Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves Fórumozók!
Kommunikációs szakos hallgatóvagyok, a médiában dolgozom.Nagyon érdekel civilként is eza téma. Abszolútnincsenek előítéleteim.Tudom, hogy ez egy szükséges döntés volt sokakanak és a körülményekáldozataivagytok. Sajnos vannak akik nem így fogják fel. Ezeket az előítéleteskedéseket akarjuk mi legyúrni. olyan lány/hölgy jelentkezését várom,aki felvállalná a helyzetét és ezzel elérhetnénkazthogy az ilyen lépést megtetthölygekre ne nézzenek rosszszemmel.
Minél előbbvárom a válaszokat.
Itt vagy telefonon elérnek. (06-20-332-50-66)
Előre is köszönöm. S.Flóra
Ne haragudj hogy nem azt irom amit hallani szeretnél.
Késöbb lehet hogy bánni fogod a mostani döntésed.Az egyik barátnőm 17 évesen volt abortuszon és nem lehet gyereke
ez is benn van a kockázatok között.22 évesen már elég érett vagy ahhoz hogy eldöntsd mit szeretnél,te döntöttél ezen már változtatni nem lehet.Élvezd az egyetemet a munkád hisz ezt választottad.
Remélem minnél elöbb sikerül túljutnod ezen a nehéz időszakon.
Sziasztok
Tudom ezt az oldalt nem nekem találták ki de hátha itt találok segítséget.
Nagyon sokan vagyunk akiknek sajnos nem lehet saját gyermeke.
Ennek érdekében próbálunk mindent megtenni de sajnos ma Magyarországon körülbelül 3 évet kell várni
egy kisgyermek örökbefogadására.
Amennyiben van Önök között valaki aki szeretné gyermekét egy szerető, biztos anyagi hátteret nyújtó családnak örökbeadni kérem jelentkezzen az alábbi e-mail címen.
Köszönettel
Szimona
e-mail:szszimona@citromai l.hu
A feltett kérdéseidre csak Te tudod megadni a választ. Az én véleményem az, hogy inkább egy abortusz, mint egy kétségbeesett - esetleg gyermekgyűlölő- anya. Gondolom rengetegszer mérlegelted magadban a választ, mielőtt meghoztad a döntésed. Ha viszont meghoztad ezt a döntést, akkor nem ártana túllépned a dolgon. Ne várj megerősítést mástól, felesleges. Senki nem tudja tökéletesen átérezni a helyzeted, így felelőséggel nem lehet pro- és kontra véleményt mondani. Max. a saját történetét, véleményét tudja elmesélni. Ebből szerezhetsz tapasztalatot, de a saját lelkiismereteddel Neked kell megbirkóznod. Nem könnyű.
Itt az én történetem. Én háromszor voltam abortuszon. Mindhárom esetben védekezés mellett. Nagyon sajnáltam, hogy el kellett vetetnem a babákat, sokáig tartott, míg feldolgoztam a döntésemet. De most sem bánom, hogy megtettem, az én döntésem volt. Ma a három tervezett gyermekemet nevelem és az élet engem igazolt.
Kívánom Neked, hogy juss túl a lelki traumán! De azon azért el kell gondolkoznod, hogy 22 éves vagy és mindig lesz az életben olyan ami miatt éppen nem alkalmas a gyermekvállalás. A sors pedig egész életünkben ide-oda dobál minket, ha akarjuk, ha nem.
Rosszul döntöttél. Mivel nincs nagyobb kincs egy kisembernél és semmi nem pótólhatja.Nincs az a karrier ami megérné elvetetni.
De erre később fogsz rájönni.
Sziasztok,
Nem tudom,h mennyire olvasott fórum ez, de kétségbeesetten keresem a női portálokon az abortusszal kapcsolatos élményeket,tanácsokat,hozzászólásokat és talán ide irtak legtöbben.Sajnos az én emlékeim még nagyon frissek, alig egy hete estem át az abortuszon. Azóta csak erre tudok gondolni. Engedjétek meg,h megosszam veletek ezt a keserű élményemet.
22éves vagyok, egyetemista. Olyan családban nőttem fel, ahol a család mint érték talán az egyik legfontosabb dolog. Összetartozás, szeretet és támogatás. Ezt látom nap mint nap. Másfél éve van egy kapcsolatom, ami az eddigi legkomolyabbnak tűnik, tele közös tervekkel és álmokkal. A párom nemrég fejezte be az egyetemet, munkát kapott, karriert épit. Forgott velem a világ, amikor megláttam a teszten a két piros csikot, nem akartam hinni a szememnek. Majd mikor az orvos is megerősitette a hirt, komolyan át kellett gondolni,h mit is akarok az élettől...
