Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anyós,meny vélemény
Torolt_felhasznalo_185917
Létrehozva: 2012. január 15. 14:21
Femina.hu-ról van a cikk. Vélemények??
Nem veszekedéseket akarok szítani vagy anyósszidó topikot létrehozni. Csak kiváncsi vagyok!
Régi tapasztalat, hogy ha két nő szeret egyszerre egy férfit, ott elkerülhetetlen a konfliktus. Úgy tűnik, akkor is igaz ez, ha az egyikük az anyja, a másik pedig a felesége az érintettnek.
Bár kevesen vannak, akiknek sosem akadt még nézeteltérésük az anyósukkal, a konfliktusok többségét nem a rossz szándék, sokkal inkább félreértések okozzák. Ez derül ki legalábbis egy nemrégiben készült amerikai felmérésből.
A GalTime.com magazin közvélemény-kutatásában körülbelül 200 meny válaszolt az anyósával valókapcsolatát firtató kérdésekre. A felmérésből az derül ki, hogy a menyeknek csak 24%-a tekinti riválisnak, 13%-a pedig ellenségnek az anyósát. A megkérdezettek több mint fele szerint viszont komoly problémát okoz a kapcsolatukban, hogy az anyósuk egyáltalán nem tiszteli őket. 45%-ukat az idegesíti leginkább, hogy a férje előtt kritizálja az anyósa, és 37% számára az a legérzékenyebb pont, hogy a gyereknevelésbe szól bele. Túlnyomó többségük, 70% panaszkodik amiatt, hogy az anyósa a férjét gyerekként kezeli.
De mit szólnak mindehhez az anyósok? A Thirdage.com oldalán közzétett kérdőívre majdnem 900 anyós válaszolt. Több mint 60%-uk saját lányaként tekint a menyére, és mindössze 10%-uk gondolja ellenséges elemnek fia választottját. Több mint 50%-uk különösen szereti a menyét, és 45% azt gondolja, hogy ha adódnak is vitáik, azért nincsenek alapvető problémák a hölggyel.
A menyek az anyósok rendszeres, kéretlen tanácsait viselik a legnehezebben, és azanyósok sem tagadják az arra érzett késztetésüket, hogy felhatalmazás nélkül is beleszóljanak bizonyos ügyekbe. Gyakran nem is feltétlenül a tanácsadással van a baj, inkább a gyakorisággal, illetve a túlságosan kritikus hajlammal.
Ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy van néhány valóban égető konfliktus. Akadt olyan anyós, aki bevallotta, hogy szeretné aláásni a fia kapcsolatát, vagy féltékenységből, vagy azért, mert jobb jelöltet talált. A felmérés szerint egyes anyósok feltűnő önkritikus hajlamot mutatnak, az egyikük például némi ironikus túlzással azt vallotta, ő a világ legrosszabb édesanyja, nagymamája, és mindent elkövetett azért, hogy tönkretegye a fia házasságát - nem is érti, hogyhogy az még mindig, 28 év után is együtt van a feleségével.
Bár akad néhány meny, akinek van oka haragudni az anyósára, és a generációs ellentét is szerepet játszik a konfliktusokban, úgy tűnik, a démonikus anyósok mégis elenyésző kisebbséget alkotnak. Sok meny vallja, hogy úgy tekint az anyósára, mint egy csodálatos nagymamára és idősebb barátnőre, és olyan is van, akinek azanyósa rendszeresen pártját fogja a párjával való vitában.
Kedves Fórumozók,
itt lehet tanácsot kérni ill. problémákat vitatni anyós ügyben, mert én ilyen lehetőségek után kutatok a neten.
Köszönöm a segítséget!
Ebben sok igazság van!
