Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvő,előkészület para
Létrehozva: 2011. december 8. 23:34
Nem találtam hasonló topicot..
Már rég óta le akarom írni és szeretnék..nem tudom mit, tanácsot, megértést? talán.
Szóval párommal több mint 3 éve vagyunk együtt, és nekem Ő az Ő!! Viszont akárhányszor szóba kerül az esküvő téma, abból csak vita van, holott még nem kérte meg a kezem /egy próbaféle volt../ Amiben nagyon nem értünk együtt, a vendégek száma (Ő nagyot akar) és a templomi mizéria /én ateista vagyok/ Valószínüleg a neveltetésünkbeli eltérés és a családi háttérbeli különbség az oka az ellentétnek. Én vagyok a "selejt"..
Tulajdonképpen soha nem voltam házasságpárti, mióta vele vagyok, változott meg a véleményem /előző kapcsolatomban 3x kérte meg a kezem az exem,3x mondtam nemet/ Egyszerűen nem tartottam fontosnak, hogy úgy tegyünk, ahogy az elvárt! Most viszont szívesen venném fel az Ő nevét és hordanék gyűrűt, de ha ez azzal jár, hogy hónapokig idesen rohangálunk ide-oda, mert 130 fős lagzi kell, és a templomban (ami már meg is van..) hülye kérdésekre hazug válaszokat adjak... akkor inkább nem. Kis esküvőt szeretnék, csak azokkal, akik tényleg számítanak, szolid ruhát, aztán beülni a "just married"es autóba és elutazni nászútra. Egy kis kerti parti félét olyan kis fából készült akármivel (nem jut eszembe a neve). Szóval vmi egyszerűt mégsem szokványosat.
Ami miatt most nem beszélünk róla, hogy építkezés előtt állunk, ez elég idő és pénz igényes, aztán a baba is fontosabb.. már nagyon jó lenne igazi, 3 tagú családnak lenni! A leírtak ellenére most már fontosnak tartom, hogy igazi családban férj és feleségként éljünk, de mi az aranyközépút? Most azzal is beérném, ha megkérné a kezem és jegygyűrűt viselhetnék, mely azért mégiscsak egy jelzés, hogy tartozom valakihez, Hozzá! De ha tudjuk, hogy esküvő úgysem lesz, legalábbis egyelőre, akkor szerintem nem fog megkérni.
Kérlek, a negatív kommentektől és kritikáktól kíméljetek. A hasznos tanácsokat szívesen veszem!
részemről ennyi lenne, szülők, tesók és első unokatesók
A református templom részéről kilőve,mivel ahová az anyja jár, oda szegény meghalt apukája is mindig elkísérte és az anyukájának egyszer volt egy kijelentése, hogy "ha esküvőtök lesz, annak itt kell lennie", na ebből volt is vita rendesen... jobb is, ha halogatjuk a dolgot, igazából nem tudom, hogy tudnánk kompromisszumot kötni
Annyi embert hívj meg, amennyit tényleg szeretnél ott látni. Mi eredetileg 80 fős esküvőben gondolkodtunk, aztán mikor összeírtuk a rokonokat (csak azokat,akikkel jóban vagyunk, szeretjük őket és nem kötelezően meghívandó sosem látott nagynénik, sokadunokatesók) meg barátokat, kiderült, hogy 150 fő. :D Ekkor dönthettünk, hogy vagy csak a nagyon szűk család (szülők, tesók) vagy ennyi, mert ezt a keretet felére csökkenteni nem tudtuk volna. Így végül bár nagy esküvőnk volt, de csupa olyan vendéggel, akik őszintén örültek a boldogságunknak és akiknek mi is nagyon örültünk, hogy eljöttek (az összes meghívott közül egy család nem tudott jönni külföldről, betegség miatt, a többiek mind ott voltak, akiket szerettünk volna). Szerintem nem a létszám a fontos, hanem, hogy azok legyenek ott, akiket tényleg szeretnétek. Őszintén mondom, hogy bár picit fárasztó nap volt (főleg a férjemnek, aki 3 héttel előtte eltörte a lábát, így épp megtanult járógipsszel közelekedni az esküvőre :D - de azért reggel 6-ig táncolt), de nagyszerűen éreztük magunkat mindketten az esküvőnkön, jó érzés volt látni hogy a vendégeink jól érzik magukat, egyáltalán nem volt kényszeres a mosolygás. :) Az anyagiak nálunk úgy voltak, hogy semmit nem kértünk a szülőktől, de ők egymással megbeszélték, hogy mindkét részről azonos összeget kapunk, ami hatalmas segítség volt. De ha egy fillért nem adnak az sem lett volna baj.
