Válaszkereső
Válaszkereső

Kérdezd a szakértőket és a többieket! »

Játék

Játék

Játssz velünk!

Találd meg te is kedvencedet játékaink között!

Fórum - "A mi helyünk"

Keresés a fórumban
keresés a topikban
keresés a teljes fórumon
Nem vigyáznak az unokákra (
2
 embernek tetszett)
»
Nyitó hozzászólás
2012-07-11 10:111.

Csak kiváncsi vagyok, hogy ez gyakori probléma-e, vagy rtikaság.

 

Az a helyzet, hogy itt a vakáció, és se az én szüleim, se az anyósomék nem vigyáznak a gyerekekre. Egyikük 7 másik 5 éves, elég hosszú a szünet, mi minden szabinkat velük töltjük, táborban is voltak, de így is van 2-3 hét amikor egyszerűen már nincs hova tenni őket. Kézefekvő lenne a megoldás, hogy a nyugdíjjas nagyszülők vigyazzanak rájuk, de nem szívesen vállalják, Már kellemetlen megkérni őket. Eddig összesen 1,5 napot "kaptunk" tőlük nyögvenyelősen. Azért nem értem az egészet, mert egyébként tök türelmesek, amikor együtt vannak, úgy tűnik jól érzik magukat velük.

Gyerekkoromban heteket töltöttem a mamáékkal, mi sem volt ennél természetesebb. Igaz, akkor még korábban nyugdíjba mehettek, anyukám sajnos még a munkahelye miatt nem tud segíteni.

  1. 2012-07-17 15:46932.

    Szia!

     

    Van ilyen, s hát ez van...el kell fogadni, tenni nem tudsz ellene semmit.

     

    Anyósom egy szinttel lakik alattunk, s tavaly jutott el odáig, hogy levitte őket a játszóra (a nagyfiam már elmult 9).

    Az oka pedig az, hogy mindent megenged neki, hiába kérem, hogy ne tegye, de "a gyereknek nem lehet nemet mondani". S ennek köszönhetően nem bir velük egyedül.

     

    Anyukám már pici korukban is elvitte őket 1-2 hétre, de ő 200km-re lakik. S sajnos a 4 évesem még nem mertem elengedni egyedül olyan messzire egészségügyi okokból. De nemsoká elkezdek dolgozni, s jövő nyáron biza fog menni ő is. Neki szótfogadnak, mert kezdetektől ugy állt hozzájuk, ahogy kell. Nem ajándékokkal akarta megvásárolni a szeretetüket. S ennek ellenére imádnak nála lenni.

     

    Esetleg neked vagy a fárjednek nincs testvére, s unokatesókkal együtt tölteni a nyarat? Én gyerekkoromban nagyszülők hiján sokat nyaraltam unokatesóméknál, s ők is jöttek vissza hozzánk kölcsönösen.

    előzmény:
    Nona77 (68)
    2012-07-11  11:17
  2. -1-
    2012-07-16 13:38931.

    Pont ezért írtam, hogy magadban nézd meg ezt a témát, mert éreztem, hogy ez egy olyan elfojtott ézelemmegnyílvánulás, amiről eddig tán magad sem tudtál.

     

    Ezek azok a beszélgetések, aminek az a haszna, hogy egy ember szembetalálkozik a saját "gondjaival" és amikor erre rálát, akkor már könnyebbé válik legközelebb az ilyen helyzetekben való részvétele.

    előzmény:
    sophia (930)
    2012-07-16  12:43

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  3. 2012-07-16 12:43930.

    Én sem terveztem, hogy ennyire belefolyok ebbe a témába, aztán amikor már nyakig benne voltam, eszembe jutott, azért egy kicsit átléptem azt a bizonyos határt...de akkor már késő volt...

     

    előzmény:
    -1- (927)
    2012-07-16  11:34
  4. 2012-07-16 12:40929.

    Teljesen igazad van, és a férjem is eljutott odáig, hogy kiáll mellettem, és a gyerekei mellett, mert mi vagyunk a családja!

     

    De idáig nagyon hosszú volt az út, és sokat tanultam menet közben:( (persze szívesen kihagytam volna egy-két dolgot, de mivel az ember nem választhatja meg a saját szüleit, a férjemnek ezek az emberek jutottak) 

     

    Nincsenek közös utazások, és minimálisra csökkentek a hétvégi közös ebédek is:(

     

    Nagy igazság lehet abban, hogy valóban azt hiszik, tökéletesek, és nem kell változtatniuk, és valószínűleg én vagyok a hülye... erre eddig még nem gondoltam...

    előzmény:
    Goldmund (928)
    2012-07-16  12:17
  5. 2012-07-16 12:17928.

     

     

     

    Egy korábbi hsz-odra még reagálnék:

     

    Ha képesek lennének normális emberi kommunikációra, ha megértenék, ha felfognák, sokkal könnyebb lenne. 

     Így a részükről folyamatosan sértődések láncolata zajlik...

     

    Hadd jegyezzem meg, hogy nemcsak a kulturáltan elmondott vélemény jelent kommunikációt. Sok ember pont ebből nem ért semmit. Az is kommunikáció, hogy kihez hogyan viszonyulsz. 

     

    Van, aki abból ért, hogy nem hívják többet vendégségbe és őhozzá sem nagyon mennek.

    Van, aki abból, hogy az eszetlen megjegyzésére (pl. milyen alakod van a szülés után) elküldik a fészkes fenébe.