De én úgy látom, hogy egy anyós-meny konfliktushoz nem csak két személy kell, hanem három: a férj is. Ha ő eleve úgy állna hozzá, hogy ő igenis mindkét nőt szeretni fogja, és egyikről sem lesz hajlandó lemondani a másik kedvéért, akkor eleve olyan feleséget választana, aki kompatibilis az anyjával, a még így is elkerülhetetlenül adódó súrlódásokat meg az első pillanattól kedzve el tudná simítani. Ha viszont (és szerintem elég sok ilyen eset van) nincsenek szempontjai a párválasztás során, elvtelenül megy bele a kapcsolatba pl. azért, mert éppen menekülőben van otthonról, vagy azért, mert már x éves, és pánikszerűen meg akar nősülni szinte mindegy is, hogy kihez, csak történjen már végre valami, és isteníti a nőjét már akkor is, amikor még nem is a felesége, csak éppenhogy együtt járnak, akkor ne csodálkozzon egyik érintett fél se, ha lesz anyós-meny konfliktus, akár életre szóló is már pusztán attól, hogy a meny a világon van.
S nem is volt szó még a feleségek anyukájáiról.
De felmérés helyett erről szól a milliónyi anyósvicc és kabarétréfa, amin a pasik jókat röhögnek.
Talán a hölgyeknek is így kellene kezelni ezt a témát, mert egy konfliktushoz KETTŐ ember kell. Az anyós IS és a meny IS.
Szerintem is van olyan, hogy valaki egyszerűen nem akarja elengedni a fiacskáját merő önzésből, és ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, de én úgy látom, hogy ez azért nem annyira jellemző.
Olyan viszont szerintem jóval gyakrabban előfordul, hogy pont azért nem tudja az anyós a menyet elfogadni, kedvelni, azért nem tud jóindulattal közelíteni felé, mert nem tudja tisztelni. Szerintem nem furcsa az, hogy tiszteletre vágynak a menyek. Ha nap mint nap nem is nevezzük nevén a tiszteletet, azért mindenkinek fontos, hogy megkapja mindenféle kapcsolatban, ha belegondolunk.
Meg egyébként olyat is elég sokszor látni, hogy igenis jóindulat van egy-egy közeledés mögött az anyós részéről (vagy minimum semlegesség), csak a meny mégis másként éli meg - esetleg pont azért, mert azt viszont jól érzi, hogy az alapvető tisztelet valóban hiányzik az anyós részéről. Ilyen helyzetben már azt is támadásnak veheti a meny, ha az anyós pl. elkezdi ecsetelni, hogy hogyan kell túrós pitét sütni, holott simán lehet, hogy valóban jóindulatból mondja - meg az is lehet, hogy egyszerűen csak beszélhetnékje van (vagyis se nem jóindulatból, se nem rosszindulatból mondja, hanem száraz tényeket közöl).
Sajnos egy rosszindulatu anyoson nem valtoztat semmi,akarhogy probalja az ember megkozeliteni,az mindig rosszul sul el.
Ez így van. Engem pl. utál anyósom.
De nem veszem személyes sértésnek
Tisztában vagyok vele, hogy ha Kiss Piroska, vagy Nagy Anna lennék, akkor is utálna. Egyszerűen csak a létezésemet nem bírja elviselni.
Akkor lenne az élete tökéletes, ha a fiacskája ott ülne a szoknyája mellett, nem pedig (immár) két gyerekes családapa lenne.
Na, de legalább ritkán találkozunk...
Hat,nezd,ez a megkozelites,hogy "tisztel" vagy "nem tisztel" egy anyos vagy meny szemszogebol nekem fura.
Szamomra sokkal hamarabb ugranak be anyossal vagy akar mennyel (bar ilyen helyzetben meg nem voltam) kapcsolatban olyan meghatarozo tenyezok mint pl. elfogad,joindulattal kozelit vagy esetleg kedvel,vagy eppen ezek ellenkezoje.
Sajnos egy rosszindulatu anyoson nem valtoztat semmi,akarhogy probalja az ember megkozeliteni,az mindig rosszul sul el.Ugyanez all egy alapbol ellenseges menyre...
(szerintem)
Elsősorban egymásnak kell megfelelniük, de nem légüres térben fogják élni az életüket, hanem az addigi családjuk továbbra is a családjuk marad, ezt bele kell kalkulálni.
Aki szembe akar menni a szülei értékrendjével, az nyilván nem foglalkozik vele, hogy milyen lesz a viszonya a szülőkkel a házasságkötése után (hiszen előtte sem volt neki szempont), de ebből az is következik, hogy nem fog neki és a párjának gondot okozni, ha az anyós nem tiszteli majd a menye.
