nők vagy, megmondod?

(Én nem vagyok angyal, de nem a wcn szoktam b@sztatni az embert :) 

Miért nem kérdezitek meg "ezeket" a nőket?

Komolyan kezdek aggódni, hogy alig maradnak "sárkányok", az összes nőszemély angyallá avanzsált.

Csak óvatosan hölgyek, mert a végén még elrepít benneteket a szárnyatok.

Neki az a probléma, másnak meg más a probléma.

Vagy nálad simán megy minden? 

De én azt nem értem, hogy miért olyan zavaróak ezek a dolgok: hogy hogyan hagyja a wc ülőkét, hogyan eszik, mit hova tesz a másik, hol legyen ennek-annak a helye? Nem szabad, hogy azt érezze a másik, hogy ez nem az ő otthona is.

A bnőm most költözött össze a pasijával egy hónapja és minden nap azon vitáznak, hogy hol legyen a mosogatótálca. Szükség van erre?

Tücsök ezt nem Neked címeztem, csak a Te hozzászólásodra kattintottam rá.

Csakhogy pont azokból lesznek a mindenért basztató, beszólogató nők, akik a prompt felmerülő problémáikat lenyelik, ahelyett, hogy nem bunkón, de határozottan kimondanák. Ilyenkor kezdődnek úgy a mondatok, hogy "már megint" és "Te mindig/soha".

NA most párkapcsolatban éltek...

Ahogy te alkalmazkodsz, úgy neki is kéne.

Nálunk 3 év után robbant  ki anno, el is költözött, mert olyan düh volt bennem, és lehet olyan dolgokat is mondtam, amit nem kellett volna.

Viszont nem nagyon lehetett vele beszélgetni, mert mindent a személye ellnei támadásnak vélt...magyarán egy antiszociális ember.

Vagy másképp gondolkodtunk, és egyikünk sem engedett...na ezért nem hiszek abban, hogy a különbözőséggek kiegészítik egymást... 

Ez csak lehet, hogy hab a tortán...

egy jó kapcsolattal mögöttünk a más, mindennapi gondokat is átvészeljük, nyugtató nélkül 

mindenféleképpen üljetek le, és bezséljétek meg, mert nem lesz jó vége.

lehet, összevesztek, akkor, de utána elcsedesedik, és mindeki tudja, mi van.

Viszont, ha nem teszitek, lehet olyan vitába torkollik majd egyszer, aminek tényleg súlyosabb következményei lesznek, lehetnek.  

Feltéve, ha lehet beszélni vele. 

Ja igen, még annyi, hogy régen nem nagyon volt köd, hanem házasodtak a vagyonok meg a nincstelenek. Ki ki a saját osztályán belül.

Ritka volt az a házasság, ami szeretet alapon működött, így tán még nehezebb lehetett elviselni a másságokat.

Én azt hiszem, már nem egyről beszélünk.

Én arra igyekeztem volna reagálni, amire azt írtad, hogy mielőtt megtörténik az összeköltözés.

Hogy lehetne összeköltözés előtt olyan dolgokat felismerni, amikkel addig még nem találkozott valaki?

A hét év nem a szerelmről szól a régiek szerint, hanem pont arról, hogy mennyire képesek együtt élni az ilyen olyan szokásaikkal, természetükkel?

A szerelem kémiájáról már hallottam, azért majd belenézek a beszégetésbe, amit linkeltél.

Ezeknek a megfigyeléseknek is van közük a ködhöz, pont az a közük hozzá, hogy ha a másik megismerése nélkül bútorozunk össze vele, akkor kb. hét év után jó eséllyel elegünk lesz belőle, ugyanis kb. két év után kezd tisztulni a kép, és akkortól kezdve kiderülhet, hogy mellényúltunk, ha csak a szerelem hajtott bele a kapcsolatba.

