Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekek a családban
Létrehozva: 2004. március 22. 11:24
Többször találkozunk a fórumokon azzal, hogy mellékszálként felvetődik "na de a gyerek miatt", "a gyerekért" ... stb. Tényleg? Mi a jobb a gyereknek, akkor amikor a szülők között - ezért, azért, de megromlik a kapcsolat. Együttmaradni, családban -elfojtott indulatokkal, titokban kisírt szemekkel -, vagy válni, új életet kezdeni? Beszéljük meg.
Újságcikkem megírásához várom olyan édesanyák jelentkezését, akiknek terhessége az első három hónapban tünetmentesen zajlott. Nem volt menstruáció kimaradás, émelygés, mellfeszülés.
Én így jártam.
Első döbbenetem mostmár az öröm váltotta fel, április végére várom a világ legszebb kisfiát.
Ha valaki hasonlóképpen járt, kérem jelentkezzen.
Köszönöm!
Softis
Az hiszem, érdemes lenne átnéznetek a Szeressünk/ Kétségek témába. . .
Egy konkrét eset kapcsán felmerült ott is a kérdés. Érdekes lehet összehasonlítani a két vitát.
krisz: Írtál egy ilyet, hogy visszavetted a férjedet. Nekem ez rémségesen hangzik. A kettőtök kapcsolata, az ebben beállt valamennyi változás pro és kontra az a kettőtök műve. Ennek megfelelően egyikőtök sem gyakorolt kegyet a másik irányába. Ez csak közös út lehet, nem az egyik irányítása a másik felett.
Nem tudom, hogy emlékeztek-e a Karthagó régi számára az Apáink útjára?
Bizony eszembe jut amikor egyszer-egyszer azt mondom, azt csinálom, úgy reagálok, ahogy anyu vagy apu. pedig hányszor mondtam: nnna ha nekem gyerekem lesz akkor ezt nem így fogom csinálni !
Köszi a jókívánságot, de hidd el, az alak megtartása is fontos dolog!! :-))
És igen, a szüleink rossz házassága biztosan szerepet játszik abban, hogy a miénk milyen lesz. Én is sokszor azt vettem észre magamon, úristen, most olyan voltam, mint az apám, aztán gyorsan összekapom magam. Merhogy nem akarok olyan lenni.
Kedves Szuszi, a lényeget nagyon jól leírtad, kár hogy nem így gondolkozik mindenki. :-))
Sziasztok, mennem kell, jó volt beszélgetni veletek :-))
Egy kicsit kezdem magam képmutatónak érezni, mert én egy napot sem éltem egyűtt a gyerekem Apjával, és most a Barátommal is százszor meggondolom még a házasságot.
Talán szerepet játszik ebben a szüleim rossz házassága? Mindenesetre a célt világosan látom :-))
Azt hiszem, vérmérséklet, egyéniség kérdése, hogy kinek mi fér bele még a kompromisszumokba.
Nehéz dilemma ez, tudom én is.
Ha az ember nem elvakultan csak a szerelmet keresi, hanem rájön, hogy ezen túl rengeteg pozitív érzés is lehet még két ember között, akkor működhet egy kihűlőfélben lévő házasság is. Úgy, hogy a gyerekek is jól érezzék magukat benne. Lehetnek nézeltérések, sőt kellenek is, mert így normális, de azokat meg kell beszélni.
Ha viszont a házastársak már képtelenek kulturáltan beszélgetni egymással, és csak zsigerből, indulatból csinálnak mindent akár egymás ellen is, vagyis csapkodnak, dühöngenek vagy épp hideg, rideg elutasítással vannak egymás iránt és mindezt hosszú távon, akkor jobb elválni szerintem.
Vagyis nincs recept erre.
Ki-ki maga döntse el, mit bír bevállalni, neki mi éri meg jobban: a szabadság, a szerelem örökös keresése és a remény a mindig újabb partnerben vagy józan kompromisszum úgy, hogy közben embernek tekintem a másikat, szeretem, becsülöm, törekszem a valódi családi együttlétre.
Vagyis a régi típusú, hosszú távú házasság példáját követem.
Ahol erőszak, terror, zaklatás van, ott viszont rögtön válni kell, pont a gyerekek miatt, hogy ne sérüljenek.
Én már csak tudom, apám terrorizált minket egy életen át és tán emiatt is mentem gyorsan férjhez, hogy megmutassam, máshogy is lehet élni és hogy elkerülhessek egy másik életformába. Kár, hogy akkor anyánk nem vált el. De ő gyenge volt ehhez és ránk hivatkozott, hogy miattunk nem válik.
Pedig dehogy: saját maga félelmei, szorongásai, gyengesége miatt nem vált, mert nem tudta, hogy fog megélni, mit kezdjen velünk egyedül.
A gyereknek majdnem mindenképpen teljes családra van, lenne szüksége: egy anyára, s egy apára, testvérre. . .
De: ha a házasság már annyira feszült, vagy annyira elfásult, hogy csak úgy éldegélünk egy fedél alatt, fenntarva pesze a látszatokat kifelé. . . nincs átölelés, érzelemnyilvánítás a szülők között, nincs párbeszéd, nincs szó és csend, csak fásult hallgatás, vagy éppen robbanni kész feszültség, nap, mint nap. . . nincs belülről fakadó összetartozás, és már a megmentési próbálkozásokon is túl vannak, akkor egy ilyen légkörben fejlődhet lelkileg a csemete?
A finom kis antennáival úgyis érzékel mindent, jobban, mint hinnénk. . . s ha már két "rossz" között kell választani, akkor egy boldogtalan, tüskékkel teli, érzelemtelen, vagy durva házasságban talán még jobban sérülhet a gyerkőc, mint egy kultúrált különélésben, ahol az édesapjukkal, édesanyjukkal való folyamatos és intenzív érzelmi kapcsolat igenis megmaradhat. . . és legalább tiszta helyzetek vannak.
Hát az meg mán más kérdés, hogy magamba én is gondótam ám cifrákat a zuramról sokszor, de hát nem kell mindent az orrára kötni.
(most viszont megyek a bankba - mert nem jelentettem a szigszámom változását. írjatok sokat! holnap jövök!:))) hmm ez lehet fenyegetés is )
Attól még csapkodhatod a tányérokat is. :-)) Inkább azt, minthogy a válással fenyegetőzz. . .
szíííííjjjjjaaaa csippi!))))
Pont tegnap gondolkoztam amúgy azon, hogy milyen anya vagyok én. Aztán este mikor a kisebbik 4 éves fiamat fürdettem, rámmosolygott és azt mondta: szejetlek nagyon! - akkor azt gondoltam, talán olyan nagy baj nem lehet. Igyekszem türelmes és megértő lenni velük, barátként közeledni feléjük, de hát ez nagyon nehéz. Hajjaj, mikor majd elkezdenek csajozni. . . el tudom képzelni, mennyi bajom lesz még!!
Vagy telefonál, hogy elérte az utolsó buszt, és akkor kisétálunk elé. De ne tudd meg, milyen jó fogyókúra egy-egy ilyen éjszaka. :)
Ha nem itthon alszik, mindig átlő egy sms-t, hogy "minden oké":)
MIndent öösszevetve alig várom, hogy legyen egy barátja, akire rábízhatom. Különben el fogok fogyni. :)