Ha megegyeztetek már, hogy a gyerekek reformátusok lesznek, akkor az esküvő is lehetne református templomban, nem? Az hozzád is közelebb áll és nyilván a párodnak sincs ellenére, ha már beszéltetek erről.
Köszi szépen :-)
Már azt megbeszéltük, hogy ha lesz esküvő, akkor a templomban két pap lesz, így talán elviselhetőbb..
Párom sem hordaná a gyűrűt, villanyszerelő :-) Én viszont biztos.
Na igen, pont erről beszélek, hogy nem másoknak kell hetedhét országra szóló bulit csinálni, hanem Neked, Nektek, mert a Ti napotok, remélhetőleg az egyetlen ilyen nap. Én vagyok annyira önző, hogy nekem az számít, hogy Mi, /én/ jól érezzük magunkat, de hogy száz emberre hülyén vigyorogni "jól érzed magad?" "minden ok" "a kaja finom volt" "van italod" "itt a süti"...és mindenkivel jópofozni, aztán meg milyenek a családok... hú ez az esküvő ilyen meg olyan volt, de tavaly az xy-é meg amolyan...blööööö
Én mosolyogni szeretnék, de őszintén.. Ha már nem voltam házasságpárti, de mégis hozzámennék, akit szeretek, ez a nap hagy legyen már olyan, amilyennek én szeretném, legalább egy picit! Nem kellenek ajándékok /600. pohár készlet, 15. hőálló edény..stb/ Csak egy nap felhőtlen boldogság és nem görcsölés!
:)
Bevallom Neked, nekünk pont elég lökést adott az azelőtti esküvő, ahonnan átmenekítettük a ruháinkat a sajátunkra. Férjem unokatesója, ők az utolsó bőrt is lehúzzák a szülőről, meg mindenkiről, így volt ez a lakodalmon is. Előre bejelentették, mit kell apósoméknak venni (százezres nagyságrend), ezért akartam elkerülni a kötelező ajándékozást. Én is jól tudom érezni magam más esküvőjén, de vele fenntartásaim vannak (illetve az egész családnak), szóval legkevésbé sem arról szólt a lagzi, hogy osztozunk az örömükben. Ezt sem akartam. Az egész templomosdi, meg a szellemiség úgy egészében fényévekre áll tőle, nevetséges volt látni, ahogy "Isten színe elé vonul", hiszen ez pusztán arról szólt, hogy a szomszéd településről át lehessen menni a parókiára lovaskocsival, aztán vonulni a sorok között vigyorogva. Ráadásul ez a (szülőknek) vagyonokba kerülő házasságkötés két év után felbomlott, ők pedig a bevételt elherdálták, hiszen már előtte megkapták az autót, lakást, mégsem maradt semmijük pár év elteltével.
Én nem hagytam volna, hogy a szüleink fizessék a méretesebb esküvőnk költségeit, mi pedig akkortájt épp építkeztünk, volt jobb helye a pénznek, és a szocpol beharangozott eltörlése miatt döntöttünk úgy, hogy hajrá! Úgyis összeházasodtunk volna, mindegy, hol, mikor, és leginkább, hogyan. Nem volt romantikus lánykérés, a férjem egyszerűen felvetette, hogy összeházasodhatnánk, aztán beszereztük a létező legolcsóbb, de számunkra vállalható gyűrűt, amit nem hordunk azóta sem. Párom biztonsági okokból nem viselheti munkahelyén, ahol az ideje nagy részét tölti, én pedig nem vagyok nagy ékszeres, így magam is elhagytam. Ellenben született két szép gyermekünk, és elég jól megvagyunk, azt hiszem. Az esküvőt pedig az egész család azóta is emlegeti :) (a képeket tároló vinyó azóta tönkrement, szerencse, hogy a család megőrzött néhányat a felvételek közül)
Én nem hagynám az elveimet teljesen földbe döngölni (később úgyis felhánytorgatnám): ha Neked egy református esküvő vállalható, a lelkésszel sok minden megbeszélhető, szerintem ők lazábbak a katolikusoknál, egyezzetek ki abban, de (és most jön a Te feltételed): szűk körben. Ha párodnak így sem felel meg, szerintem sokkal nagyobb gondok adódnak majd a közös életetekben, mint az esküvői szertartás.
