Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
25 felett már késő?
Létrehozva: 2010. május 21. 18:36
Sziasztok!
A minap kis vita adódott a baráti körömben, kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is.
Egy ismerősöm, velem egyidős, 26 éves nagyon el volt keseredve az állandó anyagi gondok miatt és kitalálta, hogy utánanéz a neten milyen munkakörökben lehet "jól" keresni.
Talált is kedvére valót, viszont természetesen egyik sem olyan, hogy holnaptól abban dolgozhat, hanem 5-6-7 éves képzések, egyetem, stb kell hozzá.
Mivel ő is családos, két kisgyerek édesanyja, volt aki megpróbálta lebeszélni róla, miszerint "ki az a hülye, aki családosan, ennyi idősen visszaül az iskolapadba, hogy x év után jól keressen..."
Volt, aki jó ötletnek tartotta, mondván, az a 6-7 év így is eltelik az életéből és ha odajut akkor már bánni fogja, hogy nem vágott bele.
Mi a véleményetek erről?
Szerintetek van értelme ebben a formában újra belevágni és váloztatni?
Tapasztalatok, érvek, ellenérvek, minden jöhet, kíváncsi vagyok, Ti hogyan látjátok ezt.
Én 37 éves vagyok és még mindig tanulok! Mert most jöttem rá, mit is akarok valójában , és az nem az, amit eddig tanultam. Ennyi. Szánd rá magad, és eljutsz oda, ahová szeretnél!
Szerintem nem késő, csak találja meg az ember amit tanulni szeretne.Egyik rokonom 32 évesen vágott bele, hogy szakmát tanuljon, és boldogan dolgozik most benne. Addig nem tudta, hogy mit kezdjen magával. Én is kacérkodom vele, hogy valami kellene.... Csak hát nem tudom mi :(
Kevéssé valószínű. én kései huszonéves fejjel jártam a Műszakira Bp-en nálam hat-hét évvel fiatalabbak közé, sőt, volt, aki még nálam is idősebb volt, de nem voltunk sokan túlkorosak, ez tény. Viszont megfelelő hozzáállással biztosan be tudsz majd illeszkedni, légy nyitott. Ha pedig a tanulással, beiratkozással kapcsolatban van kérdésed, akkor inkább az egyetem berkein belül érdeklődj - pl. tanulmányi osztály, Hallgatói Önkormányzat irodája, online hallgatói oldal (ha van ilyen) stb.!
Ja bocs, benéztem, azt hittem ez egy friss topik... :P
25 évesen semmiről nincs lekésve...! DE nem érdemes az alapján választani, hogy hol lehet jól keresni... azt kell megtalálni, amiben jólérzi magát és szívvel-lélekkel tud dolgozni. Anélkül értelmetlen.
Van itt esetleg valaki aki középkorú és Pécsre az orvosira felvételizik??
A legfontosabb, hogy higgyünk abban: még nem késő!
Akkor leküzdhetők a nehézségek.
Nem mindenki olyan szerencsés, hogy rögtön elsőre megtalálja azt a szakmát, ami valóban érdekli, ami neki való. Vagy előfordulhat, hogy az életében olyan fordult áll be, ami miatt a korábbi szakmáját nem tudja folytatni. Nálam mindkét tényező fennállt, ezért tanultam és tanulok.
Valóban vannak akik a papír kedvéért elvégeznek egy büfészakot, de szerintem ők vannak kevesebben. Akik felnőttként tanulásra adják a fejüket, azok általában céltudatosan teszik, olyan szakmát választva, ami érdekli őket, amivel (úgy gondolják) boldogulni tudnak.
Azt te sem gondolod komolyan, hogy aki felnőttként tanul, az mellette nem dolgozik. Kevesen engedhetik ezt meg maguknak. A többség család és munka mellett vállal olyan pluszt, amivel esetleg megvalósíthatja az álmait, amivel többre viheti, vagy amivel boldogabb lesz. Ebben mi a rossz?
én értek a szakmámhoz és szeretem is...
csak más is érdekel és szeretném megtanulni...