    Alapesetben én is konfliktuskerülő ember vagyok, de ilyen szélsőséges embereknél azt mondanám: IGEN, TESSÉK NYUGODTAN MEGSÉRTŐDNI! Legalább ők sem akarnak velem találkozni!

     

    Lehet, hogy te a kedvességeddel, a kompromisszum-kereséseddel, és azzal, hogy sértődés után te kezdeményezed a békülést, azt hiteted el velük, hogy ők alapvetően jól csinálják a dolgokat, csak te néha zizi vagy, de majd rájössz, hogy igazuk van, és akkor kiengeszteled őket. Vagyis azt szűrik le, hogy nekik semmit sem kell változniuk a jó viszonyért, mindig veled van a baj.

     

    Csak egy példa:

     

    730. hsz-odból idézek (étteremi jelenet):

     

    "......ekkor kitört a sírás, Apósom hozta a szokásos formáját, kapjam fel a hülye hisztis gyerekemet, és takarodjak kifelé, mert lejáratom, leégetem......."

     

    Nos, mint férj mondom: ha az én feleségemnek valaki ilyet mondana, akkor szépen felállnék, venném a cuccainkat és közölném, hogy aki a feleségemet távozásra szólítja fel, annak a társaságában én sem kívánok tovább maradni.

    Tudom, közös utazás volt, de még úgy is lehet, hogy tőlük függetlenül vonattal, busszal hazamentünk volna, hogy megértse: ilyet az én feleségemnek (pláne ilyen ok miatt) nem mondhat.

    előzmény:
    sophia (926)
    2012-07-16  11:29
  6. -1-
    2012-07-16 11:34927.

    Távol álljon tőlem, hogy megbántsalak, hiszen amiket írsz, nagyon is tetszik, de ez a fajta kibeszélése apósodékról nem szimpatikus.

     

    Értem és megértem, hogy ilyenek, magam sem látnám őket másként, mégis azt mondom, hogy neked is szembe kellene nézned ezzel, hogy ennyire ki vagy akadva attól, amit tesznek vagy éppen nem tesznek.

    előzmény:
    sophia (926)
    2012-07-16  11:29

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  7. 2012-07-16 11:29926.

    Örülök, hogy a Te véleményed is engem igazol...

     

    Volt olyan időszak, mikor elbizonytalanodtam, hogy talán az én értékrendemmel, vagy értékítéletemmel lehetnek gondok, vagy csak túl sötét az a szemüveg, amivel az ő világukat szemlélem...

     

    Apósom mindig vezető állásban dolgozott, régebben igazgató volt, most saját cégét vezeti.  Nagyon büszke magára, és elégedett az elért sikereivel!

    Borzasztóan arrogáns, pökhendi, és csak egy véleményt ismer el igaznak, a sajátját! 

     

    Apukám pont az ellentéte, ő is mindig fontos ember volt, és felelős vezető, de szerény is egyben, ami nagy erénye, és képes meghallgatni másokat, emberszámba venni... 

     

    Előttem ez a példa volt, ilyen családban nőttem fel, és ebben hiszek én is...

     

    előzmény:
    Goldmund (921)
    2012-07-16  11:10
  8. -1-
    2012-07-16 11:28925.

    Triviál hsz-át alátámasztva magam is megerősíthetem, ez is csak történetfüggő.

     

    Egy ismerős családnál hasonló a helyzet. Ugyanis különböző a családok pénzügyi lehetősége, és ehhez mérten az év minden hónapjára jut vagy két ajándékozási alkalom.

    Ők meghatározták az összeget, de azért, hogy a fölé ne menjen senki.

    előzmény:
    Goldmund (921)
    2012-07-16  11:10

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  9. -1-
    2012-07-16 11:24924.

    Ez természetes, hogy magamból indultam ki, de tudod azért a véleményem fenntartom, hogy egy gyerek nem attól jó vagy rossz, hogy verik vagy sem.

     

    Másképpen megközelítve a témát - ahogy már írtam is -, azt gondolom, hogy egy gyerek soha nem lehet olyan rossz, hogy azért verést kapjon.

     

    De ha még tovább fűzöm a gondolataimat, meg a már megszerzett tudásomat, akkor még azt is mondom, hogy a gyerek olyanná válik, amilyenné a szülő engedi válni.

     

    Minden esetben kizárólagosan a szülőt tartom a gyerek "nevelésében" mérvadónak. (Más szóval hibásnak.)

    Amikor egy szülő arról beszél, hogy milyen az ő gyereke, akkor én nem a gyereket látom benne, hanem azt a szülőt, akinek ilyen a gyereke.

     

    Természetesen ezt is az én tapasztalatom alapján mondhatom,  de eddig úgy tűnik, hogy nagyon valóságos talajon mozgok ezzel a véleményemmel.

    előzmény:
    Dapazso (916)
    2012-07-16  10:38

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  10. 2012-07-16 11:18923.
    Én nagyon szívesen lennék rokonságban Adamsékkel, szerintem nagyon jó fejek! :) És a családi összetartás pedig példátlan náluk. Majdnem ideraktam egy szmájlit, de ez nem vicc, én nagyon bírom őket! :)))
    előzmény:
    Goldmund (921)
    2012-07-16  11:10
  11. -1-
    2012-07-16 11:15922.

    Mostanában hallottam erről a kommunikációról, én most kezdem az ismerkedést a mibenlétével, de máris tetszik.