A legjobbakat kívánom Neked!
Csampi!
Baromira irigyellek!
Hű mennyi komment... Köszönöm mindenkinek. Szóval mivel így is hosszú lett a belépőm, ezért egy-két /fontos/ dolog kimaradt.
Párom meg van keresztelve katolikus, de NEM jár templomba, kivéve apukája halálának évfordulóját és halottak napját, évente egyszer az apukája miatt én is vele tartok, ennyit kibírok, sűrűn sóhajtozva. Én is meg vagyok keresztelve, református vagyok, majdnem konfirmáltam is, de mégsem... A családja vallásos, a templom azért "adott" mert anyukája oda jár. Természetesen nem fogok átkeresztelkedni és amire hazudnék kérdés, hogy az egyháznak megfelelően nevelem a gyerekeimet..vagy vmi ilyesmi.. aha! Na hagyjuk is, nem akarok vallási vitát. A gyerekeink reformátusok lesznek, már megbeszéltük, kizárt, hogy katolikus pap kezébe adjam, egyébként, ha érdekelni fogja a vallás, én tiltani nem fogom tőle.
A sorrend azért borult, mert családot szeretnénk, ahhoz nagyobb hely kell, most egy tetőtéri egy szobás lakásban élünk, amihez tároló sincs, a babakocsit nem cipelhetem mindig a másodikra... A gyerek fontosabb, amihez hely kell, esküvő nem feltétlenül.
Az én problémám nem igazán a pénz, hanem a cécó! Minek?
Az tettszik, hogy irány külföld, már gondoltam a tengerparti esküvőre, snassz fehér len ruha, mezítláb...stb
A "próba" úgy zajlott, hogy éppen egy lagzin voltunk
táncoltunk és megkérdezte, hozzá mennék e. A válaszom: "Igen, hol a gyűrű?" 
Mire levette a saját ezüst gyűrűmet és felhúzta (rossz kézre) 
Jót nevettünk, közölte, hogy csak próba volt, és ennyiben maradt.
Az jó ötlet, hogy 30 nap, nem kell hónapokig szaladgálni, gyorsan túl van rajta az ember.
A családok ilyenkor találkoznak... Erről csak annyit, hogy az én családommal még én sem szívesen találkozom. Aki ott lenne az esküvőmön, anyukám a barátjával, öcsém és apám /akit muszáj lesz a terem másik végébe ültetni. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.
Amit nem értek, hogy minek a felhajtás? Ha ez a "mi napunk", akkor miért kell kifelé, másnak megfelelni? Mert én is ott voltam az ő esküvőjén, meg a 86. unokatestvér, meg ő a barátom /közben nem is/ és ezért miért kell hajnalig itatni az embereket és részegekkel táncikolni?
igen én mindent túlstresszelek, valószínüleg ezt is
Persze, tervezni mindent lehet, de ezt ő úgy írta, mintha már a téglát keresgélnék, és gyúrnának a babára... persze ettől még felőlem lehet nagyon vallásos az egész család, csak nem túl jellemző ez a sorrend... de nekem amúgy tényleg mindegy...
Viszont a topikindítóban úgy érzem, nagy a a káosz, szóval nem ártana mégiscsak betartani azt a sorrendet - még csak nem is a vallásosság miatt!
Müge, egyre szeretnék reagláni:
Én pl. vallásosnak tartom magam, szoktam is templomba járni (nem minden hétn mondjuk), és nekem nagyon fontos volt, hogy templomban is házasodjuk. Nem a díszelet miatt, hanem mert úgy éreztem, hogy a polágri esküvő az csak egy papír, addig nincs is rendesen összeházasodva az ember, amig nincs templomi esküvő.
Ennek ellenére a férjemmel már a megismerkedésünk után két héttel együtt laktam. És a nászéjszaka sem az első alkalom volt.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lehet valaki vallásos, és tervezhet házat, meg gyereket az esküvő előtt...