Ja, ez meg is látszik az országon....mindenki tanulni akar 70 éves koráig, összeharácsolni ilyen olyan diplomát stb...
csak ezzel az a gond, hogy lassan nem lesz, aki dolgozzon is....egyszerűen nincsen szükség ennyi diplomásra. Tele van az ország büfészakos Gipsz Jakabokkal, orvosokból meg hiány van...
Szóval itt mindenki tanul, de valójában alig akad ember, aki ért is valamihez.
Nem, nem keso. 30 evesen tanulok,es jobban elvezem,mint tiz evvel ezelott. Kozgazdaszkent vegeztem, most 'atkepezem' magam ovodapedagogusnak. Talan nem fizet jol,de ez az,ami erdekel,amit elvezek. Az egyetem tavoktatasos es Angliaban van, abban bizok,hogy az angolommal, a masoddiplomaval kb. 2-3 ev mulva talalni fogok allast.
Igen, van ertelme belevagni es valtoztatni. Eletem legjobb dontese volt.
Juharszirup55: Hát nem tudom. Nem a korával van baj, mert 26 évesen még abszolút nincs elkésve, és ha van családi segítség, a gyerekek mellett is meg lehet oldani.
Viszont a motivációval van gondom - a mai világban egy diploma nem garancia a jó keresetre. Lehet, hogy momentán pl. egy informatikus jól keres, de esetleg 3-5 év alatt annyian végzik el, hogy véres harcok mennek a jobb állásokért, és ugyebár nem egy kisgyerekes nőnek való a napi 14-16 óra munka, és az állandó versengés.
Nagyon meg kell válogatni, hogy melyik intézményben, mit végez, milyen eredménnyel, és mellete mennyi szakmai gyakorlatot tud összekaparni.
Az sem mindegy, hogy van-e nyelvvizsgája/nyelvtudása, mert egyetem, kis gyerekek meg még munkahely/szakmai gyakorlat az nagyon megterhelő.
Az én példám: 24 évesen végeztem angol tanárként, tolmácsként, mellette még oroszul is jól tudtam, érdekelt a jog, kereslet volt a nyelveket beszéljő jogászokra. 30 évesen kaptam diplomát (munka mellett halasztottam), 5 év tömény szívás volt (míg mások nyaraltak, pihentek, én tanultam, mint a güzü, stresszeltem a vizsgák miatt), a munkámban nem tudtam előrelépni, magánéletem nem volt. Mire diplomáztam, született egy kisfiam, majd még egy, és most ott állok egy értéktelen papírral a kezemben, mert jogászból annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni, + ügyvédjelöltként, ha szakmailag akarok fejlődni, rengeteget kellene tanulni, alig fizetnének (sőt sok helyen nekem kellene fizetni, h 3 évig dolgozhassak). Visszamegyek angoltanárnak, amit kábé huszonévesen is csinálhattam volna, és mellette nem görcsölöm végig a legszebb éveimet, a nagy semmiért.
Szóval, nagyon meg kell gondolni, céltudatosan olyan pályát választani, amire talán hosszú távon is van kereslet, és amit mellesleg szívesen is csinál. Különben ott ette meg a fene az egészet.
Szia!
Én 27 vagyok, egyedülálló anya, ovis a fiam, és jövőre végzek, Marketing szakos közgazdászként.
Nem egyszerű, valóban. Holnap pl. Vállalati Pénzügy szóbeli vizsgám lesz (szorítsatok), de mindemellett szeretem csinálni.
Nem csak a papír és a pénz végett érdemes tanulni, nálam nem ez volt meghatározó. Jobban érzem magam amióta csinálom, kicsit nőtt az önbizalmam is talán. Jövőre irány a mesterszak!
Szóval én csak bíztatni tudok mindenkit!
Egyet értek a többiekkel. Ahogy itt olvasgattam a topikot, még szinte nekem is megjött a kedvem a sulihoz, persze levelezőn, mivel én is dolgozom.
Igazából tanulni nem nagyon szeretek, bár már túl vagyok egy fősulin, de úgy érzem, hogy a későbbiek folyamán hasznát venném még egy diplomának (szociális terület).