     

    http://www.youtube.com/watch?v=l3Nm5G-mNXM

     

    előzmény:
    sophia (915)
    2012-07-16  10:25

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  12. 2012-07-16 11:10921.

    Pedig ebben a családban az a borzalmas szokás, hogy összegben meghatározták, mennyit ér egy születésnap, egy névnap, és mennyit kell ajándékvásárlásra fodítani karácsonykor:(((

     

    Azt hittem, már semmin nem lepődök meg, de most megint padlót fogtam.  

     

    Döbbenetes.....

     

    Szívesebben kerülnék rokonságba az Addams-family-vel, mint velük....

     

    előzmény:
    sophia (918)
    2012-07-16  10:49
  13. 2012-07-16 11:04920.

    67 éves vagyok.

    Három gyerekem, háromféle.

    De mindegyik diplomás(a nagyfiam most 43 évesen szerzi a 3.-at) mindegyik szabad ember.

    Már ami az élet felfogását  jelenti.

    Három olyan egyéniség akikre nagyon büszke vagyok,mert

    jó emberek,jó lelküek,segítőkészek,és sikeresek.

    Ezt tartom a legfontosabbnak.

    Igaz mostanában többett dolgoznak mint szeretném,de mindegyik azt csinálhatja amit szeret.

    Az unokáim gyönyörüek,és ahányan vannak annyifélék.

    Sokszor fáj mindenem,és sokszor mondom is nekik,ne törődjenek avval ha panaszkodom,csak jöjjenek,és hozzák az enyéimet,mert ha velem vannak semmi bajom.nem fáj semmi,csak ha elmennek marad csend utánuk.

     

    Ami viszont mostanság elgondolkodtat,hogy ha játszótéren,vagy vonaton, buszon vagyok az unokáimmal,azt látom ,hogy kevés a gyermekeivel játszó,beszélgető szülő..több a mobilozó,internetező anyuka,kismama.

    előzmény:
    sophia (912)
    2012-07-16  09:59
  14. 2012-07-16 10:50919.

    Igen,ő egy ilyen gyerek volt,ezer bajjal-gonddal,és ezért talán őt szeretjük a legjobban .

    Viszont gyerekként nyaralni ,táborba csak a bátyjával engedtük .

    Nagyszülőknél -rokonoknál csak velünk

    Ő az az ember,hogy aki nehézzé teszi azt hogy szeressék,pedig csupa szív-lélek.

    Ma már 40 éves,egyetemet végzett és becsavarogta világot,idén ismét Új-Zélandra készül,igaz most már a párjával.

    Sikeres,boldog ember,és ez a lényeg...nekem.

     

    előzmény:
    akarkivagyok (906)
    2012-07-16  06:35
  15. 2012-07-16 10:49918.

    Kedves Goldmund!

     

    Ebéd-főzés: Anyósom eleinte a sok munkára hivatkozva nem folytatta eme nagyon hasznos időtöltést, de később kiderült, utálja  a konyhai tevékenységeket, ezért szereti, ha ezt más végzi helyette. 

    Nagyon sok alkalommal levettem a válláról ezt a terhet, mert nekem vele ellentétben nem esik nehezemre a sütés -főzés csak egy idő után, amikor szinte minden hétvégén teljes kiszolgálásban volt részük, és ezt nemhogy megköszönték volna, úgy viselkedtek a mi otthonunkban, hogy az bántó volt, közöltem a férjemmel, én ezt nem csinálom tovább, mert elegem van!!! Tudomásul vette, elfogadta, és szinte teljesen megszüntek a nálunk lévő családi összejövetelek (legalábbis egy időre)

    Tudod, nem vagyok haragtartó, és a mi családunkból hozott minta hatására, megint én léptem és nyitottam feléjük:)

     

    A sógoromék is elég furák.

    Mivel mi a bátyámmal nagyon jó testvérek vagyunk, gondoltam a férjeméknél is kölcsönös és elég erős ez a kapocs, tehát őket is többször meghívtuk, de ők nem viszonozták :( nekik valószínű nem volt fontos, én pedig nem szeretem az egyoldalú kapcsolatokat.

     

    Mikor megszületett a kislányuk, ahogy az illik, ajándékot vittünk a kicsinek és az Anyukának is, mikor meglátogattuk őket, és utána még többször, (itt ne nagy dolgokra gondolj, egy apró kis ruhadarab, egy kis játék, mesekönyv, a gesztus a lényeg, nem az ajándék értéke)

    Ők Bencének a közel négy év alatt soha semmit nem hoztak, és Annának sem... ha valami alkalom van, vagy megvesszük mi az ajándékot, és utána talán kifizetik pár hónap múlva, mert nem érdekli őket:( 

    Pedig ebben a családban az a borzalmas szokás, hogy összegben meghatározták, mennyit ér egy születésnap, egy névnap, és mennyit kell ajándékvásárlásra fodítani karácsonykor:(((

     

    Nekem ez nagyon torz, dolog, mert az én Szüleim, éppen azt hangsúlyozzák, hogy csak valami apróságot, mert mindenük megvan, és ha valamire mégis szükségük van, úgyis megveszik, tehát elég egy virág, vagy egy fénykép az unokákról, szépen bekeretezve, vagy egy fényképalbum album, a közös élményekkel... mert számunkra ezek sokkal értékesebbek egy drága gyémántgyűrűnél...

     

     

    előzmény:
    Goldmund (914)
    2012-07-16  10:17
  16. 2012-07-16 10:43917.