Nálunk úgy volt, hogy a férjem nem nagyon akarta (nagyon nem akarta ?) az esküvőt. Nem akart templomit se, meg középpontban lenni, nekem meg fontos volt a templomi esküvő is. Aztán kiegyeztünk egy szűk családi körű esküvőben, voltunk kb 30-an, nem volt zene meg tánc, de volt étterem.
Én abszolút nem voltam ráparázva. Megrendeltük az éttermet (2 menüsort adott meg példának a néni, abból mett az egyik, nem variáltunk sokat), én sütöttem a tortát, neten kinéztem egy egyszerű csokrot, azt köttettük meg, kétszer egyeztettünk a papbácsival, aztán ennyi volt a nagy szervezés, meg az idegeskedés. Még az sem bosszantott fel, hogy a gondosan megnövesztett körmeim sorozatban törtek le az esküvő hetében. :)
A templomban meg nem muszáj álszent kérdésekre válaszolnod, meg pl. hamis (???) esküt tenni. Nem muszáj pont katolikus esküvőt tartani, pl. a protesátns esküvő szerintem sokkal egyszerűbb (és szebb). Mi pl. evangélikus esküvőn azt a szövegvariációt választottuk, ahol arra a kérdésre kellett válaszolni, hogy akarunk-e egymással Isten parancsa szerint házasságban élni,hűségesen, amig a halál elnem választ? Ebben szerintem semmi álaszentség nincs (valaki írta, hogy majdnem ugyanezt kérdezi az anyakönyvvezető is). Ha szereted a barátodat, szeretnél a felesége lenni, tisztelni becsülni kitartani mellette, stb. akkor szerintem őszintén válaszolhatsz rá igennel. (Na majd mindjárt jönnek a hittudorok, és megskalpolnakengem...)
Amúgy meg egészen őszintén mondom, az esküvő az csak egy nap... Hamarabb vége van, mint gondolnád (vagy a barátod gondolná). A nagy felhajtásos esküvő is másnapra véget ér, ugyanúgy mint a kicsi.
Valamilyen kompromisszumban szerintem meg kell tudnotok egyezni... Üzenem a barátodnak, hogy én világ életemben nagy esküvőről álmodtam, lovaskocsival, királylányruhával, egymillió vendéggel, meg hasonlók. mire odáig juottounk, már csak az érdekelt, hogy össze legyünk házasodva. A lényeg a házasság és a család. Tök mindegy, hogy 100 vendég előtt történt vagy 2 előtt.
Ja tanács: ha nagyon minimalista is lesz az esküvő, fotósra szerintem mindenképpen költsetek, az fontos.
Elolvastam a topikindítót, majda hszeket, majd megint a topikindítót, és rájöttem, hogy ez egy KÁOSZ.
Még nem kérte meg a kezed, de már építkezés előtt álltok, meg a te fejedben még egy kisbaba is lebeg valahol...
1. Először minderről beszélnetek kéne.
2. Aztán megkérni a kezed és összeházasodni
3. Aztán építkezni, márha tényleg van rá lehetőségetek
4. A baba ezután jöjjön, ha már van hova (legalább két szoba lakható a házból) - persze lehet albérletbe is, meg építkezés mellett is, mert vannak, akik megoldják, de az kicsit nehezebb...
Ha annyira vallásos, hogyhogy nem kérte meg a kezed, de már az építkezést tervezi veled?
Az a próba, amit írsz, tényleg próba volt (mondjuk ezt el sem tudom képzelni, miaz, hogy próba...), nem a valódi lánykérés?
Nagyon át kéne beszélnetek a dolgokat, mert ez így nagyon zavaros...
A gyerekek nevelését meg tényleg pluszban tisztázni kéne, hogy hogyan tudtok kompromisszumot kötni - persze figyelembe véve, hogy a gyerekek is önálló lények lesznek, akik felnőttkorukban döntenek majd erről véglegesen...
Sziasztok!
Csampival kell egyetértenem,azért egy 100 fős és 10 fős lagzi nem jár ugyanolyan idegeskedéssel szerintem.Nekünk tavasszal lesz kis fős,szűk körű esküvőnk,mindketten ezt akartuk,abszolút nem vágyunk nagy felhajtásra, ,de összegben is jól ki lehet hozni és közel sem kerül annyi idegeskedésbe,mint egy 100 fős lagzi .