Ez a két évesdi már a biokémikusok egyik megfigyelése számunkra, és nem árt tisztában lenni a többivel sem, amik ráadásul nem is mondanak ellent bölcs eleink megfigyeléseinek:

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=cF141e7Sh4s

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=VB9De0Rx2NQ

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Naez0VD3w_E

Na pont erről beszélek, hogy vannak kitüntetett dilik:) Ha azokra figyel, akkor az már nekem elég (és viszont). Nekem is vannak ilyenek, meg neki is, emellett még ezer másik, ami bosszantana valamelyikünket, de mivel nem érik el a dili-szintet, nincs belőle vita. 

Topicindítónak: szerintem ha azt látja, hogy megoldásra törekszel és nem b.tatásra, akkor partner lesz. Főleg, ha azt is látja, hogy te is elfogadod az ő dilijeit és ugyanúgy figyelsz rájuk, mint ahogy tőle szeretnéd.

Kicsit off: Nem gondolom, hogy túl kéne ezt dramatizálni, ez az összecsiszolódás természetes folyamata. Hiába nem tegnap óta vagytok együtt, ti is változtok, az élethelyzetek is változnak, mindig lesz olyan, amiben ki kell találni a közös megoldást.

Vannak a régi megfigyelések, amiket bölcs eleink megfigyeltek számunkra.

Hét tél hét hét nyár mondja meg...

Vagy. Lakva ismerszik meg a másik.

Szóval ennek vajmi kevés köze van a ködhöz, bár kétségtelen, hogy eleinte sok mindent eltakar.

A tökéletesség is ide tartozik, mint ahogy írtam, lehet, hogy nem otthon, hanem pl az nlc fórumon adom ki azt a felgyülemlett agressziót, amitől a páromat megkíméltem.

Én most kifejezetten a párkapcsolati hozzáálllásról véleményezek.

Amikor aazt mondod, hogy légyszíves tedd meg ezt vagy azt, akkor egyben el is várod, hogy megtegye.

Ha azt modnod, azaz kérdezed, hogy meg teszed ezt vagy azt, akkor hagysz lehetőséget arra, hogy ő nemet is mondhat.

Ezzel mindkét fél nyer, hiszen a második esetben nincs elvárás, de nincs kényszer sem.

Nem az a kérdés, hogy van-e tökéletes ember, mert persze, hogy nincs, mindenkinek vannak hibái. De vannak fokozatok: vannak olyan hibák, amiket x-nek egyáltalán nem gond elfogadni, vannak olyanok, amiket nem annyira könnyű, de azért még el tud fogadni, meg vannak olyanok is, amikkel ő egyszerűen képtelen együttélni.

Ha az ismerkedés során, még a rózsaszín köd beállta előtt, vagyis nyilván az összeköltözés előtt nem tanulnak meg kommunikálni egymással ("nem találom sehogyan azt, hogy tudjon is róla de ne is bántódjon meg"), és nem tud kiderülni, hogy az adott két ember kompatibilis-e, akkor bizony csak a köd felszállta után fognak egyáltalán felmerülni olyan kérdések, amikre ha már az ismerkedési fázisban megtalálták volna a válaszokat, akkor esetleg eszük ágában sem lett volna összeköltözni egymással.

Így is lehet csinálni (előbb a köd, aztán a gondolkodás), csak így lutri, mert mire kiderülnek a dolgok, esetleg már gyerek(ek) is van(nak), és azon kívül is túl sok dolog összeköt már (lakás, lakáshitel, stb.).

Még akkor is, ha csak megkérem, hogy ezt vagy azt tegye meg nekem, akkor is az van, hogy nem hagyok a másiknak egy választási lehetőséget, hogy tegye vagy ne tegye? Itt pedig az működik, hogy megkérdezem, hogy megtennéd-e ezt vagy azt?

De ezzel a kérdéssel pont, hogy választhat. Igen vagy nem. 

Ha nemleges választ kapok, ilyenkor azt szoktam mondani:

Jó, máshogy mondom: Légy szí tedd meg ezt meg azt. Köszi. :)