Én viszont nem róluk írtam, hanem azokról, akikről a következő mondat szólt:
"A megkérdezettek több mint fele szerint viszont komoly problémát okoz a kapcsolatukban, hogy az anyósuk egyáltalán nem tiszteli őket."
Nyilván nem tudom, hogy mennyire volt reprezentatív a felmérés, de ha igaz, hogy a kapcsolatok több, mint felében komoly problémát okoz, hogy az anyós nem tiszteli a menyet, akkor az előbbiek kisebbségben vannak, és az a helyzet, hogy a menyek többsége bizony azt szeretné, ha tisztelné őket az anyósuk, hiszen akkor nem okozna gondot a kapcsolatban a tisztelet hiánya. Akkor pedig az a kérdés, hogy hogyan lehetne elérni, hogy az anyós tisztelje őket."A" megoldás: megváltoztatják az anyóst értékrendestül, mindenestül.
"B" megoldás: a meny tesz azért, hogy az anyós tisztelni tudja, belekalkulálva, hogy az anyós és értékrendje márpedig nem fog megváltozni, azaz ugyanazt fogja tiszteletre méltónak találni, amit addig is.
Aki az "A" megoldásra bármekkora esélyt is lát, az még ne kezdjen komoly párkapcsolatba
, úgyhogy akkor marad a "B".
Na azert az egykicsit vicces lenne,ha az ember ugy alakitana ki a kapcsolatat,hogy az az anyukajanak es a leendo anyosanak megfeleljen......
Talan elsosorban egymasnak kene megfelelni,nem?
Hanyszor fordul elo,hogy a (mar felnott) gyerek szembemegy a szulei elvarasaval,ertekrendjevel?
Ilyen esetben erolkodhet valaki azon,hogy minel jobban tetszen a leendo anyosnak,evvel max. azt eri el,hogy a partnere egyre inkabb eltavolodik tole.
Szamomra nem vitaalap,mindenki ugy csinalja,ahogy jolesik.
Nomégegyszer...
Szóval egyből a 14., majd a 24. hsz jön a nyitó után. Mi lehetett itt?
Bevadult a radír?
Ez egy érdekes topic.
Van nyitó, majd a 19. és 24. hsz.
Elromlott a radír?
Erről eszembe jut egyik rokonom, aki azért nem kedveli a fia barátnőjét, mert az festi a haját. Mikor megkérdeztük, mi kifogása van az amúgy kedvesnek, jóindulatúnak, szorgalmasnak megismert lány ellen, ez volt a válasz. Na meg műkörme van. Ez neki bőven elég.
A magam részéről biztos nem fogok szembemenni a saját értékrendemmel, csak hogy valaki másénak tökéletesen megfeleljen. Ha ez az illető történetesen az anyósom, és emiatt nem kedvel, nem tisztel, lelke rajta.
Ha a párom nem áll olyan mértékben az anyja vagy akár apja befolyása alatt (esetleg igen, az én befolyásom alatt!), ami akadályozná az elfogulatlan hozzáállást mind felém, mind a szülei felé, akkor nagy baj nem lehet. Meghúzunk egy határvonalat és azt igyekszünk betartani és betartatni.
Sok olyan történetet láttam és hallottam, ahol a férfi egyszerűen nem volt képes megvédeni a párját és kiállni mellette az anyjával szemben, akkor sem, amikor a tények a menyt igazolták. Vagy például hagyta, hogy nagyobb közönség előtt becsmérlő megjegyzéseket tegyen rá. Fordítva is megesik, de ritkább.
Úgy gondolom, hogy aki kellően határozott, aki már levált a szüleiről úgy, ahogy annak egy egészséges ember felnőtté válásakor meg kellett történjen, az ilyen helyzetekben nem viselkedik így. Nem hagyja szidni az anyját, de az anyjának sem engedi meg, hogy szidja azokat az embereket, akiket ő szeret. Ha normális, szeretetteljes, de mégis elfogulatlan a hozzáállása mindenki felé, akkor senki sem fogja úgy érezni, hogy cserbenhagyta, amikor épp a másik mellett áll ki.