Szerintem a nagy esküvő vs. kicsi esküvő a legkisebb probléma nálatok. Az komolyabb gond, hogy te ateista vagy a párod meg vallásos. Ez nem csak az esküvőkor hanem a későbbiekben is fejfájásra adhat még okot, hiszen, ha ragaszkodik a templomi esküvőhöz, akkor valószínű, hogy a gyerekeiteket is meg akarja majd kereszteltetni, később elsőáldozás/konfirmálás (nem tudom, milyen vallású a párod). Viszont igazad van abban, hogy ha nem hiszel valamiben, akkor abban nem is akarsz részt venni, nem úgy mint egyesek, akik azért esküsznek templomban is mert az "olyan szééééééép".
Valaki írta már, hogy pl 50 fős lagzi is nagyjából ugyanannyi utánajárás, futkozás, mint 130, és a költségeket tekintve még az is lehet, hogy egy 130 fősből jobban kijöttök. Mondjuk a magam részéről én is kis esküvő párti vagyok, a mienken 36-an voltunk, és az sem volt kis meló. Mindenesetre szerintem ebben a kérdésben könnyebb kompromisszumot kötni, mint a templomos témában.
P.s: azért üdítő, hogy nem készülsz menyaszörny lenni:)))))
A vőlegényed és a családja bizonyára ragaszodik a hagyományokhoz....
- hogy egyetlen alkalom van az életben, amikor menyasszony és a vőlegény családja találkozik és együtt mulat, a fiatal párt ünnepelve.
És ez az esküvő.
Gondolom a párod, igy gondolkozik és igy jött ki az a 130 ember... - nem ismerem a családotokat... De.. nálunk a mi esküvönkön ott voltak mindkettönk szülei, nagyszülei.. párom tesója, (nekem nincs tesóm), ott voltak a szüleink tesvérei azoknak házastársai és gyerekei.. .ill még pár közeli barát. igy voltunk százan.. 20 éve.
Az unokahúgom, aki az egyik legfiatalabb a családból... pár éve ment férjhez, és mindenkit meghivott... tehát az ő esküvőjén, ott voltak a szülők, tesvérek, a szülők tesvérei (szerencsére mindenki él még) mi az unokatesvérei... gyerekestől. Jó volt, nagyon jó. Amióta meghaltak a nagyszülök, nem volt igy együtt a család, és sajnos azóta sem.
Mibe került? nem tudom.... de abban biztos vagyok, hogy mindenki, mint mi is, odaadta azt az összeget az ifjú párnak, sőt még többet is, mint amennyibe ők kerültek.
Nagyon valószinű, hogy férjed is ezért szeretne nagy lakodalmat, hogy egyszer találkozzon a kettötök családja -rokonsága.
úgy gondolom, hogy nála nem trendi a szülei testvérére azt mondani, hogy sosemlátottnagynéni és nem ismeremmegazutcán.
No, ez nagyon nem igaz! Mi két évvel azelőtt vettünk egy másik esküvőre koktélruhát, öltönyt, azt vettük fel. Délután megrendeltük a csokrot másnapra, felhívtam a fodrászt a falunkban, pont dolgozott, lemostuk az autónkat.
Szüleim vettek pezsgőt, tortát, készítettek szendvicseket, nénjém magára vállalta a köszönő virágokat, az anyakönyvvezetőt. A család meg ette este a konzervet, azt kötötték a kocsi mögé :) Tesóm fényképezett, anyuék elmentek a papámért. Pont építkeztünk, volt a telek végében egy lakókocsi, ott aludtunk, így is elfáradtunk, semmihez nem volt kedvünk. Apósoméknak köszönhetően egy üveg pezsgő és gyertyasor díszítette a lakókocsit. Garantáltan nem volt annyi para, mint egy 100 fős esküvő!
Egy jó kapcsolat talál ilyenre megoldást, és mindkettötöknek alkalmazkodni kell.
Nálunk is hasonló volt, csak én csak magunkat akartam, a párom meg minimum családot, de ha lehet nagyot. Aztán a végén minimum család lett, de oda utaztunk ahova én akartam.
Egyébként 10 fös esküvö ugyan olyan idegeskedéssel jár mint 100 fös,ugyan úgy kell ruha (ha nem nagy akkor a kicsi ruhán idegeskedsz) kaja, stb... szóval sokban nem tér el.