Az előbb el is kezdtem nézegetni a felvi.hu-t. :-)
Nézd, egyetemista vagyok, igaz csak levelező tagozaton és másoddiplomás képzésben, de a csoporttársaim 80%-a 30 feletti, ebből a többség ráadásul a 40-50-es korosztályből való. Minden egyes alkalommal mikor óra van, poénkodnak a tanárok, hogy biztos a fiatalok nem értik ezt-meg azt és néznek rám és kevéske huszonéves kortársaimra. Mi meg fiatalok megszoktuk, hogy azokról az időkről miről a tanár tanít mi max. könyvben olvastuk, csoporttársaink meg átélték és élménybeszámolót tartanak. :D
Szóval hajrá!
idén lettem harminc... februárban született a második fiam és a jelentkezésem bent van az oktatási hivatalban... remélhetőleg szeptemberben kezdek... amit már régen akartam... (na jó... nem az, amire gyerekként vágytam, hanem amit már felnőtt fejjel kitaláltam magamnak)...
soha nem késő...
bár az én munkám sem egy "rosszul fizető" szakma, de a kevés tapasztalat keveset ad... viszont egy embernek több lábon kell állnia (szerintem)... így vagy ez, vagy szeptembertől egy újabb okj-s szakma...
Tanulni sosem késő! 25 leszek pár napon belül, most fogok államvizsgázni, közben egy másik egyetemre is járok és tervezem, hogy még tanulni fogok akkor is, ha elvégeztem a második egyetemet is.
Magunkat képezni nem lehet késő :) Szóval hajrá :))
33 évesen, egy 6 éves gyerekkel kezdtem a főiskolát, 37 voltam mikor befejeztem. 40 évesen kezdtem az egyetemet, most 42 vagyok, egy hónap múlva államvizsgázom. A harmincegynéhány fős csoportban legalább 10 ember 40 körüli vagy a fölötti, 50 felett hárman vannak, egyikük 56 éves.
Ilyen sokan gondolkodunk rosszul?
Mindenkeppen erdemes!!!!
Mondom ezt ugy, hogy szeptembertol, 31 evesen, hazasan, es egy gyerekkel en is "visszaulok az iskolapadba", pontosabban levelezon folytatom a foiskolat.
Senkinek sem szabadna lehuznia, visszahuznia a baratnodet, sot batoritaniuk kene ot! A baratnod meg nagyon fiatal, elotte az elet, az iskola csak az O, es a gyerekei hasznara lenne.
Sok sikert minden gyerekes (es nem gyerekes) felnott tanulonak!!!
Ha most 26 éves, és mondjuk egy 7 éves suliba beiratkozik, akkor 33 éves lesz, mire végez. Tehát akkor még kb 30 évet kell végigdolgoznia.
Szerintem 7 évet érdemes "feláldoznia" az életéből, hogy utána 30 évig olyat csináljon, amit szeret is, és amivel jól is keres.
Helyesen: Summa cum laude. Vagyis dícsérettel diplomázott, szóval 5-re.
Topikhoz: semmi esetre sem késő, én 30 évesen kezdtem el a fősulit, vannak 40-45 éves csop. társaim is. Nem mondom hogy egyszerű, de meg lehet csinálni. A mai világban a folyamatos tanulás amugy is lassan követelmény lesz.
szerintem nagyon becsülendő dolog
van értelme abszolút.
Tanulni mindig van értelme és soha nem késő! Én 32 évesen, férj és egy fogyatékos gyerek mellől mentem főiskolára, majd épp akkor szültem a másodikat amikor diplomáztam. De most 39 évesen még mindig van amit tanulni akarok, és fogok is.
Ja, és én mindig utáltam tanulni, de tudni nagyon jó! 
Ha az ember tudja miért csinálja, ha van célja, akkor miért ne tehetné?
Kedvenc utastársam, akivel évekig együtt ingáztunk az egyetemre, 3 gyerekkel a háta mögött, 28 évesen kezdte az orvosit. (summ acum laude végzett, nem mellesleg)
Ennyit a témához....