A tipikus példa erre a "territórium"-vita. Amikor az anyós a fiatalok lakásában puszta szeretetből és segíteni akarásból áthajtogatja a kisfia szekrényében a pólókat úgy, ahogy ő csinálta anno, mert "úgy kell hajtogatni", a menynek meg feláll a szőr a hátán, hogy a férjével közös szekrényben rámol a mama, ahol a bugyijait is tartja:)))), és lenullázza a munkáját (és ráadásul nem is úgy kell hajtogatni:))))).
Vagy a mennyire vagyunk vendégek-problematika. A meny az anyóséknál elmossa a kávéscsészéjét, az anyós meg rossz néven veszi, hogy az új nő máris az ő konyhájában tüsténtkedik, mintha át akarná venni itt is a hatalmat (de persze senki se szól semmit a béke kedvéért, és így elmérgesedhet a dolog). Vagy pont fordítva, nem viszi ki a mosogatóba a csészét, akkor meg az a baj, hogy cselédnek nézi.
A baj az, hogy nincs kitalálva, hogy ezeket a kis tüskéket hogy kell kezelni mindjárt az elején.
Ne nekem magyarázd, hanem az anyósoknak.
Ha őt másik országban hagytátok, mint ahol éltek, úgy könnyű jól kijönni vele.
Én ezen olyan jót mosolyogtam!!!
..."a meny továbbra is az a fajta nő marad, aki képes volt pár hét ismeretség után összebútorozni - ami az anyós szemében továbbra sem tiszteletre méltó dolog,"...
Kérlek szépen, pár nap ismeretség után hatalmas szerelem a férjemmel, pár hét ismeretség után közös lakás-költözés, 2 év után esküvő.
13 hónapos a kisfiunk és úton a testvérke. 
Jah! Kihagytam, hogy közben országot is váltottunk, nulláról mindent újra kezdtünk (milyen jól tettük!!!) végigcsináltunk már ezt-azt közös kis életünkben.
Hidd el, nem az számít, amit leírtál.
Ha offoltam ezzel a topikot, elnézést mindenkitől, de ez kikívánkozott.
Melyiket valasztod en majd igazodom hozzad.
cikloton, Hamilton operator,sprin pozitron, szupravezetes , spektroszkopia,
GaAs retegszerkezet PET mukodesi elve,piezo elektromossag
alaguteffektus....
"A megkérdezettek több mint fele szerint viszont komoly problémát okoz a kapcsolatukban, hogy az anyósuk egyáltalán nem tiszteli őket."
Azokat a menyeket tisztelik az anyósok, akik tiszteletre méltóan élnek és viselkednek.
Akik viszont úgy élnek, hogy pl. pár hét ismeretség után már össze is bútoroznak a pasival, azoknak nincs mit csodálkozniuk azon, hogy egy ilyen indítás után az anyós (aki eleve idősebb ugye, más generáció más értékrenddel) már akkor sem fogja tisztelni őket, amikor esetleg még nem is ismerik egymást, csak pusztán annyi információja van az anyósnak a leendő menyről, hogy már együtt is él a fiával - hiszen ez semmiképpen sem összeegyeztethető azzal a képpel, amit ő egy tiszteletre méltó emberről gondol annak alapján, amilyen értékrendben felnőtt. És ez attól a puszta ténytől, hogy később összeházasodnak, egy fikarcnyit sem fog változni, mert ami megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni: a meny továbbra is az a fajta nő marad, aki képes volt pár hét ismeretség után összebútorozni - ami az anyós szemében továbbra sem tiszteletre méltó dolog, hiszen pusztán a házasságkötés tényétől az ő értékrendje nem fog megváltozni.
Szóval aki azt akarja, hogy tiszteljék őt az idősebbek, az éljen úgy, ahogy az az idősebbek szerint is tiszteletet érdemel. Ehhez persze az is kell, hogy a pár ismerje meg egymás szüleinek az értékrendjét, mielőtt összeköltöznek, amihez viszont az kell, hogy legyen sokkal hosszabb az ismerkedési szakasz. Egy csomó más szempontból is érdemes így csinálni, de akinek nem éri meg az időbefektetést az elején, az ne csodálkozzon később, amikor kénytelen lesz viselni a saját tetteinek, döntéseinek a következményeit, vagyis azt, ha pl. az anyós nem fogja tiszteli őket.