    Jajde aranyos vagy!!

    Ezt megmutatom a doktorúrnak ,ha hazajön!

    előzmény:
    mamóka (900)
    2012-07-15  19:07
  17. 2012-07-16 10:38916.

    Tudod,utólag mindenki okos.

    Különben egyik gyerekem se vett engem soha olyan komolyan(sajnos mai napig sem),hogy merengjen a "tévedéseimen".

    Szeretnek olyannak amilyen vagyok,..rapszódikus,egzaltált,tyúkanyóként.

    Sohse voltam mintaanya,de nem is törekedtem rá.

    Talán ezért vagyunk mindannyian máig is egy "fészekalja",megbocsájtjuk,elfogadjuk a tökéletlenségét bármelyikünknek.

    A te emlékeid valszeg súlyosabbak lehetnek a seggrepacsikról..

     

    előzmény:
    -1- (896)
    2012-07-15  18:47
  18. 2012-07-16 10:25915.

    Köszönöm:)

     

    Csak egy gondolat erejéig visszakanyarodnék az előző napok témájához:)

     

    Nagy gondot okoz, ha egy szülő nem akarja tudomásul venni, hogy a gyereke felnőtt, nem képes elfogadni, hogy saját, külön élete van, saját gyerekekkel, akiknek a nevelését szeretné a legjobb tudása szerint és szeretettel végezni.

    Bizonyára nem egyformán élik meg a szülők a leválás folyamatát...

    Anyukámnak is nagyon nehéz volt, de ezt akkor nem éreztette velünk, előttünk nem sírt, nem volt szomorú, és nem mondogatta, viszont később, beszéltünk róla.

    Először a bátyám költözött el otthonról, pár év múlva én is követtem őt, a fővárosba... nagyon üres lett a ház nélkülünk, és igaz, hogy hétvégente hazajártunk, de az már nem volt ugyanaz:(

    Anyukám ráadásul abban az időben vesztette el a munkahelyét, az elsőt, mert kb húsz évig ott dolgozott:(

    Ott állt, munkahely és a két gyereke nélkül, ez eleve hatalmas változás volt az életében, de mivel nagyon érdekelte a lakberendezés, először tanult, majd elkezdett ezzel foglalkozni. A legjobb barátnőjével közösen vágtak neki ennek a feladatnak:)

     

    Nekünk persze nagyon nagy élmény volt az új élet, hatalmas élményekkel... 

    Bizalmat kaptunk a szüleinktől útravalóul, és szabadságot, mert felnőttünk ahhoz, hogy bizonyos dolgokban önálló döntésseket hozzunk. 

    Ha hibázunk, ami azért szerencsére ritkán fordult elő, és nem voltak óriási ballépéseink:) tanultunk belőle.

     

    A férjem családjában valahol én úgy látom, ez a természetes levállás valahol elakadt, és a szülők a mai napig azt hiszik, hogy az a helyes, ha beleszólnak a fiúk dolgaiba, kívülről próbálják irányítani az életét, és ebből adódnak a konfliktusok, mert ez sokszor teher...

    Ha képesek lennének normális emberi kommunikációra, ha megértenék, ha felfognák, sokkal könnyebb lenne. 

     Így a részükről folyamatosan sértődések láncolata zajlik...

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_368791 (887)
    2012-07-15  11:16
  19. 2012-07-16 10:17914.

    Szia!

     

    Követtem a hsz-aidat, csak nem volt időm véleményt írni, pedig lett volna mit. Így most korábbi hsz-aidra reflektálnék.

     

    Egyszer írtál arról, hogy nálatok ebédelő apósod meghívta a sógorodékat is, akik jöttek és ebédeltek.

    Nos, erről az a véleményem, hogy nemcsak apósod nem tud viselkedni, de a sógorodék sem! Felnőtt ember megérti, hogy nem a házigazdától jött a meghívás, tehát nem kell komolyan venni. Másrészt: ha nálatok ebédidő volt, akkor náluk nem? Ha én ebédfőzés vagy ebédelés közben vagyok, nem ugrok föl az asztalhoz, hogy vendégségbe induljak. Vagy minden hétvégén potya ebédre várnak, és nem főznek?

     

    A (garázs)kulcsról.

    Bevallom, először nem értettem, kinek a garázsáról van szó, annyira hihetetlen volt, hogy a ti garázsotok kulcsát az apósod osztja el. 

    Nagyon egyetértek -1- fórumtárs 837. hsz-ával, aki ezt írta:

    "Amikor az após rendelkezik zárcseréről és kulcsok elosztásáról, akkor ott hiányzik annak az otthonnak a gazdája. "

    Erre nem mentség, hogy férjednek nincs műszaki érzéke, ezért apjával szerelteti fel a zárat. Persze, nem vagyunk egyformák, de bizonyos dolgokba egy felnőtt embernek bele kell tudni tanulnia. Mi lenne a véleményed egy olyan kétgyerekes anyáról, aki azt mondaná: nincs érzéke a főzéshez, ezért egyáltalán nem főz.

    Ha az apósnak amúgy is hajlama van arra, hogy a ti házatokban úgy viselkedjen, mintha az övé lenne, ezt csak erősíti, ha azt látja, hogy nélküle semmit nem lehet megoldani, fölszerelni és már csak az ilyenek miatt is folyton hívjátok, rá vagytok szorulva.