A család női tagjai ( nővérem és anyukám) az egyetemet már egy gyerekkel fejezték be,tehát ők is fiatalon szültek gyermeket. Mindennek adott kellett volna lennie ahhoz,h én is az mellett döntsek,megtartom a gyermeket. Nem igy döntöttem. Én más életre vágytam. Olyan egyetemet választottam, ahol nap mint nap bizonyitanom kell, vagyok valaki és érek valami, sőt olyan szakmám lesz, ahol egész életemben tanulnom kell majd.Az egyetem mellett két helyen dolgozom,na nem azért,mert rá vagyok szorulva,hanem mert élvezem a munkát,amit csinálok és jó vagyok benne. A párom is fiatal, törekvő, céljai vannak, amiket el szeretne érni.
Kérdem én : rosszul döntöttem?
Valóban jó lett volna, olyan kismamának lenni,aki nem tud örülni tiszta szivből,őszintén az anyaságnak? Bevállalni egy gyereket, csak azért,mert ez a példa van előttem és mert a társadalom nagyobb része elitéli a nőket, akik az abortusz mellett döntenek. Vajon ilyen szülőt akarok én a gyermekemnek? Olyan világot élünk, ahol igenis hoznunk kell döntéseket,ha nem akarjuk,h a sors ide-oda dobáljon minket,mert jogunk van eldönteni,h merre terelgetjük életünk útját.
Talán egy másik szituációban, más körülmények között, másképp döntöttem volna.
Kedves Hölgyek!
A segítségetekre lenne szükségem. Nem rólam van szó, hanem a sógornőmről, viszont én kísérem el őt mindenhova, fiatal még.... A nőgyógyászon, a laborvizsgálatokon átestünk. Holnap délutánra kaptunk időpontot a Családsegítő Szolgálathoz. Mire számíthatunk, hogyan bánnak az emberrel, bemehetek vele? Valóban kétszer kell odamenni személyesen? Vidékről megyünk. Azért kérdezem, mert kapott egy tájékoztatót a nőgyőgyásztól, abban két alkalom szerepel. Egyszer bemegy, beszélgetnek, felvilágosítják, "jobb belátásra" próbálják bírni és a másodiknál kapja csak meg a jegyzőkönyvet, a csekket és akkor töltik ki a terhességmegszakítást kérő lapot. Valóban így van? Tudnátok mondani egy összeget, hogy mennyit kell befizetni ha nem kap semmilyen kedvezményt?
Minden érdekel ebben a sajnálatos témában és köszönöm ha válaszoltok.
Sajnos én találkoztam ilyen lánnyal.
Én úgyan nem bántam meg, hogy átestem rajta, mert egyedl nem birtam volna felnevelni, a páromnak meg csak az első gyereke kell. Mostmár én sem.
Kedves fórumlátogatók! Éva vagyok, negyedéves szülésznő szakos hallgató. Abortusz-férfipartner nézőpontja címmel írom a szakdolgozatomat, amiben azt kutatom, hogyan érinti a férfiakat a terhesség-megszakítás. Ebben szeretném azoknak a férfiaknak a segítségét kérni, akinek a párjának volt terhesség-megszakítása. A következő linken elérhető a kérdőívem. Nagyon rövid, mindössze pár percet vesz igénybe a kitöltése, természetesen névtelenül.
http://kerdoivem.hu/kerdoiv/276787109/
Segítségüket előre is köszönöm!
http://kerdoivem.hu/kerdoiv/276787109/
Segítségüket előre is köszönöm!
" túlvagyok rajta"
Azaz nem,a műtéten igen,a lelki része most kezdődik..Nem írom le min mentem ma keresztül,ezt mindenki jól tudja...Bizonyos szempontból olyan szinten megaláztak,hogy azt míg élek el nem felejtem..
Nem untatok senkit azzal,mit kellett ma átélnem a kórházban...
Az amit tettem...nem tudom magamnak soha sem megbocsájtani...ma éreztem igazán és először azt,hogy mit is jelent abortuszra menni,hogyan bánnak ott az emberrel...de ez már másodlagos...egy életet oltottam ki,azért mert nem akartam szülni,azért mert kifogásokat kerestem arra,miért nem szeretném megszülni...csupán kifogás volt minden amit mondtam,miért nem akartam őt....most így érzem....És hogy valójában mit érzek?
Gyűlöletet magam iránt,azért,hogy egy kicsiny lény élni akart és nem adtam meg neki az esélyt arra,hogy élhessen...Nem kell dobálni..érzem mindannak a súlyát amit tettem...nem sajnáltatás...talán ma ébredtem rá...túl önző és mocsok voltam ahhoz,hogy megint anya legyek...
Nem adtam a kislányomnak testvért akit annyira szerettet volna,nem adtam meg az apának a beleszóláshoz sem a jogot,mondván az én testem az én életem....
Bizonyára nem csak pár napig fizetek érte,egy egész életen át...a lelkem halott lett attól amit tettem...és csak reménykedni merek,hogy valah a megtudok magamnak bocsátani....
Ennyi
Könnyű azoknak akik könnyedén túljutnak a lelki oldalán...
Egyáltalán létezik olyan akit ez nem visel meg?
Nem hiszem...
Ebben nincs jó és nincs rossz megoldás...Számomra nem maradt más választás csak a műtét.Igaz nagyon sokat vívódtam,rengeteget sírtam és gondolkodtam,de nem tudom vállalni...Lehet kérdezni miért nem védekeztünk,miért nem figyeltünk eléggé,hogy ez ne történhessen meg...?