Igazatok van, nekem is van családom, most jön a második baba és tavaly vágtam bele újra a tanulásba, h pár év múlva pszicjológus legyek.Már megvolt a fiam amikor a testépítő-edző szakot letettem, nagy álmom volt.:)
Ismerősöm szerint semmi értelme mert azzal nem jut hamar előre, 6-7 évig ugyanolyan sz.rul keres, és különben is sok idő
Kérdem én, az a "sok idő" nem fog elmenni az ember életéből így is, úgy is????
Miért jó bele se vágni, azért h az ominózus évek múlva IS ugyanott legyen ahol most?
Tanulni sohasem keso, sot, folyamatosan kell!
Azt viszont erdemes eszrevenni, hogy attol nem fog egybol 'jol keresni' az illeto, hogy lesz egy diplomaja. (var nem tudom most mennyit ekres, viszonyitas kerdese)
Ellenben olyan temat tanulni, ami az embert erdekli, motivalja, lelkesiti, mindenkeppen erdemes - barmilyen eletkorban.
Szemelyes peldam: 2 gyerek, meg ket ev szulesi szabadsag, amibe pont belefer egy masters kepzes abban a temaban amit mindig is akartam!
Késő?
Ugyan !!!!!!!!
Most meg is valósíthatja azt amit szeretne.
Ezzel a világon semmi gond.Csak erő és kitertás kell hozzá.
Sokan vagyunk akik munka , gyerek , férj-feleség mellett tanultunk .Minden ment a maga úzján és egyszer csak vége lett.
Elég sokan vagyunk aki még 50 felett is elkezdtek új dolgokat és ezzel újabb lehetőséget szereztek maguknak az érvényesülésre.
A munkaügyi tanulmányok nagy része csak erről szól a kompetenciakészlet növeléséről.
Szia!
Én pont most vizsgáztam főiskolán 29 évesen két gyermek mellett felkészülve ötösre:D
(na jó, a lakás úszik, de most jutalom szg-zés van:D)
Nem tudom sikerül e ezzel a diplomával álmaim állását megszerezni, de a megszerzéséhez vezető út nagyon izgalmas és élvezem, tehát már mindenkép nyerek az ügyön.
Ja és jövőre (vagy azután) belevágok egy szakács képzésbe is, mert érdekel, vannak vele céljaim, de ha nem is sikerülne, (bár miért ne:D), azt hiszem nem kell ecsetelnem az előnyöket:D
Tanulni sosem késő és nagyon jó dolog.
Varjakra, akik félnek változtatni nem kell hallgatni, mert számukra ijesztő, hogy lehet lépéseket tenni, hogy jobb legyen, sokkal kényelmesebb az önsajnálat posványában dagonyászni, mint küzdeni, néha elesni, de végül győztesen célba érni.
Sok sikert és vágjon bele!
25 évesen nem késő. Valaki 40 évesen kezd valamit tanulni, átképezni magát. Én mondjuk utáltam tanulni, de ettől még így van!
Mond meg a barátnődnek 30 éves korára lesz egy jó képesítése és 30-50 éves koráig egy álom munkahelye! :)
Vágjon bele, de tény, hogy el van késve!
Család mellett tanulni, és dolgozni nehéz meló, nem mindenkinek való!
Ráadásul már most elhanyagolja (vagy nem) a családját a tanulás miatt, akkor később a munka miatt fogja, elvégre egy jól fizető munka egész embert kíván. És mire 40-45 lesz, addigra lesz valóban jól fizető az állása, utána meg ki fogják dobni, mert öreg.
De ha ő pozitívan tud hozzáállni, (és van pénze a tanulásra) akkor hajrá.
Szerintem ez csak elhatározás kérdése én 28 éves multam 1 gyerekkel amikor fősulira mentem de az egyetemi képzés sem lett volna nagyon nagy prpobléma, csak kicsit nehezebb ha nem "csak" a tanulás a dolga.
cell
Vágjon bele!
Én is munka és család mellett végzek momentán két egyetemet is egyszerre... Elhatározás kérdése...