    Az a minimum, hogy a zár feltevésekor ott van a férjed, még ha mást nem tud csinálni, csak a csavarhúzót kézbe adni akkor is. A kulcsok pedig nála vannak, a végén kipróbálja és ő osztja el....

    előzmény:
    sophia (911)
    2012-07-16  09:43
  20. Torolt_felhasznalo_368791
    2012-07-16 10:16913.
    Áh, szerintem csak lesz egy időszak amíg ki fog maradni a puszi, mert ciki lesz, később meg a kislányok fogják azt kapni, de jön majd az új kor, amikor agyoncsókolgatják a mamát megint
    előzmény:
    -1- (910)
    2012-07-16  07:18
  21. 2012-07-16 09:59912.

    Kedves Dapazso!

     

    Bizonyára idősebb vagy nálam, és nagyobb tapasztalatod van a gyereknevelés terén, ha három manót is elindítottál az élet rögös útjain:(

     

    Talán én most még könnyen beszélek, Bence alig négy éves, Annácska pedig kilenc hónapos:(

     

    De vannak emlékeim, és saját tapasztalataim a bátyám már tíz éves ikerfiaival... mikor még nem voltak gyerekeim, nagyon sokszor vigyáztam rájuk, nagyon szeretem a gyerekeket, és ez mindig jó program volt, mindhármunk számára.

    A bátyámék mindig nagyon következetesek voltak a fiúkkal, a sógornőm négy éves korukig otthon volt velük, és utána is csak fél naposak voltak az oviban.

    Most is megértik, a határokat, a korlátokat.

    Sokat játszanak, néha egyedül, néha közösen, vagy a szüleikkel, vagy a két éves kishúgukkal. Olvasnak, néha néznek tévét is, és napi két órát használhatják a számítógépet:) bringáznak, úsznak, és egy a lényeg, soha nem unatkoznak.

    Mert legtöbbször a baj akkor kezdődik, mikor egy gyerek nem tud magával mit kezdeni:)

    Ezért fontos, hogy tartalmasan teljenek a napjai...

     

    Emlékszem, mennyit játszottunk a bátyámmal, és olykor az unokatestvéreinkkel is... akkor még nem volt számítógép, se mobiltelefon, se videójátékok, se egész napos tévéműsor:)

    Kint a kerben, homokoztunk, a Nagyikámtól elkértük a kávézaccot, játszottunk éttermeset... kipakoltuk a régi szőnyegeket, és függönyöket, abból készült a házunk, a babák voltak a gyerekeink, a fóliasátor a busz, abban utaztunk, aztán, ha meguntuk, nekem volt babaszobám, kicsi, apró babaház, bútorokkal és babákkal, a bátyámat sokszor rá tudtam venni, játszunk együtt, cserében én is autóztam vele:)))

     

    Aztán voltak közös programok, segítettünk megtölteni a palacsintákat, mosogatás után segítettem törölgetni, a Nagypapám és a bátyám sokszor szereltek együtt...

    Tanultunk németül, együtt festettünk, Nagyikám sok mesét ismert, és bár szinte kívülről ismertük már őket, újra és újra csodálattal hallgattuk.

    Nagypapám, a földgömböt ismertette meg velünk, és a térképet tanulmányoztuk, vagy órát készített kartonból, és megtanultuk a római számokat, a görög és német abc-t. A lényeg ugyanaz volt, soha nem unatkoztunk:)))

    előzmény:
    Dapazso (885)
    2012-07-15  11:06
  22. 2012-07-16 09:43911.

    Mondjuk én soha nem használnék ilyen erős jelzőket, de a megállapításod nagyon találó.

    Mindig kíváncsi voltam, hogy egy kívülálló hogy látja, valóban én féltem a gyerekeimet, vagy az a normális, hogy meg akarom óvni a felelőtlen Nagpapától:(

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_325942 (884)
    2012-07-15  10:34
  23. -1-
    2012-07-16 07:18910.

    Igazad van, nem érdemes. De annnyira jó, amikor még valaki szaladgálhat az unokával, vagy éppen utánuk.

     

    Amikor találkozom velük - fiúk -, mindig örülök, hogy még kapok puszit.

    Mert hamarosan ez meg fog változni, de attól még nem lesznek kevésbé kedvesek a szívemnek.

     

    De nem kell elmenni ebben a témában az unokákig, hiszen nem az ő dolguk a nagyira nyitni, amikor neki arra már szüksége van.

     

    Addig pedig, amíg nincs rá szüksége, találja meg a maga elfoglaltságát, a maga szórakozási lehetőségeit, és örüljön a saját életének, meg annak, ha a gyerekeinek és az unokáiknak nincs rá szükségük, mert képesek önállóan élni, segítség nélkül.

     

    Azok a nagyszülők, akik áldozatként élik meg a "segítség" adást, bizony várhatják is azt az időszakot, amikor ők is teher lesznek.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  24. Torolt_felhasznalo_868256
    2012-07-16 07:18909.

    Ha nagy áldozat lenne, nem csinálnám. De nem az (néha legfeljebb, és kisebbfajta), amit messze nem az motivál, kamaszkorában jön-e látogatni vagy nem. A motiváció: jól érzem magam vele, utána sorban, hogy tudom, a lányomnak nagy segítség, és valahol ezek után (ha egyáltalán eszembe jut) jön az, hogy jó lenne nagyobb korukban is jóban lenni valamennyire.

    Ehhez valamilyen szintű kapocs kell, nem elég rohangálni utánuk meg sütni-főzni (szerintem).