Ismerösömek ezt egy huszarvagassal oldottak meg ( a ferj szinten a nagy lagzihoz ragaszkodott,a feleseg a kis,egyszerü,csaladiashoz-raadasul se penz,se idö,mert lakast kell venni,stb,stb...): elutaztak Floridaba es kettesben a tengerparton összehazasodtak-az ut,pedig a naszutuk volt. A csalad kapott cd-ket es ebedeltek egyet itthon.Nagyon meghitt,szep volt es valoban csak az öveke.Anyagiakban pedig meg igy is olcsobban jöttek ki,mintha egy 100 fös lagzit rendeztek volna!
Sok boldogsagot!
Nahat, ilyet is ritkan olvasni, hogy a ferfi szeretne nagyobb felhajtast :)
Templomi eskuvohoz: ertekelem, hogy oszinte vagy legfokepp magadhoz es nem szeretnel alszent lenni. Viszont ha emlekeim nem csalnak (kozel 20 eskuvon voltam mar), akkor nem tettek fel masabb kerdeseket a templomban, mint az anyagkonyvelonel! Ott is ugyanazt hallottam, hogy hozzamesz-e, szereted-e, joban-rosszban, stb. De ne haragudj meg, hogy ezt megkerdezem, de ha a parod vallasos, te pedig ateista vagy, nem fog ez a kesobbiekben meg nagyobb problemat jelenteni? Gyerek keresztelese, hittan, stb. Ez nagyon nehez kerdes tenyleg, hogy ebben melyik fel engedjen. Az, akinek fontos, hogy Isten szine elott is egybekossetek az eleteteket, vagy aki mindezt teljesen elutasitja? Barmelyiket is valasztjatok, keseru szajiz lesz a vege, mert egyikotok olyan kompromisszumba fog belemenni, ami tole teljesen tavol all.
Vendegek szamarol: en biztos, hogy csak azt hivnam meg, akirol valoban ugy erzem, hogy szeretnem, ha o is velunk egyutt unnepelne. Viszont velemenyem szerint pontosan ugyanannyi szervezessel jar egy 50 fos eskuvo, mint egy 130 fos, hiszen csakis a vendegek szama a kulonbseg. 50 fohoz ugyanannyit kell intezni, szervezni.
Megoldas lehetne esetleg egy nagyon szukkoru (ti +szulok, testverek) eskuvo, aminek tenyleg valoban annyi a lenyege, hogy hivatalosan is osszekotitek az eleteteket.
OFF: En eppugy alszentnek tartom az anyakonyvvezeto kerdessorozatara adott igen valaszt. Mert nem tudhatja az ember, hogy tenyleg orokkon-orokke kitart-e joban-rosszban, hiszen ameddig nem tapasztaltuk, nem tudhatjuk, hogy mennyire rosszban is kepesek vagyunk-e kitartani egymas mellett, husegesnek lenni egymashoz... Nyilvanvaloan - remelem - mindenki ugy indul neki, hogy a sirig tarto moka es kacagas, foldontuli boldogsag es egymas tamogatasa lesz, de az elet hosszu es johetnek varatlan csavarok. Sokkal realisabbnak erzem az Amerikaban gyakorlatos sajat fogadalmat. De a legfontosabb megiscsak az lenne, hogy mindket fel ugyanazt varja el a kozos eletuktol.
Nem értem egészen...
Nem kérte meg a kezed, de már aggódsz. Ha tudod, hogy ő mélyen vallásos, akkor vedd komolyan, és vállald be a templomi esküvőt. A vallás, a politika, a pénzügyek, a gyerekek száma borzasztó kemény vitákra adhatnak okot. Azt gondolom, érdemes esélyt adnod, hátha a párodnak lesz igaza, és mégis létezik menyország, ahova ciki lenne neki egyedül mennie.
A kis esküvőbe pedig neki kell belemennie, ha valóban ezt akarod. A leírásodból az jön le, hogy igazából a pénz miatt aggódsz, és ezért szeretnél kicsi esküvőt. Ha a nagynaka pénz az oka, nézz be az esküvős topikokba, és ott adhatnak tanácsot, hogy olcsóbban, de még mindig családias körülmények között rendezhessétek meg az esküvőtöket.
És a legfotosabb: beszéld meg a pároddal, mert ezt nem oldhatod meg egyedül!