Akiknek ez valóban fontos, azok már a kezdet kezdetén gondolnak erre is, úgy mennek bele az egész kapcsolatba. Akik meg csak menet közben jönnek rá, hogy az anyós nem tiszteli őket, ... hát azok így jártak.
Azért csak hozzászóltál.....
Tudod, tovább lehet kattintani hsz nélkül is...
Ez olyan kis stilu teme talaj mar ki valami erdekesebbet.
Olyan unalmas mar a megcsalt feltekeny masik ,az anyos ,a hulye gyerek a kurvalkodo ferj ,a szexualisa kielegitetlen tars, az sms-eket varo dolgozo szingli a hulye fogyokurakba, meregtelenitesekbe belefogok hada, a kis es nagy farkon/ mellen, gruppenszexen problemazo tema ....
Nem is vitázunk!
És pont érdekel a menyek oldala és az anyós oldala is.
Ki mit érez sértésnek mig a másik fél azt esetleg csak jóindulatból mondja. Vagy pl. akik elhatározta, hogy tönkreteszi a házasságot, mert nem akarja azt a nőt menyének.
Vagy pl. a meny utálja anyóst, mert mondjuk cukros teát ad a gyereknek (példa volt).
Miért, mit vártak? Hogy majd az anyósok nagy tömegben hamut szórnak a fejükre, és bevallják, hogy irritáló szipirtyók? Nem attól lesz "démonikus" egy anyós, ha direkt arra törekszik, hogy kicsinálja a fia házasságát, és még ha ilyen is lenne egyik-másik, kétlem, hogy bevallaná a kérdezőbiztosnak (vagy ami azt illeti, saját magának). A legtöbb probléma abból ered szerintem, hogy az anyós és a meny más családi háttérből jön, mások az elvárásaik és a normáik, és ha nem beszélik ki a problémákat rögtön, akkor a kezdeti apró félreértések eszkalálódnak, és egy idő után már jön a "mókuska, b*zd meg a létrádat".
Itt viszont többségében a legtöbb meny utálja az anyósát.
Ez meg nem mutat semmit csak azt hogy talan meg akarnak felelni a bulvar szintjenek es jopofak akarnak lenni = igazodnak a hely szellemehez.
Kulonben meg a konfliktuskezeles kulturfuggo. nezd meg most az indito hszet.
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=291044 itt
johny23 tol
b+ meg maris megadta az alaphangnemet a felhotlen "szorakozashoz"
mert vagy nekiugranak vagy tulszarnnyaljak.
Akkor inkább azt mondom, hogy e szerint a felmérés szerint (ok, hogy nem magyar felmérés), de igazából komoly gond 1-2 esetet leszámítva nincs is. Kevés százalék utálja az anyósát és fordítva.
Itt viszont többségében a legtöbb meny utálja az anyósát.
Latszik hogy nem Soma keszitette nagy szakertelemmel.
Kulonben meg a kalap szarral er fel .
Mindjárt megkapod a választ.
De addig is.
Az előző miért kérdésre vissztérve.
Nem egyszer tapasztaltam már, ha felteszed ezt az egyszerű kérdést, lehet hogy közelebb jutsz a megoldáshoz egyből.
Na, de én is mit szövegelek én neked.Igaz?
Régi tapasztalat, hogy ha két nő szeret egyszerre egy férfit, ott elkerülhetetlen a konfliktus...
tobbneju tarsadalmakban mi a helyzet?
Lehet , hogy nem erre a válaszra vártál, de nem tagadom meg magam.
1,Csodálkozom rajta, hogy nem a brit tudósok összefoglalóját olvastam.
2,Soha nem tenném pellergérre a családom egyetlen tagját sem.
Gondolod, hogy nem sejtettem?
Kapisgáltam azért, mégis merre hány méter.
Mia kerdes mi a kerdes, hogy egy nlchez hasonlo semmitmondo lap sajat felmerese igaz lehet-e vagy sem. Tudod olyan mint a puncis mesterdora felmeresei.
Mi a kérdés?