    Aztán lesz ami lesz, ki a francot érdekel most? Még hogy érdemes-e??

    Akkor minek gyereket szülni, az is hagyhat a francba öregkoromban. 

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50
  25. 2012-07-16 06:58908.

    Miért ne mennének?? 

    én tiniként is vonatra ültem- apámék dolgoztak és nem vártam a hétvégéig... csak úgy gondoltam egyet és mentem a nagyanyámhoz.

    persze ahhoz, aki kicsiként szeretett és törödött velem. Azért mentem, mert szerettem és szeretett.. és tudtam, hogy ezzel örömet szerzek neki.
    És az én már majdnem felnött és kamasz gyerekeim is mennek a nagyszülőkhőz. Hol ide- hol oda.

    Sokszor csak úgy, máskor segiteni.

    Belefér az életükbe.

    ja... van amikor cipelik magukkal a barátot is.

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50
  26. 2012-07-16 06:37907.

    Ne légy ilyen pesszimista, az igazság valahol a kettő között lehet.

    Szerintem az ember mindig a jelen helyzetet igyekszik a lehető legjobban csinálni, aztán azt úgysem tudja, később hogy fog alakulni bármi is.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_813897 (905)
    2012-07-15  22:50
  27. 2012-07-16 06:35906.

    Hát már ne haragudj, de amiket írsz erről a gyerekről, az már, legalábbis szerintem, jóval túlmegy az elfogadható viselkedés határán. Persze, a te dolgod volt, van.

    Emellett az előző, általánosabb beírásaiddal maximálisan egyetértek én is.

    előzmény:
    Dapazso (894)
    2012-07-15  18:24
  28. Torolt_felhasznalo_813897
    2012-07-15 22:50905.

    Végigolvasva ezeket a nagyon tanulságos hozzászólásokat, kérdezem: miért vagytok olyan optimisták, hogy azt hiszitek, bármennyit is társasjátékoztatok, strandoltatok, napi kapcsolatban voltatok az unokákkal, ezek az unokák 16-20 évesen majd látogatni fogja az akkor már öreg nagyszülőket? Nem ágytálazásra gondolok, csak néha-néha meglátogatásra, beszélgetésre. Nem fognak menni, mert már túl öregek lesztek a fiatalok életéhez, őket már a barátok, a szerelem, a munka fogja lekötni. 

    Több unokám is van, én is elég sokat unokázok, jó  a kapcsolatunk, de ahogy látom a dolgok alakulását, max. ennyire számíthatok majd.

    És sokszor elgondolom, érdemes-e betegeskedve, izületi, egyéb bajokkal küzködve szaladgálni akármelyik unoka után, ahelyett, hogy békében pihenne az ember.

     

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_337076 (0)
     
  29. Torolt_felhasznalo_868256
    2012-07-15 19:24904.
    Pontosan. De lányom örül, hogy ellesz nálam a kicsi is néha. Én is örülök, hogy segíthetek, így mindenki örül. De milyen jó egyedül maradni is utána!:-)))
    előzmény:
    eda-1952 (903)
    2012-07-15  19:19
  30. 2012-07-15 19:19903.
    Szerintem neki is elég volt a világlátásból ennyi idősen. Mama babázott, baba a körülnézegetést gyakorolta..)))
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_868256 (901)
    2012-07-15  19:11
  31. 2012-07-15 19:16902.
    Te most kit is bunkóztál le..?
    előzmény:
    mamóka (900)
    2012-07-15  19:07
  32. Torolt_felhasznalo_868256
    2012-07-15 19:11901.
    Jó is volt! De elég is mára!:-))) kézibaba:-)) amikor nem nézelődik.
    előzmény:
    eda-1952 (899)
    2012-07-15  19:03
  33. 2012-07-15 19:07900.

    Konkrétan: bunkó szülők neveletlen gyereke. Aki megszenvedett, mert értelmes volt és másoktól kellett magtanulnia a viselkedési szabályokat.

    Egyszerűen úgy mondanánk: nem volt gyerekszobája...

    előzmény:
    Dapazso (894)
    2012-07-15  18:24
  34. 2012-07-15 19:03899.
    Akkor de jó most neked...)))
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_868256 (893)
    2012-07-15  17:31
  35. -1-
    2012-07-15 19:00898.

    Igen, van pár tapasztalatom, amit hasznosíthatok.

    Remélem már a vége felé járok a folyamatnak.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_368791 (897)
    2012-07-15  18:57

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  36. Torolt_felhasznalo_368791
    2012-07-15 18:57897.

    Oh

     

    Biztos, hogy egyszer majd a javadra tudod fordítani a rossz dolgokat, amiket átéltél, amiket kaptál tőle. Vagy már folyamatban is van..

    előzmény:
    -1- (896)
    2012-07-15  18:47
  37. -1-
    2012-07-15 18:47896.

    Az anyukám úgy ítélte meg még az utolsó éveiben is, hogy megérdemeltem, amit kaptam.

    Én sajnálom, hogy neki ez jutott felismerésként.

    előzmény:
    Dapazso (894)
    2012-07-15  18:24

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  38. Torolt_felhasznalo_368791
    2012-07-15 18:32895.

     

    A nézelődés nagyon fontos program ilyenkor.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_868256 (893)
    2012-07-15  17:31
  39. 2012-07-15 18:24894.

    Persze.

    Mire mondta volna a gyermek,hogy :...nem fájt,köszönöm a lekvárt!...