Borzasztóan vívódom magammal,hogy mindaz amit teszek,amit tenni fogok az egy ártatlan élni akaró lénynek mit fog jelenteni vagy mit nem fog jelenteni...
Nem tudom kit mennyire visel meg lelkileg az,ha nem tudja megtartani a babát és arra kényszerül amire én fogok,azaz nem tudom megtartani...Szörnyű még abba belegondolni is mit fogok tenni,hogy kioltom az éleltét,hogy dobog a szíve...én egyszerűen nem tudom megtartani...
Szinte az utolsó pillanatokig vártam,azon tépelődve,hogy mit fogok tenni,hogyan lehetne megoldani azt,hogy megtarthassam és a kezembe vehessem .....
Mondhatnám azt az én hibám,hogy idáig jutottam,persze hogy az én hibám,ki másé is lehetne?
Borzasztóan sajnálom azon párokat akik évekig próbálkoznak és nem lehet babájuk...akik mindent megadnának egy csodáért,amit én most " eldobok"
Sokáig azt kérdezgettem magamtól miért nekem adatott meg ha nem tarthatom meg...
Igen,persze tudom adhatnám örökbe...de persze ha a kezeim közé venném sosoem tudnék megválni tőle....és azt is tudom padlón leszek ha t"úlleszek "rajta,de én nem számítok csak ő...
És nekem ha számítana a kicsi igaz megtartanám?Bizonyára....
Elnéegetem a gyermekemet és összeszorult a szívem,hogy ő élhet aki pedig bennem van,miért nem?
Mert nem adok esélyt neki az életre?
Ha megtehetném megadnám neki az esélyt és élnék azzal az örömmel amit az anyaság nyújt....
Kérek mindenkit ha dobálni szeretne ne tegye,bár igaz már rajtam az sem lökne túl nagyot ,mert így is eléggé megvagyok emiatt zuhanva,de azért hagyjuk ha kérhetem a kődobálást volt részem benne ....
Mindenki védkezzen!!!!!!!!!!!!!!!!44Inkább 2x esen mint egyáltalán nem...
Igaz én védekeztem,de talán 2 xesen kellett volna!!!
Sziasztok! Védőnő hallgató vagyok és szakdolgozatom témája az abortusszal kapcsolatos. Kutatásom célja felmérni, hogy az abortuszon átesett nők mennyire voltak megelégedve az egészségügyi ellátással, mik a tapasztalataik, milyen problémákkal szembesültek. A felmérés adatai alapján hatékonyabb segítséget nyújthatna az egészségügyi személyzet, így jómagam is ebben a nehéz krízishelyzetben. Kérlek, segítsetek azzal, hogy névtelenül kitöltitek a kérdőívemet! Köszönöm:
http://kerdoivem.hu/kerdoiv/279575469/
sajnos azt hiszem én is hasonló helyzetben vagyok.
Már sok mindent olvastam itt a fórumban róla, de még annyi kérdésem lenne nekem is. . .
Nekem nincsen személyes tapasztalatom, de van olyan barátnöm, aki már volt hasonló helyzetben.
Neki sokat segített egy dal
Robyn ( svéd énekesnö ) My truth címü albumáról.
Azon van egy nagyon szép dal,
" Giving you back" .
Az énekesnö is aborurtuszra kényszerült, mert 18 évesen lett terhes pont amikor szakított a barátjával, és még nem érezte magát elég érettnek az anyaságra.
A dalban elbúcsúzik a gyerektöl és "elmondja neki" hogy nagyon szereti , de nem tudta vállalni mert nem adhatott volna neki olyan életet amilyet szeretne.
Gondolom a legtöbbekek ugyanazt érzik mint ö, ha nem is tudják megénekelni.
Mindenkinek minden jót és egészséges gyerekeket egy alkalmas idöpontban.
A doki szerint rendben ment minden, csak arra kell vigyáznom, h nehogy fertőzést kapjak. Hát ez rajtam nem fog múlni, az biztos!
Amúgy hárman voltunk benn abortuszon, és az ágyszomszédomban fekvő lány ugyanúgy járt, mint én!!! Ő sem tudta, h a gumi ennyit ér. . . A másik lánynak ez már a 3. volt, eléggé félvállról vette az egészet, ráadásul meg is bánta utólag ("a következőt megtartom!"), ő nem volt túl szimpatikus. Borzasztó egyébként mennyi tragédiát láttam ez alatt az 1 nap alatt! A másik ágyszomszédom ikerterhes volt, de az egyik babája meghalt. A szomszéd kórteremben pedig 1 fiatal lánynak a halott babáját kellett kivenni, míg 1 középkorú asszony 2 halott babával a hasában érkezett a kórházba. . . Szörnyű volt tényleg!
Jól vagyok, most igyekszem sokat pihenni, sajnos pár előre eltervezett program most ugrik (fürdés a balatonban, medencében. . . ), de azt hiszem, ennél többet ér az egészségem!
Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki szorított!