    Elrendelt helye volt annak,főleg ha sikerült is utolérnem és nem csinált belőlem hülyét még  előtte,míg futkorásztam utána...ő meg üvöltözött előttem.

     

    Elmondok egy történetet,amely  erre a gézengúzomra nagyon jellemző volt..

    Berlinben campingeztünk '81-ben,ő akkor volt 9. éves,a bátyja 12,a lányom 2. A camping és a strand között volt egy felüljáró fém lépcsőkkel,korláttal.A campingben lakók úgy használták a strandot,hogy ezen a felüljáron mentünk át az alattunk levő út fölött.

    Az én drágaságom rendszeresen előreszaladt..,hagytuk is,mert azért a másik oldalon voltak ellenőrök akik megfogták,hiszen ellenőrizték a belépőnket.Egyszer mire utolértük,már lecsúszott a korláton ami átforrósodott és égette a fenekét,mire odaértünk már üvöltött,hogy... itt egy magyar gyereket vernek meg mingyárt!!!

    A németek csak nézték mi a baja.

    Mi a nevetéstől megszólalni se tudtunk,dehogy bántotta bárki is,elég volt a maga baja,többé nem csúszkált le,pedig előtte ezerszer mondtuk,hogy ne tegye..szegénykém tapogatta a megégett fenekét.Csendes napunk volt aznap ,mert egyfolytában ült a pancsolóban hűtötte a fenekét..

    Vagy Drezdába a Zwingerben ahol szigorú teremőrök vigyázták,hogy szépen sorban menjenek a látogatók a kordonok mellett az én gyönyörűségem úgy cikázott az egyik oldalból a másikba,hogy a teremőrök alig tudták elkapni.

    Ódákat tudnék mesélni,szóval olyan határig volt öntörvényü,hogy volt példa arra is,hogy megkért az osztályfönöke,legyen már beteg az osztálykirándulásra.Mellesleg kitünő tanuló,nagyon jófejü,és szolgálatkész gyerek volt,de valahogy neki mindíg kárbaveszett volt az  a nap,ha nem csinált valami huncutságot.

    Boxolt,tornázott,karatézott,szóval sportolt is,mégis  ma úgy mondanák hiperaktív volt.Akkor csak úgy tudtuk,...igen  eleven a gyermek. 

     

     

    előzmény:
    -1- (891)
    2012-07-15  11:33
  40. Torolt_felhasznalo_868256
    2012-07-15 17:31893.
    2 órája nálam van a  majdnemháromhónapos, anyja meg nővére moziba ment. Nagyon édes, megetettem, most nézelődik. Úgy látszik, jól érzi magát nálam.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_337076 (0)
     
  41. Torolt_felhasznalo_368791
    2012-07-15 11:41892.
    Igen, a sógornőt is bíztatni kellett egy kis ideig, hogy ne nekem mondja a sérelmeit, hanem az illetékesnek :) Azóta minden rendben.
    előzmény:
    -1- (889)
    2012-07-15  11:29
  42. -1-
    2012-07-15 11:33891.
    Ma is...
    előzmény:
    -1- (890)
    2012-07-15  11:32

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  43. -1-
    2012-07-15 11:32890.
    Ma úgy ítéled meg, hogy rendben voltak azok a segrepacsik?
    előzmény:
    Dapazso (885)
    2012-07-15  11:06

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  44. -1-
    2012-07-15 11:29889.

    Ennek tiszta szívből örülök, magam is így vélekedek.

     

    Ahogy olvaslak, az jutott az eszembe, hogy nemrég jártam egy kis önfejlesztést tanulni, és ott volt, hogy előhoztuk a gyerekkorban történteket.

     

    Most pl elindultunk abból, hogy egy gyereket neveljünk vagy csak terelgessünk.

    Nálad pedig előjöttek az emlékek, a történések.

     

    Igaz, hogy ez már megint más téma, de pl így lehet rálátni a saját gondjaikra, vagy inkább a vélt gondjainkra, amikkel nem tudunk mit kezdeni.

    Ahogy leírtad az apukád történetét, én azonnal meg is értettem őt.

    Most már csak az én anyukám történetét kellene tudnom végleg megérteni.

     

    A másik ami nagyon megfogott az a sógornő megoldása.

    Még nekem is gyakorló fázisban van ez a fajta kommunikáció, de pontosan erre törekszem, amikor el akarok érni valamit, ami ütközik másokkal.

    Pontosan azt kommunikálta, ami az ő igénye, és ezt az apukád meg is értette.

    Nem elvárásokkal tűzdelte meg, hanem kifejtette azt, amit ő szeretne, és gondolom ehhez is tartotta, vagy tartotta volna magát, ha apuka marad a régi.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_368791 (886)
    2012-07-15  11:15

    -----------------------------------------------------------
    Mi lehet kellemesebb, mint egy olyan barát, akivel úgy mersz társalogni, mint önmagaddal? (Seneca)
  45. Torolt_felhasznalo_368791
    2012-07-15 11:18888.

    Másodszor azt tükrözi felé, hogy mivel ő az erősebb, bármikor megteheti, ezzel félelmet kelt a kicsiben, akinek ugye a szülő a támasza kellene, hogy legyen!

    A gyerek pedig esetleg úgy gondolhatja, hogy ezt a módszert ő is alkalmazhatja, mert ilyen példát lát, és elkezdi az óvodában, a játszótéren, ha valamit szeretne elérni, ő is ütni fog!

     

    Bizony ez így van. Azt tanulja meg ezzel, hogy agresszivitással lehet elérni a győzelmet, illetve az erősebb kutya .... .

    És nem csak az oviban fog így viselkedni, hanem egész életében, pont, mint akitől ezt tanulta.

    előzmény:
    sophia (880)
    2012-07-15  10:17
  46. Torolt_felhasznalo_368791
    2012-07-15 11:16887.
    Hajrá!
    előzmény:
    sophia (879)
    2012-07-15  10:01
  47. Torolt_felhasznalo_368791
    2012-07-15 11:15886.

    Csak nyugodtan. Egyébként nem veszem kötözködésnek, érdekel más nézőpontja is.

     

    A vita jó. A vitatkozás felesleges.

     

    Nos, ezzel én nagyrészt egyetértek, viszont úgy látom én a dolgokat, hogy adott ember (pl. ti apósa, de vehetjük az én apámat is) kapott/látott egy bizonyos mintát a nevelés kapcsán. Ez pedig jobbára a verés, a szigor volt. Egyszerűen nem tud úgy gondolkodni, hogy ami anno neki is fájt/rosszul esett azt mással nem követi el, hanem ez az egy lehetséges viselkedési minta van előtte, ergo ezt az egyet tudja elfogadni. Nem ismer mást. És nem is elég intelligens ahhoz, hogy felmérje, van más módszer is.

     

    Az én apámmal a sógornőm többször is leült beszélni, hogy az a fajta módszer amit ő képvisel (mmint apám), nem helyén való, árt az unokájának vele és ha nem tud változtatni, nem mehet a közelébe. Egyébként is a szülő dolga nevelni a gyereket, a papa csak szeresse őt. Sokára értette meg apám, de megértette. Apám előtt egyébként zéró férfi minta volt. Az anyja, de méginkább a szigorú, vaskalapos nagyanyja nevelte. Majd beállt katonának és az is maradt egész életében. Nagyon nehéz megértenie, hogy a világ nem csak Vigyázz! Oszolj!-ból áll. De ahogy idősödik, és távolodik a katonásditól, úgy tud közeledni az unokáihoz és ahhoz a szeretethez, amit előtte sosem tapasztalt.

    előzmény:
    -1- (864)
    2012-07-14  14:06
  48. 2012-07-15 11:06885.

    No van egy kis időm.

    Visszaolvasgattam és bizony sokszor elcsodálkoztam miféle "igazságokat" mondtok ki úgy,hogy igazából még nem is tudjátok,hogy miket kell egy szülőnek kibírnia.

    Kicsi gyerek kis gond,..tartja a mondás..nagy gyerek nagy gond.

    És ez így van.

    Könnyű akkor türelmesnek lenni amikor még a nyakadköré fonja a karját,vagy bűnbánó kis pofival mondja,hogy soha többé nem csinálok "olyant"..

     

    Imádtam az enyéimet,és én sem gondoltam,hogy bizony el fog csattanni egy egy tarkólegyintés,vagy seggrepacsi..Igen,valószínüleg nem voltam ura sem az idegeimnek,sem a"helyzettnek,bevallom.Pedig nagyon készültem a szülőségre,kamaszkorra,elolvastam minden gyermeknevelésről szóló könyvet,Spocktól-Vekerdyn át a nagyöregünkig(nem jut eszembe a neve),nem régen halt meg ő is.

     

    Nem sikerült sokszor megőrizni a nyugalmam,bevallom.

     

    Ma is nevetve emlegetik a fiaim,amikor a fakanállal szaladtam utánuk az udvaron,mert levágták a filodendronom összes levelét.

    Persze sohsem értem utolo őket,kicseleztek..

    Vagy a prakkerral,mert a kisebb az emésztőbe dobálta az eszcájgot(csak az evőkanalakat nem,mert az nem fért át a vastető nyílásán),vagy a WC-be dugdosta szappant,hiába rimánkodtam,hogy ne tegye..vagy eldugdosta agáztűzhely gombjait(kombináltfogóval kezeltem a tűzhelyet sokszor!)

    Ördögfióka volt,aki csínytevését sokszor abból tudtam,és kezdtem keresni..hogy be állt a sarokba és folytatta falbalyukfúrást amit  elkezdett.

    Már nem mertem büntetni se,mert minig megtalálta azt amivel a bünti szórakozássá vált számára..

    De.

    Ő volt aki a "jófiamat" megvédte oviba-suliba,mert az nem verekedett,de szája az hatalmas volt gúnyolódni azt igen szeretett..

    Mindíg a kicsi jött haza tépetten-koszosan,de ragyogó pofival:kaptamis,de adtam is..szállóige lett nálunk akkoriban.

    Őt csak ruhával kellett győznöm,meg kötszerrel!

    Persze,hogy őt senki sem vállalta szívesen egészen 13 éves koráig,akkortól lecsendesült és vége volt a betyárvilágnak.

    Nem is vittem nyaralni egyik nagyszülőhöz sem,mert tudtam hozzá kötélidegek kellenek.

     

    Ma is Ő a családban a "lelkiszemétládája" mindenkinek .

    Minden bajra van "orvossága".

     

    előzmény:
    Nona77 (1)
    2012-07-11  10:11
  49. Torolt_felhasznalo_325942
    2012-07-15 10:34884.
    Már meg ne haragudj, ha ez így van ahogy írod az apósod egy degenerált barom.
    előzmény:
    sophia (879)
    2012-07-15  10:01